Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-04 / 208. szám
write* íii äMBStft • PETŐFI NÉPE O 1986. szeptember 4. s MEG KELL TALÁLNI A MEGOLDÁST A szőlészet és borászat nagyobb lehetőségeket remél •# A hatodik ötéves ten é jszakában ötezer hektáron létesült szőlőültetvény Bács-Kiskunban. A rotációs telepítést a következő években is folytatni kell. Az aranyhomokon csilingel 4 szőlő. A kitikkadt, felperzselő- dött legelőket, sárgára száradt, aszott csöveket hozó kukorica- táblák váltják. Ez lenne a híres aranyhomok? A megnevezésnek fele igaz: homok ez, olyan, amelyik négy év óta kiadós csapadékra áhítozik, amely fölött az izzó nap a kertészek ezreit verejtékezted. Azokat, akik művelik a szőlőt, gyümölcsöt, zöldnövényeket, próbálkoznak többféle fortéllyal, hogy megóvják növényeiket a kiszáradástól, hogy teremjen valamit az ültetvény. Mert a termésre szükség van, az itthon elfogyaszt- batóra és az exportálhatóra. Ez utóbbira nem egyformán minden kertészeti termékből, de az sem rajzolódott ki még, hogy miből, mennyi adható el külföldön. Bács-Kiskun mezőgazdasági területének mintegy 11 százalékán kertészeti növényeket termesztenek. Az utóbbi- hat. évben folyamatosan, olykor rohamosan csökkent a terület. A szőlőnövényeket 1984 —85 telén tízezer hektárbn súlyos fagykár érte, háromezer hektáron ezután ki kellett vágni az ültetvényeket. Az idén a megye középső részén a tavaszi fagyok tették tönkre háromezer hektáron a szőlőt. Nem .mondható tehát rózsásnak a szőlészeti, borászati ágazat helyzete. Tovább tart az aszály, a termelési .költségek (alapanyagok, gépek, áremelkedések miatt) nőttek, s a borpiac sem a régi. A szőlész-borász szakembereket azonban élteti a remény, ezért' is telepítettek az V. ötéves terv időszakában ötezer hektár szőlőt, s hoztak létre újabb feldolgozókat, g ma már például a magyar pezsgő hatvan' százalékát a megyei gazdaságokban palackozzák. A szőlő—bor-ágazatról Magyar Ferenccel, a Kecskemét—Szikrai Állami Gazdaság igazgatójával beszélgettünk. Szóba került az is, milyen lehetőségei és feltételei vannak az előrelépésnek — Évszázada annak, hogy a szikrai borok hírnevet szereztek e vidéknek, s azóta is kedveltek Az utóbbi években sem tört meg a fölfelé ívelés? — A tények bizonyítják, hogy nem, sőt hozzátehetem: minőségi szempontból még többre lennénk képesek. A szakma is elismeri a szikrai borokat, az augusztus végén Baján megtartott országos versenyen az Állami Gazdaságok Kereskedelmi Irodájának különdíját- érdemeltük ki, és mintegy tucat borunk, pezsgőnk nyert első díjat. Közöttük a hagyományosnak számító nagyburgundi, kékfrankos, cirfandli, de újabb bor is, ami az utóbbi években meghonosított merlot szőlőből készült. — Az alföldi borvidék is előnyére változott? — Ennél több történt: átalakult, olyannyira, hogy kis tájegységekre tagozódott, s az erre jellemző tulaj donságokat hordozó, minőségi bortermelés kerül előtérbe. Sok üzemet felsorolhatok, (például a kecelit, hosszúhegyit, izsákit, s még folytathatnám a sort), amelyekben olyan nagy volt a fejlődés, hogy a feldolgozóikból kikerülő borok ma már az ország élvonalába jutottak. Természetesen a körzetek szőlőtermelése is átalakult. —■ A kedvező tendenciák ellenére napjainkban sok gonddal küzd az ágazat, s ha a szőlőről, borról esik szó bárhol is, azon- ' nal a bajokat sorolják. — Általánossá kezd válni minden területen, s a kertészetben is a panaszkodás. Nem vitás, hogy gondjai vannak az .ágazatnak. Azonban nem azt tartom elsődleges cselekvésnek, hogy sorakoztassuk a közelmúltban elmulasztott alkalmakat, például a telepítések körében, vagy az exportpiaci helyzet kedvezőtlen változásán rágódjunk. Ennél fontosabb feladatunk van, az, hogy feltárjuk és előtérbe állítsuk a lehetőségeinket. — Vannak jó lehetőségek? • — Kivezető utak vannak,^melyeken el kell ipdulni, mégpedig a piaci igények figyelembevételével. A’minőségi borok ugyanis eladhatók a szocialista és tőkés piacokon egyaránt. De a minőségi szőlőből olcsó bort ' nem tudunk előállítani. Az olcsó bor készítésének álapjait úgy lehet lerakni, ha szerényebb minőségő fajtákból, kisebb igényű ültetvé-- nyeket hozunk létre. Olyanokat, ahol a termesztés minden mozzanatát (a szüretet is) géppel vé- •gezzük, a telepített fajta fagytűrő és" betegségellenálló, permetezni nem kell. Ez utóbbi azért is fontos, mert a piac elvárja, hogy kevesebb vegyszert (nem •műtrágyából!) használjunk á termesztés, sőt a feldolgozás során is. Mindezzel elérhetjük, hogy ennek a szőlőnek a termelési önköltsége a minőségi borszőlőkhöz képest egyharmaddal csökken. — Üev tűnik, mintha álomfajtát említene. Ml a gyakorlati reá. lltása az elhangzottaknak? — Három ilyen fajtánk van a kutatóállomásunkon, szaporítá-. sukat elkezdtük. Vagyis az elképzelés a gazdaságunkban már gyakorlati útra került. Ezek a fajták úgynevezett alapboradóak. Készíthető belőlük könnyű, alacsony alkoholtartalmú bor, és az üdítőital-gyártásra alkalmas szőlőlé, is. — Vagyis azt vallja: telepíteni kell, mégpedig új fajtákat. Engedje meg, hogy a diplomácia mindennapos szóhasználatával élve említsem: „meg nem erősített hírek szerint” a telepítések állami támogatását megszüntetik, vagy időlegesen befagyasztják. — Erről én is hallottam, és sajnos megcáfolni sem tudom. Az ilyen jellegű fontolgatások ellen' viszont tiltakozunk. Többes-? számban mondhatom, mert valamennyi kertésznek és a szőlővel foglalkozónak azonos az álláspontja. t — Miért ne lenne igazuk azoknak, akik a telepítések akár időszakos leállítása mellett törnek lándzsát? Hiszen a tavalyi bortermés nagyobb része hordókban áll, vagyis nincs exportpiaca a magyar bornak. — A rövid válaszom: ez a felszín. Ha mélyebben vizsgálódunk, kideríthető, hogy igény van a magyar borra külföldön, a hazai ellátás érdekében is szükséges a telepítés, s ez az ágazat a népességmegtartó képesség szempontjából sem elhany.agolha"tó. Nem arról van szó, hogy nö, véljük a szőlőterületet, hanem a selejtezésre érett ültetvények pótlásáról ’ kell gondoskodni. Vagyis a rotációs telepítést szorgalmazom. Az országban százezer hektár szőlőültetvényre vari szükség, amely csökkerini . fog, ha a telepítések támogatása megszűnik. Könnyen úgy járhatunk, mint az almával... — Csak nem az derült ki napjainkra, hogy több alma kellene? — De bizony az, s már tavaly megállapítható volt, amikor js az exportkötelezettségeihket sem tudtuk teljesíteni. A kivágott ültetvények helyett nem volt új telepítés, emiatt lecsökkent a termés, amit a kedvezőtlen időjárás is megvámolt. — Vagyis hiányolja a külföldi piac elemző felmérését, a pontosabb külkereskedelmi információkat? — Még mindig távol vagyunk a piactól és nem tapasztaljuk, hogy a külkereskedelem mindent megtenne termékeink értékesítéséért. Az ismert osztrák és olasz borbotrány után a magvar borok iránti keresletnövekedésre számítottunk. Ez ném történt meg. Az okokat kutatva’ az is kiderült: nem ajánlották fel borainkat a külkereskedők és intenzív piackutatás sem kezdődött. Ugyancsak megemlítem, hogy fel kellett volna már mérni és ismernünk kellene a szovjet piac igé- nvét is. Ehelvett a bizonytalanság nem kellemes hangulata leng a termelők körül. Vagvis van te- . endő a külkereskedelmi munkában. sőt a változtatáshoz Is jő példa áll előttünk: a húsipari Vállalatok közösen hoztak létre külkereskedelmi szervezeteit — A tőkés piacok megszerzéséhez és megtartásához, a folyamatos palackos bor-értékesítéshez nagyobb mennyiségű és jó minőségű stabil borok kínálatára van szükség. Erre azonban nincs teljesen felkészülve a hazai borászat. — Az alapok megvannak, de kétségtelen, hogy fontos technikai eszközök hiányoznak. Jelentős befektetést igényel a borok vegyszermentes, úgynevezett aszeptikus gyártási technológiájának bevezetése. Erre viszont nincs pénzük sem a szövetkezeteknek', sem a vállalatoknak. Az elmúlt évék időjárása — a téli és tavaszi nagy fagykárok, a negyedik éve tartó aszály — miatt nagyok a terméskiesések, s a bevétel, így a jövedelmezőség is erőteljesen csökkent. A fejlesztés forráshiánya gátja az előrelépésnek. — Leegyszerűsítve a helyzetet: nem tudnak technológiai korszerűsítésekbe és fejlesztésekbe kezdeni, mert ehhez nincs elegendő bevétel, vagyis pénz, azért, mert piaci kereslet a magasabb minőségű borok iránt van, amit vir szont az alacsony technikai színvonal miatt sem tudunk teljesíteni. A fejlesztést viszont azért nem tudják finanszírozni, mert nincs elég dollárbevétel. Ez a circulus viciosus, az önmagába visszatérő kör... — Ezt kell széttörni,' amihez feltétlenül szükség van a tárca és á kormányzat segítségére. Ugyanis ha most • lemaradunk, nem tudunk «alkalmazkodni az igényekhez, bizonyos, hogy kiszorulunk az exportpiacokról, s ez semmiképpen sem lehet cél. Különösen azoknak a gazdaságoknak van szükségük a segítségre (akár egyedi elbírálás alapján), amelyekben az időjárás kártételei miatt megingott a pénzügyi egyensúly. A forgalmi adó mérséklésétől kezdve a hitelátütemezésig megvolna erre a lehetőség, sőt a hitelek elengedése is elképzelhető, mint ahogyan példát találunk hasonlóra az ipar területén. És természetesen a szőlőtelepítések támogatását is fenn kell tartani. Az Alföldön egy hektár szőlő telepítési költsége átlagosan 350 ezer, a hegyvidéken 450—550 ezer forint. Erre az országban sehol sem tudunk ennyit költeni. Olyan balga viszont nincs, aki például Tokajhegyal- ján szőlő helyett a rozstermesztést tartaná fontosabbnak. Tehát indokolt a támogatás. A Duna—Tisza közi jobb homokterületeken gazdaságosan csak a szőlőt lehet termeszteni. Ugyanakkor a szőlő—bor-termelés több körzetben a megélhetés legfőbb forrása. Tehát társadalmi feszültségeket. életszínvonal-romlást is okozhat, ha elmaradnak a telepítések. csökken a szőlőterület, és az ágazat leitőre kerül. Az üzemek akarják és vállalíák a telepítéseket. hogy a versenvképessé- gét fokozni tudiák ennek a kertészeti ágazatnak. Csabai István A magyar ■hűtő-, konzerv- és pap- nikaipar, valamint a fogyasztók ma nagyobb részt haziaii fajtájú zöldségféléket vásána’.ihBtnak a termesztőktől. A zöldségek vetésterületiének _ — egyes fajtákból — 30—100 százalékán az intézet kuitaitói általi létrehozott hibridek, fajtáik talál Inaitok. Az általános laükalmazikodóképes- ségű piairadicsomfajtáik, a bőtermő, betegségekkel szemben ellenálló, viagy laizoikikail könnyen megbirkózó fűszer és étkezési paprikák nemcsak náiliumik, hanem külföldön is tért hódítóinak.' A hagyma, csemegekukorica, a zöldborsó és zöldbab, a gyökérzöldségek nemesítésének eredményeiből pedig a feldolgozóipar nyer a legtöbbet. A kis- és nagytermelők egyaránt élvezhetik jótékony hatását az intézett fájták megjelenésének. elterjedésének. Egyrészt úgy, hogy ezek a hazái