Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-10 / 135. szám
QQzdQ/QQpolitikQ > munko y teljc/ilmcnyck y « PETŐFI NÉPE 1986 június 1«. ALKOTÓ ÉRTELMISÉG Megszállottság nélkül nem megy Dr. Urban Andrásnak, a Kertészeti Egyetem Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete tudományos igazgatóhelyettesének szakmai életrajza, tulajdonképpen rövid. A fiatal agrárkutató-generációra jellemző pályaívet futott be. Tizennyolc esztendeje szerzett diplomát a Kertészeti Egyetemen, ahol ailiig egyéves termelői munka után állást is vállalt. A ranglétrán az egyetemi adjunktusi státuszig jutott. Időközben megszerezte a, második, közgazdász diplomáját, és summa cum laude doktorált. Dolgozatának címe: Az állami gazdaságok szőlő- és bortermelésének költség- és jövedelemviszonyai. Június 9-én délelőtt ismét nagy próbatétel előtt állt, ugyanis ekkor védte meg kandidátusi értekezését. Ennek témája a magyarországi vörös bot készítés fejlesztése. Kisfáiban, az intézet központjában beszélgettünk lehe- tőségieikről. elképzeléseikről. — Az Intézet átszervezése során egyrészt Budapestről Kecskemétre került a központ, másrészt megváltak Jó néhány, korábban saját kezelésben lévő vidéki állomástól. On ezután került ide. Milyennek találja most az itt végzendő munka feltételeit? — Az MSZMP KB Tudomány- pcDitikai Bizottságának határozata 1982-ben szülétek. A távolabbi körzetekben lévő állomásainkat átvették a környékbeli nagy- gazdaságok. Az indok és az elképzelés szerintem elfogadható volt: csökkenteni az intézet költségvetési terhét, s azt is remélték, így a kutatási eredmények hamarabb gyakorlattá válhatnak. Három év távlatából vizsgálva mindebből az intézet és szerintem az ország szőlőkutatása is — vesztesként ikerült ki. Veszélybe sodródtak a 10—15. évre szóló tartam ki sér 1 et e k. Az „úi gazdák” kevés kivétellel — helyükben én is ezt csinálnám — az olyan kutatásokat finanszírozzák, amelyek náluk, jobb esetben térségükben, hama : forilnittermedővé válhatnak. — így az intézet magára maradt? — Nem. Gyorsan kerestünk és találtunk kiutat, A kisfái mellett megmaradt, a miiklós- és a Ikato- natelepi állomásunk. Megpróbáltunk lie rendezkedni az Alföldön kívüli 14 történelmi borvidéken. Termelő üzemekkel építettünk ki kapcsolatot, hogy csak néhányat emVtsek, ilyen a nagyrédei Szőlőikért, a markazi tsz, vagy a Balatonbogláni Mezőgazdaságii Kernt' nát. Emellett az egész országban szerződéses kutatómunkákat folytatunk, így mondhatom, mindenütt elit vagyunk. Egy saját tulajdonban lévő, dombvidék! áléi Dr. Urban András: — Sajnos, az adminisztráció a kutatásra is használható időmet köti le. lomás viszont nagyon hiányzik. Azt hiszem, nem kell bővebben magyarázni, hogy az Alföldön nem tudunk fagyérzékeny fajtákat vizsgálni. — Megváltozott a kutatásra fordítható anyagi eszközök „szétosztásának" módja Is. Pályázatok elbírálása után jutnak központi forráshoz ... — Ez jó és okos gondolat volt. Átgondolt tervezésre kényszerít. Kevésbé járhat a kutató a fellegekben. Hátránya ennek a rendszernek. hogy az ágazati fejlesztésre fordítható összeg így szét- forgácsolódhat. Idén például az Országos Tudományos Kutatási Alaphoz csaknem négyezer pályázat futott be. Jó, ha minden negyediket elfogadják. Az intézet ide ötöst, küldött. Ezenkívül más helyekre további huszonöt pályázatot nyújtottunk be. Anomáliát teremt az iisi, hogy a hetedik ötéves tervidőszak alatt elvégzendő kutatások ikoneepcióját tavaly le kellett adni. A pontos tervet május végéig juttattuk el az illetékesekhez. A pályázatok végleges elbírálása után a tényleges munkához csak szeptemberben, októberben foghatunk. — Korábbi oktatói munkája után hogyan érzi magát az Igazgató- helyettesi székben? — Az oktatást nagyon szeretem. Nem dicsekvésképpen mondom, de nagyon büszke vagyok rá, hegy két alkalommal én voltam az egyetemen a diákok által választott „magister optimus”, a legkedvesebb tanár. Továbbra is óraadó vagyok. Egy éve költöztünk Kecskemétre, ilyenkor, ahogy mondani szokás, az úi seprő jól seper. Ezért is többet kell dolgoznom, másrészt az litt folyó munka áttekintése sem egyszerű. Ha egy átlagos hetet veszünk, akkor két napot vidéken töltök, partnereknél, társintézeteknél tárgyalok. Szakiirodaiam forgatására és saját kutatásra az időm 10—15 százalékát tudom fordítani. A többi a tág értelemben vett adminisztrációé. Országos szinten küzdünk a bürokrácia ellen, tapasztalataim szerint meglehetősen kis hatékonysággal. — Hallhatnék valamit személye« terveiről? — Egyelőre kevés a napi tíz— tizenkét óra munka. De ehhez a pályához egyfajta megszállottság kell. Remélgm, rövid időn belül feltornázhatom a kutatásra fordított időmet huszonöt—harminc százalékra. Tovább szeretném folytatni a korábban megkezdett borszűrési folyamaitiviizsgálatai- mat. Ebben a témában elbírálás alatt van egy szabadalmam, új típusú italok létrehozásával is foglalkozom. Ügy tűnik, exportképes termék llesz. Ezenkívül szeretném a nagydoktori dolgozatomat is elkészíteni. Ha mindezt mái fél évtizeden belül meg tudom valósítani, azt hiszem, elégedett leszek. A letelepedés, az otthoov- teremtés egy családos embernek nem egyszerű. Két pici gyermekünk van, a nagyobbik ötéves, ö még visszaemlegeti a pesti kertes házat. De már Kecskeméten, is otthon érzi magát, mert a minap a Balatoniról jövet az utazást unva így kérdezte: „Mikor érünk már haza ?” Czauner Péter H lip KÜLÖNLEGES HULLADÉK—KÜLÖNLEGES ÓVATOSSÁG Mi lesz veled ciánsalak? Mennyi bosszúságot tud okozni, ha a fali konnektorba nem jó a kislámpa, vagy a magnó villásdugója, a kerékpár abroncsán lötyög a gumi, a levélpapír nagyobb mint a boríték, és így tovább. Mindnyájan találkozunk a. mindennapi életben azzal, hogy valahol valaki eltért a szabványtól. Jóllehet a szabvány szótól sokan idegenkednek, holmi uniformizálást éreznek mögötte — a modern világban aligha lehetnénk meg nélküle. Sőt: már a régebbi korokban is szükségét látták. Talán a legrégibb ismert „szabvány” a római utak mérete: egységesen 11 méter szélesnek kellett lenniük, hogy az — ugyancsak egységes kerékszélességű — kocsik elférjenek és még előzni is tudjanak rajtuk. A középkori nagy tengeri hatalmak pedig gyorsan megtanulták: csatába csak olyan hajókkal szabad menni, amelyeken az árbocok és más fontos alkatrészek azonos méretűek, és sérülés esetén könnyen cserélhetők. Magyar film japán gépbe Később békésebb célokat szolgált a szabvány. S ahogyan a kereskedelem világméretűvé vált, egyre nagyobb szükség lett arra, hogy a különböző országokban készült iparcikkek másutt is használhatók, azaz eladhatók legyenek. Ezért lehet — például — a szovjet gyártmányú gépkocsikra osztrák vagy francia gumit felrakni, a japán fényképezőgépbe magyar filmet fűzni — és a sort folytathatnánk. S ezért van sok terméken a két betű: MSZ, ami magyar szabványt jelent. Egy sor élelmiszeren és használati cikken is ott áll a jelzés, ami — az esetek nagy részében — nemcsak a méretet, hanem elsősorban a minőséget garantálja. A szabvány jelzését ugyanis csak olyan termékekre szabad rátenni, amelyek megfelelnék a szabványminőség előírásainak. Vagyis: élelmiszernél például meghatározza a szabvány, hogy mennyi zsír, szárazanyag, cukor lehet benne, illetve kötelezően benne kell lennie. Még nagyobb a szabvány jelentősége az iparcikkeknél. Korábban — 1968 előtt — nagyon sok volt a szabvány, a vállalatok kötelesek voltak ezeket megtartani. A gazdaság- irányítás reformja azonban nagyobb szabadságot hozott a vállalatoknak, ehhez tartozott az is, hogy a szabványok 80 százalékát „disz- pozitív”-vá tették, azaz lehetőséget adtak arra, hogy a gyártó és a vásárló előzetesen az állami szabványtól eltérő minőségben állapodhasson meg. Csakhogy ezt — félreértve az intézkedés lényegét — sók vállalatnál úgy értelmezték, hogy csak a fennmaradt 20 százaléknál kötelező a szabvány, a többi árucikknél figyelembe sem kell venni azt. Szigorú előírások S mert a szabvány nem csupán írott mulaszt, hanem annak meg nem tartását büntetni is lehet (sőt kell!), a szabályozás következett 1975-ben, majd pedig 1979-ben. Bár tovább szűkült azoknak a szabványoknak a száma, amelyek megtartása hatóságilag kötelező (ilyenek például az egészségvédelem, a környezet- és munkavédelem és a fogyasztók alapvető érdekeinek védelméhez szükséges szabványok), viszont szigorú előírásokban rögzítették, mit is értsünk az imént említett alapvető érdekek fogalmán. Hogy még véletlenül se keletkezhessen félreértés, útmutatóval adott segítséget a gyártóknak és fogyasztóknak a Magyar Szabványügyi Hivatal. A szabvány egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy a világ a technika és a tudomány fejlődésével igyekszik lépést tartani. Ez természetesen nem könnyű, bár a tapasztalatokat nemzetközi méretekben is gyűjtik és hasznosítják. Magyarország a Nemzetközi Szabványügyi Szervezetnek 1946-os megalakulása óta tagja (angol nevének rövidítése ISO), a szabványosítással is foglalkozó Nemzetközi Elektronikai Bizottságnak (IEC) pedig 1923 óta. Ezek lényegesen újabb, de semmivel sem kevésbé fontos a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága, amely — természetesen kezdettől fogva Magyarország részvételével — 1962 óta működik. S hogy világszerte mekkora jelentőséget tulajdonítanak a szabványosításnak, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságában kormánymegbízottak tárgyalják meg időről időre a szabványosítás kérdéseit. Nem lehet örökérvényű Nemrégiben 98 szakterületre készítettek szabványosítási tervtanulmányokat a Magyar Szabványügyi Hivatal szakemberei. Ezekben azt vizsgálják, hogy milyen az egyes termék- csoportok szerepe a népgazdaságban, milyen a korszerűsége, bel- és külkereskedelmi jelentősége —, s hogy a fejlesztésben és értékesítésben milyen változások várhatók. Mert a szabvány nem lehet örökérvényű. Időnként a szabványügyi hivatalban meg- • vizsgálják a szabványok korszerűségét, és ha szükséges, módosítják, korszerűsítik. Ezt a módszert átvette a KGST Szabványügyi Állandó Bizottsága, és átvették a nemzetközi szabványügyi szervezetek is. Az élet új meg új feladatokat állít a szabványügyi szakértők elé. Most például külön gondot okoz, hogy az utóbbi években megnőtt hazánkban a magániparosok és -kereskedők száma. Közülük sokan foglalkoznak új termékek előállításával — és ezen belül forgalomba kerülhetnek veszélyt okozó termékek is, ha nem nyújt ezek ellen kellő védelmet többek között a szabvány is. Most dolgoznak a szabványügyi hivatalban az ide vonatkozó szabványok kidolgozásán. Végső cél a jó minőség Segítenek a fogyasztók, a vásárlók is a szabványügyieknek, hiszen ők találkoznak közvetlenül a forgalomba hozott termékekkel, s nemegyszer a szabványoktól eltérőekkel is. Ezekről számol be időnként a mintegy 1500 főnyi aktívahálózat, amelyet a Fogyasztók Szabványosítási Fóruma néven hoztak létre. A fórumnak néhány személyes titkársága működik a szabványügyi hivatalban, ők összesítik a beérkező észrevételeket és az aktívák által kiadott kérdőívek válaszait. Mindezt nem azért, hogy több legyen a szabvány, hanem —, hogy több legyen a minden kritikát elbíró, a magasra emelt — szabványmércének megfelelő áru. V. E. % é Befalazott ablakú, lakatra zárt épület áll a kecskeméti reszelőgyár udvarán, az egyik félreeső sarokban. A dolgozók közül, akinek nem muszáj, nem megy a raktárépület közelébe. Itt tárolják ugyanis az edzési folyamat melléktermékeként keletkező sglakot. A bárium- és ciánvegyületeket tartalmazó salak évek óta gyűlik, jelenleg több mint négyszáz tonna vár további sorsára — fémhordókba zárva — az ideiglenes tárolóban. Régi gondja ez a gyáregység és az anyavállalat, a Budapesti Kéziszerszámgyár vezetőinek. A kecskeméti üzem az ország legnagyobb ciánsalak-termelője, s másfél évtizede nem találnak vállalkozót a különleges hulladék ártalmatlanítására. Edzös ó-krónika Ennyi idő alatt többféle megoldással próbálkoztak. Utoljára 1971-ben tudtak megsemmisítésre elszállítani másfél tonna salakot a fűzfői Nitrokémiához. Többet nem fogadtak, arra hivatkozva, hogy a gazdaságtalan tevékenységet megszüntették. Ekkor helyi laboratóriumi kísérleteket kezdtek az üzemben, ám ezek abbamaradtak. 1974-ben megpróbálkoztak a ciánmentes edzéssel, de így nem sikerült megfelelő keménységű reszelő- ket előállítani. 1981- ben készült el a jelenlegi nagyméretű raktár, amely nemsokára megtelik. Ettől az évtől kezdve több vállalkozó is jelentkezett az ártalmatlanításra, köztük elsőként a Budapesti Vegyipari Gépgyár. Elkészítették a terveket, de a megvalósításhoz szükséges 15 millió forint nem állt a vállalat rendelkezésére. 1982- ben ,az Innováció polgári jogi társaság, a következő évben pedig a Vegyterv nyújtott be tanulmánytervet. A környezetvédelmi hatóság egyiket sem találta — biztonsági okok miatt — megfelelőnek. 1984-ben kezdte meg a laboratóriumi majd félüzemi kísérleteket a Natura Környezetvédelmi Kisszövetkezet jogelődje. Az elmúlt év^en azután már teljes technológiai leírással és kész tervekkel jelentkeztek. A berendezések a helyszínen vannak Az üzem kiviteli terveit az év elején nyújtotta be a kisszövetkezet a Kecskeméti Városi Tanácshoz jóváhagyásra. Amint dr. Sholz Tamástól, a Natura elnökétől megtudtuk, napi egy tonna kapacitású sóregenéráló üzem létesítésére kértek építési engedélyt a reszelőgyár területén. A kis vegyiüzem működtetéséhez három dolgozó szükséges. Az első években a tervek szerint a kecskeméti gyárban felhalmozódott és folyamatosan keletkező salakot dolgoznák fel. A fennmaradó — és a későbbiekben növekvő — szabad kapacitást szintén lekötnék. A környező megyékből — Békéscsabáról, Ceglédről és Budapestről — szállítanák ide a hasonló különleges hulladékot. A sóregeneráló építési költségeit — a korábbi vállalkozóktól eltérően — a kisszövetkezet magára vállalta. Ügy számolják, hogy befektetésük néhány éven belül megtérülhet. A berendezés főbb részegységeit, a vegyitartályokat, a kazánt már ide is szállították a gyártók. A reszelőgyár udvarán, egy félig nyitott raktárban várják további sorsukat. Elutasító határozat — A Kecskeméti Városi Tanács műszaki osztályának van arra lehetősége, hogy az építési engedély iránti kérelmet elbírálja — mondta Hegyes Ferenc, osztályvezető. — A Natura szövetkezeit először 1985- ben jelezte a szándékát, hogy Kecskeméten kívánja az üzemet letelepíteni. Ám az ekkor összehívott tárgyalásokon nem született egyértelmű állásfoglalás a szakhatóságok részéről. A szövetkezet idén január 14-én benyújtotta az építési engedély kérelmét, de szakhatósági vélemények nélkül. A műszaki osztály ezután megkereste az érintett szerveket. Az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal Dél-Alföldi Felügyelősége április 17-én elvileg hozzájárulását adta a létesítéshez. A KÖJÁL ellenben nem foglalt állást, mivel a terv számukra nem tartalmazott a döntéshez szükséges adatokat. A létesítmény elhelyezését a beruházók a város ipari területére tervezték. Környékén lakóházak, élelmiszerüzem is található, egyben az a rész sűrűn beépített. A műszaki osztály saját hatáskörében megállapította, hogy a tervezett kapacitás egyne- gyede-egyötöde szolgálja a helyi ártalmatlanítást, a nagyobb hányadát az ország más részéről kívánják ideszállítani. Álláspontja szerint az üzem jellegénél fogva nemcsak a „szokásos” biztonságra kell figyelemmel lenni, hanem a külső és természeti erőbehatásokra is gondolni kell. Így a szakhatósági, városrendezési, üzemeltetési szempontokra figyelemmel a reszelőgyár területén történő üzemtelepítéshez nem járult hozzá. Egyben kérte a beruházót, hogy keresse a városon kívüli elhelyezés lehetőségét. * A Natura kisszövetkezet fellebbezett a városi tanács határozata ellen. A másodfokú hatóság — a megyei tanács illetékes osztálya — a következő hetekben hozza meg a döntést. (A Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiója riportfilmet készített a helyszínen. A ma esti körzeti adásban, amely 18.30 órától látható a 2. csatornán, megszólalnak az ügyben érintettek, a Kéziszerszámgyár, a Natura kisszövetkezet képviselői és a tanács műszaki osztályának vezetője.) L. D —T. B. Libák és kacsák a kecskeméti feldolgozónak A Tatai Állami Gazdaság egyik legtöbb nyereséget hozó ágazata a Víziszárnyas-ágazat, ahol pecsenyekacsákat nevelnek a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalatnak. A kilencmillió forint nyereséget hozó ágazat telepén a kacsák mellett jelenleg húszezer libát is tartanak. Műszaki fejlesztés— társadalmi haladás Műszaki fejlesztés — társadalmi haladás címmel hazai iparunk 20 vállalatának, üzemének, kutatóintézetének és ipari szövetkezetének a világpiacon is versenyképes produktumaiból nyílt kiállítás tegnap Székesfehérvárott, a Technika Házában. Az MSZMP Központi Bizottsága, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság, és a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége által rendezett bemutatót Tóth János, a MTESZ főtitkára nyitotta meg. Jelen volt Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér megyei Bizottságának első titkára és Teubel György, a megyei tanács elnöke. A kiállítás annak a június 12— 13-án Székesfehérvárott megnyíló országos elméleti tanácskozásnak a része, amelyen neves tudósok és gyakorlati szakemberek mondják majd el véleményüket a műszaki fejlesztés és a társadalmi haladás kérdéseiről. a 30 íves Express Utazási Iroda 30 útvonalon 30 százalékos rendkívüli kedvezményt biztosit a részvételi díjat június 20-ig befizető utasainak. JELENTKEZÉS: KECSKEMÉT, RÁKÓCZI ÚT ?2. BAJA, BÉKE TÉR 5. ( Szabvány és korszerűség
