Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-08 / 159. szám

• PETŐFI NÉPE © 5 1986. július 8. QQzdQ/ágpolitikQ j munko y teljc/ílmcnych TERVEK, PÁLYAÍVEK A válasz egyszerű: jól kell dolgozni Megyénk egyik legjobb mezőgazdasági szövetkezete a kis­kunfélegyházi Vörös Csillag Tsz. Egyebek között azzal ala­pozta meg hírnevét, hogy már nem sokkal megalakulása után stabil, dinamikusan fejlődő gazdasággá nőtte ki magát. Föld­jeinek aranykorona-értéke alig haladja meg a támogatásra szorulók szintjét, ehhez képest a gazdasági eredményei ki­magaslóak, sőt a kedvező természeti adottságokkal rendelke­ző szövetkezetekkel is jól bírja az összehasonlítást. Tény, hogy a Vörös Csillagot nemcsak a mezőgazdálkodás, hanem az ipari tevékenység is segítette a jelenlegi szint elérésében. Ez utóbbi felelőse a szövetkezet elnökhelyettese, Horváth Gá- borné. Jó munkájáért több kitüntetést kapott már, az idén, április 4-én a Munka Érdemrend bronz fokozatát vette át. — Amikor 1965-ben idekerül­tem — mondja —, a szövetkezet már stabil és lendületesen fejlő­dő gazdaság volt. Adminisztrá­torként kezdtem, aztán tanulni küldtek, mind újabb és nagyobb feladattal bíztak meg. Nyolc év­vel ezelőtt megválasztottak el­nökhelyettesnek. Harminckét éves voltam. — Fiatalon került ebbe a beosztásba; ez még egy fér­finak is dicséretére vált volna ... — Nem vagyok feminista, nem Is szeretek erről beszélni, de igaz, hogy nekem duplán kellett bizo­nyítanom. Fontosabbnak tartom viszont elmondani: nem biztos, hogy másik szövetkezetben, má­sik kollektívában is sikerült vol­na idáig jutnom. Nem valami sze­rencsés a természetem. Nagyon határozott elképzeléseim vannak, de ugyanezt másoktól r elvá­rom. Hz. adottság kérdési /. vi­szont a jellemé, hogy az ember kiálljon a véleménye mellett. Ak­kor is, ha ezáltal szembekerül másokkal, ha ennek indulatokat' gerjesztő vitatkozás is az ára. Ha a posztomat jelentősnek lehet minősíteni, akkor személyes sze­rencsém, hogy olyan vezető kol­lektívába kerültem, ahol a dön­téseket megelőző vitának létjo­gosultsága van, a torzsalkodás­nak. haragnak viszont nincs! Szövetkezetünk elnökének, Pe- sír Istvánnak köszönhetően ho­nosodott meg itt ez a szellem, ala­kult ki egy stabil vezető gárda. Ez pedig — meggyőződésem — eredményes gazdálkodásunknak is alapfeltétele. — A vitára való hajlandósá­gom nem okozna gondot — foly­tatja olyan hangon, mintha va­laki másról beszélne —, de emel­lett hamar fel is csattanok. Ép­pen a napokban mondta az egyik munkatársam: ha nem ismerné­nek, azt hinnék, haragszom. De tudják, hogy nem bántani aka­rok, hanem türelmetlen vagyok, túl nagy bennem a lendület. Más­hol ebbe bele is bukhattam volna. — Mindebből az a kö­vetkeztetés vonható le, hogy a környezeten is múlik: az ember meg tudja-e valósí­tani önmagát? — De mennyire! Sőt, nemcsak a munkahelyi, hanem az otthoni környezeten Is. Ha például a fér­jem nem olyan lenne, amilyen, könnyen válaszút elé kerülhet­tem volna: vagy a munka, va.gy a család! Mindkét fiammal csak egy évig voltam gyermekgondo­zási szabadságon, azután „nénit” fogadtunk melléjük, aki hozta- vitte őket bölcsődébe, * óvodába, velük volt, ha megbetegedtek. A munka mellett tanultam is — je­lenleg a jogi egyetemet végzem —, gyakran voltam távol otthon­ról. A bentlakásos vezetőképző tanfolyamon harmincunk kö­zött egyedül voltam nő. A tár­sadalmi megbízatásaim is a sza­badidőmet foglalták le. A férjem pedig — bár korábban, agronó- mus lévén, reggeltől estig dolgo­zott —, a csodálatosan jó termé­szetével segített. — A gyerekeik érezték-e hátrányát annak, hogy szü­leik elfoglalt emberek? — Amikor otthon, vagyok, töb­bet beszélgetünk, törődünk, fog­lalkozunk egymással, mintha több klőt töltenénk együtt. A na­gyobbik fiam az (idén felvételizett a közgazdasági egyetemre, a kiseb­bik fiam általános iskolás. Sokat segítenek — és erről jut eszembe: háziasszonyként is vannak siker­élményeim. Szeretek jókat főzni, a szó szoros értelmében vett csa­ládi tűzhely is összetart bennün­ket. — Mégis, ennyi minden­ben helytállni nem fá­rasztó? — Nem ismerem sem a fizi­kai, sem a szellemi fáradtságot. Alvásigényem kicsi, az egészsé­Mottó: ,A boldogság nem lehet cél. A bol­dogság melléktermék. :*É gém kitűnő, az idegeim kötélből vannak. Az édesanyám volt ilyen — csak sokkal türelmesebb ter­mészettel. ö jelentette számom­ra a mintát. Rendkívül éleseszű volt, teli vitalitással. Munka mel­lett tanult, állandóan képezte ön­magát, több évig Félegyháza vb- titkára volt. Egyébként nagyon sokat számít, hogy „született” vígkedélyű vagyok, szeretek és tudok is nevetni. Horváth Gáborné valamennyi „szerepében” sikeresen valósítot­ta meg önmagát — ennek ered­ményét sokan élvezik. Ha ezt nevezik boldogságnak, akkor a titka egyszerűnek tűnik: jól kell * dolgozni. I.egyen az a munka, fel­adat bármilyen jellegű. Idáig jut­va a következtetésben, szinte to- lakodóan adódik a kérdés: — Véleménye szerint mi kell ahhoz, hogy mindany- nyian jól dolgozzunk? — Szövetkézetünk példájára hi­vatkozva válaszolhatok. Gazda­ságunk a jól fizetők közé tarto­zik. mégis azt tapasztaltuk, hogy a magas jövedelem önmagában nem ösztönöz, nem fegyelmez, nem oldja meg a problémákat. Először is a munka feltételeit kell megteremteni, ugyanakkor a vég­zett munka értékének megfele­lően kell fizetni. És még valami: nem szabad az emberi oldalról, a dolgozók megbecsüléséről el­feledkezni, a vezetőknek nem szabad a gyakorlati munkától, a napi valóságtól elszakadni. Mi ezt az utat járjuk évtizedek óta, így sikerült gazdaságunk stabili­tását megőrizni, illetve mindig jobb eredményeket elérni. Anél­kül, hogy erre ráment volna az egészségünk, az optimizmusunk, a .jó közérzetünk. Almási Márta VGMK-VITÁK Kezdetben volt a jó szándék és a racionális megfontolás: ha a vállalatok bizonyos mun­kákat nem, vagy csak külső vállalkozókkal, méregdrágán, gyakorta rossz minőségben és hosszú idő alatt tudnak elvégeztetni; másfe­lől ha az emberek a jövedelmük növelése ér­dekében hajlandók lemondani a szabadidejük egy részéről, akkor miért ne lehetne a szük­séghelyzetet és az emberi hajlandóságot ösz- ’szekapcsolni? A felismerést döntés követte és — egyéb kisvállalkozási formák mellett — lehetőség nyílott a vállalati gazdasági munkaközössé­gek szervezésére és működtetésére. És lehe­tővé tették, a szokásostól merőben eltérő bé­rezési rendszerrel, hogy aki — a szabad ide­jének a rovására"— vállalja a vgmk-munkát, az 'többet is kereshessen, mint a fő munka- időben. Viszont: kezdetben alapfeltétel volt, hogy vgmk-munkát csak az vállalhat, aki maradéktalanul eleget tett a főmunkaidős kötelezettségeinek. Alapítási láz Kezdetben az is feltétel volt, hogy vgmk- kat inkább csak a másképpen el nem végez­hető munkákra szerveznek, illetve — az ere­deti elképzelés szerint — a lakossági szolgál­tatás javítására, a szolgáltatóipar bővítésére. Kezdetben még — az alig titkolt bizalmat­lanságban gyökerező — tartózkodás is megfi­gyelhető volt, aztán vgmk-alapítási láz hul­lámzott végig a gazdaságon. Ma már ott tar­tunk, hogy például az iparban minden tize­dik munkavállaló vgmk-tag, s manapság ta­lán ők a legnyugtalanabb ipari dolgozók. Nem tudják, mi lesz velük, mert nem tudják, hogy a most már frontálissá erősödő támadások következtébén nagy hirtelen megszüntétik-e e gazdálkodási formációt? Való igaz: e közösségek elszaporodásával azon nyomban fellángoltak és" egyre heveseb­bek a vgmk-viták. A vgmk-pártiak — úgy látszik — hiába érvelnek: e munkaközössé­gektől többnyire-olyan teljesítményeket, jó minőséget, rövid határidőket és szolid ára­kat kapnak a vállalatok, amelyeket a koráb­bi, külső kooperációs kapcsolataikban nem is remélhettek. Ráadásul: e munkaközösségek jó példát mutatnak a munka szervezettségét, s a csoporton belüli racionális munkameg­osztást illetően is. Működésük következtében javult a nagy értékű termelőberendezések kihasználtsága és az átlagosnál jóval maga­sabb fizetség hatására stabilizálódott a vgmk- kat foglalkoztató vállalatok munkaerő-hely­zete is. Milyen áron? * Igen ám — így az ellentábor —, de mind­ez milyen áron? Valaha szigorúan megszab­ták, hogy az egészség károsodása nélkül mennyit lehet, szabad huzamosabb ideig túl­órázni. E szervezetekben gyakorta nincsenek munkaidő-korlátok. És a további ellenérvek: miért kell vgmk-munkával pótolni a íömun- kaidő — teljesítményekhez nem igazodó — alacsony keresményét? Miért nem látjuk be, hogy a vgmk, lényegében, a keresetszabályo­zás sokat vitatott gyengéinek a terméke? És miért nem látjuk be, hogy manapság már vgmk-k százai, ha nem ezrei élnek vissza a helyzetükkel: lényegében a főmunkaidő alatt készítik elő a' vgmk-muríkát, alaposan vissza­tartva a főmunkaidős teljesítményekét. Sőt: arra is van példa, hogy a vgmk-tagok, a fő- munkaidőben elkészített munkadarabokat félreteszik, hogy majd vgmk-teljesítmény- ként számolják el. S micsoda dolog, hogy míg a főmunkaidőben szigorú keresetszabályozá­si előírások szerint fizethetik csak a bért, ad­dig a vgmk-tagokat közönséges és lényegé­ben szabályozatlan költségszámlára fizetik? Továbbá: gondolt-e valaki arra. hogy e kö­zösségek léte egyfajta kíméletlen szelekciót valósít meg a munkavállalók között (mert hogy e csoportok csakis a legjobbakat, a leg­teherbíróbbakat veszik maguk közé), s gon­dolt-e valaki is arra, hogy e kisszervezetek működtetésével önmagában is lehetetlenül mindenfajta vállalati belső ösztönzési rend­szer? Hisz a vgmk-díjakkal egyetlen válla­lat sem versenyezhet a főmunkaidőben. . Mi tagadás: megfontolandó ellenérvek —, s még sorakoztathatnánk tovább is ezeket — ám ne folytassuk. Tény: a vgmk-munka egy­fajta lehetőség, de senki számára nem kény­szer. A munkáltató és a munkavállaló szá­mára sem. Aki válla’.ia, s ennek érdekében a szabad idejét áldozza attól ki és miért irigyli a magasabb keresetet?! S hogy e vállalko­zások csak a jobbakat tömörítik, csak azok­kal állnak szóba: tehát kíméletlenül szelek­tálnak? Sokak számára kellemetlen, fájdalj más, netán felháborító tény, de ki vitathatná el e vállalkozás formában működű csoportok­tól, hogy maguk döntsenek: kivel óhajtanak együtt dolgozni? S.enki számára nem lehetet­lenség, hogy a legjobbak közé emelkedjék. Ügyeskedés, torzulás A szűnni nem akaró, sőt egyre kíméletle­nebb vgmk-vitának most már nem is ez a lényege, oka, hanem az, hogy" — sajnos — egyre jobban szaporodnak az olyan munka­közösségek, amelyek diszkreditáljók e vállal­kozási formát. Szabálytalanul ügyeskedve mű­ködnek, tagjaik tu.datosan teremtenek olyan helyzetet, hogy a kiszabott munka elvégzése „ne férjen bele” a főmunkaidőbe, viszont el­végezhető legyen a vgmk-ban. Felelősek ezért a munkáltatók is, mert minden ilyen gya­korlat mögött óhatatlanul is a teljesítmény­követelmények lazulása és általában a mun­kafegyelem romlása fedezhető fel. És ilyen esetekben vesztes a vállalat, s a népgazda­ság is, mert a munkahelyi teljesítmény nem növekszik csak sajátságos módon átrendező­dik: a főmunkaidőből a vgmk-időbe. Ilyen esetekben zavarják e közösségek a kereset- szabályozás működését, s ilyen, gyakorlat miatt kell szigorítani — mint ahogy ez leg­utóbb is történt, a 10 százalékos különadó 15 százalékra emelésével — e vállalkozások mű­ködési feltételeit. Talán kíméletlen, de kikerülhetetlen a meg­jegyzés: a vgmk-ellenes tábor szeiveződését, hangjának föl erősödését az egyre i nkább el­torzult módon működű vgmk-mozgalom vált­ja ki. A vgmk-tagoknak tehát nem amiatt kell nyugtalankodniuk, hogy esetleg meg­szüntetik e gazdálkodási formációt, sokkal in- kább amiatt, hogy tisztességtelenül dolgoz-ó: ügyeskedő kollégáik ne hozzák eg’yre kín o- sabb helyzetbe az egész vgmk-intézmén yt. Kár volna! / Vértes Csabirr \ uzr 1867-es kiegyezés teremtette meg az iparosodás számára iga­zán kedvező társadalmi hátteret. Ganz Abrahám gyára még a reformkorban indult. Ez a gyár több volt egy jól prosperáló vál­lalkozásnál. Egy olyan szellemi műhelyt is jelentett, amely le­hetővé tette, hogy á világra szóló magyar felfedezések a gyakorlat­ban is megvalósuljanak, s mint Ganz-tenmékek világhírűvé vál­hassanak. A Ganz-gyár a század­fordulón világszerte ismert ipari üzemnek számított. Alapítója, Ganz Ábrahám (1814 —1867) svájci származású volt. 27 éves korában érkeze tt Magyar- országra, a József Hengermalom Társulat 'Vasöntőjében alkalmaz­ták. A svájci fiatalember azon­ban nemcsak jó szakembernek bizonyult, hanem ambiciózus, te­hetséges üzletembernek és felta­lálónak is. Hamarosan, 1844-ben, saját ön­tödét állított fel. 1854-ben nyílt lehetősége a gyors „kiugrásra”. Megindultak a hazai vasútépítké- zéctk. De aiz addig gyártott, ko­vácsolt vasból készülő, küllős szerkezetű kerekek nem bírták el a vasúti kocsik súlyát, ráadásul egyedi gyártásuk miatt igen sok­ba kerültek. Amerikából érkeztek ugyan hírek kéregönitósű, tehát egy darabból álló vasúti kerekek­ről, de ezek gyártására Európa egyetlen üzeme sem vállakozott. S ekkor az iparilag elmaradott Magyarországon alig tíz éve alapi- tett, tucatnyi munkással dolgozó Ganz-kisüzem megpróbálkozik e feladattal. Rövid kísérletezés után,, már 1855-ben, Ganz szaba­dalmat szerez öntvénygyártási eljárására, 1856-ban pedig újabb szabadalmat szerez az öntöttvas tárgyak olyan felületkezelésére, amely ezeket aeélkeménnvé te­szi. Ezekkel a kopásálló vasúti kerekekkel hamarosan eláraszt­ja az egész kontinenst, s az így szerzett pénzzel megteremti a ké­sőbb^ gyáróriás alapjait. Ganz tehetséges embereket gyűjt a gyárba. Ezek közül első­ként Mechwart Andrást (1834 _ 1 907) említsük. A malomipart forradalmasító hemgerszék feltalá­lója egyszerű lakatosként lépett 1859-ben a két tucatnyi munkás­sal dolgozó kisüzembe. A jóhisze­mű tulajdonostól hamarosan le­hetőséget kapott a kísérletezgetés­re. S nem eredmény nélkül. Mechwart, a Ganz-féle kéregön­tési eljárásra alapozva — malom­kő helyett kéregöntésű — henge­rekkel dolgozó gépezetet fejlesz­tett ki. A hengerszék 1874-ben in­dult világhódító útjára. Korszak- alkotó jelentőségére jellemző, hogy a mai modern malmok is ugyanezen elvek alapján működ­nek. Mechwart találmányai közül kiemelkedik még a motoros, for- góeke, de kísérletezett az oldható tengelykapcsolóval és a villamos fadöntő géppel is. A Ganz-gyár, látva: az elektro­mosság villámgyors terjedését, növekvő népszerűségét, 1878- ban megalapította villamos osz­tályát, amely később Ganz Villa­mossági Rt. néven szintén világ­hírűvé vált. Ezt elsősorban a gyár három villamos mérnöké n e k: Ztp- pernoivsky Károlynak (1853— 1942), Déri Miksának (1864—1942) és Bláthy Ottónak (1860—1939) köszönheti. A nevükhöz jó né­hány közösen vagy egyénileg ki­kísérletezett találmány fűződik. Együtt szabadalmaztatták pél­dául a transzformátort 1885-ben, s alig négy-öt év múlva Európá­ban éppen úgy minit Amerikában vagy Auszráliában, megjelentek a Ganz-tramszfarmátortelepek. A múlt század nyolcvanas évei­ben a szakemberek szinte egyön­tetűen az egyenáramú elektromos hálózatnak jósoltak jövőt, még az óriási tekintélyű Edison is e mel­letti tette le a vóksát. A Ganz- gyár három mérnöke azonban a váltóáram .mellett döntött, s mint ma már tudjuk, ,.jóslóra” tettek. Zipernowsky és Déri 1882-re ki­fejlesztett egy váltaközó áramú generátort, amelyet egy év múl­va, a vetélytársakait megelőzve, bemutattak egy bécsi kiállításán. Egyértelmű volt a siker, mert a generátorra kapcsolt 1200 izzó­lámpa minden tekintélyelvnél meggyőzőbbem bizonyította iga­zukat. Elismertségükre jellemző, hogy - 1884-ben, Torinóban Bláthy egy találmányával Második díjat nyert, Edison mellett, Bláthv ne­véhez fűződik a ma is minden la­kásban megtalálható fogyasz­tásmérő óra. A Ganz-gyár óriási nemzetközi tekintélyét élvezve jutott nem­zetközi sikerekhez Kandó Kálitián is, akit ma a villanymozdony fel­találójaként tartunk számon. El­sőnek ismerte M az elektromos­ság jelentőségét a közlekedésben, elsőnek alkalmazta a nagyfeszült­ségű váltóáramot egy olaszor­szági hegyi vasútnál, a ValtelMna- vonalon. A Kandó-mordonyok gyártására az aimerikai Westings- house gyárat épített Olaszország­ban. A Kandó Kálmán által ki­dolgozott villanymozdony évti­zedekig a legismertebb gyárt­mánynak számított. , (Pokorny) SZOVJETUNIÓ: A könnyűipar átszervezése . — Az idén a Szovjetunió­ban gyártott méteráru, ru­házat és láb­beli választé­kának kéthar­mad része meg­újul — jelen­tette ki Vla­gyimir Klju- jev, könnyű­ipari minisz­terhelyettes. A könnyűipar átszervezé­séről a »közel­múltban elfo­gadott kor­mányhatá­rozatot kom­mentálva ki­jelentette, hogy az átszervezés célja: javítani a helyzetet a fogyasztói pia­con, egyen­súlyba hozni a keresletet és kínálatot. Az a helyzet ugyanis, hogy a jövedelmek nö­vekedése és a piac telítettsége sokféle áruval gyökeresen meg­változtatta a kereslet jellegét. A Szovjetunió Központi Statiszti­kai Hivatalának adatai szerint napjainkban minden 100 család­ra 96 televízió, 91 hűtőgép, 70 mosógép jut. Ezek a mutatók a piac bizonyos telítettségét jel- zifc, ezért ma, jegyezte meg a mi­niszterhelyettes, nem annyira a mennyiség növelése, mint inkább az áruválaszték bővítése, a mi­nőség javítása, a divatos és az egyéni ízlést jobban kielégítő új termékek gyártása a fontos. Ehhez egy sor intézkedést kell megvalósítani, kezdve az a!ap­anyagok minősé -gének javításá­tól, a szövő- és cipőgyárak re­konstrukciójától az új kereske­delmi formák bevezetéséig. Nö­vekszik a váll álatok gazdasági önállósága, töbl ö jogot, több le­hetőséget kapn: ik a piaci manő­verezéshez. M ás szóval, elkö- - vetkezett a kön ínyűipar minősé­gi átszervezéséi lek időszaka. Ez az átszervezés, hangsúlyozta a miniszt őrhelyed :es, a legszorosab­ban összefügg a t Szovjetunió egész gazdasá gi élei ;eben végbemenő mélyreható v; »hozásokkal. az SZKP XXVII. kongresszusán a tái sadalnoi-gazi lasagi fejlődés gyorsítására i elfogadott koncep­cióval © Tatjana Barkanova, a moszkv ai nőiruhagyár- egyesülés vezérigazgató-nője maga is ellenőrzi ,a mi­nőséget. i © Zipernowsky • Bláthy Ottó © Déri Miksa Károly * • Mechwart András • Ganz Abrahám • Jedlik Ányos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents