Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-27 / 201. szám
QQzdQ/ógpolitikQ j munko , telje/ítmények « PETŐFI NÉPE • 5 1986. augusztus 21. TERVEK, PÁLYAÍVEK Az önmegvalósítás „receptje” fl Jaglcza János, a vasipari főágazat vezetője (balról) az egyik, automatákat kiszolgáló esztergályossal beszéli meg a tennivalókat. Bácsbokod, Aranykalász Téesz. Jagicza János, a vasipari főágazat vezetője elmélyedve forgatja ujjai között 8 c<Tuzát. A szikár, csontos fiatalember nehezen oldódik, olyan „nem nyilatkozó” típus, jobban érzi magát a műhelyben az embereik, a gépek között. Gondolatai italára a géptan, vagy a matematika körül járnak, hiszen tanulmányi szabadságon van, s csak beugrott a téeszbe, úgymond pihentetni, s most mégis életéről, munkájáról „kell” vaJ’ania. Az előzményekhez tartozik, hogy a közös gazdaságban. 1973- ban kezdődött az a program, amelynek keretében leng akarókat készítenek az Ikarus autóbuszhoz. Akikor évente négy kis kóce- rájban 3 ezer 500 darabot gyártottak. — Düsnofci vagyok, s 1968-ban végeztem Kecskeméten a Gépipari és Au tomaitíizálásii Műszaki Főiskolán. Üzemmérnöki diplomával a zsebemben először Baján a Kismotorban, majd az EVIG-bem dolgoztam a gyártástervezésben. Nem vagyok párttag, mégis jelentkeztem a Marxista—Leninista Esti Egyetemre, s ott ismerkedtem meg az Aranykalász Téesz elnökével. A sokszori együititlét, a behatóbb ismeretség után 1979- ben felajánlotta: vállaljam el ezt a munkát.. Szerettem, s ima is szeretem a nehéz feladatiakkal való birkózást, az önállóságot, s természetesen vállaltaim. Nem csalódott, a vasipari fő- ágazatot rábízták, ahol az árbevétel mindössze óvd negyvenöt millió forint volt, a gépek pedig kissé elavultak. Rövid idő eilmúl- ta után gazdája lett az ágazatnak, megkezdte a műhelyeik korszerűsítését, gyártósort alakított ki. Az üzem átalakítása szerencsésen egybeesett a Csapéi Autó növekvő igényével, s a lengőkarck mellett sebességváltó alkatrészek gyártását is megkezdték. — Szabad kezet kaptam, igaz, nem éltem vissza vele, hanem arra törekedtem, hogy minél termelékenyebbé, gazdaságosabbá tegyem az ágazatot Évente kát— három milliót költhettem forgácsoló és automata esztergák vásárlására. A hat év fejlődésének illusztrálására csupán annyit: ma a lengőkarokból évi 120—130 ezret állítunk elő, növekvő nyereség mellett. A megrendelővel jó a kapcsolatunk, elégedettek a gyártmányokkal, határidőcsúszás, minőségi kifogás nem volt, s bármennyire hihetetlen, az árat évek óta nem emeltük. A géppark általában 7—10 éves, ami nagyon jó, mondhatom, modem. Arról kellett volna először beszélnem, hogy a műhelyekben ötvenen dolgoznak, közülük harminc kvalifikált szakmunkás, bármelyik gyárban, precíziós munkában. megállnák a helyüket. Jagicza János tanul. A műszaki egyetemre iratkozott be, az ok inagyom is egyszerű. Nemcsak a ma, hanem a holnap követelményeinek is szeretne megfelélni. Jelenlegi törekvései is erre irányulnak, azoin munkálkodik, hogy kizárólagos joggal gyárthassák a rájuk bízott alkatrészeket, s a termelékenységet műszaki fejlesztéssel. jobb munkaszervezéssel növelje. A termelékenység emelésére van mód. A gyártás minden fázisában áttérnek a darabbérre. Egyébként hót év alatt a termelés a duplájára nőtt, s a közös gazdaság árbevételének huszonöt százalékát adják. Ez nem kevesebb, mint nyolcvanöt millió formt, kizárólagosan anyagmentes termelés. — Ebben a közös gazdaságban sikerült megvalósítanom azokat az elképzeléseket, amelyeket magamban dédelgettem, önállóságot és teli es hatáskört kaptam a felvételben és az elbocsátásban, s hét és. fél millió forintos bér felett rendelikezak. Terveim’ Befejezni az egyetemet. ,s még jobban bővíteni a téestz Ipari tevékenységéit. Szeretnék — s erre reális lehetőség van — Bácsalmáson üzemet telepíteni. Nemrégiben járt nálunk Lukácsi Gábor, a Csepel Autó új vezérigazgatója. Biztatott, növeljük a termelést, öt évig ennek a gyártmánynak stabil piaca van. Fél évtizedre, úgy vélem, ennyi tennivaló számomra elég is lesz.., Gémes Gábor ' iDvJ iblDi LESZ-E ELEGENDŐ ŐRLEMÉNY? • Öntözik a fűszerpaprikát Dús nők határában, Kisebb vízigényű fűszerpaprikák Kíméletesebb feldolgozás A fűszerpaprika-táblák lassan színt váltanak. Érlelődika piros arany, a megye paprikatermelő vidékein hatalmas területeken. Adnak-e any. nyit az idén ezek a növények, hogy a tavaly őszi hazai őröltpaprika- hiány ne ismétlődjék meg? fis jövőre? Halványul-e a magyar piros- paprika ragyogása? Még a betakarítási, feldolgozási szezon dlőtt vagyunk ... A hatvanas évek végén a részesművelés, a háztáji integráció kialakulásával párhuzamosan megújult a fűszerpaprika-termesztés technológiája, megjelentek az újabb fajták. A helyrevetés köny- nyítette a munkákat, a nemesítés jobb minőségű termék alapanyagát biztosította. Múltak az évek, a fűszerpaprika-helyzet volt jobb és rosszabb, mígnem 1982-ben jelentékeny mennyiséget termeltek, takarítottak be. A következő évben megkezdődött az aszályos időszak, ami folytatódott 1984-ben is. Termett ugyan paprika, de nem annyi, hogy megfelelő készletet lehessen belőle képezni. A helyzet tavaly csak romlott, egészen a belföldi ellátás zavaráig. És az idén? Míg 1980- ban 103 ezer tonna fűszerpaprikát vásároltak fel a feldolgozó vállalatok, addig tavaly a tervezett 85 ezer 500 tonna helyett csak 67 ezer 300 tonnát sikerült. Az idei országos tervekben 80 ezer tonna szerepel. A becslések szerint azonban ennél kevesebb várható. Dr. Kapeller Károly, a Zöldségtermesztési Kutató Intézet Fejlesztő Vállalat Kalocsai Fűszer- paprika Kutató Állomásának igazgatója így mondta: a fűszerpaprika a „meteorológiai átlagokat” szereti, csapadékban, hőben, napfényes órák számában egyaránt. Az idén azonban valamennyi időjárási elem a szélsőségeket mutatta. Az egyetlen, amibe mesterségesen beavatkozhatunk, az a csapadékpótlás. Öntözés nélkül a kutatóállomáson a jövő évre szükséges elit vetőmag sem teremne meg. A berendezések negyedszer vannak ugyanabban a táblában. Az utóbbi évek aszálya azonban nemcsak az öntözés szükségességére figyelmeztette a neme- sítőket. A létrehozott — és most vizsgázó — fajtáik elbíriák a szélsőséges klímát, helyrevetessei vagy ültetéssel termeszthetők, termés- biztonságuk jó, exportképes minőségű őrlemény alapanyagai. És van egy fontos tulajdonság, ^melyet a kutatók mindinkább figyelnek. A ma köztermesztésben levő fajták nagy többsége 1 kilogramm szárazanyag előállításához 300 liter, vagy ennél is több vizet használ fel. Az újak között van olyan, amelynek ehhez 200— 220 liter vízre van szüksége. Csakhogy ezek a fajták a termesztés és feldolgozás technológiájára egyaránt érzékenyebbek. Ezért az állomáson a kutatás-fejlesztési tevékenység, feladat szerves résziének tartják, hogy ezek kidolgozásában is előbbre lépjenek. A fajtára és az adott termesztési körülményre adaptálható alapvető agrotechnikán kívül a fűszerpaprika energiatakarékos, minőségjavító szárítására is végeztek kísérleteket, melyekből szabadalom született 1982-ben. Lényege, hogy a paprika festék- tartalmát minél inkább kíméljék, szebb, tartósabban piros őrlemény készüljön. Ma az ezzel a technológiával üzemelő berendezés kapacitása naponta 150 kilogramm, ami elenyésző mennyiség. Az idén még új gépek, eszközök beállításával megtöbbszörözik ezt a teljesítményt. A hazai fűszerpaprikaőrlemény-előállí- tás mintegy 10 ezer tonna. Ebben még mindig nem jelent majd e feldolgozás jelentékeny hányadot, de mindenképpen húzóerő lehet a paprikagyáraknak. Bemutatandó az új technológiát, a jobb minőséget. Gál Eszter FALUSI ELLÁTÁS Kettős érdekeltség A fogyasztási szövetkezeteknél a legerősebb a tagsági kapcsolat — állította az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának egy korábbi ülésén az egyik képviselő. Nagy figyelmet keltett megállapítása, hiszen az sokkal inkább köztudott, hogy laza a kapcsolat a szövetkezetek és a tagjaik között. S ez sem a gyenge munkára utal, főként azért emlegetik így, mert a tagság vagyoni részesedése alacsonyabb, mint például a termelőszövetkezeti mozgalomban. A szoros kötődés okaként az érdekeltséget jelölte meg a képviselő. A szövetkezeti tagok ugyanis részjegyet, célrészjegyet vásrii c inak, pénzüket fektetik be a közös gazdálkodásba. Teszik ezt azért, mert ettől a falusi ellátás javulását várják. Tudják, hogy a célrészjegyekre befizetett összegből boltot építenek, korszerűsítenek, hűtőpultot vásárolnak a szövetkezetek, és még hosszan lehetne sorolni n befektetés módjait. F°v do’nohnn azonban ezek közösek: az ellátás javítását szolgálják, tehát egvszersmind a tagsági érdekeltségei < s a kötődést erősítik. Megfiatalodott a bolthálózat Miként változott falun az ellátás? A válasz szinte mindenütt egyértelmű: több az áru az üzletekben, javult a választék, igényesebb a vásárlóik kiszolgálása. Mindezeket lehetne bizonyító erejű statisztikai adatokkal is igazolni, de a falusi emberek számára meggyőzőbb az üzletek látványa. A fogyasztási szövetkezetek mindig is a falusi ellátást tekintették elsőrendű programjuknak, a legutóbbi öt esztendőben pedig kimondottan a falu felé fordultak. Ezt várta tőlük a vidéki lakosság s ezt a társadalmi igényt fogalmazták meg a szövetkezetek IX. kongresszusának határozatában Is. A kistelepülési bolthálózat a hároméves rekonstrukciós program révén megújult, bővült, közeledtek egymáshoz a vásárlói igények és a kielégítésükre hivatott technikai háttér. Mindezt boldogan, megnyugvással vehetik tudomásul a falusi emberek. De mit mondhatnak a szövetkezetek? Három év alatt másfél milliárd forintot költenek a kistelepüléseken a bolthálózat korszerűsítésére, s ennek a befektetésnek vajmi kevés a hatása a gazdál- ,kodás jövedelmezőségére. Sőt, esetenként éppen a nem kívánt hatást érik el, ugyanis a felújítás következményeként növekvő veszteség látszik a könyvelésben. Öncsonkító szövetkezetek Az egyik legtöbbet vitatott ellentmondása ez a szövetkezeti mozgalomnak, még akkor is, ha el kell ismerni: az említett másfél milliárd forint egy része állami támogatás. Azon persze senki nem vitatkozik, hogy a rekonstrukciós program megvalósításáért a szövetkezetek tették a többet. Minderre olyan időben vállalkoztak, amikor szigorodott a közgazdasági szabályozás, növekedtek az elvonások, s a fejlesztésre fordítható egyre kevesebb pénznek egyre több helye lett volna. A falusi ellátás javításáért voltaképpen öncsonkító magatartást választott a szövetkezetek egy része. Ezt panaszolták föl nemrégiben az egyik tanácskozáson, amelyen a mozgalom X. kongresszusát előkészítő vitaanyagot beszélték meg a szakemberek. A szövetkezetek növekvő nyereségének oka a terjedő ipari tevékenység, mert annak jövedelmezősége többszöröse a kiskereskedelemének. A baj az, hogy az ipar nagyobb nyereségéből is a kiskereskedelmet fejlesztették, ezáltal háttérben maradt a jövedelmezőbb tevékenysée. ami végül is a szövetkezetek gyorsabb fejlődésének a gátja lett. Kétségtelenül sajátos, ám megszívlelendő az érvelés. A szövetkezetek ugyanis a gazdálkodás hatékonyságának javításában, a nyereség növelésében érdekeltek, számukra ezt közvetíti a közgazdasági szabályozás. A tagság érdekeltsége viszont a javuló ellátáshoz fűződik, ők azt akarják, hogy a legkisebb faluban is megvásárolhatók legyenek a közszükségleti cikkek. Ezt méltányolni is kell a szövetkezeteknek is, hiszen csak így tudják tagjaikat megtartani. Az ófészek kettős érdekeltsége tehát egyszersmind érdekellentéteket is takar. Ez persze részben látszólagos, hiszen a falusi ellátás akkor javulhat, ha több és korszerűbb üzletben árusítanak, ezeket pedig csak a nagyobb nyereségből lehet felépíteni és fenntartani. Elmélet és gyakorlat Mindezekből következően elméletben egyeztethetők az érdekek, a gyakorlatban viszont a kiskereskedelem alacsony jövedelmezősége — kis falvakban a vesztesége — miatt rendkívül nehéz manapság ezt érvényesíteni. A vidéki lakosságnak pedig változatlanul jogos igénye az ellátás további javítása, ami voltaképpen a kistelepülések rekonstrukciós programjának a folytatását is feltételezi. A kérdés „csupán” az: kinek vagy kiknek a pénzéből épülhetnek és korszerűsödhetnek az üzletek? Erre könnyű azt válaszolni, hogy falun az alapellátás fenntartása és lehetséges mértékű javítása a tagság iránti kötelezettsége a szövetkezetnek. Csakhogy: a falusi lakosság és a szövetkezeti tagság szám szerint nem egyezik meg, vagyis nem mindenki tagja a szövetkezeteknek, így a kötelezettség sem általános érvényű. Másfelől a szövetkezeteknek ellátási felelősségük sincs, ez ugyanis állami feladat. Ebből következően a falusi ellátás indokolt mértékű javítása is csak állami program lehet, melyből természetesen — erkölcsi és anyagi értelemben — részt kell vállalniuk a szövetkezeteknek is. V. F. J. SZAKEMBER CSÁTALJÁN Jövedelmező szenvedély Ahogy belépünk a takaros csátaljai ház udvarára, kellemes látványban van részünk. Dús fürtökkel megrakott szőlő- lugas véd bennünket a szikrázó napfény- tőiL A gazda, Hargitai András némi büsz- keségged jegyzi meg: — Hatvannégy fajta szőlőit termesztek ebben a kis gyűjteményben”. Százra szeretném kiegészíteni. Ez olyan hobbi- féle, de az igazi szenvedélyem a jószág, a sertéstenyésztés. Szükséges hozzátenni, hogy nemrég ment nyugdíjba, mint a hercegszántól Lenin Termelőszövetkezet ága- zaitvezetője. Egyetlen háztáji tenyésztő a megyében, akiinek fehér hússertés törzsállománya van, mégpedig: magyar lapály. — Három éve foglalkozom a (tenyésztésével, jelenleg tíz kocám van, és egy apaállat. Egy- egy kocától tíz-tizenegy a malac- szaporulat. Megjegyzem, nagy gondot kíván a takarmányozás is, a oremixet én vásárolom, de a takarmánykeveréket magam készítem — tájékoztat. A szépen gondozott jószágokon látszik, hogy a gazda szeme állandóan rajtuk van. Mindegyik kocának • A gazda egyik kedvencével, Samuval. van neve, az apaállatot Samunak hívja. Nemrég minősítették az állomány egy részét a Dél-Alföldi Állattenyésztési Fejlesztő Vállalat kecskeméti állomásán, és Igen kedvező elbírálást kapott. A gazda éppen az előző napokban tanulmányozhatta az értékelést. — Különösen azért örülök a ló minősítésnek, mert a törzsállomány szaporulata eljut az ország minden részébe, és nem közömbös számomra sem, hogy milyen állományit kapnak tőlem a társgazdaságok. Jelenleg fontos törekvés a háztáji gazdaságokban is az állomány lecserélése, mivel a fehér hússertést Igényli a piac. Ez utóbbihoz pedig alkalmazkodni keli, mert nemcsak ’külföldön, de itthon is csak így tudjuk értékesíteni kedvező áron a hízókat. Meggyorsult a kedvező folyamat, ezt abból is tapasztalom, hogy mind nagyobb a kereslet a magyar laipáiy iránt — állítja vendéglátónk. A törzsállomány, többszörös áron értékesíthető, de nagyobb figyelmet is kíván. Rendszeresen minősítik a szaporulatot, ellenőrzik a törzskönyvezést. — Nagy elismerést jelent számomra, hogy a zsűri döntése alapján az Ülőn ez év szeptember 3-án nyűé kiállításom három tenyészállattal én is részt vehetek. Ezt a bemutatót abból az alkalomból rendezik, hogy Budapesten tartja az Európai Állattenyésztők Szövetsége tudományos ülésszakát és közgyűlését — újságolja. Jövedelmező, de sok munkával járó szenvedély az állattenyésztés. Hargitai András és felesége minden idejét lekötik a jószágok. Kevés jut a szórakozásra é& pihenésre. Kereskedő Sándor Kútfúrás két év garanciával, teljes felszereléssel, motorcsatlakozással, minden anyag hozzáadásával (cső, szűrő, kútfej, motorcsatlakozóval). Csőátmérő: 40 mm. Irányár: 10 m mélységig 3500,— Ft, minden további méter 50,— Ft. Levélcím: Sánta Béla kisiparos, 6726 Szeged, Marostői a. 33. 4US
