Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-11 / 136. szám
» 1986. június 11. • PETŐFI NÉPE 0 3 MINDEN TIZEDIK KISGYERMEK ÍGY SZÜLETIK Vita a császármetszésről — ellenvélemények nélkül Kiskunhalason, a Semmelweis kórházbatn találkoztak nemrégiben * Magyar Nőorvos Társaság Dél-Magyarországi Szakcsoportjának tagjai, hogy elmondják véleményüket, közzétegyék tapasztalataikat a tanácskozás egyetlen témájáról, a császármetszésről. A forró hangulatú eszmecsere után beszélgettünk a szakcsoport elnökével, a Szegedi Orvostudományi Egyetem női klinikájának igazgatójával, dr. Sas Mihály professzorral. — Professzor úr, mi indokolta a témaválasztást? — Időnként felmerül annak a szükségessége, hogy felülvizsgáljunk egy-egy műtéti beavatkozást, ismertessük egymással a velük kapcsolatos saját eredményeinket. A császármetszés igen gyakori műtét a szülészetben, világviszonylatban az utóbbi időben túlságosan is gyakori. A gyermekszülés e nem természetes módjának alkalmazásával kapcsolatos álláspontokban kívántunk a tanácskozáson összhangot teremteni. — Sikerült egységesen állást foglalni? — Magam is meglepődtem, mennyire egyöntetű ebben a részt vevő négy megye — Békés, Csong- rád, Szolnok és Bács-Kiskun — szakorvosainak véleménye. Ami tömören úgy fogalmazható meg: csakis akkor szabad császármetszést végezni, ha ez feltétlenül szükséges, akkor viszont kell, méghozzá időben felkészülve rá. — Bocsásson meg, a laikus számára ez annyira természetes, hogy felvetődik a kérdés: miért kell — mit lehet —ezen vitatkozni? — Á dolog nem ilyen egyszerű. Mint az egyik hozzászólásban is elhangzott: az orvosok néha „elébe mennek a bajnak”, ha a természetes szülésnél komplikációk gyaníthatok. Mert ha valami tragédia történik, könnyen megvádolhatják őket azzal: műtéti beavatkozással elkerülhető lett volna ... Ez a „biztos, ami biztos” vélekedés több kárt okozhat, mint amennyit használ — anyának és gyermekének egyaránt. De még egyszer mondom: a statisztikai adatokkal alátámasztott előadások alapján Dél- Magyarország egyetlen szülészetén sem tartják elfogadhatónak ezt a „védekező” magatartást. — Vagyis az, hogy körülbelül minden tizedik magyar csecsemő császármetszéssel , jön ma a világra, nem túl riasztó arány? — Nem, bár ez a szám hazánkban is csaknem kétszerese most a tíz évvel ezelőttinek. Ennél sokkal nagyobb arányban csökkent viszont ezzel párhuzamosan a perinatális (születés körüli) elhalálozások száma, ami a fejlődő diagnosztikai eljárások mellett az időben elvégzett, szükséges műtéteknek is köszönhető. Azt is hallhatta: a fejlett ipari országokban sok helyütt a szülések 20—30 százaléka császár- metszéssel történik, sőt van, ahol eléri a 40 százalékot. Ennek ott anyagi okai is vannak: a komolyabb orvosi beavatkozásért, hosszabb kórházi kezelésért több fizetség is jár ... Főleg, ha ugyanott gyógyítják majd az esetleges fellépő szövődményeket is. — Milyen veszélyekkel jár ez a műtét? £n több „császá- ros” kismamától hallottam, legszívesebben újra így szülnének: végig aludva az „egészet”, minden fájdalom nélkül ... — Valószínűleg ők a szerencsésebbek közül kerültek ki. Az is természetes lehet ugyanis a laikusnak, hogy minden operáció kockázattal jár. Egy egyszerű vakbélműtét is. Ebben az esetben láz, hashártyagyulladás, illetve az altatás kellemetlen utóhatásai fenyegetik a beteget közvetlenül. De f^pnáll a veszélye annak is, hogy a legközelebbi szülés szintén csak császármetszéssel történhet, és meddővé is válhat a nő. Éppen ezért, nagyon meg kell gondolni az első ilyen beavatkozást! — Végezetül engedjen meg egy látszólag ide nem tartozó kérdést, ön is bizonyára tapasztalja, sok megyénkbeli kismama zarándokol el városukba, hogy a szegedi klinikán szülje meg gyermekét. Kritika ez megyei * kórházaink, szülőotthonaink iránt, vagy csak „a más kertje mindig zöldebb”? — Bizton mondhatom, hogy az utóbbiról van szó. Nem fogja elhinni. Szegedről meg sokan járnak Bács-Kiskunba, Békésbe szülni... Ezt a lehetőséget nem is szabad elvenni a kismamáktól, ha megnyugtatja őket (tév)hitük: biztos ott kapják a legjobb ellátást, amit választottak. Klinikánkon évente kétszer kapunk összegzést az egész országban folyó szülészeti munkáról, annak minőségéről, eredményeiről. Ezekben a jelentésekben a megyék között Bács-Kiskun nem csak nevének kezdőbetűje miatt van mindig az elsők között... Szabó Klára TISZTELIK FALUSZERTE A tócsái önkéntes rendőr TOMPA: Javultak a közművelődés feltételei A népesség fokozatosan csökkent az elmúlt öt esztendőben Tompán, az elhalálozások növekedési üteme sajnos meghaladta a születésekét. Ami pedig a lakosság foglalkozás szerinti összetételének alakulását Illeti: kisebb lett a mezőgazdaságban és a kereskedelemben dolgozók száma, s ezzel együtt növekedett az Ingázóké. A nagyközség lakóinak számottevő hányada foglalkozik állattenyésztéssel és zöldségtermesztéssel. Mindezeket szem előtt kell tartaniuk a helyt közművelődés szervezőinek, irányítóinak. 1982-ben, a művelődési ház és a könyvtár összevonásával egységes irányítású közművelődési intézményt hoztak létre Tompán is. Ez a helyi közművelődés bázisa, mely szoros együttmunkálko- dást valósított meg az általános Iskolával; koordinálja teendőit a tanáccsal, a település üzemeivel, a tömegszervezetekkel, valamint a nagyközség sportmozgalmát Irányító vezetőkkel. A tanács az utóbbi öt esztendőben Jelentős anyagiakat fordított a művelődési központ épületének karbantartására, technikai színvonalának javítására. Két esztendővel ezelőtt az épület központi fűtését, tavaly pedig a villanyhálózatát újították fel. Az Intézmény a szükséges felkészültséggel rendelkező közművelődési Irányítót ma Is nélkülözni kényszerül. A nagyközség könyvtára megfelelő segítséget nyújt az általános Iskolai oktatáshoz. Több sikeres iró-olvasó találkozót és rendhagyó Irodalmi órát szerveztek a gyermekek részére, a a nemzetiségi hagyományok ápolása is rendszeres, figyelmet érdemlő a nagyközségben. A jövőben még Inkább szorgalmazzák a gazdasági szervekkel való tartalmas, hasznos együttműködés szélesítését. A művelődési házat és a könyvtárat a helyi termelőüzemek az utóbbi öt évben ösz- szesen 85 ezer forinttal támo- eatták. SüdI Bertalan Bócsán, ebben az alig kétezer lakosú községben a legkisebbeket leszámítva talán nincs olyan ember, aki ne ismerné Balázs Ferenc önkéntes rendőrt. Nemcsak azért, mert itt született, itt nőtt fel, hanem mert különös tapintattal és figyelemmel foglalkozik a település lakóinak ügyesbajos dolgaival. Munkája a Szőlősikert Szakszövetkezethez köti, ahol mezőgazdasági őr. Elsőrendű feladata a szövetkezeti tulajdont károsító cselekmények megelőzése, felderítése és az együttműködés a rendőri szervekkel. Emellett a községbeli két önkéntes rendőri csoport egyikének a vezetője, immár 16 éve. „Nem kis büszkeséggel mondhatom, hogy kifejezetten jó a kapcsolatom a legfiatalabbaktól a legidősebbekig mindenkivel. Pedig egy részükkel szemben már többször is „intézkedtem”. De mindig igyekeztem megmagyarázni, hogy ezt nem bosszúból vagy ellenszenvből teszem, hanem mert ez a kötelességem. Talán az emberséges, udvarias bánásmódnak is köszönhetem, hogy nem haragszanak rám azok sem, akiknek a zsebéből ilyen módon „pénzt vettem ki”. Igazából el sem tudom különíteni az önkéntes rendőri munkámat a mezőőritől. Hiszen járom a területet, be-benézek a tanyákra. Jólesik a többnyire idős, magukra maradt embereknek az érdeklődés. Nemrégiben történt az egyik elöregedett tanyán, hogy az egyedül élő nénivel beszélgetve különös keserűséget éreztem a hangján. Majd mondta is: — Jaj, Ferikém, hamarosan itt az este, sötétedéskor le kell feküdnöm, mert nincs petróleumom. Másnap, amikor vittem neki világítanivalót, talán boldogabb volt, mint ha villanyt vezettem volna be a házába. Ahol csak tudok, igyekszem segíteni. Ha kell, orvost hívok, ha szükséges, elintézem a kisebb be4 vásárlásokat. Valahogy „rám- szoktak” q.z emberek. Nem csak az önkéntes rendőrt látják bennem. Mert nem lehet kicsinek vagy nagynak minősíteni a problémájúikat, hiszen mindenki számára a saját gondja a legnagyobb. Ha pedig hajnali 2 órakor van szükség rám, akkor kelek föd. Sokszor még családi ügyekbe is be kell avatkoznom, persze nagyon óvatosan teszem, nehogy valami más bajt csináljak. Ám, ha gyerekek veszélyeztetését látom, határozottan cselekszem. Amikor katona voltam a bajai határőröknél, akkor ivódott belém az igazgatási, rendészeti munka szeretete. A vonatellenőrzéseknél .igen sok igazolvány került a kezembe, s persze foglalkoznom kellett a mögöttük lévő emberekkel is. A leszerelés után igen jó barátságba kerültem a bócsai körzeti megbízottal. Sajnos, ő fiatalon meghalt. A temetésén fogadtam meg, hogy legalább azon a szinten megtartom a közbiztonságot, mint ahogy ő tette. Azonnal jelentkeztem rendőri felvételre, de az orvosi vizsgálat után kénytelen voltam belátni, hogy soha sem lehetek hivatásos rendőr. Végül is az önkéntes segítői munkát választottam. Jó érzés számomra, hogy a lakosság igen nagy része az intézkedéseimet ugyanúgy fogadja, mintha egyenruhás lennék. Persze ehhez az kell, hogy az mindig megalapozott, határozott és kellően udvarias legyen. A munkám és az önkéntes rendőri csoportvezetői feladatom mellett tagja Vagyok a helyi tanácsnak és a végrehajtó bizottságnak, s nem utolsósorban a szövetkezetem vezetőségének. Ezekben a funkciókban is emberekkel foglalkozom, s úgy gondolom, tisztességgel. Hiszen az én becsületemet úgyis ők mérik meg.” Tuza Béla Élőállat- és hússzállítmányok a közös piaci országokba A Terimpex szállításai az elmúlt napokban meggyorsultak a közös piaci országokba. Az embargó feloldása után a magyar külkereskedelmi vállalat megbízta partnereit az élőállatok, illetve a húskészítmények berakásával; hűtővagonokban illetve kamionokban indították útnak az exporttételeket. Az NSZK-ba 10 kamion élő bárányt adtak el, a szállítmány már megérkezett a megrendelőhöz. Bzzel egyidőben az olasz partner 18 vagon vágott nyulat vásárolt; három vágóhídról küldték külföldre a jó minőségű, részben a háztáji termelőktől felvásárolt nyúlhúst. A darabolt húsok exportja is fellendült. Tíz vagon áru vasúti kocsikban hagyta el az országot, a címzett: az NSZK, Belgium és Anglia. Mintegy 20 vagon vágott baromfi is elkelt az elmúlt napokban. A kiszállított mennyiség egyelőre jóval alatta marad a júniusban szokásos napi átlagnak. A piac fokozatos fellendülésére számít azonban a Terimpex június második felében. Javít majd a helyzeten, ha Franciaországba is megindulhatnak a szállítmányok. Egyelőre erre nincsen lehetőség. A Terimpex közlése szerint ugyanis a francia hatóságok késlekednek a szállítási igazolás hivatalos szövegének kiadásával. Márpedig enélkül az export- szállítmányt elindítani nem lehet. A közös piaci embargó feloldását nem követte hasonló intézkedés egyes közel-keleti országokban. Szaúd-Arábia és Ku- vait egyelőre még nem jelezte, hogy a Terimpex megkezdheti a magyar termékek értékesítését. A Bábolnai Mezőgazdasági Kombinát is összeállította az első nagyobb exporttételt. Száz tonna vágott kakast értékesítenek az NSZK-ban és Franciaországban. A szállítmány rövidesen útnak indul. Infrastruktúra Amikor két esztendeje az országos település- és területfejlesztési irányelvek kidolgozásához a megyékben az Ottani „szűk keresztmetszetek” iránt érdeklődtek, szinte egyöntetűen az infrastruktúra elmaradottságára panaszkodtak. Hált, igen: aíkármerre járunk, szemben találjuk magunkat az ivóvíz-szolgáltatás, a szennyvízelvezetés, a közlekedés, az energiaellátás, no és a telefonhelyzet problémáival. Ügy tűnik, hogy a nagy késéssel felismert lemaradások bepótlására nem volt elegendő a néhány utóbbi esztendő, ami alatt nagy eszközöket csoportosítottak e célokra. 1980 és 1984 között több mint 400 ezer lakást kapcsoltak be a közműves vízellátásba, 100 kilométerrel hosszabbították az árvízi töltéseket; 14 százalékkal emelték a fő- és mellék- telefonvonalakat, 10 százalékkal a lakosság energiafelhasználását. Mindezzel azonban távolról sem simultak el a nagy feszültségek, amit jelez, hogy a magyar lakosság 17 százaléka .ma még nem jut vezetékes ivóvízhez, 610 kistelepülésen nem találni egészséges ivóvizet. A népesség 2,4 százalékának otthont -adó 800 törpefaluban a legelemibb infrastruktúra ás hiányzik. Az országban a 430 ezer te- lefonigénylőf nagy többsége is vidéken szeretne készülékhez jutni. Ismert, hogy nem utolsósorban a díjemelés miatt csökkentek a távolsági személyi utazások, a szárnyvonalak megszüntetése itt is — ott is nehezíti a hely- változtatást az embereknek. Várakozás helyett váltást Az ilyen hiányok nemcsak ma jelentenek gondot a lakosságnak. Hosszú ideje tapasztalhatjuk, hogy azok a térségek fejlődnek gyorsabban, ahol kedvezőbb az infrastrukturális háttér. A jó ivóvíz, az aszfaltozott út, a telefon vonzza az ipart, a termelőhelyeken képződött tőkéből azután jut az életkörülmények további fejlesztésére is. Ahol viszont nincs, ami az ipart odacsalogatná, ott talán a jövő kilátásai is bizonytalanabbak. Ezért igyékszünk arányosabban elosztani az ország területén a termelőerőket, de a célt, a beruházásra fordítható szűkebb pénzeszközök ■miatt, nehezen érhetjük el. A szakemberek mégsem tartják elegendőnek a várakozást, váltást sürgetnek az Infrastruktúrát érintő szemléletmódban, a tervezőmunkában egyaránt. ' / Mit jelent ez? Az infrastruktúra termelőágazat mögötti tartománya a gazdaságnak és az életnek, ez azonban nem jelent valamiféle „mögöttes” területet. Termelő infrastruktúra nélkül nem létezhetne ipar, szolgáltatás nélkül pedig elképzelhetetlen a modern emberi lét. Ma már teljesen nyilvánvaló, milyen népgazdasági károk keletkeznek a lassú szállításból, a hírközlés elmaradottságából, de mérhető az a kár is, amely egyes térségek „isten háta mögötti” helyzetéből adódik: különösen az elnéptelenedés, meg a kevésbé felszerelt városok felduzzadása — súlyosabb következményekkel is járhat. Joggal élhetünk a gyanúperrel: az infrastruktúra fejlesztésére ki nem adott pénz később sem lesz elegendő a problémák megoldására. Szemléletes példával: azt eldönthetem, hogy építek-e utat, vagy nemn. Ha nem, a költségeket meg nem spórolhatom, a rosszabb és hosszabb utakon több üzemanyag fogy, 's az állam gépkocsijai iS hamarabb tönkremennek. Lehetőség a települések kezében Az infrastruktúra fontosságát becsülő gondolkodásmód ma még nem nevezhető általánosnak még a tervező intézményeknél sem — mutatnak rá a szakemberek. Tapasztalataikat megtoldva kijelentik: a mai hiányokhoz nemcsak az ország gazdasági adottságai vezettek, hanem elvi, szemléleti hibák is. Például a hierarchikus irányítás korábbi gyakorlata és merevsége vezetett az ipar túl- , koncentrálódásához, egyes területek elárvu- lásához, a sugaras közlekedési hálózat kialakulásához. A szűkén értelmezett termeléscentrikus fejlesztésnek köszönhető, hogy a létesített nem csekély számú új telefonok többsége közéleti előfizetők birtokába került. Ebiből következik, haladást érhetünk el, ha minél inkább decentralizáljuk a fejlesztésre szánt eszközöket, az emberre és az ő környezetének kulturáltságára fordított pénzt egyként kezeljük a termelési beruházásokkal. Bármilyen furcsa is, másmilyen társadalmi struktúrákkal az infrastruktúra is növelhető. Ezt bizonyítják azok az újítások, amelyek a járások megszűnésével tulajdonképpen a települések kezébe adták a fejlesztési lehetőségeket. A helyi tanácsok VII. ötéves tervei komoly szolgáltatási beruházásokat tartalmaznak, központi helyen kezelik az ivóvíz biztosítását, a szennyvíz elvezetését, az egészségügyet és a vendégfogadást. A megyei tanácsok e fontos feladatokhoz még céltámogatást is adnak. Gyakori a tanácsok társulása is a régió általános problémáinak megoldásához. Budapesten az egyes kerületek közötti arányos fejlesztést biztosítja a „fejkvóta”, ami annyit jelent: a költségvetési támogatást a lakosság száma után adják. Az ilyen és hasonló újítások hozzásegítenek ahhoz, hogy a rendelkezésre álló szerényebb eszközökből többet „ledolgozhassanak” a periféria elmaradásából. Nem szabad megállni A területi különbségek csökkentéséből csakúgy, mint a helyi infrastruktúra gyarapításából eddig is dicséretes módon (kivette részét a lakosság. 300 millió forint gyűlt össze országszerte a kis városok gázellátásának biztosítására. A vízműtársulásba bevont települések száma több száz. Ezek már új, rugalmas módszerek, alkalmasak arra, hogy felkeltsék a lakosság érdeklődését. Az emberek — úgy látszik — sehol sem akarnak kibékülni a helyzettel, készek áldozni is önmagukért, nagyobb kényelmükért. Amíg egy hely is van, ahová a csecsemőnek .palackokban (kell a vizet vinni, vagy ahol gondot okoz az orvosért telefonálni, addig nem szabad megállni az infrastruktúra fejlesztésében, a hozzá szükséges szellemi, emberi és anyagi források feltárásában. Komomik Ferenc 1985-ben az ország konvertibilis bevételeinek 5,9 százaléka származott a turizmusból. Nem kis összeggel, mintegy 350 ezer dollárral járult ehhez a kiskunfélegyházi Lenin Tsz kezelésében lévő Bugac- puszta. A termelőszövetkezet alaptevékenységei mellett felfutóban van az idegenforgalmi ágazat, amely nemcsak vendéglátásból, hanem fogatlótenyésztésből, a hazai szürkemarha-állo-< mány génbank jellegű fenntartásából és összkomfortos tanyák bérbeadásából is áll. Természetes tehát, hogy a szőlőtől a virágig minden megtermelt áru közvetlen értékesítéssel szolgálja ennek az ágazatnak az érdekeit — így ebben az évben 30 millió forint körüli árbevétel várható. A folyamatos fejlődést új befektetésekkel, ésszerű bővítéssel érik el. A Duna—Tisza közi Idegenforgalmi Bizottság rendszeres támogatást ad a költségek egy részének csökkentéséhez. A Pusztatourist, mint a téesz legnagyobb partnere, a híres csárda bérbeadója, a vendégszervezésben visz jelentős szerepet, míg a Pegazus Tours az üdülőtanyák kihasználásában nyújt segítséget. Ettől az évtől a 15 tanyát bármelyik bel- és külföjdi utazási iroda közvetlenül is bérbe veheti. Terveik a kisvasút jobb kihasználását, a minőségi turizmus igényeinek minél jobb kielégítését. 0 Ismerkedés. (Kép és szöveg: Straszer András) Hagyomány és megújulás • A sziUjtartású magy&rszürkemarha-állomány. k
