Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-15 / 192. szám
r QQzdQ/ÓQpolítikQ > munko y Idjc/ílmcnyck / 1986. augusztus 15. © PETŐFI Nf'PE * 5* PÉNZ ÜGYI SZA K VÉLE MÉN Y: Hasznos lenne, mégsem terjed a váltó MEZŐGAZDASÁG Jó másfél évvel ezelőtt nagy visszhangja.* volt a sajtóban a váltó újbóli alkalmazási lehetőségének. Tavalyi, április 10-i számunkban mi is közöltünk egy beszélgetést dr. Bányai Endrével, a Magyar Nemzeti Bank Bács-Kiskun Megyei Igazgatóságának he. lyettes vezetőjével, amelyben a kereskedelmi hitel ezen megújult formájának részleteiről, és bevezetésének céljairól tájékoztattuk olvasóinkat. Emié. keztetőül felidézzük, hogy alkalmazásával a vállalatok (szövetkezetek, szakcsoportok, kisszövetkezetek, gazdasági munkaközösségek, kisiparosok, kiskereskedők) 30 napon túli — maximum egyéves — kereskedelmi hitelt nyújthatnak egymásnak, s az adós a váltón feltüntetett összeg kifizetéséért — szigorú módon —, elvben teljes vagyonával felel. Saját váltóval a kibocsátó maga vállal kötelezettséget, az idegen váltóval pedig egy neki tartozó harmadik fél fizetőképességét nyújtja a hitelkiegyenlítés garanciául. A váltó a kereskedelmi forgalomban fizetőeszközként használható, s a hitelbank a rajta feltüntetett összeget — kamat levonásával — még a lejárat előtt „leszámítolhatja” (kifizetheti) a kedvezményezettnek. Bevezetésével az illetékesek a bank- rendszert kívánták rugalmasabbá tenni, s a vállalatok „sorbanállásának” csökkenését remélték. Dr. Bányai Endrét most Ismét megkérdeztük: milyen gyakorlata alakult ki eddig a váltó alkalmazásának Bács-Kiskun megyében? Vita a termelési rendszerekről — 1986 első félévében 28,9 milliárd forintot hiteleztünk rövid lejáratra, de csak 95 millió forint értékű váltó leszámítolását végeztük el, vagyis csak az utóbbi összeggel lettünk váltóadósok hi. telezőjévé. — Ez sok vagy kevés? — Nagyon kevés, hiszen a váltóhitel így az összes rövid lejáratú hitelnek mindössze 0,3 százaléka. Ha végignézzük a listát, a kibocsátók között találhatjuk például a kecskeméti Mezőgép Vállalatot, az AGKER Kft-t, vagy a Skála Coop-ot, a kedvezményezettek között pedig a Helvéciái Állami Gazdaságot és a kiskunhalas! Texcoop-ot. Ezzel szinte teljesen ki is merült a kör. Váltóforma tás egyáltalán nincs, hiszen eddig csak saját váltóval találkoztunk, s a kedvezményezett sem használja azt fizetőeszközként. hanem rögtön leszámítol tatja. Az alkalmazást csak néhány főkönyvelő szakmaszeretetére vezethetjük vissza. Ez sajnálatos dolog, mert egy egységes gazdaságban a rövid lejáratú hitelek több mint felét a váltóhitelnek kellene alkotnia. — Megmagyarázná, hogy mi. ért? — A váltóügylet mögött — rendszerint — már konkrét adásvétel húzódik meg. Ilyenformán a váltóhitel sohasem elfekvő készleteket, hanem piacképes termékeket finanszíroz. Aki az áruért váltóval fizet, az többszörösen meggondolja, hogy mit vegyen, hiszen szigorú felelősséget vállal. Aki pedig a váltót elfogadja, az előbb meggyőződik a partner fizetőképességéről. Ritkán fordulhat elő, hogy a váltóügylet felelőtlen gazdasági cselekményt fedezzen. A váltóforgalom emellett a gazdaság monetáris vezérlésére nyújt lehetőséget. A hitelbank ugyanis a váltót — kétszintű bankrendszert feltételezve — viszont — leszámitoltathatja a központi jegybanknál. Ennek feltételei komoly hatással lehetnek a gazdaságra. Ha például a jegybank kijelenti, hogy három hónapnál hosszabb lejáratú váltóval nem foglalkozik, akkor felélénkül az áruforgalom, mert a váltóadósok mielőbb a pénzükhöz akarnak jutni, hogy tartozásukat kifizessék. Ugyanezzel az intézkedéssel a jegybank gátat szab annak, hogy a pénz kevésbé piacképes áruk termelésére fordítódjék. s a forgalomban lévő pénz mennyiségének szabályozásával segíti a gazdaság egészséges irányú fejlődését. Vagy ha a leszámítolásnak az a feltétele, hogy a váltó legalább ötször cseréljen gazdát, akkor megélénkül annak fizetőeszközként való használata. elkerülhetők