Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-29 / 229. szám

1986. szeptember 29. • PETŐFI NÉPE • 3 M a, szeptember 29-én fegyveres erőinket — katonákat, rendőröket, határőröket, munkásőröket — köszönt­jük, azokat a férfiakat és nőket, akik aktívan részt vesznek hazánk határainak, légterének, békéjének, közrend­jének és közbiztonságának védelmében. Hazánk történelmé­ben e nap jeles eseményhez kapcsolódik, amelyre különös büszkeséggel emlékeznek az utódok. Nemzeti múltunkban ki­magasló helyet foglal el az 1848—49-es forradalom és sza­badságharc egyik dicsőséges fegyverténye, a pákozd—suko- rói csata. Honvédeink 1848. szeptember 29-én legyőzték itt a forradalom vívmányait, nemzeti függetlenségünket fenyege­tő, túlerőben levő császári zsoldosokat. A nemzeti múltunk fényes korszakának hőseit vezérlő ha­zaszeretet, elszántság és erkölcsi szilárdság jellemzi napjaink fegyvereseit. Köszöntjük őket e napon, s kívánjuk álljanak készen hazánk határainak, a nemzetközi munkásosztály ered- •ményeixvek, a szocializmusnak a védelmében. Az oldalt írta és fényképezte: Gémes Gábor f '• v-$\ '■ '• v A SV ■. ' v , äs.*' V-■. ' ÉRDEMRENDES EGYSÉG ÉLÉN Munkásőrparancsnok Szánkon, egy napszámoscsa­lád első gyermekeként született Gál Mihály, a Vörös Csillag Ér­demrenddel kitüntetett, Brinkus Lajos nevét viselő munkásőregy- ség parancsnoka. Az édesapa mindenről lemondott, hogy öt gyermeke érvényesülhessen, s már a legidősebb fiú is polgári iskolát végzett. Gál Mihály ke­reskedősegéd lett, s a felszaba­dulás után nagy aktivitással részt vett az ifjúsági mozgalomban. Az EPOSZ, majd a SZIT-vezetőség munkájában csillogtatta tehetsé­gét. Budapestre került, ott min­den szabad idejét a mozgalomban töltötte. A jó kiállású fiatalem­bert az ifjúsági szervezetből a hadseregbe irányították. A tüzér­tiszti iskolán vették fel a pártba, s 1951-ben tisztté avatták. — Csupán három évig lehettem a Magyar Néphadsereg tisztje — mondja Gál Mihály —, mert sajnos egy nagy műtéten estem át, és egészségügyi okok miatt leszereltem. Felgyógyulásom után Kiskunhalason a Serneválnál he­lyezkedtem el, s 1956 januárjá­ban személyzeti vezetővé nevez­tek ki. _Az ellenforradalom zűrzava­rában megőrizte józanságát, a párthoz való elkötelezettségét. Elvtársaival együtt csoportot hoz­tak létre, amely nemcsak a gyá­rat, hanem a pártházat is őriz­te, sőt, ők tűzték ki elsőként a gyár legmagasabb pontjára a vö­rös zászlót. Az természetes volt, hogy elsőként lépett be, sőt, részt vett a párt és a munkásőrség szervezésében. Társadalmi sza­kaszparancsnokként rengeteget dolgozott, hogy a még gyakorlat­lan munkásőrök jól lássák el a szolgálatot, megtanulják a fegy­ver kezelését. Egy év múlva már kinevezett parancsnokként kezd­te megalapozni az évek múlásá­val egyre nagyobb és nagyobb hírnevű munkásőregységet. A majdnem három évtized ke­mény, sok lemondással járó, de gyakran örömteli munkájáról még keresztmetszetet sem iehet készíteni. Gál Mihálynak, az irá­nyító pártbizottságnak, a mun­kásőröknek köszönhetően, az egy­ség kilenc alkalommal nyerte el a kiváló címet, kétszer országos parancsnoki dicséretet kaptak, s 1982-ben érdemelték ki a Vörös Csillag Érdemrendet. A jelentős, kiválóan végrehajtott kiképzési és szolgálati feladatok ellátásáért kapott elismerések mellett két alkalommal a megyei tanács és a Hazafias Nénfront megyei bi­zottsága Településfejlesztésért emlékplakettjét is elnyerték. Ta­valy a mesve élenjáró egysége címet szerezték meg. s nem ok nélkül. Jelentősen megfiatalodott ez a munkásőregység, az állomány 40 százaléka még nem töltötte be a 35. életévét. S ami még ide­kívánkozik: a Brinkus Lajos munkásőregység tagjai gondol­tak más módon is a fiatalokra, az utódokra, ök rendelkeznek a legnagyobb munkásmozgalmi és munikásőremiléik-gyűjteménnyel, az egység történetének dokumentu­maival, relikviáival. — Az eredmények elérésében ■— vallja szerényen Gál Mihály munkásőr alezredes — mindig az segített, hogy cselekvő emberek vettek körül. A kiképzésben, a szolgálat ellátásában, s az éles igénybevételek esetében, a rend­őrséggel, a határőrséggel való együttműködésben, éreztem a munkásőremlék-gyűjteménnyel, az társ fegyveres testületek pa­rancsnokainak és beosztottainak támogatását, segítőkészségét. Az eredmények, de méginkább a hibák, mindig nagyobb és na­gyobb erőt adtak számomra. Ab­ban erősítettek meg, hogy min­dig jobban és jobban kell meg­szervezni a munkát, mert az ered­mények, a testület megerősítésén kívül a munkáshatalmat is szi­lárdítják. Nem tudok elszakadni a napi élettől, s elmondom, * eb­ben az évben munkásőreink hat esetben álltak helyt önálló fel­adat végrehajtásában. Huszonnyolc év fegyveres szolgálatban nem kevés, milyen tervei vannak a parancsnoknak? — Elértem a nyugdíjkorhatárt, de nem érzem fáradtnak magam. Parancsnokaim hozzájárulásával még néhány évig folytatom a munkámat, hiszen nagyon sok mindent kell még megvalósíta­nom ... Sok sikert! FEGYVERES ERŐINKET KÖSZÖNTJÜK PÁRTTAG LESZ A kiképző tisztes Ez év első napjaiban, „újévi ajámdékkónit” hozta a postás Far­kas Gábornak, a Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyára mű­szaki rajzolójának a behívópa­rancsot. Nem tapsolt örömében, de tudta, a katonai szolgálat el­látása: kötelesség. A tizennyolc hónap gyorsabban telik el, ha pél­dásan helytáll a szolgálatban, ha kiveszi részét a KISZ-munkából. Ezzel az elképzeléssel vonult be februárban Kiskunhalasra, a ha­tárőr kerülethez. A Katona Jó­zsef Gimnáziumban érettségizett, tisztesiskolára vezényelték, majd őrvezetőként került a katymari őrsre. Néhány hét, ismét egy tan­folyam, s Farkas Gábor határőr szakaszvezető régi őrsén rajpa­rancsnokként és kiképző tisztes­ként belekerült a „mélyvízbe.” — Valóban ezt történt velem. A tanfolyamon elsajátított anya­got jól ismertem, mégis tele vol­tam bizonytalansággal. Szeren­csére parancsnokaim, a többi tisztes, de maguk a határőrök is segítették átesni a krízisen. Ma már úgy érzem: tisztelnek, te­kintélyem van. Ehhez bizonyára hozzájárult az is, hogy augusz­tusban megszereztem az élenjáró címet, ami nem könnyű dolog. Farkas Gábor, mint annyi be­vonulás előtt álló fiatalember, ér­deklődött, tájékozódott a határ­őrségről. Sok mindent hallott, jót, rosszat. Most, amikor már majdnem egy évet szolgált, va­jon mi a véleménye? — A határőrségről szerzett in­formációim megfeleltek a vára­kozásnak. Igaz, ami igaz: nem akartam őrsre kerülni, de most már bátran kimondhatom: meg­bántam volna. Itt jobban egy­másra vagyunk utalva, közösek a gondjaink, örömeink. Mi a jó itt? Éles helyzetben derülnek ki igazán az emberi tulajdonsá­gok, az elvtársiasság, a segítő­készség, a bátorság, a humanitás és sorolhatnám tovább. Az ál­lamhatár őrzése igen nemes em­beri feladat, itt érzi a fiatal iga­zán, hogy csinál valamit. A KISZ-szervezet jól dolgozik az őrsön, Farkas szakaszvezető a vezetőség tagja, s örömmel új­ságolja: párttagfelvétele folya­matban van. Az ifjúsági szerve­zet munkáját nem nehéz össze­fogni, hiszen zárt közösségben élnek. A zártság azonban nem jelent befeléfordulást. Az őrs­nek igen jó kapcsolata van a községi KISZ-szel, az iskolával. A fiatalokkal együtt végzik a társadalmi munkát, de a határ­őrök megszervezték az úttörő- és az ifjúgárda kiképzését is. Emel­lett jut idő szórakozásra, tanu­lásra. — Nem túl jól sikerült az érett­ségim — meséli Farkas Gábor —, s ■ tudtam, ki kell hagyni egy évet az egyetemi felvételi előtt. Most készülök a felvételire, ma­tematika, történelem, ez tölti ki szabad óráimat. Parancsnokom­tól ígéretet kaptam, jövőre lehe­tővé teszi, hogy ott legyek a fel­vételi vizsgán. Saját magamnak kell most már bizonyítanom, hogy képes vagyok nagyon jól felkészülni. Ez nyilvánvalóan nem mehet a szolgálat ellátásá­nak rovására. Én az ellenőrzést végzem, amelyet elvtársaim jó­néven vesznek, hiszen tudják: a megelőzést, a nagyobb biztonsá­got szolgálja. A katymári őrsön, s egyáltalán a határőrségnél, általában nincs idejük a fiúknak számlálni a napokat. A szolgálatban, a KISZ- munkáhan, a tartalmas szabad­napokon repül az idő, s szinte észrevétlenül letelik a tizennyolc hónap. .GYERMEKNEVELÉS IS” Közbiztonsági járőr A rendőrnő halkan, de nagyon határo­zottan, szabályosan igazoltatott egy nagy­darab férfit. Az autóvezetőn látszott a za­var. Határozatlan volt, mondjon valami vicceset, esetleg sikamlósát, vagy kedélyes­kedés nélkül adja oda a személyi igazol­ványát. Az utóbbi mellett döntött, mert az udvarias, de határozott szavak józanságra bírták. — Ilyen esetem sokszor akad — mond­ja vidáman Gyurián Zsuzsa rendőr őrmes­ter, a kiskőrösi rendőrkapitányság közbiz­tonsági járőre. — Miért választja egy fiatal, csinos, közgazdasági érettségit szerzett lány ezt a hivatást? — Baján, a Türr István Közgazdasági Szakközépiskolában végeztem, igazgatási szakon. Szerettem volna hasznosítani a megszerzett ismereteket, ezért jelentkez­tem a rendőrségen. Három évig polgári al­kalmazottként dolgoztam, de nagyon fel­keltette érdeklődésemet a közbiztonsági, a közlekedési munka. Kértem az átminősíté­semet. Hivatásos jogosítványt szereztem, .elvégeztem a zászlósképzőt, s ma már élet­hivatásomnak tekintem a rendőri szolgá­latot. A munika nem könnyű, hiszen hetente négyszer nyolc, egy alkalommal pedig ti­zenkét órát kell eltölteni szolgálatban, ügyelni az utca, a város rendjére, közbiz­tonságára, közlekedési fegyelmére, sőt in­tézkedni is kell, nem is mindig jóindulatú, olykor részeg, kötekedő emberekkel, s ter­mészetesen bűnözőkkel szemben is. — Családi kötelezettségek nem terhel­nek. ezért könnyebben látom el a szolgá­latot. Szüleimnél lakom, s ők tudomásul vették, hogy ilyen a rendőri munka. Szol­gálatban akad részeg, arrogáns állampol­gár, de tapasztalatom szerint mi mégis több tiszteletet kapunk, mint férfi kollé­gáink. Meg kell találni a kellő hangot mindenkivel, s akkor nem lehet baj. A kulturált, határozott intézkedés, ha nem is tetszik mindenkinek, de eltűrik. Ez tőlünk nagy nyugodtságot, szabályismeretet, em­beri tartást kíván. Talán nem szoktunk hozzá eléggé, hogy a férfiak mellett nők is járőröznek, iga­zoltatnak. A férfiak, az idősebb rendőrök vajon hogyan fogadták a nőket, s a szol­gálatban milyen az együttműködés? — Nagyon tisztelem, becsülöm férfi kol­légáimat. A segítségnyújtás kölcsönös, úgy vélem, tőlük a határozottságot lestem el, én a papírmunkában segítek nekik. Szí­vesen dolgozom együtt a férfiakkal. Az őrmester csupán 23 éves, s bizony a lányok ebben a korban szeretnek kirándul­ni, bálba járni, szórakozni. — Sok lemondással jár a szolgálat, de kárpótol az, hogy emberekkel foglalkoz­hatom, a hivatásomnak élhetek. A járőr- szolgálatot természetesen csak a kezdetnek tartom, mert elképzeléseimben szerepel a rendőrtiszti főiskola elvégzése, a család- alapítás, a gyermeknevelés is. Mindezek mellett hivatásomat nem akarcm felad­ni... Színpompás katonai bemutató Vasárnap délután színpompás, . valóban látványos katonai (be­mutatót rendezett Kecs­kemét helyőrségpa­rancsnoksága, a városi fegyveres erők és testü­letek a Széktói stadion­ban. A program vitor­lázó repülőgép vontatá­sával kezdődött, a moto­ros gépet Szekér Gyula, az MHSZ gyémántko­szorús pilótája, a kis­kunfélegyházi repülőtér parancsnoka vezette. Alig emelkedtek a gé­pek a zöld gyepszőnyeg fölé, amikor megkezdő­dött a munkásőrség Kecskemét városi egy­ségének karhatalmi be­mutatója. Az MHSZ re- pülőmodelljei vették át ezután a nézők gyönyör­ködtetését. Ezek az ap­rócska masinák tényle­gesen elkápráztatták az akkor még nagyon gyér számú közönséget (nem ártott volna egy-két is­kolát mozgósitani), mert minden műrepülő-figu- rát tudnak. A rendőrség szolgála­ti kutyáinak gyakorlatai, az MHSZ-hőlégballon feltöltése, az egyéni és csoportos műrepülés, a sárkányrepülő megje­lenése, a tűzoltók víz­ágyúval és habbal vég­zett tűzoltása megannyi látványossága volt a fegyveres erők napi ren­dezvénynek. Az MHSZ ejtőernyő­seinek célbaugrása, és a négyszer százméteres fegyveres váltófutás tet­te fel a koronát a be­mutatóra. Sajnos, a műsor elején kevesen voltak, pedig nemcsak a gyermekek, fiatalok, de a felnőttek is elgyönyör­ködtek a látnivalókban. • A rendőrség szolgálatikutya-bemutatója. CIVILBEN: A VÖRÖS CSILLAG TSZ MÉRNÖKE Tartalékostiszt-j elölt A Budapesti Műszaki Egye­temen szerzett közlekedésmér­nöki diplomát Hepedűs Béla őr. mester, tartalékostiszt-jelölt. Nem volt idegen számára a Magyar Néphadsereg, hiszen egyetemi előfelvételisként tizenegy hóna­pot szolgált, s várta már a behí­vót. — A diploma megszerzése után Kiskunfélegyházán, a Vörös Csil­lag Téeszben helyezkedtem el. A gépjavító ágazat irányításált bízták rám. Nős vagyok, szüleim Bugacon élnek, már nyugdíjasok. Jelenleg a csapatszolgálatomat töltöm, ugyanis a behívás után tartalékos tiszti tanfolyamot vé­geztem, megszereztem azokat az ismereteket, amelyekkel egy gyakorló üzemeltető mérnök­tisztnek rendelkeznie kell. Az alakulat telephelye, a javí­tóműhely, a gépkocsivezetők, a szerelők ugyanazokkal a gondok­kal küszködnek, mint a polgári életben, igaz, itt jobb az alkat­részellátás, s van elegendő jó szerelő is. — A különbséget a polgári és a hadseregbeli munka között alig érzem — így az őrmester. — Fő­leg gépkocsik üzemeltetését, hi­bafelvételét, javítását, anyag- igénylését, -elszámolását vég­zem, akárcsak otthon. Akad 'ter­mészetesen néhány harci jármű is, ezek szakmai szempontból iz­galmasak. Parancsnoki beosz­tásban dolgozom, s érzem felet­teseim, de beosztottaim is sze­retettel, megértéssel vesznek körül. Nem felelek semmiért, ami nem -azt jelenti, hogy nincs ben­nem felelősségérzet, sőt! Azt a bizalmat,. amit kaptam,. igyek­szem munkámmal, a javítások alapos elvégzésével, ellenőrzésé­vel viszonozni. Sokan úgy tartják, hogy • az egyetem elvégzése után, amikor végre a fiatal diplomás hozzálát­hat egzisztenciája megteremté­séhez, a katonai szolgálat úgy hiányzik neki, mint ablákos tót­nak a hanyattesés. Mi a vélemé­nye Hegedűs Bélának? — Nem tartom haszontalannak az itt eltöltött időt — mondja na­gyon határozottan. — Az igaz, hogy anyagi vonatkozásban ez ki­esést jelent, de miután a szakmá­ban dolgozom, tanulok, tanítok is, óriási gyakorlati tapasztala­tokat szereztem. Vonatkozik ez a szakmai ismeretekre, az embe­rekkel való bánásmódra, az irá­nyításban való jártasság meg­szerzésére. Kevesebb itt.a rizikó, mint a termelőszövetkezetben, hi­szen nem forog kockán az árbe­vétel, a nyereség. Parancsno­kaim kijavítják tévedéseimet, s ha így veszem, ez nagy segítség az élet indításához. Igen. Így kell felfogni a köte­lezettséget, megtalálni benne a jót, a hasznosat. Talán ennek is köszönhető, hogy Hegedűs Béla őrmester és parancsnokai között összhang alakult ki. Sohasem érezte, hogy a hivatásos és a tar­talékos, a tiszt és a tisztjelölt kö­zött bármilyen nézeteltérés ki­alakult volna. — Nem sok szolgálati időm van már hátra. Az alakulatnál kellemesen éreztem magam, sze­reltem néhány nagyon jó bará­tot. Leszerelésem után természe­tesen visszamegyek a közös gaz­daságba, s remélem, a szerzett tapasztalatok birtokában, már magasabb szinten folytathatom munkámat, mint korábban.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents