Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-04 / 156. szám

1986. július 4. • PETŐFI NÉPE » 3 VITA A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL Folytatjuk vitánkat az egészségügy és a társadalombiztosítás nem ellentmondásmen­tes kapcsolatáról, ennek gazdasági kihatásai­ról, együttműködésük korszerűsítésének le­hetőségeiről. A korábbiakban a Kecskeméti Borgazdasági Kombinát és az egészségügyi szakszervezet képviselőinek véleményét kö­zöltük, az alábbi hozzászólás pedig az Állami Biztosítótól érkezett. Szívesen adnánk helyet az egészségügyi vezetés és a társadalombiz­tosítás megyei illetékesei álláspontja ismer­tetésének is. (Dr. Gréczy Imre vitaindító cik­két június 24-i számunkban találják olva­sóink.) Hatékonyabb betegségmegelőzés szükséges Dr. Gréczy Imre főorvos cik­ke időszerű problémával foglal­kozik. Célszerű megoldásokat ke­reső javaslatait néhány gondo­lattal kiegészíteném. 'A 80-as évek derekán a bizto­sítás intézménye a társadalmi ér­deklődés középpontjába került. Ma a lakosság csaknem egészé­re kiterjedő társadalombiztosí­tási ellátás feszültségei ismere­tesek. Ezek feltárását, megszün­tetésének kezdetét az MSZMP XIII. kongresszusa a VII. ötéves népgazdasági terv feladatává tet­te. A VI. ötéves tervidőszakban a gazdasági (helyzet alakulása kö­vetkeztében a társadalombizto­sítás szolgáltatásai egy részének reálértékét nem tudta megőriz­ni. Ma még a társadalombizto­sítás anyagi’ lehetőségei korláto­zottak, belátható időn belül nem lesz mód arra, hogy e szolgálta­tási rendszeren olyan változta­tásokat eszközöljenek, melyek nagyobb összegű térítést nyúj­tanának. A társadalombiztosítás szol­gáltatásainak öngondoskodásból történő kiegészítése már régen felmerült igény. Személybiztosí­tásra és annak különböző válto­zataira a szocialista társadalom­ban hosszú ideig szükség lesz, mindaddig, amíg a (társadalom gondoskodása az egyénről olyan mértékűvé nem válik, hogy a tel­jes szükségletet fedezze. A betegbiztosítás hazánkban 1929-től 1968-ig társadalombiz­tosítási monopólium volt. Az 1968-as esztendő jelentős fordu­lópontként vonult be a felszaba­dulás utáni magyar gazdaság- történetbe, de a biztosítási szak­ma számára is jelentős előrelé­pést eredményezett. Az Állami Biztosító történetében a személy­biztosítás új korszakát jelentet­te a CSÉB-család keretén belül a betegségbiztosítási kockázat bevezetése. Kialakult az önkén­tes .betegségbiztosítás kezdeti rendszere. Hazánk munkaképes korú lakossága az elmúlt évtize­dekben megismerte és szüksé­gesnek tartja a CSÉB szolgálta­tásait, ezek közül is a CSÉB/80 és CSÉiB/150 szolgáltatási rend­szere vált közkedveltté. E bizto­sítások népszerűségét jelzi, hogy a bérből és (fizetésből élők mint­egy kétharmada, illetve minden családiban átlagosan egy személy tagja e közösségnek. Azok a szol­gáltatások tettek vonzóvá, ame­lyeket a biztosítottak életükben gazdasági hátrányaik kiküszöbö­lésére, vagy mérséklésére hasz­nosíthatnak. Széleskörű tehát a .magyar állampolgárok betegségi biztosítása — milliós nagyság- rendű a CSÉB-tagság —, de a betegségi szolgáltatás mértéke a táppénz által okozott kéreset- veszteséghez viszonyítva kevés. Az 1985. január 1-jével beve­zetett új táppénzrendszer nem váltotta be a hozzáfűzött reményt, nevezetesen azt, hogy ettől csök­kenni fog a betegállományban töl­tött .napok száma. Ausztriában, ahol nyugat-európai viszonylat­ban is különösen fejlett a táp- pénzszaibályozás — igen ritka a .táppénzcsalás, nemcsak az el­lenőrzés, hanem a magas mun­kamorál miatt is —, a betegál­lományban töltött napok évi szá­ma hasonló a magyarországihoz, vagyis 15 nap körüli. A táppénzes napok számának lefaragását tehát .nem a tényle­ges betegeket anyagilag sújtó ad­minisztrációs intézkedéssel, hanem a valós okok megszünte­tésével lehetne elérni. A lakos­ság általános egészségi állapotá­nak javítása — az alkoholizmus, a dohányzás elleni hathatós küz­delem — vezetne eredmények­hez. A betegségmegelőzés, illet­ve az egészséges életmódra neve­lés is társadalmi méretű feladat, melybe az Állami Biztosító kár- megelőzési .programja intézmé­nyesen kapcsolódik be. Az ÁB tavaly személybiztosítási károk megelőzésére 16 millió forintot fordított. A részesülendő intéz­mények közül pár nevet említe­nék: Magyar Vöröskereszt, Pé­csi Orvostudományi Egyetem, Országos Traumatológiai Inté­zet, Mozgáskorlátozottak Egye­sületének Országos Szövetsége. A lakosság egészségi állapotá­nak javítása érdekében folytat­ni kell az egészségügyi .intéz­ményhálózat mennyiségi és mi­nőségi fejlesztését. Napirendre kell tűzind az egészségügyi ellá­tás irányításának, működési mechanizmusának korszerűsíté­sét, a szocialista érdekeltségi rendszer szélesebb körűvé téte­lét. Az egészségügyben az egysé­ges irányítási rendszer és az egy­séges koncepció kialakítása a rendelkezésre álló személyi, anya­gi és dologi eszközök leghatéko­nyabb felhasználását tenné lehe­tővé. Remélhetőleg a jövőben na­gyobb, nyitottabb lehetőség kí­nálkozik az önkéntes személy- biztosítás és a társadalombizto­sítás kiegészítésére, kapcsolódá­sára. Dr. Móczár József az Állami Biztosító megyei igazgatója Tó NAGYBARACSKÁN . | NEM IS 0LYAN NEVETSÉGES Trolibusz-közlekedés * Kecskeméten? Még a múlt év őszén illetékes helyen felvetődött — tegyük hozzá: nem először, sőt már évtizedekkel ezelőtt is —, hogy vizsgálatot kellene végezni a kecskeméti trolibuszhálózat megvalósítása érdekében. Két közlekedési szakember két vá­rost — Szegedet és Debrecent — keresett fel, ahol egyrészt forgalomban vannak ilyen járművek, másrészt már rendel­keznek tapasztalatokkal a hálózat-kiépítéssel, az üzemeltetés­sel kapcsolatban. Szegeden a hetvenes évek kö­zepétől folyamatosan építették ki a trolibuszhálózatot. A jár­műpark 46 kocsiból áll, s a 14 kilométeres vonalon esetenként 2—10 perccel követik egymást. Az építés költségei már akkor rendkívül magasak voltak, ugyan­is az oszlop, a járművek, a táp- és a munkavezetékek, a jármű­telep, a villamostelep összesen 225 millió forintba került. Deb­recenben a múlt évben kezdő­dött a trolibuszközlekedés, amely 6,2 kilométeres szakaszon szol­gálja az utazók kényelmét. A ti­zennégy kocsi 3—5 percenként indul. A megvalósítás ezen a 6 kilométernél valamivel hosz- szabb szakaszon elérte a 210 mil­lió forintot. Az üzemeltetési költségekről sem Debrecenben, sem Szegeden nem tudtak pontos képet adni, mert az együtt szerepel a villa­mosköltségekkel. Utalás azon­ban történt arra, hogy a troli­buszközlekedés nem rentábilis. Az említett két szakember Győr­ben is járt, ahol a hetvenes évek elején a városi tanács pályáza­tot írt ki a trolibuszközlekedés megvalósítására, s a beérkezett 5 pályázat közül 4-et elfogadtak. A kivitelezést azonban az igen jelentős beruházás és járulékos költségek miatt elvetették. Mindezek birtokában mit le­hetne tenni Kecskeméten? A tro­libuszközlekedésnél alapvető kö­vetelmény, hogy az elsőrendű minőségű útburkolat mellett, az út alatt legyenek a közművek, mi­vel ezek építés esetén a troli­buszok más útvonalon nem tud­nak közlekedni. A számítások alapján száz trolibusz felett ren­tábilis a megvalósítás, amely ön­magában is több mint 100 millió forintot jelentene. Kecskeméten nehezítené a kivitelezés megvaló­sítását az út- és közműhálózat jelenlegi helyzete, amely igen sok kívánni valót hagy maga után. Mindezek ellenére talán nem kellene sajnálni azt a félmillió forintot — ennyit kér a Győri Távközlési és Műszaki Főiskola vagy a Budapesti Műszaki Egye­tem közlekedési tanszéke —, amelyért egy vizsgálattal össze­kötött tanulmány készülne erről. Trolibuszközlekedés Kecskemé­ten? Ma talán mosolygunk rajta, pedig nem is olyan nevetséges. Kényelmünket szolgálná... Gémes Gábor • Két éve készült el a nagyharacskai Haladás Termelőszövetkezet 180 hektáros halastava. A négy medencéből álló tórendszerhez húsz- vagonos teleltető Is tartozik. Tavaly csak 70 százalékos vízmennyiség­gel dolgoztak, hogy kíméljék az új gátakat, de így is 13 vagonnyi ha­lat értékesítettek. Az idén már 25 vagon szépen fejlett, jó ízű halat adnak át a kereskedelemnek. M inden mozgásban van ezen a világon, nincs megállás egyetlen egy pillanatra sem. Természetesen ez ér­vényes a szabadidő ésszerű eltölté­sére Is. B valóban, ha az ember könyv eltet, dkJcefcet olvas a témáról, könnyen abba a tévedésbe eshet, hogy már el­futottunk szabadidős tevékenységeink csúcspontjára. lŰJat már nem lehet kitalálni, s mekkorát csalódhatunk! Hiszen Itt van például Igei úr, aki állandóan csak azon töri a fejét, ho- 8y*n tudná még jobban kihasználni szabadidejét, s eszébe la jutott vala­mi kolosszális dologi A pálinkás üveg nyakára mintkomputernH kombinált Jto8zivangoo mélységmérőt szerelt fel. ■z az ördögi berendezés egy gomb­nyomásra hangot bocsát az üveg bea­k's!« felé, amely a pálinka felszí- o«Toil bizonyos idő múlva visszaverő« dUc. A kibocsátás és a visszaverődés közötti Időkülönbségből a mlnlszá- mltógép kiszámítja és kinyomtatja a dnék honpolgár véralkoholszintjét. ? korszakalkotó találmány olyan mély benyomást gyakorolt az embe­rekre. hogy sokan csupán e készülék A szabadidő ésszerű eltöltése kedvéért kezdtek el Inni, míg mások, akik már megfogadták, hogy nem Isznak többét, újra elkezdték a szesz ved elését. Sajnos, azonban Igei úr felesége nem tudott felnőni férje zsenialitá­sához. O mindig csak azt hajtogatta, hogy a házasság, a családi élet Is hasznos elfoglaltságot jelent a szabad­időben. ez azonban természetesen hü­lyeség. Az Idevágó szakirodalomban sehol sem találunk utalást arra vo­natkozólag, hogy az ember szabad­idejében a családi életével is kezd­hetne valami hasznosat. S Igeiné, mi­vel nem bírta tovább elviselni a kor­szakalkotó ötleteket, elvált férjétől. Igei úr, családjától megszabadulva, most már minden Idejét éa energiá­ját a szabadidő legteljesebb és leg­hasznosabb eltöltésére fordíthatta. Egy szép nyári hétvégén, amikor a kicsiny városban fúrás, faragás, kaüapácsolás, fűrészelés, motorzú­gás hangját lehetett mindenhonnan hallani, Igei úr a parkban ült. egy széles lombozatú fa árnyékában. Va­lószínűleg azon gondolkodott, ho­gyan lehetne még hasznosabban el­tölteni a már Igencsak így is hasz­nosan eltöltött szabadidőt. Oda Is ültem hozzá, s megkérdez­tem, hogy vajon tényleg Így van-e? O azonban csak sejtelmesen rázta a fejét. — Igei úr, engem nem lehet olyan könnyen átverni — mondtam neki kicsit sértődötten. — Azok az embe­rek, akik ebben a pillanatban Is, mint a megszállottak, fúrnak, farag­nak, kalapálnak, hegesztenek, for­rasztanak, nem fogják elhinni, hogy önnek semmilyen új ötlete nincs! ön, aki 30 éven át valamennyi hét­végén, Ünnepnapon egyetlen "egy per­cet sem vesztegetett el csak úgy hiá­ba a szabadidejéből, akinek egész életét az ötletek töltötték ki, most nem gondolna semmire? Lehetetlent — Nem lehetetlen, uram — közölte Igei nyugodtan. — Azt nem lehet mondani, hogy éppen nem csinálok semmit, fogalmazzunk talán úgy: most próbálok megszabadulni a sza­badidőmtől. — Zseniális — kiáltottam —, érez­tem, hogy valami fenomenális dol­gon gondolkozik. Ez tényleg valami egészen új! S még hosszan beszélgettünk a sza­badidő eltöltésének eme új formá­járól. Amikor az emberek egy árnyé­kos fa tövében nyugodtan üldögél­hetnek, legeltethetik szeműket a cso­dálatos zöld mezőn, hallgathatják a szél zúgását, a patakok csobogását. S rájövünk, hogy az emberi kapcso­latoknak, a családi életnek is döntő jelentősége lehet a szabadidőnkben. Természetesen hosszú még az út ennek megvalósításáig. De Igei úr már megtette az ejső lépést, a őt bi­zonyára követik majd a többiek, bár­milyen áldozattól jár is majd. S nem lehet eléggé hangsúlyozni: az előrelépést kivételesen nem a tu­dománynak, hanem egy egyszerű embernek köszönhetjük! Ez Is bizo­nyltja, milyen ötletgazda«, kiváló emberek élnek közöttünk. Hell Busse (Fordította: Szab A Béla) ÖT SZÁZALÉKNÁL TARTUNK Félévi gyorsmérleg az árakról Elérkezett a félév. Ideje tehát ismét, ahogy szoktuk, mérleget vonni. Mit sikerült elérni a terv időarányos célkitűzéseiből, mely területen maradtunk adósak tel­jesítésével. Mindennapi életünk­ben természetesen az árnöve­kedés ütemére figyelünk legin­kább; arra, hogy mennyivel töb­bet fizetünk ugyanazért az áru­ért bevásárlásaink során avagy hány hónapig, netalán évig kell takarékoskodnunk egy szines té­vére. Az idei esztendő minden te­kintetben fordulópont a gazda­sági reform történetében, hi­szen a kormányzat a korábban meghirdetett antiinflációs poli­tika részeként a fogyasztói ár­emelkedést 5 százalékos szinten kívánja tartani a hatóságilag sza­bályozott, tehát kötött áraknál. Mi teljesült ebből? Az első fél­év statisztikái nagyjából egyező, időarányos áremelkedést mutat­tak, alig valamivel több mint 5 százalékkal növekedtek a ható­ságilag szabályozott fogyasztói árak. Ez mindenképpen megfe­lel tehát a tervezett szintnek, ám nagy hiba lenne, ha pusztán egyetlen szám alapján bírálnánk el, vajon megvalósult-e az an­tiinflációs gazdaságpolitika, vagy sem. Hiszen éppen a magyar gazda­ságtörténet ismer olyan időszako­kat, amikor a hatóságilag szabályo­zott, tehát kötött árak nem emel­kedtek, viszont alig sorakozott árü az üzletek pultjain. (S oly­kor alapvető termékeket hiva­talos áron nem lehetett kapni, a szabadpiacon viszont a megálla­pítottnál sokkal többért árulták. Ez az úgynevezett rejtett inflá­ció, amely szétzilálja a gazda­ság belső struktúráját, mert fel­mérhetetlen, irányíthatatlan.) Az antiinflációs gazdaságpo­litika — amelyet tavaly hirdetett meg a kormány — célja, hogy több mint fél évtizedes sorozatos áremelkedés után a gazdaságnö­vekedésére, a hatékonyság javu­lására alapozva teremtse meg hosszabb távra is az árak nö­vekedését mérséklő mechaniz­must. Kínálkozott egy másik le­hetőség is: az árstop, amikor az árak befagyasztásával szintén a kívánt mértékre lehetett volna csökkenteni az áremelkedést. Ám ez nem alakította volna át a gazdaság szerkezetét, ami nélkül elképzelhetetlen mindenfajta an­tiinflációs politika sikere. A hangsúly tehát a gazdaság tel­jesítményének növekedésén, a belső szerkezet átalakulásán van. t Ha az antiinflációs politikáról beszélünk, annak sikeres vagy sikertelen voltát próbáljuk meg­ítélni, akkor ezeket a mutatókat kell szemügyre venni. Sajnos, ebből a szempontból már nem egyértelműen pozitív a kép: az állami szektor első féléves teljesítménye elmarad a tervezettől. Nem elsősorban a naturális mutatók alakultak a vártnál rosszabbul, inkább na­gyon nehezen halad a hatékony­ság növelése, a nyersanyag- és energiatakarékos technológiák alkalmazása, a munkaidő jobb kihasználása, s a sort folytathat­nánk tovább. A gazdaságpolitika másik fő célja teljesült, a külső egyensúly megmaradt, de az export emel­kedése elmarad a várttól, ahogy a cserearányok sem javultak. Vagyis, mind több és több ter­mék exportálása révén érhetik el a vállalatok a korábbi bevé­telt. Tehát kevesebb árú marad itthon, miközben a vásárlóerő a teljesítményeket és a tervezet­tet is jócskán meghaladó ütem­ben áramlik ki. Nem véletlen, hogy a kormányzat néhány köz­vetlen intézkedéssel próbálta megakadályozni a teljesítmény­nyel nem arányos jövedelmek kiáramlását. Ha az igy vásárló­erőként kiáramló milliárdok mö­gött nem áll megfelelő teljesít­mény, akkor veszélybe kerül az antiinflációs politika, sőt, meg­indul az áremelkedés. Talán e néhány probléma fel­vázolásából is jól látható, milyen nehéz a gazdaság adott helyzete mellett az egymásnak olykor el­lentmondó célokat megvalósíta­ni. De az teljesen egyértelmű, hogy akár az egyensúly megőr­zéséről, akár az antiinflációs po­litika sikeréről beszélünk, csak a gazdaság teljesítményének ra­dikális növelése, a szerkezetát­alakítás felgyorsítása hozhat hosszabb távon eredményt. Enél- kül elképzelhetetlen, hogy akár a legtökéletesebb szabályozás elérje, amire vásárlóként mind­annyian várunk: az üzletben leg­alább a kötött árak hónapokra, sőt, netalán évekre stabilak ma­radjanak. L. M. Üdülőszövetkezet alakul A Coophotels, a fogyasztási szövetkezetek közös vállalata, bővíti hálózatát: új üdülőszövet­kezet szervezését kezdte meg, Fo­nyódon pedig új szállodát nyi­tott. A vállalat a zalakarosi társas­üdülőbe utazó tagjait, illetve a a fizetóvendégeket Budapestről és környékéről különjáratú,, bé­relt autóbusszal szállítja a hely­színre turnusváltá.skor. Az utóbbi években egyre na­gyobb az érdeklődés a fővárosi üdülés iránt Ennek akar meg­felelni a Coophotó’s, ezért a meg­levő mellett, egy újabb buda­pesti szövetkezeti társasüdülő szervezéséhez látót) hozzá, Óbu­dán. a Fő tér melletti Laktanya utcában a harminchárom lak­osztályos, 75—80 ágyas üdülő építését ősszel kezdik meg. Ez­zel, s az Egerben, Ültetve Hajdú­szoboszlón ugyancsak szervezés alatt levő üdülőszövetkezetekkel együtt, a jövő évi üdülési sze­zonra több mint 200-zal gyarap­szik a Coophotels férőhelyeinek száma. A közös vállalat bérbe vette a fonyódi Sirály_ Szálloda épületét, amelyet átalakítás után — mint első saját üzemeltetésű, egycsil­lagos hotelt, most újra megnyi­tott. 31 szobájában 65 vendéget fogadhatnak Konyhája és étterme alkalmas arra, hogy nyáron 400— 450 ember étkezhessen náluk. A Coophotels őszitől bekapcso­lódik a belföldi turistaforgalom szervezésébe, elsősorban az üdü­lőszövetkezeti tagok számára hir­detnek többnapos utakat az or­szág nevezetesebb tájainak és kulturális központjának látoga­tására. Ormánsági görögdinnye Szedésre érett a görögdinnye hazánk legdélibb termőtáján: az Ormánságban. A következő na­pokban, hetekben mintegy hat­millió kilogrammot szednek fel a homokról a termelők. Mint már néhány éve, az idén is az ormán­sági dinnye jelent meg elsőnek az ország piacain. Elsősorban a nagyvárosokba és a fürdőhelyek­re, mindenekelőtt a Balaton partjára szállítják a termést, de jut belőle exportra is. A helyszí­nen — az ormánsági utak men­tén — kilónként negyven forin­tért árusítják most a görögdiny- nyét. h uhuméLiGVHRzi Centrum Áruház fljnninTA ~ 40% ENGEDMÉNNYEL VASABOLHATÖK egyes bútorszövetek, „BERKES” asztalterítők tm garnitúráik, amíg a készlet tart. 30% ENGEDMÉNNYEL KAPHATOK jíllus 4-tti 12-ig rövidujjú kamasz- és fiúingek, bakfis hálóingek, egyes takarók VARJUK VÁSÁRLÓINKAT! 493

Next

/
Thumbnails
Contents