Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)
1986-08-19 / 195. szám
4 A PETŐFI NÉPE ® 1936. augusztus 19. A DUNA—TISZA KÖZE KERÁMIAKINCSE1 (VI ) A Duna—Tisza közén az első tömegesen megtelepedő népvándorlás kori nép az avar volt. Ez az etnikailag korántsem egységes nép az i. sz. VI. században- érkezett a Kárpát-medencébe (kora avarok). 6 e bevándorlást a VII., majd VIII. században újabb (közép-, illetve késő avarok) — anyagi kultúrájukban a koraitól sóikban eltérő — betelepülők hullámai követték. Az avarság eredetét vizsgálva izgalmas megfigyelni, hogy — mint egyéb tárgytípusokon is — a kora avar kerámiában kimutatható a közép- és belső-ázsiai fazekashagyományok továbbélése. A korábbi szállásterület kerámia- jegyeit viselik a jellegzetes szürke, igen finoman iszapolt, korongolt agyagedények. Anyaguknál fogva nemigen használhatták őket főzésre, és formájuk is inkább folyadéktárolásra utal (palaok, kiöntőcsöves edény, kulacs). A népvándorlás kori edénymű- vességben általánosak a durva kivitelű, kézzel formált, rosszul égetett kis edények (bögrék, fazekak), amelyek bőségesen képviseltetik magukat az avarkor lé- letanyagában. A késő avar korban szerepük változatlan marad, a szürke, korangolt edényeket azonban új típusok váltják fel. Eredetük — a korai formákhoz hasonlóan — Közép-Ázsiába vezethető vissza. Azokról a korongolt sárga edényekről van szó (festett mintával díszített példányaikat is ismerjük!), amelyeket nemcsak sírokban találunk régészeti leletként, de ismerjük művészi ábrázolásáról is. A sztyeppövezetben még ma is állnak a régi nomádok síremlékei — az elhunytat ábrázoló kőszobrok: az alakok a leleteinkben gyakran előforduló edényekhez hasonlót tartanak a kezükben. B. P. — K. V. A Kiöntőcsöves kora avar edény. • Jellegzetes késő avar síredény. (Fotó: Kiss Béla) Tardi Gábor: /lakótársak 12.A kőműves közben poharakba löttyintette a bort, s türelmetlenül reszelte a torkát. >— Bőr alá! — kiáltotta, mint egy vezényszót. A másik kettő is ivott, a kőműves újra töltött, és a palack máris üres volt. — Most már igazán semmi akadálya, hogy a tárgyra térjünk — mondta Bakos Áron türelmetlenül. Az asszony szó nélkül felállt, besietett a sátorba, s egy köteg, befőttesgumival összefogott bankjeggyel tért vissza. Átnyújtotta a kőművesnek. — ötvenezer. Ha elfogyott, szóljon. Még egyszer ennyi van. Aztán majd szerzünk még. A kőműves tollbetétet vett elő, majd megnyálazta az ujját, és kitépett egy lapot a noteszéből. — Elismervény... — mormol. ta körmölés közben. — Nincs szükség elismervény- re — mondta az asszony. — Megbízom magában. A kőműves felnézett, kettőt- hármat vislantott, aztán megrázta a fejét. — Ennek ez a módja. — De igazán felesleges. Bakos Áron közbevágott: — Drága Dénes úr, gyűrje máj- zsebre azt a dohányt, az ég szerelmére! S maga se habozzék, Mese mama: tegye el a cetlit, hátha jó lesz még valamire ... Még egyszer biztosították egymást a kölcsönös bizalomról, aztán Bakos Áron szeme Pillantására a kőműves kelletlenül elbú. csúzott az asszonytól; szíve szerint maradt volna még. de türelmetlen társa mögött már ösz- szehajlott a nád. és mégsem jár_ ta. hogy ne tartson vele — együtt jöttek, együtt mennek ... 11. A kőműves az utcán azon kapta magát, hogy lépéseit Bakos Áron járásához igazítja, s amikor egy kicsit lemarad, néhány bakvgrásszerű mozdulattal máris beéri, tehát valósággal lohol utána, mint valami pincsikutya... — Hé! — kiáltotta, mikor mindez tudatosodott benne. — Hova a nyavalyába igyekszik annyira? Bakos Áron megtorpant. — Mit gondol, megérdemlünk még egy pohárkával, miután ekkora üzletet kötöttünk? — Voltaképpen .. Csakhogy ki fizesse azt a nedűt? Nem is annyira az anyagiak miatt kérdezte, inkább a tekintélyét próbálta e módon visszaállítani. melyet azzal az ostoba loholással veszni érzett; ha továbbra is mint vendég mulasztja az időt a senkiházi mellett, akkor tulajdonképpen nem következik be változás kettőjük viszonyában... Bakos Áron rosszallóan csóválta a fejét. — Ejnye, Dénes úr — kezdte, nem kevés szemrehányással a hangjában —. hát ki vett fel öt. venezer forintot az imént, maga, vagy én? , — Ez a pénz nem dáridózásra van ■— jelentette ki a kőműves. — Az egész nem — hagyta rá Bakos Áron. — Néhány pohár kora esti ital azonban mindenképpen belefér. . — Egy — bólintottf megadóan a kőműves. — Annyit talán még elbír Edit asszony számlája. — Látom, mégiscsak megvan a magához való esze — mondta halkan a fiatalember. — Hanem is annyi, mint kéne .,. A kőműves elengedte a füle mellett az utolsó mondatot. Ahogy mentek tovább, a nyaralótelep kertváros jellege megszűnt. lábuk alatt betonjárda kopogott. kétoldalt emeletes épületek nyúltak a magasba. Az utca végén feltűnt egy szálloda tömbje. — Csak nem oda akar bemenni?! — hördült fel a kőműves. — Miért? — csodálkozott Bakos Áron> — Nem elég előkelő? — Nem arról van szó — fü- nyalgott a kőműves. — Olyan sokszor volt már hasonlókban. hogy ráunt? — gúnyolódott Bakos Áron. — Nem köll ahhoz odajárni, hogy tudja az ember, milyen ménkű drága helyek ezek. Higy- gye meg. nem a magunkfajtának való. — Egyesszámban beszéljen .. Bakos Áron benyitott az üvegajtón. s a kőműves máris a szálloda halijában találta magát. Jobboldalt kényelmes fotelek voltak, előttük hangtalanul üzemelt a színes televízió, mögötte, a lépcsősor alján, a recepció. A fiatalember megérintette a kőműves karját, s balra fordult a drinkbár felé. Felpattant a bárszékre, mire a kőműves is nagy nehezen ráhelyezte ülepét a tenyérnyi. gólyalábú ülőalkalmatosságra. A festett-fekete hajú pultosnő félretette a kötőtűt meg a félig kész pulóvert, s felhúzott szemöldökkel fordult feléjük. — Ilyen asszony kéne nekem is — sóhajtotta Bakos Áron. — Ha lenne egy kis szabad ideje, kötögetne nekem ... — Ez női pulcsi lesz — mosolygott a pultosnő. — Ami pedig a szabad időt illeti: inkább ne lenne. — Ne aggódjon, nemsokára érkezik a keletnémet turistacsoport, s fellendíti a forgalmat... A pultosnő félrehúzta a száját, miáltal a szemfoga rácsúszott az alsó ajkára, és az arc vámpírjelleget öltött. Bakos Áron ismét felsóhajtott. — Ezek után tehát, hogy kishegyedben is csalatkoztam — kizárólag a pulóvert illetően —, legyen drága, hozzon nekünk egy üveg pezsgőt. A kőműves olyan hangot hallatott, mint akiben megszakadt valami. — Természetesen szovjetet — mosolygott a pultosnő. — Természetesen. A kőműves hangosan felnyögött. mire a pultosnő rávillantotta a szemét, s bement a raktárba az italért. — Megkergült maga?! — hörögte fojt ottan a kőműves. — Nyugodjon meg, nagyszerű ötletem támadt — tetté a kezét a vállára a fiatalember. A kőműves vegyes érzelmekkel pislogott rá. nem nagyon bízott benne, hogy az ötlet számára oly nagyszerű lesz. — Szóval... — folytatta Bakos Áron —. maga kölcsönöz nekem egy közepes összeget, aminek egy részét hajlandó leszek azt est költségének fedezésére fordítani. Mit szól hozzá? * A kőműves az első pillanat felháborodása után fontolóra vette oz ajánlatot: ha pénzt ad neki, azt valószínűleg soha nem látja viszont, amennyiben viszont nem ad, akkor fizetheti jómaga a cehhet. ami, érezte már, nem egy-két ital ellenértéke lesz. S akkor még annyi elégtétele sem marad, hogy időnként rádörrent- het a becstelenre, hogy mikor fizeti vissza a tartozását. — Na. és mekkora lenne az az összeg? — tudakolta óvatosan. — Azt hiszem, egy ötös elég lesz — felelte Bakos Áron. — ötszáz forint? Kicsit sokal- lom! — ötezer... A kőműves képe vörös lett, halántékán ujjnyi vastagon ki- dagadt egy ér. — Teljesen megbolondult ma- oa?j — ordította hadonászva; ökle a pultra zuhant, mire a pultosnő kidugta a fejét a raktárból. — ötezer forintot adjak oda más pénzéből dajdajozásra? Azt kívánja tőlem, hogy sikkasszak?! — Tetszett neki a szó, meaismételte még hangosabban: — Sikkasszak?!! Bakos Áron lopva körülnézett: a hallban jöttek-mentek a szállóvendégek, némelyikük az ordítozó, gesztikuláló kőművesre sandított. — Csendesebben, Dénes úr, a teremtő áldja meg, fogja halkabbra a hangját... Beérem kevesebbel is, csak ne kiabáljon. — Mennyivel? Ezerrel? Ezer forinttal talán beérné?! — folytatta hasonló hangerővel a kőműves; már egészen beleélte magát a szerepbe: egy harmadosztályú ivóban azonnal rádör- rentenek. ha felemeli a hangját, itt meg hőböröghet kedvére senki nem utasítja rendre — tán még nátázhatna is ... — Háromezerrel — válaszolta a fiatalember, lehűtvén a kőművest. Eközben a pultosnő ismét megjelent, kezében az üveg pezsgő, s három talpas pohár. — Gondoltam, nem szívesen isznak kettesben — jegyezte meg hamiskásan, miközben a dugót a- két férfi füle közt a mennyezetre lőtte. A kőműves összerezzent, kis- híján leesett a székről. Aztán széles mosolyt erőltetett az arcára. s teleszívta a mellkasát le- veaövel: mielőtt -szájához emelte rolna a poharat, megfordult, és diadalmasan körülnézett. — Háromezer forintra feltétlen szükségem van — folytatta a fiatalember. — S azt ne gondol_ ja. hogy csupán szórakozásra ké. rém ezt az összeget... — Bakos Áron igyekeztt bizalomkeltően nézni, szemét elkerekítette, közben foga közé szorította alsó ajkát, nehogy elnevesse magát. — Időnként jólesik az ember gyomrának a meleg étel. (Fotytatjuk.) fiatalokról - fiataloknak SZEPTEMBERTŐL: KÖZÉPISKOLAI VÁLTOZÁSOK Öntevékeny körök, diáksport-egyesületek A diákok ezekben a napokban tankönyvet, iskolát felejtve vakációznak szerte az országban, nyári álmát alussza a legtöbb alma mater is. A KISZ-ben azonban nincs uborkaszezon, sőt: fokozott erőbedobással készülnek a szervezetek vezetői a mozgalmi életben sok változást ígérő új tanévre. E változások mibenlétéről faggattuk a KISZ Bács-Kis- kun Megyei Bizottságának titkárát, Katus Zoltánt. — Mi lesz a kongresszuson elhatározott megújulás első és legfontosabb megnyilvánulása a középiskolai KISZ-életben? — Megszűnik az automatikus KISZ-tagfelvétel. Hadd ismerkedjenek az elsősök a helyi lehetőségekkel! Válogassanak egy ideig a — reméljük, fokozatosan mindenütt beinduló — öntevékeny diákkörök programkínálatából. Vegyenek részt egy — vagy több — ilyen kör munkájában. Ez utóbbi egyébként a későbbi, önkéntes jelentkezés útján történő tagfelvétel, illetve a tagság fenntartásának is egyik feltétele. — S megvannak a feltétel feltételei? Azaz mindenütt lesz megfelelő hely és alkalmas személy az öntevékeny körök indításához? — A hely és a működéshez szükséges tárgyi feltételek biztosítása az iskolák feladata. Tudom, mindenütt? szűkében vannak a pénznek, de nem kell rögtön a legnagyobb költséggel járó érdeklődések kielégítésére törekedni. S ami a személyi feltételeket illeti: a jövőben a tantestületek egyben kapják meg az órakedvezményt, melyből létrehozható egy új státusz, a tanórán kívüli nevelésért felelős tar- nár állása is. A zökkenőmentes kezdés érdekében egyébként egy éve folyamatosan felkészítőket tartunk az iskolák igazgatóinak, párttitkárainak, KISZ-tanácsadó tanárainak és természetesen a KISZ-titkároknak. — Cgy tudom, az öntevékeny diákkörök tevékenységét a KISZ Központi Bizottsága anyagilag is támogatja majd. — Igen, méghozzá elég tekintélyes összeggel, melyhez pályázat útján lehet hozzájutni. A nevelésben kiemelkedő eredményeket elérő pedagógusok munkájának elismerésére pedig kitüntetést alapított a KISZ KB. Az idén először adományozott „Kiváló Nevelő Munkáért” kitüntetést — bizottságunk javaslatára — két Bács-Kiskun megyei tanár is megkapta. — Az öntevékeny körök mellett egy másik új forma is gazdagítja ősztől a középiskolai életet: lehetőség nyílik diáksport- egyesületek alakítására. — Reméljük, sok helyen élnek majd e régen várt lehetőséggel. A nyár folyamán Verőcemaroson diáksportvezető-kép- ző tábort szerveztünk, ahol a részt vevő megyei középiskolások elsajátíthatták az induláshoz szükséges tudnivalókat. Az egyesületek kimozdíthatják holtpontjáról a tömegsport-mozgalmat, nem utolsósorban azzal, hogy önálló jogi személyként gazdálkodva — például sí-, úszótanfolyamok rendezésével, bajnokságok szervezésével — a befolyó tagdíjak mellett jelentős bevételre tehetnek szert, amivel aztán saját céljaikat finanszírozhatják. Elsősorban az ifjúsági turizmus fellendülésére számítunk. — Mely nemcsak gyenge, Bács- Kiskunban ráadásul főleg a megyehatáron túlra irányul... — Ezen is változtatni szeretnénk. Megyei kerékpáros túraútvonal van készülőben, mely a nevezetességeket érintve legszebb tájainkon vezet át. Az útvonal mentén, iskolákban alakítunk ki nyári szálláshelyeket. Kerékpárút-építésbe is belevágunk jövőre, az építőtáborok segítségével. Ugyancsak a jövő évben, a vízitúrázók részére hét sátortáborozó, pihenőhelyet létesítünk a Duna mentén, Duna- vecsétől Bajáig. Tavasszal elkezdjük a bajai KISZ-iskolán a középiskolás és felnőtt vízitúra- vezetp-képzést. A lehetőségek tehát adottak lesznek a diákévek tartalmas eltöltésére, emlékezetessé tételére. Az már a fiatalokon múlik: mennyire élnek ezekkel a lehetőségekkel. Sz. K. SZÜNIDEI KERESET Ki tankönyvekre, ki utazásra költi rtiVviŰ A Két keréken a parkolóban. Bártfai Zsolt munka közben. (Méhes! Éva felvétele) Vakáció. Mi mindent rejt magában ez a szó?! Kellemes napsütést, gondtalan pihenést, hazai és külföldi tájakon, szerelmeket, hosszú-hosszú beszélgetéseket. S még mit? Pénzkeresési lehetőséget: kemény munkát termelőszövetkezetekben, gyárakban, irodákban. Mintegy háromszáz diák kereste fel a nyár folyamán a Bács- Kiskun megyei munkaügyi szolgálatot. Szívesen jelentkeztek a fiatalok a Kecskeméti Konzervgyárba, a baromfifeldolgozó vállalathoz, ahol órabérük elérte a 23 forintot is. A kötetlen munkaidő is vonzó volt, így a posta és a vízmű meghirdetett helyei sem maradtak betöltetlenül. Hathetes gyakorlatukat töltő tanulókkal találkozhatunk az üzletekben, a vállalatoknál, érettségizettekkel pedig az íróasztalok mögött. De van olyan is, aki apránként gyűjti össze keresetét... Például Bártfai Zsolt, a Katona József Gimnázium negyedik b. osztályos tanulója, aki a Kecskeméti Városi Tanács épülete előtt parkolási díjat szed. — A múlt évben is itt dolgoztam, akkor három hetet, az idén ötöt. Tetszik ez a feladat, sok emberrel megismerkedhetek. A külföldiekkel angolul, oroszul beszélgetek, s lassan németül is megtanulok. Igaz, nem szakadok meg a munkában, mégis fárasztó naponta reggel 7-től este 6-ig föl-le karikázni. Ugyanis kerékpáron teljesítek szolgálatot. — Órabérben vagy teljesítménybérben dolgozol? — Az utóbbi szerint, ami nem csak tőlem függ. A beszedett díjak negyedét kapom meg, ami napi százhúsz—százötven forintot tesz ki. Építőtáborban is voltam, s az így összejött pénzből ruhákat, könyveket, s a tanszereimet veszem meg. — Mi a tapasztalatod, milyenek a város vendégei? — A külföldiek nagyon köny- nyelműek: nyitva hagyják a kocsijuk ajtaját, nem húzzák fel az ablakokat. A hazaiak óvatosabbak ... Érdekes történet? Az egyik sofőrrel angolul tisztáztuk, mennyi ideig marad, hány forintot kell fizetnie, s csak távozása után eszméltem fel, hogy ő is magyar, hiszen beszélgetésünket magyarul kezdtük. Nekem talán megártott a meleg, ő meg „vette a lapot” ... — Kovács Ágnes nem dicsekedhet ilyen sztorikkal, munkahelyén ugyanis alig beszélgethetett valakivel. Az idén érettségizett, tehát ez az utolsó diáknyara, amit ki akart használni barátnői meglátogatására, kirándulásra, „világlátásra”. Tervei megvalósításához neki is pénzre volt szüksége, hosszú hetekre mégsem akarta magát lekötni, ö a keményebb, de rövidebb idő alatt megtérülő munkát, a kapálást vállalta. Naponta 10 órát dolgozott lakóhelyén, Szabad- szálláson a termelőszövetkezetben, a tűző napon. Igaz, napi négyszáz forintot keresett. Marad belőle lemezekre, szüleinek ajándékokra, és ruhaanyagokra is. Az utóbbiból' a nyár utolsó heteiben divatos együtteseket varr. A diákok többsége már nem dolgozik. S ha mégis munkát kereső fiatalokkal találkozunk, a főiskolákra, egyetemekre fel nem vettekkel van dolgunk. Zagyi Erika Ragtime Kecskeméten Bohém Ragtime Band. A név már nem ismerétlein a könnyűzene e komolyabbik válfaját kedvelő fiatiallck ellőtt. Ök bizonyára azt is tudják: augusztus 23-án kerül sor az első kecskeméti ragt i me-itadáűtoo zóna, az úttörő- és ifjúsági otthonban. Az együttes egyik tagjával egy éjszakába nyúló próba után beszélgettünk. — Hogyan született a zenekar? — A pedagóguskórusból szerveződtünk két éve, eredeti szándékunk szerint csak a kórus évadzáró hangversenyére — mondja Lázár Miklós, a band(a) hegedűse. — Az alkalmi fellépésünk cilyan jól sikerült, hogy továbbra is együtt maradtunk. Heten voltunk mindaddig, amíg Szászi András bendzsós is zenekarunk tagja lett. —■ Milyen számok szerepelnek a műsorotokon, és hol léptek fel? — Mindenütt,, áhova hívnak bennünket, a kertészeti főiskolán már három koncertünk is volt. Áprilisiban a Riverside Country Fesztiválon szép sikerrel iképviaefttük a műfajit: főleg Scott Joplimmak, a ragtime klasz- szikulsáinak műveivel, de siajált szerzeményeinket is játsszuk. A számokat lttzés Tamás zongoristánk komponálja. — Milyen felállásban játszotok? — A zongorista és bendzsós mellett van még egy hegedűsünk. Szásziné Mány Judit, a dobosunk Falusi János, csellón Szabó Gellért. kfeirinétctn Korb Géza játsziki, a szaxofonosunk pedig ifjabb Lázár György. — Hoay jutott eszetekbe rag- time-találkozót rendezni? — Szeretnénk a ragitiime-zené- nek is hagyományt teremteni Kecskeméten, hogy ezzel is színesedjen a város kulturális élete, Az úttörő- és ifjúsági otthon felkarolta az ötletünket, magára vállalta a szervezést, s erejéhez mérten jelentős anyagi támogatást is ad. ígéretet másoktól is kaptunk, da tartunk tőle, azok többségié csak ígéret miarad: nem bíznak a találkozó közönségsikerében, s így nem vállalják a gazdaságii kockázatot. — Kik lépnek színpadra szombaton? —I A soproni HOT HAT Ragtime Band, a balmazújvárosi CWÍCKLY Ragtime Band, a kaposvári Kőrössi Lajos vezette Ragtime Band, a Budapest Ragtime Band és term eszeteken mi. — Hogyan alakul a jövőtök? — HCtározoilt célunk, hogy a következő évtől kétnaposra szervezzük a tlsilár.kozót, és kiegészítjük a programot egyéb Iáivá- nyosságofckal isi, ami a nagitiime- hoz eredetéből adódóan hozzátartozik. így jövőre tervezünk például egy bunleßzkfiUm-fesz- tivált is a tallálkoizó kenetében. A degközeftetoíbi jövő pedig: augusztus 20-án a' budapesti rendezvénysorozaton mi képviseljük a nagtime-műfajt a belvárosi dixieland-centrumban. Október 22-én pedig remélhetően fellépünk a Nemzetközi Ragtime Fesztiválon is, a Petőfi csarnokban. Szalontal Mária Az avarkor leletanyaga
