Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-27 / 201. szám

-4 • PETŐFI NÉPE • 1986. augusztus 27. •CÉL: A KÉPESSÉGEK KIBONTAKOZTATÁSA Az oktatási törvényről —becsengetés előtt HONISMERET — HELYTORTENET Kossuth Lajos száz éve lett Félegyháza díszpolgára Szeptember 1-Jétől hatályba lép az oktatásról szóló 1985. évi I. törvény. A végrehajtását szabá­lyozó minisztertanácsi és minisz­teri rendeletek elkészültek. Jog­szabály jelent meg a tankötele­zettségről, az óvodák, az alapfo­kú és a középfokú nevelési-ok­tatási intézmények, valamint a zeneiskolák működéséről, a szak- tanácsadásról. Az alapfokú okta­tást érintő rendelkezésekről, az indulást követő első esztendő fel­adatairól beszélgettünk dr. Kele­men Elemérrel, a Művelődési ■Minisztérium alapfokú nevelési főosztályának vezetőjével. — Azok az igények, amelyek a a társadalom demokratizálását, a magyar gazdasági élet megúju­lását tűzték napirendre, szük­ségszerűen feltételezik az embe­ri minőség változását. Az egy­séges nemzeti műveltség alap­jainak lerakásában, az új kész­ségek, képességek kibontakoz­tatásában, a hatékonyabb tudás megszerzésében az iskolának alapvető, meghatározó szerepe van. A most hatályba lépő oktatási törvény és a rendeletek a közok­tatási fejlesztési program célki­tűzésének megfelelően tartalmi, minőségi megújulást ígérnek, az Iskolai légkör demokratizálódá­sának lehetőségét kínálják. A tankötelezettségről szóló minisz­teri rendelet legfontosabb szán­déka az, hogy megóvjuk a gyer­meket azoktól a kudarcoktól, amelyek visszavetik a további fejlődésben, ha nem a megfelelő időpontban kerül az iskolába. Említhetem azt is, hogy az óvo­dák és az alapfokú nevelési-ok­tatási intézmények működésé­ről intézkedő rendeletek az eddi­gieknél jóval nagyobb teret nyit­nak az intézményi önállóságnak. A jogalkotók arra törekedtek, hogy a változó körülményekhez igazodva nagyobb cselekvési le­hetőséget engedjenek saját dol­gaikban a pedagógusoknak. Á rendeletek kibővítik a nevelő- testületek jogait, szakmai kérdé­sekben jelentős döntési, vélemé­nyezési, javaslattevő lehetősé­get adva. A nevelőtestületek ha­táskörébe kerül például az intéz­mények működési rendjének meghatározása, nyilvánvalóan a hagyományokhoz igazodó módon. A rendelet a korábbinál nagyobb teret enged a tanulói önkormány­zatnak. Meghatározza a szülői munkaközösségek jogait és kö­telességeit A szülők szerepének növelése a pedagógiai munkában része annak a törekvésnek, hogy erősödjék az óvodák, iskolák úgynevezett helyi nevelési rend­szere. Ezt a célt szolgálhatják az iskolatanácsok is. Ezentúl — er­re is kitér a jogszabály — a ki­vételes tehetségű, vagy az átlag­nál tehetségesebb gyermekek sokkal inkább egyéni fejlődésük üteme szerint folytathatják ta­nulmányaikat. \ — Magától érte­tődően hem sorol­hatjuk fel az ösz. szes rendelkezést. Hogyan ismerked­hetnek meg a jog­szabályokkal az érintettek és az érdeklődők? A rendeletek folyamatosan láttak napvilágot a Magyar Köz­lönyben. A széles körű tájékoz­tatás érdekében külön sokszoro­sításukról is gondoskodtunk, ezt az érintett intézmények már augusztus elején megkapták. A ■minisztérium szeptember 1-jéi.g egységes szerkezetbe foglaltan gyűjteményes kiadásban is meg­jelenteti az egyes intézménytípu­sokra vonatkozó új jogszabályo­kat. A tanévelőkészítő tanácsko­zások központi témája mindenütt a törvény és a végrehajtási ren­deletek értelmezése volt. A szeptember elsejei premier természetesen nem jelenti az összes jogszabály azonnali ér­vénybe lépését. Vannak a tör­vénynek és a rendeleteknek olyan részei, amelyek azonnal érvény­be lépnek, így az iskolai felvétel­nek, a tanulók értékelésének és osztályozásának, a továbbtanu­lásnak néhány ponton módosí­tott szabályai, de a tankötele­zettséggel összefüggő megválto­zott rend csak az 1987—88. tan­évi felvételkor lép életbe. Az új szabályozás új lehetőségeket is felkínál az érdekeltek számára, ezek tartalommal való megtölté­se csak fokozatos fejlődés ered­ménye lehet. A nevelőtestületi önállóság és a tanulói önkor­mányzat kiépítése nyilvánvalóan több éves munka eredményeként a helyi adottságoktól függően eltérő módon valósulhat meg. Hasonlóan vélekedünk az isko­latanácsok létrehozásáról is. Óva­kodunk attól, hogy egy közpon­tilag kigondolt előírást rákény- szerítsünk az iskolákra. Vannak továbbá a törvénynek és a vég­rehajtási rendeleteknek olyan hosszabb távon érvényesülő ele­mei. amelyeknek megvalósítá­sa a népgazdaság teherbíró ké­pességétől, gazdasági fejlődésünk­től függ: szükség van több osz­tályteremre, laboratóriumra, s nem utolsósorban pedagógusra. Nyilvánvaló, hogy mindezek elő­teremtése egyik napról a másik­ra nem történhet meg. Ám az sem fordulhat meg senkinek a fejében, hogy ezek híján bezárja az iskolát. A fenntartó tanácsok­nak a nevelőtestülettel együtt­működve konkrét programot kell kidolgozniuk arra, hogy az előírt működési feltételeket mi­ként lehet megteremteni az in­tézményekben. — Az iskola megújulásának igénye aligha eredményezhet látványos válto­zást egyik napról a másikra. Először is helyre kell ál­lítani a pedagó­gustársadalom ön- és közmegbecsülé­sét. Az önállóság gyakorlásához is támogatásra, se­gítségre, megér­tésre van szükség. Milyen további in­tézkedéseket ter­veznek ennek megvalósítása ér­dekében? — Először is szembe kell néz­nünk azzal, hogy a pedagógus önállósága nem pusztán elhatá­KFPFRNYÖ Választás Életünk választások sorozata. A szoba sarkában díszelgő mozgóképes-doboz is választásra készteti a tévékedvelőket. A bekapcsolást többnyire már a szokás diktálja. A kialakult napirend. A délutánok a házi­munkáé. a családé, az ügyes-ba­jos dolgoké. A tévé-híradó után kezdődhet­nek a családi konfliktusok. Ki mire kíváncsi? Üjaibbam olykor maga-magával is vitázik az em­ber. Melyiket szeressem? Melyik ujjamat harapjam meg? Hajdanán könnyebb volt a döntés. Jobban figyelembe vet­ték (vehették) az ízlés, és az érdeklődési eltéréseket. Ritkáb­bon kerültek egyidőben jó vagy elfogadható színvonalú művek a kénernvőre, mer1; kisebb veit a választék.) Kedden viszonylag hamar lebeszéltem magamat A zumoal szeretők című NSZK- tévéfilmrőt. noha D&l-Amerikát mostanában kezdi fölfedezni a magvar televízió. Üsse kő. meg­értem.* bármennyire vonzó, ér­rozás kérdése. Ehhez számos föl­tétel együttes meglétére van szükség. Ilyen feltétel mindenek­előtt a nevelésben-oktatásban részt vevők korszerű szakmai felkészültsége, pedagógiai esz­köztára. Fontosnak tartom ezért a képzés és a továbbképzés szak­mai megújítását, tartalmi re­formját, hogy a mainál maga­sabb szintű elméleti és gyakor­lati ismereteket nyújthasson. Az önállóság feltételei között kell megemlítenem az irányítás ed­digi gyakorlatának szükségszerű megváltoztatását, a pedagógiai folyamatokba nem pedagógiai eszközökkel történő beavatkozás­nak megszüntetését, az ellenőr­zés helyett a segítő, szaktanács- adó, szolgáltató szerep erősítését az irányítás minden szintjén. Ezekben meghatározó szerepet tölthetnek be az 1985-től folya­matosan megalakuló megyei pe­dagógiai intézetek, valamint a szaktanácsadássá fejlődő szakfel­ügyelet. Ahhoz, hogy a pedagógus na­gyobb önállósággal rendelkez­zék. felkészültségen kívül lehe­tőségre van szüksége, hogy vá­laszthasson tantervi programok, tankönyvek, új módszertani el­járások, taneszközök között. A pedagógiai tevékenység ha­tékonysága, de a pedagógusok ön­bizalmának helyreállítása érde­kében is intézkedések várhatók a közeljövőben. Az Országos Pe­dagógiai Intézet szakembereinek irányításával nagyrészt elkészül­tek a szakmai közvélemény által régóta várt és jogosan sürgetett tantervi korrekciós tervek. El­képzelésünk szerint a már eddig jóváhagyott tantervi korrekció­kat az iskolák a mostani tanév során folyamatosan megismer­hetik. így az 1976—87-es tanév a felkészülés éve lehet, s a végle­ges tantervi korrekciók az 1987— 88-a.s tanévtől kezdődően lépnek életbe (néhány kritikus tantárgy munkálatai azonban áthúzódhat­nak a következő tanévre). — A magyar közoktatás egyik felelős irányítójaj­ként hogyan véle­kedik az idep vál­tozásokról? Biza­kodhatunk-e. hegy az új elképzelések a közeljövőben megvalósulnak? — Az iskolai munka minősé­ge, a gyermek közérzete, fejlő­dése, továbbhaladása nem első­sorban jogszabály kérdése, ha­nem a pedagógiai tevékenység légkörének jobbításán, a pedagó- gusok szakmai hozzáállásán és közérzetén, az iskola és a család minél jobb, felelősségteljesebb együttműködésén múlik. Mert Igaz, hogy 1986. szeptember else­jén lép életbe a törvény, ám a csengőszó most is épp>en úgy szól az iskolákban, mint máskor: kezdődnek a dolgos hétköznapjok. De a várakozás, az előkészületek és a nekibuzdulás alapján merem remélni, hogy az új törvény és a végrehajtási rendeletek olyan változásoknak nyitnak utat a magyar oktatásügyben, amelyek egy gyermekszabásúbb iskola jö­vőjét ígérik. M. Zs. 1848—49 forradalmi hagyomá­nyait őrző és áp>oló félegyháziaik jeles napja 1886. augusztus 8. Száz éve e napon rendkívüli közgyűlésen — a függetlenségi párti városi képviselők kezdemé­nyezésére — Kiskunfélegyháza díszpolgárává választották a ki- egyezésellenies pjoHMkad küzde­lemben nemzeti függetlenségünk jelképévé magasztosult Kossuth Lajost. Az előtérj észt étit javas­latot ifjú Kocsis Sándor városi képviselő hosszabb, saép>en meg­szerkesztett beszédben alaposan indokolta. Kiemelte Kossuth La­jos emberi nagyságát, viilarttör- témelmi jelentőségét, s mindazo­kat az érdemeket, amelyekért a ■nemzet örökre hálás lehet neki. Az egyhangú. körfelkesiedéssel el­fogadott hatáirwt. ra féVevhá- 7i\ak terebélyesedő Ko'^uth-kul­tuszának eüső ielertős dokumen­tuma és sarkköve lett. A magyar nemzeti független­ségért folyó politikai harcban Kossuth Lajos személyes példája, legendás forradalmi afal.ja volt az egyik legerősebb eszménykép, amihez a nép lelke, legjobban vonzódott. Az ország ball eh’ ént Esztergom város fogadta 1061- ben Kossuthot díszpolgárává. Példáját követték 1668-har Jász­berény és Losonc városok Szü­letésének 80. évfordulója tiszte­letére 1882-ben városok és köz­ségek egymással versengve vá­lasztották meg díszpolgáruknak a nagy hazafit. Ai elemi erővel országosain kibontakozó Kossuth- kultusz új hullámának kezdete volt 1886-ban a félegyházi dísz­polgár-választás. E politikai ak­ciónak az 1879. évi 50. te., az úgynevezett honosítási törvény volt a kiváltója. A fólesyházri díszDo’gárváilaszitásii határozat Kossuth magyar államrolgársá- eának megtartása érdekében, e törvény hatályba lépése elleni til+Akozárt feie? ki — nyomaté- kolvia azzal: Magyarország ösz- szes rendezett tanácsú városát tékes a maga nemében az István, a király, sokan idegenkednek stílusától. Miért ne kaphatnának ők ás érdekes, tartalmas szóra­koztatást? Szerdán sokáig vaciiiláltam: A Bánk bán-t szeressem, vagy a Tizenötezer pengő jutalmat? Zsolt Béla mellett döntöttem: szerettem volna magam meg­győzni arról, hogy jobb író irodalomtörténeti hírénél. (A Bánk bán opera új földolgozását előbb-uitóbb újból műsorra tű­zik. ezzel nyugtattam lokálpat­rióta lelikiismeretemet.) Végül is azt kaptam, amit vártam. Jó sze­mű újságíróra valló telitalálatot, szellemes ötletet, a polgári áler- ködcS vitriolos kritikáját, néhány remek komikus helyzetszituációt és irmen-onnian visszaköszönő sablonfigurákat (Spitzer, az fVgvpskedő nályakezdő ügyvéd például!, sablcnhelvzeteket. még bohózatban 3is nehezen elfogad­ható loogikail bakugrásokat. Jó­kedvű ötletekben gazdag színészi alakítások (Garas Dezső. Buss Gvula, Béres Honra.) vidítanak föl. ha eszembe jut a Tizenöt­ezer pengő jutalom. Csütörtökön az Oppenheimer és a Kockázat megoldhatatlan válasz­felhívja, hogy Kossuth Lajost díszpolgáruknak válasszák meg. A féiegyházi példia erejének hatására számos város: Bereg­szász Eger, Miskolc, Munkács, Nyitna stb. választotta Kossuthot, a nemzet őrszellemét díszpolgá­rává. A politikai folyamat ter­mészetes következménye volt, hogy díszpolgára érdekében a féiegyházi képviselőtestület 1899- ban határozattal fordult az or­szággyűlés képvtiseliőházához, hogy Kossuth Lajos magyar ál­lampolgárságának meghagyása végett változtassák meg aiz 1879. évi 50. te. 31. paragrafusát. Az adományozók első szándéka szerint a félegyháziak díszpolgá­ri oklevelét küldöttség vitte volna Turinba. Az egészségileg kímé­letre szoruló, agg Kossuth kife­jezett kérésére azonban barátja, Heify Ignác országgyűlési kép­viselő közvetítésével juttatta el végül is a tanács Kossuth kezé­be a díszes oklevelet. Heify Ig­nác 1886. december 5-én rend­kívüli közgyűlésen ünnepélyesen vette át a becses okmányt. Dip- lomaátadó beszédében Molnár István polgármester egyebek mellett hangsúlyozta, hogy a díszpolgári diplomával Félegy­háza „sem tüntetni, sem pedig az ország többi városai közül ki­tűnni nem akart, csak azon tisz­telet és a lélek bensejéből fa­kadt hódolatköteles tartozását akarta leróni, mellyel a nagy hontalan remete iránt az ország minden rendű, rangú és politikai vallású polgára viseltetik .. Heify Ignác válaszában kiemel­te, hogy amikor az új honossági törvény szerint Kossuth Lajos hamarosan elveszíti magyar ál­lampolgárságát, s díszoklevél, s a többi városé, melyeik Félegy­háza példájára megválasztják, ezek azt fogják mondani neki: „hiába zárta ki a törvényhozás; a leghatalmasabb törvényhozó, a szív maaába zárta nevét és em­lékét .. " Félegyháza városnak, mint- kezdeményezonek jutott egyedül az a megtiszteltetés, hogy Kos­suth Lajos saját kezűleg írott terjedelmes levélben köszön te­meg a díszpolgárságot. Csakis Fél egyházának válaszolt, remél­ve azt, hogy köszönő írásából ért majd a többi város és az or­szág is. A Kossutih-Cievél költői szárnyalásul sorokban pompáza­tosam foglalja össze Magyaror­szág függetlenségi küzdelmét. A levelet Helfy Ignác 1887. április 27-én juttatta ed a polgármes­ternek. Kísérőlevelében ezt ír­ja a polgármesternek: Holnap- reggel a bámulatosan szép vá­lasz a haza közkincsévé lesz a sajtó útján. De az eredeti ki­zárólag az önöké marad, s el fog jönni egy idő. midőn lelkes ha­zafiak fognak vándorolni önök-- hoz. hogy a magasztos honsze­retet e ritka ereklyéjét saját szemeikkel lássák.” A Félegyházi Hírlap vezéreitekben, „szent és örök emlékül”, teljes terjedel­mében közli Kossuth levelét 1887. május 1-én. ..Megérdemli a le~ vél. hoay közöljük, nálánál szebb- vezércikket. úay sem adhatnánk, mert abban úgy ír, mint_ e vá­ros polgára, kit e minőségben magukénak vallhatni versengve törekszenek a hazai városok” — írja a cikk bevezetője. Kiskun­félegyháza képviselőtestülete és tanácsa nevében Molnár István ■polgármester levélben is meg­köszönte díszricdRárániak meg­tisztelő. örökbecsű sorait. Kossuth Lajos díszpolgársága, és a vele kapcsolatos díszpol­gári köszönőlevél becses történe­ti hagyatékunk, amelyeknek em­léke száz év múltán is megerő­sít és új indítékokat is ad for­radalmi hagyományaink megőr­zéséhez és ápolás*ához. Fekete János Tardi Gál /lakótársak tás elé állított. Az Oppenheimer ügyet a sorozat kedvelői, a vég­kifejletre kíváncsiak aligha hagy­ták ott a Kockázat kedvéért. így csak találgathatom és is, hogy Gubcsi Lajos kitűnő műsorát miért versenyeztették az Oppen- heimerreL Szombaton annak örültem, hogy Vas mesvében rokonszen­ves. szép beszédű embert válasz­tottak megyei tanácselnöknek. Felüdülés, ha a rád'ót, a televí­ziót és közéletünket rongáló nyelvi aszályban ilyen választé­kosán, pontosan, meggyőzően be­szélő riroriralainvt taíáJlrwk. Ha­sonló örömökkel örvendeztetett az űl kisbank 3gaz0iatőjn: gon­dolatainak frissessége, kifejező. 57it sejteti, hogy lói dörttö^+ek akik erre a felelős nos-+-’"'. állították. Ha volnra va­lamilyen országos közérzetmérő, a cmtok-rác: szándólrok nillanrat- myi áiVrarotáit röizzt*ő Iktéis-üüéfc, bizonyosan 'kedvező irányban mozdulnának, amikor közös ügyeinkről ennyire természete­sen. az összetartozás felelősségé­vel és embert közvetlenséggel, a változtatás eltöké’t szándékával szólókat látunk, hallunk. Heltai Nándor (17.) A kőműves útját állta. — Hallhatta: a fiatalúrtól függ a maga bére is ... Emese félredobta a divatlapot, kéjesen nyújtózott, s Bakos Áron­ra hunyorított. — De először ne­kem veszed meg az aranyláncot, amit ígértél! Laskai haragja maris a lány ellen fordult: _ Magácska majd akkor kap l áncot, ha én ki leszek fizetve! Különben a fiúja kap láncot, de nem a nyakára, hanem a csukló­jára, azt garantálom... — Hagyják abba, kérem! — emelte fel a fejét az asszony. _ Úgy van, tartsak a szájukat _ hurrogott rájuk a kőműves is. K aronfonta Laskait, és a meg­tisztított téglarakáshoz vezette. _ Egyelőre maga velem állapo­dott meg, tőlem kapja a járan­dóságát, nekem szóljon, ha va­lami baja van. Most pedig: mun­kára! . , L askai kelletlenül dologhoz lá­tott, a kőműves is elfoglalta ma­gát. Bakos Áron félkönyékre tá­maszkodott a napozóágyon. _Apropó, Dénes úr, nem ér­dekli véletlenül a Parasztbecsü­let? A kőműves kezében megállt a malterkeverő kanál. _ Mit akar ezzel? — pillogott e llenségesen. — Semmi balsejtelem — nyug­tatta keze mozdulataival a fia­talember. — Csupán arról van szó, hogy Mese mama lemondta az esti kultúrprogramot, Így van egy jegy a szabadtéri színpadra. Tartson velünk! _ Nyugodtan elf -dhatja — m ondta az asszony. — Én már láttam a darabot, s biztos va­gyok benne, hogy maga is élvezni fogja. — Felemelte az ujját, el­mosolyodott. — Nehoav azt mondja, hogy nem érdekli az opera! _ Dehoay mondom... — he­begte a kőműves, mialatt átfu­tott. a hátán a bo-zonoás: életé­ben nem volt overában. miképpen fonja elviselni envilltében a min­den bizonnyal. hosszadalmas gaj- ■ dMást? Miközben Hinnék a tes­tére az é.iszakai lenkék. bogarak, __a szúmioankröl nem is beszél­ve... Azonkívül fc ilm-.' sincs, miféle öltözékben liter ’.: - lyan­f éle helyen mente' ni Bakos Aron kite tóit- ndo- latát: — Felesleae vamm- ki­rittyentenie magái tthon hagyom a vasárnapim-4 — Eav fehér ingi V os van — bátorította az asszo’ny. — Az még csak volna, ámbár apró katica-mintákkal — vallotta be a kőműves. — Sebaj! A kőműves lassú észjárású lé­vén, hamarjában képtelen volt elfogadható kifogást találni az es­ti jelenés ellen. Aztán, ahogy se­gélykérőén körbetekintett, s megakadt a szeme embere nap­égette alakján — mit sem sejt­vén terítette malterral a mezte­len téglákat — hirtelen megfo­gant a mentőötlet. _ Na, Laskai! — kiáltotta oda — , maga még úgysem volt az operában, most itt az alkalom, el­mehet helyettem, nékem mar úgyis a könyökömön jön ki... — Engem nem érdekel az ope­rett — rántotta fel feketére égett vállát Laskai. — Nem operett, maga setét, hanem o-p-e-r-a! — torkolta le a kőműves. „ , , — Az sem érdekel. Csak a no­ták* A kőműves alig leplezett gyű­lölettel pislogott rá. Bakos Áron jobb karjával félkört írt a leve­gőbe, úgy mutatott Laskai felé. _ Láthatja... Teljesen re- ménytelen eset. Magának kell velünk jönnie. vme­— Bizony... — kuncogott Eme se. Nehogy azt mondja, hogy számos vacsorameghívást, estelyt kell lemondania miattunk ... gonoszkodott a fiatalember. A kőműves méa egyszer lassan körbenézett, s amikor az asszony kemény kis profilján elnyugodott a tekintete, megadóan bólintott. 16. Alkonyattájt, a szabadtéri szín­pad zárt pénztárai előtt szabály- tálán sorba tömörültek, míg a be­járat két oldalán, noha korán volt még. sorfalat álltak a bejut­ni vágyók. A kőműves, mivel előbb érkezett, zsebre dugott kéz­zel sétált fel s alá köztük; sötét nadrágjáról önkritikusan állapí­totta meg. hogy dohszagú, és kis­sé már kitérdesedett, de az inge makulátlan, csak a gallér hegye kunkorodott föl kicsit, miáltal úgy tetszett, mint két parányi 'szarv. Kissé resteilte öltözékét, így a továbbiakban nem az elő­térben masírozott, hanem a park belseje felé vette a járást, ahol a sétány padjain üldögélő várok Igazán nem vele voltak elfoglal­va. a hatalmas fák levelei vedig jótékony árnyékot borítottak rá. Ismerős hangok ütötték meg a fülét.: — Megéheztem... — így Eme­se. — Ennék valamit. — Pillanatnyilag nem aktuá­lis... — suttogta fojtottan Ba­kos Áron. — Svédgombát vagy kaszinóto­jást ...De legalábbis franciasalá­tát! . , — Sajnos, egyiket sincs mó­domban szerezni. — Odaadtam a pénzemet! Vagy nem? — Valóban, itt van nalam. — Akkor eredj, és vegyél ne­kem svédgombát! — Honnan vegyek, az eg aia- jon meg?! _Ahonnan akarsz! _ Rendben van, megnézem az á ruházban — talán még nyitva V<A kőműves nem bírta tovább: — Nem megy sehová, mikor falak mögött már húzzák a bru­^°A pár összerezzent a váratlan, rezes hangra. , . — Ne aggódjon, Denes ur, meg csak hangolnak a zeneszek ocsúdott fel Bakos Áron. - Lega Iább harminc perc van a kezde sig. Hozzak valamit maganak is. Talán egy kisüveg palinkat. A kőműves közötte: nem t ■id ki hogy van vele, de o nem alkoholizálni jár az operába, ha­nem muzsikát hallgatni. mondta _Nagyon helyes , B akos Áron. - Akkor indulok — Csak a sarokig menjen, kiáltotta utána a kőműves- hentes még nyitva van, kap e0£ stanicli töpörty ut, megegyve ni kenyeret. Olcsó és laktató. .. A fiatalember eltűnt “.koma y- ban. A kőműves könnyű legym aSwf«■ tömne engem? - kérdezte Eme­‘”ZÄ“Ät. - rí'“*1" ta tömören a kőműves — Amikor az hizlal?! _ Legalább lenne mit fogni mAteny.‘ ahelyett, hogy megsér­tődött volna, belekarolt a ko lesbe; a férfi máris kjhuzta ma- nát. és elindult a bejárat korul villogó neonfények felé. —9Akkor legalább vegyen n kém egy aofrit! — kérlelte lány. — Attól is hízhatok.. • _Mit-fenét? , _ Gofrit! Csokikrémmel töl­tött sült tésztát... ,,ds A gofrisütő egv hársfa tövében működött éme­lyítő illattal árasztván el a k<or miéket A kőműves, oldalán a nyal. beállt a sorba.^Korulottűk összevillantak a tekintetek, férfi észrevette, soha nem érzett eléaedettség árasztotta el: toy J» lehet élni. szép lánnyal mutat kozni, operába járni... _ Maga is kér? — fordult fe­lé a lány. amikor rákerült a sor. _ Honimé kérnék! — mondta t ermészetes hangon a kőműves, /o -cohéhni pVttefttort ecru aom-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents