Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-29 / 203. szám
1986. augusztus 29. © PETŐFI NÉPE © 3 MEGBÍZATÁSA: PÁRTCSOPORTBIZALMI A tataházi állatgondozó Sovány, inas, termára sült férfi Papp Sándor, a itataházi Petőfi Termelőszövetkezett állatgondozója. Nyíltszívű, s emiaitt szókimondó, rendkívül munkabíró, s mindezekért tekintélynek örvendő ember. Kommunista, aki példamutatással. s ha kelü, meggyőző szóval teszi a dolgát. — A pántcsoporíbizalmii megbízatás olyan funkció, amely alapvetően! fontos a pártmunka szempontjából. Nemos, mindig idő és lehetőség taggyűlést tartani, meg nagy plénuma előtt melyik parasztember meri elmondani — még ha pántitag is — a véleményét, Nem mintha félne, de nem tudja kifejezni magáit, ezért szégyell beszélni. A csoportértekezletek, azok másak. Otjt magunk vagyunk, ismerjük egymást, s nem kell olyan szépen beszélni, félszavaikból is szót értünk. Sorolja az érveket a pámteso- portmunka mellett, s igazai van! A nagyobb összejövetel nem mindig alkalmas arra, hogy személyes gondjával, ügyével, bajával elő- hozsikodjiék az ember, még akkor sem, ha az a közt érinti. Ahhoz meghitt, megszokott környezet, jó barát, megértő munkatárs, elv- társ kéül. Aztán, elmagyarázni a világ, az ország dolgait, a politikét, a gazdasági és politikai ösa- szefüggéseket, ehhez nem elég a kétórás taggyűlés, a zajos csoport- éritekezlet sem. Munka közbeni pihenéskor talán még inkább termékeny talajra hullik a szó. — Az aüapsziervezet vezetősége is elvárja az önállóságot tőlünk, ment azt tartják, mi, pántcsoport- bizafimiak (tartozunk felelősséggel a csoport működési körzetében. S ez így is iiSaz, meg így is jó. Mi látjuk, hol szorít a cipő, hol kell sürgősen (tenni, de a nagy önállóság nem azt jeleníti, hogy nem tájékoztatjuk a pántalapszervezet vezetőségét. Ellenkezőleg. Minden cs open térteké zielen ott van egy- egy vezetőségi tag, vagy éppen a titkár. Ezenkívül informáljuk is a vezetőséget, hogy ne súlyosbod1- jamiak a gondok, időbeni jöjjön a segítség, ha keli, az intézkedés. (Papp Sándor - itföbb mint tíz év© tagja a pántnak, s nem kezdő a csopantibizalmáak között. Jól ismeri a munkahelye, az ál’iattenyésztés, ezen belül a sertés.tenyészt és terveit, gondjait, és ezekhez igar zíitja a szükséges pántíeladatokat. Az agiitáöiós érvek megszerzésében, a tájékozódásban sokat segít neki. hogy amikor az állattenyésztést tárgyalják pert- vagy téeszr vezetőségi ülésen, mindig meghívják. — Legutóbb a itóesz- és a pánt- vezetőség együttes ülést tartott, ahol elmondtam, csökkent a serA mohácsi csata évfordulóján Egy szemtanú, Brodarics István királyi kancellár így írja le a sereg első összecsapását a törökkel: „Amint a támadásra jelt ad. tak, az első csatarendben állók hevesen összecsaptak az ellenséggel; elsütötték összes ágyúikat. A támadás nem sok kárt okozott, bár sokkal hevesebb volt, mint. sem katonáink számától várni le. hetett volna; az ellenség részéről többen estek el, mint a mi ré. izünkről. Végre is az ellenség vitézül küzdő katonáink elöl hát. rálni kezdett, vagy azért, mert a mieink támadása visszaszorította öt, vagy azért, hogy közelebb csaljon bennünket ahhoz a hely. hez, ahol ágyúi voltak jelállítva. Ekkor sebes vágtatva érkezett a királyhoz Báthory András és jelentette, hogy az ellenség meg. hátrált, s miénk a győzelem. Elő. re kell nyomulni, s támogatni kell az üldöző csapatokat." A folytatást, a csata kimenetelét mindannyian ismerjük. Micsoda groteszk fintora a sors. nak, hogy a négyszázhatvan évvel ezelőtti ütközet magyar győzelmi jelentéssel indult. Ama emlékezetes napon — 1526. augusztus 29-én — bizonyára kevesen sejtették a magyar seregben, hogy történelmünk egyik fordulópontjának részesei. Valóban olyan nagy horderejű volt a mohácsi csatavesztés? A hetvenes évek fordulóján fel. lobbant, s majd egy évtizedig nem jutott nyugvópontra a történészek vitája Mohács szerepéről a későbbi események alakulásában. Egy azonban bizonyos. Történeti tudatunkba úgy vonult be az ütközet — ma is így tartjuk számon —, mint az erős középkori magyar állam bukásának napja. Az irodalom hű tükre, s gyakran megfogalmazója a köztudatban gyökeret verő jelképeknek. Mohácsot Kisfaludy Károlynak, a 300. évfordulón írott sorai vésték máig hatóan a közös emlékezetbe. Verse 'később .kötelező olvasmány lett az iskolákban, s diáknemzedékek biflázták a közismert pentámetert: ..Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács”. Petőfi egyik versében így te- szí fel a kérdést: „Hol lesz az új Mohács, ahol megint lemegy majd a haza napja?”. A patópá. los szólást — több is veszett Mohácsnál — Ady komolyra fordítja. Egyik legkeserűhb, önmagát és saját népét ostorozó verse ezt a címet viseli: Nekünk Mohács kell. S a hangütés: „Ha van Isten, ne könyörüljön rajta: Ve. réshez szokott fajta”. Mi is veszett oda valójában a mriiác'-i catamezőn? Íme a rövid leltár az akadémiai történeti kronológiát véve alapul: A 25 ezer főnyi magyar sereg másfél—két óra leforgása, alatt döntő vereséget szenvedett a nrntegy 75—80 ezer reguláris katonát számláló szultáni seregtől. A csatában elesett hét főpap — köztük Tomo. ri Pál kalocsai érsek —, számos főúr. néhány ezer lovas és mintegy tízezer, jórészt idegen — cseh, német, lengyel — gyalogos zsoldos. II. Lajos magyar és cseh király menekülés közben a megáradt Csele patakba fulladt. A mérte« serpenyőjét az teszi Igazán súlyossá, hogy nem lehet elválasztani e naptól á legnagyobb veszteséget, a következő • A mohácsi emlékpark. másfél évszázadot Buda visszafoglalásáig. Mohács régóta jelképes fogalom, jóval többet jelent, mint önmagában egy — akármilyen sorsdöntő — katonai ütközet. Másfajta jelkép, mint Buda visszavívása, melynek 300. évfordulójára a közeli napokban emlékezünk. A mohácsi csatamezőn napjainkra emlékpark létesült. Ez a nemzeti emlékhely — s a mai évforduló — nem történelmünk valamely dicső pillanatát idézi. Közös dolgaink átgondolására figyelmeztet. Lovas Dániel RÁCS-KISKUN, 1956 IV. A parasztság egyetlen útja: a szövetkezés testenyésztésben a szaporulat. Az okáról ás szóltam. Elismerték, igazam van, de kénytelen voltom a beszámolót kiegészíteni. A határozatban az állít, hogy ér jük el a .tizenegyezres évi szaporulatot, én meg azt mondtam az elnöknek erre, ne két, hanem legalább három (tenyészkant vásároljanak. S az elnök? Mát gondol, mát mondott? Nyomban' kiadta az utasítást, mert egyetértett velem. Látja, így már lehet agitálni, érvelni, eredményeket elérni... Gémes Gábor A ikomimundsta pártpolitikának évtizedeken át, folyamatosan központi kérdése volt a (mezőgazdaság problémaköre, és ezzel együtt a szövetkezeti politika. 1919 után okkal volt ez így, hiszem a Tanácsköztársaság vereségében része volt a paraszt- politikában elkövetett hibáknak. Azóta szüntelenül témája volt a párt elméleti munkásságának. Különösen az átszervezés megkezdésével volt napirenden, hiszen politikai gyakorlatunk éveken át — a résztvevők meg nem hátráló hite ellenére — neím kevés1 kudarccal járt. Mi is volt a helyzet az országban a negyvenes évek közepén? Erre Donóíth Ferenc ad pontos választ, aki annak idején a megye agrárgondjainak csillapításáért nagyon sokat tett. „A reform nélkül semmilyen (társadalmi haladásnak nem lehetett szilárd alapja az országban. Lezárta a múltát egy nagy népcsztály cselekvő részvételével.” iMajd iDo- nátth így teszi fel a kérdést: „Lehet-e kisparaszti mezőgazdaságot közvetlenül szocialista nagyüzemi mezőgazdasággá átalakítani, nem várva, míg a kapitalizmus törvényei (a konkurencia, a koncentráció) a kisüzemet a mezőgazdaságban is megszüntetik, és a parasztokból mezőgazdasági proletárok lesznek?” íme a szocialista átszervezés elvi alapja! A legvitatottabb kérdés Annak érdekében, hegy az ellenforradalmi események érthetőbbé váljanak, szükséges megvizsgálni Bács-iKisfcunban is a termelőszövetkezeti mozgalom — a felszabadulás utáni .nyolc év alatt kialakult helyzetét. Az ellenforradalom idején a falu „lassúsága’* nemcsak a föld féltésével, birtoklási jogával, lassúbb gondolkodásával függött ösz- sze elsősorban, hanem osztályszellemének különleges érzékenységével. Hiszen vidéken (testközelből voltak láthatóik a földeik egykori urai és a hatalom más birtoklói. Földbirtokosok, szclgabíró'k, főjegyzőik, községi bírák, tesaparasztok, volt .ügyvédek, akik igen gyorsan felismerték a hatalom visszaszerzésének lehetőségeit. Falun szerveződtek a korábbi Kisgazdapártba tömörült jobboldali erők (erről később majd többet), így tehát jól volt látható, hogy „mire megy ki a játék”. 1948—49-től néhány éven át a falun is trónra ült a kérlelhetetlen, személyi hatalom, amely az átszervezés, a begyűjtés, az adófizetés és a bírságolás túlhajtásáva! félelmet hintett el. Ezért volt a mezőgazdaság 1953-tól, de különösen 1956-tól a belpolitika legvitatottabb kérdése. Sajtóban, testületek napirendjén, pártdcfcumenturnékban legtöbbször a mezőgazdaság szerepelt. Különösen a folyóiratok adták hangot — különböző érvekkel — a parasztság ügyéneik. (Például: A somogyi példa című szociografikus írás, amelyben Márkus István nem kis bátorsággal tette szóvá az átszervezés, az emberek személyi jogait sértő állandósult politikai akcióit.) Kijutni a zsákutcából A termelőszövetkezetek helyzetét vizsgálva abból indulunk ki, hogy a mezőgazdasági termelés fejlesztésének egyetlen lehetséges útja: a társas nagyüzemi gazdálkodás. Ez az alapvető kérdés össznemzeti „izgalom” tárgya volt, nem oktalanul, hiszen az .ide kapcsolódó vizsgálatok nyugtalanító tüneteket jeleztek. • Hogy a mozgalom kezdetét vette, az annak köszönhető, hogy még elesettségében is fellelhető volt az akkoriban csaknem ismeretlen demokratizmus. Inkább az ügyhöz nyúló szervek magatartása volt diktatórikus, a módszerekben nem válogató. A mozgalom ezekben a kezdeti években nem fejlődött kielégítően (országosan sem). Ez az alig moccanó helyzet kezdeményezte a vitákat. Hogyan lehet kijutni ebből a zsákutcáiból? Bács-Kiskunban 1951. és 1952. években, a szövetkezeti taglétszám biztatóan növekedett. 1953 szeptemberéiben a növekedés ugrásszerű: 46,6 százalék, az előző évekhez képest. Vajon mi van a számok mögött? A földreform során földhöz nem jutottak, az előhaszonfoérleti rendelet alapján, a „bérletes” parasztok és az adminisztratív intézkedések miatt a gazdasági lehetetlenülés előtt .álló, a kis földterülettel rendelkezők léptek a tsz-ektoe. A földdel nem rendelkezőik rckonszsnwel fogadták a szövetkezeteket. ök voltaik a szövetkezeti szervezés pionírjai és első bajvívói. Ök voltak azok, akik a szövetkezeteket megrázó viharokban 1953-ban és 1956- ban kitartottak a kollektív gazdálkodás mellett és védelmezték a közöst. A kilépők elsősorban a földdel rendelkező birtokosokból adódtak, annál is inkább, mert a beszervezéskor megvolt kényszer nem felejtődött el. 1955-bean 2370-en léptek ki a szövetkezetékből, az előtte belépők 65 százaléka. Kevesebbet termelnek 1955-ben 28 új tsz alakult 697 taggal, 6195 kataszteri hold területtel. A területnek csak 38 százaléka volt saját vagy bérelt föld, a többit az állami tartalékterületek és a legeltetési bizottságok adtálk. A belépők nagy része földnélküli volt, amit az is igazol, hogy 58 kataszteri hold földre jutott egy számosállat. A tagok által .bevitt földek nagysága egyre csökkent. 1954. december 31-én egy tágra jutó földterülete 7,4 hold volt, 1955. október 31-én ez 4,6 holdat tett ki. A területnövekedés forrása az állami ,tartaléteter.üle.t volt. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok azt hangoztatták, hogy a szövetkezetek az állam sokoldalú támogatása ellenére (a támogatás alacsony szintjéről nem .volt információjuk) kevesebbet termelnek, mint az egyénileg dolgozó parasztok. Ez vonatkozott a kalászosokra és a kukoricára egyaránt. Tudni kell, hogy a tsz-elk 1955-ben 72 k üogrammíkatas*zter i (hold műtrágyát használtak fel. Az egyénileg dolgozó parasztoknak egyáltalán nem jutott belőle. A szövetkezeti földek is jobbak voltak. A tsz-földek szántóterületének átlagos kataszteri tiszta jövedelme 12,36 aranykorona, míg az egyénileg dolgozó parasztoké 9,46. Hasonló volt a helyzet az állattenyésztésben is. A szövetkezetekben 5,6 kataszteri holdra, az egyéni parasztgazdaságokban 3,4 kataszteri holdra jutott egy számosállat. A termelőszövetkezetek 100 kataszteri hold szántóra vetítve 12,97 mázsa húst adtak fogyasztásra, az egyénileg dolgozó parasztok — bár kötelezettségeik plafonja állandóan' emelkedett — 55,51 mázsát. Tejből a tsz-ek 100 holdra vetítve 44,62 hektolitert, az egyéniek 122,11 hektolitert termeltek. Ezeket az adatokat az egyénileg dolgozó parasztok tudták és hangot adtak a táz-gazdátkodásról kialakult véleményüknek. Az alacsony színvonalú árutermelés következménye volt az alacsony árbevétel. Ezért volt minimális a téesz-tágok készpénzrészesedése. Elv és gyakorlat A tsz-ekben az 1955-ös mérleg szerint 1 kataszteri hold összterületre 1622 forint állóeszköz jut, míg az állami gazdaságoiknál 3476 forint. Ugyanebből a mérlegből állapítható meg, hogy a tsz-ek állóeszközének háromnegyed része állami forrásokból származik. A tsz-ekben magas az 1 kataszteri hold összterületre eső adósság. A hitelösszegek évről évre növekszenek. A hitelek 70 százaléka beruházási tétel. Az egyénieket a tsz-elk adósságtömege visszatartotta a közös'gazdálkodás vállalásától, hiszen a belépéssel maga is adós lett volna. Mivel a hitel függőséget jelentett, ez .gyakorlatilag megsértette a mindig hangoztatott termelőszövetkezeti demokráciát. Bár meg kell állapítani, hogy a nemegyszer kritikus helyzetet a gazdálkodó közös;*:geloben meglevő demokratizmus segítségével vészelték át. Az 1956-ig megvolt tsz-fejlesztés kampányszakaszokra osztódott, de mindig felfedhető volt a legfontosabb alapelvek: az önkéntesség, a fokozatosság, az önállóság és a demokratizmus sérelme. 1956 februárjában összeült a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa, amely fontos megállapításokat tett: a szocializmus túlnőtt egy ország keretein, világrendszerré vált; a háború nem'végzetszerűep elkerülhetetlen; lehetőség van a forradalom békés .győzelmére; elítélte a személyi kultuszt és a törvénysértéseket, kimondta, hogy érvényesíteni kell a kollektív vezetés elvét és .gyakorlatát. A XX. kongresszus mély benyomást tett a párt és az egész ország közvéleményére. Bíztok abban, hogy a kongresszus nyomán hazánkban is levonják a konzekvenciákat, és az MDP szakít addigi gyakorlatával. A kibontakozásig azonban még sok mindennek kellett történnie, bár az MDP Központi Bizottságának 1956. március 12—13-i ülése megállapította, hogy a magyar párt politikája megfelel a XX. kongresz- szus irányvonalának. YV. D. J?égi barátom, Komorra •lv a színművészeti főiskolán tanít. Nagyon komolyan veszi a hivatását. Amikor el. ragadja a munka láza, min. denről elfeledkezik a világon, és késő éjszakáig „abríktolja” növendékeit. A minap úgy kilenc körül beugrottam hozzá a főiskolá. ra, hogy meghívjam egy korsó sörre. Mint általában, most is a kis próbaszínpadon talál, tam, ahol kétségbeesetten gesztikulált, mintha csak a láthatatlan nézőket hívta vol. na tanúnak, és verejtékben úszva azzal kínlódott, hogy egy tucat hlmnemű ifjú tehetséget megtanítson arra, miként kell viselkedni a tragikus helyze. tekben. — Jói nézd meg ezeket a fiúkat! — súgta a fülembe. — Tudod, ez o legtehetségtelenebb gárda, amivel valaha is dolgom akadt. Így is volt. A tagbaszakadt fiatalemberek, akik közül bár. melyik a kőműves szakmában is remekül elboldogulhatott volna, leírhatatlan szenvedést és emberfeletti fájdalmat pró. Technikai felkészülés háltak ábrázolni az úgyneve. zett esettanulmányokban. Szerencsétlenül huppantak a földre, mintha villám sújtot. ta volna őket, természetellenesen vonaglottak a poros szín. pádon, epilepsziás görcsökben fetrengtek, és végül olyan ügyetlenül haldokoltak, hogy rossz volt nézni. Nem, nem, nem! — kla. b3.lt Komorra. — Ez így nem lesz jó, ez így durva kihívás a nézőnek! A néző nem buta, csak szkeptikus. Győzzétek meg! Több görcsöt, élethűbb vonaglást. Szenvedjetek, az ördög vigye el! Kíváncsi lennék, el tudjátok-e egyáltalán képzelni azt a tragikus szituációt, amit el kell játszanotok? A kegyetlen álnők ellenség rettenetes sebeket ejt rajtatok az embertelen párviadalban. Ti vérző fejjel feküsztök. Ahhoz még túl fiatalok vagytok, hogy egyből meghaljatok, ám a vég közel... Kezében a ka. szávai közeledik az iszonyú halál. A fiatalemberek lehorgasz- tott fejjel álltak. Nem is gondolták volna, hogy ilyen ne. héz a dicsőséghez vezető út. Komorra jelére újból neki. fogtak a munkának. Arcukat keserves grimasz torzította el, lengették karjukat, mint egy haldokló hattyúcsapat, ide-oda dobálták kezüket és lábukat, mint a tragikus Laokoon-szo- borcsoport figurái. — Elég! — intette le őket Komorra. — A Szenvedés — fájdalom — halál jelenet lesz a házi feladat. Próbáljátok odahaza a tükör előtt. — Gondolod, hogy lesz be. lőlük valami? — kérdeztem Komorrától már a sörbárban ülve. — A színházban természetesen nem — mondta. — A pályán viszont... Ez ugyanis a_ Győzelem Sportklub labdarúgói számára szervezett speciális tanfolyam. Ernst Reel (Zahemszky László fordítása) DÖNTÉS A FELLEBBEZÉSEKRŐL Ki lesz ősztől egyetemista? A felsőfokú oktatási intézmények nappali, esti és levelező tagozataira felvételt nem nyert pályázók közül mintegy 5800-an nyújtottak be fellebbezést, átirányítási kérelmet, panaszt. Az oktatásügy illetékesei 1250 esetben hoztak határozatot nappali, több mint ezer esetben esti és levelező tagozatra való felvételre, továbbá több mint 400-an nyertek előfelvételi az 1987—88-as tanévre. A Művelődési Minisztériumtól kapótt; tájékoztatás szerint mintegy 42 ezren jelentkeztek a hazai felsőoktatási intézmények nappali tagozataira: az egyetemeken és a főiskolákon átlagosan 2,52-sze- res volt a túljelentkezés. A korábbi évekhez hasonlóan igen magas volt azoknak a száma, akik tudományegyetemeken kívánták tanulni: átlagosan 2,7-szer többen jelentkeztek, mint arneny- nyi felvehető. Az ELTE bölcsészettudományi karán például százon felül alakult ki a ponthatár. Itt a különböző szakok közül kiugróan magas volt a pszichológia, a francia, a német, valamint a magyar szakra felvételizők felkészültsége (104—106 pontot értek el). Tovább nőtt a tanár- és tanítóképző főiskolákra jelentkezők száma, a felvételi keretszám bővítése egyébként elsősorban ezeket az intézményeket érintette. A természet- és a műszaki tudományos szakokra is többen jelentkeztek, mint tavaly, de itt még így is az átlagos alatt volt a túljelentkezési arány. A .műszaki felsőoktatásban ezúttal is az építész- és a villamosmérnöki szakterületen alakult ki a legmagasabb ponthatár. Továbbra is, kiemelkedően magas volt az egészségügyi pályákra jelentkezők száma; az általános orvosi és fogorvosi karokon például 100—110 volt a- ponthatár, így az idén is jellemző volt, hogy a rendelkezésre álló helyekre még a legjobb eredményt elértek közül is válogatni kellett. ősztől egyébként a hazai felsőoktatási intézmények nappali tagozatain 16 700-an, az esti és levelező tagozatokon csaknem tízezren kezdhetik meg az első évfolyamot.
