Petőfi Népe, 1986. szeptember (41. évfolyam, 205-230. szám)
1986-09-15 / 217. szám
QQzdQ/QQpoliükQ y munka , tdje/ít menyek >r;TŐFÍ NÉPE • 5 1986. szeptember 15. ÉSSZERŰEN GAZDÁLKODNAK A SZELLEMI ERŐKKEL Gyártmányfejlesztési csoport a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban T rajmáné Gerencsér Ilona, J[ £ a központi laboratórium vezetője elmondja, hogy a hazai és a nemzetközi piacot csak úgy tudják meghódítani termékeiknek, ha folyamatosan bővítik a választékot, keresik az újat, javítják a minőséget. A gyártmányfejlesztés tehát állandó folyamat. — A piac fokozódó igényei feladják a leckét, és a szellemi erők koncentrálására serkentenek bennünket. Természetesen nekünk is vannak ötleteink, amelyeket viszont a fogyasztóknak javaslunk. Az más kérdés, hogy sikerül-e eltalálnunk az igényeket. Ilyenkor nagy jelentősége van a reklámnak, az új termék megismertetésének — magyarázza. A későbbiekben felsorolja, hogy három külön munkacsoportban dolgoznak. — A mezőgazdasági csoport feladatkörébe a régi laboratóriumi munkák tartoznak. Levélana- lízistől kezdve a műtrágya észEz év január 1-től gyártmányfejlesztési csoportot szerveztek a Kiskunhalasi Állami Gacdaságban. Az intézkedést a gazdasági verseny tette szükségessé. A döntés előtt a gazdaság vezetősége gondoskodott a személyi feltételekről, képzett szakemberekről és a szükséges eszközökről. A központi laboratórium bővítésével lehetőséget teremtettek az alkotó munkához. Az építkezésre 2 millió forintot költöttek. szerű felhasználásának megállapításáig, ellenőrzéséig, számos vizsgálatot végeznék az itt dolgozók. Minősítik az ültetvényeket. Kísérleteznek a növényvédő szerekkel. Rendkívül sokoldalú a tevékenységük — hangoztatja, majd rátér a gyártmányfejlesztéssel foglalkozó csoport törekvéseire. Ezzel kapcsolatban megjegyzi: — A gyártmányfejlesztés^ a piac igényeihez való igazodás nemcsak a mi feladatunk. Valamennyi termelési ágazat szakembereinek tapasztalataira szükségünk van. Nem is panaszkodhatunk, mert besegítenek. Érthető, hiszen ez közös érdek. Egyik kutatási- területünk az állati vérjU í • Kampós Jenőné minőségellenőr központi laboratóriumban. (Méhesi az emulziós likőröket vizsgálja a Éva felvétele) bői — a vágóhidak hulladékanyagából — nyerhető fehérje to_ vábbhasznosítása. Más szóval, melléktermékből, amelynek nagy része veszendőbe menne, rendkívül hasznos anyagokat állíthatunk elő. Máris értünk el eredményeket. A gazdaság fontos feladata a szőlő- és a gyümölcstermés korszerű hasznosítása. Ide tartozik a gyümölcslikőrök — az alacsony szesztartalmú italok —, valamint az emulziós likőrök választékának bővítése, s a gyümölcslevek készítése. A gyártmányfejiesztési csoport megalakulása óta számos javaslatot tett. Nagyon lényeges, hogy az új •készítmények megfeleljenek a piac által kívánt minőségnek. Ezért hozták létre az úgynevezett meo- csoportot, amelynek döntő feladata a minőség folyamatos ellenőrzése. — A gazdaságban előállított termékek béltartalmát a gyártás kezdetétől a végtermékig figyelemmel kísérjük, a minőséget minden munkafolyamat alatt alaposan ellenőrizzük — mondja a központi laboratórium vezetője. Figyelemre méltó a halasi állami gazdaság kezdeményezése. A mezőgazdasági nagyüzem igyekszik jól gazdálkodni a szellemi tőkéyel, ezért gyűjtötte ösz- sze a képzett szakemberek egy részét a már említett alkotó közösségbe. Az élet követelményeihez alkalmazkodva fejlesztik a kutatócsoportot, folyamatosan képezik az itt dolgozókat. A gazdaság vezetőségének fáradozása bizonyára nem lesz hiábavaló. K. S. RITKA, MINT A FEHÉR HOLLÓ — MIÉRT TERJED LASSAN A GÉPI ÁRUSÍTÁS? 59 Automata kartárs” — nyereséget termel Keressük, hiába. Az Utasellátó Vállalat vasútállomási íorgalma- zóhelyein nincs. Kiskunhalason csodálkoznak: — Ételárusító automata itt?! A kiskunfélegyházi Centrum Áruházban Tímár Ferenc fiók igazgató: — 1979-től 1985-ig vőlt nálunk egy Witten- borg italautomata. Két-három havonta elromlott, mimidcn javításért 1500—2000 forintot fizettünk, kiadásunk meghaladta a bevételt, ezért inkább lemondtunk a további használatáról. (Tegvük hozzá: a vevők ellátása üdítőkkel emiatt semmivel sem lett rosszabb, sőt... 'Huszonötféle alkoholmentes italt kínálnak jelenleg is az áruház büféjében.) Kávé — de jó lenne ! Az önműködő kiszolgálógépek a viliág- és a hazai kereskedelemben mindenesetre korántsem nevezhetők újdonságnak. Budapesti pályaudvarokon, akárcsak Kőbánya-Kispesten, a gyors vásárlás egyik módja automatákból venni valamilyen büféárut: csokoládéfélét, kávét vagy üdítőt. Ha a siető utas ezt ott megteheti, élhet-e a gyors kiszolgálás adta előnyökkel a kisebb városok és községek lakossága? Szikora Lászlóné kisikunmajsai positaihivatal-vezető közel sem nagyravágyó, mivel azt szeretné: — De jó lenne nálunk, Maj- sán is egy kávéárusító utcai automatát felállítani! Azután valamivel visszafogottabban beszél erről. Egyelőre ugyanis megelégedne azzal, ha a posta előtt, az Aradi-saroknál, a benzinkútnál és a termálfürdőnél levő segélykérő telefonok automatáiba nem dugnának szöget, gallyat, 2 forintos helyett 20 fillérest, vagy ’külföldi pénzérmét. Sajnos, ma még nem óvják, nem kímélik ezeket ai köztéri és gyakran életmentő készülékeket, ahogyan az minden embertől élvárható (volna). Igazat adok Szikora Lászlónénak abban. hogy az automaták elterjedése anyagiak mellett erkölcsi tényezőkön is múlik. Szerephez jut ebben a családi és az iskolai nevelés, az, hogy már a gyerekek is képesek legyenek felelősségteljesebb gondolkodással, rendeltetésszerűen használni a nyilvános .automatákat. f »» Többet pihen, mint ..dolgozik” a» két rnajsal bélyegautomata ... ma” 100 ezer forint. Gépből vagy kézből ? Valószínűleg a megszokás, _ a hagyományos árusítási formákhoz való ragaszkodás is egyik akadálya a géppel történő értékesítés terjedésiének. A majsaiak szívesebben soriban állnak, csakhogy az ismerős postai alkalmazottól személyesen vehessék át a szükségies értékcikkeket. A kiszolgálóautomatákban, úgy tűnik, nem bíznak annyira, bár tavasz óta kifogástalanul működnek. Körbeforgatható karjuk töibbet pihen, mint „dolgozik”; míg a pénzitánablalknél havonta 50 ezer forint értékű bélyeget vesznek — a gépek forgalma egy hónapban 30 kétforintos bélyeg! A félegyházi postáhlivataibain a két automatába tavaly betett ezer bélyegből még van, nem fogyott el teljesen, Trombitás Pál- né osztályvezető és Ruskó Fe- rencné forgalmi előadó szerint azt is számításba kell venni, hagy míg az automata egyfajta képeslapot ad, a póttal eladónál egyszerre 10—15 féléből tehet választani. Wittenborg „szolgálatban" Csupán egyetlen olyan árusítógépre bukkantunk a megyében, mégpedig ia kecskeméti Centrum Áruháziban, amely az üzemeltető és a fogyasztók körében egyaránt kedvelt. Kecskés Jánosné igazgató és Nagy László üzem- fenntartási vezető nem bánta meg. hogy annak Idején a régi Centrumból áthozták a gépet az óiba 'is, ahol .automata toartáirs- nak” nevezik. ..Automata kartárs”, vagyis Wittenborg, balra a Nagykőrösi utcai főbejárattól, jaffa. és málnaszörppel, kávéval, teával (időnként kakaóval is) a vevők és áruházi eladók rendelkezésére áll. Kávét három változatban adagol: cukor nélkül, cukorral, és tejszínhabbal. Éves forgalma 100 ezer f orint. Ebből" harmincötezer forint a haszon.* , Nyereséges automata! Ritka, • mint a fehér holló. Eljöhetnének ide más, szakmájuk szerint étel- ital értékesítésével foglalkozó vendéglátók is, hogy tanulmányozzák: mitől érzi jól „magát” egv automata? Két dolgozó jutalékért naponta tisztítja, adagolóját beállítja, és ellenőrzi, hogy jól műkiödik-e. Az információszolgálat segít a vevőiknek, amikor a Wdtteniborggiai valamilyen problémájuk van. Az automata kínálatát a jövőben szeretnék erőlevessel bővíteni. így várhatóan nem válik veszteségessé ezután sem a Centrum „automata kartárs a”! Mindennek azért is érdemes lenne másutt ás nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mert korszerűsége és gyorsasága mellett forgalomnövelő tényezővé válhat. Kohl Antal VÁLSÁGÁGAZATOK Program a kibontakozásra Az úgynevezett váltságága-' zatök — a széníbányásizat, a vaskohászat, a magasépítőipar és a húsiitpiar — helyzetének rendezéséről hozott határozatokat a nyár derekán az Állami Tervbizqttsóg. Az úgynevezett szó közbeiktatása nem oktalan szószaporítás. A válsághoz olyan jelenségeket társítunk, minit a keresletet jóval meghaladó termelés, ■ s emiatt az utóbbinak drasztikus visszaesése. Nos, kétségtelen, hogy a húsipar produktuma az elmúlt évben majd 10 százalékkal csökkent, §§§ s aiz idei év első felében további négy százalékkal, de hát ennek nem a kereslet hiánya volt az előidézője, hanem a hústermelés miaijd két éve tartó visszaesése. Vagy nézzük a vaskohászatát: az idei év .első felében, miközben az ágazatot érintő / döntés még Születőben volt, több mini! három százalékkal, az ipar átlagát meghaladó Üli módon és mértékben növelte Ült termelését. Pénzügyi háttér Mégsem szeplőtlenek ezek az ágazatok. Tulajdonképpen I I — s ez nem kevés — az volt Hl velük a baj és a gond. hogy pénzügyi helyzetük megrendült, jövedelmezőségük, nyereségük olyannyira csökkent, hogy az egyszerű újratermeli!! lés feltételeit sem tette lehetővé. A szénbányászat példá- i| nak okáért csak állami dotációval volt működőképes, a kohászat az elmúlt évet vésziül teséggel zárta, a magasépítő-. ipar az amortizáció sajátos felélésére — abból fizette az adókat — kényszerült, a húsiparban a támogatások összege meghaladta a befizetésekét. Ezek az ágazatok mérleg szerinti pénzügyi helyzetűiket id- III letöen szinte „lemeztelened- teik”, semmi esélyük nem volt arra, hogy — külső beavatkozás. segítség nélkül — kijussanak a kátyúból. A rendezést szolgáló döntések meghozatala után nincs értelme az ok—okozat összefüggések szálait kibogozni, s ennek során azt tisztázni, hogy a külső tényezők — a külpiaci változások, a seaabá- (|j lyozók —. s az egyes ágaza- ü tok. vállalatok gazdálkodása, s elmulasztott cselekvése milyen mértékben részes a működőképesség pénzügyi hátterének megrendülésében. Ilyen jellegű elemzések, s még Inkább az azokból adódó következtetések ugyanis a rendezés megoldásaiból is kiolvashatók. Mindeddig nem volt arra precedens, hogy a központi gazdaságirányítás az éves és középtávú tervezés, valamint a gazdasági szabályozás keretein kívül hozott volna olyan döntéseket, amelyek — a termelési értők vetülétében — az ipar majd egyharmadát érintik. S bár az egyes ágazatokról külön-külön hozott döntésekben erről nem esik szó, a fenti termelési arányiból kitűnik — a központi gazdaságirányítás elhatározásai. intézkedései iparpolitikai jelentőségűek. E négy ipari ágazat termelési arányától függetlenül azért is, mert időhorizontjuk legalább 1990-ig, a vaskohászat esetében 1995- iiig terjed. A rendezés két fázisa Azt fa hozzá kell tennünk: amennyiben e négy ágazatban az elhatározott intézkedések, cselekvések a megjelölt irányokban haladnak, az ipar egíésizének működőképességét, jövedelemtermelését kedvezően befolyásolják. Nyilvánvaló ugyanis, hogy korábbi, s részben még jelenlegi helyzetük az ipar népgazdaságon belüli pozícióit gyengítette.' Ám, aki á-t mond, a b-vel Bem maradhat adós; ha a döntés közép- és hosszútávú céljai nem teljesülnek, s a valamit valamiért kapcsolat nem érvényesül, kevés esélye lesz a gazdaság, az ipar dinamizálásának. A négy ágazat eszköz- és élőmunka-igényessége, kapcsolata a külpiacokkal eltérő, s a döntések szükségszerűen az ágazati adottságokhoz idomulnak. Van lazoniban közös vonásuk is: elsőként a pénzügyi működőképesség helyreállítását célozzák, ezt követően pedig az ágazati, a vállalati gazdálkodás nyereségessé tételét. Az első céllal összefüggő .intézkedések igen változatosak — az energetikai szenek termelői árának emelése, a kohászatban tőke- és kamatterhek leírása, a magas- építőiparban a veszteséges vállalatok felesleges vagyontárgyainak bankhitellel finanszírozandó értékesítése stb. A rendezésnek ebben a fázisában tehát a népgazdaság, a költségvetés, a bánik és valamennyi termelési ágazat részese a terhek könnyítésének. (Az energetikai szenek drágulása ugyanis szeptember 1-től a villamos energia termelői árába, tarifáiba is be- . gyűrűzik.) A rendezés második fázisában, az ágazatok fejlődőiké- pességének nyereséges, jövedelmező gazdálkodásának biztosításában visizont már a. vállalt kötelezettségek teljesítésére helyeződik a hangsúly és a felelősség. Arról van ugyanis szó,' hogy a pénzügyi rendezés feltételeiként a szó- banforgó ágazatok olyan termelési és költségracionalizálást feladatokat vállaltok, amelyek közép- és hosszú tavon egyrészt gazdálkodásuk — ágazati és vállalati szintű — hatékonyságát, másrészt termelési szerkezetük korszerűsítését alapozza meg. A vaskohászatnak például meg kell kétszereznie az ötvözött acélok, s általában a korszerű technológiával előállított acéltermékek termelésének arányát, a húsiparban az elsődlegesen, közepesen és magasan feldolgozott termékarányt kell az utóbbi javára módosítani, beleértve az értékesíthetőséget és árat egyaránt befolyásoló csomagolástechnikát is. A szénbányá, szaftnak is amolyan termékszerkezet-váltással — a mély- műveléses-küife'jtéses termeiéi arányának folyamatos módosításával -— kell eljutnia oda. hogy dotáció nélkül, nyereségesen működjék. A magasépítő-iparban az igényekhez ióbban alkalmazkodó termelési és eszközttruktúria kialakítása a feladat. A cselekvésen a sor Mondhatnánk azt is, hogy a központi gazdaságirányítás a pénzügyi kondíciók rendezése, javítása fejében olyan követelményeket támasztott — a hatékonyság, a jövedelmezőség javítása, a. termelési szerkezet korszerűsítése —, amelyek a gazdaság egészére érvényesek. Jelen esetben, s e négy ágazat vetületiében azonban e követelmények a gazdaságirányítás és az ágazatok magállapodásaiban is rögzítődtek, s az ágazati-vállalati kibontakozási programok a teendők menetrendjét is tartalmazzák, a vállalt kötele-, zettségek teljesítése tehát ellenőrizhető, Az ellenőrzést, az ágiaizati minisztérium beszámolási kötelezettségét egyébként az ÁTB-határozatok is előírják. Ment végül is a, döntések csak a működőképesség T>énzügyi dolgait rendezik- rendezték. a fejlődést előmozdító ágazati-váJtalati cselekvés még hátravan, s rengeteg munka, vállalati és ágazatokon belüli probléma megoldása szükséges ahhoz, hogy a talpraállítást kibontakozás, a folyamatos fejlődés kövesse. Garamvölgyi István iö Hőszigetelt betonelem — családit áz- építőknek • Megkezdte a nagyüzemi termelést a gönyűi épUletelemgvártó üzem. A magyar—osztrák vegyesvállalatot a győri Afész és a burgenlandi Leier cég létesítette. A beruházást egy év leforgása alatt valósították meg; egy 3600 négyzetméteres alapterületű gyártócsarnokot emeltek, ■ odatelepítették az osztrák gépeket, berendezéseket. Az üzemben hő- szigetelt betonelemeket állítattak elő a külföldi fél gyártási eljárásaival. A családi házak építésére alkalmas falazóelem köpenye könnyű- betonból készül. Évente 1000—1200 családi házhoz elegendő falazóelemet és födémet, illetve naponta 400—450 négyzetméternyi burkolólapot gyártanak az üzemben.
