Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-27 / 228. szám

művelődés szabad idő BODOR MIKLÓS GRAFIKAI • Bodor Miklós: „Kék szamárkenyér keservei, örömei" (Törpe nyár­fa az ősborókásban) A Kiskunhaláson élő és alko­tó Bodor Miklós grafikus mun­káit már számos kiállításon lát­hatta a közönség. 1962 és 1963 — első csoportos és egyéni kiál­lításának dátuma — óta a me­gye igen sok településén ismer­kedhettek képeinek sajátos vilá­gával. Aki ismerős e tájon, an­nak valószínűleg nem esik nehe zére felfedeznie, hogy képi ele­mei is e táj jellegzetességei. Lelő­helyükről Bodor Miklós így vall: „A Homokhátságot pedig azért választottam életterem­nek, mert az újbóli betelepítés után máshonnan kiszorult em­berek olyan konokul alakítot­tak ki itt kultúrát és gazdaságot, mint ahogy a jégkorszak után itt rekedt növénytársulások egymást segítve képesek meg­őrizni a Sarkkörön túl élő társa­ik tulajdonságait. Ezért válasz­tottam kifejezőeszközömmé a zuzmót, a bókoló bogáncsot, a kék szarríárkenyeret... stílu­som, az alkalmazott motívu­mok is ebből a tájból származ­nak.” Ha végignézzük a képeket, fe­lületes szemlélődés után talán úgy tűnik, hogy meglehetősen szűk témakörön belül mozog­nak. De a tanya, a tartozékai­ként felvonuló gazdag növény- és tárgyi világ Bodor lapjain e kicsi, homoki, esetleges mikro­kozmoszból egy, az ember szá­mára mindenhonnan ismerős közös gondjainkat térképező makrokozmosszá válik. Ha kö­vetjük a kiállítás szerkezetének logikáját, — vagyis jobbról bal­ra haladunk a paravánok előtt — segítséget kapunk nemcsak Bodor képépítésének, hanem művészetszemléletének megér­téséhez is. Az első rajzok — Ház a Béke utcában, Manga-féle ta­nya Móricgáton, Kucka mama háza — világos, áttekinthető szerkezetükkel, a rajz könnyed biztonságával is felhívják ma­gukra a figyelmet, ám valódi személyiségjegyeiket Bodor jel­legzetes növényeitől, alföldi ho­mokból és fantasztikumból egy­aránt sarjadó viráglátomásaitól nyerik. A személy- és utcane­vekkel hivalkodó természetes­séggel „röghöz kötött” házak gyakran teljes terjedelmében be­borítják a lapot. Alkalmanként egy-egy fal áttetszővé válik, elénk hozva a belső teret, a pers­pektívavonalak látszólag szabá­lyosak, de önmagukba vezet­nek, terüket az időtlenség hatá­rozza meg. A házak csak első pillantásra mozdulatlanok, ka­csokkal, indákkal, levelekkel, szirmokkal és porzókkal közle­kednek. Repülő, úszó, lebegő komplexumként a növények se­gítségvei emelkednek át a kép valóságába. Részben ezekkel a motívu­mokkal, de egészen másként történik az „átemelés” a képek egy másik, jelentős csoportjá­ban, ahol már a kiindulás pilla­natában tökéletesen átíródva, a valóság törvényei szerint jelen­nek meg a tárgyelemek, tár­gyak. E következetes, változatos, alapjaiban derűs világról Bodor Miklós így vall: „Alkatomnál fogva is a fényhez, a világoshoz, a fehérhez, vagyis a bizonyos­sághoz vonzódom. Bár én is él­tem át tragédiákat, mégis ér­zem, hogy egyik legfontosabb tulajdonságunk, hogy a sötét­ségből a fény felé, a bizonyta­lanságból a bizonyosságra tö­rekszünk. Azt is tudom, hogy a homályból csak megfeszített munkával, önfegyelemmel, kö­vetkezetességgel juthatunk ki. így sodródtam önkéntelenül — ösztönösen — is a rajzolás­nak ebbe a szigorú stílusába. Ezt a stílust már csak azért is szívesen gyakorlom, mert rá- kényszerít a fegyelmezett, ki­egyensúlyozott életre, a dolgok alapos megfigyelésére, az apró jelenségnek, a nagy egésszel tör­ténő egyszerre látására. így tör­ténhet meg, hogy ami lent van, az felemelkedik és fordítva.” A kiállítást az Erdei Ferenc Művelődési Központban októ­ber 10-ig tekinthetik meg az ér­deklődők! Károlyi Júlia V áratlanul kapott levelet régenlátott barát­nőjétől, hitetlenkedve forgatta: kérlek, látogass meg. Telefonom nincsen, új cí­mem a borítékon áll. Mielőbb gyere, vár­lak nagyon ... A néhány sor közül sikoltott a segélykérés, az asszony legalábbis így érezte. Va­lami történhetett Klaudiával. Meg sem tudná hir­telen mondani, mikor találkoztak utoljára. A bi­zonyos strandbéli eset után még néhányszor, ké­sőbben telefonon beszéltek, de ahogy fogyott egy­másnak szánt mondanivalójuk, úgy ritkult a be­szélgetések száma. Klaudiát azért barátnőjeként tartja számon, noha időtlen idők óta nem látta. Általában ismeri életének menetét, közös ismerő­sük van számos. Arról azonban nem tudott mégsem, hogy elköl­tözött. A főváros egyik külső kerületének szűk utcájába, no lám. A megrögzött belváros­lakó, ki színházak, fényes körú­ti boltok, éttermek nélkül életét el sem tudta képzelni. „Annak tudata, hogy bármikor, bármely színházba, étterembe bemehetek ... Zeneakadé­miára, operába, bármikor ... Ha nem is megyek, de mehetnék . ..” — hallotta Klaudia kényeske- dően nyafogó hangját, mialatt ki tudja hányad­szor olvasta végig a baíra dőlt betűkkel írott leve­let. A földszintes szoba-konyhás lakások láttán már a kapu alá lépve nyilvánvalóvá vált, illemhely az udvar végében. A régmúlt és a jelenidő mély szakadéka pillanat alatt betemetődött. Klaudia gyengéden átölelte, a vállát alig érintve, s hálás volt az érzelgéstől, csókolódzó meghatottságtól mentes találkozásért. — Mennyire örülök, hogy nem vagy beteg — mondta őszintén. Mintha teg­nap váltak volna el, olyan volt minden, kivéve a szoba-konyhás lakást. — Mi jutott eszedbe, hogy ide költöztél? — kérdezte. — Az isten háta mögé, hogy jutott eszedbe? — Klaudia felnevetett, mint régen, kis döccenő hangokat hallatott. Mivel gon­dosan kerülték egymás tekintetét, az asszony csak tudta, de nem látta a jól ismert mozdulatot, ahogy Klaudia a hajába túr, s mosolyog. Tudta róla azt is, édesanyja meghalt, s az a férfi, akihez nemrég kötötte életét, ugyancsak eltávozott az élők sorá­ból. A férfinak sosem állt betegágya mellett, rava­talát nem látta, mivel a megboldogult hű özvegyet is hagyott hátra, a temetőbe is nagyritkán, lopva látogatott el. Virágot nem vihet, az özvegy gondo­san számontartja a sírra helyezett virágokat, s idegenekét nem tűri ott. Milyen büszke is volt Klaudia, hogy neki Hugóból a kellemesebbik rész jutott mindig, cselédmunkát sosem kért tőle, noha ezt maga alakította ily szerencsésen. Hugó egyszer így szólt, nem varmád fel a gombomat, kedves? En, kedves? Nem, majd Otthon felvanják. S mi­kor azon a vasárnap délutánon nem érkezett meg, úgy érezte, megőrül. Másnap felkereste Hugó fő­nökét, kivel gyakorta ültek hármasban egy presszó teraszán. A kopasz, sörhasú férfi széttárta karjait: Klaudia, maga jól tudta, hogy a szíve bármelyik pillanatban felmondhatja a szolgála­tot, igaz? Tudtam. Sajnálom, Klaudia, fogadja részvétemet... — Oh, azt hiszed, én találtam ki? Födémcsere, tatarozás a régi lakásban — mutatott körbe Klau­dia. — Ami azt illeti, visszaköltözhetnék már, de egyelőre mégis lehetetlen, majd elmondom ... — A szobába léptek, amely akár egy raktár, aho­vá bármelyik pillanatban beronthat egy sereg em­ber, hogy felkapkodja a kötegelt csomagokat, könyveket, dobozokat, göngyölt szőnyegeket, fal­nak fordított, üres szekrényt, ládákat. Az egyetlen nyugalmas sarok, egy fekvőhely, mellette szék. — Foglalj helyet... Mindketten lehajtották fejüket, mintha így rejthetnék öregedő arcukat. — Értesítettek, egy évvel ezelőtt, kész a lakás, foglaljam el. A helyzet rosszabb, mint volt. A par­ketta felpúposodott, a falakról pereg a festék, a vízmelegítő használhatatlan, a fűtőtest leszakad­va ... — Ezért írtál? — Oh, nem ezért. A dolgot ügyvédnek adtam, írtam a legfőbb igazságügyi szakértőnek is, segítsen rajtam. Nem csinálhatják ezt velem. Magányos vagyok, kiszolgáltatott... A demokráciában szabad-e állítani a rosszról, hogy az tökéletes? Tegyen igazságot... — Az asszony gyakorta megfordult régen a belvárosi, körfolyosós ház, udvari ablakos, parányi lakásá­ban. Ez mintha barátságosabb, főként tágasabb lenne. Az ablakon túl kertre látni, benne magasra nőtt orgona-, meg lícium-bokrok, arrébb hatal­mas japánakác. Idebcnn meg a fojtogatóan össze­kaszabolt rend, a zilált számyaszegettség. Miért él így, gondolta. — Hallottam, hogy szegény Hu­go . . . fogadd részvétem. — Hugót el kell felejte­nem, ha tudom — mosolygott szomorúan Klau­dia. — Néha kimegyek a sírjához, de inkább itt­hon beszélgetek vele ... — S a heverő fölötti falra mutatott, ahonnan egy fekete rámába zárt férfi nézett reájuk. Hirtelen, s ezt egyszerre akarták, szembefordultak egymással. Klaudia feketére fes­tett hajában hajcsavarósan, s az asszony a maga leplezetlen öregedésével. Nézték egymást. Tehát ő is, gondolta az asszony, hiába festi a haját, férje sincsen, gyereke sincsen. Tehát ő is? Gondolta Klaudia, én befesteném bizony, nincsen utálato­sabb az ősz hajnál. —.Miben segíthetek? — kér­dezte az asszony, s örült, hogy túl van a legnehe­zebbjén. — A leveleimet kellene elhozni... — Szívesen — felelte, mintha tegnap váltak volna el. Megegyeztek, honnan, s milyen leveleket kell el­hoznia. Klaudia mosolygott, s közben váratlanul kisimultak vonásai. Két ferde szemfoga is a régi, gondolta az asszony. Meglehet, művi mégis, ma­CSONGOR RÓZSA Födémcsere napság megdöbbentően eredeti fogsorokat gyár­tanak. — Játéknak sem rossz, időtöltésként... — mondta Klaudia, s apró döccenésekkel neve­tett. — Kösz, hogy elmégy . . . Akkor fiatal volt még nagyon, de már két gyer­mek anyja. Férje tisztességes családapa. Klaudia dicsérte választását. — Szóváltásaitokat, s a há­zasságotok rosszát ne tedd ki az ablakba, ennyi az egész. Ugye nem haragszol, ha megmondom, kö­zépszer. Ezek a férfiak viszont a legjobb családa­pák és férjek. Nekem karakteresebb férjem lesz, ilyent találtam volna már tízet, mint a te Bélád. — Akkoriban Klaudia szorgalmasan bújta a na­pilapok házasság rovatát. Finom borítékokat s víznyomásos levélpapírokat vásárolt. S ő meg, istenem, milyen régen is volt.. . futott a post restante levelekért a kiadóhivatalokba, előfor­dult, hogy saját lakása címét is átengedte a hitvest keresők leveleinek. Később elmaradoztak a leve­lek, úgy látszott Klaudia egynél állapodott meg. Szorgalmasan írta a leveleket, s merült el azok megérkezése után az olvasásukba. Révbe érkezett, vélte az asszony, de nem beszéltek róla. Egy na­pon így fordult hozzá Klaudia, eljössz velem a strandra? Ott adtam találkát neki, egyedül azon­ban, az első alkalommal, nem mehetek. Előbb szemreveszem, érdemes-e vele. Még sohasem lát­tam. Mi sem természetesebb, felelte, te nem így tennél? Az én zöld fürdőruhám, a te sárga úszó­sapkád lesz az ismertetőjel. Megérted? Nem sze­retném, hogy ... Az asszony természetesnek talál­ta. Hamarosan felfedezték a magas férfit, aki a medence megadott oldalán föl s alá sétált. Eleinte messziről figyelték, később közelítettek hozzá. Klaudia bizonytalanul mondta, érdekes alak. A sovány férfi is rá, illetve rájuk talált, a két nőben az egyetlenre. Látható volt az arcán, gondolkozik. Időnként felbátorodott, s hol egyikük, hol mási­kuk közelítésére szánta el magát, de utolsó pilla­natban továbbálltak. A sovány férfi megzavaro­dott, amikor újra melléje szegődtek, szó nélkül és hallgatagon. Erre-arra forgatta a fejét, mígnem idő múltával kitalálta, tréfát űznek vele. Sértődve vette útját az öltöző felé, még egyszer megállt, jobb válla felett még egyszer visszanézett rájuk, szeme tele volt szomorú szemrehányással. Belepi­rult felkért mellékszerepébe, amikor hirtelen ösz- szefutottak a dolgok, s ott állt előtte egy tréfájuk tőrjébe csalt férfi. A szemrehányó szomorú sze­mekből mindent megtudhatott. Vakított a nap­fény, az emberek csokoládébarnán sétálgattak, hevertek, s az meg hófehér bőrével világított szin­te. A keskeny váll, a hosszú, aszténiás mellkas, a karóvékony kezek és lábak, a kiáltó soványsága, a seszínű kefefrizurás haj, éppen növekedőben — sajnálat indult el a lelkében. Klaudia ránézett, karonfogta. Ez börtönből jött, nemde? Kikapta kezéből a fürdősapkáját, saját fejére húzta, lépett egyet előre, hogy tisztán lássa őt a férfi. Gyere, mehetünk, mondta, s karonfogta őt. Hányszor megírtam neki, kulturált, jó megjelenésű... A férfi megfordult már, s eltűnt a lengőajtó mö­gött. — Rengeteg levelem érkezett — szólt Klaudia, hangja érces, durva volt. — Telefonon érdeklőd­tem már, azt mondta a tisztviselő, hozzon egy bőröndöt, annyi a levele. Miért nem jön értük, három hét után nem őrizzük, azt mondta ... — nevetgélt Klaudia azon a kis döccenő hangon. — Mikor és hová ménjek — kérdezte az asszony, de már állt volna fel, hogy kitérjen vállalása elől. Klaudia mindent pontosan elmagyarázott. — Jó megjelenésű, kulturált.. . csak van valahol egy ilyen férfi, mit gondolsz? — Bizonyára — felelte az asszony, felállt, menni készült... NADRAG ALAKIT ÁSOK A hűvösebb, esős őszi napok közeledtével a kislányokra is szívesebben ad hosszúnadrágot anyuka. Illetve adna, csak ép­pen az is szűk vagy rövid lett. Néhány alakítási ötletünk talán segítséget nyújt az ilyen gondok megoldásához. a) Ez a nadrág szűk és rövid is lett. Maradék kárókockás kelméből így lett belőle divatos kertésznadrág: az aljából még levágtak egy darabot, hogy láb­középig érjen, az oldalvarrásnál felfejtették és betoldtak egy 2 —3 ujjnyi széles csíkot. Az aljá­ra ugyanilyen széles, kockás fel­hajtó került, a felsőrészéhez pe­dig széles vállpánt, mely patent­gombbal csukódik. HORGÁSZOKNAK b) A kinőtt mellesnadrágot derékban elvágták. Elütő anyagból övszerű toldás és a nadrág alsó szegélyére tízcentis hosszabbítás került, amelynek fele vissza van hajtva. A mara­dék anyagból még négy zsebet is varrtak: a nadrág térdére, a mellesrészre, és a hozzáillő blúz ujjúra. c) A boltokban széles, sok­színű gumi kapható. Ebből ké­szült a nadrág szabályozható vállpántja. A nadrág megko­pott fenekét pedig különféle szí­nű és mintájú anyagból szabott, rátétes megoldású szívek takar­ják és védik. Egészséges táplálkozás, testedzés A napokban az egyik intézmény illetékes ügyintézője panaszolta, hogy a fogyókúrás klubok hírverése után nem győzte bejegyezni a jelentkezőket. Pedig súlyos szá­zakat fizetnek is azért, hogy megszabaduljanak felesleges kilóiktól. S hogy ez mennyire nem egyedi eset, azt bizo­nyítja az is, hogy az Egészségügyi Minisztérium a közel­jövőben „Egészséges életmód” címmel országos mozgal­mat indít. Bizonyára ezt segítve jelentet meg hamarosan egy ki­adványt a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Vas Megyei Bizottsága. Az Éljen könnyebben! című kötet szeptember 30-tól a Vöröskereszt megyei, városi, járási vezetőségeinél, a KÖJÁL egészségnevelési osztályainál és a KISZ megyei, városi bizottságainál szerezhető be. Mi is van a kétszáz oldalas .könyvben? Tanácsok a fogyókúrához, a korszerű táplálkozáshoz, testedzéshez. Az, hogy hányszor étkezzünk, mit fogyasszunk a napi öt(!) étkezés alkalmával. A táplálkozás fejezetben kalóri­ákra bontott étrendet is ajánlanak. Megtudhatjuk, hogy milyen az ideális testtömeg, annak energiaszükséglete, mik a fogyókúrás étrend alapjai. A tápanyagtáblázat után étrendi mintákat közölnek a különféle energiatar­talmú diéták összeállításához. Egy másik fejezetben a testtömegcsökkentés nem kevésbé fontos kulcsával, lehe­tőségével, a szakszerű mozgással, a sporttal ismertetik meg az olvasókat. Külön foglalkoznak az egyes testrésze­ken levő zsírpárnák lefogyasztásának módjaival. A moz­gásgyakorlatokhoz ábrák is tartoznak. A futás, a koco­gás fontosságának elemzése után természetesen szó van a pihenésről, az azt megelőző masszázs mikéntjéről. Az orvosi tanácsok fejezet — és egyben a kötet — így zárul:........programunk célja egészségének visszaszerzé­se, az egészséges életmód megtanulása és annak alkalma­zása, nem pedig az, hogy bármi áron csökkentse a súlyát. Ez a törekvés azt is jelenti, hogy mindenkinek kialakítha­tó az egyénre szóló, panaszokat, tüneteket nem okozó, lassú ütemű testtömegcsökkentő program." P. S. NAPTÁR: Szeptember 27-én délelőtt közepes, délután igen jó, 28-án délutánig közepes, utána gyenge, 29-én, 30-án déltől jó, október 1-jén, 2-án déltől igen jó, 3-án délelőtt igen jó, a déli óráktól közepes, 4-én a reggeli, kora délelőtti órákban igen jó fogást ígér a horgásznaptár. VENASSZONYOK NYARA? Miért, hogy az egész világon indián nyárnak nevezik a szeptemberi verőfényes napokat, he­teket, s miért, hogy nálunk ebből vénasszo­nyok nyara lett? Lehetne kutatni, s talán van is, aki már kutatta. Az indián nyárban van valami szépsé­ges, valami örömérző. A vénasszonyok nyara inkább leszóló, bántó, sértő, mint ahogy maga a „vénasszony” szó is az. Pedig hát tolódik az életkor kifelé, s aki vénasszonynak volt titulálható pár évtizeddel ezelőtt, az ma, ha egy kicsit ad magára, legfel­jebb „korosodónak” mondható. Amikor én tízéves voltam, akkor a nagy­anyám mindössze 52 volt, és én milyen nagyon öregnek láttam! De nemcsak gyerekszemmel, hanem ha megnézem az egykori fényképeket, akkor ma is annak látom. Ősz haj, sötét ken­dő, sötét ruha, magasszárú fűzős cipő. Falun sok helyen még ma is megszólják azt az ötvenes asszonyt, aki nem sötét ruhát ölt fel, s nem köti be sötét kendővel a fejét, de a városközeli falvakban vagy még inkább a vá­rosokban egyre inkább megértik az ötvenesek, de bizony még a hatvanasok is, hogy adni kell magukra. Nem csiricsáré holmikat, nem tiné­dzsereknek való butik-cuccokat kell viselniük, de nem kötelező sötétben járniuk, szabad a hajat is szrneztetni, ápolni kell a bőrt, a kezet. A kitolódott életkor úgy ér valamit, ha nem roskatag öregként éljük végig, hanem ameny- nyire egészségünk engedi, ápoltan mozgéko­nyán— egyszóval fiatalosan. — S — Paradicsomból Rövidesen leérik a paradi­csom. Szedjük hát össze a maradékot, amiből a követ­kező télire válót készíthetjük: GYÜMÖLCSÍZ: A 2,5 kg érett, de még kemény pa­radicsomhoz hat vagy hét al­mát, 1 kg cukrot, egy rúd vaníliát, egy kávéskanálnyi gyömbért használunk. A paradicsomot megmos­suk, hámozatlanul vékony szeletekre vágjuk. Az almá­kat —- magházukat, kivéve — felszeleteljük. Öntsünk alájuk 2 dl vizet és állandó kevergetés mellett, lassú tű­zön kb. másfél óráig főzzük. A nyert masszát átpasszíroz- zuk, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliát és a gyömbért. Ez­után fél órán át kevergetve forraljuk, besűrítjük. Mielőtt elkészülne, belekeverünk egy kávéskanálnyi tartósítószert. A kész gyümölcsízt előmele­gített üvegekbe tesszük, szá- razgőzbe rakjuk. Ha frissen fogyasztjuk a gyümölcsízt, akkor természetesen tartósí­tószer nélkül tálaljuk. Olasz zeneszerzők operái Rejtvényünkben nyolc olasz ze­neszerző kilenc operájának cí­mét találják. VÍZSZINTES: 1. Az egyik legter­mékenyebb olasz zeneszerző: Gaeta­no Donizetti egyik vigoperája. 7. Ma­ria Luigi Cherubini, olasz születésű zeneszerző utolsó operája. 14. Sodort kötözőanyag. 16. „Falu végén kurta kocsma ... ki a Szamosra” (Petőfi). 17. Indiai légitársaság. 18. Petőfi Sándor elbeszélő költeménye. 21. A ruténium vegyjele. 22. Az ír Rádió és Televízió névjele. 24. Iraki hírügy­nökség. 25. Atmoszféra (rövidítés). 26. Uganda része! 27. Szín. 29. Áramátalakító népszerű neve (rövi­dítés). 31. Faktum. 32. Erdőkben felállított takarmánytartó. 34. A hinduk kenyere. 35. Hidrogén és klór vegyülete. 36. Rövid ideig tartó. 38. Szép Ernő mesejátéka. 39. Nyu­gat-európai nép. 41. Antonio Rossini nagyoperája. 44. Két római szám: az első a másodiknak tízszerese. 45. A Drina mellékvize. 47. Észak- Amerikában honos feketeszőrű medve. 48. Méhlakás. 49. Újra fo­galmaz. 51. A tetejére csúsztat. 52. Az Ys királya című opera szerzője. 53. Indulatszó. 54. Igevégződés. 56. Latyak. 57. Kiejtett betű. 58. Mint a 39. számú sor. 59. Való. 60. Egyik nagyüzemünk alapítója (Ábrahám, 1815—67.) 62. Petőfi Sándor verse. 63. Rágcsáló vízi emlős. 65. Fla­mand író (János, Jakab, 1815— 1891). 67. ... mars. 68. Cezanne hí­res festménye. 71,... Lop, kínai sós­tó. 73. Ezt az operát az operatörténet egyik legnagyobb alakja, Verdi Shakespeare drámája alapján szerez­te. FÜGGŐLEGES: 1. Francesco Ci- lea operája. 2. Csendre int. 3. Hó­talp. 4. Idegen Anna. 5. Az orr tréfás neve. 6. Verne egyik kapitány alakja. 8. Szerencsejáték. 9. Mértani test. 10. Oldalirány. 11. Az argon vegyje­le. 12. Hózivatar. 13. Umberto Gior­dano verista operája. 15. Csapadék. 19. Jugoszláv váltópénz. 20. ... de­posit (páncélrekesz). 23. Áramfor­rás. 26. Japán táncosnő. 28. Rajz­szer, névelővel. 30. Vincenzo Bellini egyik operája. 31. „Nincs egy árva fűszál a ... közt kelőben” (Árany: Toldi). 33. Kiskutya. 35. Fafajta. 37. Tenor szerep Weber Abu Hasszán c. operájában. 38. Becézett női név. 40. Donizetti egyfelvonásos vígoperája. 42. A fémpénz egyik oldala. 43. Gár­donyi Géza színpadi műve. 44. Fő-' városa: Bamako. 46. Te meg én. 48. Kicsinyítő képző. 50. Európai fővá­ros. 52. Folyo a Szovjetunióban. 55. Tenor szerep a Turandot című ope­rában. 57. Al-dunai román kikötő. 59. Bálvány. 61. A hangok művésze­te. 62. Angol sör. 63. Izlandi. . . (Victor Hugo). 64. Katedrális. 66. ... atyafiak (Mikszáth). 67. Az olasz származású zeneszerző, Gian Carlo Menolti operája. 69. Négylábú. 70. Időmeghatározás. 72. Rövidhullám rövidítésé. Beküldendő: a9 opera címe. E. B. A szeptember 20-án közölt rejtvény helyes megfejtése: A HOLD BÓSÉGSZARUJÁBAN SZEPTEMBER ARANYA VAN Az elmúlt héten közölt keresztrejt­vény helyes megfejtéséért könyvutal­ványt nyertek: Szádeczki Béliné, Kelebia; Barna Józsefné, Kiskun- majsa; Turcsik Károlyné, Bácsalmás; Frick István, Császártöltés.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents