Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-07 / 158. szám
— 1986. július 0 PETŐFI NEPE • 3 AZ ADOTTSÁGOK ÉS A HAGYOMÁNYOK MEGHATÁROZÓAK Tudományos életünk eredményei, gondjai Beszélgetés Hodossi Sándorral, a megyei pártbizottság titkárával Gazdasági életünket tekintve tudjuk: létkérdés, hogy kisebb önikölt- séggel korszerűbb termékeket termeljenek üzemeink, különben nem találnak vevőre a világpiacon. S mindez — a jobb szervezés, a takarékos szemlélet meghonosítása, a becsületesebb, intenzívebb munkavégzés mellett — csak a korszerű technikák, technológiák alkalmazásával valósulhat meg. Vagyis alapvetően meghatározó — éppen ezért prioritást követelő — szerep hárul a tudományokra. A gazdasági gondok, tendenciák már önmagukban is igen sok társadalmi ellentmondás előidézői, amelyek gyökereit, összefüggéseit a társadalomtudomány különböző ágai hivatottak vizsgálni, elemezni, megoldásokat keresve, jelentős segítséget nyújtva ezzel a politikai döntések előkószíléséhez. Bács-Kiiskun területét tekintve a legnagyobb megye országunkban, és több dolgot is említhetnénk még, amiben első helyen áll. Hol a helyünk a tudományos kutatások eredményeit összegző listán? Melyek azok a kutatóbázisaink, amelyek ki emel ked őek ? Milyen feltételek mellett dolgoznak itt, szűkebb hazánkban a kutatók? — Egyebek mellett ezekkel a kérdésekkel kerestük fel Hodossi Sándor kandidátust, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Bizottságának titkárát, a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottságának vezetőségi tagját. — Az itteni tudományos élet színvonalút, az ország többi megyéjéhez viszonyítva, jó közepesnek ítélem. Az adottságokból és a hagyományokból következően, jelenleg Bács-Kiskunban az agrárkutatás a meghatározó és ezen belül a kertészeti országosan is kiemelkedő. A Zöldségtermesztési Kutató Intézet — mely fejlesztő vállalati formában működik — vagy a Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet nagyon jelentős szellemi bázist mondhat magáénak. Az itt dolgozó kutatók gyakran hallatnak magukról az ország tudományos közéletében, jónéhányan akadémiai, tudományos minősítő bizottságok szakbizottságainak is tagjai. Külön figyelmet érdemlő kutatóbázis még a Kertészeti Egyetem Kecskeméti Főiskolai Kara, a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet kecskeméti telepe, a MTA Regionális Kutatások Központjának helyi településkutató csoportja, de a Hollós József megyei kórházat vagy a Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolát is említhetném. — Melyek a legfontosabb elvárások napjainkban a tudományos műhelyekkel szemben? — Természetesen elsődleges a tudományt előre vivő munka, ám azon belül jelenleg külön hangsúlyt kapnak azok a kutatási eredmények, amelyek közvetlenül a termelés korszerűsítését szolgálják. Emellett a legfontosabb elvárások egyike a folyamatos káderutánpótlás nevelése is. — Mondana konkrét példát az előbbiekre? — A Zöldségtermesztési Kutató Intézetben Európa-hírű eredményeket értek már el eddig is egyebek között a paradicsom és fűszerpaprika nemesítésében. A kertészeti főiskolán a váz nélküli fóliás termelés gépesített módszerének kidolgozása — közvetlenül a termelés hatékonyságát segítő — kitűnő eredmény. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet ma már szintén kiváló fiatal kutatói gárdával dicsekedhet, akik magas szinten tudják teljesíteni az ágazat fejlesztésével kapcsolatos igényeket. — Mi az a tudományos munkában, ami a legtöbb gondot jelenti napjainkban? — Az, ami általában a gazdásági életünkben: a feltételek, vagyis nem mondhatjuk, hogy technikailag minden tekintetben nagyszerűen felszereltek kutató bázisaink. Anyagi korlátok miatt. Pontosabban: központi pénzforrás erre nincs, önerőből pedig — bár nyereségérdekeitek ezek az intézmények — korunk színvonalának megfelelő technikai fejlesztést megvalósítani képtelenek. Már az is nagy erőfeszítéseket követel, hogy az elvárásoknak megfelelően, legalább egy lépéssel a termelés előtt járjanak, ami a — kutatások eredményeit egyébként meghatározó módon befolyásoló — berendezések, technikai eszközök színvonalát illeti. — Mi lenne, lehetne a megoldás? — A jelenlegi érdekeltségi rendszerben csak akkor javulhat jelentősebb mértékben a kutatóbázisok helyzete, ha minél több megbízást kapnak a termelőüzemektől, s ezáltal minél több nyereséget tudnak produkálni, amit azután saját fejlesztésükre fordíthatnának. Csakhogy pillanatnyilag még a bővitett újratermeléshez sincs megfelelő anyagi fedezet a mezőgazdaságunkban, vagyis a gazdaságok nincsenek olyan helyzetben, hogy a kutató- intézeteknek elegendő megrendelést, s ezzel együtt több pénzt adjanak. Bács-Kiskunt tekintve különösen szomorú ez a kép, pontosan azért, mert a kutatást finanszírozni — s az eredményeket hasznosítva továbbfejlődni — csak azok az ágazatok képesek, amelyek fellendülőben, konjunkturális helyzetben vannak, s a kertészet ma nem tartozik ezek közé. Jelenleg tehát a központi támogatás lehetne a megoldás kutatóbázisaink minél magasabb szintű korszerűsítésére. Visszatérve a termelőüzemekre, nem hallgathatunk azokról a szakembereinkről, akik úgymond a kutatási eredmények fogadására hivatottak. Ugyanis többségük aktív partnere Bács- Kiskunban a tudományos műhelyeknek. Számos olyan problémát jeleznek — mint a termelés közvetlen ismerői —, amelyekre odd kell figyelniük a kutatóknak. — A kedvezőtlen lehetőségek ellenére — ahogy azt ön is említette — azért születtek, születnek figyelmet érdemlő kutatási eredmények Bács-Kiskunban is. Az említetteken kívül, ml az, ami még hátráltatja, hátráltathatja az intézmények tudományos munkáját? — A tudományok mai szintjén, csak megfelelő feltételeket kínáló kutatóműhelyhez kapcsolódva tud eredményesen dolgozni a kutató, azon belül is kisebb teamekbe tömörülve. Ám az ilyen kis csoportok anyagi és erkölcsi szempontból egyaránt sok konfliktus melegágyai, megfelelő szabályozó rendeletek híján. Például a tudományos minősítéseknél hátrányosan veszik figyelembe a társszerzői publikálást. Így általában egy ember — legtöbbször a csoport vezetője — jegyzi mindazt, ami végül is egy kollektív munka eredménye. — Ha már itt tartunk: menynyire érdekelt ma anyagilag egy kutató, hogy esetleg sok millió forint megtakarítást, üzletet stb. jelentő újításoknak, találmányoknak szentelje minden energiáját? — Annyira, amennyire a munkahelye érdekeltté teszi. Ha valaki kitűnő eredményt produkál, a munkáját akár 100—200 ezer forinttal is elismerheti munkaadója, általában ahnak a bevételnek az arányában, amelyet az újításért, találmányért kapott. Viszont ezt követően már nem részesedik a kutató a felhasználás nyereségeiből. Hiszen az állam eszközeivel, fizetésért végzi a munkáját, amit akkor is megkap, ha a kutatásai esetleg nem járnak sikerrel. — Megítélése szerint, felsőfokú oktatási intézményeink milyen szerepet játszanak ma a megye tudományos életében? — Főiskoláink elsődleges célja természetesen a szakember- képzés, de az ésszerűség azt diktálja, hogy a képzéshez összpontosított szellemi bázis különböző — a lehetőségek kínálta — fejlesztésekkel, kutatásokkal is foglalkozzon, ami előny a népgazdaságnak, az intézménynek és a kutatónak egyaránt. A kertészeti főiskolát, mint jelentős kutatóhelyeink egyikét, már említettem. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskola — ahol várhatóan egy-két esztendő múltán megvalósul a gépész üzemmérnök-szakoktatói képzés is —, valamint a bajai vízügyi főiskola ugyancsak vállal fejlesztési, kutatási megbízatásokat. A bajai Eötvös József Tanítóképző Főiskolán egyre inkább sajátos jelleggé válik a nemzetiségi pedagógusképzés és továbbképzés, míg a kecskeméti Óvónőképző Intézetben az integrált tanító- és óvodapedagógusképzés, illetve a mind magasabb szintű zenei felkészítés. Ezekben az intézményekben a társadalom- tudomány különböző ágaihoz kapcsolódó kutatások érdemelnek figyelmet, elismerést. — A megyei pártbizottság oktatási igazgatósága arra törekszik, hogy Bács-Kiskunban a társadalomtudomány kutatóinak központja legyen. Ez mint igény, megfogalmazódott tavaly a megyei pártértekezleten is. — Valóban. S az itt oktatók tudományos munkája egyre jelentékenyebb. De ez az elvárás is, hiszen magasabb színvonalon és élményszerűbben tud oktatni az, aki kutatóként is műveli az adott területet. — Ügy tudom, egy évkönyv kiadását tervezte ez év elejére az oktatási igazgatóság tudományos igényű dolgozataik közkinccsé tétele érdekében, azonban e kötettel azóta sem találkozhattunk. Miért? — Pénzügyi okok miatt késik a megjelenése, de várhatóan még az idén kézbe vehetik az érdeklődők. Az „évkönyv” jelleget semmi sem indokolja — hiszen nem egy esztendő terméséről van szó. Politika, oktatás, kutatás címmel hagyja majd el a nyomdát ez a kiadvány, mint egy új, tervek szerint kétévenként megjelenő periodika első kötete. És nemcsak az oktatási igazgatóságon oktató szakembereknek; mindenki számára publikálási lehetőséget kínál a jövőben, aki a megyében figyelemre méltót alkot a társadalomtudományok terén. — A szépirodalom mellett a kutatómunkára alapozó valóságirodalmat is felvállalja Bács-Kiskun folyóirata, a Forrás. Mi a véleménye erről? — Szerintem januártól nemcsak külsőleg, de tartalmi, eszmei szempontból is megfigyelhető a Forrás megújulási törekvése. Kétségtelen: országosan is jelentős folyóirattá fejlődött az évek során. Én azonban néhány dolgot hiányolok, mindenekelőtt napjaink valós társadalmi problémáinak szociológiai igényű vizsgálatát. Gondolok például olyan kérdésekre, mint a szakszövetkezetek és szakszövetkezeti tagok jelenlegi és jövőbeni helyzete, lehetősége, és így tovább. Vagyis a Duna—Tisza köze ilyen és ehhez hasonló jellegzetességeinek vizsgálatát következetesebben fel kellene vállalnia a Forrásnak, s erre ösztönöznie a hasábjain rendszeresen publikáló írókat. — Néhány hete megállapodásban rögzítette együttműködését a Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottsága és a Bács- Kiskun Megyei Tanács tudományos-koordinációs szakbizottsága. Miben látja ennek a megállapodásnak a jelentőségét? — A kölcsönösségben. Ugyanis mindenekelőtt azt rögzíti ez a dokumentum, hogy a szegedi bizottság a rendelkezésére álló szellemi és technikai bázissal az igények szerint segíti Bács-Kiskun kutatóit, míg az itt született eredményeket a SZAB-hoz tartozó másik két megyében (Csongrádban és Békésben) is megismerhetővé teszik szakembereink, s részt vállalnak a szegedi bizottság rendezvényeinek szervezésében, lebonyolításában. Tehát e megállapodás elsődleges célja a kutatások koordinálása, a tudományos eredmények gyakorlati hasznosításának elősegítése, vagyis kölcsönösen arra törekszünk, hogy a jövőben hatékonyabban érvényesüljön e tekintetben is a regionális és a megyei igények, lehetőségek összehangolása. Bizonyos vagyok abban, hogy ez a megállapodás fel- pezsdülést hozhat Bács-Kiskun tudományos életében. A SZAB segíti a megyében élő kutatókat tudományos fokozataik megszerzésében is, és akár helyben, Kecskeméten megvédhetik a jövőben értekezéseiket. — Hány kutató képviseli Bács- Kiskunt a szegedi akadémiai bizottságban? — Négy — s mindegyik jelentős funkciót tölt be —, a különböző szakbizottságok munkájában pedig mintegy harmincán vesznek részt. Ez az itt élő tudományos fokozattal rendelkező szakembereknek a felét jelenti, ami szerintem igen jó arány. Koloh Elek • Szombaton kora délelőtt hangulatos menettánccal vonultak be a néptáncegyüttesek a Rákóczi útról a nemzetközi szövetkezeti nap színhelyére: a kecskeméti Vasútkertbe. 0 A kistermelők, kertészkedők örömére az Agroker Vállalat kisgép. és eszközbemutartót, valamint vásárt tartott. 0 Az egész napos ünnepségen a kereskedelmi, és gyártó szövetkezetek is kínálták áruikat. A Kecskeméti Cipőipari Szövetkezet pavilonjában sokféle szandál közül válogathattak a felnőttek és gyerekek. 0 Nagyszerű volt a vendéglátás. Igen sokan keresték fel a nagybaracskai Haladás Termelőszövetkezet vendéglőjét, ahol ízletes halászlét kínáltak. (Méhesi Éva felvételei) • Nagy sikerük volt a néptáncegyütteseknek. Felvételünkön a bátmonostori Piroskontyos együttes táncol a vasútkerti színpadon. 0 A madaras! úttörők fúvószenekarát sokan és szívesen hallgatták. FÜTYÜLÖK Feltalálták a fütyülő kulcstartót. Az ember fütyül, a kulcstartó, akárhol van, visszafütyül. Hát nem óriási? Mjár csali ez hiányzott! Mondtam is o feleségemnek, hogy most már nem kell elválnunk. Merthogy én mindig elvesztettem a kulcsot, és ez volt az egyetlen válóok a többin kívül. A technika fejlődése mindig lenyűgöz. A vibrációs asszonypótléktól az eredményességet jelző bi-- liig sok csodálatos alkotás ajzott már fel, és így vagyok most ezzel a fütyülős kulcstartóval is. Ilyenkor elkap az alkotás láza. Előfordul, hogy egy hétig sem fekszem le, csak gondolkodom. A feleségem persze nem hiszi el, hogy ezért virrasztók. Szerinte pusztán a házastársi kötelesség helyett vagyok ilyen kreativ. Micsoda kisszerűség! Miközben én szárnyaló szellemmel azon sziporkázók, hogy mi lenne, ha nem csak a kulcstartó fütyülne?! Itt van például a golyóstoll. Hányszor elvesztem! Ezután csak füttyentenék egyet, a toll meg visszafütyülne a főnököm zsebéből... Nem jó. Mibe építsük be akkor? Esernyőbe? Táskába? Papucsba? De miért csak hétköznapi tárgyakra gondolok? Ott van az egészségügy. Micsoda áldás lenne! A professzor csak füttyentene egyet a műtét után, a szike meg visszafütyülne a beteg hasából. Legalább nincs leltárhiány. Vagy ott van az örök gond a fiammal. Hányszor elvesztettem már a nagy tömegben! A fogába építenénk egy csipetnyi elektronikus műszert, és a probléma megszűnt. Ha elveszteném az utcán, csak füttyentenék és — egy pasas pofon vágna, hogy ne molesztáljam a feleségét. Nem jó. Egyébként is: vigyázni liell ezekkel a felelőtlen beépítgetésekkel. Mi lesz, ha mindenki követi o példámat? Előfordulhat, hogy a rendőr ráfütyül egy szabálytalanul közlekedő gyalogosra, mire kivonul a karhatalom, mert félreértik a füttykoncertet. Volt már ilyen. Fütyüljünk máshol. Nem lenne például utolsó ötlet, ha a gyártók beépítenék a sípocskákat a hiánycikknek számító termékeikbe. Az ember bemegy a boltba, és megkérdezi, hogy van-e már fehér balmenetes gumikutyájuk. Nincs — mondja az eladó, és nyitott tenyérrel az orrunk előtt hadonász, mintegy véletlenül. De mi fütyülünk rá, mire a gumikutya visszafütyül a pult alól. Csak pergetem szárnyaló szellemem aranymorzsáit a feleségem elé, aki megint éppen mosogat, főz vagy takarít, ahelyett, hogy rám figyelne. — Képzeld el — lelkesedem —, ha beépítenék a pénzbe. Hónap végén csak füttyentenék, és már tudnám, hova tetted a dugipénzt előlem. Vagy gondold el, milyen nehezen találjuk meg mindig a dédnagyi sírját a temetőben. Ezután csak füttyen- tenénk egyet, és a dédnagyi... A feleségem ekkor rámnézett. Felért egy válóokkal. — Tudod, kedvesem — duruzsolta —, én azt szeretném, ha valaki végre feltalálná a fütyülő fütyü- lőt. Tudod, hogy működne? — Nem, de nem is érdekel — menekültem be a szobámba. Tetszenek látni? Hát így fojtják el ebben az országban a vállalkozókedvet. Nógrádi Gábor Vidám hangulatban
