Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-18 / 194. szám

^ ® PETŐFI N£PE 9 1986. augusztus 18. „HIÁNYOZNAK A DIÁKOK, AZ OKTATÓK...” • Könyvek között, nyáron is. Ackerl Ivánnénak arra is jut ideje, hogy rendezze a meglevő állományt. (Straszer András (elvétele) A könyvtár nyári csendjében A könyvtáraik értünk vannak, így csak a legritkább esetben találjuk zárva a bibliotékákat. Nyári szünetet pedig szinte sehol sem tartanak. Még a felsőctotatár si intézmények könyvtárad sem. Pedig azt gondolná az ember, miinek ott ügyeletet tartani, ahol nyáron elnéptelenedik a főiskola, az egyetem, ment a diákok, az oktatóik pihennek. Amíg a Kertészeti Egyetem Kertészeti F őiskolal Karainak kecskeméti könyvtárába igyek­szem, ilyesmiken gondolkodom. S azon, vajon milyen teendők akadnak a nyári hónapokban a könyvespolcok között? — Ilyenkor megpróbáljuk utol­érni masunlkat — hangzik a vá­lasz a kertészeti főiskola könyv­tárában. Ackerl Ivánnét, a könyv­tárvezetőit hallgatom: — A felső­fokú intézmények szakanyaga mindig az érdeklődőik rendelkezé­sére áll. Itt voltaik a FEB-esek, ők is felkerestek. Az oktatók, a hallgatók szintén megfordultak a könyvtárban. Tegnap például egy középiskolás fiú 'kért segítséget dolgozatához. — A főiskola épülete pedig igencsak távol esik a városköz­ponttól ... — A írni hallgatóink áItáliában nyáron is ide jönnek, hiszen a szakikönyvekből gazdagabb a vá- lasaték. Megoldható, hogy ilyen­kor is nyitva legyünk. Délelőttit kilenctől fél ötig vagyunk a könyvtárban. A szorgalmi idő­szakban este fél hétig várjuk az olvasókat és szombaton úgyszin­tén betérhetnek ide. Hárman dol­gozunk a könyvtárban, jelenleg egyedül vagyok, a többiek szabad­ságra mentek. Van tennivalóm: rendezni kell a folyóiratokat s köttetni vinni. Más feldolgozásra váró, év közben félretett munkát is be kell fejezni. A nyári taka­rítás, festés szintén ezekben, a hónapokban történik, persze ez nincs minden évben, úgy mint a leltározás sem. A — Gondolom, hiányzik az ál­landó nyüzsgés. — Igen, hiányoznak a diákok, az oktatók. lift van mellettünk a kollégium, a főiskolásoknak nem kell messzire indulniuk olvasni­valóért. Szépirodalmi művekből is válogathatnak, s vannak közmű­velődési folyóirataink. Az oktatóik számára szintén kényelmes, hogy helyben megtalálják a munkájuk­hoz szükséges köteteket, szakiro­dalmat. Ez nagyon sokat számít. Előfordul, hogy óraközi szünetben vagy ebédidőben szaladnak be egy-egy kiadványért. Miután kor­látozottan nyilvános könyvtár va­gyunk, így csak a szakmában dollgozóK, a környékbeli téeszek, az itt végzett hallgatók, s más oktatási intézmények diákjai, ta­nárai vehetik igénybe szolgáltatá­sainkat. — Tehát, ha a szomszéd ház­ból egy lakó felkeresi a könyvtá­rat, üres kézzel távozik? — így igaz, a környékbeli ol- vasniváigyók a megyei könyvtár­ban. találnak számukra megfelelő köteteket. Legfőbb célunk azon­ban, hogy a kertészeti főiskola oktatóit, dolgozóit, növendékeit lássuk el irodalommal. — S ez sikerül is? — „Hagyatékunk”, a felsőfokú 'technikum könyvállománya igen szegényes volt. Több mint tíz éve arra törekszünk, hogy bővítsük, teljessé tegyük szakanyagunkat. Idegen, nyelvű kiadványok Ls fel­lelhetők nálunk, orosz, német, an­gel és kevés francia irodalom van birtokunkban. A kertészeti témá­jú könyveket gyűjtjük. Ha nines meg valamelyik, az egyetem köz­ponti könyvtárából vagy az AG- ROINFORM-tól kérjük könyvtár­közi kölcsönzés útján. Jó kapcso­latiban állunk a Zöldségitenmesz­tési Kutató Intézet Fejlesztő Vál­lalat, valamint a Szőlészeti és Bo­rászati Kutató Intézet könyvtárai­val, de más bibliotékákkal is. Úgy tapasztaltam, összetart a könyv­táros-társadalom. Én ugyan, más területről jöttem,, 1977-ben kerül­tem ide. Előtte elvégeztem az egyetemet, kertészmérnökként dolgoztam tíz évig. A Zöildséglter- meszttési Kutató Intézettől kerül­tem a főiskolára oktatónak, maid könyvtárosnak. Nyíregyházán ké­pesítést szereztem a tanárképző főiskola könyvtár szakán. Kilen­cedik esztendeje vagyok könyv­táros. — A Dunántúlról, Balatonbog- lárról jött Kecskemétre. Megsze­rette a várost? — Nehéz volt megszokni Kecs­keméten. A férjem idevalósi, két gyermefkem is született. Ök segí­tettek megszerettetni a várost. Boglár? Már idegenül érzem ott magam. Húszéves koromig nevel­kedtem a Balatdm-iparti települé­sen, később a szüleim is Kecske­métre költöztek, édesapám már nem él. Mit ér a szülőhely szülők nélkül? A házunk is átformáló­dott, kevés rokon él Bogláron. Ma nem vágyom el Kecskemétről, befogadtak itt, vagy inkább úgy mondia.m: én fogadtam el a vá­rosit? Szeretek a könyvtárban szorgoskodni, jó kapcsolatban ál­lok az oktató kollégáikkal, hiszen én is köztük dolgoztam. Sokán évfolyamtársak voltunk az egye­temen. Azt hiszem, ezért volt könnyű a beilleszkedés ... Borzák Tibor Tardi Gábor: /lakótársak (11.) — Bizony, baba — bólintott Bakos Áron. — Lassan itt a ma­zsolás kalács és a habos kávé ideje. De mi rugalmasak va­gyunk: eszünk, amit kapunk. Mégpedig a legközelebbi rablóta­nyán ... A dolog azonban nem volt ilyen egyszerű, mert Emese ragaszko­dott a bőséges reggelihez; meg­győzésképpen elmondta a király­ról, a polgárról, s a koldusról szóló tanmesét. Bakos Áron hall<- gatott, a kőműves a fogát csikor­gatta. Végül bementek egy étte­rembe, ahol a pincért megitatták unicummal — azt szerette —, a szakácsnak sört küldtek — meleg van a konyhán —, s így elkészült, és hamarosan a lány előtt gőzöl­gőit a komplett villásreggeli. Késő délután kerekedtek fel. A kőművesnek szerencséje volt: az asszonyt otthon találták — ép­pen a sátor körül lazította a föl­det, hogy apró, sárga virágokat ültessen —, és kérdésükre, hogy az a másik iparos ember jelent­kezet t-e, tagadóén rázta a fejét. — Akkor pediglen nagyon be­rúgott — állapította meg a kő­műves. — Annyira iszik? — egyenese­dett fel az asszony, s megtámasz­kodott a kapára. — Az nem kifejezés — legyin­tett a kőműves. — Mint a futóhom.ok — fűzte hozzá Bakos Áron, bár fogalma sem volt róla, hogy kiről van szó. _ Kora reggel láttam a resti­ben _ mesélte ízesen a kőműves — , és már akkor alig állt a lá­bán. Tántorgott, majd’ hanyatt esett. — Egyoldalú társalgást folyta­tott a szalámis szendvicsekkel — toldotta Bakos Áron. — Egek... — pillantott a ma­gasba az asszony­Ezek után a kőműves kijelen­tette, hogy hosszas fontolgatás, számítgatás eredményeként, és nem utolsósorban a kialakult helyzet emberi oldalát figyelembe véve, mégis hajlandó felajánlani a segítségét, vagyis beindítani a munkálatokat — többet egyelőre nem ígérhet. Az asszony kempingszékeket kerített, letelepedtek a sátor elé; a kőműves óvatosan ereszkedett a vászonülésre, nehogy szétreped­jen alatta. Mozdulatlanul ült, pis­logott. — Áron kérem! — szólt az asz- rzony —, igazán elugorhatna egu üveg borért. — Na ja! — mondta a kőmű­ves. Bakos Áron a lányra pillantott, Emese méltatlankodva felhúzta a szemöldökét, majd kijelentette: — Nekem még van kávélikő­röm ... Kínos csend követte a választ. Bakos Áron föltápászkodott. Az asszonyra nézett, széttárta a ke­zét. — A sátorban van a táskám — sóhajtotta az asszony. — Vegyen ki belőle egy százast. — Akkor már cigaretta is le­gyen itthon — mondta Bakos Áron. — Marlboro. — Nem bánom, hozzon. Marl- borót... Emese talpra szökkent, követte Bakos Aront. Az asszony hossza­san nézett a fiatalok után. — Meg vagyok én ezekkel áld­va — jelentette ki tárgyilagosan. — Pedig maga strammnak lát­szik — mondta a kőműves. — Csoda, hogy nem tudja megne­velni a leánykát. — Az asszony hátravetette a fejét, kacagott. — Strammnak?! — villogtak tovább erős fogai. — Ezt még nem mondta senki... — Elhall­gatott, arcára töprengő kifejezés ült. — Mióta az apja elkóborolt, még annyira sem lehet kordában tartani. — Az elkóborlás... régen tör­tént? — Vagy tíz éve. Emese akkor lett felső tagozatos. — Abban a korban igencsak ráfér a kölkek képire egy-két jó pofon — állította a kőműves. — Soha nem ütöttem meg — mondta az asszony. A víz felől szellő támadt, a sás fűrészes levelei összeértek; e han­gok szűrték a távoli gyerekzsi- vajt. — Magának van gyereke? — kérdezte az asszony. — Nekem? — A kőműves rö­viden nevetett, mintha valami képtelenséget kérdeztek volna tőle. — Nekem aztán nincsen. — Nős? — Én? Nem. — S nem is akart megnősülni soha? A kőműves megrántotta a vál­lát: ugyan melyik normális férfi­ember fejében nem fordul meg a gondolat? De az ő sorsában va­lahogy nem a maguk természetes sodrában követték egymást az események; a szomszédnak nem volt lánygyermeke, az általános iskolában fiúkkal ült egy padban, az iparitanuló-intézetben az egyetlen nőnemű lény Mari ma­ma, a púpos takarítónő volt. s ké­sőbb, munka után a talponállók­ban, valamint a másodosztályú zenés éttermekben, ahol nagy rit­kán megfordult, egyetlen olyan nőszeméllyel sem találkozott, akit feleségül kívánt volna venni. _ Nos? — sürgette az asszony. _ Nem én! — horkantotta a kő műves. — Bocsánat... Szétnyílt a sás. és megjelent Bakos Áron, kezében egy palack jófajta, exportra készült vörös­borral. Szó nélkül a kőműves ke­zébe nyomta; az a hatsó zsebebe nyúlt, elővette a bicskáját, kihaj- tóttá a dugóhúzót, s nagy szakér­telemmel szabaddá tette az üveg száját. _ , , . « _ A csemetémet hol hnovta. — kérdezte az asszony. _ Emese elszaladt — mondta Bakos Áron szemtelenül. _ Elszaladt?! — kerekítette a szeméi az asszony. _ Igen, egy darabig levegetett m ellettem, aztán gondolt egyet, és szó nélkül elszaladt... A kőműves kezében megállt az üveg. _ Tulajdonképpen igaza volt — folytatta Bakos Áron. — Miért is magyarázkodott volna: ide me- avek, vagy oda vágyom, ekkor jö­vök. vami akkor ... Majd vissza­tér, ha kedve tartja. — Akár az apja — mélázott el az asszony. — Amikor becsukta maga mögött az aitót. soha nem tudtam, hogy mikor látom: öt perc, vegy egy hét múlva. (Folytatjuk.) SAJTOPOSTA Hol vannak, s milyenek a gyermekcipők? Huszonkét hónapos kisgyerme­kem igényének kielégítése nem kis gondot okoz nekem. Pedig korántsem valamiféle különle­ges dologra áhítozik ő, csupán egy cipőre, melyben csoszoghat, ugrálhat, futhat. Csakhogy gye­rekcipő nincs sem a helyi, sem a soltvadkerti, sem a kiskőrösi üzletekben. A megyeszékhelyre nem volt módom bemenni ezért, eljutottam viszont Dunaújváros­ba, ahol végül is megvettem egy párat 221 forintért. Bár ne tet­tem volna... A pöttöm emberke alig hasz­nálta két óra hosszán át cipőjét, amikor az egyiknek levált a tal­pa. Így a másikat se veheti fel többé. Tanyán élünk, ahonnan nem tudunk naponta elutazni a tá­voli helységekbe gyermekcipőért, hiszen borsos költségű a buszo­zás és vonatozás is. Éppen er­re való tekintettel kerül nekünk az ilyen lábbeli a duplájába. S ha csupán 1—2 órai viselésre al­kalmas, még többe! 1 Görög István Bocsa, IV. kér. 134. Kinek a kötelessége ? A közigazgatásilag Szakmár- hoz tartozó kistelepülésről, Alsó- érekszállásról kereste fel lapun­kat levelével Gulyás Sándor ta­nácstag, aki a többi között ezt írta: Szőkébb lakóhelyünkön van egy aszfaltozott út, mely legalább 15 éve épült. Nagyon forgalmas, amit bizonyít, hogy az állapota egyre romlik. Néhol már akkorák a gödrei, repedései, hagy a gép­jármű kereke alig tud belőle ki­kecmeregni. Ez az út nem ment volna eny- nyire tönkre^ ha rendszeresen karbantartják. Csakhogy ilyesmi­re egyszer sem került sor. Még­pedig azért, mert a létesítésiénél bábáskodó tanács, tsz és útügyi hatóság nem tudja eldönteni, kinek a kötelessége elvégezni (el­végeztetni) e munkát. Amíg az illetékesek azon medi­tálnak, melyikük az illetékes, megy az idő, lassan elmúlik a nyár, s beköszönt az őszi fuvar- dömping időszaka. Újra megje­lennek erre is a nagy súlyt — például mezőgazdasági terménye­ket szállító gépkocsik, tovább ron­gálják az utat, amelyen persze a környékbeliek is szeretnének tü­zelőt, takarmányt stb. hazavin­ni. Az út valamelyik gazdájának ideje lenne már rádöbbennie a felelősségére és intézkednie a szükséges javítások mielőbbi meg­kezdése érdekében! J ASZSZENTLÁSZLÖN: Rendszeresen vizsgálják a felvásárolt tejet Nagyon bosszant a helyi téesz legutóbbi, nekem címzett írásos figyelmeztetése: többé ne hígít­sam a tejet — mint azt feltételez­hetően tettem július 9-én —, kü­lönben számolhatok a szigorú szankcióval. Mivel ilyesfélét soha nem kö­vettem el, meggyőződésem, hogy valamiféle tévedés, netán rossz- indulat lehet a dologban. Mint kistermelőnek, érdekem, hogy jó minőségű tejet adjak le, hiszen utána magasabb a jövedelmem. Mostanában persze már abban sem vagyok biztos, mikor áll ve­lem szóba az átvevő, akinek pél­dául július 12-én hiába kínáltam ezt az árut. Ha tovább tart e bi­zonytalanság, muszáj értékesíte­nem a fejősteheneket... — pa­naszolja a Jászszentlászló, Ilona - szállás 10. szám alatt lakó Kiss János Olvasónk leveléről tájékoztat­tuk a Jászszentlászlói Termelő- szövetkezet elnökét, Kanyó Ist­vánt, aki ezeket válaszolta: — Körzetünkben sajnálatos tény, hogy egyesek víz hozzáadá­sával gyarapítják az eladásra szánt tej mennyiségét, mások a zsírszázalék mértékét próbálják növelni mesterségesen, vagyis manipulálnak. Az ebből származó jogtalan haszonszerzést, s végső - soron a fogyasztók megkárosítá­sát kívánja megelőzni szövetke­zetünk azáltal, hogy a kisterme­lőktől naponta felvásárolt 1500 liternyi tej tisztaságát, minőségét rendszeresen ellenőrzi. Amelyik tehéntartónál bebizonyosodik a m'inőségrontás. figyelmeztetés­ben részesül, s ha mindez is­métlődik, a szankciót sem ke­rülheti el, mármint azt, hogy tő­le egyelőre nem vesszük át ä te­jet. Vizsgálatainknál persze elő­fordulhatnak hibák — és a szub­jektív döntés sem zárható ki tel­jesen —, ezért, aki kifogásolja a megállapításokat és az annak nyomán hozott intézkedést, rek­lamálhat a községi átvevőhelyen, a lakásához közeli kiskunmajsai, illetve kiskunfélegyházi tej­üzemben pedig kérheti a felvá­sárlásra szánt tej minőségi felül­Június 19-i lapszámunk glosz- szájában azért füstölögtünk, mert egyik olvasónk gyermeke hiába gyűjtögette egész éven át az ér­méket (filléreket-forintokat), azo­kat sem az OTP-ben, sem a bank­ban, sem a postán nem tudta be­váltani bankjegyekre, hiszen effé­lével nem foglalkoznak ott. A furcsa eset apropóján megkérdez­tük: takarékoskodni kizárólag nagyiban érdemes? Az illetékesek közül ez ideig csak a posta méltatott bennünket válaszra. Dr. Lénárd László, a Szegedi Postaigazgatóság helyet­tes vezetője közölte az alábbiakat: — Rendelkezés írja elő, hogy fémpénzt csakis befizetés teljasi­Bus Lajosnak, Kiskunhalasra: Szinte hihetetlen esetről értesí­tett bennüket, nevezetesen, hogy a tulajdonában levő, több mint 800 négyszögölnyi földjét idege­nek vették birtokukba és fon­dorlatos módon a saját nevükre íratták. Javaslatunk: az ügy írásba foglalt részleteivel keresse fel a városi ügyészséget, s kérjen törvényességi vizsgálatot a föld- tulajdon sorsának megállapítá­sára. Iván Istvánnak, Bácsbokodra: Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 2/1986. (II. 27.) ÉVM számú rendelete — közismertebb nevén: az Országos Építésügyi Szabályzat — idén július 1-e óta hatályos, mely szerint szennyvíz­szikkasztót a lakóháztól minimum 10, az ásott- és csőkúttól pedig 15 méter távolságra szabad elhe­lyezni. Ha az ön családi otthoná­tól ennél jóval kisebb távolság­ra épitette szomszédja a szik­kasztót, nem is lehet váratlan, hogy az onnan kiáramló szenny­lé által meglazított talajban süly- lyed a fal. Ezzel kapcsolatban szakértői vizsgálat, illetve ható­sági intézkedés szükséges, mely­nek érdekében levélben fordul­jon a megyei tanács építésügyi osztályához. Szabó Józsefnek, Kecskemétre: Érdeklődésünkre elmondotta a vízmű vállalat főmérnöke, hogy a megyeszékhelyen sajnos gya­koriak a hálózati csőtörések, s e hibák rendbehozása mindenkor elsőbbséget élvez az egyéb fo­gyasztói panaszokkal-megrende- lésekkel szemben. A jogos egyé­ni, vagy kisebb közösségi igé­nyek teljesítése néhány napos ké­sedelmet szenvedhet, de több hó­napos halogatásra nem kerülhet sor. A tény, hogy ön még június közepén ajánlott levélben kérte a céget a háza menti vízakna hibájának kijavítására, mely 50 nan elteltével sem történt meg, mindenképpen emberi mulasz­tással is magyarázható. Kezben­vizs gála tát. Ha a panaszosnak lesz igaza, nem maradhat el ügyében a korrigálás és a kárté­rítés. Végezetül megemlítem, nálunk bizalomra épül a tejátadás rend­je, ami annyit jelent: minden kistermelőről hisszük, hogy a hi­giéniai és az egyéb követelmé­nyeknek megfelelő tejet ajánl fel, ám ha kiderül ennek ellenkező­je, abban a hónapban az általa szállított tej egyetlen literje sem kaphat másodosztályúnál jobb minősítést. tésekor fogadhatnak el korlátla­nul a postahivatalok, ahol az ér­mék nem válthatók be bankjegy­re. MEGJEGYEZZÜK: A Jogszabály maradéktalan betar­tását, tiszteletét aligha lehet felróni a posta hibájául. Felmerül azonban a kérdés: helyes-e az olyan regula, mely elveszi a legfiatalabbak kedvét a takarékoskodástól? Bár nem ismer­jük a postai ügykezelés rendjét (ne­hézségét, buktatóját), kötve hisszük* hogy a rolnizott flllérek-forlntok pa­pírpénzre cserélése megoldhatatlan feladatot Jelentene ennél a szolgálta­tónál. Márpedig, ha az ilyen pénz­váltásnak nincs gyakorlati, technikai akadálya, akkor az ügylet megtil­tása sem egyéb, mint ésszerűtlen* Idejétmúlt Intézkedés. Megérett rá. hogy kivonják a forgalomból! járásunkra haladéktalanul in­tézkedett a főmérnök. Varga Gyulánénak, Tiszakécs- kére: Meghatott bennünket levele, s engedje meg, hogy a nyilvá­nosság előtt fejezzük ki őszinte tiszteletünket azért, hogy immá­ron 25 esztendeje nevel szeretet­tel, türelemmel nevelőintézetből gondozásra kihelyezett gyerme­keket. Áldozatos tevékenységé­nek fontossága, eredményessége kétségbevonhatatlan, mégis azt kell válaszolnunk kérdésére, hogy az elmúlt negyedszázad alatt egyetlen nap szolgálati időt nem szerzett, következésképpen az öregségi nyugdíj megállapításá­ra, folyósítására nem tarthat igényt. Idősebb korban, vagy hosszabb betegsége esetén azon­ban ön sem maradhat ellátatlan, ugyanis kérelmezheti a helyi ta­nácstól az ideiglenes, vagy rend­szeres szociális segély kiutalását. Vörösvári Zsuzsának, Kalocsá­ra: A művelődési miniszter nem­régen életbelépett — 7 1986. (VI. 26.) MM számú — rendelete ér­telmében tolmácsvizsgát bárki tehet, iskolai végzettségétől és életkorától függetlenül. Ilyen ké­pesítést az kaphat, aki általános témakörökben magyar nyelvről idegen nyelvre, idegen nyelvről magyar nyelvre tartalmilag pon­tos, nyelvileg helyes tolmácso­lásra képes. Szaktolmácsvizsgára az jelentkezhet, aki felsőfokú (elsősorban szakirányú) iskolai végzettséget tanúsító oklevéllel rendelkezik. Zsemberinének, Jánoshalmá­ra: Mentes az öröklési illeték alól a lakástulajdon első alkalom­mal történő öröklése, ha e tulaj­dont a házastársak közösen vá­sárolták (építették) és leszár­mazó hiánvában a túlélő házas­társ az örökös. Zs. L.-nek, Szánkra: A halva született gyermek után’ is jogo­sult az anya szülési szabadság- ra. mégnedig a halál ’ napjától számított hat hétig. CIKKÜNK NYOMÁN A pénzérme csak befizetésre alkalmas? FIGYELMEZTETTÉK A SZERELŐKET Július 14-én közöltük a Jiarkakötönyi Papp Lászlóné esetét, misze­rint gyakran mond csütörtököt kvarcóra-vezérlésű vízmelegítője, mely­nek javítói sohasem mulasztják el megjegyezni: a hibának nemcsak objektív, de a helytelen kezelésből adódó okai is vannak. Ezt az állí­tást a tulajdonos megalapozatlannak, sértőnek tartja. Mi, a garanciá­lis jogra hivatkozva, javasoltuk a készülék cseréjét. A leírtakra terjedelmes levélben válaszolt a DÉMASZ Bajai Üzem- igazgatósága. Közléséből ezeket tudtuk meg: A szolgáltató területén jelenleg már több ezer olyan — meleg vizet előállító — hőtárolós készülék található, melyet elektronikus ikapcso- lóóra vezérel. Eddigi tapasztalatok szerint jól üzemel a vízmelegítők zöme, persze, van kivétel. Az ezzel kapcsolatos észrevételeket, hibákat községekben a tanácsnál elhelyezett nyilvántartó füzetbe ikell beje­gyezni, ami alapján a helyszínre mennek a szakemberek. Való igaz, említett olvasónknál egymás után többször kellett megje­lenniük, de mindig eleget tettek javítási feladatuknak. Szóváltásra, vitára akkor kerülhetett sor, amikor az ellenőrzés céljából a szervizbe szállított óraszerkezet pótlása kissé hosszú időt vett igénybe. A tör­téntek után figyelmeztették a szerelőket, hogy a javításokat mindig gyorsan, pontosan végezzék, a fogyasztóval pedig legyenek udvariasak, megértők. Ami a kapcsolóóra cseréjét illeti, az csak az elektronikus részének meghibásodásakor lehet indokolt, mechanikus szerkezete ugyanis hely­rehozható. E fogyasztásmérők, illetve vezérlőkészülékek folyamatos üzemeltetéséhez szükséges ellenőrzési-javítási munkákat az áramszol­gáltató végzi, saját költségén, szándékos rongálás esetén azonban a tulajdonost kell megterhelni e számlával. S akkor is neki ikell kifizet­nie a munka- és kiszállási díjat, ha a kérelme alapján elrendelt mű­szaki vizsgálat során kiderül, hogy nem hibás a készülék. ÜZENJÜK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents