Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-03 / 207. szám

1986. szeptember 3. • PETŐFI NÉPE • 3 FAKIVÁGÁS — KÖRNYEZETVÉDŐI ENGEDÉLLYEL Soltvadkert, Bocsa, Tázlár jobb áramellátásáért SS ■ • A Vadkerti-tóhoz vezető bekötőút ma: fasor, útmenti szőlőültetvé­nyek, és az előtérben egy régebbi, kisfeszültségű villamos vezeték As emberek többsége csak hal. lomásból ismeri ezt a fogalmat: áramkimaradás, A városokban n is eseménynek számít, ha évente egyszer-kétszer néhány percig szünetel az áramszolgáltatás. Van. nak azonban olyan települések a megyében, ahol ma még napi gond a zavarmentes áramellátás. Soltvadkert, Bocsa és Tázlár lakói az elmúlt években sokféle fóru­mon tették szóvá, hogy gyakori az áramszünet. Valahányszor szeles, zivataros az idő — akár télen, akár nyáron —, ez a térség egy­két órára vagy akár hosszabb időre is kiesik az áramszolgálta­tásból. Ez az áldatlan állapot már nem tant sokáig. A Démász Vállalat a lakossági panaszok­tól indítva, előrehozta a távlati terveiben szereplő beruházást, és az idén hozzáfogott egy 20 ki­lovoltos távvezeték építéséhez. A vezeték a Kiskőrös határában lévő transzformátorállomástól a Seregélyes i út mellett haladva induil Soltvadkert Irányába, és közelíti meg a Petőfi-tó terüle­tét. Itt, az egyre kedveltebb vad­kerti üdülőterület közelében választani kellett: a szőlőtáblá­kon keresztül tűzzék ki a nyom­vonalat, vagy pedig mintegy két kilométer hosszan az út mentén. Az egyik esetben az építéssel, a későbbi karbantartással, hiba­elhárítással a mezőgazdasági kultúrákban okoznának kárt A másik megoldás viszont azzal jár, .hogy a tóhoz vezető út mellett az egyik oldalon ki kell vágni a fa­sort, 83 jól megtermett nyárt és akácot. A fák kivágására napjainkban jobban odafigyelünk, mint né­hány évtizeddel ezelőtt. A villa­mos távvezeték terve is több, a környezeti hatásokat mérlegelő • fórumot megjárt. Végül az erre Illetékesek a fakivágás mellett döntöttek. Néhány héten beliül, az üdülési szezon lezárulása után, . hozzáfognak a vezeték útjába eső fák kitermeléséhez. Igyekszünk képet adni arról, milyen érvek alapján döntöttek a szakemberek és az ügyben állást foglaló tes­tületek. A helyi tanács Berkecz László tanácselnök jól ismeri a vezetéképítés körülmé­nyeit : — Az áramszolgáltatás örök­zöld téma volt a tanácstagi be­számolókon, falugyűléseken — mondja. — A jelenlegi hálózat teherbíró képessége kicsi, a rendszer már kisebb szélnél is üzemképtelenné válik. Ez 12—13 ezer embert érint és kihat a tér­ségben működő üzemek termelé­sére is. Egyetlen áramkimaradás tízezer forint kárt okoz például a Szőlőskert Szakszövetkezet mű­anyagüzemében. A házi hidrofo­rokat is tönkreteszi az áramszü­net. Az emberek ezért megnyug­vással fogadták a hírt, hogy meg­épül a régvárt vezeték. . A soiltvadkerti tanács álláspont­ja — érthető módon — a lakos­ság véleményét tükrözi. Itt min­denki számára elsőrendű fon­tosságú, hogy meglegyen a veze­ték. A tanácshoz benyújtott ter­vekben szerepel, hogy a beruhá­zó gondoskodik a kivágott fasor pótlásáról, ezt megnyugtatónak tartják. A közúti igazgatóság A soltvadkerti tóhoz vezető bekötőutat a közúti igazgatóság kecskeméti koordinációs főmér­nöksége kezeli, ök adják a keze­lői hozzájárulást is az út menti vezetéképítéshez. Amint Ambrus Attila főmérnök elmondta, faki­vágásra nem szívesen adnak ki engedélyt: — Amennyire csak lehet, véd­jük az út menti fákat, különösen a fasorokat. Sok gondunk van ugyanis az engedély nélküli fa­pusztítókkal, és elég rosszak a tapasztalatok a telepítéssel is. Nem elegendő elültetni a facse­metéket, legalább három évig gondozni kell őket. S amíg meg­erősödnek, rengeteget kitördel­nek, értelmetlenül tönkretesz­nek közülük. A soltvadkerti bekötőút eseté­ben mérlegeltük a különböző szempontokat, és végül a megyei környezetvédelmi bizottság vé­leményét figyelembe véve dön­töttünk. Hozájárulunk a fasor ki­termeléséhez. ha pótlásáról a környezetvédelmi szakemberek ajánlása alapján a beruházó gon­doskodik. Egyébként a közutak mentén . folyamatosan cserélni kell a fákat. A szóban forgó 20— 30 éves nyárfákat 10 éven belül a vezetéképítéstől függetlenül is ki kellene vágni. , / A megyei környezetvédelmi bizottság Napirendre tűzte a témát a megyei környezetvédelmi bizott­ság is, és egy háromtagú szak­értői bizottság helyszíni szemlé­je alapján alakította ki állásfog­lalását. A bizottság egyik tagja Balog Béla volt, a megyei nö­vényvédelmi és agrokémiai állo­más igazgatója, aki így foglalta össze a szakemberek álláspontját: — Természetvédelmi szempont­ból a fasor nem képvisel szá­mottevő értéket, ezért nem elle­nezzük, hogy ahol indokolt, ki­vágják az út menti fákat Én sze­mély szerint is úgy gondolom, helyesebb, ha egy vezetéket nem a szántóföld közepére helyezünk, hanem út mellé. Javasoltuk vi­szont, hogy az eredeti tervtől el­térően arra az oldalra építsék a vezetéket, ahol ritkábbak a fák. s így kevesebbet kelj 'kivágni. A leglényegesebbnek pedig azt tart­juk. hogy a pótlást szakszerűen elvégezzék. A környezetbe illő fa- és cserjefajokat ajánlottunk, és úgynevezett biogruppos tele­pítést — összeillő növénytársulá­sok kialakítását — tartjuk célra­vezetőnek. Tény, hogy egy-két évig kopasznak fog tűnni ez az ol. dal, mégis úgy gondoljuk, hosszú távon természetvédelmi szempont­ból is hasznos dolog egy átgon­dolt, tervszerű telepítés. A Démász Bajai üzemigazgatóságán meg­tudtam, hogy a vezeték építése jó ütemben halad. Az első, mint­egy öt kilométer hosszú szakasz már elkészült, s decemberig sze­retnék befejezni az egész mun­kát. A fasort is érintő munkála­tokra az őszi hónapokban kerül sor. Nemes Károly üzemigazga­tó így nyilatkozott: — Nyilvánvaló, hogy a fák ki­termelése sok helyi lakosnak és üdül őven dé gnek megdöbbentő látvány lesz. Ám ha hozzátesz- szük. hogy a közművek mentén olyan dísznövényeket és díszfá­kat fogunk telepíteni, melyekkel a környezetet sokkal gondozot- tabbá. mutatósabbá tehetjük, akkor talán meg fogják érteni, hogy a villa,mosenergia-szolgál- tatáis javítása érdekében végzett munka egyben környezetvédő és környezetszépítő tevékenység is lehet. Bízunk abban, hogy az újratelepített növényi kultúra megnyeri a helyi lakosok és az üdülővendégek tetszését. A kidön- tött fák csak átmenetileg fognak hiányozni... Lovas Dániel Napépítészeti konferencia Nemzetközi napépítészeti konfe­rencia kezdődött kedden délelőtt Pő- csett. A világ 45 országából érkezett szakemberek a napenergia-haszno­sító, kis energiafogyasztású építészet problémáiról tanácskoztak, s tanul­mányozzák a nemrég elkészült me­cseki napház működését. Az energia­gazdaságos építészettel foglalkozó nemzetközi szervezet most először rendezi szakmai fórumát szocialista országban, Ily módon Is kifejezve el­ismerését a napépltészeti kutatások magyarországi eredményei iránt. A Pollack Mihály Műszaki Főiskola aulájában Ttgyl József akadémikus, a konferencia szervezőbizottságának elnöke köszöntötte a több mint há­romszáz hazai és külföldi vendéget, majd Somogyi László építésügyi és városfejlesztési miniszter tartott elő­adást az energiagazdaságos építészet Jelentőségéről, megvalósításának le­hetőségeiről. és eddig elért eredmé­nyeiről. A négynapos tudományos ülésen mintegy száz előadás hangzik el. EGÉSZSÉGESEN ÉLNI Tegyük divattá — mindenki nyerhet Miért nem élnek egészségesen az emberek, noha felismerték en­nek szükségességét? Miért nem tudják elhatározni magukat leg- , alább heti 4—7 órás sportra? Fur­csa lehet mindez annak a sze­mében, aki hivatásszerűen fog­lalkozik sportolókkal. Vajon mi a véleménye Vojta László szak­edzőnek, miért nem terjed el jobban a sportos életmód? — A kisgyermeknek igen nagy a mozgásigénye. Egész nap csú- szik-mászik, szinte pihenés nél­kül. Közismert az az amerikai kí­sérlet, amelyben két atlétától azt kérték, csinálja végig mindazt a mozgást, amit egy játszótér cse­metéi egyetlen délelőttön. Nos, a gyerekek bírták tovább szuflá- val... Sokáig dolgoztam sportiskolás és még fiatalabb gyerekek kö­zött. Hatéves korban a legtöbb gyereknek például harmonikus futómozgása van. Ügy futnak, ahogyan a nagykönyvben meg van írva, sarkuk felcsapódik, a térdüket kiemelik, a karjukat energikusan mozgatják. Tehát eddig az életkorig nincs baj a mozgásigényük kielégítésével. Noha sem a bölcsődékben, sem az óvodákban nincs különösebb sportlétesítmény, itt még sokat mozognak, futnak a gyerekek. Aztán az iskolakezdés után ug­rásszerűen csökkennek a mozgás- lehetőségek. A gyerekek \ egész nap ülnek a padban, majd otthon a házi feladatok mellett. A heti három testnevelési óm még a legkitűnőbb feltételek mellett sem képes pótolni a korábbi sok mozgást. — Persze az iskolát valamikor el kell kezdeni, s leckét írni sem lehet helybenfutás közben. — Hogyne. De jobb lenne, ha úgy mint egy Csongrád megyei kísérletben — az általános és kö­zépiskolában mindennap lenne testnevelési óra. Ugyanis nem-, csak arról van szó, hogy a test­nevelés elsajátítandó tantárgy, hanem, hogy a szellemet is fris­sen tartó, a szellemi munkát el­lensúlyozó fizikai igénybevétel is egyben. — Hadd vessem közbe, hogy sok iskolában nincs is tornate­rem. Van, ahol a padok között vagy a folyosón tornáznak! — Ez így van. De amit heten­te háromszor lehet csinálni, még ha nem teljes értékű is, azt le­hetne ötször is. Hadd folytassam az ifjúságot érintő gondolatme­netemet. A felső tagozatban a gyerekek egyre inkább a pálya- választás felé kacsingatnak. Meg­nő az osztályzatok fontossága, megkezdődnek a különórák. Ez mind-mind a szellemi terheket növelő, az egészséges mozgásigény kielégítésének a lehetőségét csök­kentő tényező. A középiskolákban hasonló a helyzet. Végül is el­múlik a tizenkét, tanulással töl­tött év anélkül, hogy a fiatalok megszerették volna a testmozgást. S szerintem itt van a hiha. Aki­nek tizennyolc-húszéves koráig nem sikerült felkelteni a kedvét a sportos életmód iránt, azt ké­sőbb már nehéz rászedni arra, hogy megmozduljon. Ügy szok­tam mondani, hogy jó esetben így gondolkodunk: hetente hét órát fordítok a testmozgásra, mit csinálhatok még ezen kívül? Rossz esetben fordítva: ezt is csi­nálnom kell, azt Is, meg amazt is, sportolásra végképp nincs idő. — Ezek szerint felnőttkorban már remény sincs a változásra? — Remény az mindig van. Sőt, olykor nemcsak a remény, de a kényszer is hat, ráadásul sokkal erősebben. Ma már több helyen megoldották az infarktus utáni sportoltatást. Több városban is van Infark­tus SC, ahol orvosi ellenőrzés mellett mozognak a volt bete­gek. Na, de miért kell ehhez in­farktus, miért kell megcibálni a halál bajuszát? Miért nem lehet hamarabb elkezdeni az egészsé­ges, sportos életvitelt? • Bizony, sok még az efféle mi­ért. E sorozatnak nem volt fel­adata minden kérdőjelet fel­kiáltójellé, netán mondatvégi ponttá alakítani. Csupán felvil­lanthattuk az egészségnek mint értéknek a megszerzéséhez, meg­tartásához vezető utat. S noha valóban nem akarjuk fölöslege­sen ijesztgetni az olvasót, egyet kénytelenek vagyunk leszögezni: Ha a társadalom továbbra is egészségtelenül él, szembe kell néznie azzal, hogy a mostani ma­gas halálozási arány az aktív 40 —60 évesek között fenn fog ma­radni. Sőt, egyre inkább kitoló­dik majd a fiatalabb korúakra is ez a tendencia. Fel kell hát ven­ni a harcot ez ellen, s a legjobb módszer a megelőzés. Ez a mun­ka — noha nem egyszerű, nem oldható meg egy-két kampánnyal — nem lesz hiábavaló. A szak­emberek körében ismeretes, hogy például az Egyesült Államokban az ötvenes-hatvanas években ha­sonlóan sokan haltak meg a ci­vilizációs, elsősorban a szív- és keringési betegségekben. Szívós munkával azonban sikerült visz- szaszerezni a testmozgás, a fizi­kai aktivitás becsületét, jó érte­lemben vett divat lett a karcsú­ság, a sportos alkat. S a tragikus folyamat megállt: jelenleg jóval kevesebben halnak meg az egész­ségtelen életmód miatt, mint a hatvanas években. Mindez ná­lunk is elérhető, s el is kell ér­nünk, hogy valóra válhasson a nemzetközi egészségügyi szerve­zet idei jelmondata: Az egészsé­ges életmóddal mindenki nyertes. Gőz József ORVOS. TANÁCSTAG, PÁRTTITKÁR A kömpöci boldog ember Dr. Mihályfi Györgynek hívják. Tizenkét éve dolgozik a Kiskunmajsa és Kistelek közötti homoki faluban, Kömpöcön. Adottságai, képességei megvannak áhhoz, hogy akár nagyvá­rosi viszonyok között éljen ... — Már a szegedi egyetemi éveimben szóba ke­rült, hogy a diploma megszerzése után Kömpöcre jöjjek körzetj orvosnak — emlékszik vissza. — De azután mégsem lettem a község tanulmányi ösztön­díjasa, mert akkor nem volt még megfelelő rende­lő, lakás. Azonban telt-múlt az idő, s megint fel­kerestek a kömpöciek: immár megtalálok náluk mindent, amire szükségem van, tehát menjek. Mi­tagadás, jólesett. Eljöttem szétnézni, hiszen ma­gam is falusi gyerek voltam, tudom, hogy falun tisztább és szabadabb a levegő, s láttam, éreztem: ide kell jönnöm. tések jól elő vannak készítve. Vitáink persze adód­nak, de nem az alapvető dolgokban, hanem inkább a feladatok megvalósításának sorrendjében. ■ — S mennyire ért egyet a lakosság a tanácsta­gokkal? — Egy-egy problémás esetben azt a módszert al­kalmazom, hogy ismertetve a tényeket és a lehető­ségeket, megkérdezem választóimat: mit tennének» hogyan döntenének az én helyemben, ha ők lenné­nek tanácstagok. — Mivel gyarapodott az utóbbi időben Kömpöc? — Az időközben felépült orvosi rendelő, váró és lakás miatt döntött végül is így? — Mindez sok más helyen is megvan. Inkább az a nagy erő, az az összefogás ragadott meg, amit eb­ben a kis községben tapasztaltam: az itt lakók szin­te teljesen önerejükből, sok-sok társadalmi munká­val teremtették meg az én munkám feltételeit. — Hamar befogadták az újonnan jött Idegent? — Nem úgy költöztem ide, hogy „csak” gyógyí­tok. Sokszor többet ér a páciens gondjainak, sze­mélyes bajainak megértéssel való meghallgatása, mint az esetleg automatikusan felírt andaxin. Hoz­zám bárki, bármikor, bármilyen ügyben eljöhet, s nemcsak végighallgatom, hanem kezdettől fogva igyekszem segíteni egyéni és közösségi gondjai meg­szüntetésében. így azután — bár az első időszak­ban alig volt Kömpöcön ismerősöm — ma már nincs olyan falubeli, akit ne ismernék. — S ezt nemcsak azért mondhatja el, mert orvos. — Nem, ugyanis a hivatásom gyakorlásán kívül is kapcsolatba kerültem az emberekkel. Elmentem a falugyűlésre, felszólaltam közügyekben, s úgy gondolom, a helybeliek észrevették azt, hogy nem­csak az orvosi értelemben vett testi egészségük ér­dekel, mert megválasztottak tanácstagnak. Meg­nyertem a bizalmukat, és ezzel azt is, hogy így hathatósabban képviselhetem az érdekeiket. Egyéb­ként a tanács további bizalma alapján tagja vagyok a végrehajtó bizottságnak is. — Például miben képviseli a lakosság érdekeit? — Eljutnak hozzám a legkülönbözőbb informá­ciók, akár az, hogy nincs petróleum a boltban, vagy nem friss a kenyér, akár a település életét, fejlesz­tését érintő nagyobb kérdések. Nos, az információk birtokában természetesen lépnem kell a különféle ügyekben. S hozzáteszem: mint tanácstag, magam is felkeresem választóimat, és az utcán sem megyek el senki mellett úgy, hogy a köszönésre korlátoz­zam a találkozást. Emberközelben szeretek élni. — Milyen a kömpöci tanács testületé? — Semmiképpen sem „bólogatójánosok” gyüle­kezete, viszont éles konfliktusok sincsenek ülésein­ken. Ez szerintem annak köszönhető, hogy a felve­— Sok járda épült — társadalmi összefogással —, minden utcába eljutott a víz, már áll az új hid- roglóbusz is, elkészült egy új óvoda és napközi, s remélhetőleg nemsokára kiépített út lesz Csólyos- pálosig. — Most mi foglalkoztatja? — Kömpöctől nincs túl messze se Kiskunmajsa, se Kiskunhalas, se Szeged, ám a buszjáratok nem elég gyakoriak. Jó lenne ezen változtatni. — Legnagyobb sikere? — Feleségemmel és kislányommal nyugodtan, megbecsültén élek, s orvosként és magánemberként is azt csinálhatom, amit szeretek, eleget téve tár­sadalmi megbízatásaimnak. Tennivalóim nagyon összefüggenek, s ez jó. Nem szeretek egy helyen topogni, akármibe is fogok. Márpedig a közélet ak­kor igazi, ha tényleg él. S ebben részt venni még inkább módom van, mióta az a megtiszteltetés ért, hogy a községi pártszervezet titkára, majd a kis- kunmajsai pártbizottság tagja lettem. De tíz éve a Vöröskereszt helyi elnöke is vagyok, no meg ön­kéntes rendőr és MHSZ-vezetőségi tag, s a vadász­társasági tagságot már csak a hobbim miatt em­lítem meg. — Mikor pihen? — Jól be kell osztanom az időmet. A hétvégeken gyakran kirándulunk a családdal. Ilyenkor feltöl­tődöm egy különös energiával, amikor szaladgálok a gyerekkel, amikor tollasozunk, vagy éppen rúg­juk a labdát. Azután vannak barátaink, s a velük töltött idő alatt lelkileg-testileg felfrissül az ember, hogy a következő héten újabb gondokat leküzdve, feladatokat megoldva megvalósíthassa önmagát, vagyis boldog legyen. * Dr. Mihályfi Györgynek hívják. Tizenkét éve dol­gozik a Kiskunmajsa és Kistelek közötti homoki fa­luban, Kompodon. Adottságai, képességei megvan­nak ahhoz, hogy akár nagyvárosi viszonyok között éljen. Ám ő a világnak ezen a kis településén ta­lált, teremtett maginak olyan környezetet, amely­ben otthon lehet­* Vitaszek Zoltán I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents