Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-09 / 187. szám

IRODALOM • MŰVÉSZET

ZENÉSZEK, GRAFIKUSOK, TÁNCOSOK

Két hét

a bajai táborban

A tábor neve: Művészet és Ifjúság. Tizenegyedik alkalommal szervezte meg a KISZ Bács-Kiskun Megyei Bizottsága a kéthetes együttlétet Baján, a Petőfi-szige- ten. Példás dolog, hogy megyénk tehetséges diákjait alkotni hívják a nyári vakációban. Sokféle művészeti tábor nyit ilyenkor kaput, a bajai azonban sokban különbözik a többitől.

Erről beszél Deák Tamás, á megyei KISZ-bizottság munkatársa ;

— Évek óta négy szekcióban foglalkoznak a művésztanárok a gyerekekkel. A zenészek, a képzőművészek, a táncosok csoportjai mellett nagy népszerűségnek örvend a zenei műveltségi szekció is. Célunk változatlanul az, liogy a nyári szünetben lehetőséget adjunk a tehetséges diákoknak arra, hogy tudásukat csiszolják, gyarapítsák. Egymás műhelytitkait is megismerhetik. Az idén két jugoszláv fiatal jött el a táborba, megyénkből pedig száznégy középiskolás érkezett Bajára. Két szempontból tartom lényegesnek a Művészet és Ifjúság tábort. Egyrészt megyénk kiváló szakemberei vezetik a foglalkozásokat, másrészt a fiatalok bensőségesebb műhelymunkát végezhetnek, mint év közben. Több művészeti ág .o pviselői táboroznak együtt, bizonyos kapcsolódási pontok jönnek létre. Közös ügyünk a tehetséggondozás.

Középpontba 7 a plakát

A képzőművészekét Szobosz- t.iy Péter, a Pannónia Rajzfilm- .studió kecskeméti műtermének munkatársa irányítja. Vele sajnos nem tudtunk szót váltani, mert éppen Pestre kellett utaznia. A kis alkotók viszont elmondták, hogy tevékenységük középpontjában a grafika, közelebbről a plakátrajzolás áll. Már az első napon megnéztek egy mozifilmet, s ahhoz terveznek piákat «kát. Fábián Éva elmélyülten rajzol, fekete tustollát csak addig teszi le, míg kérdezgetem:

— Kiskunfélegyházán, a Varga Jenő Közgazdasági Szakközépiskolába járok, a bajai táborban r, i.sodszor veszek reszt — mondja — Sokat jelent nekem az itt eltöltött idő, hiszen az iskolában nincs rájzoktatás. Igaz, járok a félegyházi képzőműveszkörbe, de ilyenkor nyáron ott is megáll az élet. A grafika áll legközelebb hozzám, tehát ezúttal kedvemre rajzolhatok. Szoboszlay Péter a műfaj minden titkába beavat bennünket, de egymástól is elleshetjük a fortélyokat. A szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika-rajz szakára készülök. Remélhetőleg a Baján szerzett ismeretek segítenek a felkészülésben.

A tábor Újvidékről érkezett vendégei: Srecko Zdravkovic és lan Agarsky. Srecko gimnáziumban tanít, grafikával, festészettel foglalkozik. Könyvillusztrációkat is készített már. Kezembe ad egy kiadványt, melyben az ő rajzai szerepelnek. Vízióit, élményeit finom vonalakkal örökíti még.

— Nem tudtam, hogy csak középiskolások lesznek itt — mondja a szakállas fiatalember. — Az újvidéki egyetemen értesültem a táborról. Örömmel jöttem, hiszen azt tervezem, hogy hasonló korú fiatalokkal foglalkozom majd nyaranta. Érdekel a magyar festészet is, az újvidéki művészeti főiskolán a nagybányai művésztelepről írtam a szakdolgozatomat. Hogyan hasznosítom a Baján szerzett tapasztalataimat odahaza? Mint már említettem, azoknak a gimnazistáknak, akiket tanítok, nyaranta szervezek majd hasonló tábort. Ott azonban csak képzőművészek adnak egymásnak randevút. Hívunk néhány magyar fiatalt is. Ideálisnak tartom az itteni tábor helyszínét, közel a folyó, pihenni is lehet. Sajátos atmoszférát teremt az, hogy több művészeti ág képviselői tanulnak, dolgoznak, szórakoznak együtt.

Megmozdulnak az izmok

Srecko Zdravkovic fentebbi kijelentésével sokan egyetértenek. A társastáncosok is, akiket éppen fürdőzés, napozás közben találtunk. Napi tempójuk igen- igen feszített, rájuk fér a néhány órás lazítás. Aki tréningben tartja őket: Pálinkó Lujza, a szegedi Volán-táncklub egyik vezetője, idei magyar bajnok:

— Tavaly voltam itt először. Öze Lászlóval közösen vállaltuk a társastáncosok irányítását. Igyekszünk átadni a versenytáncról eddig összegyűjtött ismereteinket. A tábor első hetében az volt a célom, hogy megmozgassam a táncosok izmait, mintegy előkészületet tartottunk a második heti, nagyobb megterhelésre. Akkorra ugyanis országossá bővül a tábor.

Sokféle gyakorlatot végeztünk, amire év közben esetleg nincs idő, mód, akkor ugyanis a versenyekre, bemutatókra, minősítőkre kell koncentrálni. Pedig az lenne a szerencsés, ha .nemcsak kimondottan a versenytánccal tudnánk foglalkozni, hanem jutna néhány óra a balett-tréningre is. Az első napokban sokan küszködtek izomlázzal. Ez bizonyítja, hogy lazább munkához szoktak a fiatalok... /

Csikós Agnes ötödször „edz” Baján. A Hírős ' táncklub tagja Kecskeméten.

— Jókedvűek vagyunk, ismerjük egymást, összeszokott a Kecskemétről és Kiskunhalasról érkezett társaság — kezdi az élménybeszámolót Ágnes. — Napi hat-hét órán át mozgatjuk az izmainkat, csak épp a vízparton nem ropjuk a táncot. Megismerkedünk a klasszikus balett lépéseivel, a versenytáncok alapjaival, bizonyos trükkjeivel. A második héten rövidebb koreográfiákat is elsajátítottunk. A város közönségének bemutató- programot állítottunk össze. Jó érzés, hogy műsorunkra sokan kíváncsiak voltak.

Éjfélig is muzsikálnak

A zenei szekció tanárai Kecskemétről, a Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskolából

* Srecko Zdravkovic és Jan Agarsky Újvidékről érkezett a táborba.

•» Fábián Éva plakáttervet készít.

és a Csongrádi Állami Zeneiskolából érkeztek. Munkájukról, célkitűzéseikről Maczák Jánost kérdezzük :

— Hangszerüket jól ismerő, tehetséges gyerekek a zenei szekció résztvevői. Más tematika alapján haladunk a tanulásban, mint év közben. Sokkal kötetlenebb a forma. Miután főképp kamarazenei műveket gyakorolnak a diákok, így több összeállításban, több csoportban szorgoskodnak. Fafúvósok, vonósok, zongoristák töltik együtt az időt. Három koncerten mutatkoztak be a bajai közönségnek, a tanárok szintén adtak hangversenyt a régi szerb templomban.

— Sokszor még éjfélkor is próbáltunk — veszi át a szót Szűcs Zoltán, a kecskeméti Kodály iskola növendéke, aki zeneművészeti főiskolára pályázik, később pedig szimfonikus zenekarban szeretne játszani. — Többen vagyunk, akik már befejeztük a középiskolát, de Bajára visszajöttünk. Remélem, most sem utoljára járok itt. Miért hasznos számomra a tábor? Miután közeleg a tanévkezdés, nyáron sem esek ki a gyakorlatból. Az ugyancsak fontos, hogy egymás bemutatóit végigizguljuk, tanulhatunk is társainktól, barátainktól. Nem utolsósorban: pihenésre szintén marad időnk.

0 A zenei szekciót Maczák János irányította.

(Fotó:

Straszer

András)

• — A pihenésre is jutott időnk — mondta a kecskeméti Szűcs Zoltán.

• Pálinkó Lujza: — lom, hogy megmozgassam a táncosok izmait.

Jövőre változik a Művészet és Ifjúság tábor „menetrendje”. Tavasszal pályázatot hirdet a KISZ megyei bizottsága a megyebeli középiskolások számára. Szakmai zsűri választja majd ki azokat a fiatalokat, akik részt vehetnek a kéthetes táborozásban. A tét tehát még nagyobb lesz: ki érdemit még, hogy tehetségét csiszolhassa a nyári közösségben? Borzák Tibor

Tardi Gábor:

/lakótársak

5. — Dénes vagyok .. — mondta ki nehezen a kőműves.

— Maga, Dénes uram? — Pál- né ennek ellenére csak résnyire nyitotta az ajtót, a kőműves mégis láthatta, ahogy az öregasszony görcsösen markolássza pongyoláját horpadt mellkasa előtt. — Mi járatban ilyen későn?

— A sötétség ... — kezdte akadozva a kőműves.

— Köszönje a társának — akasztotta meg Pálné, s máris kezdte behúzni az ajtót.

— Társamnak? — hüledezett a kőműves.

— A másik városi úrnak. Amíg nem fizeti ki a lakbérhátralékát, nincs világ.

— Énnekem ahhoz az emberhez semmi közöm sincsen —védekezett a kőműves —, miért kell hát nekem is sötétségben gubbasztani? Nekem, aki mindig, mindenkor pontosan fizetett és fizet?

— Vezeték márpedig csak egy

van, ha a társától megvonom az áramot, magától is megvonom — jelentette ki Pálné. — A kettejük cimborasága pediglen nem fog jóra vezetni — tette hozza.

— Cimborája az ördögnek! — fortyant föl a kőműves.

— Ne beszéljen nekem, hallottam én, sokszor pitymallatig kerepeltek, miközben világítottak!

— Talán az új ember az, aki világít, engem ne keverjen bele, jómagam már kilenckor lámpát oltok — védekezett a kőműves.

— Aztán átsettenkedik a cimborájához, ahol kakasszóig kerepelnek. dáridóznak! — Az öregasszony hangja éles lett és fültépő, mint a vastömbre tekereiő rozsdás drótkötél. — Világítanak, ráadásul az egyik nem fizet! Ha olyannyira hiányzik maguknak a mulatozás, eredjenek a boltba, vásároljanak maguknak viaszgyer- tyát, annak világa mellett lumpol- janak, zülljenek ... Hiszen a munPetőíi öröksége

Nemrég jelent meg a Gondolat Könyvkiadó gondozásában Dobos Ilona néprajzkutató könyve, melynek címe: Paraszti szájhagyomány, városi szóbeliség. Az olvasmányos kötetben a régmúlt es a jelen mondáit, legendáit elemzi-idézi a szerző két összefoglaló fejezetben: a parasztság kóreben ma is élő mondavilágot ismerteti meg az olvasókkal, illetve a városiak „igaiz történetei vei” foglalkozik. Külön részben taglalja a mondabeli Petőfi történeteit, s azt, hogyan élt tovább az emberek emlékezetében a szabadságharc költője. Dobos Ilona saját gyűjtéséből közli a példákat, amelyeket, a megkérdezettek elbeszélései alap-, .ián rögzített. Még aprólékosabbak a visszaemlékezések, a lénye- pesti' elütőbbtk a kis történetek, mint Dienes András A legendák Petőfije című könyvében

A nagy költő születésének körülményeit különféleképp őrzi a parasztság: ahány fáj. annyi történet. Több település szállt vitáiba Petőfi szülőhelyéért: Kiskőrös. Kiskunfélegyháza, Szabadszállás S lényegében ezekről a helyekről olvashatók a „valós” történetek is. Mindegyik persze úgy formálva, hogy az ottaniaknak legyen ..igaza”, ők vallhassák Pe'őfit magukénak, közülük valónak. Aztán a pásztorok rácáfolnak mindenre: nem Szabadszálláson. nem is városban, hanem az országúton született... Qrgovány környékéről is hasonló legendát jegyzett fel Dobos Ilona Petőfi halálának magyarázására, úgyszintén több változat ólváíhatö a kötetben.. A halhatatlanság mítosza ugyancsak sokféleképp érződök. Ügy, ahogyan látná, értékelni akarja a nén szeretett hősét. Sokan azt tartják a legvalószínűbbnek, hogy Petőfi nem halt 'meg a szabadságharcban, hanem itt és ott

bujdosott, hadifogságba került, Amerikába ment. álruhában járt az emberek között, sőt újra megnősült. Égbekiáltó ellentétek fedezhetők fel a történetekben. így szinte biztosra vehető a fantáziakép.

Nem kevésbé jó témát nyújt Szsndrey Júlia is. A Bukarestben megjelenő magyar nyelvű

társadalmi—politikai—művelődési hetilapban^ A Hétben olvasható beszélgetés Kozma Dezsővel. akinek itiz,edik irodalom- történeti kötete a Költői ősz cí- met viseli. A Dacia Könyvkiadó jelentette meg a kiadványt, melyben Petőfi és Szendrey Júlia szerelmének történetét vázolja fel a szerző. A kötiet sikert aratott, mint Kozma Dezső korábbi munkája, a Petőfi öröksége. Első könyvében arra kereste a választ, hogyan hatott a romániai magyar irodalomra a költőóriás. Miután könyvtárnyi kötet foglalkozik Petőfivel, a romániai szerző ezúttal csak a szerelmi kapcsolatot, a szerelmi költészetet helyezte nagyító alá Versek. levélrészletek. napló- és visszaemlékezés-töredékek, legendák, mendemondák fűszerezik a kiadványt. Hogy teljesebb) legyen a kép. Erről a következők olvashatók A Hétben, Kozmái Dezső nyilatkozatában; ..Petőfi szerelmi költészetét úgy akartam a nagyközönséggel megismertetni, hogy költői világának egészéből is megéreztessek valamit. Másrészt olyan szövegeket — gondolok itt például Júlia naplójára, néhány kortársi visszaemlékezésre, s a régebbi Petőfi-interpretációkra — igyekeztem eljuttatni a tanárokhoz, a diákokhoz, az érdeklődő olvasókhoz. ameluek jórészt csak a kutatók számára hozzáférhetők.” A Költői ősz érmen ezért számi theft nagy érdeklődésre.

B. T.

HATVANI DÁNIEL:

Vadászima

őszszakállú öregatyám fenyveserdök fejedelme életadó éléstárad csont-zárát most csattintsad ki engedd erdőd füvén futni nyájnyi vadad nyargalászni aranyszínű avarodon ezer ezüst vadváltódon ,- hol a hidak selyem-simák bársony borít béka lápot locsogást is bársony takar

gyéresek is gyönge gyolcsok őszszakállú öregatyám fenyveserdők fejedelme szépeidet nekem szánjad nekem adjad ajándékul aranyszínű szökellőid ezüsthangú esengőid vezess vadat völgyeimbe tágas terű tisztásokra valamennyi vadvártámra vadászata in végeztéig

TARJANI IMRE:

Ha nem leszek

Ha nem leszek megsiratja egy csillag sok el nem mondott énekemet

Ha nem leszek nem szöknek el szavak titkaimat kifecsegni

Ha nem leszek az idő rámborul

én már nem hiszek más bolygót síromul

ka mostanság magának is büdös. úgy vettem észre! — kiáltotta még, aztán bevágta az ajtót.

A kőművest nagyon bántották a szavak. Jó ideig nem mozdult, piros arccal, remegő gyomorral emésztette az igazságtalanságot; előbb arra gondolt, ismét megkocogtatja az ajtót, s fölvilágosítja az öregasszony homályos elméjét a valóságról, de aztán legyintett, letett szándékáról. Visszakullogott a nyári konyhába, levetette magát az ágyra. Ügy határozott, hogy ébren várja meg a lelkiismeretlent, aki miatt immár határozott hátránya támadt, mely hátrány tarthatatlan. Ráadásul a becsületébe gázoltak, szégyenbe hozták .. . Lumpen elemnek tartják, öt, a szorgalmas munkásembert, aki a szórakozásban mindig tudta, hol a határ; lumpen elemnek, naplopónak vélik a szomszédok, az egész környék, mert az öregasszony nyilván szétkürtölte a véleményét róla, bizonyára nem téve hozzá, hogy kizárólag a körülmények szerencsétlen alakulásának köszönheti pillanatnyi helyzetét, nem utolsósorban a munkanélküliséget; utóbbi, Pálné parányi igazsága okozta lelkiismeretében a legnagyobb háborgást. így hát gondolatait visszakanyaritotta szomszédjára, de az csak nem akart megérkezni; előbb higgadtan, okos érvekkel próbálja majd meggyőzni, ám ha nem hajlik a normális beszédre, tud ö hangot változtatni, ezt látatlanban megígéri neki... Idáig jutott az elmélkedésben1. mikor rátört az álmmság, és hiába küzdött ellene. elaludt.

Másnap, mint mindighajnal-.

ban ébredt. Kitárta az ajtaját, s helyet foglalt az ágy végében, ahonnan szemmel tarthatta a teret, ahol a hétalvónak mutatkoznia kell, ha kiteszi a lábát a vackából. Telt az idő, a diófa levelein átszürödö napfénysávok egyre nagyobb szögben verték az udvar porát. A kőműves éhes volt, szomjas volt, mégsem mozdult. Várt.

üéltájban végre nyikordult a szomszéd ajtó, és Bakos Áron ki- támolygott a szabadba. Amint a kőműves megpillantotta sárga selyempizsamás alakját, felugrott, hogy energikus léptekkel eléálljon, ezzel is alátámasztván határozottságát, de elmacskáso- dott lába térdben megroggyant, kis híján összecsuklott. Bakos Áron felkapta a fejét a zajra, majd mosolyogva odasétált.

— Örülök, hogy látom, Dénes úr, éppen magával szerettem volna beszélni. Hogy áll szabadidővel?

A kőműves, miután megelőzték, hamarjában elfelejtette, milyen sorrendben akarta elmondani az előre kiagyalt mondatokat. Zavartan masszírozta a térdét.

— Időm az még volna, mivel munkám az nincsen — dadogta.

— Ejnye, ejnye, Dénes úr — folytatta szemrehányóan Bakos Arcm —, miért nem fordul hozzám, ha ilyen jellegű problémája van? Tudhatná, hogy én sokfelé megfordulok, rengeteg emberrel találkozom, és szívesen segítek másokon. — Letompította a hangját. — Mit gondol, miért érdeklődöm a szabadideje iránt?

(Folytatjuk,),