Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-22 / 197. szám

ALKOTMÁNYUNK ÜNNEPÉN------------------------------------------------- ■ --------------;------------------------------------------------------------—---------­K ecskemét (Folytatás az 1. oldalról.) elhivatottságát a társadalom ve­zetésére. Pártunkat e vezető sze­rep betöltésére alkalmassá teszi, hogy bár jellegénél fogva mun­káspárt, politikája az egész nép érdekeit kifejezi, s így az egész nemzet pártja is. Éppen a párt által kivívott bizalom az a ténye­ző, amelynek birtokában helyes választ adhatunk a kihívásokra, s amely cementként tartja össze a nemzeti egyetértést a sűrűbb érdekütközések közepette is. E bizalom alapja, hogy az em­berek jól ismerik az MSZMP el­veit. A párt a marxizmus—leni- nizmus eszmei talaján áll, része a világ kommunista és munkás­mozgalmának. Ugyanakkor az egész magyar nemzet pártja. Sa­játjaként ápolja magyar hazánk történelmét és hagyományait, s vállalja minden előző korszak progresszív szellemi örökségét. Természetesen a párt, mint a dol­gozó nép pártja elsősorban a volt kizsákmányolt, elnyomott osztá­lyok törekvései folytatójának vallja magát, de tisztelettel és hálával tekint mindazok emléké­re, akik előbbre vitték a magyar­ság ügyét, tetteikkel az ország felvirágoztatásáért, szebb jövő­jéért hoztak áldozatot. Az ország lakossága azt is tud­ja, hogy a párt nagy felelősség­gel, s az emberek véleményére élénken figyelve, a nagy többség valóságos érdekeinek megfele­lően foglal állást a nemzet sor­sát érintő ügyekben. Ma nehezebb a bizalomnak megfelelni. Gazdásági nehézsé­geink vannak, s lassan egy évti­zede szorító gondunk a megbom­lott egyensúlyi viszonyok hely­reállítása. A nyolcvanas évek elején kényszerűen vissza kel­lett fognunk a növekedés ütemét. Az utóbbi másfél évben is csak szerény eredményeket mondha­tunk magunkénak, pedig már az élénkülés idejét vártuk s tervez­tük. E helyzetben felelősségünket növeli az emberek felfokozott érdeklődése, amely a politikai döntéseket, a gazdasági és társa­dalmi folyamatok alakulását kí­séri. A várakozás mögött — ki­mondva vagy kimondatlanul — eddigi vívmányaink féltése, a jövővel kapcsolatos aggodalom is rejlik. A magyar dolgozók, egész népünk, a kommunisták és a pár- tonkívüliek egyaránt azt várják, hogy helyzetünket reálisan ele­mezzük, beszéljünk világosan és mutassuk meg a céljaink eléré­séhez vezető utat. Ez a legfőbb feladatunk és ennek akarunk megfelelni. Meggyőződésünk, hogy a szo­cializmus fejlődése, a gazdasági, tudományos, műszaki haladás meggyorsítható, és a felzárkózás vagy lemaradás dilemmáját szá­munkra kedvezően tudjuk meg­oldani. Nincs igazuk azoknak, akik kétségbevonják céljaink, terve­ink megvalósítását. Rendelke­zünk a szocialista fejlődés olyan reális programjával, mint az MSZMP XIII. kongresszusának határozata és a VII. ötéves terv. Az e dokumentumokban rögzí­tett célokat nincs okunk megvál­toztatni. Igaz viszont: a jelenle­ginél nagyobb erőfeszítésekre van szükség valamennyiünk ré­széről, hogy a feladatokat telje­síteni tudjuk. Programunk erő­feszítést követel az egész társa­dalomtól, a kormányzattól éppen úgy, mint minden dolgozótól; egységes, összehangolt cselek­vést kíván az irányítás és a vég­rehajtás valamennyi szintjén. Mindieniki érezze, hogy a VII. öt­éves terv társadalmi program: amelyet teljesíteni kell! Előre­haladásunk, belső és külső sta­bilitásunk tehát a tét. * Szerkezetváltást a gazdaságban A dolgok a termelésben dől­nek el. Természetesen a hatékony gazdálkodás feltételeit is létre kell hozni. Ennek része, hogy a gazdaságirányítás törekedjen ha­tározottabban a gazdaság szerke­zeti átalakítására, ösztönözze erőteljesebben és — ha szüksé­ges — kényszerítse a gazdálkodó szervezeteket a termelés, a gyárt­mányszerkezet korszerűsítésére. Műszaki haladás és új technoló­giák bevezetése nélkül nem tu­dunk előre lépni. Ugyanakkor az irányításban dolgozó szakembereken múlik, hogy megfelelő külső feltételek vannak-e a vállalatok működésé­hez. Olyan környezet kialakítása a feladat, a követelmény, ahol a vállalatok nem a szabályozás kis­kapuit keresik, nem az egyedi támogatásokért, kivételes elbí­rálásért harcolnak. A gazdaság- irányításnak a jelenlegi szabá­lyozás körülményei között olyan viszonyt kell kialakítania a gaz­dálkodó szervezetekkel, amely helyesen és időben orientál, így segíti a vállalati tervezést, a vál­lalati munkát. Ehhez jelentősen változni kell a gazdaságirányítás munkastílusának, módszereinek is. A gazdálkodás alapvető szín­tere továbbra is a termelés, a vállalat. A nem gazdaságos ter­melés hasznossá tételét, illetve visszaszorítását, a veszteségek fel­számolását, a nem hatékony munkaeszközök megszüntetését vagy átalakítását, a munkaerő­vel való okos gazdálkodást a vál­lalatoknak imagukinak kell kez- d emén yezind üik. Figyelemre méltó tény, hogy a közel azonos feltételekkel dolgo­zó vállalatok és szövetkezetek között egyaránt vannak kiemel­kedően jól és veszteségesen gaz­dálkodók is. Tehát a vállalat ve­zetőin és dolgozóin múlik, hogy a kollektíva mennyire képes meg­találni a helyi körülményeknek, adottságoknak leginkább megfe­lelő módszereket, a hasznos és nyereséges gazdálkodási tevé­kenységet, mennyire képes pers­pektívát, anyagi és társadalmi megbecsülést nyújtani a hatéko­nyan, fegyelmezetten dolgozó em­bereknek, fellépése mennyire kö­vetkezetes a hanyagul, a gondat­lanul, a fegyelmezetlenül dolgo­zókkal szemben. Régi tapasztalat: a kollektívák mindig is megbe­csülték és becsülik a következe­tes, határozott vezetést, amely maga mögött tudhatja a párt- szervezetek, szakszervezetek tá­mogatását is. A nagyobb köve­telmények, a szigorú gazdálkodás feltételeinek megteremtéséhez jelentős segítséget nyújthatnak a dolgozók széles körű részvéte­lével működő vezető testületek, a munkahelyi demokrácia továb­bi elmélyítése. Gazdasági helyzetünk sajátos­sága, hogy gazdálkodó szerveze­teinknek egyszerre igen sokirá­nyú, esetenként egymásnak is ellentmondó követelményeknek kell egyidőben eleget tenni. A hosszú és rövid távú célok, a tár­sadalom, a kollektívák és az egyének érdekei könnyen keresz­tezhetik egymást. A szabályozó- rendszer ezeket az ellentmondá­sokat csak részben tudja felolda­ni. Ezért a párt gazdaságpoliti­kája megvalósításához olyan tár­sadalmi légkörre van szükség, . amelyben támogatást kapnak ál­talános erkölcsi értékeink, s amelyben mind szélesebb körben érvényesülnek szocialista elve­ink; azaz csak a valóságos telje­sítmények, csak az egyén és a társadalom javát egyaránt szol­gáló munka lehet az érvényesü­lés eszköze. Rátermettség, hozzáértés A nemzet többsége támogatja az ország politikai és gazdasági vezetését abban, hogy erősítsük társadalmunk szocialista jelle­gét, őrizzük a munkáshatalmat, az ipari, mezőgazdasági üzemek, bankok társadalmi tulajdonát, hogy ugyanakkor keressük a ru­galmasabban működő közösségi tulajdonformákat, a hatásosabb érdekeltségi rendszert, s a szigo­rúan a munkán alapuló elosztás módjait. Azt akarjuk, hogy a rá­termettség, a hozzáértés legye­nek a legmegbecsültebb emberi tulajdonságok, s mindinkább megfelelő anyagi javadalmazást kapjanak. A mai helyzetben ki­alakult életszínvonal-különbsé­gek ugyanakkor sokakat irritál­nak. Egyre többen látják viszont, hogy valamennyiünk javára szol­gál, ha .a munka értéke szerint, teljesítményeket serkentően nő­nek a jövedelmek. Kétségtelen azonban, sokat kell még tennünk a nem munkával szerzett haszon visszaszorításáért. Dühösek és kemény kifejezéseket használ­nak az emberek a korrupcióból, a csalásból eredő jövedelmek, a nem munkából szerzett vagyo­nok növekedése miatt. Igazuk is van! De az is igaz, hogy nemcsak felfelé kell mutogatni. A mi dol­gozó társadalmunkban a rend, a fegyelem, az igazságosság és a törvényes jövedelemszerzés min­denkitől függ, a párttagtól, a kormány tagjától, minden állam­polgártól. Egyetlen intézmény sem tud, nem képes rendet te­remteni, ha a dolgozó milliók csak várakoznak és mindig másoktól várnak valamit. De abban vi­szont igazuk van, hogy a körül­mények a párttól és a kormány­tól határozott intézkedéseket, pontos útmutatásokat és példa­mutató magatartást követelnek. És ha bíráló megjegyzések hang­zanak el amiatt, hogy pártunk XIII. kongresszusa határozatá­nak végrehajtását szolgáló intéz­kedések késnek, nem készülnek el idejében, akkor ezt el kell fo­gadnunk, mert igaz, és meg kell szívlelnünk. Kenyér és béke Hagyományosan ezen a napon, az új kenyér ünnepén köszönt­jük az állami gazdaságok, a ter­melőszövetkezetek dolgozóit is, és mindazokat, akiknek részük van az eredményes nyári beta­karításban. Parasztságunk ebben az évben is megmutatta erejét, nemzedék­ről, nemzedékre öröklődő hozzá­értését. A mezőgazdasági dolgo­zók becsülettel végezték dolgu­kat a földeken, hogy megterem­jen és magtárba kerüljön az „élet” — ahogy hazánk sok tá­ján még ma is nevezik a szem­mel teli kalászt, a kenyeret adó búzát. A mai aratás kevésbé iz- zadságos, mint hajdanában, ami­kor egy-egy falu egész népének jelentett kemény próbatételt a be­takarítás. De a földeken éjjel­nappal dolgozó kollektívák ma is odaadóan, önmagukat nem kí­mélve végzik dolgukat, mert tud­ják: minden elhullatott kalásszal, kipergetett szemmel nemcsak gazdaságuk, hanem az ország is szegényebb lenne. A magyar mezőgazdaság ter­mésátlagai alapján a világ or­szágainak rangsorában előkelő helyet foglal el. Biztonsággal gon­doskodik az ország élelmiszer-el­látásáról, kiveszi részét az ex­portból is. A termelőszövetkeze­ti parasztok, az állami gazdasá­gok dolgozói eredményeikkel ki­vívták az ország tiszteletét. E megbecsülés jegyében köszöntik őket országszerte a mai napon, mert az emberek hazánkban sok­ra becsülik, nagyra értékelik a jó kenyeret. Az előző és a ma élő nemzedékek erőfeszítései nyomán ma már nem kell ag­gódnia senkinek az orsz'ágban: lesz-e holnap is kenyér? Lesz-e munka, kereset, lesz-e a család­nak megélhetése? A kenyérrel, az élettel testvér­fogalom a béke. Ha jövőnket ku­tatjuk, joggal kérdezzük: lesz-e béke? Elkerülhetjük-e a pusztí­tó háborút? A világ, amelyben élünk, hul­lámzó feszültségekkel terhes. Két világrendszer létezik, amelyek között katonai, gazdasági versen­gés, ideológiai harc folyik. A tőkés világban változatlanul mű­ködnek olyan politikai erők, ame­lyek nem adták fel a szocializ­mus felszámolásának ábrándját, s a katonai-ipari komplexum ér­deke pedig egyértelműen a fegy­verkezéshez, a feszültségek szí­tásához fűződik. Ügy vélem, mi mégis megala­pozottan bízhatunk a békés jö­vőben. A világ népei nem akar­nak háborút. A béke záloga az is, hogy a szocialista világrend- szer, amely természetéből adódó­an a béke híve, rendelkezik az­zal az erkölcsi, politikai, gazda­sági és nem utolsósorban kato­nai erővel, amellyel megakadá­lyozhatja a világméretű háborús konfliktus kitörését. Bizakodá­sunkat arra is alapozzuk: noha éles ellentétek vannak a két vi­lágrendszer, s azok vezető nagy­hatalmai között, a Szovjetunió az emberiség sorsáért viselt fe­lelőssége tudatában újra és újra tárgyalásokat javasol, állhata­tosan küzd az atomfegyvermentes világért. Friss példa erre, hogy a Szovjetunió ismét meghosszab­bította önkéntes, egyoldalú atom­kísérleti tilalmát. Kedvező jel­nek tartjuk azt is, hogy több csatornán folyik a párbeszéd a Szovjetunió és az Egyesült Álla­mok képviselői között. A nemzetközi színtéren a Szov­jetunió, a Varsói Szerződés or­szágai rendre olyan kezdemé­nyezéseket tesznek, amelyek elpl egyre nehezebben térhetnek ki a tőkés országok, ha nem akarják tekintélyüket elveszíteni a vi­lág közvéleménye előtt. Ebben a nemzetközi párbeszédben, a kapcsolatok fenntartásában és bővítésében mi magyarok erőink és lehetőségünk szerint, szövet­ségeseinkkel szorosan együttmű­ködve veszünk részt. Hisszük, hogy a józan megfontolás, a né­pek valóságos érdekeinek felis­merése végül is uralkodóvá vá­lik a politikai gondolkodásban, s a fegyverkezés újabb hulláma tárgyalások, megegyezések útján megállítható. Kedves Honfitársaim! Augusztus 20-án, befejezésül, mit kívánhatnék önöknek illőb­bet e naphoz, mint békét, ered­ményeket a munkában, sikere­ket a közéletben, családi boldog­ságot és jóízű, illatos, ropogós héjú, frissen sütött kenyeret mindnyájunk asztalára. És azt, hogy ez a jövőben is így legyen! « » • A nagy tapssal fogadott beszéd után kalocsai és nemzetiségi nép­viseletbe öltözött fiatalok nem­zetiszín szalaggal átkötött, új búzából sütött kenyeret adtak át Berecz Jánosnak. A madarasi gyermek fúvószenekar bemuta­tója következett, majd pedig a Kalocsai Népi Együttes felnőtt és gyermek táncosai adtak színes műsort a szabadtéri színpadon. A Városkertben egész napos rendezvénysorozattal ünnepel­ték az üzemek, szövetkezetek dolgozói az új kenyér és az al­kotmány napját. Az együtt ün­neplő, szórakozó kollektívákat Berecz János is felkereste, s töb­bek között megkóstolta a főző­verseny egyik résztvevőjének főztjét, a homokmégyi Agócs Já­nos birkapörköltjét is. Délután a szabadtéri színpadon felléptek a környékbeli — hajósi, géderla- ki, solti, uszódi — néptáncegyüt­tesek, sportbemutatók, vetélke­dők váltották egymást. A megyeszékhelyen a korábbi évekhez képest kevesebb volt a látványosság, de talán több ju­tott a mélyebb politikai tarta­lomnak. Az alkotmány (napja tiszteletére a kecskeméti Magyar —Szovjet Barátság, a Törekvés; a Dózsa, valamint a Kossuth Ter­melőszövetkezetben rendeztek munkás—paraszt—értelmiségi ta­lálkozókat, jó néhány ipari üzem dolgozóinak részvételével. Tíz­tizenöt fős küldöttségek jártak a mezőgazdasági szövetkezetekben, például a konzervgyárból, a ba­romfifeldolgozó vállalattól, a Fémmunkás Vállalattól, a Me­zőgéptől, a Zománc- és Kádgyár­ból. A találkozók egy része ki­terjedt a megyeszékhelyet övező településekre is, így többek kö­A kétezer lakosú Ágasegyhá­zán a fél község megjelent szer­da délután azon az ünnepségen, amelyet a Mathiász János Szak- szövetkezet rendezett meg igen színvonalasan. A szabad téren összegyűlt érdeklődők előtt dr. Sztrapák Ferenc országgyűlési képviselő mondott beszédet, majd kulturális műsor és divatbemuta­tó következett. Ekkor vették bir­Kiskőrös a városi tanács ün­nepi ülésen emlékezett meg az államalapítás, az alkotmány és az új kenyér ünnepéről. Az ülés szónoka Ferró Imre, a Hazafias Népfront városi bizottságának el­nöke volt. A megemlékezés után a tanácstagok és a meghívott ven­dégek átsétáltak a Petrovics és Martini utcák sarkára, ahol Ré­kák László, a KIOSZ megyei tit­kára átadta rendeltetésének a Tempó szolgáltatóházat. Az épületben — többek között —, fodrászüzlet, kozmetikai és testápoló szalon, villanyszerelő­műhely, építési iroda, divatáru­bolt, kőfaragóműhely és ötvös­műhely található. A földszinten és a tetőtérben egyaránt 570 négyzetméter alapterületű léte­sítmény Major József tervei sze­rint készült, építésére a tulajdo­Bócsán már a korábbi években kialakultak az augusztus husza- diki ünnepségek helyi formái, szokásai. Vonzó, még a szomszé­dos községekben élők érdeklődé­sét is fölkeltő jókedvű összejöve­telre, mulatságra hívják és vár­ják mindazokat, akik örülnek al­kotmányunknak, az új kenyérnek. A Domus még bútorvásárt is szervezett. Sok százan, talán ez­ren hallgatták Hegedűs István­nak, az SZMT megyei titkárának, a község megyei tanácstagjának közvetlen hangú beszédét, fi­gyelték, amint Pióker Ignác, a le­gendás hírű élmunkás, a hajdani Nemzetiszínű zászlók a házak többségén. Ünnepelt Jánoshalma nagyközség is A nagyközség ta­nácsának ünnepi ülésén, amelyen dr. Hónig Ferenc, a pártbizottság titkára elnökölt, Dobos Ivett gimnáziumi tanuló szavalata után Somogyi László, a Hazafias Nép­front helyi elnöke mondott be­szédet. Harmincnyolcadik esetben gyűltek egybe, hogy megüljék az alkotmány létrejöttét, és az új kenyér napját. A forróság ellené­re nem vallottak szégyent a he­lyi búzatermesztők, hiszen a köz­ségi átlag meghaladta a hektá­ronkénti 58 mázsát. zött a ladánybenei Zrínyi és a jakabszállási Népfront Szakszö­vetkezetekre is. Valamennyi kö­zös gazdaságban jó hangulatban, kedvező politikai légkörben zaj­lott le a baráti találkozó. Egyes szövetkezeteknél az alkalmat ar­ra is felhasználták, hogy a rövid történelmi áttekintés és az ün­nepi köszöntő után a munkában élenjáró kollektíváknak és dol­gozóknak elismeréseket nyújt­sanak át. Arra is mód nyílt több helyen, hogy a gyári vendégek egyfes szövetkezeti üzemrészeket vagy gazdasági egységeket láto­gassanak meg. Valamennyi mun­kás—paraszt—értelmiségi talál­kozó színhelyén természetesen megszegték az idei búzából sü­tött új kenyeret is. tokba a sportpálya új öltözőjét is. A 90 négyzetméteres alapte­rületű létesítményen 200 ezer fo­rint értékű társadalmi munkát végeztek a helybeliek, szövetke­zeti dolgozók, kisiparosok és má­sok. Az áldozatkész összefogás eredményeként javulhatnak a felnőtt tömegsport és az iskolai testedzés feltételei. nosok és üzemeltetők szövetke­zetei hoztak létre, Tömör János kőfaragónak, a KIOSZ megyei el­nökének vezetésével. 1984 szep­temberében kezdték ásni az ala­pokat, s az átadást követő szám­laösszesítés 7 millió forint körü­li végösszeget mutat majd. A költségekhez a megyei tanács 400 ezer forinttal, az OTP 2,2 milli­ós kölcsönnel, a város kisiparo­sai 250 ezer forint értékű társa­dalmi munkával járultak hozzá. A többit a tulajdonosok — ré­szint munkavégzéssel —, saját maguk fedezték. A közművesí­tett, szilárd burkolatú utakon megközelíthető telket a város kedvezményes áron biztosította, hiszen a létesítmény nagyban hozzájárul lakossági szolgálta­tási igények színvonalasabb ki­elégítéséhez. munkaversenyek egyik hőse meg­szegte az új lisztből házilag sü­tött kenyeret. A bócsai hagyo­mányoknak szerves része az im­már nyugdíjas újpesti munkás­ember meghívása, részvétele. Szakszövetkezeti és termelőszö­vetkezeti gazdák régi, jó isme­rősként köszöntötték a rokon­szenves vendéget, aki sokakat név szerint ismer. Megosztották vele örömeiket, gondjaikat, mint közéjük tartozóval. így búcsúz­tak: viszontlátásra, jövőre, az ideinél remélhetően jobb aratás után. Az ünnep egyben alkalom volt arra is, hogy elismeréssel jutal­mazzák a nagyközség közéletében tevékeny településfejlesztőket és az érdemes társadalmi munkáso­kat. Hiszen nekik köszönhető az, hogy a megyében zajló versen­gésben a VI. ötéves tervidőszak­ban, majd az elmúlt esztendőben Bács-Kiskunban második helye­zettek lehettek. De szereplő volt a nemzetiszí­nű szalaggal átkötött új kenyér is. A község örömében részt vett és felszólalt dr. Weither Dániel, a megyei pártbizottság tagja, a. nagyközség díszpolgára. Ágasegyházá Kiskőrös Kiskőrös lakossága birtokba vehette a mutatós kUlsejű Tempó szol- gáltatóházat. (Tóth Sándor felvétele) Bocsa Jánoshalma • A nagy­gyűlés résztvevői. (Straszer András felvéielei) • A Kalocsai Népi Együttes táncosai adtak, színes műsort.

Next

/
Thumbnails
Contents