Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-26 / 175. szám

S • IRODALOM • MŰVÉSZET

Képzőművészek között Kécskén

Tíz esztendeje, hogy először képzőművészeti alkotótábor „vert sátrat” Tiszakécskén, ahol azóta valóban ideális feltételek mellett alkothatnak egy hónapon át festők, grafikusok, fotóművészek. Ez alkalommal tizenegy lakója van a tábornak. Közülük kilenc magyar: Bagó Bertalan, Bozsó János, Csurgói Máté Lajos, Gyalai Béla (a tábor vezetője), Kármentő András, Pataki József, Rausz Szilveszter, Seres János és Würtz Adám. Éva Mazzucco és Egidius Golob Ausztriából érkezett.

— Gyakran járok az önök vendégszerető országában, itt, Tiszakécskén azonban csak most először — magyarázza a festőként és szobrászként egyaránt neves salzburgi művésznő, Éva Mazzucco, akinek eddig több mint félszáz önálló kiállítása volt szerte a világban, s Európa különböző országaiban (hazánk, sajnos, nem tartozik közéjük) 44 köztéri szobra látható.

— Salzburgban tszületett, ott él, a me ve mégis olaszosan cseng.

— Nem véletlenül. Elődeim Spaoyolocszágból vándoroltak Itáliába, s csak később telepedtek le Ausztriában.

— Szobrásznak vagy festőnek vallja masát? Esetleg grafikusnak?

— Mindegyiknek, hiszen mindegyik foglalkoztat. A főiskolán szobrászatot tanultaim, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy a látvány adta élményeket, gondolatokat csak a véső segítségével mondhatom el. Azt, hogy a szobrászat, a festészet vagy a grafika lehetőségével élek-e, befolyásolja maga a téma, az élmény is, ami megfogalmazásra vár.

■— Eddig milyen benyomásokat szerzett a tisza- kécskei alkotótáborról?

— Nagyon jó itt. Nap mint nap új élményeket ad ez a sajátos vidék. Egyediek, különlegesek a Ti- sza-part öreg, vízmosta fái, bokrai. S ezen a síkságon számomra egészen új aspektusból mutatkozik a világ; másként rajzolódnak a horizontra a tanyák, a

fák, más a foirmájuk, a színük, a hangulatuk... Azért terelt e vidékre a sors, hogy mindezt megismerjem, hogy sok új benyomást szerezhessek, tanulhassak, s én örömmel élek ezzel a lehetőséggel...

Würtz Ádám Munkácsy- díjas érdemes művész, a Tisza-parti alkotótábor egyik alapító tagja, ahol Aprily Lajos Alom a vár alatt című verseskötetének illusztrációin dolgozik jelenleg.

— Ezek már csak az utómunkák — mondja —, de sürgősek, mert néhány nap múlva le kell adnom a képeket a Móra Könyvkiadónak. Utána az egyedi grafikáimnak és” festményeimnek szentelem a táborban töltött időt.

— :Mi tagadás, előlopakodik a íkisördög, is azt suttogja a fülembe, hogy a kitűnően felkészült, tehetséges grafikusnak egyszerű rutinmunka lehet gyer- mekkönyvhöz illusztrációkat készíteni. Vagyis, hogy ez nem igényel különösebb „alkotói hevületet”.

— Ha valaki így gondolkodik és így dolgozik, az a gyermekeket becsüli le, akik valójában kritikus és hálás közönségnek számítanák. 'Másrészt az igazán jó illusztráció hasonló igényességgel kell, hogy készüljön, mint a képi megfogalmazásokra inspiráló irodalmi alkotás. S ez pusztán rutinból — beleélés, | átérzés, továbbgondolás nélkül — nem valósítható meg.

— Eddig hány könyvhöz készítettél illusztrációkat?

— Nem tudom pontosan. Több százhoz. A Móra Könyvkiadónál huszonöt évvel ezelőtt — a főiskola befejezése után — kaptam az első ilyen megbízatást. Az utóbbi másfél évtizedben azonban már valóban csak azoknak a könyveknek az illusztrálását vállalom el, amelyek különösen érdekelnek, foglalkoztatnak. Mindinkább az úgynevezett autonóm grafika, festészet köti le szinte minden energiámat, sőt még a kerámiával is próbálkozom. A teljesen önálló alkotói tevékenység végül is alapvető igény minden művész számára. És frissítőén hat, hathat az illusztrációra is.

— Sokféle módon szólsz így sokféle réteghez, korosztályhoz.

— Így van, s én ezt is tartom természetesnél Ahogy a zeneszerzők is írnak például az operák mellett szimfóniákat, gyermekdalokat, esetleg slágereket. Más kérdés, hogy ki melyik műfajban (műfajokban) produkál valóban maradandót. Az azonban bizonyos, hogy a próbálkozások, kísérletezések — ha „csak” az ‘általuk levanha-4 tó 'konzekvenciákkal is, de — gazdagítanak minden alkotó gondolkodású embert.

*

Ez utóbbi szavak a tíz esztendeje létrehozott ti- szakécskei alkotótáborra is túlzás nélkül vonatkoztathatók. A művészek idei munkáiból novemberben nyílik kiállítás a város művelődési központjában.

Koloh Elek

• Éva Mazzucco: „Azért terelt e vidékre a sors, hogy mindezt megismerjem ..

• Würtz Adám:

a gyerekek valójában ír.rnvííK ) és iUálás közönségnek számítanak...”

• Pataki József festőművész harmadik alkalommal lakója a kécskei alkotótábornak.

• Tisza-partl öreg fák — Bozsó János festőművész számára kimeríthetetlen téma ez a vidék. (Tóth Sándor felvételei)

JÓ HÍR AZ OLVASÓKNAK

Országos Könyvbarát Kör

Hadd legyek pár sor erejéig saeméliyes: 1973-ban, az Olvasó Népért mozgalom első konferenciáján (a nyilvánosság előtt utol. jára szereplő Darvas József jelenlétében) vetettem föl azt a gondofliatot, hogy létre kellene hozni egy olyan könyvbarát- szervezetet. amely értékes könyvek biztos megszerzését tenné lehetővé a könyvszerető közönség számára, kedvezményeket nyújtana, sőt évenként értékes i Hetimén jikö tettel is sízolgálna. Elismerem, nem kéllett sok ész ebhez a javaslathoz, hiszen a könyvek jó részét világszerte ilyen könyv.barátszérvezet juttatja el az olvasóikhoz. A szomszéd Ausztriáiban vagy Csehszlovákiában éppúgy több százezer tagja van, miint ahogy a sikerkönyveket milliónyi olvadó a „könyvklubok” révén kapja meg az Egyesiít Álllamakhan, vagy a Szovjetunióban. Nálunk is működött ilyen szervezet a felszabadulás előtt és után is: aiz Egyetemi Nyomdáé, s Püsiki Sándoré, a népi íróik kiadójáé.

Ilyen előzmények és párhuzamok ellenére sok víz folyt le a Dunán, míg végre létrejöttt az Országos Könyvbarát Kör, amely több mint ötven kiadványt választott ki a jövő év könyv terméséből Mint leigküliönb, de mindenesetre sokféle igényt kielégítő műveket ajánlja a könyvszeretőknek: az igényes vagy egyelőre csak az olvasmányos művek iránt érdeklődő olvasóknak, garantálva, hogy ezeket mind megkapják, sőt 500 forintnyi vásárlás után 10 százalék kedvezményt is ad, azaz egy 50 forintos könyvutalványt, amely bármely boltban (antikváriumban) bármilyen könyvre beváltható. Emellett a Kcnyybarát Kör minden tagja megkapja a Himnusz és a Szózat kis Ibáibliofil kötetben, magyar és többnyelvű fordításban közzétett szövegét Más ebhez a szép kiadványhoz nem is juthat hozzá.

Milyen könyvek közül lehet válogatni? A népi írek hívei Sinka István minden eddiginél nagy óbb válogatott versgyűjteményét kaphatják meg, benne jó pár először publikált jelentős költeménnyel. — Aki nem tartalmatlan, hanem elgondolkodtató, a közelmúlt ellen tmond ás os időszakát fölelleveníto lektűrt óhajt, az megrendelheti Berkesi András első kiadásában pillana- natok alatt elfogyott Szerelem három tételben című nagyregényét. De persze találkozhatunk a történelemmel nem szépirodalmi feldolgozásban is. A fe’sza- badulás utáni Időre tekint vissza Kállai Gyula emlékirata, a Két világ határán. A közvetlenül megelőző korszak fontos dokumentuma Szekfű Gyula Valahol utat tévesztettünk című cikksorozata. Egész századunk áttekin- té'ávél iszolaáil a Magyarország a XX. században című hatalmas

kötet. A középkori Magyarország hiteles képét mutatja fel Kása Csaba Veres mezőben zöld oroszlán című műve. De közvetlenül idézi fel ezt a kart az Ar- pádházi legendák és intelmek gyűjteménye. A Koronás portrék (főként fiataloknak számi népszerű tanulmánysorozata nagy uralkodók pályáját állítja elénk. Jelenkori történelmi és társadalmi problémáik nagy sikerű írói feldolgozása Száraz György műve, a Történelem jelenidőben.

Klasszikusok egész sora lesz végre biztosan megszerezhető: Vörösmarty, iPétőfi, József Attila. Radnóti, Nagy László összes verse, egy Karinthy- és (fiataloknak szánt) Nagy Lajos-kötet (A három boltoskisasszony). A Költői jelenlét mai líráink kereszt,metszetét adja, a legnépszerűbb élő költőink egyikének, Ladányi Mihálynak összegyűjtött versei is élj útnak az olvasókhoz. Kapható lesz Szabó Magda két legjobb, s alighanem (legnépszerűbb műve. a Freskó és A szemlélők; Raffai Sarolta új regénye, egy női lélek történetei (Hazaita- láliás). Vészi Endre folytatja Angi Ve fa életútjának ábrázolását. Mai életünk sokszínű tükörképe Végh Antal szociográfiai és ri- portkötete: Mit ér az ember hit nélkül. Lesz még klasszikus angol történelmi regény (Bulwer- Lytton: Pompeji utolsó napjai), és deteíkitíVhistóri a (Chesterton), megrendelhető Csehov elbeszéléseinek gyűjteménye, és Joseph Heller új bestsellere (Isten tudja). Humor is akad: Darvas Szilárd és Paral egy-egy könyve, kapható valódi kémiförténet és állat-képeskönyv, nyelvtani, helyesírási és számítástechnikai mű, szakácskönyv és statisztika, A házasélet ABC-je és Az öregedés művészete, két könyv növényekről, két mű a zenéről, valamint Rubens regényes életrajza. Népkultúránk legősibb rétegeit tárja fel a néprajztudomány rég hozzáférhetetlen alapműve: Ipolyi Magyar mitológiája. Végezetül, de nem utoljára megjelenik egy.-egy könyv a mai erdélyi irodalomról és a bukovinai székelyek hányattatásairól.

És még nem ás említettem maridén művet — de hiszen a kör ismertetője, jelentkezési lapja minden népfnonttitkárságon, könyvtárban, s könyvesboltban átvehető. A tagsági díjat jövőre az első könyv átvételekor kell majd fizetni: 20 (azaz húsz) kemény forintokat —

Jó lenne, 'ha e Könyvbarát Kör valóban újfajta olvasókörökké szerveződnék: író—olvasó találkozók, könyvek fölötti eszmecserék, fórumok, viták, klubszerű baráti egy üt* tiétek alkalmaivá. Akikor lesz igazán — országszerte — megannyi élő körré az Országos Könyvbarát Kör. s így kapcsolódik igazán a létrehozó Hazafias Népfronthoz.

* Kristó Nagy István

mm®

■ wmmmmmmmmMmmmMmmmmmmmmmmmämmmmmmmmmmmmm

. SZ. LUKÁCS IMRE:

Asszonysorsok

pj

A ház előtt nagy a porta, fák hozzák gyümölcsüket nyaranként. Egyik kiszáradt, félrébb húzódott, aszottan, reménykedve nyújtja gyökereit a földbe. Szép napokra gondol.

Remény nélkül nem élhetnek a fák.

Az öregasszony kertjét ássák. Minden tavasszal a szomszéd család veti be felibe, jó emberek, boldogul velük.

— Nincs senkije?

— Ügy élek, mint az ujjam, egyedül. A fiam odamaradt a második világháborúban. Pedig akkor szabadult kőművesként, akkor ősszel. Mindjárt vitték katonának, soha se láttam többé.

A tyúkokat behajtja, kötőjébe törli a kezét. Ráér. A falon képek lógnak, hármukat látni, középen a katona. Rég volt. A háborúnak régen vége, begyógyultak a sebek is. Mégis, a háborúnak soha sincsen vége.

— Hosszú vonatok jöttek, álltunk a sínek mellett, jó hírt vártunk, apát, fiút, kinek, hogy adódott. Reménykedni kell a végtelenségig, én miért

_,ne reménykedhetnék? Minden anya szereti a fiát, életet ad neki, felneveli. Én is még mindig várom.

— Mindennapos lettem akoriban az állomásnál, reggel kimentem és vártam. Este a férjemmel együtt vártam. Évekig minden vonatot láttam, hitt vártam, bizonyosságot. Jaj, hányán elfordultak tő' lem, a fejükre mutogattak a hátam mögött, talán még gúnyolódtak is, hogy mindig, de mindig ott látnak, nem törődtem velük. Én nem tudtam másképpen elviselni az életemet. Az anyákat nem szabón megölni, ők hinni képesek a csodákban.

— A fiam bajtársa megkeresett. Azt mondta, hogy ne várjam, mert nincs kit várnom. De amikor megkérdeztem, hogy látta-e meghalni, akkor csak a fejét rázta, mert csak azt láthatta, hogy elesett mellette futás közben.

Erzsi néni faháncsot vesz elő, tintaceruzával írott üdvözlet rajta, olyan, mint egy levél. Katona- fia küldte.

— Még -mindig őrzi?

— Míg az uram élt, kettőnknek a terhe volt. Most már sokkal nehezebb. Hogy bírtam az egészet? Nincsen nap, hogy ne gondoljak rá, a szomszédok mondják is, hogy butaság, de az én dolgom az, hogy várjam, amíg élek. Erre jó az én életem, semmi másra. De már nem álmodok vele. Pedig az is jó volt, ha másnap sírtam egész nap is, de legalább láttam, még a hangját is hallottam álmomban.

— Egyszer meg ieestem a padlásfeljáróról, ösz- szetört a csontom, meggörbültem. Nem hagytam el magamat, nevélek malacot, tyúkokat, beosztással megélek a tsz-nyugdíjamból. Háztáji földemet' rokonok kapálják.

— Nem vagyok jó alvó, annyit forgolódok, amíg megvirrad, hogy ki se mondhatom. Elgondolom, mennyire másképpen is alakulhatott volna a sorsom, ha nem szól közbe a háború, azt is, miért pont én viselem a keresztjét, meg hogy egyáltalán minek vannak a háborúk, hogyan engedhetik meg ezt az emberek, ennyi pusztítást, ennyi vért, hát egyszer már el kellene dönteni, hogy ember az emberre nem emelhet fegyvert. Istenem, olyan egyszerűnek tűnik, és mégis lövöldöznek azóta is, ezen megáll az eszem, az én tanulatlan agyam nem fogja fel, miért lehet az embereket becsapni, háborúba kergetni, miért kell a fenyegetést, a félelmet terjeszteni, miért nem elég a gyász, a keserűség. A legnagyobb bűnnek én a háborút tartom, istenem, mi mindent megtennék ellene, még az életemet is odaadnám, azt se sajnálnám, és mégsem tudok ellene cselekedni semmit. Hát nem őrjítő ez?

Csak imádkozok és sáhajtozok: istenem, többé ne legyen háború... de vajon, meghallgat-e engem az Ür?

2.

Akihez bekopogok, özvegy Rima Györgyné, élete nagyobb részét bánatban éUe le. A tanya, a gyerekkor és a szegénység emlékei már megfakultak.

A fekete kendős öregasszony megtörli a széket, hellyel kínál. Arca csupa ránc. A töppedt ház özvegy Rimáméra hasonlít. A fia után járó nyugdíjból rakosgatta össze az árát.

— Hány osztályt járt?

— Nem jártam iskolába, soha nem tudtam, mi az a betű, a gyerekeim mutogatták néha, amikor már jutott arra is időm. Gondoltam, tanulni kellene, legalább a nevemet írjam le, mint más emberek szokták. Nem sikerült.

— Négy gyereket nevelni a semmiből, nem köny nyű mulatság, vizhordó, cseléd, szolgáló, mosónő, takarítónő voltam világéletemben. Nem bírtunk másként létezni, nyolc helyre voltam bejáró, nem értem rá a betűvetésre, csak gürcöltem megállás nélkül, inam szakadtáig. Nem érdekelt engem senki és semmi, csak ne éhezzenek a porontyaim, dolgoztam, meg újra kezdtem. Mi mindent megcsináltam egy kis ruházatért, használt cipőért, rongyért, még a húsomból is vágtam volna a gyerekeimnek, csak ne éhezzenek. Végül is útnak engedtem őket, és nem lettek hálátlanok. Pista sem, aki a termelőszövetkezetben dolgozott, és apja halála után családfenntartónak számított. Kedvéért tanultam meg az írást, olvasást, ötvenkét esztendős koromban.

— Mikor bevonult katonának, hajtogatta: ki ír nekem levelet, anyám? Rosszul esett az nekem, mert velem élt, s nem volt még menyasszonya sem. Tudtam, várja majd az itthoni híreket, hiányzik a szülői szó. Járták a környéket, kérdezgették, ki

próbálkozik a tanulással? Jelentkeztem. Nem haladt könnyen, elképzelheti azt, esténként egyenes vonalakat, görbe vonalakat húzgáltunk a papírra, betűvetést tanultunk, hangosan ejtettük a szavakat, mint a kisiskolások. Nehezebb volt az, mint a munka.

— Elküldtem az első írást, oldalnyira sikeredett, de ki-kihagytam a betűket. Minden héten írt az én drága jó fiam. Eleinte nem tudtam elolvasni, gyerekek segítettek, őket kértem meg az olvasásra. Megválaszoltam valamennyi levelét, ahogy a magamfajtától telik: jól vagyok, meg ilyenek.

Ceruzát vesz elő, kis darab papírt Lassan, óvatosan, egyenetlenül leírja: „kedves fiam”.

Többre nem telik az erejéből. Elébem tolja. Fekete kendője csücskével törölgeti szemealját. Sokáig csendben ülünk.

— Szabadságon járt itthon a drága jó fiam, legutoljára a civil ruhájáért. Azt mondtam neki, kisfiam, rossz világ van Pesten, nem jössz te haza sohase, ha most' elmész. Nem maradhatnál? Elrejtenélek én a keresők elől, senki meg nem találna. De nem tehette meg, nem olyan fiú volt, elutazott és hősi halált halt ötvenhatban.

— Nem ettem, nem ittam, csak sírtam és sírtam. A rádió mondta be a Pistám nevét, de nem hittem, nem akartam. Borzasztó volt. Három hónapig mindig ótottak, örökké orvossággal éltem. A szívem tönkrement, nem tudok semmit se csinálni, meg minek is?

— Pista páratlan jó fiam volt. Hóttig való nyugdijat kapok utána, jól megélek. Minden hónapban megkeresem a sírját, virágokat viszek, koszorút. Mikor először felmentem Budapestre, már eltemették. Szerettem volna látni, ha mellédűlök, akkor is.

özvegy Rima Györgyné papírzacskót hoz elő, ollóval vágja az erős cérnát, amivel összevarrta. Kitüntetések: „Rima István alhadnagy, a Vörös Csillag Érdemrend, a Munkás-Paraszt Hatalomért Emlékérem tulajdonosa”.

A tiszta szobába lépünk. Fényképek a falon...

TISZA-PARTI TÁBOR — TIZEDSZER