Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-20 / 222. szám

gazdaságpolitika Elég összehasonlítanunk az egyes országok vízfogyasztását, s megállapíthatjuk, hogy la­kóik meddig jutottak a technikai civilizáció lépcsőfokain. Néhol pazarló módon engedik elfolyni a vizet, másutt egy cseppje is aranyat ér. Hazánkban negyedik éve tart az aszály, s az idei nyáron is tombolt a kánikula. A hosszú csapadékhiány még a mélyfúrású kutak vízho­zamán is érződik. A megye vízellátása így fokozott erőfeszítéseket kívánt az arra hiva­tottaktól. Noha nem mondhatjuk el, hogy minden településünkön ott az egészséges ivó­víz, összességében leszögezhetjük: ha—anya­giak híján — a szükséges eszközök néhol hiá­nyoznak is, a vízellátásért dolgozók megtették . a magukét. Érdekes megállapításokat lehetünk, ha ösz- szevetjük a területünkön lévő két szolgáltató, az Észak- és a Dél-Bács-Kiskun megyei Víz­mű Vállalat tevékenységét. A nagyobb távol­ságok miatt a déliek üzemeltetik ugyan a hosszabb vezetékeket, de a termelt víz meny- nyisége körülbelül azonos a két vállalatnál. Eltérő viszont a vízigény tendenciájának ala­kulása. A megye déli részén a közművesítés extenziv szakasza befejeződött, az idén nem is volt olyan nehéz évük, mint tavaly. 1985-ben volt olyan nap. hogy IIO ezer köbméter vizet keltett a fogyasztókhoz eljuttatniuk, az idei csúcs viszont csak százezer volt. Az északi részen viszont, főként a megyeszékhely vízfo­gyasztásának növekedése miatt, több vizet kellett termelni, mint az előző évben. Míg Kecskeméten 1985-ben 54 ezer 330 köbméter volt a napi csúcsfogyasztás, az idén ez elérte a 63 ezer köbmétert. S bár a 3-as számú vízműtelep üzembe állítása továbbra is elhúzódik, vízkorlátozást elrendelni nem kel­lett, noha az országban ez csaknem 400 tele­pülésen előfordult. A víz minőségével szerte a megyében voltak gondok, ezekre összeállítá­sunkban kitérünk. Gaál Béla képriportja ELŐRELÁTÓ FOGLALKOZTATÁS Házaspár a szivattyútelepen Tudatos tényező a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat munkaügyi gyakor­latában a házaspárok foglalkoztatása. A cég kiemelt lakásvásárlási támogatással is igyekszik magához kötni a fiatalokat, s erre férj-feleség esetében fokozott lehető­ség kínálkozik. E foglalkoztatáspolitika előrelátása arra is kiterjed, hogy lehetőleg olyan pályakezdőket alkalmazzanak, akik összetett szakképzettségük révén alkal­masak a felelősségteljes munkát kívánó vízműkezelés elsajátítására, s lépést tudnak tartani a műszaki fejlődéssel is. Gorjánác Jó­zsef a gépipari szakközépiskolai érettségi után elektronikai mű­szerész szakmun­kás-bizonyít­ványt is szerzett. Miért jó ez mun­kaadójának? A vízgépek isme­rete már képesíti jelenlegi feladata ellátására, az elektronikában való jártasság pe­dig a jövő embe­révé avatja. Fog­lalkozása, a víz­műkezelés jelen­leg még óráról órára szubjektív döntéseket köve­tel. A fogyasztás ingadozását ugyanis az ügye­letes gépész a nyomás változá­sából és a torony­ban lévő víz mennyiségének növekedéséből vagy csökkenésé­ből érzékeli, s erre saját tapasztalatán alapuló döntése nyomán kutak, illetve szivattyúk ki- és bekapcsolásával válaszol. A jövő útja azonban az, hogy az emberi szubjekti­vitás helyett folyamatirányító számító­gép végezze el ezeket a feladatokat. Ha­zánkban a Veszprém megyei vízmű ál­tal kifejlesztett és gyártott rendszer van terjedőben. Növekszik tehát a mikro­elektronika szerepe, s hosszú távon a komputert is üzemeltetni tudó szakem­Munkában a Gorjánác család. két évtized a gépházban Villanyszerelőből üzemvezető „Legyen télapóbál vagy névnap, megyünk!' Üde, zöld park fogad a kecskeméti 2-es számú vizműtelepen. A szabályos, szögletesre nyírt bokrok mögött külön­féle fenyők magasodnak. Arrább ró- zsaágyás tarkállik pompázatos színek­kel. Mellette betonút kanyarodik az üzemviteli épülethez. Irigylésre méltó munkahely. Huszonegy eve — mióta csak megvan a telep —, itt dolgozik Bulla Sándor üzemvezető.- Az építkezés előtt kukoricatábla hullámzott itt idézi fel a múltat, majd mosolyogva hozzáteszi: —1 Ma már ez a telep adja a megyeszékhely ivóvizének döntő többségét. Most hu­szonhat kútból bejövő napi 30—35 ezer köbméter vizet vastalanítunk és mangántalanítunk, majd megfelelő ke­zelés és fertőtlenítés után benyomjuk a hálózatba. Az eltelt két évtized alatt azonban sok minden történt a kettes telepen és Bállá Sándor életében. Az akkor hu­szonéves fiatalember villanyszerelő­ként vette ki részét az építkezésből. Ele­inte csak négy kutat fúrtak, majd egy kisebb átemelő gépházat húztak fel. Az új gépházba kinevezték, főgépésznek. BaHa Sándor rá akart szolgálni a biza­lomra. Képezni kezdte magát. Elvégez­te a villamosműüzcm-vezetői cs a víz­műtelep-vezetői tanfolyamot, majd a vízügyi szakközépiskolát. Később technikusi minősítő vizsgát is tett. Tulajdonképpen az utóbbi öt évet leszámítva állandóan tanultam mondja az üzemvezető. Szükség volt az ismeretek bővítésére, mert a telep fejlődésével szüntelenül új problémák­kal találtam magam szembe. Egy üzemvezetőnek pedig lehetőleg minden felmerülő szakmai kérdést meg kell tudni válaszolni. Egyre nagyobb fel­adatok jöttek. Kidolgoztuk a víztisztí­tás és vízkezelés automatikus üzemelte­tését. Korábban nálunk ilyen nem volt. Egyedül persze nem boldogulhattam. Kiválóan felkészült 20—22 fős csapat­tal végeztük a munkánkat. Az idők során a kettes telep gárdája valóban jól összeforrott, ám az elmúlt év nyarán úgy tűnt, mégis adódhat olyan akadály, amivel képtelenek meg­birkózni.- Emlékszem, nem sokkal előtte üzemeltük be az új villanymotorokat idézi fel a történteket Bállá Sándor. Nyugodtan vártuk a csúcsidőt. Gondoltuk, itt nem lehet baj. Lett! Sor­ban mondták fel a szolgálatot a moto­rok. Előfordult, hogy egyszerre nyolc, kilenc is lerobbant. A városban pedig sorozatos csőtörések borzolták a kedé­lyeket. Nem sokat aludtam akkortájt. Már nem győztük a munkát. Néha egy sarokban bóbiskoltam néhány percet. Állandóan csörgött a telefon. Atszól- tak a kenyérgyárból: „Mi lesz már? Nem tudunk kenyeret sütni!” Az ellen­ségeimnek sem kívánom azokat az órá­kat, amelyeket akkor át kellett élnem. Hajtottunk, kerestük a hibák okát. El­bizonytalanodtam. Arra gondoltam, talán mi okozzuk a bajt. Ekkor megér­kezett a villanymotorok gyártójának, az EVIG-nek a képviselője, és hosszas vizsgálat után kiderítette, hogy gyári hibásak a berendezések. Szerencsire a csúcsidőn túljutva csökkent a vízigény, és néhány gép soron kívüli megjavítá­sával nagyjából helyreállítottuk a ren­det. Az üzem végleges rendbehozatala azonban csak ezután következhetett, ami egészen az év végéig tartott. A munkák ideje alatt a kettes telep persze mindvégig folyamatosan szol­gáltatta a városnak a szükséges víz- mennyiséget. Az idei nyárra még a szo­kásosnál is alaposabban felkészültek. Talán ennek is köszönhető, hogy a rendkívüli szárazság ellenére nem volt vízellátási probléma a megyeszékhe­lyen. Jövőre beindul a hármas számú vízműtelep — tér rá a következő nagy feladatra az üzemvezető. — Ennek nyersvize is hozzánk érkezik majd. Mi fogjuk tisztítani, kezelni, s a városi há­lózatba juttatni. Bizonyára ezzel is ja­vul majd Kecskemét vízellátása. Bállá Sándor szereti ezt a vizet. Ha a munka után otthon kinyitja a csapot, és úgy tapasztalja, hogy kicsi a nyo­más, máris Trabantjába ugrik, s rohan ki a telepre. Igyekszik, mert az évek múlásával egyre inkább magán érzi a felelősséget, ez egy ilyen szakma. .Tud­ja, hoj>y rajta is múlik, kapnak-e jó minőségű és elegendő ivóvizet Kecske­mét lakói, üzemei és gyárai. G. B. Szigeti Tibor kecskeméti vízhálózati részlegvezető: — Részlegünk negyven dolgozóval látja el a feladatát, amely elsősorban Kecskemét vízvezeték-hálózatának üze­meltetése és karbantartása. Emellett új vezetékek kiépítésével is foglalkozunk, s elvégzőnk évente 600—800 vízmérőbe­kötést. A nagyobb keresztmetszetű vezetékek nagy része azbesztcement cső, ezekkel általában nincs sok gond, hacsak vala­milyen közműépítés sgrán meg nem sé­rülnek. (Ami elég gyakori.) A peremar- toni földrengés idején aggódtam, de nem volt több hiba a szokásosnál. A legtöbb problémát a korrózió miatti meghibáso­dás okozza, illetve vannak régi pvc-nyo- mócsöveink is, ahol az öregedés miatt gyakori a repedés, vagy a kagylós törés. Az efolyások nagy részét azonban a vízóraaknákban találhatjuk, ahol a sűrű szerelvénycsere, vagy durva működtetés lehet a hiba oka. Huszonnégy órás ügyeletet és készen­létet tartunk, nappal kettő, éjszaka egy — URH-rádión irányítható — szerelő- kocsi gondoskodik a szolgáltatás biz­tonságáról. Feladataink közé tartozik még az új víztorony tárolómedencéinek % időszakos tisztítása is. Mióta ez a léte­sítmény elkészült, nagyobb — általában 6 bar körüli — a nyomás, sűrűbbek let­tek a csőtörések. Míg 1985-ben összesen 1700 esetünk volt, az idén már augusz­tusra elértük ezt a számot. Én és munkatársaim minden tőlünk telhetőt megteszünk a hibák mielőbbi elhárításáért. Engem sokféle helyzetből, kedves időtöltésből kirángattak már egy-egy súlyosabb csőtörés esetén. Le­gyen télapóbál vagy névnap, megyünk! bereké a jövő. Gorjánác József erre vállalkozott, s foglalkozásának szépsé­gét — az emberek komfortérzetének mindennapos szolgálata mellett —, ép­pen a folyamatos szakmai fejlődésben látja. Gorjánácné Papp Kornélia az egész­ségügyi szakiskola elvégzése és az érett­ségi után gyógyszertárban dolgozott, a vízműhöz a nagyobb kereset, no meg vőlegényének közelsége hozta. Jelenleg ő a kiskunhalasi 3. számú vízműtelep laboránsa, naponta végzi a víz ammó­nia-, vas-, mangán-, nitrit- és nitrát-, valamint oldottoxigén-tartalmának meghatározását. Az eredményeit figye­lembe véve kell a gépésznek a szűrőtar­tályokat időnként „visszamosatnia”, hogy a mért adatok a szabvány által előírt határértékek alatt maradjanak. Gorjánác József 1982, felesége 1984 óta dolgozik a vállalatnál. Tavaly há­zasodtak össze, s lakásvásárlásukat a vízmű 100 ezer forint kamatmentes kölcsönnel támogatta. Mindketten itt képzelik el a jövőt. A férj 20 év további munkaviszonyt vállalt, a fiatalasszony pedig rövidesen egy szegedi tanfolya­mon bővítheti vízvizsgálati ismereteit. De miért jó a fiataloknak a közös mun­kahely? A kérdésre Gorjánác József vá­laszolt: Nekem a szivattyúkat 12 órás mű­szakban, hol éjjel, hol nappal kell felü­gyelnem. így, egy munkahelyen, többet láthatjuk egymást, mintha külön- külön töltenénk a napot.- bfi ­HONNAN JÖN,,Ml VAN BENNE, S MIBE ? Érdekességek az ivóvízről Mélyfúrású kutak, szivattyúk, tornyok A két szolgáltató, az Észak- és a Dél-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat között a tér­ség területe egyharmad-kétharmad arány­ban oszlik meg, a déli rész a nagyobb. Áz északi rész ellátása szinte kizárólag a rétegvi­zekből történik, mélyfúrású kutakból. Ezek mélysége 200—400 méter. Délen - főleg Baja és Kalocsa környékén — nagyobb sze­repe van az úgynevezett „parti szűrésű” vi­zeknek. A Duna partján fúrt 20—40 méter mély kutak vízutánpótlását a folyó biztosít­ja. (Bár hidrogeblógusok vitatkoznak róla, hogy valóban így van-e.) A megyében a víznyerőhelyek kivétel nél­kül „negatív kutak", ami azt jelenti, hogy a víz nem jön magától a felszínre, hanem a mélybe leengedett búvárszivattyúk nyomják a talajszint fölé, általában egy „térszinti táro­zóba". Ez egy nagy víztartály a talajszinten. Persze a víznek fel kell jutnia az ötödik, sőt a tizedik emeletre is, ami a nagy teljesítmé­nyű „átemelő szivattyúk” révén történik meg. Az épületekkel párhuzamosan a víz a magastározóba, megyénkben a víztornyok­ba is feljut. A toronyban lévő víz a csúcsigé­nyek kielégítésére szolgál. Gondoljunk bele: az esti film után szinte minden család egy­Vas, kalcium, metán és arzén Az ivóvíz nem tiszta H20. Az ember el­pusztulna, ha desztillált vízen kellene élnie. A Bács-Kiskun megyei vizekre északon és délen egyaránt jellemző, hogy magas a vas- és a mangántartalmuk. Az ivóvíz ettől tulaj­donképpen egészségesebb, de a vas elszíne­ződést okoz, befogja az edényeket. Felhasz­nálás előtt ezért a vizet szűrni kell. Kecske­méten szűrés előtt a víz literenként 0,5—0,7 milligramm vasat tartalmaz, ami szűrés után 0,05 milligramm alá csökken, s hasonló arányban visszaesik a mangántartalom is. (Kecskeméten ettől függetlenül gyakori a pa­nasz a víz szennyezettségére. Amit a lakosok észlelnek, az tulajdonképpen mangániszap, mert a szűkös vizműkapacitás miatt előfor­dul, hogy a víz szűrés nélkül jut a hálózatba. A gyakori nyomásváltozás miatt az iszap a vezetékben felkavarodik, s ez okozza a kelle­metlenséget. A végleges megoldást a 3-as számú vízműtelep üzembe helyezése hozza majd meg. Addig is fel kell tennünk a kér­dést: Nem kellene-e a vezetékhálózatot gyak­rabban öblíteni?) Az ivóvíz igazi zamatát a benne oldott ásványi sók adják meg. A kecskeméti víz ezekből különösen sokat tartalmaz, német keménységi foka 15—16 körüli, vagyis lite­renkénti 150 milligramm kalciumoxid van benne. A kemény víznek azonban megvan az a hátránya, hogy a vízkőlerakódás igen nagy mértékű, ami például a villanybojlerek élet­tartamát csökkenti. A víz nemcsak ásványi sókat, hanem gázo­kat is képes oldatban tartani. Némi veszélyt jelent ezek közül a metán. A szabvány köb­méterenként 0,8 liter metán jelenlétét megen­gedi, ám az Észak-Bács-Kiskun Megyei Víz­mű Vállalat területén olyan kutak is vannak — főleg a Tisza mentén —, amelyekben a . metántartalom köbméterenként a húsz litert is eléri. Ezeket azonban a vállalat nem üze­melteti, vagy gondoskodik a gáztalanításról, tehát a fogyasztók nincsenek veszélyben. Az elenyésző valószínűségű véletlen baleset úgy előzhető meg, ha a fürdőszobák szellőzőit közvetlenül a mennyezet síkja alá helyezzük, s így a gáz nem tud felgyülemleni. A megye déli részén összesen három olyan kút van, amelyben a metántartalom a megengedettnél nagyobb, ezek gáztalanításáról az üzemelte­tő gondoskodik. A Bács-Kiskun megyei kutak vizéről szól­va említést kell még tennünk az arzénról. Ebből az előírások literenként 0,05 milli­grammot engednek meg. A Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat területén 12 olyan település van (volt), ahol az arzén mennyisé­ge ezt meghaladja. Mivel a vastalanítás tech­nológiája megoldja ezt a kérdést is, a szűrő­gépházak elkészültével már nem kell a lako­soknak máshonnan hozatni az ivóvizet, mint ahogyan például Garán az ügyet már „ad acta” tehették. Meggazdagodni nem lehet A víz tehát sok bonyodalomtól kísérve jut a pohárba. Az egész folyamat nem kis költ­séggel jár, hiszen nem is szóltunk például a klórozásról, amely a bakteriológiai fertőzés­től védi a vizet. Megéri-e a vízmű vállalatok­nak a víztermelés? Ritkán. A déliek a lakos­ságtól köbméterenként 3,30—3,80 forintot kapnak, a közületektöl pedig 11,10-et. Költ­ségeik ennél nagyobbak. Az Észak-Bács- Kiskun Megyei Vízmű Vállalat a közületek­töl ugyanannyit szedhet be, míg a magáncél­ra elfogyasztott (locsolt) víz ezen a területen két forintba kerül. Mivel a lakossági felhasz­nálást a költségvetés dotálja, némi nyeresé­get fel tudnak mutatni, az önköltségük ugyanis köbméterenként 9,70. A 11 forint 10 fillér egyébként csak az ivóvízért jár, hiszen ebből csak 9,80 a vízdij, 1,30 pedig az úgyne­vezett ivóvíz-pótdíj. Á vízművek tehát épp hogy csak éldegélnek a vízdíjból és a dotáció­ból, s az elszámolás egész rendszere a szak­mán belül heves viták forrása. Bálái F. István í Az osztrák atomenergia-vitában a te­levízió riportere egyszer megkérdezett egy asszonyt, hogy szerinte szükség van- e áramfejlesztő erőmüvekre. Minek az — szólt a válasz —, hisz van áram a konnektorban elég. Lassan így leszünk a vízzel is. Megnyitjuk a csapot, s folyik. De honnan jön? A kérdést ritkán tesszük fel, a felelet megkeresésének fáradságát még kevésbé vállaljuk. Lássuk hát, honnan kerül a víz a Bács-Kiskun megyeiek poharába. szerre nyitja meg a fürdőszobai vízcsapot, vagy húzza le a WC-t. Ekkora terhelést a szivattyúk nem bírnának el, a toronyban lé­vő víz adja az utánpótlást. Bács-Kiskunban az új kecskeméti víztorony a legnagyobb. Háromezer köbméteres, a vízszint átlagos magassága pedig 60.méter körül van. (A méheslaposi vízműtelep szivattyúinak tenge­lyétől.) A déli részen a bajai víztorony a legmagasabb, 41 méter.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents