Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-21 / 170. szám

1988. július 21. • PETŐFI NÉPE ® 3

GYERMEKBALESETEK

Kinek a hibájából?

Kétségtelen, hogy a gyermekbalesetek többsége a kicsik hibájából következik be. Meggondolatlanul lépnek le a járdáról, figyelmen kívül hagyják a közlekedési szabályokat, gyakorlatilag ők maguk futnak a járművek alá. Ez azonban nem szolgálhat mentségül azoknak a felnőtt járművezetőknek, akik kis felnőtteknek tekintve a gyermekeket, olyan közlekedési kultúrát várnak el tőlük, akár a saját korosztálybeliektől.

Mindenekelőtt tudnunk kell, hogy a gyerekek másfajta értékítéletekkel rendelkeznek, mint a felnőttek: számukra más a lényeges és a lényegtelen. A felnőtt a tapasztalatait gyorsan összerendezve, reálisan méri fel a helyzeteket, és azoknak megfelelően tud viselkedni. A gyermek képtelen átlátni azokat a bonyolult szituációkat, amellyel nap mint nap szembetalálja magát az utcai forgalomban. Számára fontosabb az utcára gurult labda, vagy a túloldalon váratlanul megpillantott barát, mint a közlekedési lámpák, vagy a száguldó autók. Csakis a célt látja. Viselkedését a vágyai irányítják.

Hosszú és türelmet igénylő feladat megtanítani a gyermeket arra, hogy egy adott helyzetben valójában mi a lényeges és mi nem az. Ám a gyerekek sokszor a legnagyobb elővigyázatosság ellenére sem képesek észlelni a veszélyt. Képtelenek például felmérni egy száguldó autó sebességét. Mindent más szemszögből látnak, mint a felnőttek. A közlekedésben önállósuló gyerekek magassága gyakran alig haladja meg az egy métert, s ebből a

szemmagasságból nehéz feladat áttekinteni a terepet.

A közlekedésre való nevelés egyik legfontosabb szempontja megtanítani a gyermeket a veszélyes mozzanatok felismerésére. A másik, megtanítani őket érzelmeik és indulataik ellenőrzésére. A legtöbb gyermekbaleset ugyanis éppen a gyermekek szélsőséges indulati és érzelmi életével függ össze.

A gyermektől már az óvodáskorban megkívánható, hogy korlátozott mértékben ugyan, de önállóan tudjon közlekedni! Azonban semmiképpen ne kezdjük úgy az önállóságra szoktatást, hogy a markába nyomunk egy tízest, hogy szaladjon le egy újságért, vagy vásároljon magának egy fagyit.

Az önálló közlekedésre szoktatást fokozatosan kell elkezdeni. A közös séták alkalmával, az óvodába menet vagy hazafelé mindig beszéljük meg vele, hogy egy adott szituációban mit miért teszünk, s hívjuk fel a figyelmét a leselkedő veszélyekre is. A szülői magatartás szolgál első példaként arra, hogyan kell közlekedni! A sietős anyuka, aki cinkosan összekacsintva a gyerekkel csak azért is nekilódul, noha a lámpa már sárgát, vagy netán pirosat mutat, nem igen jár elöl jó példával, s vélhetően hiába prédikál majd ezek után kisgyermekének a közlekedési lámpa figyelembevételének a szükségességéről. A gyermek mindig a látottakon tanul. Hasznos, ha a kisgyermekkel egyazon helyre mindig ugyanazon az útvonalon járunk, így könnyebb az önálló közlekedésre szoktatni. Az első

néhány alkalommal mindig kövessük egy darabig, s ne csupán önmagunk megnyugtatásául, hanem azért is, hogy ha elbizonytalanodik, legyen kihez visszafutnia.

A kisiskolás már könnyebben átlátja a bonyolultabb közlekedési helyzeteket, ám mivel még mindig erőteljesebb az önkéntelen figyelme, mint az irányított: inkább a feltűnő, az érdekes érdekli. Annyira azonban már ebben a korban is megtaníthatok a gyermekek, hogy a gépkocsik márkajelzése mellett figyeljenek a közlekedési lámpákra is, átkelésnél igazodjanak a felnőttekhez. A közlekedési szabályok felismerését is ne felejtsük el „honorálni”.

A kisiskolást már erősebben hajtja a megismerés, a kalandozás vágya. S ha mindehhez még egy görkorcsolya vagy egy bicikli is járul, egyre nagyobb lesz a távolság, amit megtesz a szülői háztól. A kerékpárral rendelkező gyermeket csak akkor engedjük el egyedül, ha már ura a kerékpárnak, és alaposan ismeri a közlekedési szabályokat.

Soha nem lehet elég korán elkezdeni a gyermeket a közlekedésre oktatni. Iskolákban, művelődési házban sok helyütt rendeznek közlekedési tanfolyamokat, s számos helyen van már KRESZ-park is. Ne legyünk restek ellátogatni gyermekünkkel ezekre a helyekre sem.

Ugyanakkor nem lehet eléggé hangsúlyozni a gépjárművezetők felelősségét. Mivel áttekintőképességük, figyelmi koncentrációjuk, felelősségtudatuk nagyobb mint a gyermekeké, reflexeik pontosabbak és gyorsabbak mint az övék, és végül is ők ülnek a biztonságot nyújtó gépkocsi fémkarosszériája mögött, elsősorban az ő kötelességük óvni a gyermekek testi épségét.

Döntött a Legfelsőbb Bíróság

Elbocsátható-e az ingerült ápolónő?

Munkaügyi vitákban több iránymutatóul szolgáló törvényességi határozatot hozott a Legfelsőbb Bíróság.

Kínos jelenet játszódott le egy vidéki kórházban. Az egyik segédápolónőnek nem tetszett a szakképzett nővér megjegyzése, ezért haragjában a kezében lévő tálcát, amely gyógyszerekkel volt megrakva, a földhöz csapta. A hangos csörömpölésre a betegek is felfigyeltek. A történtek miatt az ápolónőnek felmondtak, de az a határozat hatálytalanításáért a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult.

— Tíz éve dolgozom a kórházban, ebből három éve azon az osztályon, ahol most vagyok — adta elő. — Belátom, súlyos hibát követtem el, de nagyon megbántam. Munkahelyi konfliktusom és családi okok miatt any- nyira feldúlt állapotba kerültem, hogy nem tudtam magamon uralkodni. Eddig soha nem volt ellenem kifogás, szorgalmasan dolgoztam. Emiatt az egyetlen eset miatt nem lehet azt állítani — amit a felmondólevél —, hogy munkám ellátására alkalmatlan vagyok.

A kórházi döntőbizottság megállapította: azon az osztályon, ahol az eset történt, a munkahelyi légkör rossz. Tehát az ápolónőt nem kell elbocsátani, legfeljebb fegyelmi büntetésül más osztályra helyezni. Ezért a bizottság a felmondást érvénytelenítette.

A határozat ellen a kórház a munkaügyi bírósághoz fordult, de annak is az volt az álláspontja, mint a kórházi döntőbizottságnak, és elutasító ítéletet hozott. Az ez ellen emelt törvényességi óvásra a Legfelsőbb Bíróság egyebek közt a következőket mondta ki:

— A munkaviszony felmondásának elengedhetetlen követelménye azoknak a tényeknek, illetve körülményeknek megjelölése, amelyekből következik, hogy a dolgozó munkájára miért nincs többé szükség. Az alkalmasság, vagy alkalmatlanság elbírálásának kérdésében figyelembe kell venni a munkáltató feladatait, céljait, a dolgozó személyiségét. Csak ezek ismeretében lehet megnyugtató, megalapozott és jogszerű döntést hozni. A kórház indoka az volt, hogy nem kíván olyan személyt foglalkoztatni, aki indulatain nem tud uralkodni, és a betegek előtt az elvárható emberi magatartást tanúsítani. A perben azonban nincs tisztázva, hogy a konfliktusnak mi volt az előzménye. Ki volt a vita kezdeményezője, a két nővér hogyan viselkedett egymással szemben, milyen kifejezéseket használtak, az elbocsátott ápolónő miért vesztette el önuralmát. Ezért elsősorban őt kell meghallgatni, továbbá mindazokat, akiknek a jelenetről tudomásuk van. Csak a tények minden részletre kiterjedő ismeretében szabad állást foglalni abban a kérdésben: a történtekből lehet-e azt a következtetést levonni, hogy az ápolónő egészségügyi munkakör ellátására alkalmatlan.

A munkaszerződést nem lehet önkényesen megváltoztatni

Egy építőipari vállalatnál történt átszervezés alkalmával az egyik építésvezető gépészmérnökkel közölték: munkakörét megszüntetik, és havi ezer forinttal kisebb alapbérrel épületgépész lesz. A mérnök ehhez nem járult hozzá, és a munkaügyi döntőbizottsághoz fordult, amely azzal az indokolással, hogy munkaköre megszűnt, tehát a vállalat intézkedése nem ütközött akadályba, elutasította. Ezek után a munkaügyi bíróságon pert indított. A bíróság kimondta: az intézkedés tulajdonképpen átirányítás volt, de a vállalat a munkaszerződést közös megegyezés nélkül módosította, amihez nem volt joga. Ezért a mérnököt korábbi fizetése illeti meg. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvásra az ügy a Legfelsőbb Bíróság elé került.

Tévedett a munkaügyi bíróság, amikor a vállalat egyoldalú intézkedését átirányításnak minősítette — hangzik a határozat. — Az átirányításnak — rendkívüli körülményeket kivéve — az is feltétele, hogy három hónapnál hosszabb ideig nem tarthat, és eltelte után a dolgozót eredeti munkakörébe vissza kell helyezni. Ebben az ügyben a vállalatnak nem átirányítás volt a célja; tulajdonképpen a munka- szerződést egyoldalúan módosította, amire pedig a Munka Törvénykönyve értelmében lehetősége nem volt, tehát törvénysértést követett el. Ezért ezt az intézkedését, valamint az áthelyezésre vonatkozó határozatát hatályon kívül kellett helyezni, és a vállalatot kötelezni, hogy a mérnöknek az időközben eltelt időre a havi ezer forint kiesett munkabért fizesse meg. Ameny- nyiben a vállalat és a mérnök a továbbiakra nem tud megegyezni, nincs akadálya annak, hogy az átszervezésre tekintettel, munkaviszonyát megszüntessék.

H. E.

HÁROMSZÁZHA TV AN EG YMILLIÓS CÉL TÁ MO GA TÁSSA L

Középiskolai fejlesztések

1990-ig várható Bács-Kisfcun megyei középiskoláiban a demográfiai hullám tetőzése, ami azit jelenti, hogy a mostani 19 ezer 700-as tanulólétszám mintegy négyezerrel fog emelkedni. Nem véletlen tehát, hogy a VII. ötéves tervidőszak kiemelt feladata a középiskolai tártérem. fejlesztés.

A felvételeinken bemutatott iskolaépítések mellett Kiskunfélegyházán emeletráépítéssel — hat tanteremmel — bővül a 608- as Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. Magasföldszintes, te- tőtér-ibeépítéses épületbe kerül ugyancsak Félegyházán a Móra Ferenc gimnázium hat új tanterme. Az átadást 1988 júniusára tervezik. Szintén bővül a kiskunfélegyházi Varga Jenő Közgazdasági Szakközép Iskola, mégpedig négy tanteremmel. A kiset Az első ütemben tíz tanteremmel bővül a bajai 609-es Számú Ipari Szakmunkásképző Intézet. A kivitelezést a Bajai Építő- és Epítőanyagipari Vállalat végzi. A régi mellé épülő új épület az 1987/88-as tanévre készül el.

kunhalasi Általános Művelődési Központ harmadik ütemében étterem, nyelvi labor, és hat ‘középiskolai célú osztályterem épül. A kivitelezést a második félévben kezdik. Baján, a Német Nemzetiségi Nevelési Központból a

VII. ötéves tervidőszakban elkészül egy nyolctantermes gimnázium és a tornaterem. Az 1989/ 90-es tanévkezdésre bővítik a kiskőrösi Petőfi Sándor Gimnáziumot is négy tanteremmel. Mindezekhez a fejlesztésekhez a megyei tanács 361 millió forintos céltámogatást ad.

• 1985-ben vásárolta meg a Kiskunhalasi Városi Tanács a Dutép munkásszállóját. Az épületből szakmunkás-kollégium lesz, valamint ugyanitt hat normál és két kisméretű tantermet is kialakítanak kiszolgálóhelyiségekkel

együtt. A kivitelező költségvetési üzem már januárban hozzálátott a munkához, várhatóan szeptemberre elkészülnek a 618-as Ipari szakmunkásképző új tantermei.

|

(Tóth

Sándor

felvételei)

• Jelenleg a kalocsai 619-es Számú Ipari Szakmunkás- képző Intézet nyolc új tantermének szerkezetszerelési munkáiról tudósíthatunk. A Dutép verseny- tárgyaláson *• vállalkozott az épület és ,a közművek elkészítésére. az egyéb munkálatokat a helyi költségvetési üzem végzi.

• A kecskeméti 12 tantermes Egészségügyi Szakiskola és Szakközépiskola, valamint a 214 férőhelyes kollégium kivitelezője vállalta, hogy a létesítményt július 20-a és augusztus 15-e között kéthetenként, szakaszosan átadja. Ez előnyös a takarítás, költözködés és berendezés szempontjából. Az oktatási szárny kivitelezése jó ütemben halad, azonban a kollégium készültségi foka jelenleg 70—75 százalékos. Csak rendkívül nagy erőfeszítések árán, jól szervezett munka mellett készülhet el a kollégiumi szárny határidőre.

ART BUCHWALD:

Egymillió dolláros családi ház

AT agy izgalom volt a ± Y környékünkön a múlt héten. Eladásra kínálunk egy házat: ez volt az első, amelyért több mint egymillió dollárt kértek.

A környékünkön a családi házak többsége a negyvenes, és az ötvenes években épült, és áruk eredetileg 30 000— 50 000 dollár volt. Idővel nőtt az értékük, de álmában sem gondolta senki, hogy bármelyiket valaha is több mint egymillióért fogják árulni.

Trembling, aki a hírt hozta, kijelentette: „Tudtam, hogy valaki elöbb-utóbb átlépi a milliós határt, de nem gondoltam volna, hogy az éppen Ed Hurwitz lesz".

— Elhinni sem tudom, hogy Hurwitz egymilliót kér a sufnijáért. Nem hiszem, hogy 10 évvel ezelőtt 63 000 dollárnál

többet fizetett volna érte.

• • •

— Láttam a hirdetést a reggeli újsápban. Így hangzott: „Történelmi minibirtok Washington egyik legelőkelőbb negyedében. Soha vissza nem térő alkalom igényes család számára, ha nem akármilyen lakást, hanem valódi szép otthont akar. Ara 1 400 000 dollár. A svéd nagykövetség közelében".

— Ez vicc — mondtam. — Biztos, hogy vicc.

— Igen? Nézd meg a rengeteg parkoló kocsit a házzal szemben.

Kíváncsiságból elhatároztuk, hogy átmegyünk Hurwitz. hoz. Az utcában végig való. ban Mercedes-Benzek, BMW-k, Jaguárok, Lincolnok és sofőr vezette Cadillacek parkoltak.

Bundás hölgyek álltak sort, várva, hogy bejussanak, és Hurwitz a ház adatait ismertető sokszorosított lapot osztott szét a várakozók között. A lapon többek között ez állt: „Antik világítóberendezés, bár az alagsorban, korszerű könyvtár eredeti díszítéssel, és a legmodernebb mosókonyha".

— Mekkora tömeg — álmél- kodtam.

— Engem is meglepett — válaszolta —, de az ingatlanügynököm nem csodálkozott. O mindjárt megmondta, hogy csak úgy lehet az olcsó alkalmi vételekre vadászókat távol tartani, is a felső tízezer tagjait idevonzani, ha több mint egymillió dollárt kérünk a házért.

— Nem csalódnak, amikor meglátják a házat?

— Ügy látszik, nem — válaszolta Hurwitz. — Ügy gon. dolják, ha több mint egymilliót kérnek egy házért, bizonyára sok benne a rejtett érték. Azonfelül akik ilyen árat tudnak fizetni, úgyis ki akarják rámolni az egész épületet, és még egymilliót költenek rá, hogy „lakályos" legyen. A ház egyik nagy vonzereje, hogy mindent kidobhatnak belőle, anélkül, hogy bűntudatuk lenne miatta.

• • •

Hurwitz bevezetett minket.

— Még ki sem festetted — jegyeztem meg szemrehányóan.

— Minek? Aki megveszi, úgyis átfesti. A nők szeme felcsillan, amikor meglátják, és alig várják, hogy elhívják lakberendezőjüket. Most, hogy egymillióért árulom a házat, tapasztalataimból leszűrtem, minél kevesebbet nyújt az ember, annál több esélye van rá, hogy megveszik, amit kínál.

Kimentünk a konyhába. Egy 1960-as gáztűzhely, egy 1970-es hűtőszekrény, egy összevagdalt faasztal és két szék állt benne, valamint egy fűszertartó polc, amelyet Hurwitz egy áruházból kapott ajándékba.

— Elbűvölő — áradozott az egyik nő a másiknak. — Ilyen konyhát már sehol sem látni.

— Alom — replikázott lelkendezve a másik nő. — Egészen újonnan rendezheted be, mindent kihajigálhatsz belőle.

• • •

Amikor visszamentünk a nappaliba, így ámuldoztam:

— El sem hinném, ha nem saját szememmel látnám. Az embereknek valósággal cső. rog a nyála, hogy megvásárolják ezt a vityillót.

Hurwitz meg volt sértve. — Lehet, hogy neked vityilló, de azoknak, akik idejöttek, ez az álmuk, amelyért egész életükben dolgoztak.

— De várj csak — mondta Trembling. — Ha 1 400 000-ret kapsz ezért a rozoga viskóért, a mi házainkat a környéken felértékeli az adóhivatal, és fizethetünk majd a te jó üzleted miatt.

— Igazán nem tehetek róla

— mondta Hurwitz. — Eredetileg 100 000 dollárt kértem a házért, de a kutyának sem kellett. Most, hogy egymilliót kérek, lerohantak a vevők.

(Fordította: Köller Ágnes)