Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-22 / 223. szám
198«. «September 22. • PETŐFI NÉPE • * < FOLYAMATOSSÁG ÉS MEGÚJULÁS Három nap Izsákon, a sárfehér jegyében • A szakemberek nagy érdeklődéssel figyelték dr. Horánszky Zslgmond egyetemi tanár előadását a mikrótározós felszín alatti öntözésről. padék-utánpótlás hiánya, az aszály. Sokféle megoldással próbálkoztak már a termelők az elmúlt évszázadban, de kielégítő megoldásra eddig nem találtak. A pénteki bemutatón egy Gede- on-dűlői ültetvényben dr. Horánszky Zsigmond egyetemi tanár. a kertészeti egyetem ökonómiai tanszékének munkatársa találmányt ajánlott a termelőknek. Ennek lényege: a felszín alá tett fóliacsík nem engedi, hogy a műanyag csőhálózaton odajuttatott nedvesség a gyökérszelvény alatti rétegekbe szivárogjon. Az újszerű megoldás olcsóbb is, mint az elterjedt cse- pegtetéses öntözés. A csövekből szivárgó víz nem mossa ki a talajból a szükséges tápanyagokat és a nedvesség is ottmarad, ahol a legnagyobb szükség van rá. A találmány alkalmazásával talán egy régi homoki szőlészprobléma oldódik meg véglegesen. Az Izsáki Sárfehér Termelőszövetkezet 1987 tavaszától kezdi meg a mikrotározós, felszín alatti öntözőrendszerek telepítését. A szőlész-borász szakemberek tanácskozásai mellett természetesen volt lehetőség vidám kikapcsolódásra, baráti találkozókra is. A rendezvények tűzbe hozták a szüreti munkákban elfoglalt nagyközség lakosságát. A látványosságok közül a legnagyobb érdeklődést a hagyományos szüreti felvonulás aratta. Csaknem 10 ezer ember figyelte izgalommal az ősi koreográfia szerint bonyolított parádét. Remek volt a hangulat szombat délután a község főutcáján. A főtéren egymást követték a vidám rendezvények, divatbemutató, kabaré, könnyűzenei koncert váltották egymást. Sikert arattak a kiállítások, különösen sok látogatót vonzott a helyi ■ iparosok mestermunkáit bemutató gyűjtemény. Gazdagító, sokatmondó volt az állami gázdaság központjában nyílt Kostka László munkásságát bemutató — kamaratárlat. A nagyközségi tanács dísztermében rendezett kistermelői termény- és a főtéri virágbolt előtt rendezett virágkiállítás is sikert aratott. Az Agroker Vállalat vándorboltja a legkorszerűbb mezőgazdasági kisgépeit kínálta. Tartalmas, hangulatos három őszi nap zárult tegnap este a sárfehér hazájában. Az ünnep emlékei megmaradnak. A jövő, a haladás, a szőlőgazdaság újabb föllendítése, a szorgalmas izsá- kiakon múlik. Farkas P. József Az egykori izsáki segédtanító, Táncsics Mihály ma biztosan örömmel sétálna a nagyközség határában. A „jó homoki emberek” — láthatná — megfogadták mesterük tanácsát: szőlőtáblák díszlenek mindenfelé. Az 1848- *s forradalom jeles alakja ugyanis megjósolta: „Izsák boldogabb jövője a szőlőművelés fokozásában rejlik”. Látnoki gondolat volt ez, hiszen a kunkapitányi székhely suplense még nem is ismerhette azt a szőlőfajtát, amely az egykori igen szegény településnek gyors gazdagodást, fejlődést kínált: a sárfehért. Ezt a későn érő, bőtermő fajtát a sza- jori, gedeoni és vadasi gazdák szelektálták ültetvényeikben a múlt század végén. Majd megbizonyosodva jó tulajdonságairól, száz holdakon kezdték telepíteni. A sárfehérrel tette kin- csetadóvá a kies buckákat a lakosság. Ezzel lett ismert a település neve a hazai és a külföldi piacokon. A több évtizedes — csatavesztésektől sem mentes — diadaléihoz azonban kellettek újító szándékú tudósok, okos, szorgalmas gazdák is. Jönni kellett például egy lengyel származású gyógyszerésznek, Kostka Lászlónak, •aki a növényvédelem, a tápanyag- utánpótlás, a termesztésmód korszerűsítésén fáradozott. Szük- *ég volt Faragó Jánosra és társaira, akik bécsi útjuk után, 1932- ben elhatározták, megszervezik a termés külföldi értékesítését. Ma, amikor korábban ismeretlen eladási gondokkal küzdenek borászati gazdaságaink sokat tanulhatunk a századeleji szőlő- termelők tapasztalataiból. • Az Izsáki Állami Gazdaság központjában kiállítást rendeztek a Jeles szőlész, Kostka László életéről, munkásságáról. Hogy milyen tanulságokkal szolgált a tegnap este zárult háromnapos program? Ezt ma még közvetlenül a zárszó után, nem lehet igazán felmérni. A legfőbb gondolat az elhangzottak közül: csak a termelési eredmények további növelésével tervezhetnek jövőt a szőlészeti és borászati ágazat munkásai. Erről beszélt pénteken dr. Zilai János, a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet igazgatója a Sárfehér Tsz klubjában. Előadásából egyértelműen kiderült: létfontosságú egy új termesztői szemlélet kialakítása. Erősíteni kell a gazdaszemléletet, nagyobb körültekintéssel kell megválasztani a fajtákat és a talajokat. Ma már nem az elsődleges kérdés, hogy többszintű — kordonos — vagy tőkefejes a termesztésmód, hanem az, hogy terem-e 10—12 tonnát a szőlő hektáronként. Tanulnunk kell a régiektől — summázta Zilai János —, akik területük talajtérképét jobban ismerték, mint a tenyerüket. Nagyon figyeltek az arányos terhelésre, a hiányok pótlására és a fajtaösszetételre. Változás csak az érdekeltség fokozásával várható. Érdemes gondolkodni az újításokon, mert a jól termő , szőlő máig tetemes haszonnal jutalmazza a gondoskodást. A múlt értékeinek tisztelete és az útkeresés ösztönözte a Sár- fehér-napok rendezőit, hogy 50 évvel az első országos hírű sár- fehér-fesztivál megrendezése után, a közös tanulás, a tapasztalatcsere és a hagyományápolás szándékával meghirdessék a jubileumi rendezvényt. 3. Egy másik, mostanában különösen aggasztó kérdésre a szakembereik közös határjárásain kaphattunk reményteli választ. Mi a legnagyobb gondjuk ma a homoki gazdaságoknak? A csaKÉCSKEI KIADVÁNYOK Művelődés a fiatal városokban Lisztemlékmúzeum A régi Zeneakadémia felújított Vörösmarty utcai épületében megnyílt a Liszt Ferenc Emlékmúzeum. A szombati ünnepélyes megnyitón — amelyen részt vett Köpeczi Béla művelődési miniszter, valamint a kulturális és a zenei élet számos képviselője — Ojfalussy József, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola rektora mondott beszédet. Az egykori Sugár út — a mai Népköztársaság útja — és a Vörösmarty utca sarkán álló neoreneszánsz stílusú épület 1879 és 1907 között adott otthont a Zeneakadémiának, s benne a nagy komponista állandó budapesti lakhelyének. A mintegy két esztendeig tartó rekonstrukcióval — az épület külső-belső műemléki és műszaki felújításával — lehetőség nyílt arra, hogy egy új, összefüggő oktatási, kutatási és múzeumi részleg létesüljön. Az emlékmúzeumban, Liszt egykori, élső emeleti lakásában, immár méltó kör- * nyezetben tárják a közönség elé a zeneköltő életét és munkásságát felidéző dokumentumokat. Zircen vasárnap befejeződött a fiaital városok művelődési irányítóinak III. országos találkozója. Az 1984_ben várossá nyilvánított 12 település első művelődési tanácskozását még abban az évben Pásztón, tavaly pedig Tiszafüreden rendezték meg. A zirci tanácskozás háromnapos programjában részt vettek a tavaly városi rangra emelt 16 település közművelődésének irányítói is, A három éve elkezdett eszmecserében az építéskultúra és a környezetvédelem kapott kiemelt szerepet. Most újabb témakörrel: a kisvárosok szellemi életének fejlesztési lehetőségeivel foglalkoztak behatóbban. , A vasárnapi vita zárón azt hangsúlyozták, hogy a szellemi élet fejlesztését tekintve nem szabad számításon kívül hagyni a települések tradícióit és sajátosságait. Jól példázza ezt a 800 éve jegyzett település, Zirc, amelynek művelődése egy régi kultúrára épült, ám ma már nemcsak 11 ezer lakosa, hanem vonzás- körzete 29 településének szellemi gyarapodásában kell vállalnia a központ feladatkörét. A regionális szerepkörön kívül — mint ezt a vita több résztvevője hangoztatta — a kisvárosoknak még saját, közvetlen területükön is sokat kell tenniük, hogy tovább fejleszthessék sajátos, hagyományos kultúrájukat és ezáltal valóban vonzáskörzeti centrumokká váljanak. Szükséges olyan szellemi alkotóműhelyek kialakítása, amelyek közérdeklődést keltenek, s a társadalmi ösz- szefogás bázisaivá válnak. Sokat tehetnek ezért a kisvárosokból elszármazott művészek, szellemi nagyságok azzal, hogy erősítik kötődésüket születésük helyéhez. A tanácskozáson szó volt a közéletnek, a szellemi munkásságnak fórumot nyújtó publikálási lehetőségről, a helyi sajtó- és kiadvány-megjelentetés igényéről. Bemutatták például Ti- szakécske helyi, nyomdai kiállítású színes kiadványait, Dombóvár helytörténeti füzeteit, szóltak a móri kábeltelevízió szellemi 'erőket mozgósító eredményeiről. A tanácskozás vitájában azt is hangsúlyozták, hogy a kisvárosokban johban fellelhetők az érzelmileg, szellemileg egymáshoz kötődő emberi közösségek, mint a nagyvárosok sokezres lakótelepein. Ezek a közösségi célok érdekében jól mozgósítható erők további tartalékot kínálnak a kisvárosok közművelődésének élénkítéséhez. BEFEJEZNI A FÉLBEMARADT MUNKÁT Foghíj a Rákóczi úton m Baloldalt a törvényszék épülete. (Kiss Béla reprodukciója.) Kecskemét polgárait már 1897- ben élénken foglalkoztatta a városrendezés (akkori kifejezéssel: „városszabályozás”). A Kecskeméti Lapok első alkalommal februárban közölt cikket e tárgykörben, majd utána rendszeresen teret adott a nyíltszíni vitának. Különösen érdekes vélemények jelentek meg a Temető- úteza szabályozásának kérdésében: ennek az eszmecserének lett a végeredménye a mai Rákóczi út. .^Megkezdődött azon munka, mely hivatva van a Temető-inagy- útezát Kecskemét város legszebb útezájává s legfőbb életerévé tenni’ — kezdte cikkét (P.) 1898. július 10-én a Kecskeméti Lapok első oldalán. — „... Előre látható, hogy a Temető-útcza ezen • A beépítésre váró foghíj. (Tóth Sándor felvétele) belső szakasza, — bár kikövezve még nincs, a még az útezai villamos világításnak legutóbbi ki- terjesztése alkalmával is mostohán mellőztetett, — alig pár év múlva számottevő hely lesz a város üzleti élete szempontjá. ból...” Ugyanis — folytatta (P.) — a „Temető-útcza belső részének kiszélesítése folytán a lebontott épületek helyén már a. jövő évben bizonyára bolthelyiségekkel telt épületek fognak emelkedni, mert a nagyon látogatott baromfipiacz és a kocsimegállóhely közelsége az üzleti vállalkozást mintegy kihívja”. A részletes indoklást, miért is múlhatatlanul és feltétlenül szükséges a városszabályozás e kérdésében gyorsan dönteni, (P.) így fejezte be: „A Temető-nagy-útcza szabályozásának, s azután kikövezésének mielőbbi foganatosítása tehát a városnak úgy közlekedési, mint pénzügyi szempontból vitális érdeke, s azért azt tovább halasztani, mint a meddig okvetlenül kell — nem szabad, annál kevésbé, mert a Sugár-út létesítése esetén nem kell attól tartani, hogy a villamos vasút ezen útezán vezetve kevesebb jövedelmet hoz, mintha a Kőrö- si-útezán épül.” „Helyes tervek és gyors keresztülvitel, ezek vihetik előre Kecskemétet” — szögezte le végül a cikkíró. (Írásait Székelyrié Körösi Ilona muzeológus kutatta föl, s bocsátotta rendelkezésünkre a szükséges egyéb adatokkal). Ez időben a „Temető-nagy- útcza” voltaképpen két sor ház volt. Más nézőszögből: akadály Lestár Péter és Kada Elek polgármester világvárosi tervei előtt. Ma már tudjuk: leküzdhető akadály; hisz 1897 szeptemberében a Kecskeméti Lapok már arról adott hírt, hogy „a Temető-nagy- útcza torkolatában levő házaknak barátságos egyezség útján eszközölt megvétele sikerülvén, mint értesültünk, az épületek lerombolása nem sokára foganato- síttatik, mi által a piaczhoz vezető eme nagy forgalmú utczánk kellőképpen kibővül”. Kerekes Ferenc főmérnök szabályozási terveit elfogadta az építési és szabeí/ozási bizottság, miáltal az építkezés — abban a gyors tempóban, ahogyan azt (P.) megjövendölte — megkezdődött. 1905-re, amikor Fekete Samu 15 képeslapot készíttetett Kecskemétről, az újság így lelkendezett: „Kecskemétet valósággal világvárosi pompában mutatják be. Legsikerültebbek — állítja a tudósítás anonim szerzője — a Rákóczi út képei.” Mindenki másnak is tetszett a 42 méter széles, középsétányos,. 520 méter hosszú hangulatos utca. „Nagy városépítő volt, aki kiszabta” — idézi Móricz Zsig- mondot útikönyvében a Heltai— Juhász szerzőpáros. Mégis, van valami, amit Kada Elek városépítő szorgalma nem tudott elérni, s azóta is szépségfolt az utcán. A* Megyei Bíróság 1904-ben és a Városi mozi 1913- b%n átadott épülete között valósággal kínálja magát jobb hasznosításért az a földszintes házsor, melyben a Zöldért Vállalat központi irodái és üzletek működnek. A város szívében talán nemcsak méltatlan Kada Elek és Lestár Péter szellemi örökségéhez ez a meglehetősen lepusztult képet nyújtó szakasz, hanem ötletet adó is: miért ne lehetne kiegészíteni, befejezni a félbemaradt városszabályozást? A Kecskeméti Városi Tanács is foglalkozik a Rákóczi úti foghíj beépítésének kérdésével. Nem kis feladatot kell megoldaniuk an illetékeseknek, hiszen több száz millió forintos beruházásról van szó: a foghíj az előtervek szerint egy olyan tömböt foglalhatna magába, melyben mintegy száz lakás és több kereskedelmi létesítmény kapna helyet. A Zöldért vezetői a nyár elején arról tájékoztatták a tanács vezetőit, hogy egyetértenek a Rákóczi úti foghíj beépítésével, mert ez a vállalat elképzeléseibe is beilleszthető. A megoldás: innen » rákóczivárosi kirepdeltség területén építendő irodaházba kerülne a központi szervezet; ezzel együtt a 350 fős kollektíva régóta húzódó szociális ellátásának gondja is megoldódna. Az új irodaház árát egyrészt a jelenlegi, a foghíjbeépítés útjában álló irodák kisajátításából, másrészt a Zöldért Hegedűs-közben levő 4,5 hektáros területének eladásából, harmadrészt preferált hitelből fedeznék. Ami a Hegedűsközt illeti: itt 50—60 telek alakítható ki, ám a közművekkel együtt 350 ezer forintra rúgna egynek-egynek az ára — ezért a tanács illetékesei olyan megoldás keresésén fáradoznak, amely ennél elfogadhatóbb. Egyelőre * többi részleg még nem is egészen világos: annyi csak a biztos, hogy az 1990-es évek elejére kiteljesedhet a hajdani városrendezők elképzelése. Hogy is írta a Kecskeméti Lapok munkatársa 1898-ban? „Helyes tervek és gyors keresztülvitel. ezek vihetik előre Kecskemétet.” Ballal József Ép testbe - ép lelket i ' Európa sok országában már • század elején megkezdődött az az egészségügyi reform, amelynek a célja az ép testű, ép lelkű emberek nevelése. Intézmények hálózatát építették ki, de ezzel együtt megjelentek az utcákon a Refonm- élelmiszerüzleték, ahol korpás kenyértől zsírszegény eledelig minden kapható. Nálunk mindez — néhány vegetáriánus mozgalomtól eltekintve — elmaradt. Sőt! Hazánkban a társadalmi fel- emelkedés, az anyagi jólét növekedésének jelképe lett a zsíros ételek mértéktelen evése, a fehér kenyér „nemzeti ügy”, s az egy lakosra jutó alkoholfogyasztásban világelsők lettünk. Az utóbbi rekord azért is szomorú, mert azt az égetett szeszek minden képzeletet felülmúló fogyasztásával vívtuk ki. Volt idő, amikor a társadalom magára vállalta azt, hogy javít a helyzeten. Intézményeivel, Okos felvilágosító propagandával igyekezett elejét venni a gátszakadásnak. Nem sikerült. Volt idő, amikor az iskolára osztották ezt a feladatot. A túlterhelt pedagógus pedig ugyanúgy nem tudott tenni semmit, mint a szintén túlterhelt körzeti orvos sem. Ezután jött a „nagy felfedezés”, az, hogy mivel a szocialista társadalom alappillére a család, talán ott kellene kezdeni a propagandát. A felismerés azután egy sereg gondot szült: rá kellett, jönnünk arra, hogy az anyaszerep, amit megálmodtunk, nem az édesanyáknak való. Az apa sem a családi sor utolsója, hiszen a társadalmi beilleszkedést tőle tanulják a gyermekek. Meg arra is, hogy a háztartási gépek, akármennyire fontosak, ijgm pótolják az embert. S a gyermek személyisége fejlődéséhez testvér, sőt testvérek kellenek. Mindenképpen az egészség- ügyi felvilágosítás reformjára van szükség ahhoz, hogy előrelépjünk. Valami meg- foghatatlannak látszó ok miatt az egészségügyi plakátok — még ha sikerültek is — hatástalanok, az egészségügyi fel- világosító filmek a televízióban gyermekdedek. V<yon nemzeti sorscsapás-e az egészségügyi felvilágosítás hatástalansága, vagy valamit rosszul csinálunk? Tekintve, hogy inkább az utóbbi az ok. el kell gondolkodni rajta, mit kellene másként csinálni? Mindenképpen be kell látnunk, hogy életünk megreformálása nem tűr halasztást. Szükséges, mert deformálódtunk — s ez nemcsak felesleges kilóinkat jelenti, hanem gondolkodásunkat, akaratunkat” is. Emberi formánk visz- szanyeréséről beszélek, mert például évről évre nő a neurotikus betegségek (lelki eredetű komoly nyavalya!), és a csak „korlátozott katonai szolgálatra alkalmas” fiúk száma. A lányoknál ezt senki nem vizsgálja, pedig ők sincsenek sokkal jobb kondícióban, mint a fiúk. Aggasztóan nő a csökkent szellemi .képességű gyermekek száma, s most szándékosan nem beszélek a kocsmák rozzant népéről — tizenévestől az aggastyánig. De hogyan reformálható meg az élet? Elsősorban gazdaságunknak kell olyannak lennie, hogy elérje ezt a mély talajt is. Vagyis, hogy legyen egészségesebb táplálék — netán még olcsóbb is, mint a kalóriadús; legyen olcsó üdítőital, ha más nem, hát ásványvíz: e téren — természeti adottságainknak köszönhetően ,— világhatalom lehetnénk. A sportpályák végre Jegyének újra — sportpályák, s ne „élsportolót előállító állami vállalatok...” A dohányzás elleni propaganda nemdohányosokat szüljön, a ne harsány kacajokat. Természetesen tudom azt, hogy az élet nem fekete-fehér, igen-nem. Tény az, hogy hiányzik az okos és eredményes egészségügyi felvilágosítás. Kinyilatkoztatásokkal és ijesztgetésekkel nem megyünk semmire. Gazdaságunk fejlesztésének további gyorsító-' sára és kiterjesztésére van szükség elsősorban ahhoz, hogy meglássuk a tudati, életviteli reform csíráit is földünkön. It. L.
