Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1986. július 9. Várkonyi Péter befejezte NSZK-beii látogatását Kedd délután befejezte az NSZK-tban tett hivatalos látoga­tását és az esti órákban hazauta­zott Várkonyi Péter külügymi­niszter. A külügyminiszter aki hétfőn tárgyalt vendéglátójával Hans-Dietrich Genscher kül­ügyminiszter, majd Helmut Kohl szövetségi kancellárral, elutazása előtt udvariassági látogatást tett Richard von Weizsäcker szövet­ségi elnöknél. A keddi nap fo­lyamán tárgyalásokat folytatott dr. Martin Bangemann gazdasá­gi miniszterrel, a Szabaddemok­rata Párt (FDP) elnökével, vala­mint Wolfgang Mischnicbkel, az FDP parlamenti csoportjának ve­zetőjével is. Ugyancsak kedden találkozott dr. Friedrich Zimmermann bel­ügyminiszterrel, a keresztény­szociális unió (CSU) elnökhelyet- ' tesével. A tárgyalásokon részt vett dr. Horváth István, a Ma­gyar Népköztársaság bonni nagy­követe. Ezeken. a találkozókon egybe­hangzóan úgy ítélték meg, hogy a magyar—nyugatnémet kapcso­latok kedvezően fejlődnek és nincs akadálya a további előre­lépésnek. A tárgyalásokon kitér­tek az együttműködés fejlesztésé­nek további lehetőségeire, s újabb elképzeléseket vázoltak fel. A legtöbb figyelmet a gazda­sági kapcsolatok bővítésére, il­letve az ehhez szükséges feltéte­lek megteremtésére fordították. Azt is megvizsgálták, hogy mi­lyen további területeken lehet egyezményes formában rögzíteni a kapcsolatok' elveit. Megálla­podtak abban, hogy a két ország állampolgárai közötti érintkezés előmozdítása érdekében továb­bi lépéseket tesznek és ez kiter- ded majd a vízumkiadás gyakor­latára is. Várkonyi Péter kedden Trier- ber megtekintette a Marx Ká- jroly-emlékházat. • • Szovjet—francia csúcs (Folytatás az 1. oldalról.) a kelet—nyugati kapcsolatok és a stockholmi konferencia alaku­lását. Ugyanakkor gazdasági tár­gyalásokra is sor került. A gazdasági tárgyalásokon a szovjet fél szorgalmazta az új együttműködési formák alkalma­zását, egyebek között szó volt a kompenzációs üzletek bővítéséről is. Az utóbbi időszakban csök­kent a Szovjetunió exportjának értéke, egyebek között az olaj világpiaci árának esése következ­tében. Egyebek között felvetet­ték annak lehetőségét, hogy a szovjet—francia együttműködés keretében mezőgazdasági gépe­ket összeszerelő üzemeket léte­sítsenek a Szovjetunióban, illető­leg szabadalom alapján gyárt­sanak konfekciótermékeket és cipőket. Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand ma folytatja a meg­beszéléseket, ezeken több olyan kérdést is megvitatnak, amelyek­re nem jutott idő a második ta­lálkozón: egyebek között a re­gionális konfliktusok problémá­ját — hangsúlyozta végezetül Gennagyij Geraszimov, emlé­keztetve arra, hogy tekintettel a tárgyalások bizalmas jellegére egyelőre nem szolgálhat további részletekkel a csúcstalálkozóról. ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK A BRIT ALSÓHÁZBAN Megalázó visszautasítás vagy csak halasztás? A Thatcher-fconmány „meg­alázó visszautasításbain része­sült” — álllapította meg hétfőn este az alsóház vitájában Denis Healey munkáspárti külügyi szó­vivő, miután Sir Geoffrey Howe külügyminiszter bejelentette: el­halasztja e hétre tervezett pre­toriai látogatását, miveli Pieter Botha elnöknek egyelőre nincs módja fogadni őt. „Ez nem visz- szautasítás, csak halasztás” — mentegetőzött a külügyminiszter. A BBC hétfő esti pretóriai je­lentése szerint a faji alikülömíitő rendszer elnöke azért nem ér rá fogadni a nyugat-európai közös­ség nevében közvetíteni kívánó brit külügymiiniszitert. mert „ép­pen szabadságát tölti”, s előre­láthatólag csak a hónap végén lesz érkezése fogadni őt. A látszat megmentésére irá­nyuló kétségbeesett erőfeszítés­nek tekintik londoni megfigye­lők a brit külüigyminisztternek azt a bejelentését, hogy addig is „folytatja” küldetését, amíg — eddig nem tisztázott időpontban — módja lesz találkozni a pre­tóriai kormány vezérével. „Fél­megoldásként” Howe szerdán Lusakába repül, hogy találkoz­zék Kenneth Ka un da zambiai elnökkel, és esetleg Oliver Tam- bóval, a Dél-Aírikában betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus ügyvivő elnökével. Onnét Hana- réba utazik, hogy Robert Muga­be minis ztsreil,nőkkel találkozzék, maid viszafér Londonba, hogy felkészülhessen Sevardnadze szovjet külügyminiszterrel július 14—15-én folytatandó 'tárgyalá­saira. Bizonyosnak látszik, hogy a hét nemzetközösségi kormányfő augusztus 2-án kezdődő londoni csúcstalálkozója előtt — amelyen jelen lesz Kaunda zambiai elnök és Mugabe zimbabwei kormány­fő is — a brit külügyminiszter­nek már legfeljebb csak arra lesz ideje, hogy rövid látogatást tegyen Pretóriában, amennyiben Botha .Alkalmasnak” találja az (időpontot. Kenneth Kaunda a BBC televízió tudósítójának hét­főn este ki jelenítette: „A brit külügyminiszter semmit sem ér­het el Pretóriában, azonkívül, hogy látogatásával erősíti a Botha-rezsimetf’. Megismételte, hogy amennyiben a londoni Nemzetközösségi csúcsértekezle­ten nem hoznak „kézzelfogható döntést” Dél-Afrika ellen', akkor javasolni fogja Zambia kilépé­sét a nemzetközösségből. EGK Lezárult a költségvetési vita A közös piaci tagállamok pénzügyminiszterei megálla­podtak a közösség 1986-os költségvetésének módosított tervezetében és ezzel valószí­nűleg megoldódott a közösség eddigi legsúlyosabb költség- vetési válsága. A hírt brüsz- szeíii diplomáciai forrásók kö­zölték keddre virradóra. A döntést 18 órás vita után ellenszavazat nélkül hozták meg, de a görög és az olasz pénzügyminiszter tartózko­dott a szavazástól. A költség- vetés tervezetét a következő lépésben az európai parla­mentnek kell jóváhagynia. A közös piaci parlament egyetlen valóságos hatalom­mal járó jogköre a közösség költségvetésének a jóváha­gyása. A kormányok képvise­lőiből álló miniszteri tanács és a parlament hónapokig hú­zódó vitája után az EGK brüsszeli bizottsága példátlan lépésre szánta el magát: sa­ját jogkörében életbe léptette a költségvetést. Az EGK bí­rósága törvénytelennek minő­sítette a kormányok jóváha­gyása nélkül hozott döntést, s ezért kelllett most úi javas­latot kidolgozni. A miniszteri tanács soros elnöke, a brit pénzügyminiszter azt javasol­ta. hogy a mezőgazdasági tá­mogatás növelését kapcsolják össze a szociális és a terület- fejlesztési kiadásoknak a par­lament álltai követelt eme­lésével. NAPI KOMMENTÁR Puccsisták a hotelben Bejrúti,,útjavítás” • A libanoni t hadsereg kézi j rakétavetők­kel és gépfegy­verekkel fel­szerelt katonái eltávolítják a betonakadá­lyokat Nyugat- Bejrút Hamru kerületének egyik utcájáról. (Telefotó: AP —MTI—KS) A feldübörgö tankok és páncé­lozott járművek gyorsan megtet­ték hatásukat: a szállodában összegyűlt több száz katona a túl­erő láttán ellenállás nélkül.meg­adta magát. Néhány órás alku­dozás után távozott a frissen ki­kiáltott „ellenkormány” vezére is, így viszonylag nyugodtan, na­gyobb összecsapások nélkül zá­rult le a legújabb politikai vál­ság a Fülöp-szigeteken. A hír- ügynökségek rövidesen már tényként röpítették világgá a hírt: megbukott Arturo Tolenti- no puccskísérlete, kudarcba ful­ladt Marcos egykori alelnökének próbálkozása, hogy átvegye a ha­talmat Corazon Aquino államfő­től. Manila legnagyobb hotelóriása körül tehát ismét nyugalont ural­kodik, bebizonyosodott, hogy a hadsereg — csakúgy, mint a köz­vélemény döntő része változat- nul az év elején Marcos elnök helyére lépő- Aquino asszony mellett ált. Tisztázatlan ugyan­akkor a puccs háttere, az a tá­volról sem mellékes körülmény például, vajon saját szakállára próbálkozott-e Tolentino, vagy — bőr Marcos cáfolja — a Hawai- szigeteken élő exelnök utasí­tásait követte? Nem világos az sem, valóban támogatást ígér­Nakaszone tervei Aziránt senkiben sem volt kétség, hogy Ja­pánban a július 6-i általános választások meg­hozzák a kormányzó Liberális Demokrata Párt győzelmét, ám e győzelem mértéke még a párt legvérmesebb reményeit is felülmúlta. A kon­zervatívok maximális célkitűzése az volt, hogy 271 mandátumot szereznek az 512 fős parlament­ben, amivel nemcsak helyreállítják az 1983-íban elvesztett abszolút többséget, hanem biztosítják maguknak a parlamenti bizottságok tevékeny­ségének ellenőrzését is. A vasárnapi szavazás eredménye — a 300 képviselői hely — a legna­gyobb választási diadal a párt 1955-ben kezdő­dött kormányzása óta. Több oka is van a konzervatívok elsöprő si­kerének, s ezek közül az első helyen kell emlí­teni az ellenzék megosztottságát, továbbá azt a tényt, hogy miközben az ellenzéki pártok több területén bírálják a kormány gazdasági politi­káját, ésszerű alternatívát nem tudnak kínálni. Közülük is a legnagyobb. vesztes a Japán Szo­cialista Párt, amely több mint két éve hivatal­ban lévő elnökének, Isibasi Maszasimak a veze­tésével „megújulást” hirdet ugyan, de valójá­ban még mindig nem jutott túl az önmaroan- goló belső vitákkal kísért útkeresés stádiumán. Az LDP sikerét alakító szubjektív hatások kö­zül pedig kulcsszerepe volt a 68 éves Nakaszone Jaszuhiro pártelnök és .miniszterelnök szemé­lyes népszerűségének. A legnagyobb belpolitikai kérdőjel most, hogy vajon Nakaszone keresztül tudja-e vinni az ok­tóberben lejáró pártelnöki és kormányfői man­dátumának meghosszabbítását. Erre ugyan az LDP alapszabályzata jelenleg nem ad lehetősé­get, de Nakaszone abban bízik, hogy a nagy­arányú győzelem nyomán — az LDP parlamenti képviselőinek kétharmados támogatása esetén — az alapszabályzat szóban forgó cikkelye módo­sítható. Nem kizárt az sem, hogy egyfajta pár­ton belüli konszenzus keretében — az alapsza­bályzat módosítása nélkül — Nakaszone man­dátumát egy évvel meghosszabbítják. Mindazon­által a jelenlegi pártelnöknek, illetve kormány­főnek erős kihívással kell szembenéznie a kon­zervatív párt néhány befolyásos és hatalomra törekvő politikusa, elsősorban Abe Sintaro kül­ügyminiszter és Talkesita Noboru pénzügyimi­niszter részéről. Ami a küszöbönálló időszak kormánypolitiká­ját illeti, minden területen az eddigiek folytatá­sa várható, azaz külpolitikában az Egyesült Ál­lamokkal fennálló szövetség erősítése —, s így nem kizárt az sem, hogy Japán már a közeljö­vőben csatlakozik Washington űrfegyverkezési programjához. Belpolitikai és gazdasági téren a Nakaszone által meghirdetett adminisztratív reform néhány nagyabb állami vállalat, mindenekelőtt a japán államvasutak magánkézbe történő átadását je­lenti. A kormány minden bizonnyal intézkedé­seket tesz a jen—dollár árfolyam változásai miatt sújtott iparágak veszteségeinek kompen­zálására, a szövetségesekkel szembeni kereske­delmi ellentétek mérséklésére és ezzel összefüg­gésben a belső kereslet fellendítésére. Célkitűzései megvalósításához a kormánypárt nagyobb cselekvési szabadságot akar, s a vá­lasztási eredmények nyomán most már elég erős­nek érzi magát ahhoz, hogy felmondja a nálá­nál kevésbé konzervatív „új liberális klubbal” 1983-ban kényszerűségből kötött koalícióját. Na- kaszone miniszterelnök közvetve .már jelezte is, hogy az LDP a történtek után előnyben része­síti az egyedüli kormányzást. tek neki a fegyveres erők felső vezetésében, s a tábornokok csak az események baljós alakulása láttán visszakoztak, vagy igazat mond-e a hadügyminiszter és a vezérkari főnök, amikor azt állít­ja, hogy visszautasított minden tisztséget egy esetleges ellenkor­mányban? Kisebbfajta vihart kavart a ha­talomátvételi kísérlet Washing­tonban is, hiszen a Fehéz Ház egyszerre két lovat akar megül­ni: menedéket nyújt Morcosnak, a „kipróbált, öreg barátnak” (így nevezte Reagan a megbuktatott elnqköt), ugyanakkor politikai és gazdasági okokból egyaránt jó viszonyt akar fenntartani az új manilai vezetéssel. Az amerikai külügyminisztériumban egyelőre csak annyit szögeztek le, hogy „ilyen politikai tevékenység nem egyeztethető össze” Marcos je­lenlegi „vendég" státuszával. A Tolentino-féle kísérlet — még ha elvetélt is — arra azonban szemléletesen utal, hogy Aquino pozíciója korántsem tökéletesen szilárd. Az ellenzékbe szorult Marcös-hívők nem adták fel ter­veiket egy újabb hatalmi fordu­latról, a munkanélküliség és a külföldi kölcsönök szorításában igen kényes a gazdasági helyzet, s nem sikerült végleges megálla­podásra jutni a gerillaharcot folytató szélsőséges erőkkel sem. Márpedig épp ezek voltak Cory asszony programjának fő pont­jai. A törékeny belső tűzszünet, a hitelezőkkel folytatott átüteme­zési tárgyalások, a vontatottan haladó reformok kétségtelenül támadási felületül szolgálnak el­lenfelei számára, s a manilai ho­tel körül felsorakozó tankok jól mutatták, hogy adott esetben a szembenálló csoportok ellen ko­moly katonai erővel is fel kell lépnie. Elekes Éva Egyiptomi vasutassztrájk Sztrájkba léptek kedden a kairói központi vasúti pályaudvar dolgozói, s egyes hírek szerint sztrájkoltak vidéki körzetekben is, bár ezeket a jelentéseket nem lehetett ellenőrizni. A munkabe­szüntetés oka, hogy a vasúti dol­gozók többször követelték már elmaradt bérezésük javítását, mindhiába. A sztrájk első lemérhető és közvetlen következménye az volt, hogy a kairói főpályaudvarról húsz^ személy- és tehervasúti sze­relvény nem futott ki, és nem fo­gadott a pályaudvar vidékről ér­kező vonatokat sem. A vasúti közlekedés megbízható hírfor­rások szerint tizenöt kormányzó­sággal szűnt meg átmenetileg. A kivételes törvénvkezésben meghirdetett intézkedések a sztrájkot is tiltják azóta, hogy Anvar Szadatot 1981 októberében megölték. VÉGSŐ BÚCSÚ LÉKAI LÁSZLÓTÓL Gyászszertartás Esztergomban Kegyeletes szertartáson vet­tek végső búcsút tegnap Eszter­gomban a 77 éves korában el­hunyt Lékai László bíborostól, esztergomi érsektől, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar el­nökétől. A Bazilika előtti téren 9 órától a felravatalozott koporsó előtt több ezer gyászoló vonult el, megadva a végtisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdő­dött a gyászszertartás. A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Ta­nács helyettes elnöke, Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese, Miklós Imre államtit­kár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke. A Vatikánt Roger Etchegaray bíboros képviselte. Jelen voltak a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető képviselői, továbbá kül­földről érkezett katolikus egyhá­zi vezetők. Ott volt a magyaror­szági diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala, Veszprém. Somogy, Komárom megye és Esztergom város tanácsának elnökei, vala­mint a hazai katolikus intézmé­nyek, szerzetesrendek képvise­lői. Fábián János kanonok, főegy­házmegyei kormányzó üdvözöl­te az egybegyűlteket, s felolvas­ta azt a részvéttáviratot, amelyet II. János Pál pápa küldött Lékai László halála alkalmából. A gyászszertartást — több főpap közreműködésével — Franz Kö­nig nyugalmazott bécsi érsek, bí­boros, a pápa személyes képvi­selője vezette. A szertartás során négy bú­csúbeszéd hangzott el. Paskai László kalocsai érsek a Magyar Katolikus Püspöki Kar képvise­letében méltatta Lékai László főpásztori munkásságát, életút­ját. Ez a pálya — mondta — Za- lalövőről indult, egy vallásos csa­lád otthonából, a piarista atyák gimnáziumában, a veszprémi egyházmegye papneveldéjében, majd Rómában, a Német—Ma­gyar Kollégiumban és a Gergely Egyetemen — jezsuita atyák ve­zetésével — folytatódott 1934-ig, a pappá szentelésig. Ezt követően Lékai László Veszprémben a papnevelő intézetben, ugyan­csak ott a püspöki irodán, majd Balatonlellén, Zalaszentivánon, Badacsonytomajon tevékenyke­dett. 1972-ben püspökké szentel­ték, és föpásztor left a veszpré­mi egyházmegyében. Innen Esz­tergomba került, majd 1976-ban VI. Pál pápa esztergomi érsek­prímássá és bíborossá nevezte ki. Mint főpásztor, minden erejé­vel arra törekedett, hogy közis­mertté lett püspöki jelmondata szerint — „A megnyesett fa ki­zöldül” — a magyar katolikus egyháznak új hajtásai fakadja­nak. Emlékképek sokasága ele­venedik meg azokban, akik tá­volról látták és hallották. és azokban is. akik közelről ismer­ték személyét, munkáját, vívódá­sait, eredményeit. Főpásztori tevékenysége mel­lett ízig-vérig magyar ember volt. Szerette népünket, hazán­kat. VI. Pál pápa engedélyével elkészíttette a Magyarok Nagy­asszonya kápolnáját a római Szent Péter-bazilikában, hogy az oda betérőket emlékeztesse keresztény magyar múltunkra — mondotta egyebek között Pas­kai László. Kállai Gyula, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsának elnö­ke szólt ezután az egybegyűltek­hez: — Eljöttünk ide mi is, állami és társadalmi szervezeteink kép­viselői — mondta —, hogy a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, valamint a Hazafias Népfront Országos Ta­nácsa, s egész népünk nevében ki­fejezzük részvétünket és együtt­érzésünket Lékai László kopor­sója előtt. — A Magyar Római Katolikus- Egyház kiemelkedő vezetője tá­vozott az élők sorából Lékai László elhun.ytával. Személyé­ben olyan főpaptól búcsúzunk, aki egész életében egyháza, népe és nemzete érdekeit képviselte. Azon fáradozott, hogy a magyar katolicizmus tekintélyét, hazánk jó hírnevét itthon és a nagyvi­lágban egyaránt öregbítse. A szol­gálatot nemcsak hirdette — gya­korolta is. Egyéniségéből sugár­zott az igaz keresztény humánum, minden megnyilatkozásában az ember örömeiről és gondjairól szólt. Mint nagyműveltS'égű, a mai társadalmi valóságban élő ember felismerte és nagyra ér­tékelte azt a szociális harmóniát, amelyet a mai magyar társada­lom valósított meg. Ez volt min­den cselekedetének a kiinduló­pontja. Ezt követően Tóth Károly re­formátus püspök a magyarorszá­gi egyházak nevében, Magyar Fe­renc, az Üj ember című lap fő- szerkésztője a világi hívők nevé­ben búcsúzott Lékai Lászlótól. A gyászszertartás '' végén el­hangzott a Szózat, majd a gyá­szolók elénekelték a Himnuszt Ezután a főszékesegyház kriptá­jába, végső nyughelyére vitték Lékai Lászlót. DÖNTÖTT A VÁLLALATI TANÁCS Igazgatóválasztás a Petőfi Nyomdában A kecskeméti Petőfi Nyomda vállalati tanácsának tagjai teg­nap tartották első ülésüket, ame­lyen Ablaka István gratulált a nyomda kollektíváját képviselő tagaknak az elmúlt hetekben tör­ténő megválasztásukhoz, vala­mint köszöntötte az ülésen részt vevő politikai és társadalmi szer­vek képviselőit. A huszonegy fős vállalati tanács — egy módosító javaslattal — elfogadta a szer­vezeti és működési szabályzatot, majd Vidéki József, a szakszer­vezeti bizottság titkára javasla­tot tett a vt elnökének és helyet­tesének személyére. A tanács tagjai titkos szavazással Szántó Bélát elnöknek, Balanyi Jánost helyettesének választották. Ezt követően Csöndes Zoltán, a Szikra Lapnyomda vezérigaz­gatója kért szót. Bejelentette, hogy Ablaka István nyugdíjba vo­nul, s ez tette szükségessé az igazgatói poszt betöltésére pá­lyázat kiírását. Az Ipari Minisz­tériumba érkezett pályázatokat bizottság bírálta el, amelynek ve­zetőjeként tájékoztatta a jelenlé­vőiket, ho,gy két pályázat érke­zett, beküldői a Petőfi Nyomda két igazgatóhelyettese: Birkás Béla és Sebesvári László. A bí­ráló bizottság alkalmasnak tart­ja mindkét pályázót az igazgatói teendők ellátására és a döntést a vállalati tanácsra bízza. Miután a két jelölt ismertette terveit és elképzeléseit, titkos sza­vazásra került sor. Az első és második szavazás nem hozott döntést, mivel egyikük sem kap­ta meg a kétharmados többséget. Ekkor Sebesvári László — aki nyolc szavazatot kapott — szót kért. A vállalati egységre, a ve­zetés folyamatosságára való hivat­kozással visszavonta pályázatát és az eddig több szavazatot nyert Birkás Béla megválasztását kér­te. Kijelentette, hogy eddigi jó együttműködésük alapján a jö­vőben is megad számára min­den támogatást. Felszólalt Né­meth Ferenc, a kecskeméti vá­rosi pártbizottság titkára is, aki a pályázat visszavonását korrekt; a vállalati érdekeket és az egy­séget figyelembe vevő cselek­vésnek minősítette és javasolta Birkás Béla megválasztását. A harmadik szavazáskor a szava­zólapon egy név szerepelt, de ugyancsak kétharmados több­séggel lehetett az igazgatót meg­választani a törvényes előírások értelmében. Kiss Árpád, a sza­vazatszedő bizottság elnöke az újabb titkos szavazás után ki­hirdette az eredményt: Birkás Bélát — két ellenszavazattal — öt évre a Petőfi Nyomda igazga­tójának választotta meg a válla­lati tanács. Dr. Szabó Imre, ipari minisz­tériumi államtitkár gratulált el­sőként az új igazgatónak, nagy­ra értékelte Sebesvári László visszalépését. Miint mondotta, ennek is köszönhető, hogy há­rom hónapi bizonytalanság (új pályázat kiírása és választás) he­lyett nyugodt légkörben folyta­tódhat a termelés a kecskeméti nyomdában. Meleg szavakkal mél­tatta Ablaka István két és fél évtizedes munkásságát, kiemel­kedő egyéniségnek, a magyar nyomdászat „nagy öregjének” ne­vezte, aki e szakma szeretetére és a rugalmas — piaci szempon­tokat figyelembe vevő — termék- szerkezet kialakítására, kollek­tív együttműködésre tanította a kecskemétieket, és példát mu­tatott az iparágban. A vállalat dolgozói nevében Czéh Gáborné, a nyomda pártvezetőségének tit­kára köszönte meg a nyugdíjba vonuló igazgató munkáját, majd Tóth István, a megyei pártbizott­ság gazdaságpolitikai osztályá­nak munkatársa méltatta a nyom­da negyedszázados fejlődését, amelynek következtében a me­gye egyik legjelentősebb ipari üzemévé vált. Végül a követke­zőket mondotta: a mai igazgató- választásnak végső soron nincs vesztese, a pályázatát visszavo­nó erkölcsi szempontból ugyan­olyan győztesnek értékelhető, mint a tanács által megválasz­tott úi igazgató. Az egység meg­őrzésére kérte a jelenlévőket Há­zai Tibor, a Nyomda-, a Papír­ipar és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének titkára, majd Ablaka István köszönte meg a munkásságát elismerő szavakat, Birkás Béla pedig a vállalat kol­lektívájának bizalmát. Csabai István

Next

/
Thumbnails
Contents