adottságokhoz jidbham alkaCimaeikodnak, másrészt a nagynevű külföldi zol dségvetómag-forglalmia zó vállalatok a gyengébb képességű fajtákkal nem jelentkezhetnek a magyar piacon. Ez a verseny komoly kihívás a kutatóknak, dé mindenképpen előny a termesztőknek. A (kihívásra megfelel az intézet az új fajtáikkal, odyany- nyúna, hogy egyre több világcég jelentkezik, érdeklődik ezek után. Például a paradicsom nemesítésében közös fejlesztések kialakítására is sor kerüllt, és a közeljövőben a zöldpápiniika és az uborka is besorol a külföldről pénzügyileg és tervekkel is támogatott programokba. A ma meglevő fajták fenntartásának munkája az intézetben nem látványos, de mindenképpen szükséges, ami nélküli ezek „ellkorcsosodhatniának”. Nem beszélve arról, hagy ez a tevékenység megakadályozza, hogy a köz- termesztésiben megjelenjenek az értéktelenebb, kevésbé gazdaságosain termelhető zoldségfajlták. Az intézet munkatársai igyekeznek a különleges zöldségnövények iránti igényeknek ismeg• Ígéretes uborka a K-Livssé. • Űj paradicsom fajta a Slágeré felelni. Igaz, ezek jelentősége? nem akkora, ‘hegy nemzetköz.: hírüket, 'házai lehetőségeik?. > módosítaná. Kivétel ezek köz- . • is akad, például a üjatskagioinbEi nemesítése, termesztéstecbnció- giájának kidolgozása, amely ma már az egyik legismertebb eredménye a kecskeméti kutatókra; d A Zöldségttermesztési Kutató Intézet Fejlesztő VáliMatnái legfontosabbnak lazít tartják, hogy kutatási témákban elért jó pozíciójukat megőrizzék, erősítsék. Ennék érdekében új belső szervezési anyagi-érdekeltségi rendszert atalkiítárnák ki. A -légjobb- eredményeket felmutatni tudó- team-ek, kutatócsoportok, megkülönböztetett figyelmet kaidnak ebben a költségvetésben. Egyik feladata a vállalat vezetésének a kutatógárda kiegészítése friss; erőkkel, fiatalokkal. Ma nagyon jól' képzett, már eOismerést- kivívott nemesi-tők dolgoznak, az. intézetben, s a jövőbeli folyamatos munka zálogaként a tervszerű fiatalítást vették célba. Gál Eszter telepítési program ezer hektárrá — dollarezrek szárazvirágból tJj utakon a gyümölcstermesztés Nem is olyan régen a Duna— Tisza közét az ország gyümölcsöskertjének tartották. Ezerhektár, szám pompáztak az ültetvények, s nyaranta illatozó vagonokban, szekereken utazott innen a sokféle, homokon termett, értékes kertészeti termék. Ezt a hegemóniát napjainkig, ha meg is őrizte Bács-Kiskun megye, a kertészek, különösen a gyümblpsészek zászlaja már nem leng olyan büszkén. Az egyre inkább közszájon forgó közgazda- sági fogalmak szerint szinte mindenki tudja: válságban az ágazat. Magasak a költségek, drá- gáh termelnek, beszűkült a munkaerő-kínálat, különböző okok miatt ingadozik a külpiac értékítélete stb. Egyszóval, kockázatos ' vállalkozásnak' tűnik gyümölcsös telepítésébe fogni. Mégis van jó néhány állami és szövetkezeti gazdaság, ahol nem hagytak fel a próbálkozással, az új keresésével, így a gyümölcstelepítéssel sem. Ezek egyike a kecskeméti Magyar—Szovjet Barát-" ság Termelőszövetkezet. Míg a megyében az előző ötéves tervidőszakban 6 ezer 251 hektár gyümölcsöst vágtak ki, s csak 668 hektárt telepítettek, ez a gazdaság ezerhektáros telepítési progr i-ot dolgozott ki. Jelenleg 264 nektár termő kajszi, alma, cseresznye, meggy, szilva és ribiszke díszük kertjeikben. Néhány esztendő múlva újabb 42 hektár szilvával, 15 hektár cseresznyével és 45 hektár kajszival bővül az árutermő terület A szövetkezet vezetése — talán ezért is kerülte el őket a válság — sohasem fukarkodott a türelemmel, a bizalommal. Ez az ágazat a fejlesztési pénzekből mindig bőven részesült. Így a korszerű technika, az új fajták; egyáltalán a gyors szemléletváltás utat talált a kapukon belülre. Míg másutt a munkaerőhiány miatt tönkrement, elértéktelenedett gyümölcsre panaszkod-* tak, a Gerőmajorban már • két Kilby és egy Schaumann rázógép járta a kerteket. A Kecskeméti Borgazdasági Kombináttal kötött hosszú távú üdítőalapanyag-termelési megállapodás az ipari „céltermelés” élenjáró példája. De vehetjük példának a Hungarofructtal összefonódó tevékenységüket is: ami a téeszben exportképes gyümölcs, az valóban határainkon túl talál vevőre. Abból pedig, ami nem állja meg a helyét az üzletek polcain, • Munkában a rázógép a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz: szilvaültetvényében. a konzervgyárakban,’ pálinka készül a szövetkezet szeszfőzdéjében, vagyis teljesen zárt a kör, minden szem gyümölcsből áru lesz'. Idén kezdik a szakcsoportos gyümölcstelepítést is, ahol az egyéni érdeket sikerül az árualap-bővítés céljából csatarendbe állítani. A Hírős Napok idelátogató vendégei hetven szflvafajtát ismerhetnek meg a gerőmajori ültetvényben. Ennyivel kísérleteztek, míg dönteni tudtak a legjobb öt mellett. Ezek: a Stanley, Blue, Free, President és két cacanski a Lepotika és a Naybolja. Har a dísznövénytermesztés kerül szóba, legtöbben a szépen kötött csokrokra, ünnepi bokrétákra gondolunk. Az ország legnagyobb szárazvirágkötészetialap- anyag-termelő gazdaságában, a kecskeméti Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben azonban erről másként vélekednek. Két telepükön mintegy ötezer négyzet- méteres üvegfelület alatt állítják elő a megyeszékhelyen található öt saját virágboltjuk vágottés cserepesvirág-kínálatát. Ha & termés lehetővé teszi, jut az üvegházból más megyei városok üzleteibe is. Ez tevékenységük egyik oldala, a másik a szántóföldi termelés. Egy évtizede kezdték hat-nyolc hektáron a szárazvirág-termesztést. Ez a vállalkozás viszonylag egyszerű, annál inkább nagy szakértelmet kíván, hiszen a -piac igencsak ingadozó. Nagy előnye viszont, hogy nem szükséges drá- s ga termesztőberendezés, s a termék végleges „elkészültéhez” elegendő a nap melege. Az eddigi rekordjuk az 1984-es esztendőhöz fűződik, ekkor ugyanis, nyolc és fél. millió. forint értékű évelő sóvirágot, egynyári sóvirágot és különböző mákféléket exportáltak a tőkés országokba. Emellett mintegy öt hektáron kardvirágot nevelnek. Részint vágott dísznek, másrészt a hagymájáért, amit belföldön értékesítenek. Az ágazat évente hárommillió forintot is meghaladó eredménnyel járul a gazdaság nyereségéhez. Czauner Péter A hazai zöldségprogram, nemesítés, fajtaíenntartás, termesztés, technológiai fejlesztés felelőse a kecskeméti Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat. Jogelődje — az 1943-ban alakult Állami Kertészeti Telep — hagyományait követik az itt dolgozó kutatók. Akkor a maggyűjtés, valamint a paradicsom-, káposzta-, saláta-, ubor. ka-, borsó- és babfajták vizsgáLata veit a főbb feladat. Az elmúlt évek alatt állami elismerést kapott 150 fajta megalapozta, megszilárdította az intézet hírnevét hazánkban és külföldön egyaránt. A feladatok bővültek, mar a cél a nagyüzemek és a háztáji gazdaságok zöldségtermesztésének fejlesztése, a hazai, valamint a külföldi eredmények elterjesztése. Az intézet 1984-től önálló fejlesztő vállalatként működik, kiegészítőként mezőgazdasági termelést is folytatva. Előállítanak elit és hibrid vetőmagot, valamint néhány termék feldől, gozására is vállalkoznak. ' KIHÍVÁS A KUTATÓKNAK, ELŐNY A TERMELŐKNEK Verseny a zöldségnemesítésben
