Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-26 / 227. szám

QQzdá/ÓQpolitikQ^ munkoy tdjc/ílmcnyck PETŐFI NÉPE • 5 1986. szeptember 26. A jövedelemnövelés fő útja interjú 1 mIj r 1 J. r a koltsegcsokkentes A Hírős Napok énysoroza- ta_ már elmúlt, az akkori itudo- jmányos üléssorazatoni elhangzot­takra azonban nem árt vissza­térni. A számítástechnika és ügy­vitelszervezés fejlődéséit szolgáló egyik rendezvényen dr. Szerdahe­lyi Péter, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese tartott elő­adást. Akkor beszélgettünk az idei év első nyolc hónapjáról. — Az 1985. évi teljesítményre alapozott VII. ötéves terv kedve­zőtlenebb starthelyzetről indult, mint azt az MSZMP XIII. kong­resszusa idején gondoltuk — kezdte. — Az első negyedév ter­melési adatainak ismeretében méltán fújt riadóit a gazdaságve­zetés. Gyorsan megszülettek a kedvezőtlen tendenciák megfordí­tását célzó kormányintézkedések. Azóta, különösem az agrárágazat­ban, javulásról beszélhetünk. — A középtávú népgazdasági terv meghirdetésekor elkötelezték magukat a vállalatok, mezőgaz­dasági üzemek nagyobb önállósá­ga, teljesítményüktől függő érde­keltsége mellett. Több mint nyolc hónap telt el a VII. ötéves terv­ből ... — Az OTH most összegzi és hasonlítja össze a népgazdasági terv elképzeléseivel a középtávú üzemi terveket. A tapasztalatokat később hozzuk nyilvánosságra. Azonban örömünkre már eddig is kitűnt, hogy az országos és a helyi, üzemi elképzelések össze­csengenek. Kisebb eltérések azért vannak. — Hallhatnánk erre példát? — A jövedelemszerzés megala­pozásában vannak kisebb eltéré­sek. Az agrárágazatnál maradva: a kukorica aránya nem nőtt a kívánt mértékben. Csökkent a műtrágya felhasználása. Ide so­rolhatom a juhászat és a szarvas­marha-ágazat üzemenkénti meg­ítélését. vagy a műszaki, techni­kai fejlesztés megvalósítását. — Szükség lesz-e tervkorrek­cióra? — Bár még néhány jelentős termény betakarítása hátravan, úgy tűnik, a mezőgazasági ter­melés nem képes ellensúlyozni az ipar elmaradó teljesítményét. Az állatállomány az első félév­ben növekedett. Az ebből szár­mazó többlethús« legfeljebb az év utolsó negyedében, illetve jövőre jelentkezik. A szántóföldi növé­nyeknél sok milliárdos kiesést okozott az aszály. A kérdésre konkrétan: több alternatíván gondolkoznak a tervező szervek. Az idei tapasztalatok alapján az üzemi és népgazdasági elképzelé­sek közelítése érdekében szükség van mezőgazdasági beruházások­ra, ha ezek a gépek cseréjét, az exportképes árualap bővítését vagy a talajjavítást szolgálják. Az idén még sok múlik a tá­rolás. a szállítás jobb szervezé­sén. Ez nem is az agrárágazat gondja, inkább a szakvállalatoké. Továbbá fel kell készülni arra, hogy a külpiaci feltételek szá­munkra kedvezőtlenül alakulnak, és ez a változás tartósnak tűnik. Marad tehát egyedüli járható út a jövedelemtermelés javítása ér­dekében a költségek csökkentése. A terv módosítására nincs szük­ség. A mainál azonban lényegesen nagyobb következtességre igen. Mindenekelőtt arra, hogy a gaz­dálkodók jobban kényszerüljenek jövedelemtermelő képességük nö­velésére, s az ezt szolgáló szer­kezetváltásra, és kevésbé számít­hassanak mentőövre. A válság- ágazatok — közöttük az építő- és a húsipar — talpraállását szolgá­ló programok teljesítése e terü­leteken is megteremti a kilábalás feltételeit. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik az ország vezetése, elemzi, hogy m'+ lehet és keli tenni a gazdaságban, politikában, irányításban és a végrehajtásban. Véleményem szerint ha az év hátralevő részében maximálisan közelítünk a tervcélokhoz, akkor az idei esztendőnél jobban meg­alapozhatjuk 1987-et — mondta végül a tervhivatal elnökhelyet­tese. Czauner Péter TOLMÁCS, SZAKFORDÍTÓ, NYELVTANÁR A szóra bírt örök névtelen „Húsz évig dolgoztunk egymás mellett. Mindig csodáltam a benne rejtőző szinte tel­jesen kétféle embert, aki szuggesztív, ha ta­nít és azt, aki az örök csöndes névtelen. Há­rom nyelv anyanyelvi szintű, sőt szakmailag is magas színvonalú tudása! ö egy kurió­zum.” Egy éve könyvtárosnak szerkesztősé­günkbe került kolléganőmtől hallottam eze­ket a szavakat, mígnem egyszer csörög a te­lefon és titokzatosan súgja bele: Itt van, gye­— Angolul, németül, franciául beszéled és írod a mezőgazdasági szaknyelvet. Életed az idegen nyelv, látszik, hogy mindig erre készültél... — Tévedsz, nem volt más vá­lasztásom. A földrajztudományok érdekeltek, csak nem tudtam, merre induljak. De ez később volt egy kicsit. Az iskolában kö­telező volt a német nyelv tanu­lása, persze, hogy nem szerettem, bár még különórára is jártam. Egy bűbájos idős hölgyhöz, aki­nek a példáján eszembe jutott, talán én is taníthatnám a nyel­vet. — Ismerősek neked ezek a ne­vek: Vadas Jenő és Herman Ot­tó? — Tudod, hogy igen. Vadas Je­nő, az erdészeti akadémia nagy­tudású tanára a nagyapám volt, akinek az édesanyja, Herman Franciska — egyébként részben tőle örököltem a nevem — a ter­mészettudós testvére. Személye­sen egyiküket sem ismertem, de nagyon sokat hallottam róluk. Talán az ő hatásuk a természet- szeretet, ami végül is a putnoki gazdasági iskolába irányított. Ott kezdtem a szakma tanulásán túl a francia és az olasz nyelv­vel ismerkedni. Az iskola csak végbizonyítványt adott, felemás érzésem volt mindig, hogy nincs igazán szakmám. Akkor olvastam egy hirdetést: négyéves nyelv- mesterképző-tanfolyam indul. Ott már angolul is tanultunk. Aztán nehéz évek következtek, tanítvá­nyaim voltak, ami elég bizonyta­lan jövőt jelentett... — Ez még mindig nagyon tá­volinak tűnik a mai foglalkozá­sodtól ... — Ismét a véletlenre kell hi­vatkoznom. A bajai kertészeti technikum hirdetett levelező ta­gozatot. Gondoltam, ott megsze­rezhetem az érettségit és szak­mám is lesz. Egyik tanárom jó barátja volt Mészöly Gyula bá­csinak, ajánlotta Kecskemétet, a kutatóintézetet. Jelentkeztem, felvettek, az iskola utolsó évét, szinte párhuzamosan a három felsőfokú nyelvvizsgával, már in­nen tettem le. — Most már akár meg se szó­lalj, akkortól ismerlek, hogy be­tetted a lábad az intézetbe. Kéz­re, ha érdekel! Természetesen már elmerült beszélgetésben találtam őket. Megzavarni ezt vétek lett volna, így tehát maradtam csendes hallgató, akinek csak a ceruzája rótta sebesen a sorokat a jegyzetfü­zet lapjain, hogy leírja az elhangzottakat. „Hallgassuk” tehát. Aki kérdez, Kerekes Magdolna, könyvtárosunk, aki felel, Miszory Franciska, a Zöldségtermesztési Kutató Inté­zet Fejlesztő Vállalat nyugdíjasa, tolmács, szakfordító, nyelvtanár. • Kerekes Magdolna és Miszory Franciska. (Méhesi Éva felvétele) detben csak fordítottál, szakcik­keket, aztán az előadások anya­gát, majd tolmácsoltál, — nem­egyszer szinkronban, nem látott, hallott szakszöveget — majd fel­csaptál a külföldi aspiránsok és vendegek „anyukájának”. Em­lékszem, nemegyszer a ZKI kony­hájának polcait kutattad, hogyan lehetne számukra élvezhető ételt készíteni. Meg persze, a szakmai dolgaikon kívül megszervezted a városnéző programjaikat, a szó­rakoztatásukat. „ — Ez utóbbiakat sem volt ne­héz, hiszen magam is nagyon sze­retek hangversenyre, színházba járni és kirándulni, nagy túrákat tenni. Dé ez együtt jár a mun­kámmal, nagyon sok szép, ma Is élő kapcsolat alakult így ki. — Tudod, annyira előttem van, amikor megkaptál egy-egy kül­földi karácsonyi üdvözlőlapot... De méginkább az, amikor meg­érkeztek azok a külföldi szak- fólyóiratok, bulletinek, amelyek­ben az általad fordított cikkek voltak. Sokáig csönd, aztán egv nagy, megkönnyebbülést kifeje­ző sóhajtás. Ami annak szólt, hogy az ottani szerkesztő javítás nélkül közölte. — Ez nem az én érdemem. Én csak fordítottam ... — Igen, de te adtad a cikk végső formáját és hányán jöttek vissza, hogy a legközelebbi mun­kájukat is te fordítsd! Tényleg, sose számoltad össze, hány „mun­kád" jelent meg? — Ezek nem az én munkáim, hanem a kutatóké, akik az ered­ményeiket publikálják. Egyéb­ként sosem számoltam, de nem hiszem, hogy ez fontos lenne. Az intézet hírneve, a kutatási eredményeinek külföldön való megismertetése a lényeg. — Nyugdíjas vagy, de az éle­ted az intézethez kötődik. Em­lékszel, egyszer kísértünk egy va­lódi angol ladyt, aki látni akarta a. futóhomokot. És csodálkozott, hogy azon megél a szőlő. Magam­ban mindig ehhez hasonlítom Franciskát — ezt már magyará­zatképpen mondta Magdi —mert ugyanúgy szinte eltéphetetlen szá­lak kötik az intézethez, mint a szőlőt a homokhoz a gyökerei... Gál Eszter A lengyel kereskedelmi kikötők több mint har­minc esztendeje fontos szerepet töltenek be a Ma­gyarország által importált és exportált áruk tran- zitjában. „Magyarország számunkra magasra érté­kelt kereskedelmi partner” — mondja Wojciech Boguslawski, a Szczecin-Swinoujscie kikötő igaz­gatóságának fődiszpécsere. — „A szczecini kikötő­ben a magyar külkereskedelem első áruátrakására 1950-ben került sor, amely akkor mindössze 50 ezer tonnát tett ki.” Rövidesen a Magyar Népköztársaság a lengyel tengeri kikötők tranzitforgalmában Csehszlovákia mögött a második helyré került. Szczecinben és Gdyniában állandó képviseletet tart fenn a Masped, a Mafracht, a Hungarocamion és a Szczecinben tíz­egynéhány éve működő Metalimpex külkereskedel­mi képviselet. A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején a lengyel kikötőkön — Szczecinen, Swinoujscién, Gdynign, Gdanskon — át haladó magyar export- és importáru meghaladta az évi egymillió tonnát. A későbbi években a forgalom némileg visszaesett, amire jelentős mértékben hatott a világviszonylat­ban bekövetkezett energetikai és fűtőanyagválság, a lengyel kikötők sajnos korlátozott átrakási lehe­tőségei. Ez a helyzet azonban nem tartott sokáig. 1980-ban a lengyel kikötőmunkások csaknem 700 ezer tonna magyar rakományt raktak át, 1985-ben a magyar tranzit együttes mennyisége pedig már meghaladta a 800 ezer tonnát. Az idei esztendő szintén kedvezőnek ígérkezik. Az év elején aláírt szállítási jegyzőkönyv szerint a lengyel tengeri ki­kötőkön több mint egymillió tonna magyar áru fog áthaladni. Hosszú évek óta Szczecinbe és Swinoujsciébe ér­kezik a Magyar Népköztársaság szamára az afrikai faáru, a kakóbab, a földimogyoró, és itt rakják ha­jóba az elsősorban Skandináviába irányított ma­gyar villamosgép- és fémipari termékeket. Az im­portban viszont a svéd vasérc, a spanyol, holland és norvég ónozott lemez, valamint különböző vegyi nyersanyagok dominálnak. A magyar áruexportban és -importban jelentős részt vállal a lengyel kereskedelmi flotta: a Len­gyel Tengerhajózás (PZM), a Lengyel Óceánhajózá­si Vállalat (PLO) és a Lengyel Balti Hajózás (PZB) hajói, vasutakat, utasokat és gépkocsikat szállító­komphajói. A magyar charterforgalom lebonyolí­tásában hosszú éveken át a PZM több nagy tömeg­áru-szállító hajója vett részt: az egyenként 38 ezer tonnás General Jasinski és a General Pradzynski, valamint a 32 ezer tonnás Tobruk és a Studzianki. Az említett hajók elsősorban a svédországi vasér­cet szállították a lengyel kikötőkbe. A lengyel hajógyárakban néhány korszerű hajó is épül a magyar kereskedelmi flotta számára. Kö­zéjük tartozik a 1.1 ezer tonnás Radnóti, amely az Adolf Warskiról elnevezett szczecini hajógyárban i készült; tömegárut, hűtött és cseppfolyós szállítmá­nyokat, gabonát, mezőgazdasági és élelmiszeripari cikkeket szállít. A Mafracht hajói is gyakran ve­szik igénybe a lengyel tengeri kikötőket, valamint a lengyel hajójavítók szolgáltatásait. RENDELETEK NYOMÁBAN Szanálás vagy felszámolás? Bizonyos szavaknak baljós jelentést kölcsönöztek az utóbbi évek. Az árrendezésnél — tegyük a kezünket a szívünkre — ritkán számítunk például csökkentésre. Az adózáshoz szinte hozzánőtt a bizalmatlanság, s a szaná­lásról hallva először az utóbbi években, évtizedekben végbement folyamatra, a családi házas övezetek felszá­molására gondolunk. Arra, hogy egykor virágoskertek, csöppnyi, de zöld udvarok helyét tízemeletes betonka­szárnyák foglalják el. Pedig a szó mást is jelent. Nem rombolást, hanem éppen ellenkezőleg, helyreállítást. Re­mélhetőleg a következő időszakban ez a jelentése is he­lyet kap a köztudatban. Megismerkedünk avval a folya­mattal, amelynek során egy megbillent helyzetű válla­latot ismét fizető- és működőképessé tesznek. Még a csőd előtt Szeptember elsejéin léptek életbe az állami szanálásról, illetve a vállalatok felszámo­lásáról szóló rendieletek. Ez zel nagy lépést tett előre a gazdasági reform, a szerve­zeti és irányítási rendszer korszerűsítése. Lehetővé vált, hogy az alacsony haté­konysággal, vagy éppen vesz­teséggel működő cégek sorsa rendeződ jék, lehetőleg még a teljes csőd előtt, ami a leg­többször tovább gyűrűzött, és hátrányosan befolyáisioTtia^a partner vállalatok műjködé- sét is. Az új eljárás kereté­ben kétféOu módon rendeződ­het a kétes pozicióba került cégek helyzete. Vagy segít­ségükre Siet a költségvetés, és szanálja az adott vállala­tot, garantálja a további működéséhez szükséges fel­tételeket, vagy lefolytatják az eljárást, aminek végén meg­szüntetik a céget. Még az eljárás megindu­lása előtt nyilatkozik a- Pénz­ügyminisztérium arról, hogy segítségére sáet-e a bajba jutott cégnek. Hiszen az új lehetőség bevezetése egyálta­lán nem azt jelenti, hogy a hitelező által kért felszámo­lási eljárás egyben a válla­lat megszűnéséhez vezet. Persze kérdés, mely esetek­ben nyújt segítő kezet az ál­lami költségvetés a pálya szélére került gazdálkodók­nak. A vélemény megalko­tásához, a döntés előkészíté­séhez nyújt segítséget a Sza­nálási Szervezet, amelyet a Pénzügyminisztérium mellett szeptember elsejével állítot­tak föl. Az itt dolgozó szak­értők véleménye, vizsgálata alapján kerüli sor a döntésre. Mit mérlegelnek ? Hogy milyen szemponto­kat lehet figyelembe venni? Például akadhatnak olyan ' várnaiatok, amelyek elsősor­ban a ki nem védhető kül­piaci hatások — drasztikus árcsökkenés — miatt kerül­tek lehetetlen helyzetbe. S arra már éppen az utóbbi évek mutattak példát, hogy a meginduló konjunktúra vesz­teségesből nyereségessé tehet nemhogy egy vállalatot, d'e egy egész ágazatot is. S ezek a válságágazatok a legtöbb­ször a népgazdaság termelé­séiben alapvető szerépat ját­szanak. Egy-egy vállalat megszüntetése ugySn eltöröl­né a veszteséget, de kérdés^ hogy a hiányzó árut meny­nyiért, hol. s főleg mennyi idő alatt lehetne beszerezni. Ugyanilyen elbírálás alá eshetnek azok a kimagasló technikai szinten termelő, vagy például dinamikusan fejlődő cégek, amelyek akár egy nagyobb beruházás miatt, időleges pénzzavarba kerülitek, de talpraáiUásukra minden remény megvan. A lehetőségeket még so­rolhatnánk tovább, ám vár­hatóan a gyakorlat az elmé­leti modelleknél sokkal bo­nyolultabb példákat, nehe­zebben megítélhető eseteket produkál majd. Nagy remények Az is biztos, hogy az álla­mi szanálásra valóban csak nagyon indokolt és kivéte­les esetben kerülhet sor. Amennyiben a költségvetés sorozatosan mentőöveket dob a feiluzámdás során a vál- to’latclkniak, elvész a rendele­tek célja. Hogy a tőiké fel­szabaduljon |a veszteséges vállalatokból, és a hatéko­nyaikhoz kerüljön. Viszont ér­vényesülniük kell a jövedel­mezőségi szempontokat .is meghaladó népgazdasági ér­dekeknek, amikor feltétlenül szükség van valamely vál­lalat átmenetileg veszteséges tevékenységére is. Az új rendelkezéseket sok vita .előzte meg, az érvény­be lépést viszont .nagy re­ményekkel üdvözölték a ma­gyar gazdasági életben. Ám sikeres működésük attól Is függ, hogyan alakul az álla­mi szanálás, illetve a felszá­molás aránya. L. M. Magyar áruk lengyel kikötőkben *A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents