Petőfi Népe, 1986. augusztus (41. évfolyam, 180-204. szám)

1986-08-02 / 181. szám

II 1986. augusztus 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A háztáji a közös szerves része Beszélgetés Hegedűs Lajossal, a hartai Erdei Ferenc Tsz Eötvös-díjas elnökével* Hartához közeledve az út men­tén tábla fogad. Nem az erre járó vendéget köszönti, hanem arra kéri az úton hadadókat, törődje­nek környezetükkel, ne szemetel­jenek. Ahogy tovább megyek, az aláírásból már csak azt látom, hogy az Erdei Ferenc Termelőszö­vetkezet egyik szocialista brigád­ja szól így a vándorhoz. A hátra­lévő kilométerek arról győznek meg. hogy a felhívás megértésre talált, valóban, mintha tisztább lenne az út menti árok. Hegedűs Lajost, a termelőszövetkezet elnökét először erről kérdezem. — Az út menti táblákat való­ban az egyik szocialista brigá­dunk tette ki. Azt hiszem, ez is jól tükrözi tagságunk szemléletét. Gazda módjára gondolkodnak, s a jó gazda a kerítésen túl is sze­reti a rendet. Vigyáznak környe­zetükre, mert az a munkahelyük is egyúttal. — Néhány éve azt írták, hogy a hartai emberek nem ingáznak. Hogy függ ez össze a termelőszö­vetkezet eredményeivel, s milyen szerepe van ebben a téesz elnö­kének? — Talán az adottságoknak megfelelő termelési szerkezettel lehetne magyarázni, s azzal, hogy a szövetkezet vezetése előtt a fo­lyamatos foglalkoztatás feladata mindig ott lebegett. Időben egy kicsit vissza kell lépnünk, hogy ezt megértsük. A napjainkban 5600 hektáron gazdálkodó és mintegy kétezer tagot, illetve al­kalmazottat foglalkoztató nagy­üzem története a többi termelő- szövetkezetéhez hasonlóan az 1950-es évek végén, az 1960-as évek elején kezdődött. Ekkor, 1959- ben alakultak meg Hartán és Dunatetétlenen a szövetkeze­tek, amelyek egyesüléseiből jött létre az Erdei Ferenc Termelő- szövetkezet. Minden egyesülés után — mivel a lépés a tagság egyetértésével és támogatásával találkozott — felgyorsult a fejlő­dés. — Nagy hatással voltak rám az 1960- as évek. Akkor voltam pá­lyakezdő. Még tanultam a szak­mát, s máris a lehető legjobban kellett dolgozni, mert felelősek voltunk azért, hogy az emberek­nek, a tagságnak minél jobb dol­ga legyen. Hart a nemzetiségi te­lepülés. Itt az emberek igénye­sebbek és szókimondóbbak is egy­úttal, szólnak, ha nem tetszik valami, s azért is, ha nincs mun­kájuk. — A feladatokat ezért könnyű volt megfogalmazni. A cél a fo­lyamatos foglalkoztatás megte­remtése és a rendszeres árbevé­tel elérése lett, mindezt embe­ribb munkakörülményekkel. A termelőszövetkezet gyakorlatilag a nulláról indult, 's azt, amit ma itt látni, mind a tagságunk hoz­ta létre. Az 1960-as években a nö­vénytermesztést fejlesztettük. Bú­zából már 1967-ben 5 tonnás át­lagtermésünk volt, cukorrépá­ból pedig — igaz, kézi szedéssel — 50 tonnát takarítottunk be hektáronként. Gépesítettünk, de ennek az lett a következménye, hogy egyre kevesebb kézi mun­kaerő kellett. A tagság követelte az ipart. Az emberek vélemé­nyét pedig komolyan kell ven­ni. Épp ezért az 1970-es évek elején a közös jövedelem nagy • Megjelent a Magyar Mező- gazdaság 1986. évi 30. számá­ban. részét az ipartelepítésre fordí­tottuk, s ezzel leraktuk a folya­matos foglalkoztatás alapjait. — Az Erdei Ferenc Termelőszö­vetkezet mégsem az iparáról hi­res, hanem az állattenyésztésé­ről, és a háztáji Integrációs te­vékenységéről. — Az állattenyésztés fejleszté­sére csak az utolsó egyesülés után — 1974-et követően — kerülhe­tett sor. Mindig azt tartottuk ugyan, hogy a mezőgazdasági termelés csúcsa az állattenyész­tés, de a kedvező természeti adottságok és személyi feltételek ellenére sem jutott rá pénz. Ma viszont ott tartunk, hogy a 4000 hektár 30 aranykoronás szántó — 13 százalékát leszámítva, me­lyen cukorrépát és napraforgót termesztünk — teljes egészében az állattenyésztést szolgálja. Ezen a területen évente 2,5 millió li­ter tejet, 2600—2700 tonna csir­ke-. és 3600—3800 tonna sertés­húst állítunk elő. — S ha már itt tartunk, fel­tétlenül el kell mondanom, hogy a biztonságra, a biztonságos ter­melésre folyton ügyeltünk. Min­dig párokban gondolkodtunk, mert az nehezen képzelhető el, hogy két különböző ágazat közül egyik sem sikerül. Ezért a kalá­szos gabonák mellett a kukorica, a cukorrépa mellett a napraforgó áll, a baromfinak a sertés, a ci­pőfelsőrész-gyártásnak pedig a tésztagyártás a párja. Talán az egyetlen kivétel a tehenészet. Ju- hászatunk nincs, de ennek erre­felé nem is volt hagyománya. Egyébként nemcsak az ágazatok egészítik ki egymást. A termelő- szövetkezet eredményéhez ugyan­is egyformán járul hozzá a nö­vénytermesztés, az állattenyész­tés és az ipari tevékenység. így az esetleges fennakadást nem, vagy csak alig érzi meg a ter­melőszövetkezet, a tagság. — Ez év február 20-án a Ma­gyar Tudományos Akadémián az agrár- és élelmiszer-termelő ága­zatok VII. ötéves tervfeladatai címmel országos tanácskozást rendeztek, amelyen felszólalásá­ban a következőket mondta: „Ta­pasztaltuk, hogy az át nem gon­dolt, a nagyUzem szerkezetével és adottságaival össze nem illő háztáji tevékenység a közös mun­kát hátráltatja, így gátolja a nagyUzem fejlődését.” Mondana erre egy példát? — Tagjaink közül sokan ter­mesztettek paprikát a teljes ház­táji területen, s ennek szedése egybeesett a legfontosabb őszi munkákkal. Emiatt időzavarba került a nagyüzem. Ha megtilt­juk a háztáji paprikatermesztést, Hegedűs Lajos negyedszázada dolgozik Hartán, tíz éve elnöke ,a szö­vetkezetnek. Ezért nem Is csodálkozom azon, hogy — amikor magán­életéről kérdezem — minduntalan visszakanyarodik a termelőszövet­kezet sorsához, jövőjéhez, a tagsághoz, a hartai emberek mindennapi életéhez. Orbán András akkor romlik a tagság hangula­ta, ha engedjük, a közös munka nem halad. Akkor is kedvetlenek az emberek, ha rossz a termés. Ez sugallta a megoldást. Csak 200 négyszögöl paprika termesztését engedélyeztük, viszont kerestünk egy másik, hasonló munkaigé­nyes növényt — a hagymát — amelynek termesztése nem aka­dályozta a nagyüzemi munkát. Lényegében tehát a háztájit is kétlábra állítottuk. Sőt, még egy dolgot nyertünk a hagymán. En­nél a növénynél a munka dan­dárja augusztusban van, azaz még tart a gyerekek szünideje. Miközben szüleiknek segítenek, megtanulnak dolgozni, s ennek végeredményben később a szö­vetkezet is hasznát látja. — Sokáig féltettem a közöst a háztájitól, ma pedig már ott tar­tunk, hogy a háztáji a közös szer­ves része. Olyannyira, hogy ná­lunk nincs is külön háztáji ága­zat. A szervezési, irányítási és szaktanácsadási munkát az ál­lattenyésztésben és a növényter­mesztésben dolgozó szakembe­reink látják el. Vonatkozik ez a háztáji sertéshús-termelésre is; A termelőszövetkezet állítja elő a tenyészanyagot és a közösben folyik a hizlalás is, a háztájiban pedig fiaztatással és a malacne­veléssel foglalkoznak a ta­gok. így a nagy- és a kisüzemben reilő előnyök egyidejűleg kihasz­nálhatók. A tevékenység fejlő­dését jól szemlélteti, hogy az 1981. évi 8 ezerrel szemben az idén 38 ezer sertést értékesít és 33 ezer. átlagosan 20 kilogram­mos malacot vásárol fel az in­tegráció keretében a termelőszö­vetkezet. — Az elmondottak azt mutat­ták, hmry a hartai Erdei Ferenc Termelőszövetkezet tói használ­ta ki a helső tartalékokat. Mi­lyen területeken vannak még ki­használatlan lehetőségeik? — Mindenekelőtt szeretnénk a már meglevő dolgainkat minél jobban kihasználni, a fejlesztési eszközeinket nedig a szűk kana- oitácok megszüntetésére fordíta­ni. Tervezzük a magtár, a vető- aénnark és a takarmánykeverő bővítését. — Van még tartalékunk a bel­ső érdekeltségi rendszerben is, bár ebben az utóbbi években az átlagosnál többet léptünk előre. A közösből származó jövedelmek elősegítik annak az elvnek az ér­vényesítését, hogy aki többet dol­gozik, többet is keressen. Az egyéni jövedelmekből az év végi részesedés aránya 22 százalék, amelyet tovább szeretnénk növel­ni. Az év végi részesedésnek négy összetevője van. Figyelembe vesz- szük a szövetkezetben eltöltött időt, külön értékeljük az ágaza­tokat és az egyéni teljesítmé­nyeket. A negyedik tétel a veze­tői prémium. Ennél volt a leg­nehezebb a megfelelő mérőszá­mot kialakítani. Végül úgy dön­töttünk, hogy az adottságokhoz viszonyított eredményt, az adott terület rendjét és a vezetőkhöz tartozó emberek hangulatát vesz- szűk figyelembe. Az érdekeltségi rendszer ter­mészetesen összhangban van a tervezéssel. Az ágazatok vezetői az adottságoknak megfelelően kapják meg, hogy 1 forint mun­kabérrel mennyi eredményt kell elérni (például az idén a barom- íiágazatban 2 forintot, a tészta­üzemben pedig csak 30 fillért). Az értékelésnél az időjárásra — mi­vel annak hatása több év átla­gában kiegyenlítődik — az ala­csony fluktuáció miatt nem va­gyunk tekintettel, csak a szabá­lyozó-rendszerben bekövetkező nagymértékű változást vesszük figyelembe. CSELEZŐ JÁTÉKOS Sportkommentátor: — Mit tudna mondani a mér­kőzésről? Hogy történhetett meg, hogy így szétmorzsolták válogatottunkat? Játékos: — Igen... Tudja, elöljáró­ban mindjárt meg kell jegyez­ni, hogy csapatunkat nagyon szerencsétlenül helyezték el a szállodában. A matracok túl puhák voltak, a csönd is túl gyanús. Aztán meg az itteni közönség, elmondhatjuk, nem a mi közönségünk, és maga is megértheti, milyen bosszantó, ha a nézők olyasmit kiabál­nak be a pályára, amit nem ért az ember. Ehhez tegye még hozzá, hogy a csukám is törte a lábamat, különösen a balt, és nekem pont a bal lábam, a legerősebb. És még az sem biztos, hogy tényleg veszítettünk-e, mert a nekünk lőtt gólok közül lega­lább négy rendkívül gyanús­nak látszott onnan, ahol áll­tam ... Azaz ... akarom mon­dani, futottam. Különben is, úgy vettem észre, hogy a pályán mifelénk hajlott a fű, és világos, hogy ilyen körülmények között jó­val bonyolultabb támadni. — És mi a helyzet a táma­dójátékkal? — Támadójáték? Tudja, en­nek a stadionnak más a fek­vése, mint a miénknek, ezért csatáraink elveszítették a tá­jékozódóképességüket, és nem tudták megállapítani, hol az ellenfél kapuja. Ráadásul a mérkőzés folya­mán végig jó idő volt. Ez per­sze ellenfelünk malmára haj­totta a vizet, hiszen mi jobban szeretünk sűrű ködben játsza­ni, amikor a labdát se lehet látni. Mindehhez vegye még hozzá, hogy a divat miatt hosszú ha­jat növesztettünk, ami a leg­döntőbb pillanatokban foly­ton a szemünkbe lógott, így hát megértheti, miért vesztet­tünk, habár jóval erősebbek voltunk ellenfelünknél. Tage Danlelsson Fordította: Zahemszky László Visszatért a kánikula • A Reszelőgyár az elmúlt idő­szak legjobb félévét zárta június végén: 68 millió forintos terme­lés mellett 5 és fél millió volt a nyereség. 38 millió forint értékű reszelőt gyártottak, ebből 16 és fél millióért exportáltak. A tőkés ki­vitelük meghaladta a 10 millió forintot. Télen is jó meleg van a kovácsműhelyben, most pedig hi­ába a ventillátor, 50j fok körül áll meg a hőmérő higanyszála. Ko- vácsné Bakó Sára három éve ko­vácsolja a modem körkalapáccsal a reszelőket. • Csütörtökön megkezdődött a paradicsomszezon a Kecskeméti Konzervgyárban. Az idén 40—45 ezer tonna feldolgozására készül­nek. A nyersanyagból egyebek közt sűrítményt gyártanak, mely. bői mintegy 2000 tonnát tőkés ex­portra szánnak. Fontos a jó mi­nőség: Váczl Károly gépkezelő a 40 fokos hőségben Is állandóan ellenőrzi a? berendezéseket. • A strandoláshoz persze kívánni sem lehetne jobb időt, mint az elmúlt heti kánikula. Pancsoló kislá­nyok és kisfiúk a széktói fürdő gyermekmedencé­jében. • Kecskemét belvárosában, a helyi járatú buszok pályaudvarán csak úgy sütött az aszfalt, az elmúlt napokban. Aki csak tehette, a várako­zás Idejében a pár tenyérnyi árnyékos helyre húzódott. Onnan még nézni Is kellemesebb volt az épülő bnsiváró tetején serénykedő ácsokat. Szintetikus állatoknak Több gazdaságban sikeresen próbálták ki az állatállomány gyógyítására és takarmányozá­sára a mesterséges U-vitamint, amelyet a Reanal Finomvegy- szergyárban állítanak elő. Ennek az egyébként csak a káposztafé­lékben előforduló vitaminnak jó­tékony hatása az emberi szerve­zetre agyomorfekély gyógyításában régóta közismert, állattenyésztési célokra való felhasználásának le­hetőségét azonban csak néhány éve vizsgálják a kutatók. Az első kísérleti eredmények azt bizonyí­tották, hogy ez a vitamin gyó­gyítja a sertések gyomorfekélyét is, aminek kialakulására — az in­tenzív tartás körülményei között — fokozottan hajlamosak az ál­latok. A készítményről azt is meg­állapították, hogy a takarmány­ba keverve növeli az állatok ét­vágyát és meggyorsítja súlygya­rapodásukat. A sertések gyógyításánál, hiz­lalásánál tapasztalt kedvező ered­mények alapján takarmányada­lékként több nagyüzemben és U-vitamin háztáji gazdaságban megkezd­ték a készítmény kipróbálását, majd rendszeres alkalmazását más állatfajtáknál is. U-vitamint etet­tek például hizlalásra tartott bá­rányokkal és szarvasmarhákkal, valamint különféle baromfikkal, ami az esetek többségében az ál­latok szokásosnál gyorsabb súly- növekedését váltotta ki. Hasonló tapasztalatokra tettek szert a som- bereki Béke Őre Mgtsz-ben is, ahol előbb a sertésállomány gyógyítá­sára használták a vitamint, majd elkezdték adagolni a hízómar­háknak és broiler csirkéknek is, fejlődésük meggyorsítására. Meg­próbálkoztak a vitamin adagolá­sával az egyik angóranyúltartó szakszövetkezet tagjai is, és azt tapasztalták, hogy az így kiegé­szített táplálék hatására mintegy 10 százalékkal fokozódott az ál­latok gyapjúhozama és csaknem ugyanilyen mértékben nőtt az el­ső osztályú gyapjú aránya, A növekvő igények kielégítésé­re a Reanalban a gyártás meg­kezdése óta már csaknem három­szorosára bővítették a szintetikus úton előállított U-vitamin terme­lését. FIGYELEM! Árengedményes alkatrészvásár a Kecskeméti Alföld Szakszövetkezetben Közületek és magánfogyasztók részére 1986. augusztus 1-tól EGÉSZ HÓNAPBAN, MINDEN KEDDEN ÉS CSÜTÖRTÖKÖN alkatrészár ásítást tartunk! ÉRTÉKESÍTÉSRE KERÜLNEK: Z1L 110 «lisl tgk-alkatrészek, IFA W 50 tgk-alkatrészek. ROBUR tgk-alkatrészek, V ZUK tgk-alkatrészek. AVIA tgk-alkatrésiek, Csepel D 740 trk-alkatrésxefc. Az értékesítés helye: Kecskemét, Alsón ék tó 70. (Izsáki ét) ügy intésé: Rapcsányl István, tel.: Z3-01S. Telex: SÓ-U0. 1084

Next

/
Thumbnails
Contents