Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-07 / 133. szám

MŰVELŐDÉS • IRODALOM • MŰVÉSZET Saas Sylvia bajai operaestje iránt oly nagy volt az érdeklő­dés a napodéban, hogy a jegyek egy óra alatt egy szálig elkel­tek. A művésznő először lépett fel itt, és a közönség mégis mint régi ismerőst, kedves ven­déget fogadta. Televíziós és operai szereplésedből, hangleme­zeiből eddig ds jól ismertük, de , azt is tudtuk, hogy Bajáihoz szo­rosabb kapcsolat is fűzi: édes­apja itt született, itt végezte a tanítóképzőt, egészen fiatalon karnagya lett a Bajai Dalegyef- nelc. mely vezényletével az or­szágos dátosverseny első díját hozta el. Ennek egyébként ép­pen öltven esztendeje. Sass Jó­zsef középiskolai énaktanár, if­júsági daljátékok szerzője, aki már 1934-ben önálló estet adott, saját szerzeményeit zongorázva. Sass Sylvia édesanyja ugyan­csak hangversenyező művész. Szülei tehát a muzsika jeles művelőd, ez résziben megmagya­rázza kivételes tehetségét, amely ez ideig a szófiai énekverseny és a televizió versenyének első dí­ját, Kodály Zoltáné különdíjáit, negyven opera főszerepét, húsz­nál több hanglemezt jelentett számára. És nem utóifi csorbán í: Liszt-díjat és az Érdemes mű­vész kitüntetést. A bajai föllépés tulajdonikép­pen egy hazad, tíz hangverseny­ből álló sorozat befejezése volt. Már másnap a Milánód Scala következett... Sass Sylvia sze­repelt már Európa minden ne­ves opetoszínpadán, énekelte Bartók Kékszakállú-jánaik Judit szerepét Japánban, a Traviátát a Moszkvai Nagyszínházban. TOKIÓ ÉS NEW YORK KÖZÖTT Sass Sylvia Baján hangversenyezett Bajai hangversenyén elsősor­ban nem a csiszolt, tökéletes énekteohmáika ragadta meg a hallgatóságot. Ezt természetes­nek éreztük. Ami páratlan él­mény Sass Sylvia művészetében: az átélés, a szinte mágikus el­hitető erő. Ügy éreztük, hogy Tatjána — ez a nagyszerű, tisz­ta orosz asszony — áll előttünk, Csajkovszkij Anyegin című ope­rájának részletét hSuilva, és •megkönnyeztük a boldogtalan Manón halálát Puccini operá­jának befejező jelenetében. A közönség kérését teljesítet­te a művésznő, amikor végeze­tül parádés operettszerepei kö­zül adott elő néhányat. A zon­gorakíséretet ellátó Harazdy Miklós szólistáiként is remeikéit Liszt műveinek interpretálásá­val. Bevezetőt mondott és az egyes műsorszámokat ismertet­te László Zsuzsa zenetörténész, a televízió fönyjnkatársa, most is a tőle megszokott magas szín- vonálon. A hangverseny befe­jeztével, számos ráadás és szűn­ni nem akaró taps után, Bárdos Ferenc író méltatta meleg sza­vakkal Sass Sylvia művészetét Gál Zoltán NAGYBARACSKAI SZOCIOFOTÓK Kiállítás az Óbuda Galériában Eddig öt alkalommal gyűllek össze nyaranta fotográfusok Nagybaracskán. Tegyük hozzá: ez a Bács-Kiskun megyei település az egyetlen az országban, amely otthont ad rendszeresen szociofo- tós alkotótábornak. Az elmúlt esztendőben, a korábbi évekhez hasonlóan, egy meghatározott té­mát vizsgáltak aiz alkotóik: ez al­kalommal a környezetvédelem ál­lapotát, problémáit. Képeikből kiállítás nyílt az Óbuda Galériá­ban. Féner Tamás, a Magyar Fotó­művészek Szövetségének titkára nyittatta meg a magyar, NDK-be- li, román, jugoszláv és lengyel fotósok munkáiból rendezett kö­zös tárlatot. — A szociofotó, belső fejlődési tendenciáinak felmutatásán túl, égj' újfajta megjelenési forma, egy új megjközelítés: a kollektív mű felé mutathat utat — hang­súlyozta. — Szerintem korunk társadalomlátó és -láttató foto­gráfiáinak legnagyobb erőssége a megtámadhatatian analízis, a jól működő problémaérzékenység volt, ám úgy látom, hogy az ana­lízis helyébe valamiféle elcsúscz­tatott szintetizálási szándék lép, vagyis a téma feldolgozása, a. gondolat kibontása, olykor-olykor e foiiman.yelv megújítását célul tűző törekvések leleményei.. . A kiállításira tetszetős, érdekes prospektus jelent meg, dr. Alber- tini Béla, a Nagybaracskai Foto­gráfiai Alkatótelep művészeti ve­zetőjének szerkesztésében. „A mai szociofotó elvi módon vállalja a klasszikus örökség foly­tatását: a társadalmi (gazdasági) haladás szempontjából jelenleg leginkább égető problémákra kí­ván rámutatni. Hogy erre a tár­sadalmi -politikai ^-gazdasági élet dialektikus szemlélete folytán szükség van, az nem lehet kétsé­ges. Az elv gyakorlati érvényesí­tése azonban korántsem egyszerű” — olvashatjuk a kiadványban a telep művészeti vezetőjének gon­dolatait. Az Óbuda Galériában rendezett kiállításon négy Bács-Kisikun me­gyei fotóművész: Bahget lszkan- der, Gyulavári József, Kovács László és Walter Péter munkái is láthatók a zárásiig: július 6-ig. Végül íme a szakíró, Gera Mi­hály véleménye: „Ha a magyar fotográfia egésze szempontjából értékeljük ezt az öt esztendőt, s mindazt, ami ez idő alatt Nagy- bajracskón történt, akkor nehezen tagadha tó, hogy ez a kezdeménye­zés e rövid .idő alatt beépült a szakmai köztudatiba; eredményeit ismaniik, törekvésének lassan 'már több a támogatója, mint az ellen­zője, a szociofotó pedig egyre fontosabb helyet foglal el a ma­gyar fotográfiában.” —k— ÚJ MEGYEI ANTOLÓGIA Hat fiatal Bács-Kiskun megyei költő: Agócs Sándor, Csikós Zsuzsa, Dobozi Esz­ter, Józsa Fábián, Tábori Kálmán és Túrái Kamii verseiből ad figyelmet érdemlő vá­logatást a Homokfúvás című antológia, mely az ünnepi könyvhét alkalmából je­lent meg a megyei tanács gondozásában. A kötet szerkesztője, Buda Ferenc Jó­zsef Attila-díjas költő, egyebek mellett így méltatja a hat fiatalt, illetve közös vállalkozásukat: „Mindannyian tehetséges, felelős ifjú embereik, akik a költői hivatást nem .tol­las kalap’ gyanánt biggyesztik fejükre, hanem belső igényből fakadóan szolgálat­ra szánják. Költői fellépésük szerves foly­tatása ama hagyománynak, amelyet már az elmúlt évtizedek során megjelent két kecskeméti versantológia fémjelez (Egy marék parázs, Szavak piacán) ...” • A Kecskeméti Óvónőképző Intézetben tartották a héten a Homokfúvás „élő be­mutatóját”, amit a kötethez hasonlóan nagy érdeklődés kísért. Mai összeállítá­sunkban az új megyei antológia fiatal költőinek verseiből közlünk néhányat. AGÓCS SÁNDOR Kiújuló sebhelyek lecsurog Napunk vére akácok között falra kerítésre nedves maszatos képpel lassan találunk haza és csak nézünk az égre gúnyánk vérünkig hasadt várunk nem gyújtunk fényt ide másnak sokáig el sem alszunk, hogy biztonságot akarjunk a forradásnak DOBOZI ESZTER Vers vacsorához — mondogatásra hozzátok én már el nem érek kik odakinn jártok, játsztok és az égre hányjátok el-elfúló kis nevetésiek ültem lábatoknál, mint a szolga hangoltam húrt, nyirettyűt, a banda míg a horda-nótát húzta-fújta s már alig remélek, én, a balga magamat mikor fésülöm este nincs senki, aki kilesne kinek beledobogjon szíve, teste szomorú, szűkös tenyerembe TÁBORI KÁLMÁN Este letörlöm a hímport ölöm a virágot vállamat támasztom veres ég aljához cserepes ég alatt alvó rokka mellől nagyanyám altatni lehozom a rengőt JÓZSA FÁBIÁN Műtő lepedő-ég neonok havazása asztalra szíjazott kontinensek csontvéső csipesz olló szike neonok hava kása lepedő-ég éjszaka éjszike agyműtét altató műtét agy TÚRÁI KAMIL Helyszíni jelentés nem is tudom, hogy élhetünk ebben az irtózatos szélben hajszálon függ az életünk egyszer elszóltunk észrevétlen tótágast áll a milliárd gyufa-ember a végtelenben néhány pillanat és a láng a teremtő arcába lebben CSIKÓS ZSUZSA Mielőtt... Felállók újra, s elindulok leporolni a fáradt füveket, elárvult hangyák szeméből nézni: lesz-e eső, kiszellőztetni a falombok közül az idült záptojásszagot, szélesre tárni a kertek ajtaját, dalra fakadni egy margarétával, bekötözni a jegenyék sebét s megírni AZT A VERSET, mielőtt egy örült komputer leparancsol a földről. /] A ) Felháborító pazarlás T 1 “v folyik a tehetségével, pedig az Aszfaltdzsungelben és a Mindent Éváról-ban már lát­hatták, hogy mit tud ez a lány. De a Hyde halála után kelet­(N. Maller: Marilyn — Coronet Kiadó, 1.174; — magyar (ordítása l»IS-ban jelenik meg a Corvina Kiadónál. Ebből közlünk részié - tskat.) kezeit vákuumban semmi sem ver visszhangot. Még a színész- ügynökség is cserbenhagyja. El­vesztette az iránytűjét, mégis még mindig q a legjobb és a leg­érdekesebb személyiség ízekben a félresikerült filmecskékben, ezekben az aranyozott vackok­ban, sietve összecsapott, olcsó kis produkciókban, futószalagon gyártott selejtfilmekben, melye­ket még csak nem is neki talál­tak ki, ő csak epizódszerepet ját­szik bennük, mindig csak epizód- szerepet, epizódszerepek tucatja­it. De még véget sem ér életében ez a korszak, nevét már a leg­elsők között tüntetik fel a szín­lapon, akármilyen kicsinyke is a szerep, amit a filmben alakít — sikerült kitörnie. Szinte hihetet­len és nem is tudni pontosan, ho­gyan történt, de sikerült kitörnie a jelentéktelenség meddőhányó­jából, ezekből a nemlétező fil­mekből, a celluloid sírkamrájuk­ból. Még ma is, ha újra megnéz­zük ezeket a filmeket, Marilyn magasan kiemelkedik a többiek közül. Még ma is elevenebb ná­luk a vásznon. Több élet van benne, több humor, több oda­adással játssza a szerepét — ugyanis csakugyan játszik, élvezi a szereplést, márpedig ez nél- külözhetetlen alkotóeleme min­den népszórakoztatásnak. Ha a színészek maguk is hitükvesztet- ten vergődnek az igénytelen fércműben, akkor a közönség már csak valami obszcén rítust lát a vásznon — talán ezért is vált ki a silányság moziban és színházban olyan benső haragot az emberből. Sose fogjuk megtudni, mennV*~ re csapolják meg ezek az évek gyermekkorából átmentett tarta­lékait; de nem nehéz megérte­nünk, miért veti majd meg olyan mélyen a rendezőket meg a pro­ducereket; vak bosszúval vág vissza. A legrosszabb rendezők­kel tépeti szét a legjobbakat, és olyan színészeket is éppúgy ha­lálra kínoz a rá való várakozás rákos óráival, akiket szeret, mint azokat, akiket utál; alighanem ezekben a korai filmekben ve­szíti el azt a képességét, hogy nagy művészként is megőrizzen magának egy kis boldogságot az életben — most válik belőle ra­vasz leviatán, a túlélés nagy szörnyetege, és Faust a Faustok között, az önreklám legfélelmete­sebb mestere, csupáncsak azért, hogy befuthassa azt a pályát, mely neki rendeltetett, amit azonban a stúdiók megtagadnak tőle. Marilyn így vall magáról: „Rémálmaim voltak és mindben eljött Mr. Zanuck. Reggelenként rendszerint arra ébredtem, hogy meg kell győznöm Mr. Zanuckot, hogy velem érdemes foglalkoz­nia, de ... sehogysem tudtam be~ jutni hozzá az irodájába. Sen­kihez sem tudtam bejutni, aki igazán számított...” Zanucknak volt oka rá, hogy ne támogassa Marilynt. Számá­ra a nagy film olyan, mint a Gentleman’s Agreement volt. Vagyis Marilyn egyszerűen nem illik bele a koncepciójába, hogy mi kell a közönségnek — aminek a lényege egy négy szóhói álló titkos receptben van megfogal­mazva. Zanuck valaha hatalmas pénzeket keresett a Fox-nak ve­le, A recept a következő: „Jó szart kell csinálni”, ö nem az amerikai nagyközönség pulzusán tartja a kezét, hanem ott lakik benne, a zsigereiben. Marilyn Monroe pedig veszedelmesebb jelenség, semhogy igazi jó szart lehessen csinálni belőle. Az a fajta, aki azzal kezdi, hogy eme­li a tétet, kiszámíthatatlan, Zá- nuck pedig csak úgy szeret ját­szani, ha ő szabja meg a limitet. Arról persze szó sincsen, hogy fondorlatosán elnyomná, számá­ra Marilyn csupán egy a száz különféle lehetőség közül, amit minden esetre felkészülve a ta­lonban tart. Csakhogy Marilyn most már pontosan tudja, hogy mit akar, ami minden művész legfontosabb tudnivalója — már van kit gyű­lölnie; megvan a hús-vér ördög. És azt is tudja már, hogyan kell híveket szerezni. Mivel úgy gon­dolja, hogy Zanuck tönkre akar­ja tenni, elhatározza, hogy fel­veszi a harcot és végül is ő fog diadalmaskodni Zanuck fölött. Mint a nagy politikai vezér- egyéniségek, ő is a néphez for­dul. Hiába nem engedi Zanuck szóhoz jutni a kamerák előtt, a népszerűség minden útját még­sem tudja elzárni előle. Márilyn tehát visszatér a fényképezőgép­hez — hiszen mindig is ehhez ér­tett a legjobban. Egyhamar ® lesz a Fox fotómütermének ked­vence. A fényképészek, akik a sztárocskákat fotózzák, boldogan visszafogadják maguk közé. Ott folytatja, ahol három évvel ez­előtt. amikor az első szerződést kapta, abbahagyta, és a fényké­pei megint ott hevernek száz meg száz szerkesztőségi asztalon, ar­ca megint folyton felbukkan a lapokban. Elfojthatatlan hang­ja megint azt suttogja a férfiak fülébe, akik a fotóit nézik, hogy „Ha egy csöpp szerencséd van. te is megkaphatsz." (Bari Istvá* fordítása) (Folytatjuk.) ■ • Walter Péter szociofotójst

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents