Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1986. július 9.

KÉCSKE1 OROSZ NYEL VI TÁBOR

A barátságnak nincsenek határai

Az idén születésnapot ünnepel'' a tiszakécskei orosz nyelvi •Ui - n. Már a diákotthon kapujában plakát hirdeti, hogy a mostani az ötödik alkalom, amikor mintegy százan, hat-hat magyar és szovjet pedagógus, hatvan megyénkben középiskolás és huszonegynéhány szovjet egyetemista tölt együtt három hetet a kollégiumban.

Nem először járd tt, percek alatt ismerősökre akadok. Ez lehet az itt folyó munka sikerének egyik titka is, mármint az, hogy sohasem kell mindent elölről kezdeni. Vida Józsefné harmadik éve táborvezető, s a magyar pedagógusok — Csorvási Sán- drrné, Bojtot Mária, Győri Istvánná, dr. Sztonojev Györgyné, Ádámné Albert Csilla, és Szliva László — többsége sem először, de mégcsak nem is másodszor vállalja ezt a nyári munkát. Ugyanez jellemző a szovjet csoportra is: a folyamatosságról, a tapasztalatok átadásáról a visszavisszatérő tanárok és diákok gondoskodnak.

Mit rejtenek a bőröndök ?

Miről is van szó? Nem másról, mint a tehetséggondozásnak egy sajátos formájáról: az orosz nyelv iránt érdeklődők, tehetséges középiskolások idegen nyelvi környezetben tanulhatják, gyakorolhatják a nyelvet. Erről beszélgetünk Szliva László kecskeméti nyelvtanárral.

— Itt tulajdonképpen reggeltől estig tanulnak a gyerekek, s nem csak a délelőtti órákon. Tábori alapszabály, hogy ha csak egyetlen szovjet vendég is keveredik a társaságba, a „hivatalos” nyelv az orosz. Ennek az ellenkezője meglehetősen ritkán fordul elő, hiszen a szobabeosztástól kezdve minden úgy van elrendezve, hogy a tanulók rákényszerüljenek az idegen nyelv használatára. Reggel a magyar

tanárokkal kezdik a munkát, ami nem más, mint az aznapi téma lexikai előkészítése; vagyis ismerkedés az új szavakkal, kifejezésekkel. Ezután a szovjet pedagógusok veszik kézbe a gyerekeket, feldolgozzák velük az anyagot, különös gondot fordítva a kiejtési hibák javítására.

Most éppen az ünnepek, a hagyományok vannak terítéken. Bekukkantunk néhány csoporthoz. A falakon szinte egy tenyérnyi üres hely sincs, a szovjetek nem véletlenül érkeznek mindig óriási bőröndökkel: rengeteg szemléltető anyagot hoznak magukkal. Grammatikai táblázatok, plakátok, faliújságok borítják a termeket, s az asztalokon is halomban állnak a könyvek, az újságok. Az idén először a tanulók sokszorosítva, már előre kézhez kapták az egyes témák feldolgozásához szükséges anyagot. Van olyan csoport, ahol még több, van ahol csak egynkét diák merül a segédanyag tanulmányozásába. Bajtal Mária tanárnő a csoportok közti különbséget magyarázza:

— Az első napon egy dolgozattal felmérjük a gyerekek tudás- szintjét, s ennek alapján kerülnek a különböző csoportokba. Nem célszerű együtt tanítani a más-más fokú nyelvismerettel rendelkező tanulókat, mivel ez visszahúzó erő lenne. Vannak, akik fakultáció vagy speciális képzés keretében tanulnak, s már másodjára táboroznak Tiszakécs- kén, s vannak, akik csak a minimális óraszámban foglalkoznak a nyelvvel. A nagyjából hasonló szint megkönnyíti a tanár munkáját is, és így a gyerekekben sem ébreszt gátlásokat az esetleg náluknál többet tudó társ.

— Mérik-e, mennyit fejlődik a tanulók nyelvtudása ez alatt a három hét alatt?

— A táborozás végén orosz nyelvi olimpián adnak számot tudásukról. A munka egyébként leginkább a következő tanévben, az országos tanulmányi, valamint

• A délelőtti órákba belefér a daltanulás is.

• Szentiványl Emőke, Vlncze Edit és Vladimir Turina friss faliújságot készít. (Tóth Sándor felvételei)

a vers- és prózamondó versenyeken gyümölcsözik.

A táborozás persze nemcsak szigorú tanulásból áll. Már ellátogattak Kecskemétre és Egerbe, s hátravan még a tiszakürti kirándulás.

Merjenek beszélni

Vladimir Turina — most fejezte be a harmadik évet a Lu- mumbáról elnevezett Népek Barátsága Egyetemen — gitárral a hóna alatt jön. Otthonosan mozog, ez nemcsak az elmúlt másfél hétnek köszönhető, már másodszorra tölti nyári gyakorlatát Tiszakécsíkén.

— Rendkívül sok hasznos tapasztalatot szerzünk a foglalkozásokon. Amit elméletben már korábban megtanultunk, itt igen kedvező körülmények között alkalmazhatjuk. Otthon komolyan1 készülünk a táborra, anyagot gyűjtünk, jegyzeteket készítünk, már előre eltervezzük, naponta mit fogunk csinálni. Azért vagyunk itt, hogy a gyerekek minden kérdésére válaszoljunk, segítsünk nekik a nyelvtanulásban. Igaz, hogy csak a saját csoportomról tudok nyilatkozni, de elmondhatom: szerintem igen jól készítik föl a tanulókat oroszból az iskolákban. Nem tartozik a könnyű nyelvek közé, talán egy kicsit több energiát kellene fordítani a beszélgetésre. Én is arra biztatom őket, ne féljenek az esetleges hibáktól, merjenek nyugodtan beszélni. Nem véletlenül jöttem el ide másodízben is. Felejthetetlen -élményt jelentenek a magyarországi kirándulások, egyáltalán az egész tábori élet. Ilyenkor érzi az ember, hogy a barátságnak nincsenek határai.

Továbbtanulási

szándékkal

A táborba jelentkezőik többségének szándéka van az orosz nyelvvel, vagy hazai felsőoktatási intézménybe pályáznak majd, vagy pedig szovjetunióbeli egyetemre. Szentiványi Emőke most végezte a harmadik osztályt a kecskeméti Bányai Júlia Gimnáziumban, ő is hasonló terveket dédelget.

— A szegedi József Attila Tudomány Egyetemen szeretnék tovább tanulni történelem—orosz szakon. A gimnáziumban orosz fakultációra járok, emellett franciául is tanulok. Én is másodszorra vagyok itt. Ha belegondolok, tavaly kicsit féltem a tábortól, most pedig már alig vártam, hogy elkezdődjön. Az a jó itt, hogy az élő nyelvet gyakorolhatjuk, nem úgy, mint az iskolában. Remek a társaság is. A tábor után egy hónapra megyünk Le- ningrádba. Jövőre már hivatalosan nem jöhetek ide, de a felvételi után azért szeretném meglátogatni a többieket.

Vincze Edit Kiskunfélegyházáról jött, másodikos volt a Móra Ferenc Gimnáziumban.

— Nekem is terveim vannak az orosszal. Az eddigi programban a legszebb a költői est volt, hangulatos, gyertyafényes. Én is szerepeltem, Biok A te arcod című versét mondtam el. Nagy élmény volt az ismerkedési est is. Még magyar népitáncot sem táncoltam soha, most pedig eredeti orosz népviseletben rophattam a kálinkét. Jövőre szeretnék kijutni a Szovjetunióba, de ha ez nem is sikerül, ide mindenképpen újból eljönnék.

Kormos Emese

NYOLCVAN ÉVE SZÜLETETT BÁLINT GYÖRGY

„Bent a forgatagban.,”

A modern magyar publicisztikának egészen kimagasló teljesítményei vannak. Elég talán felidézni Ady Endre és Kosztolányi Dezső ez irányú tevékenységét, Ok azonban elsősorban szépírói munkásságukkal lettek klasszikusok, Bálint György azonban nagyon hamar feladta az ifjúkori versírást, s publicistaként vált a magyar kultúra egyik legjelentősebbjévé. Ez a műfaj az utókor, a klasszicitás szempontjából mostoha- gyereknek számít, hiszen az író, a napilapok mindenkori ^ lehetőségeinek megfelelően dolgozik, s éltetője az aktualitás. A nagy tehetségek azonban minden műfajban jelentősét tudnak alkotni. Bálint György is a napi aktualitásokhoz kötődött, de mivel mindig igazmondásra és őszinteségre törekedett, mivel a tárgyilagos ítélőképesség sohasem hagyta el őt, írásainak nemcsak történeti értéke van.

Az 1906. július 9-én budapesti értelmiségi családban született Bálint György a tájékozódás és tanulás kezdeti évei után hamar kialakította a maga világszemléletét, s ehhez élete végéig ragaszkodott. Közösségi szemléletű publicista volt, aki a társadalmi elkötelezettséget alapkövetelménynek tekintette. Olyan korban, amikor a visszahúzódás a magánélet köreibe még a legjobbak közül is sokakat megérintett, amikor a szelíd társadalombírálat is könnyen megkapta a kommunistagyanús minősítést, nem is volt olyan magától értetődő Bálint György írói bátorsága. S ráadásul az elkötelezettséget ő nem valamiféle általános, csak elvi szinten érvényesítendő tartásnak gondolta, hanem a napi munkában jelentkező követelménynek. A lényeget tekintve volt tántoríthatatlanul elkötelezett: a dolgozó néptömegek valódi érdekeinek képviseletében. Ez a magatartás segítette őt abban, hogy elsők között váljon nálunk a népfrontpolitika harcos képviselőjévé, s ezzel összefüggésben : következetes antifasisztává.

Világos ítélőképessége a harmincas évek egyik legjobb szemű kritikusává tette. Bár a Nyugat nagyjait is -értékelte, elsősorban saját nemzedéke érdekelte, s felfedezésekre is itt volt leginkább módja. Érdemes kiemelni azt, ahogyan József Attilával foglalkozott. Ismeretes, hogy József Attila fogadtatása általában elutasító volt. Vonatkozik ez például az 1932-es Külvárosi éj című kötetre, amely pedig a nagy- gyá vált költő jelentkezése. Bálint György mindössze egy gépelt oldalnyi kritikája minden mondatában fontos és figyelemreméltó állításokat tartalmaz az. általa már ekkor nagyra értékelt költőről. Cikkét azzal a felismeréssel zárja, hogy: „Ezek azok a versek, amelyeket sokszor olvas el az ember, és végül azon veszi észre magát, hogy kívülről tudja az egyes strófákat.” Később is kritikával követi József Attila megjelenő könyveit. 1939-ben már így írt: „Azt hiszem, ő volt a háború utáni nemzedék legnagyobb magyar költője”. Ma már közhelyesek ezek az állítások, de éppen ez bizonyítja Bálint György félelmetesen jó irodalmi ízlését. S József Attila mellett hivatkozhatnék Radnóti Miklósra, másik kedves költőjére, aztán Nagy Lajosról, Illyés Gyuláról, Veres Péterről írt cikkeire is.

Egy alkalommal Tolsztojt olvasva fogalmazta meg talán legszebben írói-emberi hitvallását: „Ott maradni a helyszínen, részt venni, mélyen bent dolgozni a mindennapi élet közepén, napi problémákkal szemben érvényesíteni az eszmét, a részleteken keresztül törni az utat a cél felé — nem pedig félrehúzódni és a távolból tanítani. A lemondás hamis szerénység: aki a világról lemond, az lemond a küzdelemről is. Elvonultan könnyű hűnek maradni az élvhez — bent a forgatagban kell hűnek maradni hozzá, az a nehéz és az az igazi.” (Szergej atya példázata, 1935.)

Bálint György a felvállalt eszmét érvényesítve élt mindvégig. A fasizmus terjeszkedése kiütötte a kezéből a tollat. Szervezkedés vádjával letartóztatták, majd munkaszolgálatra hurcolták. 1943. január 21-én halt meg Ukrajnában. Műve és a belőle sugárzó magatartás azonban ma is él és hat.

Vasy Géza

KÉPERNYŐ

Meggyőződéses tévé-párti vagyok. Munkámból adódóan időnként be-bekukkainthaitok műhelyeibe, látom aiz ügyetlenségekéit ás, érzem „az oltár füstjét”, bosszankodom ügyeskedők buigyuitiaságain. Mégis úgy vélem, hogy lényegesein jobb a műsora, mint ezt a közvélemény tükrözi. „A hiba az ön készülékében van!”, figyelmeztetném szívesen azokat az ismerőseimet, akik még csak tudomást sem vesznek a képernyőn látható remekművekről, akik saját ízlésvilágukhoz mérik a tévé teljesítményeit. Az a fogékony ember minden időben,

Inden tájon megtalálhatja időráfordítást megérő, a befogadót gazdagító élményt, információt, érdekességet. Nincs unalmas vidék, csak közönyös ember.

Fenntartom véleményemet a legutóbbi műsorhét után is, noha aligha tévedek nagyot, ha az utóbbi hónapok leggyengébb tévés-időszakai közé sorolom. Az általam látott műsorok közül egyetlenegyet sem sorolhatok a felejthetetlen élmények közé. Van azonban néhány műsor, amit mainálnék, ha (kihagytam volna.

Tanulságos volt a wimbledoni k özvetítéssorozart. A

Mundial felcsigázott valódi és álizgalmai után újabb sportdrámákat nézhettünk. Itt van ez a Lendl. Mindent megnyert, ami megnyerhető sportágában az cneliai nemzet■közi verseny kivételével. Most sem sikerült! Milliók láthatták rezzenéstelen arcáit a vesztés piiUanataiibam.. A győztes Becker sem inohant a nézők közé, amikor világelső lett, mint egy másodrendű focista itót nélküli mérkőzésen bepöccintett gólja után.

És ha már iá sportnál tártunk; a labdarúgó szövetségi kapitány működésének megítélése szakrovatunk dolga. (Szurkolóként annyit azért megkockáztatok: ugyanabba

a hibába esett, mint több elődje. korábbi érdemeik alapján állított be néhány játékost a csapatba...) Egyszerűen képtelen vagyok felfogni azonban, hogy miért közvetítette televíziónk az egykori kapitány semmitmondó nyilatkozatát. Az meg különösen rejtélyes számomra, hogy miért hívták föd síppal- d óbbal figyelmünket az interjúra. A tévé illetékesei akkor már tudták, hogy mit mondott (mit nem mondott Me- zey). Létke rajta, de a nézőket. a hallgatókat érdeklő, foglalkoztató kérdé-i?ik meg- fosVmazása. az újságírói hivatás minimuma. Bevallom, a szövetségi kapitány gondolkodásmódját nem túlságosan élőnvösen érzékeltette az a mód. ahogyan a sajtóval, a közvéleménnyel, a nyilvánossággal elbánt. A Mundial véeki Védelmeiben külföldön voltam, és az eevik. méltán ross7ihírű nyugatnémet bul- várlao snort »-óva tálból értesültem a világbajnokság esemé- nvei’"61. és az NSZK együttesének ..botrányairól’”. Az

újság valamilyen okból nagyon nem szerette Beckarv- bauent — magyarázkodhatnak most, hogy jóslataik ellenére miért kerültek mégis a döntőbe —, de a világhírű söp- rögető a jóindulatúnak egyáltalán nem nevezhető cikkek után is válaszolt tüskés riporteri kérdésekre. Mezey csak annyit állapított meg, hogy a kudarc okait kereső újságírók föltételezésed gyermekded tévelygések. Miért mozgott ólomlábakon a csapat? Csak! Ennyit tudtunk meg a vasárnapi tévéinterjúból.

Elsősorban életszerűsége éltette aiz erdélyi. Méhes György 33 névtelen tevéi című tévéjátékát. Sajnosi, nem döntötték el a történet műfaját. az eltérő játékstílusban szereplő művészek csökkentették a mondanivaló hatását. A Radó Gyula által rendezett mű így is élénk visszhangot keltett: beszélnek róla az emberek. Ez is indokolta, hogy főműsoridőben vetítették. Sokatmondó véletlen: éppen a vetítés napján hallottam egy, a középiskola nehézségein, az egyetemi megpróbáltatásokon protekciók-protekciójával árbbukdácsoló ifjú pedagógus menesztéséről. Hiába ügyeskedtek ki számára diplomáit, az élet vizsgáin már nem állta meg helyéi és ez esetben már az összeköttetések sem segíthettek. Furcsamód az Ilyen viss zai,gazolások megerősíthetik egy-egy mű hatását. Maradjunk annyiban: a 33 névtelen levél nálunk is időszerű. Heltal Nándor

MAGYAR TUDÓSOK, VILÁGHÍRŰ TALÁLMÁNYOK (3.)

Közlekedési újítások

A múlt század közepén-vé- gén kezdődött a közlekedés ..forradalma". A lovat és az állatok húzta szekeret kezdték felváltani a motor hajtotta járművek. E modern közlekedési eszközök kifejlesztésében magyar konstruktőrök is igen jelentős szerepet játszottak.

A karburátor feltalálói

A „motor hajtotta szekér” világszerte szenzációt váltott ki, de az igazi, valóban használható gépkocsi megjelenéséig igen ®ok kudarc érte az automobilok tervezőit. Az első — még inkább szekér, mint autó — járművekbe helyezett motorok gyenge és megbízhatatlan erőforrások voltak. S ha a „gépjármű” végül él is indult, sőt döcögött néhány kilométert, sebességük olyan alacsonynak bizonyult, hogy még a sétálók is lehagyták. Egy anekdota szerint ekkortájt mondta egy szkeptikus atyafi a

zörgő, berregő, puffogó „ördög- szekérről”: szép, szép, de a lovat sohasem fogja pótolni.

A gépkocsival kísérletezőik első feladata egy hasiznáilható motor késizítése volt, amiből magyar tudósok is kivették a_ részüket. A legbüszkébbek Italán a karburátor feltalálóira lehetünk: Csonka Jánosra és Bánki Donát- ra, akik a viliágon elsőként oldották meg az üzemanyag porlasztását Találmányukat 1893. február 11-én szabadalmaztatták, mintegy fél évvel megelőzve Maybach hasonló bejelentését.

A legenda úgy tartja, hogy Csonka János egy virágüzletbe lépve megpillantotta az egyik eladónőt, amint egy üvegpalackból' vizet ,fújt a növényekre. A vizet permet té alakító elmés szerkezetet a gépészmérnök képzelete egy pillanat alatt átalakította üzemanyagot befecskendező

motoralkatrésszé. S így született meg a mai motor egyik legfontosabb eleme.

De ki is volt az a két magyar föltaláló, akik ezt az ötletét a gyakorlatba is átültették?

Csonka János (1852—1934) édesapja kovácsműhelyében szerezte meg elemi műsizaki ismereteit, majd az akkori szokásoknak megfelelően, tudását vándorlegényként Becs, Párizs és London gyáraiban gyarapította. Hazatérve a pesti Műegyetem műhelyvezetője 'lett. S ékkor találkozott össze Bánki Donátta! (1859—1922), a budapesti Ganz- gyár szerkeszrtőménnökével. (Érdemes kiemelni, hogy Bánki is annak a Gamz-gyárnak volt alkalmazottja, amelyről sorozatunk előző részében írtunk.) Kettejük ho&szú évekig tartó közös munkájából igen sok nagy jelentőségű találmány született.

őket tartjuk a hazad robbanómotor-gyártás megalapozóinak. Az általuk konstruált négyütemű motor — amely Bánki—Csonka- motor néven nagy nemzetközi sikert ért el — olyan újszerű volt, hogy számos olyan országban is megkapta a szabadalmi elismertséget, amelyek az Ottomotor Sízabadalmi védettsége miatt semmilyen más négyütemű robbanómotort nem vettek fel a találmányi listájukra.

Motoruk újdonsiáigkénti elismertetésében legnagyobb szerepet a porlasztójuk játszott, amely, teljesen hasonló volt a ma is használatosaikhoz. Megtalálható rajta az úszós nívószabályozó, a itűszeliep, a pillangósze- let> stb. A karburátor mellett a másik nagy találmányuk az úgynevezett „automatikus csogyúj- tás” volt. Ezzel az addigi szaVolt jobb...