Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-14 / 164. szám

QQzdQ/ÓQpolitikQ^ munkoy telje/ítmények PETŐFI XftPK m 5 1986. július 14 ALKOTÓ MŰSZAKIAK Akit mindig sürget az idő 9 Érkezésemkor egy hatalmas, lepedönyi tervrajz fölé hajolva, elmélyülten dolgozott. Jó néhány másodperc eltelt, mire észrevett. — Várják a műhelyben a ter­veket — mondja szinte mente­getőzve. majd hátradőli székén. Látszik, jólesik neki az „agy­torna” közben egy kis beszélge­tés, kikapcsolódás. — Először a munkámról kel­tene pár dolgot elmondanom, ha újításokról akar írni — javasol­ja, majd magyarázatképpen hoz­záteszi: — A két dolog ugyanis szinte elválaszthatatlan. Felada­tunk, hogy az üzemet olyan mű­helyrajzokkal lássuk ej. ame­lyek alapján le lehet gyártani és a helyszíneken össze lehet szerölni a termékeinket. A mi csoportunk komplett acélszerke­zetű épületek szerkesztésével foglalkozik. Munkánk érdekes, mert bár az eredeti terveket nem magunk készítjük, de befolyásol­hatjuk. A Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet, valamint az Ipanterv elképzeléseit alakítjuk át a gyári sajátosságok ismere­tében. Valóban ilyen egyszerű lenne? Nem egészen. A módosítást min­dig egyeztetni kell a tervezővel, s ez nem megy mindig könnyen. Különösen eleinte volt jó né­hány vitája. Az eltelt évek alatt azonban a TTl-nél és az Ipar­tervnél is megismerték és elfo­gadták szaktudását. — Kisebb nézetkülönbségek azért néha adódnak, és ez Így termé­szetes — mondja Boros László. —A (lényeg az. hogy jól együtt -tudunk működni. Bizonyítják ezt két éve a Szovjetunióba szállí­tott szolgáltató házak, vagy a lí­biai acélszerkezetű épület sikere. Ez utóbbihoz hasonló, nagy fesz­távú építmény Magyarországon még nem készült. Ebben az eset­ben a szerelés technológiáját is kö­zösen kellett kimunkálnunk, a szerkesztési osztály a Fém- munkás vállalat kecskeméti gyárában az irodaépület második emeletén kapott helyet. A terem csak a felületes szemlélőnek tűn­het nagynak. A rajzasztalok sű­rűn egymás mögött és mellett kö­vetik egymást. Az öt csoport egyi­kének vezetője Boros László. Ta­lálkozásunk előtt informálódtam a fiatal mérnöktől. Harminchat esztendős, két gyer­mek apja. Felesége szintén a vál­lalatnál dolgozik gyártmány­szerkesztőként. Boros Lászlónak a Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem elvégzése után — 197J szeptemberétől — ez az első mun­kahelye. A kecskeméti gyárban a négy hónapos gyakornoki Idő letelte után előbb szerkesztő volt, majd tizenegy éve kinevezték a szerkesztési osztály egyik csoport­ja élére. Munkáját lelkiismerete­sen végzi. Számtalan újítás fűző­dik nevéhez. Eddig három alka­lommal érdemelte ki a vállalat kiváló dolgozója címet. Tulajdono­sa a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetésnek és a Kiváló Ojitó bronz fokozatának Is. mégpedig hibátlanul. Odakint már nem volt mód jelentősebb vál­toztatásra. Persze a kivitelezés költségei sem mellékesek. Épp ebben rejlik újításaim lényege. Az eredeti tervek ismeretében oilyan módosításokat javasolni, amelyekkel komoly költségeket lehet megtakarítani. Mindezt per­sze úgy, hogy a termékeink meg­bízhatóságát, minőségét ne ront­suk. A magyarázat végén elhallgat. Vaskos dossziét rak az asztalra. Több. mint száz megvalósult újí­tásának tanúsítványait gyűjti ebben. A mappa már önmagában, súlyra is, tiszteletet parancsoló. Még inkább azzá válik, amikor kiderül: az újításokkal! megta­karított pénzt csak milliókban lehet számolni. — Legtöbbször nem egyedül újítok — egészíti ki a hallotta­kat Boros László. — Ügy haté­kony ez a munka, ha megoszt­juk a feladatokat. Többnyire a csoport tagjaival közösen gon­doljuk ki a változtatásokat. Elteszi a kövér dossziét, majd az előtte fekvő tervre mutat: — Most nagyon fontos meg­rendelésen dolgozunk. Nemrég kaptuk meg az eredeti dokumen­tációt, és pár nap alatt el kell végeznünk az NSZK-nak szállí­tandó gépgyár épületének mű­szaki előkészítését. Sürget az idő, mert szeptember elsején meg kell kezdenünk a helyszíni szerelést. A határidő rövid, a megrendelő pedig nagyon igé­nyes. Most megmutathatjuk, mi­lyen pontos munkára vagyunk képesek alig néhány nap alatt is. Nem tartom fel tovább. El­búcsúzunk. Távozóban még egy­szer visszapillantok az ajtóból. Már ismét a lepedönyi tervek kötik le a figyelmét. Igyekeznie kell. A műhelyben már várják a dokumentációt. G. B. EGY MONDAT A TERVTÖRVÉNYBŐL Gyorsítás — kisebb energiafelhasználással „A nemzeti jövedelem 1° (i-nyi növekedéséhez az energia­felhasználás legfeljebb 0,4" ,,-os bővülése tartozzon; összes­ségében a népgazdaság energiafelhasználása évenként átla­gosan 1%-kal, ezen belül a villamos energia felhasználása leg­feljebb 3%-kaI emelkedjen”. Az olcsó energia időszaká­ban, 1973_ig nem sokat tör­tük a fejünket azon, mennyi energiát használunk fel a nemzeti jövedelem gyarapítá­sához. Akkor még csak nem is sejtettük, hogy új fogalom­mal kell majd megbarátkoz­nunk később: energiarugal- mnssági mutsató... Más sza­vakkal azt is figyelni kell, hogy a nemzeti jövedelem minden egv százaléknyi nö­vekményéhez mennyi energia­felhasználás „társul”. Ezt ne­vezik ugyanis energiarugal­massági mutatónak napjaink­ban.. Ha többet költenénk Abban az időszakban, de ko­rábban is, bizony nem egy esztendőt megértünk, amikor az energiarugalmasság „bű­vös" mutatója nemhogy 0,4 nem volt, hanem bőven 1,0 fölé emelkedett. Ami azzal egyenértékű, hogy az energia- fogyasztás gyorsabban nőtt, mint az akkortájt szintúgy szépen gyarapodó nemzeti jö­vedelem. Ám ez, az olcsó energia korszakában, nem tűnt túlságosan aggasztónak. Alapvetően megváltozott a helyzet a két olajárrobbanást követően, s tart ez az álla­pot még a belátható jövőben is. noha éppen a közelmúlt­ban jelentősen zuhant a kő­olaj világpiaci ára. Hazánk ugyanis a szükséges energia- hordozónak mintegy felét im­portálja, főként a Szovjet­unióból. az árcsökkenés kés­leltetve jelentkezik számunk­ra. (Így volt ez a gyors olaj­áremelkedés időszakában is — akkor persze, előnyünkre.) Az úgynevezett bukaresti ár­elv szerint ugyanis a KGST- , országok a világpiaci ár el­múlt ötévi átlagát érvényesí­tik egymás között. Ezért drá­ga ma is számunkra az ener­gia. Másrészt azért is költséges, mert a hazai energiatermelés bővítésének lehetőségei beha­tároltak. Kőolajból és föld­gázból nincs annyi, mint sze­retnénk. Szenünk viszont már több van. és — ugyancsak «Ívben — akár több atom­erőművet is építhetnénk még. Csakhogy erre nincs elég pénzünk. A VII. ötéves terv ■időszakában ugyanis „csak” 368 milliárd forint költhető (beruházásokra. Bár ez óriási összeg, az 1984-es, összeha­sonlító árakon számolva azon­ban mégsem több annál, mint amennyit a VI. ötéves terv időszakában erre a célra felhasználhattunk. Más sza­vakkal!: ha a 368 milliárd fo­rint nagyobbik felét „elvinné” az energia, nem maradna elég lehetőségünk a feldolgozóipar fejlesztésére, márpedig a fel­dolgozóipar a gazdasági nö­vekedés motorja minden or­szágban. r ;Ertékelemző szemlélet Érthető tehát a mértéktar­tó energiaigény-növekedés előirányzása. S nem is elér­hetetlen, hegy ebben az öt esztendőben, az energiarugal­massági mutatót átlagosan 0,4-es tartsuk. Hiszen a fej­lettebb országokban ez a szám már az energiaválságot meg­előzően is kisebb völt .egynél, jelezve, hogy fejlett techni­kával, ésszerű energiagazdál­kodáscsal a nemzeti jövede­lem növelése kevesebb ener­giaráfordítással is elérhető. Sőt az ölmúlt években jó néhány nyugat-európai ország „nega­tív” energiarugalmassági mu­tatót ért el, azaz úgy növelte nemzeti jövedelmét, hogy eközben bruttó energiafelhasz­nálása csökkent. Igaz, mind­ezt nem olcsón produkálták: széles körben alkalmaztak új, kevésbé energiaigényes, mo­dern technológiákat. A gazdaságos energiafel­használás tehát nem kizárólag szűkén vett energetikai kér­dés. Az energiarugalmasság! mutató csökkenthető ugyan — nem ás jelentéktelen mérték­ben — az energetikai beren­dezések korszerűsítésével, ám legalább ilyen fontos a különböző ipari és más tech­nológiák, technológiai folya­matok — más szempontból is előnyös — radikális megújí­tása. Az ezúton megtakarít­ható ’ energia ugyanás igen számottevő lehet. Hasznos lenne, ha mégin- ká'bb terjedne a termékek ér­tékét és energiatartalmát komplex módon figyelembe vevő, értékelő — sőt érték­elemző! — szemlélet. Hiszen minden, amit előállítunk, be­fektetett energiát tartalmaz, néha nem is keveset. Egy egy­szerű alumíniumedény pél­dául — kezdve attól, hogy a bauxitot kibányásszak, azon keresztüli, hogy timföld lesz belőle, majd kohósítás után szín-alumínium, addig, hogy különböző gépekkel megmun­kálják — megannyi energiát „gyűjt magába”. Közben a termék egy sor technológiai folyamaton megy át — s é technika, technológia ma még, tudjuk, sok helyütt elavult, energiafaló. Nehezebb lecke ______ V ajon van-e reális remény arra. hogy sikerül a mérték­tartó energianövekedést nem túllépve, a tervezett nemzeti jövedelmet létrehoznunk? Kétségtelen, az utóbbi évek­ben az ország energiafogyasz­tása alig-aiig növekedett, ám a nemzeti jövedelem „lázgör­béje” is szinte nyugalomban maradt. Erre az öt esztendőre azonban 15—17 százaléknyi nemzetijövedelem-növekedést, tehát dinamikusabb gazdasá­gi fejlődést irányoz elő a terv. Vagyis gyorsítani kell — vi­szonylag kisebb energiafel­használással. Ez pedig nehe­zebb, keményebb „lecke”, mint amihez az elmúlt évek­ben hozzászoktunk. Egyebek mellett ezért írja elő a tervtörvény: „Az ener­giagazdálkodásban fő feladat a fajlagos felhasználás jelen­tékeny mérséklése, és kevés­bé energiaigényes termelési., és termékszerkezet kialakítá­sa." Az energiafogyasztás át­lagosan évi egyszázalékos nö­vekedésének tehát mindenkép­pen fedeznie kell a több — de főként jobb, eladhatóbb! — termék energiaigényét. Mindehhez azonban a koráb­biaknál messzebb látó, körül­tekintőbb, és .tágabban értel­mezett energiagazdálkodásra van szükség. Trömböczky Péter Gothard Jenő Pátinál Jóitel Riirdorfer Ödön val objektívjét korszerűsített formájában a legmodernebb film­felvevő és vetítőgépek objektív- jeként ma is használják, Gothard Jenő (1857—1909) csil­lagász, az asztrofizika egyik út­törője nemcsak a csillagászati fi­zika művelőjeként szerzett el­ismerést, hanem mint műszerké­szítő' és mint az égbolt fényké­pésze is nagy hírnévre tett szert. 1881-ben Szombathely melletti birtokán magánobszervatóriumot rendezett be, s itt készítette ma­ga szerkesztette speciális gépével feltűnést keltő fényképeit. 1889- ben például fél másodperc alatt lefényképezte a holdfogyatkozást, de a szakemberek körében nagy elismerést aratott a Lant csillag­kép bolygószerű ködének lefény­képezése is. Figyelemmel kísérte a fényképezés elméletének és gyakorlatának fejlődését, és elsők Között Ismerte fel, hogy az aszt- rofotográfiában a tükrös telesz­kóp eredményesebben használ­ható a lencsés távcsöveknél. Fo- tografikus módszerrel fedezte fel a Líra csillagkép gyűrű alakú ködének központi csillagát. Elő­ször neki sikerült halvány üstö­köst fényképen megörökítenie (1886), és elsőként készített hasz­nálható spektrumfelvételt üs­tökösökről. Műhelyében számos fotografiikus és spektroszkópi- kus berendezést készített, külföl­di obszervatóriumok számára is. Kísérletezett a színes fényképe­zéssel. több fotókémiai eljárást dolgozott ki. Az általa szerkesz­tett ún. „fotópuska” a ma hasz­nálatos kétaknás gépek előfutá­ra. A ma általánosan használatos automatikus megvilágításvezér­lés Riszdorfer Ödön (1893—1944) találmányának eredménye. Ta­lálmányát 1930-ban jelentette be. Ez a megvilágítás meghatározá­sára szolgáló berendezés olyan eszközöket tartalmaz, amelyek az objektiven át a fényérzékeny emulzióra eső fény mennyiségét szabályozó szerkezetek — pl. a fényrekesz vagy a zár — helyze­tét befolyásolják. A fényrekesz és a zársebesség — vagy ezek egyikének — beállítását abban az esetben, ha a másikat előre be­állítjuk, a két mutató egymást fedő helyzete biztosítja, miköz­ben a beállítandó rész (fényre­kesz vagy zársebesség) a min­denkor szükséges megvilágítás­nak megfelelően beáll. Riszdor­fer 1933-ban készítette el talál­mányának egy példányát, és en­nek alapján 1934. július 30-án szerződést kötött a rochesteri Eastman Kodak céggel, félauto­matikus fényképezőgépek kivi­telezésére, Illetve kereskedelmi forgalomba hozatalára. Az 1938- ban forgalomba került „Super Kodak Six—20” fotoelektromos megvilágításmérővel vezérelt ösz- szecsukható, automatikus fény­képezőgép már a Riszdorfer-sza- badalmak alkalmazásával ké­szült. Dulovits Jenő (1903—1973) 1943- ban szabadalmaztatta új rendsze­rű fényképezőgépét, amelyet a budapesti Gamma Optikai Mű­vek 1947-ben DUFLEX néven hozott forgalomba. A Duflex gép korát megelőző konstrukciós megoldásaival keltett feltűnést. Egylencsés, szemmagasságból be­tekinthető, tükörreflexes oldal- helyes, és természetes állású ké­pet mutató normálfilmes fényké­pezőgép, amelynek fő jellegzetes­sége a tükörprizma. Újdonság rajta a többi között az automati­kusan beugró blende, az új rend­szerű redőnyzár-mechanizmus, de a gombnyomásra működő, nullára álló filmszámláló is. Ez a fényképezőgép sok ma is hasz­nálatos fényképezőgép elődje. A fekete-fehér fényképezés hí­vei számának csökkentésével fokozatosan emelkedett a színes fényképezés iránt érdeklődők száma. Az az új színes eljárás, amely a máig egyetlen olyan módszer, amely diáról közvetle­nül — a diapozitív minőségével megegyező — színes papírkép lét­rehozását tette lehetővé, szintén magyar találmány. 1964-ben a svájci Ciba-Geigy cég Cibaohrome Print néven olyan másoióeljárást tett ismert­té, amelynek működési elvét még a 20-as években Gáspár Béla dolgozta ki. Gáspár gyógyszerve- gyészetet tanult, és 1930 táján Németországban próbálta kuta­tásait a gyakorlatba átültetni. A nácizmus elől Belgiumba, majd az Egyesült Államokba utazott, és itt tevékenykedett az akkor már Gáspár-color néven ismert eljárás tökéletesítésén és elis­mertetésén. Elmés kutató, de csapnivaló üzletember volt, így élete végéig jobbára csak tudo­mányos körökben ismerték ne­vét. A Gáspár-color anyagokat eleinte színes mozifilmmásolatok készítésére 'alkalmazták. Elmé­lete az ún. színroncsolás elvén alapszik, amelynek lényege, hogy az ezüsthalogén-szemcséket tar. tál ma zó réteg szinérzékeny anya­gokat is hordoz, és a megvilágí­tás és előhívás után a halványí­tóba helyezett papíron az ezüst­szemcsékkel érintkező festék­szemcsék elroncsolódnak. Az előhívott ezüstkép negatív tónus- felépítésű, így a ylsszahalványí- tás után az el nem roncsolt fes­tékből évekig nem fakuló színes kép keletkezik. Petzval objektívjeltől a Gás­pár-féle színes eljárási g nagy- változások történtek a t ényképe- zés területén. A fénylőéi rezes aa emberiség egyik lege sodálato- sabb találmánya, s mit vt látjulc. fejlődéséhez a fizika, a matema­tika és a vegyészet terül ietén mű­ködő jó néhány magyar • tudós is hozzájárult Bndná .r János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents