Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-05 / 131. szám

QQzdQ/ógpolitikQ^ fíiunkay telje/ítmények « PETŐFI NÉPE • » 1988 június 5. BÚZAŐRLÉS — SZENNYVÍZ NÉLKÜL ALKOTÓ MŰSZAKIAK Környezetkímélő a malomiparban Üj, úgynevezett intenzív száraztisztításos mód­szert dolgoztak ki a Malomipari Kutató Intézet­ben a búza őrlésre való előkészítéséhez. Az eljárás megoldja a malomipar néhány régi gondját: csök­kenti a gabona előkészítésére fordított energia­szükségletet, és a hagyományos technológiához ké­pest a tizedére mérsékli a búzaszemek héjának mosására felhasznált vízmennyiséget, a környezetet is jobban kíméli. A silókban és a magtárakban tárolt búza eredeti állapotában még nem alkalmas az őrlésre. A ter­ményt előbb tisztító, felület-előkészítő gépekre kell továbbítani. Az apró kövek, rögök és törött szemek eltávolítása, valamint az ép búzaszemek felületé­nek tisztítása után a héjat — az eddig széles kör- 'toen alkalmazott eljárás szerint — mosásnak vetik alá. A búza minden egyes kilójához egy liter vi­zet adagolva a felületi szennyeződést, majd a kor­pát adó felső réteget eltávolítják. Az intézetben kidolgozott eljáráshoz a víz tizedrésze is elég; a szennyeződés eltávolítására az intézetben kifej­lesztett gépeket alkalmazzák. Ez azért is előnyös, mert a malmok közelében többnyire nincs jó mi­nőségű és elegendő hálózati víz, a keletkező őrlési szennyvíz pedig csak derítés, tisztítás után kerül­het a patakokba, mivel olyan nagy az oxigénfel­vétele, hogy káros lenne a folyóvizek élőviliágára. A Malomipari Kutátó Intézet eljárását a közel­múltban a budai, a tótkomlósi, a nyíregyházi, a nagykállói és a baktalórántházi malomban vezet­ték be. Nemrég hozzáláttak a technológia megva­lósításához a makói, a hódmezővásárhelyi, a sze­gedi, a ferencvárosi és az érdi malomban is. A ta­pasztalatok szerint az óránként átlagosan öt tonna gabona őrlésére az üzemeltetési kiadások az új tisztítási módszerrel a felére csökkennek, így a beruházás viszonylag gyorsan megtérül. A kalocsai malom rekonstrukcióját 1983-ban .kezdték meg, mintegy 70—80 millió forintot szánva rá. A két lépcsőben megvalósításra kerülő felújí­táskor elsőként az őrlő-, majd a koptatóüzemet, az őrlésre előkészítő részleget alakították áf. Az in­tenzív szárazkoptatásra rendezték be az üzemet, ehhez a gépeket a legcélszerűbb módon helyezték el a technológiai sornak megfelelően. A szennye­ződés eltávolítására szolgáló mosógép helyére az intenzív hámozó- és nedvesítőcsigák kerültek. Vi­szonylag kevés átalakítási munkával elérték, hogy a gyártáshoz eddig szükséges hatalmas vízmennyi­ség a minimálisra csökkenjen. Eddig a malom a saját kútjából fedezte azt. A szennyvíz elhelyezése technológia A Az intenzív hámozót ellenőrzi Busa László fő- molnár a kalocsai malomban. (Tóth Sándor felvétele) azonban komoly gondokkal járt, hiszen a derítés költsége igen nagy. Enélkül pedig a Vajas-patak tisztaságát veszélyeztették. Az intenzív szárazkop­tatás bevezetésével a környezetszennyezés teljesen megszűnt, hiszen szennyvíz nem keletkezik. A kalocsai malomban szerzett jó tapasztalatok után a megyében másutt is bevezetik ezt a mód­szert, elsősorban a kecskeméti gazdasági, majd a jakabszállási, jánoshalmi malmokban. Az elgondo­lások szerint a VII. ötéves tervidőszak végén Bács- Kiskunban már az összes malom ezzel a technoló­giával dolgozik. A PÁRT ALAPSZERVEZET JAVASLATÁRA Sikeres váltás Bócsán Hirsch Imre, a tócsái Petőfi Termelőszövetkezet . pártalap- •szervezetí titkára beszélgetésünk kezdetén röviden így mutatta be a közös gazdaságot: — Ezer hektáron gazdálko­dunk, a megye legkisebb terü­letű szövetkezete a miénk. Ked­vezőtlen adottságunkat mutatja a 10.5 aranykorona értékű ho­mok. ezért a növénytermesztés nem meghatározó. Inkább áüat- lenyésztéssel’, csirkével, libával, pulykával foglalkozunk. A téesz 193Ö-ig csak alaptevékenységet folyhatott. 11982-ben megszerez­tük a kiváló címet, de ennél sokkal nagyobb teljesítmény volt a 9 milliós nyereség. S ek­kor, a jó eredmény elérése után, kezdtünk számolni, gon­dolni a jövőre. Nem kellett komputer ahhoz, hogy pontosan kikalkuláljuk: ha ezzel a ter­mékszerkezettel, a meglevő lét­számmal dolgozunk tovább, 1985-re kilenc helyett csak egy­millió forint nyereségünk lett volna. Tehát váltani, változtat­ni kellett. A 18 tagot számláló pártalap- szervezet, a vezetőség meglehe­tősen sok vitában, megbeszélé­sen kristályosította ki a döntést: nem elég az alaptevékenység, más is kell. Három alapvető tennivalót határozott meg a pártszervezet, s ezt magáévá tette a vezetőség is. A straté­giai cél: a nyereség növelése, olyan tevékenység meghonosítá­sa, amely csak minimális be-, ruházást igenyel. s amellyel a helyben, levő szakképzetlen munkaerő bevonható a terme­lésbe, s megelőzhető az elván­dorlás. — Az embereket nem volt könnyű meggyőzni — folytatta a párttitkár. — Az idősebbek at­tól féltek, hogy a létesítendő melléküzemágakkal tönkretesz- szűk a gazdaságot, a fiatalab­bak pedig a jövedelem csökke­nésétől tartottak. A kommunis­ták, a vezetők magyaráztak, győzködtek, s közben megkezd­tük a bérf uvarozást, Évente két-, három tóísengépkocsit vásárol­tunk, s ma már a 13 IFA. Sko­da évente másfél—kétmillió fo­rint nyereséget termel bérfuva- rozássál. — A műanyagüzeműnkei 1983-ban létesítettük, amelyhez a Pénzügyminisztérium 4 millió forint kölcsönt adott — szólt közbe Somogyi Attila főköny­velő. — A termelés megindítá­sa előtt valóságos „háborút” kellett vívnunk. Műanyagüze­met Bócsán? — kérdezték az emberek. — Ki hallott már ilyet? S mondták, mondták a magukét! Az érvek végül is ha­tottak, de még jobban az első kereset. Közben sikerült rádöb­bentenünk mindenkit: ha nem lett volna melléküzemág, tönk­rementünk volna. A műanyag­üzem boros- és pezsgősdugó- kat, lábrácsokat, villamos csatla­kozókat gyárt bérmunkában, s az évi . jövedelem másfél—három­millió forint között alakul. Két évvel ezelőtt sikerült megegyezniük a Szikrai Állami gazdasággal a natúr citromlé töltésében. Ez jó üzlet volt, s tavaly már rájuk bízták a Sparks-Mix (Szikra-keverék) gyümölcsalapú szénsavmentes üdítőital palackozását. Ebben az időszakban, 1983— 85. között kísérleti bérszabá­lyozást alkalmaztak a gazda­ságban, s az átlagos havi jöve­delem elérte a 7200 forintot. S hogy ezt a jövedelmet tartani tudják, és 'közben a gazdaság is erősödjék, az alapszervezet ja­vaslatára meghonosították a háztáji baromfinevelést. Har­minc-negyven háztáji gazda­ságban foglalkoznak ezzel, meg­lehetősen jó eredménnyel és •nyereséggel. Igaz, ehhez beruházás is kellett, mert csak teljesen mo­dern. gépesített, az igényeknek megfelelő ólakba helyeznek ki baromfit. — Nem volt könnyű mind­ezeket megvalósítani, ehhez ter­mészetesen hozzájárult a párt- alapszervezet és a téesz veze­tősége közötti jó összhang, az együttgondolkodás. S ezen túl, még akkor is, ha egyes dolgok nyomban nem találtak jó fo­gadtatásra, megértésre, minden fórumon megbeszéltük a kom­munistákkal, a Itéesz tagságá­val a tennivalókat. A tájéko­zottságot, a célok meghatározá­sát, elérésének módjait na­gyon fontosnak tartjuk... — mondta mintegy befejezésül Hirsch Imre. — A jövő .tenni­valói? A termelés feltételeit az alaptevékenységben, a mejllék- üaemágakban megteremtettük, de ma már ez is kevés! Elad­nunk kell megtanulnunk, ez számunkra a legfontosabb ... Géme* Gébet • Töltőgépen palackozzák a Sparks-Mix-et. • Az idén a TSZKER részére bérmunkában hagy ma port töltenek a téma asszonyai. Aki mindig új feladatot keres Leitern György a Fémmunkás Vál- lalat kecskeméti gyárának gyártás­fejlesztési csoport­vezetője. Nős, két gyermek apja, harminchárom éves. 1971-ben, az esztergomi mű­szeripari techni­kum elvégzése után jött a fém­munkáshoz szer­számszerkesztő­nek. Egy év múlva felvették a Miskol­ci Nehézipari Mű­szaki Egyetem nappali tagozatá­ra. Az egyetemet a cég ösztöndíjasa­ként végezte el. Négy esztendeje vezeti a gyárt­mányfejlesztési csoportot. — Ta­valy ősztői tagja a vállalati tanács­nak. Nem tagadom, találkozásunk első pillanatától szimpatikus. Tetszik, amilyen szerényen be­szél magáról, s ahogy tűzbe jön, mikor a munkájáról faggatom. — Gyárunk elsősorban acél épületszerkezeteket készít — mondja a fiatal mérnök. — Az elmúlt évben árbevételünk meg­haladta a 762 millió forintot. Legtöbbet szovjet exportra szál­lítunk, de termékeink eljutnak Ausztriába, s — közvetett ex­port formájában — a Közel-Ke­letre is. A mi csoportunk felada­ta kettős. Egyrészt megtervezzük a napi termeléshez szükséges készülékeket és alkatrészeket, másrészt állandóan figyeljük a piacot: milyen gép kapható, me­lyiket tudjuk megvenni vállala­tunknak. A kis csoportnak van hát bő­ven tenniValója, ám Leitern György sohasem elégedett meg azzal, hogy „csak” a hivatalosan rábízott munkát végezze el. Már kezdő korában kitűnt újításai­val. Megalkotta a tekercslemez- lefejtő, -daraboló gépsort. A ko­rábbi berendezéseknél lényege­sen termelékenyebb, fizikai mun­kát nem igénylő géplánc meg­tervezéséért 1978-ban megkapta a vállalati alkotó ifjúság pályá­zat első diját. Most is szívesen emlékezik a Sikerre. Ügy mond­ja: nem az elismerés, hanem az eredmény volt a fontos. Igazi mérnöki feladatot oldott meg. — Ezt követően egy hatfős cso­port tagjaként részt vehettem a gyári festési technológia megja­vításában — emlékezik Leitern György. — Itt főleg a szervezés­ben szerzett ismereteinkre volt szükség, ugyanis a gépek vásár­lására ezúttal nem volt pénz. Ki­dolgoztunk hát egy új minőségi bérezési formát, s javasoltuk a festés szervezeti módosítását is. Majd egy másik teammel új cso­magolási szisztémát dolgoztunk ki. Ez a szállítási költségeknél milliós megtakarítást eredmé­nyezett. Jelenleg is egy hasonló csoportban dolgozom. A panel- jártás ésszerűsítésén törjük a fejünket. Valami termelékenyebb technológiát szeretnénk kiötleni. A gyártmányfejlesztési csoport ötfős kollektívája a napi és a hosszabb távú tervezések mel- . lett még sok mindenre vállalko­zik. Leitern György a gyárban szervezett gépbemutatókat eme­li ki ezek, sorából. A közelmúlt­ban, a XXI. megyei műszaki hó­nap keretében a híres svájci Wagner cég festőberendezéseit és Atlas COPCO kisgépeit sikerült kiállítaniuk. Véleménye szerint az ilyen és ehhez hasonló rendezvények két­szeres haszonnal járnak. Amel­lett, hogy e neves gyártókkal ápolják a kapcsolatot, a vállalat szakemberei megismerk.edhetnek a legújabb gépekkel is. — Mindig keresni kell a le­hetőségeket — magyarázza Lel­tem György. — Nálunk, ha pro­dukálni akar valaki, megkapja a lehetőséget, Most éppen a szemé­lyi számítógépek alkalmazása izgat. Be akarom vonni ezeket az „elektromos agyakat” bizo­nyos -műszaki problémák meg­oldásába. A közelmúltban dol­goztam ki szálanyagok gazdasá­gosabb darabolására egy progra­mot. A gondolkodó masina két ember egynapi munkáját így fél óra alatt elvégezheti. Óriási le­hetőségek vannak ebben! A mű­szaki előkészítés fázisát jelentő­sen le lehet rövidíteni számító­gépekkel. A mérnök megszaba­dulhat egy csomó manuális ru­tinmunkától, és több ideje ma­rad a tervezésre, az alkotásra. Azért tanulok, gyakorlók most is, hogy a jövőben még maga­sabb szinten vonhassam be a számítástechnikát a napi mun­kámba. Leitern György egy a több ezer Bács-Kiskun megyei műszaki értelmi­ségi közül. Gondjai sok te­kintetben hasonlóak kollé­gáiéhoz. Arra azonban so­ha nem panaszkodik, hogy nem bízzák meg megfele­lő színvonalú feladatokkal. Ahogy ő mondja: a válla­latnál kedvező a légkör,, ninc.s irigység, sőt támo­gatják azt, akinek jó ötle­tei vannak. Támogatni azonban csak hasonlóan kreatív, kezdeményező szakembereket érdemes! Gaál Béla TA A ÜLJÜNK EG YMÁSTÓL! Gülbaba a sivatagban A vajai tsz kuvaiti kísérlete A kuvaiti sejkség nem arról híres, hogy ott virágzó a mezőgazdaság, A sivatag csak olajat terem, de azt mér­hetetlen bőséggel. A Perzsa-öböl északnyugati tpartján a kőolaj-ki­termelés negyven évvel ezelőtt kezdődött. Az olajtartalékokat ajkkor több mint 8 milliárd ton­nára .becsülték. Az. olajból szár­mazó dollármiiliárdok a kis or­szág (területe 15 ezer 540 négy­zetkilométer) valamivel több •mint 200 ezer lakosának gondta­lan jólétet biztosítanak. De mi lesz akkor, ha elfogy egyszer a2 olaj? Erre Kuvaitban is gondolnak. Fejlesztik az or­szág iparát, mezőgazdaságát. A sivatag terméketlennek hitt ho­moktalaját is termőre kívánják fordítani. De lehet-e egyáltalán a sivatagi körülmények között zöldségféléket, avagy bármi mást •termeszteni? Lehet, de költséges, és ezt éppen egy szabolcsi terme­lőszövetkezet, a vajai igazolja. (Vaja község Szabolcs-Szatmár megyében, Mátészalkától 18 kilo­méterre északnyugatra található.) Három hektáron A vajai Rákóczi Termelőszö­vetkezet évekkel ezelőtt létreho­zott egy olyan vállalatot (az Ag- roindustriát), amely külkereske­delmi joggal is rendelkezik. Fő részvényes 51 százalékkal a tsz. Nos, ez a vállalat három évvel ezelőtt megbízást kapott bur­gonya és más zöldségfélék ter­mesztésére sivatagi körülmények között. A kísérletre egy három­hektáros területen rendezkedtek be. A sivatag homokját és az ön­tözővizet kivéve a kísérletben minden magyar, sőt a burgonya­fajták közül az egyik kimondot­tan szabolcsi, a neve gülbaba. Ez a jóízű, küllemre is tetszetős krumpli a honi köztermesztésből már tölbb mint egy évtizede ki­szorult. A másik fajta a somogyi sárga. Sós vízzel öntöznek Milyen eredménnyel folynak a kísértétek? Iklódi László, a vajai termelőszövetkezet elnöke néhány hete Kuvaitban járt és a febru­ár végi burgonyabetakaritást kö­vetően frissek az adatai. A bur­gonyatermés hektáronként 35 tonna volt. jóval több, mint amennyit mi itt el tudunk érni. A burgonyát öntözik. A kuvaiti víz sótartalma nagy, a burgonyát ez nem zavarja, eltűri. Nem így az egyéb zöldségféle, ugyanis az uborka, a paprika, a paradicsom a sós víztől elpusztul. A paprikát, uborkát, paradicso­mot szintén öntözéssel, dupla falú vízhűtéses fóliasátrak alatt ter­mesztik. (Érdekesség, hogy amíg nálunk a fólia a napenergia jobb hasznosítása miatt előnyös, Ku­vaitban a fólia a naptól és a nagy melegtől védi a növényt.) Ami az eredményeket illeti, ubor­kából négyzetméterenként 12 ki­logrammot szedtek és hasonlóan, jó volt a termés paradicsomból és paprikából is. Egyetlen bök­kenő van csak: sokba kerül ast öntözővíz sótalanítása, így a ter­melés költségei magasak. A ma­gas termelői ár jellemző az egész, kísérletre, de a kuvaitiaknak megéri, hiszen a sivatag meghó­dításáról van szó. Megkettőzik... A kísérletet Vakrában két ma­gyar mérnökcsalád irányítja. A megrendelők az eddigi három­éves eredményekkel elégedettek, amit bizonyít, hogy most hat hektár művelésére kötöttek szer­ződést. A magyar felek vélemé­nye is az: van perspektívája a sivatagi zöldségtermesztésnek. ' Seres Ernő Közületek figyelmébe! Pénzt, Időt, fáradságot takarít meg, ha Kecskeméten, • SZIGMA—VILLERT-szaküzletben vásárol. Villanyszerelési anyagok, kisfeszültségi anyagok, alumínium tokozatok, kábelek betáplálásához 16—240 mm’-es földkábelek, 4—19 érig jelzőkábelek, külsőtéri lámpatestek, villanymotorok nagy választékban vásárolhatók. 4) Cím: Kecskemét, Korona u Z. (A megyei művelődési központ mögött.) Tel.: 76-22-146.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents