Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-27 / 201. szám

1986. augusztus 27. © PETŐFI NÉPE © 3 MIÉRT SOK AZ ÖNGYILKOSSÁG? Akció az életért Közös felelősséggel egymásért és a jövőért Beszélgetés dr. Gubacsi László megyei főorrossal Hogyan gazdálkodunk életünk­kel? Rosszul! Egészségünk tuda­tos magatartásformákkal való stabilizálása terén nem jutottunk sokat előre. Ennél is elszomorítóbb, hogy az életpazarlás, az öngyil­kosságok terén magasan vezetjük a világranglistát. Az pedig már lelkiismereti kérdéssé kell, hogy váljon: miért éppen közvetlen környezetünkben, Bács-Kiskun- ban a leggyakoribb az öngyilkos­ság? 1979 és 1983 között kétezren végeztek önkezűleg életükkel. E szám többszöröse a sikertelen kí­sérleteké. Milyen összefüggések magya­rázzák ezeket az elszomorító té­nyeket? Mit tesz a társadalmi gondoskodás azért, hogy csök­kenjen a tragikus esetek száma? Ezekről a kérdésekről beszélget­tünk dr. Gubacsi László megyei főorvossal. — Nagyon nehéz magyarázatát adni — kezdte dr. Gubacsi Lász­ló —, miért éppen itt történik a legtöbb öngyilkosság. A problé­mával — az országos egészség- ügyi kutatási programhoz kap­csolódva — 1983-tól foglalkozunk megkülönböztetett figyelemmel. A vizsgálatok a tennivalók reá­lis megfogalmazásához adtak se­gítséget. — Mit mutattak a fölméré­sek? — 1984-ben a halálból az utol­só pillanatban visszahozott el­követőkkel foglalkoztunk első­sorban. Partnerül hívtuk a kör­zeti orvosokat, a kórházak ille­tékes osztályait és a mentőszol­gálat munkatársait is. Az ada­tokból láttuk: a kísérletek szá­ma viszonylag kevesebb a Duna mentén, ezzel szemben feltűnően sok Kiskunhalas, Kiskunmajsa és Kecskemét környékén. Meg­állapítottuk például, hogy nem tipikusan értelmiségi jelenség­ről van szó. Közép- vagy felső­fokú iskolai végzettségű csak el­enyésző számban kísérletezett életének kioltásával. Legtöbbjük aktív dolgozó vagy — a nők ese­tében — háztartásbeli volt. Fel­tűnő, hogy a községekben nagyon gyakori a befejezett esetek szá­ma, ezután a tanyás vidékek kö­vetkeznek a számsorban. Ha a kísérleteket nézzük, a számarány megegyezik városban és község­ben, de kisebb számban fordul­nak elő tanyákon. — A témában alapművet publikáló Emile Dürkheim már a múlt század közepén megkülönbözteti a társadalmi és az egyéni motívumokat... — Máig érvényes a jeles szo­ciológus megközelítése. Az oko­kat azonban egymástól elszakít­va, vagy egyiket a másik fölé helyezve nem lehet vizsgálni. A szociológusok szerint Magyar- országon a megkésett és nagylép­tékű fejlődés néhány ellentmon­dása, a fokozott szerzési vágy, a közösségek hiánya vagy nem ki­ • elégítő működése okoz némelyek számára elviselhetetlen traumá­kat. Nehéz felkutatni az öngyil­kosságokat kiváltó konkrét té­nyezőket, közismert például, hogy van aki könnyebben, van aki nehezebben tudja elviselni a stresszt, a frusztrált helyzeteket, a bénító élményeket. • — Tehát a tragikus döntést kiváltó végső okokra is vá­laszt kerestek? — Természetesen. A hátrama­radt levelekből, üzenetekből, vagy — az élvemaradottaknál - — a személyes elbeszélgetésekből ne­héz megismerni a tényleges okot, hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban. A környezettanulmá­nyokkal összekötött mélyinter­júk hasznosíthatók talán a leg­inkább. Láttuk például, hogy a felbomlott vagy bomlófélben le­vő család okozta legtöbbször a végső elkeseredést. A tanyákon és a városokban nagyon sok a ma­gányos és elhagyatott ember, aki nem tud magának értelmes el­foglaltságot találni, sőt még be­szélgetőtársat sem. Gyakran sze­repel a kiváltó okok között sze­relmi csalódás, reménytelen von­zalom. Szinte minden tragikus történet mögött ott rejtőzik az alkohol, a neurózis, a mértékte­len gyógyszer- és drogfogyasztás. Az elkövetési módoknál is a ve­gyi anyagok — gyógyszerek, nö­vényvédő szerek — használata meghatározó. A halállal végződő eseteknél gyakori az önakasztás és a kútbaugrás is. — Egyes vélemények sze­rint az orvosok leterheltségük miatt képtelenek figyelni a megkeseredett emberekre. Nem tudják meghallani az utolsó vészkiáltást... — Ez nemcsak orvosi problé­ma. A világból távozni kívánó embereket vigasztalhatnák, se­gíthetnék a családok, a munka­helyek és a lakóközösségek is. Az persze igaz, hogy az öngyil­kosak jelentős része az utolsó időszakban találkozott orvossal, például amikor a vényköteles nyugtátokat, altatókat felíratta. Az egészségügyi szolgálat azon­ban ma még nincs felkészülve arra, hogy ilyen esetekben ele­get tudjon tenni. Fontos adalék, hogy a szakértők szerint szinte minden ember gondol egyszer­egyszer életében az öngyilkosság­ra, de az egészséges személyiség győzni tud a sötét gondolatok fe­lett. A vizsgált eseteknél a végső, tragikus tett egy előkészítő, vívó­dásokkal, reményekkel és csaló­dásokkal terhelt út végső állomá­sa volt. — Melyik szervezet hivatott arra, hogy a válságba jutott életeket visszavezesse a tár­sadalomba, értelmes célokat, cselekvési lehetőségeket kí­nálva? A börtönből szabadu- lókat segítő hálózat támogat­ja. Mi lesz azzal a tanyán élő idős emberrel, aki mérget ivott végső elkeseredésében, de jött a postás és megmen­tette? — Felelősek vagyunk egymá­sért. Az egyén pótolhatatlan se­gítséget tud adni egy másiknak. Sokkal többet, mint a korlátozott hatáskörű és hatékonyságú egész­ségügyi, oktatási, közművelődé­si vagy szociális intézményháló­zat. A legfontosabb: az öngyil­kosság-problémát együtt kell néz­ni az egészségmegtartás korsze­rű kérdéskörével. Ha nem ve­szünk el a részletekben és a prob­lémát komplexen vizsgáljuk, vi­lágossá válik, hogy az egészség­megtartás ügyét a politika szint­jére kell emelni. Támadást kell indítani a társadalomban tapasz­talható értékválság ellen. Meg kell győzni. az embereket arról, hogy az egészség érték, minden­nél jobban kell vigyázni rá. A nemzetközi sajtóban jólismert pozitív jellemzések mellett han­goztatott „korán haló férfiak, az alkoholisták, az öngyilkosok or­szága” vádak érvényüket veszít­sék. Előrelátó cselekvéssel érté­kes embereket kaphat vissza a társadalom. Hogy nem remény­telen dolog, bizonyítja az ame­rikai, a finn, a kanadai és a nyu­gatnémet példa. Ezekben az or­szágokban, úgy tűnik, megértette a lakosság: az egészség kincs. — önök a megyében mit tesznek a politikában is egy­re fontosabbá váló feladat si­keréért? — A megyei pártbizottság és a tanács javaslatára a Központi Statisztikai Hivatallal, az Egész­ségügyi Minisztériummal és az Egészségügyi Világszervezettel közösen széles körű akcióba kezd­tünk, melynek célja: csökkente­ni a halandóságot. Meghosszab­bítani a különböző életkorban várható élettartamokat. Ez egyre inkább, minden más feladatnál fontosabbá válik. A vizsgálat el­ső — 1991-ben záruló időszaká­ban — a keringési rendszer be­tegségeiből, a túlzott gyógyszer- fogyasztásból, az alkoholizmus­ból, valamint következményei­ből származó halálozás, így pél­dául az öngyilkosságok növeke­dési ütemének csökkentését tűz­tük ki célul. A kísérleti szakasz­ban a megye települései közül Kecskemét, Császártöltés, Csen­gőd, Fülöpháza, Bácsbokod és Izsák szerepel majd kiemelten. A felméréshez, az életmód-, szo­kásrend- és szemléletalakító programokhoz a szükséges anya­giak rendelkezésünkre állnak. Persze, el kell mondani ismét: a téma nem csak az egészségügyre tartozik. Felelős az életmódvál­tásért a pedagógus, á kereskedő, a családapa, a politikai vezető és még hosszasan folytathatnám a sort. Az egészségpazarlás és az öngyilkosság témája nem lehet csak az egészségügyi osztály ügye. Ez társadalmunk problé­mája, mindannyiunk felelőssé­ge... Farkas P. József Magyarországon az öngyilkosságok száma és aránya mindig is magas volt. Amíg azonban a hatvanas években százezer lakos közül csak huszonöt, 1985-ben ■ már csaknem félszáz ember ve- véget önkezével életének. A húszas években még városinak számító jelenség az utóbbi évtizedekben otthont talált faivaink. ban, tanyás körzeteinkben is. Bács-Kiskun, Csongrád és Sza- bolcs-Szatmár megye élen áll a szomorú statisztikában. A problémák feltárásával nem szeretnénk túlzó álláspontot kialakítani, esetleg általánosítani. Véleményeink szerint a drá­mát! zálás nem szolgálja a helyzet megoldását, sőt esetleg növel­het^ a „nincsen remény” vagy a cselekvés hiábavalóságának ér­zését. A tények elfedése azonban legalább annyira veszélyes, mint a torzítás. VÍZMELEGÍTÉS NAPENERGIÁVAL • A Nap ener_ giáját hasznosí­tó rendszert he­lyeztek üzembe Szikszón a 330 ágyas kórház­ban. A miskolci ÉSZAKTERV tervei alapján felépített 240 napelem 27 ezer liter vizet melegít fel na­ponta. Ez a mennyiség ta­vasztól őszig fedezi a kórház teljes melegvíz- igényét. A rendszer télen is üzemel, de ilyenkor kiegé. szító fűtéssel kell pótolni a hiányzó nap­energiát. SZÁZNEGYVEN ÉVE KEZDŐDÖTT A FOLYÓ SZABÁLYOZÁSA „A Tisza völgyében temérdek a lappangó kincs...99 Széchenyi István ínta le a cím­adó sort, s természetesen nem ásványkincsekre gondolt. A követ­kező mondatában utal állmára: „miként oltít nemcsak javítások, hanem egészen új teremtéseik is léphetnek életibe.” Széchenyi és a reformnemzedék múlt század kö­zepi elképzelése három pillérein nyugodott. Az első és a légfantbo- sabb feladat: a Túsza szabályozá­sa. Az akkori gazdaságú és tech­nikai vdszonydk mellett — a „gép” a több tízezer kubikos vol,t — a igigianitúkus első lépcső .után következett volna a második: a beMzireinídezés. Ez az áirtiéri ibertü- leltek lecsapolását jielenteltitie, mai szakszóval a taillajvíz-gazdáLkö!- dáisit. Amikor az első két lépcső — a folyamszaibályoizás és az ár­téri iteirületek lecs ápolás a — el­készüli, következik a befejező sza­kasz: az önrtözőcsaltcrmák megépí­tése. Ekkor kerül sor a nagy álom megvalósulás ára: a Tisza völgye temérdek lappangó Ikiinesének ki­aknázására. iMosit, amikor a |fcikkasz(tó aszály Ihleteit éljük, s akár a televízió képernyőjén, akár a vatóságban látjuk a Dúlna—Tisza közének ki­száradt földjeit, azt, hogy a tée­szek már néhol vágják a semmiir re-sem-jó kukoricát, akkor elgom- döHkodihaltunk ázom, hogy Széche­nyi állma — ami nem déli,bábos elképzelések színes halmaza — még ma sem valósult meg teújjes- séjgében. Másszóvail: adósad va­gyunk a „legnagyobb magyarnak”. JKét hatalom versenge soká le trorta bírásán: 'Emberi szorgalom és a vizek ösaleme. Széchenyi leüt a bíró, a Tiszát medrébe szorítá Szózata, s a nagy tér íim szabad s újra mienk.” Szász Károly e mégy sora olvas­ható az emlékművön, amely Szé­chenyi látván első kapavágására emlékeztet. A Tiszadob melletti urfcomii magaslaton áll a kőotoe- liszk, utalva 1846. augusztus 26- ra, amikor is a gróf, mérnök urak kíséretéiben és a höiligylkoszorú (tapséitól kitüntetve, az Országgyű­lés 'hiaitározaitával a zsebében, ka­páját a földbe vágta. A korabeli feljegyzések ugyan nem szólnak a „pórnéprőíl”, de a könnyező fal­vak lákói bizton tudtak a nagy tervről. Talán kételkedtek benne, hogy a grófi kapavágás valamit is megváltoztat az ősi folyón., amely olyan' kiszámíthatatlan volt és annyira kegy étien, mint saiját életűik. A tönténólmi kapavágás pillamaitáiban mintegy 25 ezer négyzetkilométeren terült szélt a folyó vize. Feljegyezték, hogy az árbár például a Hortobágyon het­ven kilométer szélességet is elért. A iNaigy Sárréten át — mely év­századokig búvóhelye volt min­denféle szegénylegénynek — a Tisza közvetlenül kapcsolódott a Körösök kiöntéseihez. A folyó áradása évente 160—180 napig Itartdtt, s ezekben az időszakok­ban möcsártenger volt a Túsza mentén. A gabonát sokszor az áradás amaltta le. A „morbus Hum- garicus,” — a magyar halálos be­tegség — ezekben az évtizedekben nieim a tbc volt, hanem a malária. A Túsza 'menti fallvák kútja! fer­tőzöttek voltak, s már II. Rákóczi Ferenc feljegyezte, hogy amikor a szegedi csata uitán merített a „szőke Tisza” vizéből, az sáros és zavaros volt. Mit tehetett itt egy gróif — iha még oly gazdag is volt — egy szál kapával? Széchenyi tudta, hogy aiz egész nemzet összefogására van szükség — ami akkor elsősorban a libe­rális nemességet jelentette. A re­formnemzedék egyik legkiemel­kedőbb alakja, Vásárhelyi Pál készítette el a Tisza szaíaályozá- sálnelk tervéit. Abból indult ki, hogy a folyó kilométerenkénti esése a>ig több három centiméter­nél, ezért egy-egy áradás nagyon iisusan vonult le a folyom A Sza­mos Itiorkolaltiáltól Szegedig az ár­hullám 50—60 Map alatt ért le. Az eséslt Vásárhelyi úgy akarta növelni, hogy a Tiszaibecs és a torkodat közötti, eredetileg 1214 kilométeres kanyargós utat 140 átvágással 761 kilométerre rövi­díti. Ezzel a Ikiiliciraéltierenkénlti esés a korábbinak kétszerese lett vol­na. Az árvíz megakadályozására Vásárhelyi 300—1000 méterenként gátakat tervezett. A sors kegyet­len játéka: Vásárhelyi éppen a terveit ismertette, amikor rosszul lett és meghalt. Az Országgyűlés Pafieocapáit, a Pó szabályozását végző mérnököt bízta meg a munka foyűitatásiával. Az olasz mérnök 'módosított az eredeti elképzeléseken. A Tisza szabályozása nlagyon lassan ha­ladt. Csak a századfordulón feje­ződött be — jól-rosszul. Mégis: megépült négyezer kútcimétennyi árvízvédelmi Itöltés, eltűnt a ma­lária a Tisza menti falvakból, s 25 ezer négyzetkilométerrel több lett a mezőgazdaságilag hasznosít­ható terület. Széchenyi álma a mocsárlecsa- palásokról csak századunkban va­lósult meg, s a harmadik lépcső: asz öntözőcsatornákíkaíl átszelt Al­föld képe még várat magára. A régi rómaiak a folyat Ratiihiosnak — kanyargósnak — nevezték. Mia inkább szelídként emlegetjük, gondolva a legnagyobb magyarra, aki 140 éve azt a kapavágást megtette. Bolti költészet TISZTASÁG ÉS EGÉSZSÉG A KÖJÁL-felügyelőség közbeszól Kiskunhalasi tapasztalatok Mostaniban egy sajitos iro­dalmi műfaj étink felvirágzá­sa figyelhető meg. A fejlődés mai állapota össze sem hason­lítható a háború előtti sorva­dással. Az üzletajtókon egyre gyak­rabban megjelenő kis cédu­lákról van szó. Figyeljük meg tartalmi gazdagságukat! A cé­dulákon olvasható feliratok egyszerű, közérthető nyelve­zetükkel mélyen megrázó hely­zeteket sejtetnek, tele vannak kimondatlan igazságokkal, és működésre késztetik a képze­letet: „Elmentem a hivatalba.” Ez csak három szó, de az egyszerű szavak mögött talán dráma rejlik. Leváltás. Üldö­zés. Brutális leszidás. Ellenőr­zési eredmények. Bejelentés az ügyésznek. Telefon a rend­őrségre. Akármi legyen is, biztos, hogy a hivatalban rit­kán lehet kellemes élmények­re számítani. „Betegség miatt zárva.” Itt már nem merülhet fel kétség. Betegség. Biztosan sú­lyos, sőt fertőző, hiszen az egész személyzetet hatalmá­ba kerítette. A valamikor vi­dám, kedélyes dolgozók most egymás mellett fekszenek sor­ban a kórházi ágyakban. Mi­lyen súlyos helyzet! Kevés a jól képzett ápolószemélyzet, az orvos, az eldobható Injek­ciós tű. Járványok, sárgaság, halálos kimenetel. Vagy: „Szabadnap iá ledolgozott szabad szombat helyett.” Vajon az elfáradt dolgozók mennyi gyötrelme rejlik a közlemény mögött? Egy sza­bad szombat, amelyet mun­kával töltenek. Mások ünne­pelnek, ők szenvednek, mint a rabszolgák. Ezt a napot pe­dig, amelyet azért jelöltek ki számukra, hogy egy pillanat­ra lélegzetet vehessenek, azzal kell eltölteniiik, bogy ügyei­ket Intézzék, amelyekre fá­rasztó munkájuk közben soha nincs lehetőség. „Tatarozás.” „A vízvezeték javítása miatt zárva.” „A fűtés meghibásodása miatt zárva.” „Patkányirtás miatt zárva.” „Rovarirtás.” Egyszerű kis fehér papírla­pok. de mégis jelzik a gon­doskodást a tömegekről, Jó közérzetükről. Ezért nem elé­gednek meg azzal, hogy csak ennyit Írjanak ki: „Zárva”, hanem inkább így fogalmaz­nak: „Az üzlet úlabb rendel­kezésig zárva tart”, és bár Ír­hatnák azt is; „Az üzlet zár­va tart, amíg ki nem nyit­ják”. de ez nem ugyanaz, mintha utalnak egy újabb rendelkezésre, amelyre sor ke­rülhet a jövőben, tehát remé­nyeket ébreszt. Ezt olvasva az \ emberek érzik, hogy még min­den Jóra fordul. íme, a kereskedelem elra­gadó perspektívája költészetet „Átmenetileg zárva”. Várható megnyitási Idő...", A leg­közelebbi üzlet...” Állítólag egy tűz után a ház romjain Ilyen cédula jelent meg: „A tűzoltó betegsége miatt leégett”. Janusz Oseka {Fordította: Llpcseyné Bánfalvi Júlia) Mint arró] dr. Stuhl Eva, a Kis­kunhalasi Városi Közegészségügyi és Járványügyi Felügyelőség ve­zetője tájékoztatott, kulcsfontos­ságú élelmezésegészségügyi fel­adatuk az ételmérgezések megelő­zése. E téren említésre méltó az elmúlt év egyik eseménye, ami­kor Is a Bajza utcai általános Is­kolai diákotthon konyháját átme­netileg lezárták, mivel, csőrepedés miatt szennyezett víz csöpögött a főzőtérbe. Az eset hét végén tör­tént, s a gyors javítás után ked­den már ismét főzhettek itt a diákoknak. Mindebből azt a ta­nulságot lehet levonni, hogy a hiba időben történő bejelentésé­vel megelőzhető a baj súlyosbo­dása. Am nem mindig ez törté­nik, mert az érintettek az eset­leges büntetéstől Indokolatlanul félve nem jelentik a hibát. Húszezres bírság Talán ez is közrejátszott ab­ban, hogy a felügyelőség tavaly összesen 20 ezer forint pénzbír­sággal járó szabálysértési eljárást folytatott le, zömmel úgynevezett melegérzékeny áruk — tej, tej­termékek — hanyag hűtése miatt. A lakosság, s különösen az if­júság egészséges életmódja első­rendű közegészségügyi érdek. Ám ezt az érdeket sérti a szerződéses üzemeltetésű, szeszes italt árusí­tó üzletek számának gyarapodá­sa, sőt nemegyszer kocsmává züllesztése. Negatívum még, hogy a szerződéses üzletvezetők zöme nem emelte a vendéglátó- hely színvonalát a korábbi, álla­mi működésben is meglevő szint fölé, sőt... A felügyelőség meg­állapította: Míg korábban egy vendéglátó vállalat tulajdoná­ban és üzemeltetésében levő ét­terem mellékhelyiségei azért nem voltak hosszabb ideig használha­tók, mert mindenre, így a javí­tásra is a központtól kellett en­gedélyt kérni, addig a szerződé­ses étteremben azért történne ugyanez — ha a közegészségügyi hatóság engedné —, mert a több­letkiadástól húzódozó üzletvezető nem akarja a javítást elvégeztet­ni, mondván, hogy vendégei egy hét alatt újra tönkreteszik. Ugyanakkor ragaszkodik is e vendégekhez, hiszen a szeszfo­gyasztásra alapozódó bevétele fő­leg tőlük származik. Bezárták a csárdát Egyébként a városi tanács ha­tározott intézkedése nyomán a közelmúltban bezárták a szintén szerződéses Halasi Csárdát, ahol nemcsak közegészségügyi hiá­nyosságok voltak, hanem a ki­alakult „vendégkör” miatt pél­dául tavaly 35 alkalommal ke­rült itt sor rendőri intézkedésre, amiből 20 verekedést követő volt. Jelenleg egy másodosztályú gyors­étkezde kialakítását tervezik a bezárt üzlet helyén. A felügyelőség különösen nagy figyelemmel kíséri az iskolai, óvodai, bölcsődei konyhák tevé­kenységét és állapotát, örvende­tes, hogy ezek rendben működ­nek, az ott dolgozók felelősség- teljes munkájának, gyerekcent­rikus gondolkodásának eredmé­nyeként. Nem mondható el ugyanez a Kiskunhalas és Vidéke Sütőipari Vállalat minden városi üzeméről, azonban a tavasszal már kijelöl­ték az illetékesek egy új, felépí­tendő sütőüzem helyét. Köztudott, hogy a levegő, a víz, a talaj minősége nagy je­lentőségű a lakosság egészség- ügyi állapotának alakulásában. Kiskunhalason nagymértékű lég­szennyezettséget okozó üzem nincs, bár a baromfifeldolgozó vállalat időnkénti légszennyezé­se lakossági panaszok forrása. Levegőszennyezést okoznak még a gépjárművek, s ezt a forga­lomnak a városon kívülre való terelésével lehetne csökkenteni. A fűtés miatti légszennyeződés már kisebb a korábbinál, mivel a város nagy részén gázfűtésre tértek át. Kevés a csatorna Kiskunhalason az ipari és zöld­övezetben, valamint a városköz­pontban pormérést végeznek, s a kihelyezett edényeket a me­gyei KÖJÁL laboratóriuma vizs­gálja. Ezek alapján megállapít­ható. hogy az ipartelepi és a vá­rosi porszennyezettség kismér­tékben meghaladja a meeenge- dett mértéket. Szintén a KÖJÁL- nál végzik a vízminőség-vizsgá­latokat, s elmondható, hogy Kis­kunhalason a víz vastartalma gondot okoz. Kimutatott egész­ségkárosító hatása nincs, de fő­zésnél, mosásnál, iváskor kelle­metlen. A jelenlegi vastalanítón kívül ezért szükséges még egy újat minél előbb üzembe he­lyezni. A közegészségügyi és járvány­ügyi felügyelőség rendszeresen vizsgálja a strandok, tavak vizét is, valamint a szennyvíz-elveze­tést. A városi szennyvíztisztító kitűnő hatásfokkal működik, de sajnos kevés a csatorna a város­ban, s így nem kielégítő a szenny­vizek ártalmatlanítása. A városi szeméttelep rossz elhelyezése is gondot okoz, s a szervezett sze­métszállításba a jelenleginél na­gyobb területet kellene bevonni. Vitaszek Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents