Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-01 / 180. szám

1986. »Uf tuztiu 1. 0 PETŐFI NÉPE • 5 KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉS AZ IPAR FELADATAIRÓL A beszélgetés Végé Iván vitaindítójával kezdő* dött: — Ha a termelési struktúra módosításának lehe­tőségeit vesszük nagyító alá, először meg kell vizs­gálnunk a gépipar helyzetét. Ez az az alapvető iparág, amelynek a fejlettségi szintje meghatároz­za az összes többiét. Hiszen, a könnyűipar, az élel­miszeripar, az építőipar is azokkal az eszközökkel dolgozik, amelyeket a gépipar készít számára. Me­gyénkben is kiemelt figyelmet fordítunk erre az iparágra. , A másik fontos kérdés: milyen szellemi és tech­nikai háttérrel rendelkezik Bács-Kiskun megye ipa­ra a váltáshoz? Milyen a szellemi fogadókészségünk a feladatok megvalósításához? A közelmúltban végzett MTESZ-felmérések alap­ján mondhatom: az a 3 ezer 700 mérnök, aki a me­gye különböző gazdasági ágazataiban dolgozik, igen nagy potenciális erő. őket megfelelő szervezés­sel ennek a célnak a szolgálatába lehet állítani. Korántsem ilyen kedvező a műszaki, technikai háttér. Igaz, vannak nagyon korszerű üzemeink, de a többség lemaradt. A gépipar például nem éri el az országos átlag 60 százalékát sem a műszaki, tech­nikai színvonal tekintetében. Ez egy súlyponti prob­léma, amelynek megoldása pénzt és megfelelő gon­dolkodásmódot igényel. Megfontolt döntésekre van szükség, mert nem mindegy, hogy az adott új tech­nológia valóban hozza-e azt az eredményt, amit el­várunk tőle. Ebben nagy felelőssége van a gazda­sági vezetőnek. Hogyan, mire használja fel azt a kevés pénzt, ami a rendelkezésére áll? A beruhá­zás eredményéként jól eladható terméket tudnak-e majd gyártani? A fejlődés érdekében — az ésszerűség határán belül — meg kell ragadni minden elérhető anyagi forrást a vállalatoknak. Jó lehetőséget kínálnak erre a világbanki hitelek, a különböző pályázati rendszerek. Ezekkel egyre inkább élnek is gazda­sági egységeink. így próbálják megújítani termelé­si és termékszerkezetüket. A struktúraváltás alatt én nem feltétlenül egy teljes termékkicserélődést értek. Ha a Mezőgép például gyárt egy vetőgépet, egyáltalán nem mind­egy, hogy az mit tud. Fejlesztik-e, hogy biztosabb, egyenletesebb legyen a korábbinál a vetési teljesít­ménye? De az elavultat, amelynek a gyártás során nagy a fajlagos energiafelhasználása, azt el kell hagyni. Vagyis két kérdés van: a struktúra váltása során a gyár felkészül-e a meglévő termék korsze­rűsítésére; másrészt: elhagy-e korszerűtlen gyárt­mányokat és helyette teljesen újakat készít? Ejtsünk néhány szót a szabályozó rendszerünk­ről is. Arról, hogy miként segíti, vagy gátolja a megújhodást. A kormányzat részéről kétségtelen az a törekvés, hogy a fejlődést szolgálja a szabályo­zás. Ám számtalan fék belekerült, a jószándék el­lenére. Csak egy példát említek, a felhalmozási adót, ami ellene hat a műszaki, .technikai megúju­lásnak. A teljesség igénye nélkül, inkább csak kérdések formájában vázoltam a problémakört. Azt hiszem, ezek megválaszolásában sokat segíthetnek a vál­lalatok itt jelenlévő vezetői, képviselői. Döcögő háttér P. N.: — Az egyértelmű, hogj Nyirádi Mik- a gépipar színvonala alapvető­lös: — A gép- en meghatározza a többi ágaza­iparban a tér- tét is. Milyennek látják sajái mékszerkezet- lehetőségeiket a struktúravál­váltás sokkal tásban ennek az iparágnak a je­bonyolultabb, lenlévő képviselői? mint egyéb iparágakban. Ha mi új gépet akarunk gyártani, ah­hoz esetenként ezernél is több alkatrészt kell készí­tenünk, amit rendkívül sokféle technológiai eljá­rással lehet előállítani. Ezért csak indokolt eset­ben szabad új terméket bevezetnünk. Egyébkénl úgy ítélem meg, hogy jó a gyártmánypolitikánk mert szervezettségi felépítésünknek megfelelően stratégiai termékcsaládokat sikerült kialakítanunk Ezeket szétosztottuk a vállalat hat gyára között úgy, hogy bizonyos egyensúlyi helyzetet teremtsünk Ez a struktúra képes olyan gondokat áthidalni, hogy egy- termék piaci gyengesége nem rendíti meg s vállalatot. Bodor János: — Az Április 4. Gépipari Művek sajátos helyzetben van a többi megyei vállalathoz képest. Nemcsak a megyében van részlege. Cégünk létrejöttét egyik termékünknek, a vízkezelő beren­dezésnek köszönheti. Ez ma is összekötő kapocs valamennyi szervezeti egységünk között. Ugyanak­kor ügyeltünk arra, hogy „több lábon álljunk”, tehát nemcsak vízkezelő berendezések képezik pro­filunkat, hanem gyáranként vagy szervezeti egy­ségként más és más kiegészítő profilunk van. A termékszerkezet-váltás eredményeként min­denképpen ki akarjuk elégíteni a fizetőképes piac igényeit. A piac követelménye: nőjön a termék munkaigényessége, javuljon a minősége és minél kevesebb anyag legyen benne. P. N.: — Ha már említette anyagot: sokszor hallani arr hogy akadozik az ellátás, n« megfelelő a minőség. Mik eza kapcsolatban a tapasztalataik? Bodor János: — A problé­mákkal küsz­ködő hazai ko­hászat elég sa­játos módon reagál a megrendeléseinkre. Felmérik a vállalat igényeit, majd annak egy részét, mint kontingei közlik velünk, hogy körülbelül ennyire számíth tunk. Utána arra hivatkozva, hogy tőkés export-k telezettségeik vannak, nem igazolják vissza a töb let kohászati termékigényeket. Ráadásul ennek a sajnálatos ellentmondása, hogy ezeket az ala anyagokat kiviszik a világpiaci ár 20—30 száza! kával olcsóbban! Petrovics László: — Nagy gondokat okoz a gép­ipari cégeknek a háttéripar. A mai helyzetben mind belföldre, mind pedig exportra gyorsan kell szállí­tási ajánlatot tenni. Sokszor nem szabad vállal­koznunk erre, mert a megfelelő anyagok nem sze­rezhetők be időben. Ám ez nemcsak az alapanya­gokra igaz, hanem a magasabb feldolgozottságú termékekre is. Várakozott már készreszerelt beren­dezésünk egy elektromos kapcsoló vagy kábel hiá­nya miatt is. Ez a helyzet még egy olyan kis cég rugalmasságát is nagymértékben lecsökkentheti, mint amilyen a kalocsai Kisgépgyártó Vállalat. A megrendelőt nem érdekli, hogy miként szerezzük be az anyagokat. Tárgyaláskor erre nem hivatkoz­hatunk. Létérdek a szerkezetváltás Ma már nyilvánvaló, hogy a magyar gazdaság veszített versenyképességéből az utób­bi években. Az okokat keres­ve kiderül, hogy elavult ter­melési struktúránk jelentős mértékben befolyásolja a cse­rearányok romlását. Adott tehát a feladat: meg kell újí­tani a termelési struktúrát. De hogyan? Ennek lehetősé­geiről és akadályairól beszél­gettünk Birkái Bélával, a Pe­tőfi Nyomda Igazgatójával, Bodor Jánossal, az Április 4. Gépipari Művek műszaki ve­zérigazgató-helyettesével, Föld­vári Istvánnal, a Bajai Épü- letasztalosipari Vállalat igaz­gatójával, Nyirádi Miklóssal, a kecskeméti Mezőgép távlati tervezési és közgazdasági ve­setőjével, Petrovics Lászlóval, a kalocsai Kisgépgyártó Vál­lalat műszaki igazgatóhelyet­tesével, Szendrey Sándorral, a Magyar Nemzeti Bank megyei igazgatójával, Tóth Ferenccel, a megyei pártbizottság gaz­daságpolitikai osztályának ve­zetőjével és Vágó Ivánnal, a megyei tanács Ipari osztályá­nak vezetőjével. Irányt ad a piac P. N.: — Megrendelő. Piac. Földvári 1st- Immáron sokadszor visszatérő ván: — Alap- fogalmak. Milyen mértékben be­vetőén. A Bajai folyásolja a piac igénye a ter­Épületasz- mékstruktúra megváltoztatását? talosipari Vál-’\ lalatnál legalábbis ezt különösen éreztük. Az el­múlt évben az építőipar visszaesett és nem igényel­tek tőlünk ablakokat. Alapvetően két típust gyár­tunk. Egy egyszerűbb, hagyományosan és 1976-tól, saját fejlesztés alapján, az úgynevezett „DUNA- TERM” hőszigetelt üvegezésűt. Ügy terveztük, hogy az elmúlt évre csökkentjük a hagyományos termék gyártását, s növeljük a modernebbét. Ebből 120 ez­ret akartunk eladni, és végül örültünk, hogy 90 ez­ret elvittek belőle. Szerencsére a hagyományosból némiképp sikerült pótolni a kiesést. Idén úgy tű­nik, van némi felfutás. Megélénkült az építkezés. Birkás Béla: — A Petőfi Nyomdában 1967-ben meg­kezdtük a struktúraváltást, s mára jelentős csoma­golóanyag-bázist építettünk ki. Már ebben az idő­szakban rádöbbentek a magyar gyártócégek, hogy eredményesen csak akkor tudják értékesíteni ter­mékeiket a világpiacon, ha azok csomagolása is vi­lágszínvonalú. Érzékelve az igényt, időben léptünk. 1974-ben például az országban először mi vezettük be az öntapadós címke gyártását. Ennek a gyorsa­ságnak az előnyeit ma is élvezzük. Ugyancsak gyors fejlődést értünk el az úgynevezett faltkarton­dobozok gyártása során is. Ennek kapcsán gyü­mölcsöző együttműködést sikerült kiépítenünk a TUNGSRAM-mal. Az utóbbi két évben megdup­láztuk a termelést. Idén 9—10 ezer tonnát állítunk elő a dobozokból. A struktúraváltás következő lép­csőiéként az idén új technológiát vezetünk be. Ez a tekercses mélynyomtatás, amivel eddig még nem foglalkoztunk. Az új termék szintén a csomagoló­anyagaink körét szélesíti. A szürkeállomány szerepe P. N.: — A váltásokhoz szak- Birkás Béla: emberekre, alkotó műszakiakra — A Petőfi is szükség van, akik nemcsak be- Nyomdának fogadni, hanem kezdeményezni ebben az inten- is képesek az újat. zív fejlődési szakaszban sikerült kinevelnie egy olyan szakem­bergárdát, amely meg tudott birkózni a feladatok­kal. El kell mondani, hogy ez nem kis anyagi ál­dozattal járt. Képzésüket részben itthon, de ha a technológia úgy kívánta, külföldön végeztettük el. Bodor János.: — Ügy érezzük, hogy félegyházi vállalatunknál jó a szellemi fogadókészség. Kiala­kult egy olyan légkör, ahol az innovációs lánc va­lamennyi elemének tagjai érzik a termékszerkezet módosításának szükségességét, a munkástól a mér­nökig. Ez persze nem jelenti azt, hogy az Április 4. GM-nek nincsenek „szürkeállomány”-gondjai. Nálunk is elkelne egy kicsit több szellemi erőforrás, frissítés. v Földvári István.: — A műszaki értelmiség nehe­zen jön vidékre, így Bajára is. Szinte az egyetlen mód, hogy a szakembereket meg tudjuk kötni, az, ha tanulmányi szerződéssel elküldjük a dolgozóink gyerekeit különböző egyetemekre, főiskolákra. Utá­na visszájönnek. De frissen végzett faipari mérnö­köt, üzemmérnököt évek óta nem tudtunk odacsal­ni, pedig minden évben elmegyünk azokra a ta­lálkozókra, amelyeket az egyetem szervez. Most csak három faipari mérnökünk van. Ez alapvetően befolyásolja a gyárrtmányszerkezet-változtatás üte­mét is. Csak apróbb lépésekkel haladhatunk elő­re... P. N,: — Számtalan gyáregység Petrovics önállóvá vált, vállalati tanácsok László: — Vál- alakultak. Milyen újkeletű prob- lalatunk kor lémákkal kellett szembenézniük? rábban az ÉP- Módosulások hogyan szolgálják az GÉP keretén új feladatok végrehajtását? belül dolgo­zott. Onnan váltunk ki két éve. önállóságunk egy­beesett azzal az időszakkal, amikor az építőiparban jelentkeztek a beruházási stop hatásai. Ráadásul akkor még nem jelent meg az a PM-rendelet, hogy csak „tiszta” pénzügyi alappal lehet új vállalatot alapítani. így az ÉPGÉP-től „örököltünk” 8 millió forint adósságot. Ezt most is nyögjük. Ráadásul a termékeink iránt visszaesett a kereslet. Ez a hely­zet struktúraátalakításra kényszerített bennünket. A típustermékeinket kisebb mennyiségben tovább­ra is gyártjuk. Komoly, fizetőképes vállalatokkal alakítottunk ki kapcsolatokat. A Vákuumtechni­kai Gépgyárnak 10—15 millió forint értékben lám- pabúra-lefújógépeket készítünk. Gyümölcsözőnek látszik a kőolajipari vállalattal kötött együttműkö­dés is. Nekik kitörésgátlókhoz forgácsolt alkatrésze­ket gyártunk. Nemrég pedig sikerült „beszállnunk” a Téglaipari Tröszt rekonstrukciós munkáiba is, ahová különböző szárító-, szellőztetőkocsik készíté­sét vállaltuk el. Földvári István: — 1985. január 1-től önálló lett a vállalatunk. Ehhez új szervezetet kellett kalakíta- nunik. Júliustól áttértünk mi is az új irányítási for­mára. Közgyűlés van és választott társadalmi veze­tőség. Ügy gondolom, hogy a közgyűlés a lehet leg­demokratikusabb irányítási forma. Eddig még va­lamennyi közgyűlésünk 90 százalék feletti jelenlét mellett folyt le. Az emberek hisznek benne, tényle­gesen, jobban magukénak érzik a céget. Ennek kö­vetkeztében anélkül, hogy győzködni kellene, min­denki többet vállal a munkában. Bodor János: — Az Április 4. GM szervezeti egy­ségeiből leányvállalatokat hozott létre. Így biztosí­totta a piachoz való rugalmas alkalmazkodás lehe­tőségét. Ezzel ugyanakkor fennáll annak a veszé­lye, hogy a kis egységek elveszítik a piac befolyá­solásának lehetőségét. Létrehoztunk tehát egy gép­ipari fejlesztő, kutató leányvállalatot, hogy áthidal­juk ezt a problémát. Perspektivikus célként Félegy­házán kísérleti sörgyár létrehozásával is foglalko­zunk, gazdasági társulás formájában. A három sza­badalomra épülő, évi negyvenezer hektoliter kapaci­tású sörgyár megítélésünk szerint referenciaként szolgálhatna a hazai és a fejlődő országok piacán. A továbbiakban is részt kívánunk venni a külön­böző tárcaszintű programokban. De élni akarunk a lízing adta lehetőségekkel is. Egyik ilyen termék­szerkezet-váltáshoz kapcsolódó háttéripari tevékeny­ségünk, az úgynevezett edényfenék-sajtolás, amihez a közelmúltban lízing formájában szereztük be a szükséges alapgépeket egy NSZK-beli cégtől. Lép­nünk kellett, mert csökkenteni akartuk az import- kiadásokat. Megérte, mert újabb tőkés exportlehe­tőségekhez is jutottunk. P. N.: — A további fejlődés érde­Nyirádi Mik- kében újabb forrásokra van sziik- lós: — Az el- ség. Ilyenek a lízingek, a kttlön- adósodás több, böző világbanki hitelek. Meg- viszonylag jól oldást jelenthet a külföldi tőke működő válla- bevonása is? latot megren­dített. Mi is eladósodtunk már az ötödik ötéves tervben, de úgy hittük, hogy a jelenlegi eredmény­nél lényegesen kevesebb is elég lesz ahhoz, hogy e terhektől megszabaduljunk. A hét-nyolc éve fel­vett hiteleink visszafizetéséhez — akkor úgy gon­doltuk — mára bőven elég lesz 200 milliós ered­mény. Még a 300 millió sem elég! Most tehát némi pénzhiánnyal küszködünk. Keressük a lehetősége­ket, hogy elviselhető feltételek mellett valamilyen forráshoz jussunk. Ma nagyon úgy néz ki, hogy ennek egyetlen lehetősége, ha valaki elő tud ruk­kolni egy megfelelő tőkés exportígérettel. Blrkás Béla: — A fejlődés nem állhat meg. Ezért — figyelembevéve a Petőfi Nyomda eladósodottsági szintjét — mi is világbanki hitelek és lízing-beszer­zések útján próbálunk előbbre lépni. Vegyes válla­latokat alakítva a későbbiekben külföldi tőke be­vonása is szóba jöhet. Ám érdeklődésünkre az ille­tékesek megnyugtattak: ne higyjük, hogy pár hónap vagy akár néhány hét alatt el lehet egy ilyen ügyet intézni. Szendrey Sándor: — Én, amikor a forrásokról beszélek, nemcsak a pénzre gondolok. Ahhoz, hogy egy termelési szerkezet átalakuljon, a piac egyre szigorodó követelményeinek képes legyen eleget tenni, szükség van egy szubjektív tényezőre is: a megújulni képes, nagy hozzáértéssel rendelkező, a gazdasági célokat jól értő vezetőre. A vezetői igé­nyességre tudok jó példát mondani. A Petőfi Nyom­da évek óta állandóan hozta azokat az újszerű tech­nológiával kapcsolatos kölcsöntőkeigényeit a bank­hoz, amelyekkel a termékstruktúra-váltást, a minő­ségi együttható javítását elő tudtuk segíteni. Min­dig nagy gondot fordítottunk arra, hogy a vállalat hitel-visszafizetési képességét megőrizzük. Közö­sen ügyeltünk arra, hogy a fejlesztés szinte önma­gát termelje ki. Fontos tehát, hogy ne kerüljenek a vállalatok olyan helyzetbe, hogy a gazdasági sza­bályozók szorítása esetleg alaphiányt okozzon, a a visszafizetési képesség elvesztése miatt hitel-át­ütemezést kelljen kérnie. A másik, amire nagy gon­dot fordítottunk a vállalatokkal együtt, a deviza­kitermelési mutató és a nettó devizahozam összefüg­gésének vizsgálata. Erre a mutatóra a cserearányok miatt különösen oda kell figyelni. Üjabb jelenség a közös vállalat, főleg a nemzetközi tőke magyar ipari fejlesztéshez való kapcsolódása. Mi a jövő­ben nagyon szívesen részt veszünk olyan közös vál­lalkozásokban, ahol külföldi tőkéstárs hozna be bi­zonyos licenceket, know-hőw-kat és vállalkozna arra, hogy a nemzetközi piacokon a közösen előál­lított terméket értékesíti. így a Mezőgép Vállalat­nak, de a kalocsai Kisgépnek is hadd tegyem meg az ajánlatot: ha' közös vállalatot hoznának létre, a bank részéről mi tőkéstársként hajlandók lennénk belépni. Szólni kell a szabályozók korlátozó hatásáról is. A műszaki fejlődés igényli, hogy vállalataink gyor­sabban léphessenek előre. A szabályozók korlátozó hatása sokszor gátolja ezt a folyamatot. A megter­melt és a megmaradó érdekeltségi alapok ne első­sorban a személyes jövedelmek termelésére, hanem a műszaki fejlesztésre fordíttassanak! A jelenlegi szabályozók hatására a vállalatok előre „kiengedik’' a jövedelmeket. Teljesítmény nem áll mögötte. A teljesítményekkel szinkronban kell előrehaladniuk a személyi jövedelmeknek. Végezetül egy gyakorlati tanács: ott, ahol tőkés exportra dolgoznak, s ebbe tőkés importot felhasz­nálnak, az importanyagot ne vámoltassák el, ha­nem a vámhatóságnál kezdeményezzenek késlelte­tett vámeljárást. Ez lényegesen olcsóbbá teheti az új tőkés exportot. Az a tapasztalatunk, hogy ezt a rendelkezést nagyon kevesen ismerik és nem is al­kalmazzák. Az exportra termelő vállalatoknál a rendelkezés erre lehetőséget ad. Ezt nem kihasz­nálni vezetői bűn. Csillapítani a „Rózsa Sándor-effektust” A háromórás beszélgetés tapasztalatait Tóth Fe­renc ekképpen foglalta össze: — Már a 70-es évek közepétől időszerűvé vált a struktúraváltás. Az akkori — különböző szintű — párthatározatok is felvetették ennek szükségességét. Mégis utólagosan visszatekintve, el kell mondanunk, hogy ez a folyamat igen lassan megy végbe a gaz­daságban. Kicsengett a beszélgetésből, hogy szük­ség van egy sor központi intézkedésre, de van bő­ven megyei és vállalati feladat is. Először a köz­ponti feladatok közül említenék néhányat. Talpra kellene állítani a teljesítmények és a jövedelmek közötti kölcsönös viszonyt. A keresetszabályozás egyelőre nem képes ezt elismerni. Szükség van a döntéshozatal felgyorsítására. A szelektivitást mind az iparpolitikában, mind a beruházáspolitikában meg kellene valósítani, hasonlóan a mezőgazdaság­hoz. Ott sokkal inkább kikristályosodtak a sze­lektív feltételek. Például a különböző támogatási rendszerek termék- és tevékenységmélységűek, ugyanúgy gyakran az elvonási rendszer is. Vagyis, ott jobban tud igazodni a vállalati vezetés a köz­ponti szándékhoz. Lényeges továbbá, hogy a ter­mékkorszerűség és a jövedelmezőség között legyen egyértelmű összefüggés. A „Rózsa Sándor’-effektus számottevő csillapítása alapvető lenne már a gaz­daságban. Arra gondolok, hogy elvesszük a gazda­goktól a pénzt és odaadjuk a szegényeknek. Ez nem segíti a termékszerkezet korszerűsítését; A sza­bályozó adottság. Azt tudomásul kell venni. Vi­szont a szabályozás irányának a kiszámítása lénye­ges volna a jövőben kockázatvállalás szempontjá­ból. A megyei iparpolitikában mi valóban megkü­lönböztetett szerepet szánunk a gépiparnak. Kérjük azonban, hogy lehetőség szerint kapcsolódjanak az iparvállalatok az élelmiszer-gazdasághoz. Teremt­sék meg háttériparát, fonódjon össze a mezőgazda- sági tőke az ipari és banktőkével. Erre igazából még nincs példa a megyében. A csomagolóeszköz­gyártás továbbfejlesztése ugyancsak fontos. Erre vannak kezdeményezések és eredmények. A Petőfi Nyomda és a Kőbányai Könnyűfémmű kecskeméti gyáregysége is készül egy igen komoly beruházás­sal, amelynek eredményeként korszerű csomagoló­eszközökkel képesek lesznek ellátni az élelmiszer- gazdaságot. Ez ma már alapvető feltétele a külpia­ci értékesítésnek. Szeretnénk, ha országos nagyvállalatok — főkép­pen a híradástechnikában, az elektronikában — te­lepülnének a megyébe. Hasonlóan szívesen látjuk a közúti járműgyártást is. Ebben van konkrét ered­mény: az Ikarusz a közelmúltban vásárolta meg Kiskunhalason a Fémmunkás gyárát. Meggyőződésem, hogy a jövőben azok a vállalatok tudnak igazán sikeresen működni, amelyek csatla­koznak a pályázatokhoz, amelyeket az ágazati mi­nisztériumok, az OMFB, a külkereskedelmi minisz­térium vagy a kormány ír ki. Ez lesz a pénz meg­szerzésének egyik legfontosabb eszköze. Ehhez fog majd ragadni a banktőke, társulnak a partnervál­lalatok és más ágazatok vállalkozásai is. A vállalatok hatáskörében a műszaki fejlesztés­ben az újítások, találmányok, szabadalmak körüli sanda szándékokat el kell oszlatni. Fontos lenne, hogy az újítókat, műszaki fejlesztőket megbecsüljék úgy, hogy megérje nekik az újítás, illetve a válla­lat is vállalhassa az érte járó kifizetést. A tőkemozgást jelentősen megélénkíthetik a vegyes vállalatok. Ezt a politika támogatja. Igaz, néha még lassú a döntés. Nemcsak tőkés országok­kal való közös vállalatokról van szó újabban, ha­nem a szocialista országokkal is. Főként a szovje­tek érdeklődnek ezek iránt az élelmiszer-gazdaság­ban és más területen is. Az adódó lehetőségeket fel­tétlenül ki kell használni. Van gondunk még mindig a gyári, gyáregységi rendszerrel. Leggyakrabban el vannak szeparálva a piactól. Ide kereskedelmi és műszaki fejlesztési funkciókat kellene telepíteni a vállalati központok­nak. Ez is kisegítené a termékszerkezet korszerű­sítését. De nem mondunk le — ha az közgazdasági­lag indokolt — a gyárak, gyáregységek további önál­lósításáról, a szervezeti korszerűsítésről sem. Igaz, ez egyre nehezebbé válik. Jobban szorgalmaznánk az iparvállalatok és a fel­sőfokú intézmények, kutatóhelyek egymásra talá­lását, együttműködését. Van — nem is kevés — teendő a vállalatok belső érdekeltségi mechanizmusának fejlesztésében is. Közte a megfelelő bérformák, ösztönzési rendsze­rek kiválasztásában, alkalmazásukban. Gyakran oktalan a félelem a teljesítménynövekedéssel járó többletbér kifizetésétől, a normák karbantartásától, a „húzó” emberek megfizetésétől, akik valóban ten­ni akarnak és tudnak a vállalatért. Ezen. is változ­tatni szükséges. Gaál Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents