Petőfi Népe, 1986. július (41. évfolyam, 153-179. szám)

1986-07-18 / 168. szám

1986. július 18. • PETŐFI NÉPE ® 5 ] TUDOMÁNY • TECHNIKA [ AZ ÖRÖKMOZGÓNAK ADMINISZTRÁCIÓ A NEVE (V.) Ki vagyunk téve az időjárásnak • Tizenhat tartály, tizenhat műszer — a kontroli- növények vízellátásának bázisa. Fekete László, az obszervatórium vezetője beállítja a napi kezdő­szintet. • Balra: Kádár Ferenc talajmintát vesz, Boronkay Józsefné a feljegyzéseket vezeti. Naponta közöljük a hírrovat­ban a kecskeméti és a bajai ag­rometeorológiai jelentést: közép­hőmérséklet, az előző napi ma­ximum és minimum, mennyi a sokéves átlag, a napsütéses órák száma, csapadék, légnyomás, süllyed-e vagy emelkedik ... * * * Háztáji méretű, 90 négyzetmé­teres paceliák. Mindegyiknek a közepén „kádak” vannak. Négy négyzetméteres tartályok. Azok­ból annyi vizet kap a növény, amennyire szüksége van, s csak mérni kell: mennyit „ivott”. Annyi az ideális vízfelvétele! A mérés és a kádak vízzel való el­látása egy föld alá süllyesztett műszeriházból történik. Az Országos Meteorológiai Szolgálat kecskeméti agrometeo­rológiai obszervatóriumában 16 ilyen parcella van. Mindegyik­ben más növény, főleg zöldség­félék. A tenyésziidő alatt mind­végig — amíg csak be nem áll­nak a fagyok — mérnek. A napi időjárás legapróbb változását is követi a növények viselkedése. Nemcsak a nedvességfelvétel változik, hanem a növekedés, a virágzás, a termés alakulása, még a növény színe is. A ve­szélyeztetettség szintén az idő függvénye: a gombabetegségek megjelenése, a permetezés iránti igény. /Vagy a permetezés lehe­tősége változik a hőmérséklettel, a páratartalommal, a széllel... Rendszeresen mérik a „káda­kat” körülvevő talaj állapotát is. Akár az olaj kutatóik, lefúrnak és talajmintákat vesznek. Kézi erő­vel csinálják. Tíz centiméteren­ként haladnak lefelé egészen egyméteres mélységig. Értékes adatok tízezrei gyűlnek kora tavasztól késő ősziig. Megbízható támpontot adnának a gyakorlat­nak, a termelők számára. Télviz idején nekiülnek majd a kuta­tók. s aprólékosan kiértékelik, A jövő számára dolgoznak, alapöt szolgáltatva az akkori döntések­hez. Erről meg van győződve Feke­te László, az obszervatórium matematikus vezetője. Noha leg­inkább csak a szomszédos ku­tatóintézet tart számot a mun­kájukra. Épp a kutatóintézel egykori vezetője, Mészöly Gyula akadémikus sürgette az obszer­vatórium létrehozását 1959-ben. — Az utóbbi másfél évtized­ben még rosszabbodott is a ■helyzet — mondja Fekete Lász­ló —. ha tekintetbe veszem, hogy a kertészeti főiskolán heti tananyag volt az agrometeoro­lógia, most meg négy óra egy félévben. Az is csak az elsősök­nek, pedig ők nem láthatják annyira a hasznát, hiszen még a kertészetet sem tanulták meg. — Hogyan állunk az idén, annyi rossz év után? — Július 11-ig 279,9 milMmé- ter csapadék hullott, ami az 535 milliméteres itteni átlagnak szinte hajszálra időarányos ré­sze. Nem is volna baj, ha négy esztendei aszály után tavaly- nem lett volna már 500 milli­méter az adósság. Csaknem egy egész évi mennyiség! így mesz- sza vagyunk az ideális állapot­tól, ami a talaj vízbefogadó-ké­pességének 70 százaléka volna. A júniusi esők után is csak 100 milliméter a talaj felső egymé­teres rétegében a víztartalom. Legalább kétszer ennyi kellene. * • • Öt agrometeorológiai obszer­vatórium van az országban. Az első a marton/vásári volt, azután a kecskeméti, s van Szarvason, Nyíregyházán és Zalaegerszegen is (a bajai nem obszervatórium, hanem szinoptikus észlelő _ és körzeti gyűjtőhely, rangjára nézve főállomás). Mindegyik obszervatóriumnak más a pro­filja, Szarvason például az öntö­zés időjárási körülményeivel foglalkoznak.- Nálunk a zöldség a „profil”. Az obszervatórium három tu- dománvos munkatársának be­számolási kötelezettsége van: ta­A HÓNAP PORTRÉJA Egy volt a nagy nemzedékből Fekete Mihály, a legendás hí­rű magyar matematikusgenerá­ció jeles tagja. Száz éve. 1886. július 19-én született Zenién. 1909-ben dok­torált a budapesti Tudomány­egyetemen, majd egy évet töltött Göttingenben Edmund Landau mellett. Itthon Beke Manó ta­nársegéde lett az egyetemen, megismerkedett Fejér Lipóttal, és mindinkább a matematikai analízis problémái jelé jordult. Ilyen pályakezdés ellenére elő­menetele megakadt, és másfél évtizeden át itthon mellőzik, ki­rekesztik a tudományból. A Nagymező utcai polgári iskolá­ban tanít a háború éveiben. 1919-ben kinevezik ugyan gim­náziumi tanárnak, de a követ­kező évben megfosztják állásá­tól. és kitiltják az egyetemről is, ahol magántanárként díjazás nélkül előadásokat tart. Kizár­ják az Eötvös Loránd Társaság­ból is. Héjjas Iván szerint: „túl sok a kommunista barátja”. Ismerte és tanította Neumann Jánost. akivel később közös munkájuk jelent meg. A tudo­mányos körökben a határokon túl is számon tartották. Itthon azonban éveken át a Phönix biz­tosítónál volt matematikus, míg­nem 1925-től a Pesti Izraelita Hitközösség reálgimnáziumában taníthatott újra. 1928-ban két egyetemre is hív­ták: a litvániai Kovnóba és a ieruzsálemi Hebrew University- re. Már egy év múlva profesz- szora lett a Hebrew-nak, és ki­nevezték az egyetem matemati­kai intézetének vezetőjévé. 1935— 36-ban dékán, 1945-től 1948-ig rektor. 1955-ben, 69 évesen vo­nult nyugdíjba, ekkor megkapta az Egzakt Tudományok Izraeli Díját. Magyarországra 1937-ig több­ször hazalátogatott. Sokat uta­zott. Ismert és tisztelt résztve­vője volt matematikai konferen­ciáknak. szemináriumoknak. Ki­váló kutatási eredménye a függ­vénytanban a transfinit átmérő felfedezése és az abszolút szum- mabilitás elméleti alapjainak kidolgozása. íróasztala mellett érte a halál, 1957-ben, miközben egy Helsin­kiben tartandó függvénytant konferenciára készült, mulmányokban, közleményekben, előadásokon összegzik tapaszta­lataikat. Feltétel, hogy új ered­mény legyen a téma. Az idén az őszi fagyokról, a talajhőmérsék­let alakulásáról és a talajpoten- ciálról (ami az optimális termő­hely kiválasztásánál fontos) ké­szülnek dolgozatok. * Fekete Lászlónak az imént említett optimizmusát alátá­masztja, hogy másutt jobban számítanak már a meteorológiai szolgálat segítségére. Egy hétre szóló előrejelzéseket tudnak ad­ni a szerződő gazdaságoknak a növényápoláshoz, a fertőzések el­hárításához. Ezek úgynevezett célprognózisok. 80—85 százalé­kos gyakorisággal beválnak. * * * Nyíregyházán történt. Az egyik napon két vagon, a másikon négyszáz jött megrakodva a kon­zervgyárba a mezőgazdasági üze­mekből. Így képtelenség folyama­tosan termelni. Ma csak azzal a gazdasággal kötnek szerződést, amelyik vál­lalja, hogy azt, ott, és akkor vet, ahogyan előírják néki. A gyár kutatóintézetekkel és a meteoro­lógiai szolgálattal karöltve kidol­gozta az úgynevezett komplex in­tegrált számítógépes irányítási rendszert, Ez eddig a legszoro­sabb együttműködése az agrome­teorológiának a termeléssel. Az­óta a hatvani és a békéscsabai konzervgyár is ezen a -módon dolgozik. * * * Kétszázöt éve, 1781. november elsején kezdődtek meg Magyar- országon, a budai egyetem csil­lagdájában a meteorológiai ész­lelések. Csak egy évvel koráb­ban alakult az a 36 állomásból álló európai hálózat, amelynek Buda volt a legtávolabbi észle­lőhelye. Több mint száz éve már annak is, hogy megalakult 1870- ben az országos meteorológiai intézet. Az igazi fejlődést azon­ban századunk utolsó harmada hozta meg a meteorológiai mű­holdakkal és a nagyteljesítmé­nyű számítógépek munkába állí- tásával. A legtöbb hasznot a népgazda­ság ágazatai között a mezőgaz­daság húzhatná ebből a fejlődés­ből. Megelőzve az ipart, az épí­tőket, a közlekedést, az energia- és a vízgazdálkodást. De a mező- gazdaság még a végén van a sornak. M. L. Júliusban történt tó ixSmm 1.25 éve. 1861. július 31-én Hagyta Jóvá a Helytartótanács a Salgótarjá­ni Szent István Kőszénbánya Rt. ala­pítását. Ez volt a nógrádi nagyüze­mi szénbányászat kezdete. Az alig kétezer lakosú salgó-Tarján 1-ett a központ, amely gyors fejlődésnek in­dult, különösen a Pest—Hatvan—Sal­gótarján—Losonc vasútvonal elkészül­tétől. * ?5 éve, íail. Július 19-én óriási szen­zációt keltett Székely Mihály gépész- mérnök céltávrepülése a Bécs mel­letti Wiener Neustadtból Budapestre. Szinte napra két évvel azután, hogy Blériot átrepülte a La Manche-csa­tornát, ez figyelmet érdemlő teljesít­mény volt. Székely kora reggeltől négy részletben tette meg az utat, és koromsötétben szállt le Rákosmezőn, valósággal az ünneplő tömeg karjai­ba. Néhány nap múlva vissza is re­pülőgépen Indult, s akkor két napig tartott az út. • 1011 Júliusában alakult meg a Ma­gyar királyi Ipari Kísérleti és Anyag- vizsgáló Intézet. * Székely Mihály teljesítményével el­lentétben már semmiféle szenzációt nem keltett negyedszázada. 1961. jú­lius 27—30. között Vass Géza és uta­sa, Guy Davis újságíró 7.1 óra 5 per­ces Időtartamrepülése vitorlázógép­pel Honoluluban. Ez a világ leghosz- szabb repülése motor nélkül, de a Nemzetközi Repülő Szövetség nem Is­meri el világrekordnak. Az Ilyen hosz- szú repülésekhez nem kell különö­sebb tudás, viszont veszélyt jelent az embertelen fáradtság, a szervezet ki­merülése. Ezért már korábban töröl­ték az időtartamrepüléseket a re­kordlistáról, így az utolsó hivatalos világcsúcs csaknem húsz órával ke­vesebb Vass Géza teljesítményénél. A munka még senkit sem tett tönkre Röpke negyedszázad alatt csaknem egymil­lióval nőtt Magyarországon az adminisztratív állományúak létszáma, miközben az aktív ke­resők tábora több mint egymillióval megcsap­pant. Íróasztal-ország lettünk tehát? A kérdés legfeljebb frappáns, de nem érinti a mélyebb lényeget: mennyire hatékonyak a kiépült apparátusok, segítségére vannak-e a meghozandó döntésnek, képesek-e az elem­zésre, vesznek-e le terhet a vezetés válláról. e Sendula Tibor, a tíz­szeresen ki­váló Bácsal­mási Álla­mi Gazda­ság igazga­tója. CB- láncot kel­lett kiépíte­niük. Eget célzó grafikonok Válaszért a Bácsalmási Állami Gazdaság igazgatóját, Sendula Tibort kerestem föl. Ő, mielőtt a tárgyra tértünk volna, karonfo- gott, és átikísért a tanácskozóte­rembe, ahol a falon egy csomó grafikon lógott. 1975: 339 millió forint az ösz- szes termelési érték, 1266 a lét­szám, 20 millió a nyereség. 1985: 806 millió forint az ösz- szes termelési érték, 1091 a lét­szám, 105 millió a nyereség. Az egy főre jutó vállalati ered­mény ugyanebben az időben 15 800-ról 96 100 forintra nőtt. A dolgozók keresete megduplá­zódott (volt 33 661 Ft, lett 67 000). A nyereségrészesedés 1750-ről 7574 forintra nőtt. Van mit nézni a grafikonokon. No de milyen is lehetne egy tíz­szeres kiváló vállalat grafikonja, ha nem ilyen? A bácsalmásiak az ország állami gazdaságai kö­zül hatodiknál „rosszabbak” so­ha nem voltak, kaptak már ter­melési nagydíjat, elnyerték a nemzetközi munkaverseny élen­járó vállalata címet. (Érdemes — csak úgy mellesleg — megjegyez­ni,' hogy valamikor a hatvanas években ezt a céget szanálni kel­lett.) Akik aratnak és akik ellenőriznek — Mennyire tud a döntések előkészítésében támaszkodni szak­embereire? — Jó, kialakult, összeszokott szakgárdánk van. Legtöbbjük itt is kezdte: aki tehetséges, lehe­tőséget kap az előrelépésre. Eb- bőt az az előny is származik, hogy a saját nevelésű vezetők el­kötelezették a cég iránt, mely­nek szemmel látható eredménye a gazdaság jelenlegi helyzete. Lelkiismeretesen, hivatásszerű­en dolgoznak a jól képzett em­berek — hatvanöt mérnökünk van — és ezzel talán már vála­szoltam is a kérdésére: a gárda nélkül nem lennénk itt. Hozzá kell tennem még valamit, amit ugyan egy nyugati menedzsertől hallottam, de ránk is érvényes. Azt mondta: sikerük titka, hogy meg tudták magukat óvni attól a bűvölettől, hogy a feladatokkal arányosan a létszámot is növel­jék. Ezt én is. aláírhatom, hiszen tény: ha két embert fölveszek, nem lesz dupla akkora a teljesít­mény. — Éppen elegen vannak, vagy többen? — A létszámgrafikonokból ki­olvasható, hogy nagyobb felada­tot ma hatékonyabban kevesebb ember old meg. Gyakorlatilag azonban csak a fizikai dolgozók, száma csökkent, az ügyviteli al­kalmazottaké ugyanannyi, mint volt, a kutatóké pedig nőtt, hi­szen az egész napraforgó-rend­szert saját magunk csináljuk. A fizikaiak számának apadása jó jel, mögötte technológiai korsze­rűsítés van: ma kevesebben, de gépekkel fölszerelve több , mun­kát végeznek, mint tíz éve. Ez persze nem jelenti azt, hogy nin­csenek olyanok, akikre szerintem nincs szükség. Vannak, ám al­kalmazásukat hatásági jogsza­bályok írják elő, amiket előbb végre kell hajtani, és csak utá­na lehet vitatni. Hadd jegyez­zem meg mégis: elgondolkozta­tó, hogy, például nálunk 10—12 embér arat összesen, ám egy el­lenőrzés résztvevői legalább két­szer annyian vannak... Ezzel azt is akarom mondani, hogy bár a gazdaságirányítás reformja so­rán lényeges változások következ­tek be, nőtt a vállalati önállóság, de a reform például a hatósági szinten nem érződik. Ott — és itt — Létszámcsökkentést tartana indokoltnak? — Hadd válaszoljak úgy: az improduktív szféra nagy. A ter­melésnek konvenciók, elavult előírások szabnak gátat. Én be­jártam a világot, és azt láttam, hogy például a farmok ipari hát­tere nem is hasonlítható a miénk­hez. Nekik elég fölemelni a tele­font, és megrendelni egy gépet. Nekünk egyrészt nem mindig jön vonal, másrészt olyan gép, ami kellene, sokszor nincs, ezért ma­gunk vagyunk kénytelenek le­gyártani. Le is gyártjuk, nem akármilyen minőségben: a fejő­karusszelt saját embereink építet­ték — és szerintem e korszerű gépnek szerepe van abban, hogy tehenészetünk ma is az egyik legnyereségesebb ágazata a gaz­daságnak. Két év alatt 30 milliót invesztáltunk bele, most nekilát­tunk az üszőtelep 12 milliós re­konstrukciójának is. De végső soron magunk végezzük az ag­rotechnikai kutatásokat is, mint­hogy készen nem kaptunk meg­bízható eredményeket. Iparszerű- en anélkül nem lehet sikerre számítani, tehát meg kellett ol­danunk a problémát. — A vezető időnként nem­csak irányítani kényszerül, ha­nem reprezentálni is. ön hogyan oldja meg ezt a problémát? — Nem könnyen. A társadal­mi funkcióimat igyekeztem ra­cionalizálni — több volt, ahány ujj van a két kezemen —. és szétosztottam a helyetteseim kö­zött: a közgazdasági helyettesem ugyanúgy képviseli a céget, mint én. A városi pártbizottság vég­rehajtó bizottságának vagyok tagja — ez fontos pozíció, amire megfelelő időt szánok. Aztán per­sze vannak ügyek, amelyekben személyesen kell képviselnem a gazdaságot. Sokszor kell Buda­pestre menni, ez autóval oda- vissza már nyolcórás műszak. Van aztán olyan nap is, amikor 1öbb a meghívóval jelzett, úgy­nevezett fontos esemény,' ahány vezető a cégnél van ... Nem Mohamed megy a hegyhez — Ügy veszem ki a szavaiból, hogy nem szívleli az értekezlete­ket. — Vannak dolgok, amiket csak közös megbeszélésen lehet elintéző., ezek ellen egy szavam sincs. De mikor csak azért hív­nak gyűlésre, mert ezzel ki le­het pipálni egy ügyet — hát azt nem szeretem. Bácsalmás földraj­zi helyzete ráadásul még meg is nehezíti a jelenlétet, mindenho­vá hosszú az utazás, és úgy lát­szik, még mindig előfordul, hogy a hegyet viszik a Mohamedhez, azaz bennünket, távoli embere­ket rángatnak, ahelyett hogy az egy szem előadó tisztelne meg jövetelével sók hozzánk hasonló messzeségben élő céget, szakem­bert. Számolja ki, hogy mennyi­be kerül csak elmenni valahová és visszajönni! — Telefonálni olcsóbb lenne, az biztos ... — Gyakorlatilag működéskép­telenné váltunk, és azok lennénk a mai napig, ha nem építettünk volna ki egy külön vonalat Sze­geddel, ezen a vonalon közvet­len tárcsázással bárkit hívhatunk, aki benne van a rendszerben. Ugyanilyen okok miatt építettük ki a CB-láncot is — mondhatni nagyon olcsón, alig egy millióért — 26 készülék az egész gazdasá­got behálózza, megóvja az em­bert a fölösleges szaladgálástól, az egyes üzemek közvetlenül tájé­kozódhatnak a többiek gondjai­ról. A vezető alkothasson — Kétszer hívtam önt, mire sikerült megbeszélnünk ezt a ta­lálkozást. Nagyon elfoglalt? — Eléggé, de nem panaszko­dom: aki sokat dolgozik, hosszú életű ember, és a munka még senkit sem tett tönkre. Föltéve, ha nem fölösleges, és értelmetlen dolgokra kell időt pazarolni. — Megfizetik? Elégedett? — Az anyagi elismerés a csa­lád számára fontos, ettől függ, mit tudok nyújtani nekik. Hadd mondjam azt: nincsenek igazi problémáim e tekintetben. A ve­zető elismerésének a fizetés azon­ban csak egyik része. A másik: alkothasson, bontakoztathassa ki, valósíthassa meg elképzeléseit — ezeknek a sikerétől függ aztán a megítélése. Én személy szerint elésedettnek mondhatom magam. Következik: Csak bizottságot ne! Ballal József Pályázat után — megvalósítás előtt Tavaly decemberben négy szervezet: a Magyar Posta, a Technová Ipari Innovációs Alap, a Hír­adástechnikai Tudományos Egyesület, valamint a MTESZ Szakértői Irodája közösen pályázatot hir­detett A hazai távközlés fejlesztéséért címmel. A pályázat eredményhirdetésére nemrégen került sor a MTESZ Kossuth téri székházában. Mint azt dr. Valter Ferenc, a Magyar Posta el­nökhelyettese, a bíráló bizottság elnöke a pályáza­tot értékelve elmondta, a kiírók elégedettek az eredménnyel, mivel a szóbanforgó nemes versen­gés elérte alapvető célját: segítette a magyar táv­közlés egyes területein a továbblépés lehetőségei­nek megteremtését. Ugyanis az a 61 javaslat — eb­ből öt formai okok miatt nem felelt meg a kiírás feltételeinek —, amely a bírálók elé került, egy sor olyan újdonságot tartalmazott, ami szakmai szempontból is feltétlenül figyelemreméltó. Többek között volt olyan, amelyben kidolgozták a már meglevő, illetve építendő konténerközpontok kapacitásának megduplázását, hogy az adott terü­let telefonhálózatát újabb konténerközpont telepí­tése nélkül is meg lehessen majd oldani. De a hoz­záértő műszaki szakemberek terveztek olyan be­rendezést is, amely korszerű eszközökkel oldja meg a posta díjelszámolási reklamációs gondjait. Nevezetesen: alkalmas a felefon-előfizetők által kezdeményezett hívások folyamatos regisztrálására, és reklamáció esetén a megfigyelés eredményét elő­fizetőnként külön lapon áttekinthetően csoportosít­va megjeleníteni. Ezenkívül érkezett olyan megoldásra is javaslat, amely a szakértők körében jólismert, úgynevezett PCM-vonalkoncentrátort fejleszti tovább. A beren­dezés telepítése lehetővé tenné az előfizetői kábel többszörös kihasználását. Sőt, alkalmazásával meg lehetne oldani a viszonylag távoli települések be­kapcsolását — mégpedig gazdaságosan — a hagyo­mányos központok országos hálózatába. Emellett akadt a pályázatok között világviszonylatban is egyedülálló műszaki megoldás, mint például az az új elven működő lineáris mikrofon, amely a ha­gyományos szénmikrofonokat helyettesítheti a te­lefonkészülékekben úgy, hogy a szénmikrofonok főbb alkatrészeit is fel lehet használni előállítása­kor, és hazai alapanyagokból készíthető el. Elő­nye még, hogy a mechanikai hatásoknak jól el­lenáll, és hangminősége jobb a szénmikrofonénál. Cs. S. \

Next

/
Thumbnails
Contents