Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-08 / 186. szám
Előrejelzés ez ország területére ma estig: Főként a délutáni órákban növekszik meg a gomoly felhőzet, egykét helyen szórványosan alakulnak ki helyi záporok, zivatarok. A mérsékelt, változó irányú szél csak zivatarok Idején erősödik meg. A hőmérséklet napközben 30 fok körül lesz. VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! PETŐFI NÉPE AZ MSZMP BÁCS-KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA XLI. évi. 186. szám Ám: 1,80 Ft 1986. augusztus 8. péntek IDŐJÁRÁS Néptánctábor Kecelen (3. oldal) Reformra készül a KGST (5. oldal) A prémium pénzt „fial” (5. oldal) SPORT (7. oldal) Óriástartály és hidroglóbusz ŰRFEGYVERKEZÉS Reagan nemcsak kutatni, telepíteni is akar Reagan elnök ismét kijelentette, hogy az amerikai űrfegyverkezési program, az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés „nem lehet alku tárgya” a leszerelési tárgyalásokon, s megítélése szerint a program az Egyesült Államok egyik „legjelentősebb ösztönző eszköze a hadászati fegyverek csökkentésének kivívására”. Reagan nem nyilatkozott arról, mit tartalmaz erről a kérdésről Mihail Gorbacsovhoz intézett legutóbbi levele, csupán annyit mondott, hogy az arról szóló lapértesülések szerzői „nem ismerik a levél tartalmát”. Az amerikai sajtó korábban olyan értesüléseket közölt, hogy Reagan a levélben jelezte: az Egyesült Államok mintegy hét évig nem szándékozik megkezdeni a csapásmérő űrfegyverek telepítését, bár folytatja ezek kifejlesztését és összetevőik kipróbálását. Az elnök előbb az űrfegyverkezést támogató republikánus politikusokkal, rnajd különböző, az SDI megvalósítását követelő csoportok vezetőivel találkozott. A találkozón elmondott beszédében utalt a levél körüli találgatásokra és kijelentette: „Válaszunk arra a követelésre, hogy szüntessük meg, vagy lassítsuk le a kutatást és a próbákat, csukjuk be a boltot, az, hogy erről szó sem lehet. Az SDI nem az alku eszköze, a kutatómunka e téren nem lehet és sohasem volt alku tárgya”. A beszédet követően újságírók kérdésére válaszolva az elnök kijelentette: „Ha befejezzük a kutatómunkát és az eredményes, akkor telepíteni is akarjuk ezeket a fegyvereket”. Reagan azzal támadta az űrfegyverkezés ellenfeleit, hogy „alá akarják ásni a létfontosságú védelmi programokat és meg akarják fosztani Amerikát a szükséges tárgyalási ösztönzőktől”. (Folytatás a 2. oldalon.) A MUNKÁÉRT A SZOMSZÉDBA IS ELMENTEK... Útépítők nyáron Pusztavacstól indul és három és fél kilométernyi hosszan kanyarodik az új út, amelyet Rákóczi-telephez építenek a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat szakemberei. A 400 lakosú helységet eddig a külvilággal csak nehezen járható földút kötötte össze. Szajki Ferenc, a vállalat kecskeméti főépítésvezetője ott- jártunikkor éppen a -beton minőségét ellenőrizte. Elégedett volt. — Nincs fizetőképes megrendelő a megyében, ezért kénytelenek vagyunk máshol muníkát keresni. Ezt a 11 milliós építést a KM Budapesti Közúti Igazgatóság megrendelésére készítjük. A földmunkákat július 21-én kezdtük. A homokos talajon erdőt irtottunk, kavicságyat tömörítettünk, de a nehézségeik ellenére augusztus végére elkészül a 6 méter széles betonalapú aszfaltút. A finisért Farkas Gábor művezető irányította, amely B—70- es betont terített a kavicságyra. Azért döntöttek a betonalap mellett, mert olcsóbb, mint a zúzott kő, emellett közel van a keverőtelep, így a szállítás is kevesebbe kerül. Igazán jól haladnak. Nagykőrösön lakossági összefogással tizenhét utcában építik az utat 16 millió forintért a Kecskeméti KÉV szakemberei. (Kecskemétről is jó lenne hasonló ösz- szefogásról beszámolni!) Egyetlen hónap alatt kilenc utcában készült el a 6 méter széles, ugyancsak betonalapú aszfaltút, de a többi kilenccel is végeznek ebben az évben. A városi tanács műszaki ellenőre éppen a helyszínen tartózkodott, tőle érdeklődtünk, mi a véleménye a Kecskeméti KÉV munkájáról? ÖrömNégy megye - együtt Néhány esztendeje új áruház nyílt Dunaújvárosban. Az eseményre meghívót küld- tek lapunknak, s ezen keresztül la Bács-Kiskun megyei lakosoknak is. Természetesen elsősorban és jóként azoknak, akik a szomszédos Fejér me. gyebeli városhoz közel laknak, esetleg ott dolgoznak. Hogyha gondolják, akkor vásároljanak inkább ott. A megtakarítás időben és utazási költ. ségben egyaránt mérhető. Akkortájt térképről kikerestük, hogy hány olyan község van Bács-Kiskun északi részén, amelyiktől messzebb, re esik a legközelebbi megyebeli város, mint a már említett dunántúli. S számos egyéb példa alapján is újólag megállapítottuk: a megyehatár nem kínai nagyfal, hogy azon ne lehetne átlépni — akár na. pi rendszerességgel is mun- káért, áruért, egyéb ellátásért. A feladat is a nyitottság növelése, és nem az elzárkózás. Ugyané szellemben jött létre, és öltött szervezett formát az az együttműködés, amelyet a dél-alföldi megyék alakítottak ki. Bács-Kiskun,' Békés, Csongrád és Szolnok megye párt- és tanácsi vezetői rendszeresen összeülnek, hogy megvitassák, mit sikerült hasznosítani la lehetőségekből, s meghatározzák a kap- csolatbővités további feladatait. Idén Szeged adott otthont a megbeszélésnek, amelyen a résztvevők értékelték a korábbi időszak tevékenységét. Ennek során megállapították, hogy az tervszerűbbé vált, a szakigazgatási szervek élő, és rendszeres munkakapcsolatot alakítottak ki, tapasztalatokra tettek szert a megye- határhoz közeli települések együttműködésében. Mindez azt is jelzi, hogy már nem a közös gondolkodás és cselekvés szükségszerűségének felismerése a kérdés, hanem az, hogy az ésszerű munkamegosztás jegyében mely területe- ken, és miként lehet a közös célok eléréséért a leghatékonyabban együtt dolgozni. Sok javaslat is elhangzott a tanácskozáson. Egyebek között kutatási témának ajánlották a soklakosú óriásfalvak kisvárosias fejlődésének le- hetőségeit. Előbbre lehet lépni a mezőgazdasági együttműködés és a szállítás, feldolgozás területén, akárcsak az épi. tőiparban. Bács-Kiskun számára hasznos a sugárterápiás kezelésben a kapcsolatok felvétele Szolnok megyével. Az energiagazdálkodásban Csongrád megye tapasztalatait érdemes átvenni. Ugyanakkor a számítástechnika tanácsi alkalmazásában Bács-Kiskun megye vállalt úttörő szerepet. Közös feladatot jelent a tiszai vízhasznosítás előtérbe heA kecskeméti Kossuth Termelőszövetkezet ipari ágazatára az idén különösen nagy feladat hárul. Az aszályos időjárás jelentős kiesést okozott a gabonatermésben. Ezt a hiányt az ipari termékekkel ellensúlyozzák. A tervezett féléves árbevételük 19,5 millió forint volt, ezt 22,5 millió forintra emelték fel. Természetesen a nyereségnek is hasonló növekedését remélték, s a félév végén reményeik be is váltak. A műanyagüzemben új speciális munkákkal foglalkoznak. A Csepel Művek csőgyárának 8 méteres óriás tartályokat készítenek. Az acélvázra saválló burkolatot szerelnek. Ha elégedett lesz a megrendelő, további hasonló berendezések szállítására van kilátás. A lakatosüzemben az idén ismét föllendült a hidroglóbusz- gyártás. 13-ra van megrendelésük, 150 köbméterestől 700 köbméteresig. 9 darabot Bulgáriába szállítanak. A belföldre készülő tornyokat saját szerelőik állítják fel a helyszínen. térben már szállításra vár egy elkészült víztorony. (Pásztor Zoltán felvételei) MIÉRT NINCS VÍZI SZÁLLÍTÁST Nagyüzem a kavicsbányászatban mel hallottuk, hogy nemcsak a betonozás, az aszfaltozás minőségével, de a munkafegyelemmel, a gyors ütemmel is elégedett volt. Néhány napja a kecskeméti fő- építésvezetőség megrendelést kapott a KM Szegedi Közúti Igazgatóságtól is. A megyeszékhely és Városföld között az E5-ös út aszfaltszőnyegezését rendelték meg. Az aszfaltszőnyegezést megelőző javításokat már elkezdték. Várhatóan szeptember közepére ezt a munkát is befejezik. G. G. Kelendő a folyami homok Ritkán közlünk tudósítást a bajai MAHAJOSZ tevékenységéről, pedig a megyei KISZÖV-höz tartozván a cég egyike Bács-Kiskun Ipari szövetkezeteinek. A Magyar Hajófuvarozó Szövetkezetét — az államosítást megelőzendő —, még 1948-ban budapesti székhellyel alapította néhány előrelátó hajósgazda. Központjuk már jó ideje Baján van, s elnevezésüktől függetlenül nem szállítással, hanem kavicsbányászattal foglalkoznak. Miért nem fuvaroznak? Sem ők, sem más hajótulajdonosok. A kérdés időről időre felbukkan a sajtóban. A szakemberek szerint a vízi szállítás újbóli fellendítéséhez a kikötők hiányoznak, létesítésükhöz pedig a pénz. Nincs olyan szervezet sem, amely a kikötőket működtetné. Nincs kikötő? Víziúttól messze élő ember számára érthetetlen a megállapítás, hiszen időnként a folyóparton járva látjuk, hogy a hajók valahova „ki vannak köt• A vontató megrakott uszályokért vízi rendőrség naszádja volt. ve”. Nautikái értelemben azonban olyan partszakaszra kellene gondolnunk, ahol a hajóvonták — bárki tulajdonában legyenek —, akár előzetes bejelentés lyezése, miként a húsiparban és a biotechnológiai programban való részvétel is. A megbeszélésen elhangzott, hogy szélesíteni kell az együttműködés résztvevőinek körét. De nem oly módon, hogy a jelenlegi fórumokra többeket hívnak meg, hanem úgy, hogy szorgalmazzák egye. bek között a megyei szakosztályok, a vállalatok és intézmények, valamint a helyi tanácsok kapcsolatfelvételét Egyes témákat pedig regionális tudományos fórumokon, vagy a szakbizottságok, szak- igazgatási szervek együttes megbeszélésein tűznek napirendre. A résztvevők megállapodtak, hogy a középtávú terv. időszakban négy témát — minden évben egyet — plenáris ülésen vitatnak meg. Mégpedig a különleges kezelést igénylő hulladékok elhelyezését, az élelmiszer-feldolgozásét, az idegenforgalomturizmus helyzetét, és a biotechnika kérdését. A következő tanácskozásra jövőre Szolnok megyében kerül sor. Ekkor már az idei tapasztalatod birtokában várhatóan a megvalósítás eredményeiről is be lehet számolni. Egy érdekességet még feltétlenül érdemes megemlíteni a legutóbbi tanácskozásról. A résztvevők egyöntetűen leszögezték, hogy ez az önként vállalt együttműködés a négy megye között sokkal kedvezőbb, eredményesebb, mint volt néhány esztendeje, amikor a tájegységet hivatalosan is tervezési-gazdasági körzetnek tekintették. Ma alapelv: keresik az érintkezési felületeket, s ezáltal úgy akarják elérni saját céljaikat, hogy az minél hatékonyabb legyen — kihasználva az együttműködésben rejlő erőt, de nem sértve a felek érdekeit. Ez pedig olyan szempont, amelpet egyetlen megye esetében is eredményesnek lehet, és kell tekinteni. S a megyék közötti együttműködés mellett ki kell használni a megyén — konkrétan Bács-Kiskunon — belül feltáruló lehetőségeket is. Ez legalább olyan fontos, mint a regionális kapcsolatok erősítése. Vácit Tamás indul. A bajó korábban a balatoni nélkül is kiköthetnek, tartalmukat ott a megfelelő tarifa ellenében ki-, vagy berakják, s új szállítmányt, édesvizet, üzemanyagot, élelmet, alkatrészt stb. vehetnek fel. A jelenlegi helyzetben a vízi szállítás úgy volna elképzelhető, ha a feladó, szállító és címzett közül valamelyik (vagy valamelyik kettő), az út kezdetén és végén egy-egy kikötőt, de legalábbis áruki- és -berakó helyet létesítene. Ez azonban —mivel az áruféleségek legtöbbször idényjellegűek —, sem a feladó, sem a címzett részére nem volna gazdaságos. A vízi fuvarozásnak gátat szab az a körülmény is, hogy a hazai belföldi viziutak Észak-Dél irányúak, s ritka az olyan eset, amikor a szállítást csak vízparttól vízpartig kell végezni. A közút—víz- közűt (vasút) megoldás viszont az áru többszöri átrakása (és romlása) miatt ilyen rövid szakaszon nem hoz számottevő költségmegtakarítást. Mindezt Fabulya László, a MAHAJOSZ főmérnöke magyarázta el, amikor azt indokolta, hogy tevékenységük miért korlátozódik a kavicsbányászatra. A szövetkezet elnökétől, Szabó Istvántól azt tudtuk meg, hogy évente másfél millió köbmétert is el tudnának adni a kavicsból és folyami homokból, noha az. építőipar nem bővelkedik megrendelésekben. A folyami kavicsot a bányakaviccsal szemben ugyanis versenyképessé teszi a tisztasága, hiszen nem tartalmaz agyagot. A Duna-homok különösen azóta kelendő, mióta a házakat nana kőporozzák, hanem vakolás. után festik. A 280—300 főt fog&íkaztató szövetkezet így szé— tFoíHtaíds a 2. oldalon.)
