Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-05 / 183. szám
1 ® PETŐFI NÉPE © 1986. augusztus 5. A KÖZÖSSÉG SZOLGÁLATÁBAN Kell egy csapat7 Él Izsákon egy fiatalember, aki tiszteletre méltó szorgossággal dolgozik a közművelődésért. Ért az emberek nyelvén; közönsége körében forgolódik nap mint nap; segítőkész, önzetlen és sok jó ötlete van! Mi szükséges még a szakmához? Azt kínál az embereknek, amit igényelnek! Természetesen mindent kulturált tálalással. Vagyis korszerű gondolatot valósít meg sportrendezvényekhez kapcsolódó táncmulatságokkal, társas együttlétek, beszélgető- délutánok szervezésével. Hogy milyen költségvetés, bői dolgozik? Semmilyenből! Intézményi háttér nélkül, baráti, rokoni segítséggel kreálja a semmiből — a hakniműsoroknál százszorta élvezetesebb — „kupamérkőzéseit”. így nevezi ő, amit a szaknyelv talán úgy mondana: „komplex rekreációs program". Az amatőr népművelő mindezért nem kap fizetést. Másból él. A Magyar Posta izsáki hivatalának megbecsült dolgozója. Pénzre nem kacsintva szegődött a közművelődés szolgálatába. A fiatalember neve; Hajnal Sándor, # Hajnal Sándor, akinek sokat jelent a barátság. — 1970 szeptemberében lettem postás — mondja a lelkes szervező. — Jelenleg a kézbesítő csoport vezetője vagyok. Nivával járom nap mint nap a határt, a külterületre viszem a küldeményeket. — Elismerés? — 1992-ben a Kiváló Dolgozó, három évre rá a Kiváló Munkáért kitüntetést kaptam meg. Legnagyobb kitüntetésem azonban, hogy megbecsülnek az emberek. — Ez persze nemcsak a csoport-, hanem a „csapat”vezetőnek is szól. . . — Én is úgy érzem, hogy a szer. vezőmunkám is számít. Sokan tudják, hogy a Fodor-erdei labdarúgók csapatkapitánya vagyok, — Hol van a Fodor-erdő? — Sporttelepünk Izsák keleti részén, Szajorban van. Nem mesz- sze az iskolától. Már a háború előtt is oda járt a tanyák fiatalsága. A tanítók irányításával .sportnapok, ünnepek, majálisok, szüreti bálok szerveződtek ott. Mi újra felfedeztük a helyet és azt, milyen jó néha megállni és játszani egy kicsit. — Hogyan verbuválódott az egyesület? — Nem vagyunk mi igazi, bejegyzett klub. Nincsenek tagkönyveink, igazolások. De a barátság csapattá szervezte az alkalmilag üsszeállíott focistákat. Bárki jöhet. szívesen fogadjuk. Jelenleg — ha a hozzátartozókat, családokat is számolom — száz-százötven fős a közösség. Kupanapokon persze többen vagyunk: hét-nyolc- százan is. Vagy az izsáki kőművesek, vagy a szobafestők tizenegye jön el ellenünk mérkőzni. Játszottunk már az Izsáki ME- DOSZ válogatottjával és a honvédségi csapattal is. A rangadók után zenés esteket szervezünk. A családok főznek, aztán végigkóstoljuk, kié a legjobb pörkölt vagy gulyás. — Szabadidejében szervezi a találkozókat? — Részben igen, A munkahelyem olyan, hogy napközben is szervezhetek. Hirdethetem, mikor lesz megint forduló. Több száz ember elhelyezésére azonban föl kell alaposan készülni. Ezért — barátaimmal. Bus Lászlóval, Szakái Imrével (és amíg élt. Német Lajos sógorommal) — már a vár- vavárt szombat hetében szabadságra megyünk. Szervezni kell! Építeni a sátrakat és a zenekarnak a színpadot. Mellékhelyiség és szeméttároló is szükséges! Sokaknak csak ürügy a foci. Nem is nézik a meccset, hanem disku- r álnak, énekelnek, sétálnak a szép erdei tisztáson. — Hogy indul a szervezés? — Ha már sokan sürgetnek; „Sanyikám, jó lenne már megint egy kupanap!”, megkezdjük az előkészületeket. Szinte mindenki segít. Bátran mehetek az állami gazdasághoz vagy a téeszhez traktort, fűrészt, vagy faanyagot iker. ni. A plakátokat legépelik és fénymásolóval sokszorosítják meghívóinkat. Aztán jönnek a kisiparosok. Ácsolnak, kaszálnak, szerelik a villanyt. Van olyan, aki pénzt ajánlott föl, hogy támogas. sa egyesületünket. Az izsáki rendőrök is kijárnak ide és nekünk szurkolnak. — Azt mondta, zenekart is fogadnak. — László Miklós együttese tud a fiataloknak és az idősebbeknek is tetsző nótákat játszani. Ha vége a mérkőzéseknek és leszáll az est, hajnalig áll g bál. Járnak ide hetven-nyolcvan éves nagyszülők, s iskolás gyerekek is. Aki nem táncol, beszélget. Az időisebbbek elnézik a fiatalokat. Ki kinek a fia vagy lánya? A község vezetői is ellátogatnak rendezvényeinkre. Legutóbb országgyűlési képvise. lőnk itt .tartotta fogadónapját. Volt beszélgetőtársa bőven ... — Tehát a község vezetői Is Ismerik munkáját? — Igen, ismerik. Most közös sportnapokat készítünk elő a KISZ és az MHSZ vezetőségével. Szeptemberre tervezzük a „FUT- IZSÁK” sportnapot. A bátor vállalkozók Izsákról futnak majd a Fodor-erdőig, De sok más közös program is van. Télen például itt szánkózik és síel a község apraja- nagyja. Arról is szó van, hogy parkerdővé építik majd ki ezt a szép területet. — Megéri ez a sok lótás-futás? — Az emberek örülnek, ha kint a szabadban nyugodtan beszélgethetnek, elénekelhetik kedves régi nótájukat. Néha persze úgy kell meggyőzni őket arról, amit maguk is kedvelnek. De a barátság jó dolog! Sokan — ha erről beszélnek — azt mondják, fizess „barátsággal” a boltban! Szerintem csak az tudhatja igazán, milyen jó örömet szerezni, aki már maga is szervezett hasonlót ... Mert kell egy csapat, s nagyon jó, ha valaki rátalál a saját közösségére. Farkas P. József Tardi Gábor: /lakótársak 1. Azon a kora tavaszi délelőttön ketten szálltak le a vonatról: a kőműves vállán mészfoltos malterkeverő kanál, melynek végén zakója és egy ruhaneműkkel tömött batyu himbálódzott, bal karját nadrágszíjjal összeszorított bőrönd húzta, míg a másik jövevénynél, a fiatalembernél csak egy könnyű utazótáska volt. A kőműves egy pillanatra megállt, szusszantott. Végighordozta tekintetét a peron mentén húzódó fehér kőkerítésen, a kerítéshez láncolt padokon, az állomás süveg alakú tetőzetén, a hozzáépített, édes-mostohaként kezelt vasúti restin. Elégedetten nyugtázta, hogy lám, ismét a nyaralótelepen van, s mint minden szezonkezdet előtt, most is idejekorán elkezdheti a munkát. Nehézkesen baktatott a napfénysárga kavicsokon, amiket még nem lepett be a por, csupán néhány gyufaszál hevert köztük, mint megannyi hullámtörőre vetett kenu. Előtte lépdelt a fiatalember. Az újságosbódénál megállt, levette a napszemüvegét, és tüzetesen megnézett egy színes magazint. A kőműves rásandított, aztán némán elhaladt mellette. Átvágott a parkon, befordult egy mellékutcába. Kétoldalt, a kerítések mögött felújított parasztházak álltak, de néhány kétszintes villa is emelkedett köztük. A kőműves időnként megállt, ajkbiggyesztve vizsgálta az építményeket. Amikor lehajolt a bőröndért, hogy immár késlekedés nélkül folytassa útját, ismét megpillantotta a fiatalembert: az utca végén lépkedett könnyedén, s a házszámokat nézegette. Az öregasszony háza két részből állt, egy emelt, négyzet alakú tömbből, meg a csirkeláb-rajzolta földes udvar végéig nyúló lapostetejű melléképületekből; az utóbbi két külön bejáratú helyiség, nyárikonyha és mosókonyha. A csengetésre előbb a csipkefüggöny libbent félre a nagyház ablakán, csak azután araszolt elő botjára támaszkodva az öregasszony. Fejkendője keresztre feszített védőlécként fogta körül az arcát. — Magában, mester uram? — kérdezte, miközben összehúzta a szemöldökét; a gyér szőrszálak úgy kapaszkodtak egymásba, akar a szikes talajon vegetáló bogáncs. — Hogyan másképpen — kérdezett vissza a kőműves. — Mert ide holmi fehércseledet nem hozhat, azt tudatom! — támadott az öregasszony. — Tudatja minden érkezésemkor, öreganyám. — Cselédnek itt vagyok jómagam! Mosok magára, vasalok magára. Már ahogy ezt eddig is megtettem. S nem kell bizonygatnom: igen csekély ellenszolgáltatás fejében. A kőműves kijelentette: nem hibás az emlékezőtehetsége, különben sem hálózhatná be akármilyen kis nőcske, önéki a fővárosban saját lakhelye és bekeretezett mesterlevele van — a lakhelyről, a város szélére vontatott, tengelyig földbe süppedt, komfort nélküli, kiselejtezett cirkuszoskocsiról nem beszélt részletesen. — Bölcs beszéd — bólintott az öregasszony. Gyors pillantást vetett a súlyosnak látszó bőröndre. — Akkor pediglen marad a tavalyi lakbér, nálam nem emelkednek az árak, mint a piacon. — A mondat végét elharapta, mint aki máris megbánta döntését. Akkor ért oda a fiatalember. A kőműves bizalmatlanul nézte simára borotvált arcát, divatos öltözetét. Beleszippantott a levegőbe: soha nem érzett kölni illata támadta az orrát. — Pálné? — kérdezte a fiatalember. Vállára kanyarította a sporttáskát, felbontott egy doboz cigarettát, s hosszúszálú szivarkát illesztett az ajka közé. — Remélem, megkapta a levelezőlapomat. — A szoba tiszta és takaros, rögvest elfoglalhatja — válaszolta az öregasszony. — Föltéve, ha maga a Bakos. — Bakos Aron a nevem — mondta a fiatalember. — Akkor rendben vagyunk. — Az öregasszony hegyes állával a kőművesre bökött. — Ismerkedjen meg a szomszédjával; magányos, j óravaló munkásember. Biztosan összefér majd a természetük. A kőműves a foga közt préselte a nevét. Nem számított szomszédra. főleg ilyen közelire nem; a nyárikonyha melletti helyiség esztendők óta üresen állt, az itt töltött hónapokban titkon sajátjának tudta, sőt, a többi mellék- épületről ugyancsak így gondolkodott, természetesen beleértve a kissé távolabb álló, ám mindenképpen idetartozó budit is. Bakos Áron közelebb hajolt. — Ne haragudjon, nem értettem tisztán a nevét. — Dénes vagyok — morogta a kőműves, de nem nyújtott kezet. — Dénes Zoltán. L évteiket az öregasszony ti pépeséhez igazítván végigmentek az udvaron; balra a nagyház tömbje állt. a másik oldalon a tu- jabokrok szegélyezték a gyalogjárót. azután kitágult a tér; az esővízavűjtö hordó körül csirkék és kacsák sétafikáitok, odébb a konyhakert a lábszomszéd portájáig nyűit. (Folytatjuk.) fiatalokról - fiataloknak A KISZ KB TAGJA Lakatos, hegesztő s néha szakács is... ... Zsihriita Sándor, a kiskunfélegyházi Április 4. Gépipari Művek „Che Guevara” KlSZ-alap- szervezetének titkára. Május óta pedig a KISZ Központi Bizottságának is tagja. Tizenkét esztendeje dolgozik az ifjúsági szövetségben. Évekig vezette a gyáttbeli fiatalok által társadalmi munkában kialakított, jól felszerelt pinceklubot, mely igen népszerű találkozó- és szórakozóhelye volt a városi ifjúságnak. 1984-ben, amikor ailapsaervezeU titkárrá választották, jelentősen kibővült tevékenysége: közalehb került a fiatalok mindennapi gondjaihoz, s egyre jobban foglalkoztatta azok megoldása. A KISZ XI. kongresszusán a legsürgősebben orvos, landókról beszélt. Szóvá tette egyebek ,között a pályaválasztás komolyabb előkészítésének szükségességét. Mint mondta, a manapság szokásos félórás gyárlátogatások nem teszik lehetővé az üzemben folyó munka, a feladat; k megismerését. A felületes összbenyomás megtévesztő is lehet. Javasolta, hogy az utolsó éves s zakmunkásit an u lók gy a kor,la ti képzését a kiemelt tudású szakmunkásokra bízzák, akik valóban tan.itómestérként adhatják tovább a mesterség csínját-ibínját. Kifejtette véleményét a „konvertálható” — szükség esetén más, rokonszakmákban is kamatoztatható — tudás megszerzésének fontosságáról is. Az Április 4. Gépipari Művek esti iskolák, tanfolyamok szervezésével teszi lehetővé a gyáron belüli pályamódos .'fást, Zisiibriita Sándor pedig személyes példájával bizonyítja a KISZ-esek áltat ösztönzött és támogatott „többszakmájúság” előnyeit. Amikor kevesebb a lakatosmunka, szakképzet,b társaival együtt besegít a hegesztők feladatai,maik elvégzésébe. Nem kell bizonygatni: ezzel a gyár és a dolgozók egyaránt jól járnak. Nem tapasztalaitok nélkül beszélt a végzősök felkarolásáról sem: alapszervezete közvetlen kapcsolatot tart a harmadéves szakmunkás tanulókkal. Míg az első féléviben, a felnőttek látogatják a diákok KlSZ-gyűléseit, segítik mozgalmi munkájúikat, a másodikban a leendő szakmunkások ismerkednek a dolgozói KISZ- élettel. Természetesen a személyes ismeretség is hozzájárul a majdani munkáibaállás, beilleszkedés megkönnyítéséhez. Taggyűléseik snem hivat al őskori ó ülések: témáik kötetlenek, többnyire á fiatalokat közvetlenül él intő, napi aktuui.! ásókról be- sZí-lgemsk, vitáznak. Sándor a KISZ megújulásának, útját az. ifjúság aktívabb közéletiségében. politizálásában látja. Politizálni, persze, nemcsak — sőt nem elsősorban — szavakkal kell, hanem például úgy, ahogy azt a ,;Ch,3 Guevara” teszi: július' elseje óta ad lehetőséget egy jogszabály arra, h; gy KlSZ-alapszerveáeiek termelő munkái: vállaljanak. Ok azonnal felfigyeltek a kezdemé- nJ’---sr■- bekapcsolódtak abba. Első akciójukkal kereken húszezer forintot keresitek. Felét a gépipari müvek KlSZ-hi.zc,óságának adták, másik feléit, pedig az nlapszervezsínek — vagyis önmaguknak — tartják fenn. Van is mire költeni: nyaranként együk kirándulnak, táboroznak. Tizennégy éves múltra tekinthet vissza például a közkedvelt. nemzetközi ifjúsági tábor, csehszlovákiai, NDK-beli, .lengyel és magyar fiatalok részvételével. Forgószíinpadsz&rűen, egymást követően adnak helyet az illető országok a soron következő találkozónak. Az idén. augusztus 28- tól a kiskunfélegyiháziak rendezik meg a hagyományos tábort, ahol a ,.Che Guevara” alapszervezeí KISZ-,titkára új szerepkörben mutatkozik be: az ő főzitjót eszik tíz napon át a táborozok. Profinak kell lennie ebben is. hiszen nőm tartalékol felkészülési időt: egyenesen Fonyódról érkezik majd, ahol a myomdászek. országos találkozóján mint vitakörvezető vesz részt. Ha elfoglaltságainak száma ,nem is, lelkesedése, energiája — irigylésre méltó. BRONZOT HOZOTT LONDONBÓL A diákfizikus Július 13—20-ig tartott Londonban a XVII. Nemzetközi Fizikai Diákolimpia. A magyar középiskolások szép sikerrel szerepeltek a versenyen, három harmadik díjat, két dicséretet kaptak. A nem hivatalos pontversenyben pedig a negyedik helyet szerezte meg a magyar csapat. A kecskeméti Kántor Zoltánnak bronzérem jutott. — Ahhoz, hogy valaki nemzetközi diákolimpiára eljusson, bizonyára nagyon sokat kell foglalkozni a fizikával. Mikor kezdődött barátságod a tantárggyal? — kérdeztem Zolit, — A Katona József Gimnáziumban tanultam, az idén érettségiztem. Kezdettől fogva érdekelt a fizika. Másodikos lehettem, amikor a Középiskolás Matematikai Lapokban olvastam a korábbi diákolimpia eredmény- hirdetését, beszámolóját. Célul tűztem ki, hogy eljussak ilyen erőpróbára. Részt vettem az ELTE, a JATE előkészítőin. A gimnázium szakkörében pedig kísérletekkel, elméleti feladatok megoldásával foglalkoztam.. — Mennyi időt áldoztál a fizikára? — Otthon is elég sokat forgatom a könyveket. így szabad időm kevés marad, s az nemcsak a fizikáé. A tornateremben gyakran megfordultam. S a történelem ... Az utolsó évben ráhajtottam erre a tantárgyra, nem szerettem volna rosszul szerepelni az érettségin. Négyest kaptam. • Kántor Zoltán: — Almom vas- lóra vált: eljutottam a diákolim. piára. — Miután tervbe vetted, hogy fizikus leszel, gondolom egyre többet tanultál, s tudatosan készültél a pályára. — Szerepeltem tehetségkutatóikon, fiziikai versenyeken. Ott másodikként végeztem. Harmadiktól beneveztem az országos középiskolai tanulmányi versenyre, de nem arattam nagy sikert. S jött a diákolimpia! — Hogyan állt össze a magyar csapat? — Az évzáró után az ELTE-n tartották a válogatóversenyt. Akkor az volt a tét: bejutni az ötfős csapatba. Ez sikerült. Utána edzőtábor következett, s közben felvételiztem a szegedi egyetemre, fizikus szakra. Felvettek, s ősztől katona leszek. — El jutottul Londonba, kérlek, mesélj a versenyről. — Két részből állt a megmérettetés, elméleti és kísérleti forduló volt. Öt óra állt rendelkezésünkre. A fizika igen kis részterülete adott; példákat, a rezgéséi hüllámtan. A feladatokat körülményesen fogalmazták meg, nagyon oda kellett figyelni.' hogy megértsük, s jól oldjuk meg. Jelenségeket bizonyítani: ez matematikai felkészültséget is igényelt, Másra számítottam. A kísérleti feladatok az optikákhoz kapcsolódtak, s volt számítógépes kérdés is. — Mit jelent számodra a bronzérem? — Négy első, öt második és huszonöt harmadik díjat adtak ki. Legjobban a szovjetek, a románok, a britek és a magyarok szerepeltek. Nagyon örültem neki. Ha nem kaptam volna elismerést, akkor is boldog lennék, hiszen sikerült megvalósítani az álmomat: a diákolimpián való részvételt. Az pedig apró dolgokon múlt, hogy nem lett jobb az eredményem. — Volt időd Londonnal megismerkedni? — Igen, szerveztek nekünk városnéző programokat, sőt a környékre is eljutottunk. — Még tart a vakáció. Kezedbe vetted-e most a fizikakönyveket? — Nem. Most pihenés következük. Még egy utolsó lazítás, s majd ősztől ismét a fizika áll életem középpontjában. (borzák) ÉT-HOTEL 86 Az országban huszonöt helyen működik az idei nyáron kollégiumokban, iskolákban, kempingekben diákhotel. B ács-Kiskunban a bajai Petőfi-szige- ten, a Szelidi-tónál és Kecskeméten, a Berkes Ferenc kollégiumban találnak olcsó szállást az országot járó hazai és külföldi fiatalok. Minden diálkhotel egy-egy sajátos építőtábor. Olyan, amiben nem a táborozok laknak — ők itt a vendéglátók. A kecskeméti ÉT-hotelnek a Berkes Ferenc szakközépiskola tanulói a gazdái. Heti váltásban tartanak huszonnégyórás ügyeletet. Fogadják a vendégeket, cserélik az ágyneműt, takarítják a hálótermeket. Maga a munka eléggé egyhangú, érdekessé a sokféle vendég teszi. Magyarok és külföldiek, többnyire a tizenéves korosztályból. Gábor Andrea az idén végezte az első osztályt a középiskolában, örül, hogy a legtöbb elfoglaltságot a tájékoztatás adja. Mint mondja, sokat kérdeznek a diákhotel lakói a városról, a látnivalókról, szórakozási lehetőségekről. Alkalom nyílik a nyelvtudás kipróbálására is, bár a külföldiekkel leginkább mutogatással, a gesztusok nyelvén értenek szót. Ezen a héten egy lengyel diákcsoport szállt meg a kollégiumban, és érkeztek vendégek Svájcból, Algériáiból, Japánból is. Honnan jut eszébe egy távoli országban lakó fiatalembernek, hogy Kecskeméten átutazóban a diákhotelt keresse? Egyszerű a válasz. A cím megtalálható a több ezer olcsó szállásilehetőséget tartalmazó európai ifjúsági szálláskatalógusban, Ne feledjük: sok országban jóval nagyobb hagyománya van a hátizsákos világjárás- naik és az évtizedek során kiépült az egyszerű, olcsó szállások széles hálózata. Kérdezősködni, érdeklődni nemcsak a külföldiek szoktak, hanem — amint Rapcsó Ibolyától megtudom —, természetesen ők is kíváncsiak a messziről érkezőkre: — Megkérdezzük, honnan jöttek, hogyan élnek otthon, merre utaznak tovább. Már levelezőpartnerekre is találtunk. Kertész -Krisztinát meglepte, hogy több vendégük, például a japán egyetemista fiú milyen felkészülten érkezett. Tokiótól Bécsig repülővel utazott, s innen kerékpározik Belgrádig. Kecskeméten a Naiv Művészek Múzeuma és a Kodály-intézet érdekelte. Nemcsak útbaigazították, el is kísérték mindkét helyre a házigazdák. A mostani csapatban Szabó György az egyetlen fiú. Ö már harmadikos, így az éjszakai ügyelet a feladata. Tapasztalata szerint a diákszálló vendégei kulturáltan, egymással is előzékenyen viselkednek. Legszívesebben egy debreceni csoportra emlékszik vissza: a most érettségizett öt fiú Kecskeméten keresztül kerekezett a Balatonra. A 'kecskeméti diákhotel vendégei egy-két na,pót töltettek a hírős városban, és mennek tovább — többnyire vonattal vagy kerékpáron. A hét végén bőven lesz munkájuk az építőtáborozóknak: előre jelezte érkezését egy negyventagú nyugatnémet di- ' ákcsoport, két lány Siófokról és egy paksi fiú. S természetesen szállást talál itt az is, aki előzetes bejelentés nélkül kopogtat az ajtón.