az inflációt magasabbra a tetőt, ácsok? A Dutép kezdeményez gerjesztő intézkedések, s a váltótulajdonos nagyobb biztosítékkal jut hozzá a pénzéhez. — Ha ennyi haszna van, miért nem terjed nálunk gyorsabban? — Nálunk a gazdaság ma még jobbára nem „monetáris”, hanem úgynevezett „fiskális vezérléssel” működik. Olyan már előfordult, hogy valakinek felsőbb utasításra adtunk hitelt, de senkitől sem tagadtunk még meg azért kölcsönt, mert nem volt pénz a bankban. A váltóforgalmat ígv nem ösztönzi a pénzhiány. Még ha látszattevékenységet finanszírozunk is, mindenképpen meghitelezzük például a vállalatok munkabértartozását. Legfeljebb a bank maga is hitelt vesz fel, vagy „letelefonál a pénzjegynyomdába”. Előbbinek a következményei közismertek. utóbbi pedig inflációs hatású. Technikai okok is akadályozzák a váltó alkalmazását, mert kissé bonyolult a számviteli nyilvántartása, postai forgalmazása pedig rendkívül drága. A váltó elterjedéséhez komoly szemléletváltozásra volna szükség. A kétszintű bankrendszer felé tett lépések és a vállalati csőd- • örvény segítségével közelebb iuthatunk a monetáris vezérléshez. de csak ha megfelelő következetességet alkalmazunk — mondotta dr. Bányai Endre. Balal F. István Szigetelési gondok az építőiparban A múlt évben már 64 iparszerű termelési rendszer működött a magyar mezőgazdaságban. Ezek közül 20 a szántóföldi növénytermesztésben, 22 a kertészeti ágazatban, s ugyancsak 22 az állattenyésztésben. A legtöbb tsz és állami gazdaság már régóta egy vagy több termelési rendszer taggazdasága. A Magyarországra látogató külföldi mezőgazdasági szakemberek ma is nagy érdeklődéssel tanulmányozzák e rendszerek tevékenységét. Eközben viszont idehaza élénk vita bontakozott ki róluk. A polémiában részt vevő felek általában úgy fogalmaznak, hogy válaszút elé kerültek a termelési rendszerek hazánkban. Bizonyára sokan észrevették, hogy Kecskeméten a Hunyadivárosban egy többszintes panelházat a megszokottól eltérő módon alakítottak ki az építők. Mi indokolta a formahontást? — erről kérdeztük Kalocsa Istvánt, a Dutép vállaló.'; műszaki-tervezési irodájának főosztályvezetőjét: — Az egyik és röviden indokolható szempont a városképi megjelenés. E/.t nem kell bővebben indokolni. Messzebbre vezet, ha a műszaki oldaláról közelítjük meg a dolgot. Egy szemléltető példa: 1982-ben tizenkétmillió forintot fizettünk ki szavatossági költségek címén, ebből az összegből ötmillió forintot fordítottunk utólagos tetőjavításokra. 1985- ben ugyanez az összeg már huszonkilenc, illetve tizenhatmillió forintot tett ki. — Meglepően nagy összegről van szó. A szavatosságot illetően mindig a kivitelező a hibás? — Az utóbbi években rengeteg új anyag és technológia jelent meg a piacon. Azonban az új anyagok többsége a gyakorlatban nem vált be. Az ipar fejlesztési hullámait nem követi a gyártó szavatossági kötelezettsége. Így aztán többnyire és jobb híján a kivitelezőre hárítják a felelősséget. Az új termékeket laboratóriumi körülmények között vizsgálják, ami nem biztos, hogy megközelíti a valóságos igénybevételeket. Egy referencia esetében nyilvánvalóan a minőség is jobb lehet, mint amilyen a tömeggyártásban elérhető. Például az új- kígyósi tetőszigetelési rendszernél a felület fényvédelmét egy felső aiupigment tartalmú festékkel kellene biztosítani. Ez az anyag azonban besüllyed a bitumenbe és fél év alatt eltűnik a felületről. — Csak az anyag minőségén múlhat egy rossz konstmkció? — Nem. Köztudottan alacsony az építőipar technológiai színvonala. Továbbá alkalmazkodunk az időközben módosult tűzvédelmi követelményekhez. A hatósági előírásoknak megfelelően a már kész épületek tetején utólag úgynevezett msnekülőfolyosókat k> -tt létesítenünk. Ez a plusz több esetben a szigetelés :nt .uibásodásához vezetett. — Az anyagi felelősség terhe és a minőség színvonala adta az ötletet a magastetős házak építéséhez? — Részben igen. Szeretnénk elérni, hogy a lakosságtól ne csupán elmarasztaló kritikát kapjon az építőipar. Saját kezdeménye© Így fest a panelház magautetővcl. zesb tavaly kidolgoztunk egy cselekvési programot. Ugyanis az eddigi tetőjavítások sem vezettek eredményre. Az általunk kiválasztott több mint száz létesítményen foltjavításuk helyett vállaltuk a teljes felület felújítását. A munkák kilencven százaléka már elkészült. Egyéb karbantartásokra szerviz jellegű szolgáltatás bevezetését tervezzük. A magastetők építése egyébként megrendelői igényeket is tükröz. — Miért nem korábban tértek át erre a formai kialakításra? — Eddig hiány volt tetőfedő cserépből és bármilyen furcsán hangzik, elfelejtődött ez a technológia. Újra meg kellett tanulni. Az első Vacsi-hegyi házak még beáztak. — Melyik tetőszerkezet a gazdaságosabb, végeztek-e összehasonlító számításokat? — Igen, a magastető épületií- pustól függően négyzetméterenként átlag négyszáz forinttal drágább, de a szavatossági költségeket is alapul véve mégiscsak gazdaságosabb. — Az üres tetőtér beépítésével lehetne-e tovább csökkenteni a költségeket? — A tetőtéri beépítés nem olcsóbb, mint egy általános emeleti szint kialakítása. Üj építkezés esetén a járulékos költségeket is — ilyen a telekár, az épületgépészeti vezetékek kiépítése, a hőszigetelés stb. — be kell kalkulálni. Csak annak olcsó, aki a padlásteret utólag építi be. — összegezve, mivel indokolná a magastetők létjogosultságát? — A közhiedelemmel ellentétben a panelházból is lehet szebb, tetszetősebb épületeket kialakítani. Ez városképi szempont. Nem említettük még, hogy a Széchenyi, városban szintén elkezdtük egy hasonló magastetős panelház kivitelezését. A tanács ezt minden teKintetben referenciaépületinek szánja. A kedvező tapasztalatok egyben megoldást jelenthetnek a tetőszigetelési problémák jövőbeni kiküszöbölésére. Kiss Árpád A téma egyik ismert, kutatója dr. Kalmár Sándor, a Keszthelyi Agrártudományi Egye tem Mos on m a gyár óv ári Karának docens a termelési rendszerek gazdaságosságával foglalkozó tanulmányában kifejti, hogy a hozamnövelés helyett ma már a mezőgazdasági üzemekben is elsős-árban a gazdaságossá,® javítása a legfontosabb követelmény, így van ez az állaVenyészité- si termelési rendszer, kben is. Nagyobb a költség Egy-egy gazdaság átlagosan kei állattenyésztési íendszer tagja, és amíg a rendszerhez kapcsolódó mezőgazdasági nagyüzemek száma az elmúlt három évben két százalékkal csökkent,, ódéig az állattenyésztési rendszerekhez tartozóké nyolc százalékkal növekedett. A nagyüzemi tojótyúkállományt abszolút és relatív értelemben gyakorlatilag teljes egészében valamilyen termelési rendszerben tenyésztik. Valamivel szerényebb mértékben, de hasonló a helyzet a kocaállománnyal is. A szarvasmarha-ágazatban 1983- ban még növekedett, de 1*984- ben már csökkent a termelési rendszerben tartott tehenek száma. A termelési rendszerekbe« tartott anyajuhállomány aránya viszont folyamatosan csökkent. A különféle^ termékek önköltségét vizsgálva kiderült,' hogy az egységnyi állati termek előállításához szükséges költségek növekedését .sem a rendszerekben, sem a rendszeren kívüli gazdálkodók nem tudták megállítani. A költségnövekedés üteme éves átlagban négy-öt százalék korül alakult. A termelési rendszerekhez kapcsolódó gazdaságokban * a tej, a húshasznú vágómarha, és a vágósertés termelése egyértelműen drágább, mint a rendszeren kívül gazdálkodóknál. ,A. tej- és a kettős- hasznosításból származó vágómarha, valamint a hús- csirke gyakorlatilag ugyan- anriviba kerül mindkét csoportnál. A termelési rendszerekben csak az étkezési tojás termelése olcsóbb. Kisebb a jövedelem Egy gazdaság azért lép be a termelési rendszerbe, hogy jobb minőségű árut, és ezzel magasabb értékesítési arat érhessen el. Lehet, hogy költségesebb n termelés, de a magasabb árbevétel kárpótolhatná őket. A hazai gyakorlatiban azonban csak a húshasznú vágómarha kilogrammonkénti eladási ára volt 3,00—3,50 faninttiajl magasabb a termelési rendszerben, mint az önállóan termelő gazdaságokban. A termelési rendszerek tehát az állattenyésztési ágazatok többségében nem termeinek ,jo(bb minőségű árut, és nem érnek el magasabb értékesítési árat sem. A jelenlegi gazdasági viszonyok között a rendszerektől kapott (főleg biológiai, technikai és technológiai ■ jellegű) szolgáltatásokkal nem sikerült jobb minőséget. nagyobb árbevételt elérni. Ezen á helyzeten minden bizonnyal a rendszerek által nyújtott jobb szolgálta- túlsókkal, és jobb minőséget is honoráló, differenciáltabb felvásárlási árakkal lehetne változtatni, . «io*,.,., > A gazdaságossági megfontolások központi kérdése a jövedelem alakulása. Az állat- tenyésztési rendszerekbe^ — a baromfiágazat ki vételévet! — a termékegységre jutó jövedelem elmarad a rendszeren kívüli termelők eredményeitől. Például a tejtermelésben literenként 6—18 fillér a különbség a rendszeren kívüli termelők javára, Ez H—28 százalékos különbséget jelent a jövedelemben. A legszembetűnőbb a különbség a húshasznú vágómarhánál — annak ellenére, hogy a szarvasmarha-tenyésztési rendszerekben egyedüli ennek az ágazatnak sikerült lényegesen ‘magasabb értékesítési árat elérnie. mint a rendszeren kívüli gazdaságoknak. Az erőteljesen növekvő költségek miatt azonban a húsmarha jövedelme elmaradt ci nem olyan jó minőséget előállító rendszeren kívüli termelőkétől. Ez nem is annyira a termelési rendszer tehetetlenségét. mint inkább azt tükrözi, hogy *a jelenlegi árfeltételek mellett nem kifizetődő jobb mi n őségét termeini. A tej- és a kottás hasznosításból származó, vágómarhánál és « vágósertésnél — úgyszólván állandóan kilogrammonként 13—93 fiKérrvl több a rendszeren kívül termelők jövedelme. A rendszerek költségarányos jövedelmezősége — a már annyiszor említett baromfiágazat kivételével — és hatékonysága is elmarad a rendszeren kívüli termelése red mén vei töt. Az eddigiek urán jogos a kérdés: ha az ■ állattenyésztési rendszere k gazdaságossági eredményei elmaradnak a rendszeren kívül termelők eredményeitől, akkor a gazdaságok miért csatlakoznak (vagy csatfakoztalk) mégis ezekhez n rendszerekhez? Az. okok között mindenképpen meg feeM említeni, hogy a termelést nemcsak gazdasági, hanem egy sor egyéb, a termelési rendszerekben rejlő szervezési, beszerzési és értékesítési lehetőség is befolyásolta. Most már csak az a kérdés, hogy a gazdaságossági elveket meddig szoríthatják háj'crbe ezek a kényeim* szempontok? Válasz a kihívásra A termeink olyan termelés! rendszerekkel létesítenek kapcsolatot, amelyeknek a gazdaságossági paraméterei kedvezőbbek a saját üzemi eredményeiknek A gazdaság, tnlanabb rendszerekből kilépnek. (Erre már van példa — fökénit a növény- és zöldség- termelési rendszerek gyakorlatában.) A termelési rendszerek e gazdasági kihívásra kétféleképpen .válaszolnak. Vagy különféle elméleteket gyártanak, és a rendelkezésükre álló adminisztratív eszközökkel és esetenkén t monopolhelyzetűkkel élve. továbbra is igyekszenek fenntartani az ágazatban betöltött meghatározó szerepüket, vagy felismerve a változó körülményeket és követelményeket. olyan szolgai- tatásokat igyekeznek nyújtani. amelyekkel a hatékonyabb. jövedelmezőbb termelést segítik elő. Szerencsére már erre is vannak példák — a ffiiadat azonban az, hogy e kivételek végre általános gyakorlattá váljanak. B. P. Energiatakarékos hösugárzók • Rendkívül energiatakarékos, korszerű hösugárzók gyártását kezd.. ték meg ii FEO Angyalföldi Gyárában. A korábbi változatokhoz képest mintegy kétharmad részszel kevesebb energiahordozóra van szükség az új sugárzó üzemeltetéséhez: a készülékeket első. sorban rsarno. kok fűtéséhez, szárítók. baromfikeltetők olcsóbb gazdaságosabb üzemeltetéséhez, valamint lakó helyek és munkahelyek fűtésébe/ ajánljuk ók. 1986 ban kétezer darab készül be tőle, azonban a növekvő érdeklődésre való tekintettel a jövőben már évente tízezret gyártanak. C3ŰD wym cQyaMDCE A casco TITKA
