Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)

1986-09-17 / 219. szám

Augusztusi összeállításunkban bocsátottuk vitára dr. Király László György közgazdász írását a város hosszú távú fejlesztési koncepciójáról. Dr. Csatári Bálintnak, az MTA településkutató csoportjának véleményét összefog­laló hozzászólását korábban közöltük, most (erősen rövi­dített formában) a többi írásnak adunk helyet — a vá­rosi tanács testületének figyelmébe ajánlva olvasóink javaslatait. ÖSSZEÁLLÍTÁS KECSKEMÉTRŐL — NEM CSAK KECSKEMÉTIEKNEK — 1986. SZEPTEMBER Milyen legyen Kecskemét az ezredfordulón? • ..A mezőgazdasági termelésre alapozott feldolgozóipart célszerű fej­leszteni.” kozná a legkülönfélébb módokon az „ember”-iral. A lakosság jó közérzetének biztosítása — gondiotom — alap­vető szempont keli, hogy legyen a jövőben is. Ehhez hozzátarto­zik az egészen szűk környezet milyensége. Nem különböztetnék meg ebben olyan kaltegórdákat, mint amilyenekről a közelmúlt együk Híradójában Budapesit fő­kertésze beszállt (az Országház környéke és a Margiítsziiget zöl­debb pázsitú, mint a lakótelepe, ké. mert ütóbbiak a negyedik osztályba vannak sorolva a tó­csáiba tóság szempontjából, s nyilván van ilyen beosztás Kecs­keméten is — ez az én tudtom­mal sehogy sem fér ősszé! Akkor a lakótelepi gyerekek a kiégett fűben .^gyönyörködjenek”, ott játsszanak?) Arra kellene töre­kedni. hogy ne legyenek még mindig poros utcák Kecskeméten (lásd történetesen a ml utcánkat a vasúti sínek mellett, vagy pél­dául a BFV-ve! szembeni város­részt). De ezen túlmenően nem lehet közömbös a csaitomávai, a telefonnal, bojtokkal, szolgálta­tásokkal való ellátottság sem. Ezek Igazáft hétköznapi dolgok a 2000-es évek küszöbén, a számi, tógépek világában! Rengeteg teendőt öM fel a távlati terv, azonban megvalósí­tása során bizton számíthatunk az egész lakosság aktív) támoga­tására, hiszen értük történik az egész. Ehhez az is szükséges pél­dául, hogy életközeibe hozzuk a településfejlesztést. Vegyük a fá­radságot, keressük fel a lakoso­kat, mondjuk el nekik, mi épül „városi szinten”, és mire szá­míthatnak a környezetükben. Befejezésül egy nem szorosan ide tartozó, de talán mégis érde­kes felvetésem lenne, bár nem tudom, hogy mai gazdasági hely­zetünkben ez mennyire aktuális. Nem lenne célirányos a megye északi határának kitolása leg­alább Nagykőrösig bezárólag? (Ez igen sok rokonságot mutat Kecs. kéméitől — az együttműködés igen sóik haszonnal járna nem­esek a megyének). Ezeket a kér­déseket nem ismerhetem, de ta­lán nem á.rt rajtuk elgondolkozni. Dr. Mészáros László oki, közgazda Kecskemét, Baross u. 3. ÜLTESSÜNK FÁKAT! Érdeklődéssel olvastam legutóbbi Megyeszékhely ösz- szeállításukban a város hosszú távú fejlesztéséről indí­tott vitát, benne dr. Mező Mihály tanácselnök álláspont­ját, hogy „minden vélemény a segítségükre van”. Én, ugyan mindenben egyetértek vele, valamit azonban még szeretnék hozzátenni. A környezetszennyezés átka (kísért bennünket, a váro­sokat különösképp. A japánok most faültetési akcióval harcolnak ellene. Tegyük hát, mi is ezt! Az utcákban pótoljuk a hiányzó fákat, ahol nincs, ott ültessünk mi­nél többet. Gondolom, azt mindenki tudja, hogy a ter­mészet tüdeje a fa. Fa, virágoskert, sok növény — ez legyen a jelszó, de ehhez sajnos, a rongálólkat meg kell fékezni mindenütt, és erre — szerintem — meg is vannak a megfelelő esz­közök. Csak az érdemel megbecsülést, aki a köz vagyonát megkíméli, és rendesen viselkedik. Papp Géza Kecskemét, Nagykőrösi u. 24. Nem vagyok, ugyan Kecske­mét szülötte, de eddigi 62 évem­ből több mint 75 százalékot itt éltem (gimnáziumot végeztem, majd az egyetem befejezése óta ebben a városban dolgozom), így Italán nem veszik rossz néven, ha a „Milyen legyen Kecskemét Biz ezredfordulón” című cikkhez — felihívásuk alapján — néhány észrevételt fűzőik, noha meg kell, hogy mondjam: ilyen városfej­lesztési kérdésekkel ez ideig nem foglalkoztam. Meglátásom szerint nem lenne célszerű ragaszkodni a vitacikk­ben említett hámom változat bármelyikéhez, ihászén „átfedé­sek” vannak közöttük, ez nyil­vánvaló: közismerten összefügg­nek a világban a „dolgok”. Nem általában az ipar fejlesz­tése a célravezető, hanem a me­zőgazdasági termékekre alapo­zott feldolgozóiparé, továbbá a háttéripar bővítése is kívánatos­nak látszik. Az exporttevékenység helyi le. bonyolító szervezetét jelentősen növelni kellene ehhez, (ideje lenne végre a sokat emlegetett Budapest-cemtrikusság felszámo­lása országunkban), hiszen Kecs­kemétem azelőtt is komoly ex­portőrök voltok, akik értették a dolgukat. Az oktatási intézményekben nagy súlyt kellene helyezni a mezőgazdasági feldolgozó stb. ipar szakembere züfcséglettén ek megteremtésére (a felkészítést szolgáló mezőgazdasági jellegű főiskola itt vön a városiban). Felvetődik, hogy hol lehetne másutt indokoltabb az országban a Kertészeti Egyetem helye, mint Kecskeméten ? Ha szétnézünk az utcákon^ te­reken, autóbusz-megállóknál stb., keserűen vonhatjuk le la ‘követ­keztetést ..kulturált” viselkedé­sünkkel kiapcsollatban: mindenütt csak az eldobott papírok, poha­rak, dobozok, cigaretitacsutkák Sílib. Sok még a teendő az ember- formálásban — kezdve a család­tól, az iskolán át, a munkahe­lyig, tehát magunkban. Nagy bajt látok a nevelésben, az er­kölcsi normák felilazulásában, hiányában, illetve el nem foga­dásában. A művelődési intézmé­nyekben,. a TIT. a HNF, a KISZ, a MTESZ különféle szervezetei­ben „tömegesen” kellene fogta! ­A Petőfi Népe 1986/202. szá­mában „Milyen legyen Kecske­mét az ezredfordulón?” címmel megjelent cikket nagy érdeklő­déssel olvastam. Király László György A fejlődés vázlatai lát­tán két kérdést célszerű felvetni: — vajon csak ezek a lehetősé­gek vannak-e? — kell-e szükségképpen vá­lasztani az irányok közül? Véleményem szerint a város helyi adottságait és sajátossága­it figyelembe véve, a hosszú távú településfejlesztési koncepció ki­alakítása során a fejlődés várha­tó feltételei alapján a következő főbb célkitűzések fogalmazhatók meg: 1. A piaci értékítéletnek meg­felelő, a hatékonysági kritériu­mokat érvényesítve kell folytat­ni a város termelőerőinek fej­lesztését. A jövedelemtermelő képesség szempontjából meghatározó fel­dolgozóipari ágazatok felé szük­séges a strukturális elmozdulás, elsősorban a gépipar, az élelmi­szeripar és egyes könnyűipari — például konfekcióipar, nyom­daipar — ágazatok javára. A gépiparon belül a műszer- és hí­radástechnikai ipar fejlődésének kell a legdinamikusabbnak len­ni (BRG gyára, MMG gyára). Az élelmiszer-gazdaság részére a mezőgazdasági és kertészeti gép­gyártást, az élelmiszeripari gé­pek és berendezésék gyártását (Mezőgép) célszerű továbbfej­leszteni. Z. A város építőiparának leg­fontosabb feladata az építési igé­nyek gyors, gazdaságos kielégí­tése. A 2000-ig terjedő időszak­ban tömegesen jelentkeznek a lakótelepi épületek felújítási fel­adatai, amelyekre a kivitelező szervezeteknek fel kell készülni és kapcsolódik ehhez az intéz­ményfejlesztési, fenntartási, re­konstrukciós munkák végzése is. 3. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében a város és vonzás- körzete területén a legfontosabb feladat a termőhelyi — ökoló­giai adottságok — fokozottabb kihasználása. Mérséklődjön a mezőgazdasági földterület csök­kenése, javuljon a termelés, fel­dolgozás és az értékesítés össz­hangja. A szennyvíz hasznosítá­sával tovább kell növelni az ön­tözött területek nagyságát. Az élelmiszer-termelés komp­lett fejlesztésére nagy figyelmet kell fordítani (hűtőház, barom­fifeldolgozó ipar). 4. Az infrastruktúra fejleszté­sén belül kiemelt hangsúlyt kap a terfnelőinfrastruktúra fejlesz­tése. A szűk keresztmetszetek, különösen a távközlésben, a köz­lekedés és vízgazdálkodás több területén, nem nyújtanak meg­felelő hátteret a termelés inno­vativ fejlesztéséhez. A posta és távközlés területén a telefonel­látás valamennyi feltételének egyidejű fejlesztése szükséges, továbbá az elkészült műszaki bázis végső nagyságrendre — 28 ezer állomás — történő kiépí­tése. A postai szolgáltatás igé­nyeinek kielégítésére a Hunyadi­városban, Felsőszéktóban, Kato­natelepen, az Árpádvárosban új hivatalok építése kívánatos. A város környékének közleke­dését a hosszú távú tervidőszak­ban megépülő M5-ös autópálya határozza meg. Az állami közút­hálózat — korszerűtlen burkola­ta, nem kielégítő pályaszélessé­ge miatt — fejlesztése fontos fel­adat. A már kiépített tanácsi út­hálózat műszaki állapotának megőrzése, a kiépítettség ará­nyának további növelése, a bel­területi tanácsi utak kiépített­ségének fokozása kiemelt fel­adat. (Kiskörút-rendszer stb.). A vasúti közlekedésben az áru- és személyszállítás fejlesztése érdekében be kell fejezni a Kecs- kemét-Alsópályaudvar felújítá­sát, bővíteni kell a Nagyállomás vágányhálózatát. A tömegközlekedés fejlesztése érdekében különösen fontos az autóbusz-közlekedés további kor­szerűsítése, az autóbuszállomány bővítése. 5. A város közműellátási hely­zete mindenképpen indokolja, hogy az ezredfordulóig terjedő időszakban megkülönböztetett feladatként kell kezelni a fejlesz­tését. A felhalmozódott feszült­ségek e területen éleződtek ki, és szükségszerű, hogy az anyagi esz­közök növekvő részét e területre fordítsuk. 6. Különösen fontos társada­lompolitikai feladat a lakáshely­zet további javítása. A mennyi­ségi lakásigények csaknem tel­jes körű kielégítése mellett a minőségi lakásépítés feltételeit is szükséges biztosítani a lakos­ság igényeinek figyelembevéte­lével. A hosszú távú tervidőszakban Kecskemét városában — a ko­rábbi intenzív ütemű növeke­dést mérsékelve — nagyobb hangsúlyt kell kapni a minőségi fejlesztésnek. Városunk hosszú távú településfejlesztési koncep­ciójának kialakításához a fel­sorolt főbb célkitűzések figyelem- bevételét javaslom. Herold József, az OTP megyei igazgatóságának helyettes vezetője Kecskemét, Damjanich u. 5. sz. A kétezredik év kihívásai Olyan távlati tervet kellene elfogadni, amelynek megvalósítása méltó lehetőséget adhatna a város jövendőbeli lakosságának, hogy méltó választ ad­hasson a XXI. század kihívásaira. Tovább folytatódik a gyors műszaki-tudományos fejlődés; a fejlett országokban tovább csökken a mezőgazdasági termékek részaránya a nemzeti jö­vedelem termelésén belül; belépünk az információs társadalmak korába; tovább demokratizálódnak a társadalmak, növekszik az egyének szabadságfoka; felértékelődnek az emberi környezet- és életfelté­telek. Mindebből egy csokor fontos tennivaló követke­zik. I. Olyan iparágakat képviselő vállalkozások lete­lepülését, illetve megalakulását kell segíteni, me­lyek magas földolgozottságú termékeket állítanak elő. Vállalkozás alatt rugalmas kis- és középüzeme­ket, képviseleteket érthetünk, és ide kell sorol­nunk a nagyokat is. Különösen célszerű lenne az informatikai szektor és háttériparának képviselőit becsalogatni városunkba, jöhetnek persze a rokon ágazatok, az elektronika, a finommechanika stb. képviselői is. Szükséges ezenkívül bizonyos 'fokú szerkezetváltás is: szűnjenek meg a veszteséget ter­melő egységek, az emberek és gépek olyan vállal­kozásokhoz kerüljenek, melyekkel a létükhöz szük­séges nyereséget meg tudják termelni. Ehhez növel­ni kell a gazdálkodó szervek alkalmazkodóképessé­gét és szervezeti sokszínűségét, elő kell segíteni a mezőgazdaság és az ipar különböző integrációs for­máinak kifejlődését. Meg lehetne például vizsgál­ni azt, hogy milyen hazai és nemzetközi piaca len­ne egy önálló, mezőgazdasági automatikát tervező, gyártó és forgalmazó kisvállalatnak (vagy közös leányvállalatnak, a forma mellékes), mely mögött két — megfelelő profilú — nagy, tőkeerős vállalat áll. II. Növelni kell a mezőgazdaságot kiszolgáló hát­téripar szerepét, beleértve ebbe nemcsak a terme­lőket, hanem az anyagi és szellemi szolgáltatásokat nyújtó intézményeket is. Támogatni kell a mező- gazdasági termények magas feldolgozottsági fokát biztosító kis- és nagyüzemeket, valamint a velük közös integrációba tömörülni akaró, a korszerű technológiákat alkalmazni szándékozó és tudó me­zőgazdasági kis- és nagytermelőket. III. Erősíteni kell a közép- és felsőoktatás sze­repét és növelni kell színvonalát. Segíteni kell a város szellemi műhelyei számának gyarapodását, de növelni szükséges a már meglevők erejét és ki­sugárzását. Jó telefon-, telex- és egyébb adattováb­bítási szolgáltatásokra van és lesz szükség. Minden lehetőséget meg kell ragadni a számítástechnikai kultúra terjesztésére, már most gondolni célszerű arra, hogy a város intézményei a jövőben be tud­janak kapcsolódni az országos központi és egyéb intézményi adathálózatba. Az új könyvtár megépí­tésével már egy olyan gépesített információs bá­zist kellene létrehozni, amelyet igény esetén képes­sé lehetne tenni közönséges telefonvonalakon át akár a külföldi szakosított adatbázisok elérésére (Magyarországról már ma is hozzáférhető így 6—8 ilyen adatbázis!) IV. Létre kell hozni a városi vagy körzeti televí­ziót, de szükség van a helyi nyomtatott sajtóra is. A helyi demokrácia megfelelő szintű kialakításához elengedhetetlen az azonnali és tényszerű tájékozta­tás, valamint az érintettek véleményének minél teljesebb figyelembevétele. Ez csak tömegkommu­nikációs eszközök működtetésének fokozott társa­dalmi ellenőrzésével lehetséges, amelyet fokozato­san meg kell valósítani. V. A környezet védelmére is többet kell áldoz­nunk, mint korábban. A jó levegő és a víz is saj­nos egyre drágább lesz, de nem nélkülözhető. Vi­gyáznunk kell a meglevő építészeti és természeti értékeinkre, védenünk és gazdagítanunk kell szépü­lő városképünket, ügyelve azért arra, hogy ne sod­ródhassunk el valami kisszerű vidékiség felé. Általában: keményen szelektálni kell a javasla­tok között, fő szempontnak a hosszú távú alkal­masságot. a progresszivitást és a realitást kell te­kinteni. A város végül is azt a variánst fogadja el. amelyikről 20 év múlva — a maitól teljesen eltérő körülmények között — is elmondhatjuk: ez volt a legjobb. Prikkel József , mérnök, MMG Automatika Művek LAPSZÉL PRÓBÁK A SZÍNHÁZBAN Ezekben a napokban már javában folynak a próbák a színházban: Jacobi Viktor Sybill című nagyoperettjét, illetve Tolsztoj—Piscator Háború és béke című törté­nelmi játékát állítják szín­padra. Az operett bemutató­jára — a címszerepben Kő­vári Judittal, illetve Nagy Annamáriával — október 2-án az Erdei Ferenc Műve­lődési Központban kerül sor. A felújított, megnagyobbított kamaraszínházban, Lendvay Ferenc igazgató rendezésében kerül színre a történelmi já­ték, október 3-án. Pierre Be- zuhov szerepében Nagy Atti­la érdemes művész, Jászai- díjas, lép fel. HÖSÉGNAPOK A hírős városban. 1901 óta tar­tanak számon írásos feljegyzése­ket, amit kezdetben a meteoro­lógiai állomás, később az Agro­meteorológiai Obszervatórium munkatársai végeztek. A sok ér­dekes adatból kiderül, hogy leg­melegebb nap ez ideig 1952. au­gusztus 15-e volt: 39,5 Celsius- fokot .mérték. Az idén is kiugróan sok — 16 — volt augusztus fo­lyamán a „hőségnap”: — amikor a maximum eléri a 30 fokot. (Az ötvenévi átlag 7 napot tart szá­mon.) „Nyári nap” — a napi ma­ximum 25 Celsius-fok — az idén 25 volt, míg az ötvenéves átlag 19-et tart számon. Az ötvenéves átlagnál csaknem 2 fokkal volt hűvösebb az idei július: a havi középhőmérséklet 20,6 Celsius-fok volt. KESZTYŰK A Kecskeméti Háziipari Szö­vetkezetben bedolgozókkal együtt harmincán foglalkoznak kesz­tyűgyártással. A Tarmimpex Kül­kereskedelmi Vállalaton keresz­tül kizárólag nyugati exportra dolgoznak, ezen belül pedig fő­ként svájci megrendelők részé­re. A megrendelők 20 ezer mo­dellből választhatják ki a 25 színben készülő nappakesztyűt. Termelésük havonta 1800—2000 pár hímzéssel, lyukasztással dí­szített divatkesztyű. ÜJ TEKISZ-BOLT A Kecskeméti Ruhatisztító Szö­vetkezet eddig hozzávetőlege­sen 25—30 tonna használt, tisz­tított, importból származó fel­sőruházati terméket értékesí­tett kecskeméti üzletében. A kis­méretű boltok mellett egv új ki­alakítását is tervezik, a Nagykő­rösi utcai volt fodrásztan műhely helyén. A 100 négyzetméter alap- területű üzlethelyiségeit mintegy 800—900 ezer forintos költség­gel újítják fel, az esztendő vé­gén vagy jövő januárban nyitják: meg. NOSZTALGIA-JÁRAT Csaknem 50 ezer turista érke­zett ez ideig az idén Kecskemét­re, az idegenforgalmi hivatal szervezésében. Hozzávetőlegesen 70 százalékuk indult Bugacra a megkedvelt és számontartott kisvasúton, amit Nosztalgia-vo­natnak neveztek el. A vendégek fennmaradó része a Magony-ta- nyai, illetve lajosmizsei lovasbe­mutatót tekintette meg. A kisvo­nat a tervek szerint még két al­kalommal visz turistákat Bugac­ra: szeptember 19-én és október 2-án. SZÖVETKEZETI HETEK A Fogyasztási Szövetkeze­tek X. kongresszusának tisz­teletére október 13-tól szö­vetkezeti heteket tartanak megyénkben. Ennek kereté­ben az Alföld Áruházban több — árusítással egybekö­tött — árubemutatóra is sor kerül. A Kőrös Kazángyártó Szövetkezet a hagyományos ÉTI-kazánok mellett újdon­ságait is elhozza, megrende­zik az őszi megyei könyvhe­teket, lesz író-olvasó találko­zó. Az áruház minden osztá­lyán lesz akció és rendez­vény. NEVE MÉG NINCS A kecskeméti Trombita utcai színészház földszintjén cukrász­da-eszpresszó kialakítását ter­vezik. A főként krómkülönleges­ségekre, sós» minifalalokra spe­cializálódott üzlet elnevezésé­re csak elképzeléseik vannak, végleges változata még nem szü­letett meg. A nyitásra előrelát­hatóan novemberben kerül sor. Szerkeszti: Ballai József O „Különösen fontos társadalompolitikai feladat a lakáshelyzet továb­bi javítása.” összehangoltan fejleszteni Feladatok — pontokba szedve

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents