Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-09 / 160. szám

* • PETŐFI NÉPE • 1986. július 9.

Várkonyi Péter befejezte NSZK-beii látogatását

Kedd délután befejezte az NSZK-tban tett hivatalos látogatását és az esti órákban hazautazott Várkonyi Péter külügyminiszter. A külügyminiszter aki hétfőn tárgyalt vendéglátójával Hans-Dietrich Genscher külügyminiszter, majd Helmut Kohl szövetségi kancellárral, elutazása előtt udvariassági látogatást tett Richard von Weizsäcker szövetségi elnöknél. A keddi nap folyamán tárgyalásokat folytatott dr. Martin Bangemann gazdasági miniszterrel, a Szabaddemokrata Párt (FDP) elnökével, valamint Wolfgang Mischnicbkel, az FDP parlamenti csoportjának vezetőjével is.

Ugyancsak kedden találkozott dr. Friedrich Zimmermann belügyminiszterrel, a keresztényszociális unió (CSU) elnökhelyet- ' tesével. A tárgyalásokon részt vett dr. Horváth István, a Magyar Népköztársaság bonni nagykövete.

Ezeken. a találkozókon egybehangzóan úgy ítélték meg, hogy a magyar—nyugatnémet kapcsolatok kedvezően fejlődnek és nincs akadálya a további előrelépésnek. A tárgyalásokon kitértek az együttműködés fejlesztésének további lehetőségeire, s újabb elképzeléseket vázoltak fel. A legtöbb figyelmet a gazdasági kapcsolatok bővítésére, illetve az ehhez szükséges feltételek megteremtésére fordították. Azt is megvizsgálták, hogy milyen további területeken lehet egyezményes formában rögzíteni a kapcsolatok' elveit. Megállapodtak abban, hogy a két ország állampolgárai közötti érintkezés előmozdítása érdekében további lépéseket tesznek és ez kiter- ded majd a vízumkiadás gyakorlatára is.

Várkonyi Péter kedden Trier- ber megtekintette a Marx Ká- jroly-emlékházat. • •

Szovjet—francia csúcs

(Folytatás az 1. oldalról.)

a kelet—nyugati kapcsolatok és a stockholmi konferencia alakulását. Ugyanakkor gazdasági tárgyalásokra is sor került.

A gazdasági tárgyalásokon a szovjet fél szorgalmazta az új együttműködési formák alkalmazását, egyebek között szó volt a kompenzációs üzletek bővítéséről is. Az utóbbi időszakban csökkent a Szovjetunió exportjának értéke, egyebek között az olaj világpiaci árának esése következtében. Egyebek között felvetették annak lehetőségét, hogy a szovjet—francia együttműködés

keretében mezőgazdasági gépeket összeszerelő üzemeket létesítsenek a Szovjetunióban, illetőleg szabadalom alapján gyártsanak konfekciótermékeket és cipőket.

Mihail Gorbacsov és Francois Mitterrand ma folytatja a megbeszéléseket, ezeken több olyan kérdést is megvitatnak, amelyekre nem jutott idő a második találkozón: egyebek között a regionális konfliktusok problémáját — hangsúlyozta végezetül Gennagyij Geraszimov, emlékeztetve arra, hogy tekintettel a tárgyalások bizalmas jellegére egyelőre nem szolgálhat további részletekkel a csúcstalálkozóról.

ELTÉRŐ VÉLEMÉNYEK A BRIT ALSÓHÁZBAN

Megalázó visszautasítás vagy csak halasztás?

A Thatcher-fconmány „megalázó visszautasításbain részesült” — álllapította meg hétfőn este az alsóház vitájában Denis Healey munkáspárti külügyi szóvivő, miután Sir Geoffrey Howe külügyminiszter bejelentette: elhalasztja e hétre tervezett pretoriai látogatását, miveli Pieter Botha elnöknek egyelőre nincs módja fogadni őt. „Ez nem visz- szautasítás, csak halasztás” — mentegetőzött a külügyminiszter.

A BBC hétfő esti pretóriai jelentése szerint a faji alikülömíitő rendszer elnöke azért nem ér rá fogadni a nyugat-európai közösség nevében közvetíteni kívánó brit külügymiiniszitert. mert „éppen szabadságát tölti”, s előreláthatólag csak a hónap végén lesz érkezése fogadni őt.

A látszat megmentésére irányuló kétségbeesett erőfeszítésnek tekintik londoni megfigyelők a brit külüigyminisztternek azt a bejelentését, hogy addig is „folytatja” küldetését, amíg — eddig nem tisztázott időpontban — módja lesz találkozni a pretóriai kormány vezérével. „Félmegoldásként” Howe szerdán Lusakába repül, hogy találkozzék Kenneth Ka un da zambiai elnökkel, és esetleg Oliver Tam- bóval, a Dél-Aírikában betiltott Afrikai Nemzeti Kongresszus ügyvivő elnökével. Onnét Hana- réba utazik, hogy Robert Mugabe minis ztsreil,nőkkel találkozzék, maid viszafér Londonba, hogy felkészülhessen Sevardnadze

szovjet külügyminiszterrel július 14—15-én folytatandó 'tárgyalásaira.

Bizonyosnak látszik, hogy a hét nemzetközösségi kormányfő augusztus 2-án kezdődő londoni csúcstalálkozója előtt — amelyen jelen lesz Kaunda zambiai elnök és Mugabe zimbabwei kormányfő is — a brit külügyminiszternek már legfeljebb csak arra lesz ideje, hogy rövid látogatást tegyen Pretóriában, amennyiben Botha .Alkalmasnak” találja az (időpontot. Kenneth Kaunda a BBC televízió tudósítójának hétfőn este ki jelenítette: „A brit külügyminiszter semmit sem érhet el Pretóriában, azonkívül, hogy látogatásával erősíti a Botha-rezsimetf’. Megismételte, hogy amennyiben a londoni Nemzetközösségi csúcsértekezleten nem hoznak „kézzelfogható döntést” Dél-Afrika ellen', akkor javasolni fogja Zambia kilépését a nemzetközösségből.

EGK

Lezárult a költségvetési vita

A közös piaci tagállamok pénzügyminiszterei megállapodtak a közösség 1986-os költségvetésének módosított tervezetében és ezzel valószínűleg megoldódott a közösség eddigi legsúlyosabb költség- vetési válsága. A hírt brüsz- szeíii diplomáciai forrásók közölték keddre virradóra.

A döntést 18 órás vita után ellenszavazat nélkül hozták meg, de a görög és az olasz pénzügyminiszter tartózkodott a szavazástól. A költség- vetés tervezetét a következő lépésben az európai parlamentnek kell jóváhagynia.

A közös piaci parlament egyetlen valóságos hatalommal járó jogköre a közösség költségvetésének a jóváhagyása. A kormányok képviselőiből álló miniszteri tanács és a parlament hónapokig húzódó vitája után az EGK brüsszeli bizottsága példátlan lépésre szánta el magát: saját jogkörében életbe léptette a költségvetést. Az EGK bírósága törvénytelennek minősítette a kormányok jóváhagyása nélkül hozott döntést, s ezért kelllett most úi javaslatot kidolgozni. A miniszteri tanács soros elnöke, a brit pénzügyminiszter azt javasolta. hogy a mezőgazdasági támogatás növelését kapcsolják össze a szociális és a terület- fejlesztési kiadásoknak a parlament álltai követelt emelésével.

NAPI KOMMENTÁR

Puccsisták a hotelben

Bejrúti,,útjavítás”

• A libanoni t hadsereg kézi j rakétavetőkkel és gépfegyverekkel felszerelt katonái eltávolítják a betonakadályokat Nyugat- Bejrút Hamru kerületének egyik utcájáról. (Telefotó: AP

—MTI—KS)

A feldübörgö tankok és páncélozott járművek gyorsan megtették hatásukat: a szállodában összegyűlt több száz katona a túlerő láttán ellenállás nélkül.megadta magát. Néhány órás alkudozás után távozott a frissen kikiáltott „ellenkormány” vezére is, így viszonylag nyugodtan, nagyobb összecsapások nélkül zárult le a legújabb politikai válság a Fülöp-szigeteken. A hír- ügynökségek rövidesen már tényként röpítették világgá a hírt: megbukott Arturo Tolenti- no puccskísérlete, kudarcba fulladt Marcos egykori alelnökének próbálkozása, hogy átvegye a hatalmat Corazon Aquino államfőtől.

Manila legnagyobb hotelóriása körül tehát ismét nyugalont uralkodik, bebizonyosodott, hogy a hadsereg — csakúgy, mint a közvélemény döntő része változat- nul az év elején Marcos elnök helyére lépő- Aquino asszony mellett ált. Tisztázatlan ugyanakkor a puccs háttere, az a távolról sem mellékes körülmény például, vajon saját szakállára próbálkozott-e Tolentino, vagy — bőr Marcos cáfolja — a Hawai- szigeteken élő exelnök utasításait követte? Nem világos az sem, valóban támogatást ígérNakaszone tervei

Aziránt senkiben sem volt kétség, hogy Japánban a július 6-i általános választások meghozzák a kormányzó Liberális Demokrata Párt győzelmét, ám e győzelem mértéke még a párt legvérmesebb reményeit is felülmúlta. A konzervatívok maximális célkitűzése az volt, hogy 271 mandátumot szereznek az 512 fős parlamentben, amivel nemcsak helyreállítják az 1983-íban elvesztett abszolút többséget, hanem biztosítják maguknak a parlamenti bizottságok tevékenységének ellenőrzését is. A vasárnapi szavazás eredménye — a 300 képviselői hely — a legnagyobb választási diadal a párt 1955-ben kezdődött kormányzása óta.

Több oka is van a konzervatívok elsöprő sikerének, s ezek közül az első helyen kell említeni az ellenzék megosztottságát, továbbá azt a tényt, hogy miközben az ellenzéki pártok több területén bírálják a kormány gazdasági politikáját, ésszerű alternatívát nem tudnak kínálni. Közülük is a legnagyobb. vesztes a Japán Szocialista Párt, amely több mint két éve hivatalban lévő elnökének, Isibasi Maszasimak a vezetésével „megújulást” hirdet ugyan, de valójában még mindig nem jutott túl az önmaroan- goló belső vitákkal kísért útkeresés stádiumán. Az LDP sikerét alakító szubjektív hatások közül pedig kulcsszerepe volt a 68 éves Nakaszone Jaszuhiro pártelnök és .miniszterelnök személyes népszerűségének.

A legnagyobb belpolitikai kérdőjel most, hogy vajon Nakaszone keresztül tudja-e vinni az októberben lejáró pártelnöki és kormányfői mandátumának meghosszabbítását. Erre ugyan az LDP alapszabályzata jelenleg nem ad lehetőséget, de Nakaszone abban bízik, hogy a nagyarányú győzelem nyomán — az LDP parlamenti képviselőinek kétharmados támogatása esetén —

az alapszabályzat szóban forgó cikkelye módosítható. Nem kizárt az sem, hogy egyfajta párton belüli konszenzus keretében — az alapszabályzat módosítása nélkül — Nakaszone mandátumát egy évvel meghosszabbítják. Mindazonáltal a jelenlegi pártelnöknek, illetve kormányfőnek erős kihívással kell szembenéznie a konzervatív párt néhány befolyásos és hatalomra törekvő politikusa, elsősorban Abe Sintaro külügyminiszter és Talkesita Noboru pénzügyiminiszter részéről.

Ami a küszöbönálló időszak kormánypolitikáját illeti, minden területen az eddigiek folytatása várható, azaz külpolitikában az Egyesült Államokkal fennálló szövetség erősítése —, s így nem kizárt az sem, hogy Japán már a közeljövőben csatlakozik Washington űrfegyverkezési programjához.

Belpolitikai és gazdasági téren a Nakaszone által meghirdetett adminisztratív reform néhány nagyabb állami vállalat, mindenekelőtt a japán államvasutak magánkézbe történő átadását jelenti. A kormány minden bizonnyal intézkedéseket tesz a jen—dollár árfolyam változásai miatt sújtott iparágak veszteségeinek kompenzálására, a szövetségesekkel szembeni kereskedelmi ellentétek mérséklésére és ezzel összefüggésben a belső kereslet fellendítésére.

Célkitűzései megvalósításához a kormánypárt nagyobb cselekvési szabadságot akar, s a választási eredmények nyomán most már elég erősnek érzi magát ahhoz, hogy felmondja a nálánál kevésbé konzervatív „új liberális klubbal” 1983-ban kényszerűségből kötött koalícióját. Na- kaszone miniszterelnök közvetve .már jelezte is, hogy az LDP a történtek után előnyben részesíti az egyedüli kormányzást.

tek neki a fegyveres erők felső vezetésében, s a tábornokok csak az események baljós alakulása láttán visszakoztak, vagy igazat mond-e a hadügyminiszter és a vezérkari főnök, amikor azt állítja, hogy visszautasított minden tisztséget egy esetleges ellenkormányban?

Kisebbfajta vihart kavart a hatalomátvételi kísérlet Washingtonban is, hiszen a Fehéz Ház egyszerre két lovat akar megülni: menedéket nyújt Morcosnak, a „kipróbált, öreg barátnak” (így nevezte Reagan a megbuktatott elnqköt), ugyanakkor politikai és gazdasági okokból egyaránt jó viszonyt akar fenntartani az új manilai vezetéssel. Az amerikai külügyminisztériumban egyelőre csak annyit szögeztek le, hogy „ilyen politikai tevékenység nem egyeztethető össze” Marcos jelenlegi „vendég" státuszával.

A Tolentino-féle kísérlet — még ha elvetélt is — arra azonban szemléletesen utal, hogy Aquino pozíciója korántsem tökéletesen szilárd. Az ellenzékbe szorult Marcös-hívők nem adták fel terveiket egy újabb hatalmi fordulatról, a munkanélküliség és a külföldi kölcsönök szorításában igen kényes a gazdasági helyzet, s nem sikerült végleges megállapodásra jutni a gerillaharcot folytató szélsőséges erőkkel sem. Márpedig épp ezek voltak Cory asszony programjának fő pontjai. A törékeny belső tűzszünet, a hitelezőkkel folytatott átütemezési tárgyalások, a vontatottan haladó reformok kétségtelenül támadási felületül szolgálnak ellenfelei számára, s a manilai hotel körül felsorakozó tankok jól mutatták, hogy adott esetben a szembenálló csoportok ellen komoly katonai erővel is fel kell lépnie. Elekes Éva

Egyiptomi

vasutassztrájk

Sztrájkba léptek kedden a kairói központi vasúti pályaudvar dolgozói, s egyes hírek szerint sztrájkoltak vidéki körzetekben is, bár ezeket a jelentéseket nem lehetett ellenőrizni. A munkabeszüntetés oka, hogy a vasúti dolgozók többször követelték már elmaradt bérezésük javítását, mindhiába.

A sztrájk első lemérhető és közvetlen következménye az volt, hogy a kairói főpályaudvarról húsz^ személy- és tehervasúti szerelvény nem futott ki, és nem fogadott a pályaudvar vidékről érkező vonatokat sem. A vasúti közlekedés megbízható hírforrások szerint tizenöt kormányzósággal szűnt meg átmenetileg.

A kivételes törvénvkezésben meghirdetett intézkedések a sztrájkot is tiltják azóta, hogy Anvar Szadatot 1981 októberében megölték.

VÉGSŐ BÚCSÚ LÉKAI LÁSZLÓTÓL

Gyászszertartás Esztergomban

Kegyeletes szertartáson vettek végső búcsút tegnap Esztergomban a 77 éves korában elhunyt Lékai László bíborostól, esztergomi érsektől, a Magyar Római Katolikus Püspöki Kar elnökétől.

A Bazilika előtti téren 9 órától a felravatalozott koporsó előtt több ezer gyászoló vonult el, megadva a végtisztességet. Ezt követően — 11 órakor — kezdődött a gyászszertartás.

A szertartáson részt vett Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Csehák Judit, a Minisztertanács elnök- helyettese, Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke. A Vatikánt Roger Etchegaray bíboros képviselte. Jelen voltak a magyarországi egyházak és vallásfelekezetek vezető képviselői, továbbá külföldről érkezett katolikus egyházi vezetők. Ott volt a magyarországi diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Jelen voltak Zala, Veszprém. Somogy, Komárom megye és Esztergom város tanácsának elnökei, valamint a hazai katolikus intézmények, szerzetesrendek képviselői.

Fábián János kanonok, főegyházmegyei kormányzó üdvözölte az egybegyűlteket, s felolvasta azt a részvéttáviratot, amelyet II. János Pál pápa küldött Lékai László halála alkalmából. A gyászszertartást — több főpap közreműködésével — Franz König nyugalmazott bécsi érsek, bíboros, a pápa személyes képviselője vezette.

A szertartás során négy búcsúbeszéd hangzott el. Paskai László kalocsai érsek a Magyar Katolikus Püspöki Kar képviseletében méltatta Lékai László főpásztori munkásságát, életútját. Ez a pálya — mondta — Za- lalövőről indult, egy vallásos család otthonából, a piarista atyák gimnáziumában, a veszprémi egyházmegye papneveldéjében, majd Rómában, a Német—Magyar Kollégiumban és a Gergely Egyetemen — jezsuita atyák vezetésével — folytatódott 1934-ig, a pappá szentelésig. Ezt követően Lékai László Veszprémben a papnevelő intézetben, ugyancsak ott a püspöki irodán, majd Balatonlellén, Zalaszentivánon, Badacsonytomajon tevékenykedett. 1972-ben püspökké szentelték, és föpásztor left a veszprémi egyházmegyében. Innen Esztergomba került, majd 1976-ban

VI. Pál pápa esztergomi érsekprímássá és bíborossá nevezte ki.

Mint főpásztor, minden erejével arra törekedett, hogy közismertté lett püspöki jelmondata szerint — „A megnyesett fa kizöldül” — a magyar katolikus egyháznak új hajtásai fakadjanak. Emlékképek sokasága elevenedik meg azokban, akik távolról látták és hallották. és azokban is. akik közelről ismerték személyét, munkáját, vívódásait, eredményeit.

Főpásztori tevékenysége mellett ízig-vérig magyar ember volt. Szerette népünket, hazánkat. VI. Pál pápa engedélyével elkészíttette a Magyarok Nagyasszonya kápolnáját a római Szent Péter-bazilikában, hogy az oda betérőket emlékeztesse keresztény magyar múltunkra — mondotta egyebek között Paskai László.

Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke szólt ezután az egybegyűltekhez:

— Eljöttünk ide mi is, állami és társadalmi szervezeteink képviselői — mondta —, hogy a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és kormánya, valamint a Hazafias Népfront Országos Tanácsa, s egész népünk nevében kifejezzük részvétünket és együttérzésünket Lékai László koporsója előtt.

— A Magyar Római Katolikus- Egyház kiemelkedő vezetője távozott az élők sorából Lékai László elhun.ytával. Személyében olyan főpaptól búcsúzunk, aki egész életében egyháza, népe és nemzete érdekeit képviselte. Azon fáradozott, hogy a magyar katolicizmus tekintélyét, hazánk jó hírnevét itthon és a nagyvilágban egyaránt öregbítse. A szolgálatot nemcsak hirdette — gyakorolta is. Egyéniségéből sugárzott az igaz keresztény humánum, minden megnyilatkozásában az ember örömeiről és gondjairól szólt. Mint nagyműveltS'égű, a mai társadalmi valóságban élő ember felismerte és nagyra értékelte azt a szociális harmóniát, amelyet a mai magyar társadalom valósított meg. Ez volt minden cselekedetének a kiindulópontja.

Ezt követően Tóth Károly református püspök a magyarországi egyházak nevében, Magyar Ferenc, az Üj ember című lap fő- szerkésztője a világi hívők nevében búcsúzott Lékai Lászlótól.

A gyászszertartás '' végén elhangzott a Szózat, majd a gyászolók elénekelték a Himnuszt Ezután a főszékesegyház kriptájába, végső nyughelyére vitték Lékai Lászlót.

DÖNTÖTT A VÁLLALATI TANÁCS

Igazgatóválasztás a Petőfi Nyomdában

A kecskeméti Petőfi Nyomda vállalati tanácsának tagjai tegnap tartották első ülésüket, amelyen Ablaka István gratulált a nyomda kollektíváját képviselő tagaknak az elmúlt hetekben történő megválasztásukhoz, valamint köszöntötte az ülésen részt vevő politikai és társadalmi szervek képviselőit. A huszonegy fős vállalati tanács — egy módosító javaslattal — elfogadta a szervezeti és működési szabályzatot, majd Vidéki József, a szakszervezeti bizottság titkára javaslatot tett a vt elnökének és helyettesének személyére. A tanács tagjai titkos szavazással Szántó Bélát elnöknek, Balanyi Jánost helyettesének választották.

Ezt követően Csöndes Zoltán, a Szikra Lapnyomda vezérigazgatója kért szót. Bejelentette, hogy Ablaka István nyugdíjba vonul, s ez tette szükségessé az igazgatói poszt betöltésére pályázat kiírását. Az Ipari Minisztériumba érkezett pályázatokat bizottság bírálta el, amelynek vezetőjeként tájékoztatta a jelenlévőiket, ho,gy két pályázat érkezett, beküldői a Petőfi Nyomda két igazgatóhelyettese: Birkás Béla és Sebesvári László. A bíráló bizottság alkalmasnak tartja mindkét pályázót az igazgatói teendők ellátására és a döntést a vállalati tanácsra bízza.

Miután a két jelölt ismertette terveit és elképzeléseit, titkos szavazásra került sor. Az első és második szavazás nem hozott döntést, mivel egyikük sem kapta meg a kétharmados többséget. Ekkor Sebesvári László — aki nyolc szavazatot kapott — szót kért. A vállalati egységre, a vezetés folyamatosságára való hivatkozással visszavonta pályázatát és az eddig több szavazatot nyert Birkás Béla megválasztását kérte. Kijelentette, hogy eddigi jó együttműködésük alapján a jövőben is megad számára minden támogatást. Felszólalt Németh Ferenc, a kecskeméti városi pártbizottság titkára is, aki a pályázat visszavonását korrekt; a vállalati érdekeket és az egységet figyelembe vevő cselekvésnek minősítette és javasolta Birkás Béla megválasztását. A

harmadik szavazáskor a szavazólapon egy név szerepelt, de ugyancsak kétharmados többséggel lehetett az igazgatót megválasztani a törvényes előírások értelmében. Kiss Árpád, a szavazatszedő bizottság elnöke az újabb titkos szavazás után kihirdette az eredményt: Birkás Bélát — két ellenszavazattal — öt évre a Petőfi Nyomda igazgatójának választotta meg a vállalati tanács.

Dr. Szabó Imre, ipari minisztériumi államtitkár gratulált elsőként az új igazgatónak, nagyra értékelte Sebesvári László visszalépését. Miint mondotta, ennek is köszönhető, hogy három hónapi bizonytalanság (új pályázat kiírása és választás) helyett nyugodt légkörben folytatódhat a termelés a kecskeméti nyomdában. Meleg szavakkal méltatta Ablaka István két és fél évtizedes munkásságát, kiemelkedő egyéniségnek, a magyar nyomdászat „nagy öregjének” nevezte, aki e szakma szeretetére és a rugalmas — piaci szempontokat figyelembe vevő — termék- szerkezet kialakítására, kollektív együttműködésre tanította a kecskemétieket, és példát mutatott az iparágban. A vállalat dolgozói nevében Czéh Gáborné, a nyomda pártvezetőségének titkára köszönte meg a nyugdíjba vonuló igazgató munkáját, majd Tóth István, a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztályának munkatársa méltatta a nyomda negyedszázados fejlődését, amelynek következtében a megye egyik legjelentősebb ipari üzemévé vált. Végül a következőket mondotta: a mai igazgató- választásnak végső soron nincs vesztese, a pályázatát visszavonó erkölcsi szempontból ugyanolyan győztesnek értékelhető, mint a tanács által megválasztott úi igazgató. Az egység megőrzésére kérte a jelenlévőket Házai Tibor, a Nyomda-, a Papíripar és a Könyvkiadás Dolgozói Szakszervezetének titkára, majd Ablaka István köszönte meg a munkásságát elismerő szavakat, Birkás Béla pedig a vállalat kollektívájának bizalmát.

Csabai István