Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-13 / 190. szám

QQzdQ/QQpolitikQ * munko j teljesítmények 1986. augusztus 13. 0 PETŐFI NÉPE • S­• i: '' -: v-í. $ ||| -'s| \ ./■' NAGYÜZEMI SZŐLŐ* ÉS GYÜMÖLCSTERMESZTÉS Ültetvények a homokon 1. Korszerűsítés az elmúlt negyedszázadban • Tereprendezés 1963-ben. • Így telepítettek. Bács-Kiskun megye sokrétű mezőgazdaságában a szőlő- és gyttmölcstermesztés kiemelkedő szerepű. Kialakulására és fejlő­désére elsősorban a táji adott­ságok. különösen a nagy kiterje­désű homokterületek gazdasá­gos hasznosítása hatott dön­tően. Ma nagyságrendjénél fogva meghatározó az ország belső el­látásában és az exportban. Itt terem hazánk áruborának 45— 50 százaléka és hasonló arányú a borexportból való részesedés is. A csonthéjas gyümölcsök ter­melésében vezet és évjárattól függően ezek országos exportjá­ban 40—70 százalékban részese­dik a megye. A lakosság jelentős részének ma is legfőbb, vagy ki­egészítő jövedelemforrása ez a két ágazat és napjainkban szin­te minden család kapcsolatban van valamilyen formában velük. A Duna—Tisza közi szőlő- és gyümölcstermesztés kialakulása mélyen a történelmi múltban gyökerezik. Jelenléte már a nép- vándorlás korát megelőző év­századokban bizonyított. A hon­foglaló magyarok e tájon gon­dozott szőlőt, gyümölcsösöket ta­láltak, amit igényeiknek megfe­lelően fejlesztettek. Ekkor a sző­lőt is elsősorban gyümölcséért termesztették, de a XIV. század­ban már kiváló borok termelésé­ről tesznek említést a króniká­sok. A kultúra a későbbiek so­rán gyorsan fejlődött. A török megszállás idején már nagysá­gában is jelentős volt. Növeke­dett a borfogyasztás is. Kecskeméten és környékén — a gyakori járványok miatt — a rossz víz helyett bort fogyasztot­tak. Jelentős változást e tájon a homokveszedelem kivédése és a filoxéra elleni küzdelem hozott. Előisoriban szőlővel és gyümölcs­csel kötötték meg a vándorló homokot, és az itt élők olyan vi­rágzó szőlő- és gyümölcskultúrát teremtettek, melynek termékei — csemegeszőlő, kajszi — ízük­kel, zarmtuik’kal meghódították' szinte egész Európát.. A két világháború alatt sokat hanyatlott a szőlő- és gyümölcs- termesztés. Különösen a II. vi­lágháború tette tönkre az ültet­vényeket. Kedvezőtlenül hatott az 50-es évek téves agrárpoliti­kája is. Látva a két ágazat sú­lyos helyzetét és azt, hogy a nagy világpiaci versenyben a lerom­lott kultúrákkal lemaradunk, vé­gül is elindították a mezőgazda- sági termelés korszerűsítését és a nagyüzemi termelés kialakítá­sát. Hagyományos művelés Megyénkben ekkor mintegy 57 000 hektár volt a szőlő; 90 százaléka gyümölcs-köztes, két­szintes, kisparcellás, kizárólag kézzel művelhető, sűrű sorú, ha­gyományos, időjárásérzékeny és többnyire gyenge minőséget adó, tömegtermő fajtákkal. A ter­mésátlag évjárattól függően hek­táronként 15—25 mázsa között ingadozott. Pince hiányában a termés nagy részét szüretkor ol­csón felvásárolták és mustként más borvidékekre szállították, így a borkészítésben rejlő nye­reség másutt jelentkezett. A gyümölcstermesztésben sem volt kedvezőbb a helyzet. Az itt található mintegy 10 millió gyü­mölcsfa 90 százaléka szőlő kö­zött és szórványban volt, így a korszerű növényvédelem, a szak­szerű művelés alig volt elkép­zelhető. A szilva, a cseresznye, a meggy, a kajszi és az őszibarack, sajnos, zömében értéktelen, sok­szor magról, sarjról nőtt fákon hozta termését. Az is teljesen világossá vált, hogy a szőlő- és gyümölcster­mesztés korszerűsítését, fejlesz­tését csak átgondolt, kellően meg­alapozott, államilag tervszerűen irányított és anyagilag támoga­tott program valósíthatja meg. Bács-Kiskun megyében ezért ki­dolgozták a szőlő- és gyümölcs- természtés korszerűsítésének és fejlesztésének 20 éves távlati ter­vét. E szerint a meglévő hagyo­mányos szőlők egy részét felújít­ják, a kiesőket pedig új telepíté­sekkel pótolják. A megye vállal­ta, hogy a II. ötéves tervidőszak­ban 70 000 kataszteri hold új ül­tetvényt létesít, melynek nagy, részét a szövetkezeti gazdaságok telepítik. A feladatokról a me­gyei tanács intézkedett. Országos rendeletben határozták meg a bor­vidékenként alkalmazható telepí­tési módokat, térállásokat és a telepíthető fajtákat is. A kormányhatározatok pedig a program anyagi támogatását szabályozták. Állami támogatást és igen kedvező hiteleket biztosí­tottak. Ez utóbbiak lehetővé tet­ték, hogy szükség esetén a költ­ségeket termőre fordulósig teljes egészében hitelezzék. Kedvező termőre fordulós esetén pe­dig igen jelentős hitel elenge­désére kerülhetett sor. így lehe­tővé vált; hogy a kedvezőtlen körülmények között gazdálkodó szövetkezetek anyagi erejüktől függetlenül is részt vehessenek a programban (a gazdaságok fele ilyen volt). A telepítés szakmailag és mű­szakilag megalapozott végrehaj­tására 1961-ben létrehozták az Ültetvénytervező és Kivitelező Vállalatot. Feladata az volt, hogy a szövetkezetek részére elké­szítse a telepítési és a fejlesztési terveket, a kivitelezést bonyolítsa, a szükséges szaporítóanyagot be­gyűjtse, iskoláztassa és forgal­mazza. Menet közben A telepítések kezdetben las­san indultak, mert úgyszólván minden menet közben szervező­dött és a méretek is óriásiak vol­tak. A szükséges szőlő-szaporító­anyag begyűjtése csak 1961-ben indult el azokból a fajtákból, amelyeket akkor e tájon termesz­tettek. Megalakultak a műszaki bizottságok, melyek kijelölték a telepítendő területeket. A követ­kező évben már 570 hektár sző­lőiskola működött. Kezdetben nehézkes és merev volt a banki adminisztráció is. Sok problémát akozott a földtörvény szigorú al­kalmazása, melynek eredménye­ként nem égy esetben nagy felü­letű ' üzemi ültetvények kerültek korábban buckás, frissen terep­rendezett területekre. A leg­nehezebben megoldható feladat — ami később is sok problémát okozott — a járulékos és kapcso­lódó beruházások késése. Három év alatt a programban 25 000 hektár terepet rendeztek. 35 millió köbméter föld megmoz­gatásával, 40 000 hektár talaj ja­vítását és mélyforgatását végez­ték el, 1 millió tonna talajjavító anyag bedolgozásával. A táp- anyag-feltöltéshez pedig 70 000 tonna műtrágya kellett. Hét tő­zegbányát nyitottak meg, a tám- berendezésekhez 3 millió beton­oszlopot és tuskót, 11 millió akác­karót, 7400 tonna huzalt, 280 000 folyóméter kerítésdrótot használ­tak fel, szaporítóanyagnak 260 millió szőlővesszőt szedtek meg. A gépkapacitást többszörösére növelték, és gyümölcshűtők, bor­tároló pincék építését kezdték el. Az első nagyobb telepítés 1963 tavaszán történt. Kezdetben sű­rű sorban ültették a szőlőt, ezt hamarosan széles sorú, az ala­csonyművelést korszerű magas­művelés váltotta fel. A fajta- összetétel is javult. Minőségi faj­tákat má!s borvidékekről hoztak. Gyümölcstelepítésnél a magas törzset az alacsony törzs váltot­ta fel, megindultak a sövénytele­pítések is. A gépesítés sokat fej­lődött. Kedvezőtlen hatások A nagy munkába kétségtelenül sok hiba is csúszott. Jelentős ré­szük a különböző hiányokból adó­dott, és sajnos egyéni szabályta­lanságokból. De problémát jelen­tett a gyenge homokok minden áron való hasznosításának foko­zott erőltetése is. Minden hiba ellenére óriási eredménynek könyvelhető el, hogy a II. ötéves tervidőszakban eltelepített 30 000 hektár akkor viszonylag korsze­rűnek mondható új ültetvény a szőlő-gyümölcságazatban a nagy­üzemi alapokat jelentette. E tervidőszakban dolgozták ki a korszerű szőlőfeldolgozók és bortárolók fejlesztési tervét, me­lyek építését az 1964-es nagy ter­més elhelyezési gondjai, veszte­ségei sürgették. A következő években jelentős megtorpanás következett be. A járulékos és kapcsolódó beruhá­zások hiánya, a gyengébb terüle­tekre telepített ültetvények gaz- daságtalansága, a termelési költ­ségek növekedése, ezzel szemben a termelői árak stagnálása ked­vezőtlenül hatott. A korábbi ked­vező összhang a termelés, a fel­dolgozás, a kereskedelem és az értékesítés között felborult és ez a két ágazat további fejlesztésére visszafogóain hatott. A III. ötéves terv időszakára visszavonták a homoki borszőlő­telepítés állami támogatását, csak a csemegeszőlőét hagyták meg. Az üzemek nagy része visszalé­pett a telepítésektől, a korábbi területnek csupán 10 százalékán tervezték ezt a munkát. Az éssze­rű valóban az volt, hogy a meg­lévő ültetvényekhez a szükséges járulékos és kapcsolódó beruhá­zásokat létrehozzák. Pfenning Gyula nyugalmazott főkertész (Folytatjuk.) K ecskeméten, az Arpádváros egyik társasházának közös helyisé­geit bérbe adták a lakók, A gyerekkocsi-tárolóban a KÉP- SZOLG rendezte be irodáját. A célnak megfelelően, kevés munkával alakították át a helyiséget, e művelet közben nem volt szempont az álcázás: így a környezet „alagsori” jellege megmaradt. Például nem cserélték ki a bejárati lemezajtót. Nem mintha csúnya lenne, de lehetne a divatnak megfelelően — mondjuk — iambérlá- zott is. Az egyetlen szoba két összetolt Íróasztalán azonban számító­gép foglalja el a fő helyet. Lemezajtó és kompúter: ba az igény egy- egy megjelenési formájának fogjuk fel e két dolgot, akkor a köztük levő különbség akár szimbolikus is lehetne. Azt jelzi, itt a munka feltételeit tartják fontosabbnak. MIÉRT NEM SZOLGÁLTAT A KÉPSZOLG? Indíttatás * 100 Mi is a KÉPSZOLG? Minde­nekelőtt ezt tisztázzuk Török Ferenccel, a Kecskeméti Épület­karbantartó Szolgáltató Kisszö­vetkezet elnökével. Amint a leír­takból kitűnik: a „kép”-hez semmi köze a szövetkezetnek. A teljes nevének rövidítéséből szár­mazó mozaikszó megtévesztő. — De félrevezető a teljes név is — teszi hozzá az elnök. — Hiszen nem szolgáltatunk, azaz nem dolgozunk lakossági meg­rendelésre. Az volt az eredeti szándékunk, de elálltunk tőle. Elém tesz egy könyvet, ez tar­talmazza a központilag meghatá­rozott vállalási tarifákat. — Kisszövetkezet lévén, mi 21,38 forintot kérhetünk a vako­lás négyzetméteréért. Nekünk ez biztos ráfizetés. A kisiparos 90— 100 forintos órabérért vállalja. Igaz, adót fizet, de ennyit kér a fusizó is. Ha legalább hatvanért vállalhatnánk, megérné. A lakosságnak is — adódik a következtetés, ami azonban je­lenleg nem vezet sehova. Tény, hogy a KÉPSZOLG közületeknek dolgozik. Az elnöktől azt kérdezem, mi adta az ötletet a szövetkezet ala­kításához, a válasz ismeretében azonban helyénvalónak látszik ez alkalommal az indíttatás kifeje­zés. A megalakulás „előtörténe­tét” így mondja el Török Ferenc: — Korábban egy tsz építőipari ágazatában dolgoztunk, én az ágazat vezetője voltam. Négyezer­négyszáz forint volt az átlagos jövedelmünk, hiába dolgoztunk többet, attól nem növekedett a keresetünk. Úgy tudtunk a leg­jobbaknak kicsivel több pénzt adni, hogy melléjük alacsony fi­zetésű dolgozókat vettünk fel. Nem a munkájukra volt szüksé­günk, hanem a „létszámukra”. A bérszínvonal-szabályozás kény- szerített bennünket erre a komp­romisszumra. A kisszövetkezetek megalakítását lehetővé tevő ren­delet adott módot arra, hogy ön­állósítsuk magunkat. A tsz 17 legjobb építőipari szakemberének közös vállalkozá­sa jól sikerült: a megyében újon­Az egyik „nagy a kicsik között nan alakult kisszövekezetek közül egy vagy kettő előzi meg a KÉP- SZOLG-ot az eredményekben. Érdekeltség — Az emberek csodákra képe­sek — mondja az elnök. — At­tól kezdve, hogy meghatároztuk kinek-kinek a reszortját, szak­embereink önállóan dolgoznak. Ha például befejeztek egy mun­kafázist, nem várnak vezetői uta­sításra. Művezetőnk sincs, ma­gam végzem el ezt a feladatot. Az önállóságot jelzi az is, hogy sok ötletük, újításuk születik munka közben. A különböző szakképzettségű dolgozóink — at­tól függően, hogy a munka mint kívánja — segítenek egymásnak. A vízvezetékszerelő a kőműves­nek segédmunkása — és így to­vább. Ilyen esetben is az eredeti órabérüket kapják —, tehát a se­gédmunkáért szakmunkásbért fi­zetünk. Mégis: az lenne inkább a drága, ha a munkát nem fejez­nénk be határidőre. Az anyag­felhasználásra nagyon vigyáznak dolgozóink, hiszen ez is a zsebük­re megy. A bér ugyanis költség­ként jelenik meg gazdálkodá­sunkban. Jelenleg 24 a tagok száma, nyolc az alkalmazottaké. Ez utób­biak nem adminisztrátorok, ha­nem „próbaidős” fizikaiak. Az új jelentkezőknek előbb bizonyíta- niok kell: a múlt évi négy „pró­baidősből” egynek sikerült bejut­ni a tagok sorába. Ehhez anya­gi érdekük is fűződik, hiszen az év végi többletjövedelem-elosz­tásnak a részjegy értéke az egyik alapja. Az ügyviteli, irányító, szerve­zési feladatokan ketten osztoz­nak. Csendes Ilona gazdasági • A Kecskeméti Borgazdasági Kombinát székházán a míves munká­kat a KÉPSZOLG szakemberei végezték. (Méhesl Éva felvétele) vezető beosztásába belefér min­den: a főkönyvelői munka, a számlázás, gépírás stb., az iroda­takarításig bezáróan. Megbízható „munkatársa” a számítógép, amit egyelőre információtárolásra használnak, de már készül az. ügyvitelszervezési program. És- mi fér bele az elnök munkaide­jébe? A piackutatástól az anyag- beszerzésig sok minden —, még az ebédkihordás is. Nem téve­dés: a dolgozók ebédjét az elnök viszi ki kocsival a munkahelyre. Emiatt ugyanis nem érné meg a termelésből kivenni egy embert. Legjobb cégér a jó minőség A szövetkezetiek közül legtöb­ben jelenleg a Szigma Kereske­delmi Vállalat bútortelepén dol­goznak: csarnokot építenek. Ár­nyékban legalább harminc fok a hőmérséklet, a tetőn vajon meny­nyi lehet? Akik onnan lejönnek, a hűtött üdítőért (ez a nyári „vé­dőital”) nyúlnak előbb, aztán ül­nek az ebédhez. Igyekeznek az evéssel. — Miért hajtanak annyira? — kérdezem. — Ha nem dolgozunk, nem ke­resünk — válaszolja Szentgyörgyi Ferenc. — Magunknak kell elő­teremteni a munkabért. — Lazítani sem lehet — teszi hozzá Patai Lajos. — Hiszen nem bújhatunk el egymás elől. Torda László korábban Algé­riában dolgozott. — Akkor magának könnyebb — vélem —, hozzáedződött a meleghez. — Ehhez sose lehet eléggé hoz­záedződni! — A munkától is függ, meny­nyit kell dolgozni — magyaráz­za Asztalos Mihály. — A csar­noképítés nehéz, nem lehat vele haladni. Annál inkább dicséretükre vá­lik, hogy bár csak januárban kezdték el, már majdnem kész van. A mellettük lévő több évig épült. A fémváz összeszerelése lakatosmunka, mégis, szakmára való tekintet nélkül mindenki ezen dolgozik. A szerkezetet gyártó cég szakembere mutatta meg nekik, mit hogyan kell csi­nálni. Korábban a Bácsépszer Válla­lat megbízásából a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát székhá­zának külső, „míves” munkáját is a szövetkezetiek vállalták. Pe­dig ahhoz sem értettek. Megkér­tek egy idős kőművest — Dunai Lászlót —, tanítsa meg őket a tudnivalókra. (Gipszminta-készí­tésre stb.). Munkájuk cégérnek is jól bevált: a kecskeméti gaz­dasági malom külső felújítása ugyancsak a KÉPSZOLG dolgo­zóira vár. Almás! Márta „KONZUM KERESKEDELMI VÁLLALAT pályázatot hirdet a kecskeméti 1178-as számú Szeleifaluban lévő ABC vezetői munkakörére (jövedelemérdekeltségben is) és a leninvárosi ABC vezetőhelyettesi beosztására. Pályázati feltétel: megfelelő szakmai végzettség és gyakorlati idő. Bérezés a kollektív szerződés szerint. Jelentkezés: augusztus 15-ig. személyesen a KONZUM kirendeltségen, Kecskemét, Csongrádi u. 2. ss 1749 TIMFÖLDGYÁRTÁS Kevesebb energiával Az év eddig élteit időszaká­ban több mint 60 millió forint nyereséget könyvelhettek el az Almásfüzitői Timföldgyárban, ahol az esiztendő elején még veszteséggel számoltak. Az üzem elegendő alapanyaggal látta ed a hazai, kohókat, és a tervezettnél több timföldet értékesített kül­földön, ugyanakkor számottevően csökkentette a termelési költsé­geket. A siker nyitja a takaré­kosabb gazdálkodásban, az ész­szerű anyagfelhasználásban rej­lik. A timföldgyártás önköltségé­nek mértékét főlég az energia­felhasználás befolyásolja. Ezért az év folyamán több intézkedést is bevezettek a gyártás közbeni energiaveszteség mérséklésére. A vezetékek, tartályok jobb szige­telésével, karbantartásával, vala­mint figyeLőszaligálat szervezésé­vel1 igyekeztek megakadályozni a forró gőz szivárgását.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents