Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-07 / 185. szám

QQzdQ/QQpolitikQ y munka y (elje/í( menyek 1986. augusztus 1. « PETŐFI NÉPE • 5 AKI MER AZ NYER! ■■Ili Meggy és őszibarack Szabadszállásról • Varasdi Józsefné áruforgalmi vezető ellenőrzi a friss barack minő­ségét. A szabadszállási Lenin Terme­lőszövetkezet a jól ismert gyü­mölcstermelő gazdaságok közé tartozik. Évtizedek óta eredmé­nyesen termesztenek itt megy- gyet, cseresznyét, almát és őszi­barackot. A közös gazdaság ve­zetői akkor is mertek csemeté­ket telepíteni a kiöregedett megy- gyesek és barackosok helyére, amikor a szomszédos szövetke­zetek már tartózkodtak a felújí­tástól. Persze itt sem a szép em­lékek miatt próbálkoztak a fel­újítással. Számoltak és látták: a csonthéjasokkal való foglalkozás­ra sosem fizettek rá. A közös gazdaság hét éve het­ven hektáron telepített gyümölcs­fát. Harmincöt hektáros meggye­sük tavaly fordult termőre. Már az első éviben is megtérült a költ­ségeik egy része, az idén pedig már komoly hasznot hozott; ti­zennyolc vagon piroshúsú gyü­mölcsöt sikerült értékesíteniük. A terület felét kitevő ősziba­rackosuk is már második évben terem. A korszerű fajták — a Dixired, a Collíné, a Sunhaven, a Jerslyend és a Jubileum — meghálálták a bizalmat. Kevés­bé fagyiérzékenyek, mint a ha­gyományosak, ezért az idén pél­dául húsz vagonnal tudtak piac­ra szállítani belőlük. Varasdi Józsefné áruforgalmi vezető elmondta: két- és három­szoros mennyiséget sem lett vol­na nehéz értékesíteni, az ízes, zamatos, igen szép barackból. Folyamatosan vásárolhattak a telepen a nagyközség háziasszo­nyai is. A jelentősebb mennyisé­get a konzervgyárak, a szeszipa­ri vállalatok és a Zöldért vásá­rolták. A szedést irányító Vörös István briigádvezeltőnek volt gondja elég, hiszen a gyümölcs gyorsan ért, nem akadhatott meg a munka. Júniustól, a meggysze- zpn kezdetétől a szezon végéig folyamatosan ötvenen szedték, osztályozták az árut. A gyümölcsszüret a jövő héten egyelőre befejeződik a szabad- szállási Lenin Termelőszövetke­zetben. Az almaszüretig a ter­ményraktárak rendezésével, a rekeszek javításával, növényvé­delemmel tölti idejét a szövetke­zet brigádja. Hamarosan meg­kezdik a fiatal ültetvények zöld­metszését is. F. P. J. Tisztelt ügyfeleink I Értesítjük, hogy a Minisztertanács 1986. április 7-i határozata alapján — amint arról már a hírközlő szerveken keresztül értesültek — 1986. JÚLIUS 1-TÖL CASCO-BIZTOSlTÄSAI- KAT ÉS GÉPJARMÜFELELŐSSÉG-BIZTOSItASAIKAT A Hungária Biztosító, Viszontbiztosító és Exporthitel-biztosító kezeli és kárrendezi A kecskeméti területi fiók tisztelettel felhívja a CASCO- biztosítással rendelkező ügyfeleinek figyelmét, hogy: Területifiók-címünk: Kecskemét. Petőfi S. u. 16. Telefon: 20-966, 22-696. Kirendeltség: Kiskunfélegyháza, Attila u. 4. Dunavecse, Vörös Hadsereg u. 18. 'Iroda: Kunszentmiklós, Rákóczi u. 1. Szíves tudomásukra hozzuk, hogy a CASCO-biztosítások díját az alábbiak szerint lehet BEFIZETNI: —. aki rendelkezik állami biztosítós előrenyomott gépi csek­kel, továbbra is a'zon fizetheti. EZENKÍVÜL: Kecskemét város területén: díjbeszedőnek vagy irodánk­ban. A volt kecskeméti járás területén: ahol takarékszövet­kezet van, ott annak irodájában. (Kivéve: Tiszakécske.) Tiszakécskén: díjbeszedőnek, aki házhoz megy (Nagy István, Vásár u. 12.). Larjosmizsén: díjbeszedőnek, aki házhoz megy (Szabó János, Telepi u. 34.). Kiskunfélegyházán: kirendeltségünkön. Dunavecsén: kirendeltségünkön. Tájékoztatjuk továbbá, hogy biztosításaikkal kapcsolatos valamennyi ügyeiket (CASCO-kötés, díjfizetés, díjkedvez­mény visszatérítése, felvilágosítás, változások bejelentése) a Hungária Biztosító kecskeméti fiókjánál, illetve kirendelt­ségeinken intézhetik, ahol munkatársaink a fentieken túl­menően életbiztosítással, balesetbiztosítással. KlB-blztosítás. sál stb. állnak ügyfeleink rendelkezésére. 1755 A CÉL: A JÖVEDELMEZŐSÉG NÖVELÉSE TANULJUNK EGYMÁSTÓL Kórház- és kombinát együttműködése Egészségügyi ellátásért anyagi támogatás A Győr-Sopron megyei kórház, a VI. számú katonai kórház és a Bábolnád Mezőgazdasági Kom­binát szocialista együttműködési szerződést kötött a közelmúltban. A szocialista szerződés értel­mében a Bábolnai Mezőgazdasá­gi Kombinát anyagilag támogat­ja a kórház fejlesztését, műsze­rezettségének javítását, hozzá­járul az egészségügyi szakembe­rek tanulmányútjainak költsé­géhez, a kórházi élelmezést ked­vező árú, jó minőségű tojással, baromfi- és sertéshússal segíti. Cserébe a győri kórház szak­orvosai közreműködnek a kombi­nátban dolgozók betegségének ko­rai felderítésében, gyógyításá­ban. Szükség szerint szűrővizs­gálatokat, speciális laboratóriu­mi diagnosztikákat végeznek, ellátják az idegsebészeti, égés­plasztikai betegeket, a nem re­gionális profilhoz tartozó osztá­lyokon is biztosítanak meghatá­rozott számú ápolási napot a Bá­bolnán dolgozók részére. (A Győr- Sopron megyei kórház regioná­lis feladatainak hatókörébe egyébként Komárom megye is beletartozik.) A kórház nélkülöz­hető műszereinek átadásával hozzájárul a bábolnai röntgen­szakrendelés gépi felszerelésé­hez. A szocialista együttműködési szerződés 1990-ig szól, a benne foglaltak teljesítését évente ér­tékelik. Dr. Kelemen Istvántól, a me­gyei kórház főigazgató főorvosá­tól megtudtuk: az idén egy nagy értékű — 20 millió devizaforin­tos — számítógépes érvizsgáló műszerrel gyarapodik az intéz­mény, ennek megvásárlásához is jelentős összeggel járul hozzá a bábolnai kombinát. Az új műszer leegyszerűsíti az erek állapotának vizsgálatát, s a jelenlegi vizsgálatok száma megkétszerezhető. Az eddig al­kalmazott módszernél veszélyte­lenebb és lehetővé teszi, hogy járóbetegeket is vizsgáljanak, így megtakarítható a betegenként 2—3 napos kórházi ápolás költ­sége, valamint az évi körülbelül háromezer munkanap kiesés. T. J. > * ^ I 11111111 iI 1 'wti v11 # Vezetés és ellenőrzés A Szervezési és Vezetési Tudományos Társaság 1986. amgusz- tus 15—16-án Pécsen rendezi meg a VI. ellenőrzési konferenciát. Mottója: a veszteségforrások feltárásával a magasabb jövedel­mezőségért. A vezetés és az ellenőrzés összetartozó fogalmak. A vezetés lényege a tudatosság, ami nem lehet eredményes kellő kontroll nélkül. A vezetési folyamat a szakirodalom szerint a tájékozó­dással (az információk gyűjtésével) kezdődik, s a tervezéssel folytatódik. Ezt követi a döntés, aztán a szervezés (végrehajtás) majd betetőzi az ellenőrzés. A folyamat e végpontja, — a célok és a tényleges helyzet összehasonlítása — egyben tájékozódás (visszacsatolás) is, ezáltal az újabb döntési folyamat kiinduló­pontja. Az ellenőrzés jelen Van a vezetés minden szintjén, mód­szerei, eszközei szintenként persze változnak. Egy nagy- vállalat vagy termelőszövet­kezet vezetőjét például több­nyire már önálló belső ellen­őrzési részleg segíti e funk­ció jó ellátásában. Az ellen­őrzés csakúgy, mint a többi vezetési funkció (a tájékozó­dás, a tervezés, a szervezés), specializált szaktevékeny­séggé, elkülönült szervezet feladatává vált a nagyméretű és korszerű gazdálkodó egy­ségekben. Tárgyilagos helyzetfeltárás Az ellenőrzés fontos infor­mációforrás, de mégis több mint tájékozódás, több mint helyzetfeltárás — aktív tevé­kenység. Nem csupán szemlé­li, hanem cselekvőén alakítja, formálja a valóságot. Akkor felel meg a vele szemben tá­masztott követelményeknek, ha kimutatja a céltól (a terv­től, a normától, a szabálytól) való eltéréseket, azok okát és egyben javaslatokat tesz, in­tézkedéseket kezdeményez az ellenőrzési tapasztalatok hasz­nosítására. Ehhez persze tár­gyilagos helyzetfeltárás, a vizsgálati megállapítások Ív- teles, meggyőző, tényszerű bizonyítása szükséges. A belsőellenőr képes a va­lósághű helyzetelemzésre, hi­szen nem érdekelt sem a dol­gok szépítésében, sem befe- ketítésében. Fontos, hogy szakképzett legyen, jól felké­szüljön. Nem ragadhatja magával az ellenőr „vadász- szenvedélye”. Ezért is kell. hogy szorosan együttműköd­jön a vizsgált egység vezetői­vel, dolgozóival. Az ellenőr­zés még így sem probléma- és konfliktusmentes. Döntően azért, mert nehéz eloszlatni az előítéletet, a bizalmatlanságot, amely hozzátapad. Sokan ugyanis a hibakereséssel azo­nosítják, vagy a vizsgált kol­lektívával, annak vezetőjé­vel szembeni bizalmatlan­ságnak tekintik az ellenőrzést. Pedig szó sincs gáncsosko- dásról, vagy bizalmatlanság­ról. A kontroll minden tu­datos emberi tevékenység része. Ellenőrizzük a legjobb terméket is a megvásárlás, a gépjármű biztonsági beren­dezéseit elindulás előtt. Egyébként viták, súrlódások az ellenőrzés során még a leg­jobb esetben is adódnak. Te­gyük fel, hogy nem tapasztal­nak kirívó eltérést a szabá­lyokhoz, a követelményekhez képest, tehát a személyes fe­lelősség megállapítására, bün­tetésére nincs szükség. Jó együttműködés esetén a vizs­gálati jegyzőkönyv tényeit, megállapításait, s a tapaszta­latok hasznosítását célzó ja­vaslatokat, intézkedéseket nagy valószínűséggel elfogad­ja, aláírásával hitelesíti az érintett vezető. De ezzel a vizsgálat, ahogyan az ellenőr­zési szakemberek mondják, csak formálisan fejeződik be, ténylegesen akkor zárul le vég­legesfen, amikor a tapasztala­tokat, a javasolt intézkedése­ket végrehajtják. Következetes utóvizsgálatok Az ellenőr tehát időről időre visszatér a tett színhelyére, utóvizsgálatot tart, beszámol­tat, számonkér. A saját kez­deményezésű elhatározások végrehajtása is késhet, vagy hibás lehet, s ilyenkor a ku­darcélmény intim belső ügy marad, s az idő esetleg fátylat is borít rá. De az ellenőr, mint kétlábon járó lelkiis­meret, nem nyugszik bele a tehetetlenségbe, a vizsgálati tapasztalatokat nem hagyja feledésbe merülni, ha kell, je­lentést készít. Az ellenőrzés tehát, ha tudja a dolgát, kel­lemetlenül következetes. Akad-e elég felkészült, ta­pasztalt szakember, aki hi­vatásszerűen vállalja az ütkö­zéseket. „Az utolsó revizor­nemzedék lassan nyugdíjba vonul, s nincs, aki a helyük­be lépjen” — panaszkodik az egyik közlekedési vállalatunk vezérigazgatója. A szakember­hiány nem mindenütt fogal­mazódik meg ilyen határo­zottsággal, de tény, hogy az ellenőrök szervezett képzése megoldatlan. „Fontos, hogy megtaláljuk azokat az alkati­lag alkalmas pénzügyi, köz- gazdasági, szervező, műszaki szakembereket, akik vállalják, és szilárdan állják az ütközé­seket, a szakmai ismerete­ket, a gyakorlati tapasztala­tokat majd menetközben el­sajátítják” — mondja az egyik isimert ipari vállalatunk igazgatója. E megfogalma­zásban sok az igazság, hoz­zátéve, hogy a természetes kiválasztódás is, az eredmé­nyes munka is döntő módon függ a helyi légkörtől, az el­lenőr társadalmi-anyagi stá­tuszától az adott vállalatnál. Megvalósuló javaslatok A KNEB folyóirata, a Né­pi Ellenőrzés több tucat gaz­dasági vezetőt meginterjú­volt, s részletesen szóltak a külső vizsgálatok és a belső ellenőrzések tapasztalatairól. A különféle vélemények, ész­revételek, javaslatok közt kü­lönösen figyelemreméltó, hogy néhány nagyvállalatnál nem bízzák a véletlenre népi el­lenőr dolgozóik másutt szer­zett vizsgálati tapasztalatai­nak helyi hasznosítását, ha­nem bevonják őket a vállala­ton belüli ellenőrzésbe. így a társadalmi munka megtermé­kenyíti a hivatásos szakmai és ellenőrzési tevékenységet. A helyszíni vizsgálatok során szerzett közgazdasági, pénz­ügyi, műszaki stb. ismeretek gyarapodnak, a látókör tágul, miközben az ellenőrzési ta­pasztalatokat közvetlenül is hasznosítják. Mérnökök, közgazdászok, technikusok, munkások né­pi ellenőri tapasztalataikkal — felkérésre — segítik saját vállalatuknál a belső tartalé­kok feltárását, intézkedése­ket kezdeményeznek a hibák k i javítására. Természetszerű­leg a helyi sajátosságokhoz igazítva alkalmazzák a népi ellenőrzés „technológiáját”, vizsgálati módszereit. Min­denkit óvni kívánunk a vizs­gálati programok, az eljárási szabályok, s általában a népi ellenőrzési módszerek mecha­nikus alkalmazásától. A népi ellenőrzés a kormányzati, a megyei, a városi irányítás ré­sze, eszköze, de több mint negyedszázad alatt kiérlelt, más vezetési szinteken is hasznosítható tapasztalatokat. Kovács József . I A FŐBIZALMI „Maguknak látniuk kell” Jó hangulatú műszak végén, csillagfényes nyár­estén beszélgettem Dóm­ján Kálmán főbizalmival a Szerszámgépipari Mű­vek kecskeméti gyárában. A nagyon szigorú ellen­őrzés alig talált hibásat a forgácsolóműhelyben ma megmunkált autóbusz- fékszerelvényeken. Előfordult, hogy minden második, harmadik doboz a szó szoros értelmében kifújt a minőségvizsgálat­nál. Sajnos csak akkor is­merhetők fel az öntvény­hibák, amikor „már rajta van a munkabér, az ener­gia”. Szomorúan buszozott ha­za ilyenkor az esztergályos képzettségű szakmunkás, pedig egy fillérrel se ká­rosodott. A gyár se. Csak a népgazdaság. Vagyis mi, ő, te, én; mind­nyájan. A silány félkész termék miatt elrendelt túlórázás is bosszantotta, noha értelmes célért szí­vesen bentmaradt máskor. Mind ezekből nyilvánvaló: Dómján Kálmán pontosan érzékeli a köz- és az egyéni érdek összefonódását. Nem lenne az, aki, ha csak úgy beletörő­dött volna a pónzpocsékolásba. Fölszólalt termelési értekezleteken, ment a megoldást egyidejűleg sürgető igazgatóhoz, ö meg a vezérigazgatóhoz. Az öntvényszál­lító ajikaiak a korszerűtlen technológiával mentegetődztek. A heves reklamálások ha­tására azonban jobban odafigyelnek; keve­sebb a lyukacsos falú szerelvényszekrény. Munkatársa, Bene János gépbeállító is szókimondó embernek tartja. — Nem rejti véka alá véleményét. Cseh Sándorné bizalmi is dicséri: — Műért kedvelik? Jó a munkatársaihoz, küzd az igazságos elosztásért, nem tűri a a fegyelmezetlenséget. Ha egy-egy italozót hasztalan próbálunk jobb útra téríteni, tá­mogatja elbocsátását: ne rontsa a közössé­get. A nyugodt, kiegyensúlyozott középkorú fő­bizalmit kérdem: — Milyen ügyekkel foglalkozik leggyak­rabban? — Bérügyekkel. Előfordult, hogy jól dol­gozó idősebb szakmunkásnak egyforintos órabért javasolt a műhely, a szakszervezet, de az Igazgató csak 50 fillért akart adni. Ad­dig győzködtük, amíg belátta: igazunk van. — A többnek mindenki örül, kedvelik a pénztárca-duzzasztó tisztségviselőket, bará­tokat. Főbizalmi elvtárs vállalt-e úgymond népszerűtlen kötelezettségeket? — Volt egy munkatársunk, aki havonta többször is a pohár fenekére nézett munka­kezdés előtt. Alig hittünk a szemünknek: mégis a jutaknazandók listáján találtuk ne­vét. Tudtuik, nem akárki a barátja, mégis ki­követeltük törlését. Papolhatunk munkafe­gyelemről, ha ilyen ember is oklevelet, pénzt kaphat. — Mindebből arra következtetek, hogy hallgatnak szavára. — Általában. Azt mondják az illetékesek: „Maguk dolgoznak ott, maguknak látniok kell, ki mit érdemel, mi a teendő, mi a gond”. — Elégedett-e jogkörével? — A szakszervezeti bizottság üléseire meg­hívják a kecskeméti gyár mind a négy főbi­zalmiját. Ott vagyunk a fővárosi vállalati tanácskozásokon is. Az szb-ülések határo­zatai még pontosabban tükröznék a dolgo­zók érdekeit, ha szavazhatnának is a főbizal* miak. — Mit tenne, ha nagyobb beleszólása vol­na az ügyekbe? — Megkérdezném: nálunk nem volna-e érdemes Horváth Ede módszerének a köve­tése. Mintha kicsit többen dolgoznának az irodákban a kívánatosnál. Mostanában is sok új arcot látok, itt a műhelyben meg el­kelne a munkáskéz. — Szigorúan htvatatos ügyeken kívül be­szélt-e már a gyár igazgatójával? — Mind a ketten KSC-drukkerek vagyunk. Tóth elvtárs ráadásul elnökségi tag, van miről szót váltanunk. Magány Dezső művezető egy pillanatra sem titkolja — örömömre —, hogy bizony néha összeadta tkozott a hatszoros aranykoszo­rús Dugonics szocialista brigád vezetőjével, Dómján Kálmán főbizalmival. — Mind a ketten azt akarjuk, hogy job­ban menjen a munka. Természetesen csak a hogyanon vitatkozunk néha-néha. Kálmán kitűnő partner. Jó példájával ösztönzi dol­gozótársait, tájékoztatja őket a tervekről. Viszi a zászlót. Szinte fölösleges ezek után megkérdez­nem a sugárfúró gépen dolgozó brigádveze­tőt, hogy miért, miként lesz valaki főbizalmi. — Apáimnak a Rákóczi út sarkán, a hel- véciad bolt helyén volt üzlete. Én ipari pá­lyára mentem. Kezdetben a Finommechani­kai Vállalatnál dolgoztam, majd átmentem a SZÍ M-be. Átképzésként szereztem szakmát. Másodszor választottak titkos szavazással főbizalminak. — Atmenne-e hasonló munkakörbe más kecskeméti üzembe? — Miért mennék? — Mondjuk havi ezres többletért? — Annyiért sem. Kedvelnek, becsülnek, kétszázötvenen szavaztak bizalmat, a gyár is fejlődik. Éhben maradtunk. H.. Ni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents