Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)
1986-07-28 / 176. szám
! 1 1986. július 28, • PETŐFI NÉPE O 3 H a azt mondom, Hy vinkää... Beszélgetés dr. Frigyesy Ferenccel, a Magyar—Finn Kulturális Egyesület titkárával • Siltarkatu — Hyvinkää főutcája Azt mondod, Suomi, azt mondom: Finnország. Azt mondod, Veinemöinen, azt mondom, Kalevala. Aztán már egy levegővétellel sorolom azt a keveset, amit még tudok: jó illatú erdők és a fák között házak, melyek ott nem nőnek az égig; szauna, amely maga az újjászületés; sílécek nyomán porzó hó; ezer és még valamennyi tó; emberek, akiket — úgy mondják — könnyű megkedvelni, s akiket régről rokonként tart számon az emlékezet. Ha azt mondod, Helsinki, rá bólintok és azt mondom, menjünk egy kicsit északabbra — vagy 60 kilométert —, 4 ott van az a város, ahol ha azt mondom Budapest, rábólintanak és azt mondják, menjünk egy kicsit délkeletebbre — vagy 100 kilométert —, s van ott egy város, Kecskemét, ahol ha azt mondják, testvérváros, most már így sorolják: Szim- feropol, Tarnów, Arcueil, Modena, Hyvinkää. Ez utóbbit Finnország térképén kisvárost megillető kör jelöli, az útikönyvben éppen 12 sor olvasható róla. Hogy egy útikönyv 12 sorában nem feltétlenül fér el'egy világ — a Magyar—Finn Kulturális Egyesület júniusi összejövetelén vált nyilvánvalóvá, ahol dr. Mező Mihály Kecskemét város tanácselnöke számolt be Hyvinkää-ben tett látogatásáról, melynek során és céljaként a két város vezetői aláírásukkal szentesítették az újabb testvér- városi kapcsolatot dokumentáló okmányt. Túl azon, hogy az élményszerű és lebilincselő útibeszámoló rokonszenves és életteli képet adott a városról és egy valóban testvéri fogadtatásról, érdeklődésre számottartó kérdések sorát vetette fel. Dr. Frigyesy Ferenccel, a Magyar—Finn Kulturális Egyesület titkárával beszélgettünk finnekről, Finnországról, az eddig megtett útról és a továbblépés lehetőségeiről. — Köztudott, hogy az egyesület nem túl hosszú ideje létezik. Persze hozzátehetjük, hogy az idő sok esetben nem a legfontosabb tényező egy jó ügy kiteljesítésében. Sokkal inkább meghatározó lehet a markánsan körvonalazott, a realitásokra józanul építő elképzelések sora, s a tenni is tudó akarat mozgósítása. — 1984-ben alakultunk, így tehát mintegy két évről adhatunk számot. Jelenleg hatvanan veszik ki részüket az egyesületi életből és a munkából is. A tagdíj félévre 180, diákoknak 60 forint. Mint ahogy az idő valóban nem szükségképpen meghatározó — rövid idő alatt is születhetnek jó és előrevivő dolgok — ugyanez állhat a számbeli nagyságrendre is. Ez korántsem jelenti azt, hogy ne látnánk szívesen minél több érdeklődő, megismerésre vágyó, adni és kapni tudó új tagtársat bármely korosztályból. Velősen fogalmazva: úgy szeretnénk sűrűbben lenni, hogy többen is vagyunk. — Sirámok végtelenített sorát hallani manapság ö társas kapcsolatok hiányáról, elidegenedésről és egyéb, szerintem nagyjában-egészében mondvacsinált „modern” nyavalyáról. Talán nem siránkozni kellene, hanem legalább az adott lehetőségekkel élni. .. — Azt hiszem, nemcsak a magam nevében mondhatom: időtöltésnek sem utolsó összejöveteleinken, munkánkban részt venni. Ez persze még igazabb így: mindenki annyit profitálhat itt, amennyit saját maga is belead, vagy amennyit a befogadóképessége lehetővé tesz. Tanulásra, egymás megismerésére is kiváló alkalmak a hónap utolsó szerdáján tartott összejöveteleink, ahol Finnországban járt barátaink meséltek már élményeikről, olykor diavetítéssel is illusztrálva a beszámolót. Számos alkalommal „áldoztunk” a finn és a magyar irodalom oltárán. Finn költők és műfordítók, magyar művészek finn ihletésükről tartottak tartalmas beszámolókat. Külön ki kell emelni a Kalevalát, mellyel ismételten foglalkoztunk, a finn zenével, melyet élőben Is bemutattunk nem egy alkalommal. Most pedig első ízben került sor a testvérvárosok cserelátogatására. Hyvinkää lakosságának képviselői július 10-én érkeztek Kecskemétre és töltöttek itt és Budapesten néhány napot. Mind a kulturális programokat, mind a cserelátogatásokat szeretnénk sűríteni és tartalmasabbá tenni. — Ez egyúttal azt is jelenti, hogy többen beszélnek finnül? — Amennyire jól hangzik, annyira igaz a mondás: ahány nyelvet ismersz, annyi ember vagy. Az anyanyelvet jól tudni kötelesség, világnyelvet beszélni célszerű, rokonnyelven megszólalni ajándék. Elsősorban talán magunknak szánt ajándék. Igazán jól ismerni egy népet, gondolkodásmódjába bepillantást nyerni, hasonlóságot és különbséget felfedezni legmélyebben a nyelv ismeretében lehet. Lehetőséget teremtünk nyelvtanulásra is, ősszel tervezzük kezdő és haladó csoportok oktatását. Társaságunk több tagja jól beszél finnül, néhányan — köztük jómagam is — pedig tanulunk. — Sokszor elhangzik, hogy életvitelünk korrigálásra szorul. Ha így tetszik, világjelenség az egészségesebb, természetközelibb életre való törekvés. Hogyan élnek a finnek? ön szerint mit tanulhatunk mi a finnektől? S mi az, ami őket vonzhatja, mi az, amit ők vehetnének át tőlünk? — Mi csak szeretjük a természetet, a finnek együtt élnek vele. Városaik és az erdő, a fák és a sok gyep egybeesnek, de még ilyen környezetből is szinte minden hét végén kimennek a finn tanyára, a „mökki”-re, ahol tó-, vagy tengerparton együtt van a család, sokszor barátokkal és vendégekkel. Természetesen a szabadban sportolnak és gyakran látogatják a nemzeti szokásnak is beillő szaunát. Ez nemcsak a tisztálkodást szolgálja, hanem egy kicsit maga is sport, sőt a társasági élet egy különleges, érdekes formája. — Különbséget és hasonlóságot említett, ön, aki többször is járt Finnországban, ismeretei alapján\ milyen párhuzamot vonna Finnország és Magyar- ország, a két nép között, s miben határozná meg az eltérő vonásokat? — A finnek nyitottabbak, egyenesebbek. Az ő — szintén nem viharoktól mentes — történelmük nem kényszerítette őket annyira, mint minket, hogy ügyeskedőik, találékonyak, valahogyan túlélők legyenek. Nálunk hűvösebbek, de a rokonságot legalább annyira melegen ápolják velünk, mint a lengyelek a testvériséget. Közös vonásunk a hazaszeretet, a nehéz helyzetekben is küzdeni tudás és a természet szeretete. Ez utóbbiban még sokat tanulhatunk finn rokonainktól. — Valóban rokonszenves vonások, s remélhetőleg még sok nép sajátjai,\yagy kell, hogy azok legyenek. Annak reményében, hogy még sok érdekes és hasznos dologról számolhatunk be a társaság munkájával kapcsolatban — köszönöm meg önnek a beszélgetést. . Hegedűs Anna Az élénk eszmecsere azt bizonyította, hogy a tagok alaposan áttanulmányozták a vitaanyagot. Sok hozzászólás hangzott el, vélemények és ellenvélemények csaptak össze, de mindegyikből az csendült ki, hogy a következő öt esztendőre, a XI. kongresszusig sokat kell korszerűsíteni a szövetkezeti mozgalomban is. Bújdosó Imréné a nő- bizottság képviseletében ahhoz a megállapításhoz szólt hozzá, amely szerint szükségtelenek a párhuzamosságok a szakszervezetekkel, a KlSZ-szerveze- tekkel. Helyes lenne eldönteni, hogy egyes bizottságok — nő-, ifjúsági, döntő- — kötelező, illetve általános létrehozása maradjon-e fenn. Jobb lenne esetleg, ha a szövetkezetek alapszabályukban dönthetnének ezekről, vagy más bizottságok alakításáról. A hozzászóló szerint szükség van ezekre a bizottságokra, de a jövőben többet kellene törődni azzal, hogy konkrét feladatokat kapjanak, tevékenyebbé váljanak. Mások cáfolták az előbbieket. Több hozzászóló kifogásolta, hogy sok $ bizottság. Fekete Mihály igazgatósági tag például azt sem tartotta helyesnek — amely a tájékoztatóban szerepel —, hogy egyes településeken az intéző bizottságok mellett külön ellenőrző bizottságot is válasszanak. Ez utóbbi megállapításhoz szinte valameny- nyi hozzászóló csatlakozott. Halász Mátyás felügyelő bizottsági tag azt is megkérdőjelezte, hogy a szövetkezeti tagság a tisztségviselők választásánál az eddiginél szélesebb körben és gyakrabban éljen a többes jelölés lehetőségével. Több hozzászóló a tagság szövetkezethez való kötődését tette szóvá. Javaslatok hangzottak el arra, hogy egyes árengedményes akcióba csak a nyugdíjasokat vonják be. A tagság több kedvezményt kapjon. Ne csak vásárlási visz- szatérítést, hanem — ezt külföldi példák is alátámasztják — egyes különleges árucikkeknél is érvényesüljön a tag elővásárlási joga. Gaborják Csaba. a MÉSZÖV áfész-titkár- ságának vezetője hangsúlyozta, hogy egyetért azzal a megállapítással, mely szerint a szövetségek legyenek képesek az új szövetkezeti feladatokat segítő, sokszínű szolgáltatás színvonalas elvégzésére. A szövetségeknek is jobban kell igazodniuk az új követelményekhez, és a .testületek alakítsanak ki ésszerű munkamegosztást. Martus Gyula, az áfész elnöke hangsúlyozta: indokolt, hogy a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusa határozatban támogassa a dolgozók jobb anyagi elismerését. A vitában elhangzottakat a megyei szövetségen keresztül eljuttatják a SZÖ- VOSZ-hoz. A SZÖVOSZ elnökségének vitaanyagát a me* gye valamennyi áfészé- nek kibővített igazgató- tanácsa megtárgyalta. Az eszmecseréken elhangzottakat a MÉSZÖV hasznosítja a kongresszusi előkészületeiben és a javaslatok összegezését augusztus első hetében elküldi a SZÖVOSZ-nak. Kereskedő Sándor VITA A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁS TOVÁBBFEJLESZTÉSÉRŐL Június 24-én indított, a társadalombiztosítás és az egészségügy kapcsolatit vizsgáló sorozatunk következő hozzászólója a túlzott gyógyszerfogyasztás okaira és következményeire hívja fel a figyelmet. Az egészségügy! ellátásnak szerves része a gyógyszerellátás. E hozzászólásban elsősorban népgazdasági, másodsorban gyógyszerfogyasztóí szemszögből kívánok a vitaindítóhoz hozzászólni. A gyógyszerellátásnak is azon része érdemel nagyobb figyelmet, amely a járóbetegeket hivatott gyógyszerrel kielégíteni. Ami „olcsó” — értéktelen ? A gyógyszer a termelőtől a nagykereskedelmi és a kiskereskedelmi vállalatok közvetítésével jut el a beteghez. Jelenlegi gyógyszerárrendszerünkből adódóan — miszerint a gyógyszernek nem ára, hanem térítési díja van — jelentős összegű költségvetési kiadást eredményez a termelői ár és a térítési díj közötti különbség. Emiatt mind a gyógyszer-nagykereskedelem mind a gyógyszer-kiskereskedelem tevékenysége államilag támogatott. 1985-ben az összes gyógyszerfelhasználás országosan 3,7 milliárd forint volt eladási áron számolva, ezzel szemben az állami támogatás 11,4 milliárd. A beteg tehát gyógyszerfogyasztástól függően részesül különböző mértékű állami támogatásban. A forgalomba hozott gyógyszereknek ugyanis mintegy fele térítési díjas, ami azt jelenti, hogy a betegek ezekért a gyógyszerekért a Valóságos társadalmi ráfordításnak csak töredékét fizetik ki. A térítési díjrendszer miatt a valóságos ráfordítás és a térítési díj különbözeté- nek fedezete szükségképpen rendkívül nagy terhet ró az állami költségvetésre. Ugyanakkor a beteg az alacsony térítési díj miatt nem értékeli a gyógyszereket valóságos értéküknek megfelelően, ennek következtében pazarlás tapasztalható a gyógyszerfelhasználásban. Mondhatjuk azt is, hogy amikor az állampolgárok felesleges meny- nyiségű gyógyszert vásárolnak, illetve egy idő után kidobják, egyúttal jelentős érték vész kárba. A tékozlás másik oka Az előbbieken túl — kisebb mértékben ugyan — a megfelelő diagnosztikai háttér, műszerezettség hiánya is hozzájárul a magas hazai gyógyszerfogyasztáshoz. Előfordul, hogy az alapellátás során az említett okok miatt a terápia nem a leghatásosabb összetételű gyógyszerekkel kezdődik. Ha nem szűnnek meg a panaszok, a kezelés — többnyire már a műszakilag jobban ellátott szakrendelésen — folytatódik, újabb gyógyszerkészítmények alkalmazásával. Ha ez a fajta — egyelőre úgy tűnik, kivédhetetlen —, gyógyszerpazarlás nem is jelentős az indokoltan felírt (és felhasznált) mennyiséghez képest, népgazdasági szempontból mégis van jelentősége, hiszen éppen úgy, az állami támogatással együtt megy veszendőbe. Az egészségügyi ellátás műszerezettségének korszerűsítésében legfőbb akadályozó tényezőként a pénzeszközök szűkösségét szokás említeni. Az említett jelenségek következtében mégis — anyagilag is mérhető — tékozlás folyik. Például a veseműtét íme egy jó példa, amelyet az egészségügyre figyelő állampolgárok a HÉT június 28-i műsorában láthattak. A veseköveket ma már a hagyományos nyílt műtét helyett kis behatolással, optikus eszközökkel is el lehet távolítani. Sőt, vannak olyan műszerek is, amelyek nagy frekvenciájú elektromos lökéshullámokkal zúzzák össze a veseköveket anélkül, hogy bármilyen behatolást kellene végezni. Tény, hogy ezeknek a műszereknek a beszerzése nem olcsó, hiszen az elektromos lökéshullámokkal dolgozó műszer ára 2 millió nyugatnémet márka (megjegyzem, ebből a készülékből az egész világon mindössze 160 darab van forgalomban), azonkívül bár az optikus kőeltávolító berendezés ennél jóval olcsóbb, de a kiegészítő műszerekkel — röntgenkészülék, ultrahangos készülék — mégis tetemes kiadást jelentene. Nem kétséges, hogy ha az optikus kőzúzóval történő műtétek polgárjogot nyernének, a bekerülési költség a lerövidített ápolási, illetve táppénzes idő, a gyógyszerfelhasználás minimumra csökkenése miatt rövid idő alatt megtérülne. A termelőmunkába való gyorsabb visszatérés népgazdasági szempontból is egyértelműen előnyös lenne. Célszerű lenne már az alapellátásban is a diagnosztikai háttér javítása, mert akkor a terápia is hatékonyabbá válna. A betegek rövidebb táppénzes időben kerülnének a megfelelő helyre, ahol a végleges ellátást megkapnák. Az ily módon megtakarított pénzeszközöket vissza kellene áramoltatni az egészségügyi szférába, s a továbbiakban ebből finanszírozni a diagnosztikai műszerezettség korszerűsítését. összegezve: a betegek gyógyszerfogyasztási szemléletének megváltoztatásával (becsüljék jobban a viszonylag olcsón kapott, de igen drágán beszerzett, vagy előállított készítményeket), és a diagnosztikai háttér javításával számottevően csökkenne a gyógyszerfelhasználás, csökkenne a táppénzen töltött idő, hatékonyabbá válna a kórházi gyógyítás. Nem utolsósorban lényegesen kevesebb teher hárulna az állami költségvetésre a kisebb gyógyszerfelhasználás eredményeként, és ezt a megtakarítást szintén az egészségügy javítására lehetne felhasználni. Dr. Wolfárt Mária a megyei gyógyszertári központ gazdasági igazgatóhelyettese EGYÜTT A BÉKÉÉRT Tegyük érdekeltebbé a tagokat! Az áfészek kongresszusa előtt A SZÖVOSZ elnöksége vitaanyagot állított össze a fogyasztási szövetkezetek X. kongresszusának előkészítésére, amit kiküldött az áfészek részére. Kérte a tagság véleményét, hogy azzal kiegészítve készítse el kongresszusi előterjesztését. A közelmúltban a’ Kiskunfélegyházi Integrál Áfész rendkívüli, kibővített igazgatósági ülésen összegezték a tagság véleményét. Részt vettek az összejövetelen a felügyelő bizottság tagjai, a bizottságok képviselői. • Alig volt még olya'n szelidi fesztivál, amelyen a Magyarországon tanuló chilei diákok zenekara. a Los Gallos ne szerepeit volna. A délamerikai hangulatok»! idéző dalaikra többen táncra- perdültek. • Nem volt jó napja a sportszer- kölcsönzőnek, Bátrak azért * akadtak. A víz vonzása számukra leküzdhetetlen. • Az időjárás nem kedvezett. Változékony, hűvös idő volt végig. Fürdőzőt, napozót alig-alig láttunk a parton. • Dinnyés József veterán béke- harcos. Dalait Jól ismerték Szelíd ifjú vendégei is. Az „egyszemélyes zenekar” kísérő vokálja a közönség volt. — SZELÍDEN • Vasárnap reggel, a Filus István vezette Kalocsai Helyőrségi Fúvószenekar ébresztette a kemping lakóit. Hangulatos összeállításuk nagy sikert aratott. A magyar nyelv külföldi oktatóinak Szombaton befejeződött Debrecenben a külföldön magyar nyelvet oktató pedagógusok tíznapos továbbképző tanfolyama. A Magyarok Világszövetsége (§s a Debreceni Tanítóképző Főiskola által immár tizenegyedik alkalommal megszervezett kurzusra az Észak-Amerikai Egyesült Államokból, Ausztriából, Hollandiából, Lengyelországból, az NDK-ból, az NSZK-ból és Svédországból csatonam harminc magyar származású nyelvoktató érkezett. A pedagógusok Svédországban nappali iskolai ikeretek között, más országokban pedig egyházak és különféle szervezetek által működtetett hétvégi Iskolákban Oktatják a magyar nyelvet. Egyebek között előadásokat hallgatnák meg a helyesírási szabályzatunkban végrehajtott módosításökről, hazánk mai életéről, irodalmi, történelmi és zenei hagyományairól. Gyógyszerpazarlás - állami támogatással
