Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-27 / 150. szám
LAKÓHÁZ-FELÚJÍTÁS A MAGYAR UTCÁBAN Pigs'.,'/ ts> ÜSS Valami nincs rendben az építőipari versenytárgyalások körül. Igaz ez, úgy általában is, hisz néhány hete jelent meg a rendelet, amely újólag szabályozza a verseny- tárgyalások lefolytatásának körülményeit. S igaz ez több konkrét esetben, hisz nemrégiben a Kecskeméti Városi Népi Ellenőrzési Bizottság ülésén kérte a beruházási szakember: a népi ellenőrzés a maga eszközeivel erősítse fel, közvetítse a kérést — az illetékesek tegyenek rendet az építőipari verseny- tárgyalások előírásai között! Pedig a versenyeztetés jó dolog. Amellett, hogy bizonyos (2 millió forint) értékhatáron túl kötelező is, A megrendelő több jelentkező közül ki tudja választani a neki megfelelőt, ár, minőség, befejezési határidő alapján. S esetleg „nemszeretem” munkákat is elvégeztethet — az előirányzott költség- keretén belül, hisz ezekre is akadhat vállalkozó. Ez így igaz, ha mindenki felelősséggel pályázik. Ám a valóságban ennek ellenkezője is nemegyszer előfordul; az egyik vállalkozó kész műszaki tervekkel, konkrét árajánlattal, határidővel megy tárgyalni (rosszmájú- an megkérdezhetik, ő hogyan készült fel?), a másik cég viszont üres kézzel. Ígérni azonban tud. Teszem azt, ugyanazt a létesítményt ő is megcsinálja ugyanúgy, csak olcsóbban és hamarabb. (S ezt állítja tervdokumentációk és gazdasági számítás nélkül. (Ezzel meg is nyeri a versenyt, s a végén derül csak ki, hogy az a bizonyos valami nem is olyan lett, a vállaltnál többe került, s az átadás is késett. Az eddig leírtak nagyrészt közrejátszottak abban, hogy utánajárjak annak a vállalkozásnak, amelyet röviden „Magyar u. 3., lakóházfelújítás” címkével lehetne megjelölni. Tartalma pedig: a Jánoshalmi Tsz-közi Vállalat budapesti szolgáltató főágazata a fővárosi V. kerületi Ingatlankezelő Vállalat kezelésében levő lakóépület teljes felújítását vállalta. Átalányáron, meghatározott időre. Azt már talán sejteni lehet, hogy a lassan nyugvópontra kerülő ügyben szép számmal akadt bonyodalom. Erről vallanak a jegyzőkönyvek, s erről beszél Fekete Károly, a jánoshalmi vállalat igazgatóhelyettese és Heim Pál, az V. kerületi IKV főmérnöke. Versenynek verseny, de ki a győztes? Ki, mit ígér? Az V. kerületi IKV több épület felújítási munkáira versenytárgyalást, hirdetett. Egyebek között a Magyar u. 3. szám alatti lakóházra is. A pályázók között ott volt a jánoshalmiak szolgáltató fűágazata. Az e házra kiírt első verseny tárgyal ás 1985. március 19-én elmaradt, mert inem lett kész a dokumentáció. Az érdekeltek 1985. IV. 22-én találkoztak iáira. egv másik versenytárgyaláson, s hatan tették ajánlatot. A Tápióvölgye Tsz Süly- szolg részlege 4,2 millió forintra és 1985. XII. 20-:i befejezésre. A Barátság Építőipari és Szolgáltató Szövetkezeti Szakcsoport 5 millió forintos árat és 1985. december 1-5—1 befejezést javasol, majd később a munkadíjat 6,1 millióra emeli. Hasonló határidővel, de 7,3 millióért végezné el a munkát a Pesterzsébeti Építő- és Szerelőipart Szövetkezet, később azonban 300 ezerrel kevesebbért is vállalkozna. A 21. számú ÁÉV Reál leányvállalata kiegészítő anyagot kér, ajánlatot összeg és határidő nélkül tesz — ezt az IKV természetesen nem fogadja el. A jánoshalmiaik főágazata 5,3 millióért november 30-ra készülne el. A Budatsrv kisszövetkezet több menetben is módosítja ajánlatát. Kezdi 8 hónappal és 9.3 millió forinttal, majd lemegy 6.9 millióra, végül 6,7 millió és hat hónap a végső szava. Az IKV ekkor azt javasolja, hagy az elvégzendő feladat ismeretében egy összegben tegyenek ajánlatot. Erre a jánoshalmi fő- ágazat vállalkozik, emeli ak árat 5,9 millióra és november 30-i határidőt ígér. majd végül 5.9 millió forintért, október 31-i befejezésre megkapja a munkát. Vélemény a nagyközségből SS -X'AW, > . '■ óf \ '-■iS.- '/) '"'í, Fekete Karoly szerint az voll a második hiba, hogy a főágazat így elvállalta. Az első akkor történt, amikor egyáltalán ajánlatot tett. De hallgassuk meg bővebben, mit mond még az igazgatóhelyettes: — Nem volt megfelelően előkészítve a versenytárgyalás. Az IKV nem adott elegendő tervdokumentációt, mi pedig anélkül és a helyszín ismeretének hiányában elvállaltuk. Mindenesetre a munka megindult, s október táján lassult le, amikor látszott, hegy a vállalási árba nam lehet beleférni. Hisz például a tervezett 20 négyzetméter tetőjavítás helyett a tényleges 200 négyzetméter volt. Készítettünk egy pótköltségvetést, 2 8 millió .forintról. Ebből a? IKV 140 ezre: hagyott jóvá 1988. február 20-án. Természetesen ezt nem fogadhattuk el, hisz rn az előre eem látott munkánk utáni követelés jo.gsze ű. s sr.na, kell változtatni azt o. szerződési, amelyiknél a teljesítés és a kifizetés nam áll arámban. Számtalan telexváttás után sikerült végre megegyezni abban, •hogy tárgyaljunk. S 'éppen egy évvel a versenytárgyalás után. 1986. április 22-én megszül:tett a megegyezés: szerződést módosítunk, és nem átalányáron számolunk el. hanem tételes költségvetéssel. Az eredeti határidőt változatlanul hagytuk, vagyis vállaljuk a felelősséget a késedelemért. Ez ugyan a lakókon nem segít, de bennünket így jobban sürget az idő, egyrészt a 12 százalékos késedelmi kötbér, más részt a lakott lakásonként naponta fizetendő 500 forint miatt. Hiszen végül is csaknem egymillió forintról van szó. A megállapodás másnapjától egyébként dolgoznak az embereink: festők, gáz- és villanyszerelők, s alvállalkozókat is alkalmazunk, így az épület várhatóan ez év június végére lesz kész. így látják a fővárosban 'I Mun, hallgassuk meg. miként véi-lcedik a versenytárgyalásról cs a kivitelező munkájáról, valamink a váratlan akadályokról Heim Pál, az IKV főmérnöke: — Szabályszerű versenytárgyalás zajlott le. Mi az előkészítést megfelelőnek értékeljük. Március 19-én dokumentáció híján meghiúsult ugyan a döntés a Magyar utcai lakóház ügyében, de április 22-én már eredményes vált a versenytárgyalás. — A jelentkezők közül többen kiegészítő terveket kértek, s volt aki visszalépett... — ... vagy nem fogadtuk el a jelentkezését az ajánlatai alapján! A tervekről annyit: csak a gázterv nem veit engedélyeztetve, ettől a munkát még el lehetett kezdeni. Azt pedig tudjuk, hogy főként a felújítási-fenntartási munkáknál nem lehet olyan tökéletes dokumentációt készíteni, hegy rejtett hiba ne jöhessen elő. A feltárásnál ugyanis nem látunk bele az épületbe. A visszalépések oka lehet még, hogy az ilyen munkák elsősorban a kisszervezeteknek előnyösek. Az a véleményem, hogy ők mindenütt el is indulnak, és a sokból persze a számukra legkedvezőbbet választják. — Ügy tűnik, hogy ez esetben a visszalépők árkalkulációja volt helyes. — Nem mondanám ezt biztosra. Lehet, hogy csaik ők csinálták volna meg annyiért, míg mások olcsóbban. Azt tudjuk, hogy egy ilyen, egy összegben kiadott munka nekünk nem lenne ió üzlet, ezért is hirdetünk tárgyalást. De amikor Jánoshalma egy összegben vállalkozott, akkor az 5,3 milliós vállalási árban szereplő 10 százalékos kötelező tartalék mellett még 600 ezer forintot kórt, biztos ami biztos alapon. — A helyzet azt mutatja, hogy rosszul ítélte meg a munkát, és saját erejét. Ha önök végzik a felújítást, akkor mennyibe került volna? — A.z átlagár a VII. ötéves tervben az adott kategóriájú lakájokra 650 ezer forint. Ez a ház 1(198-ban épült. — Vagyis ÍJ lakásra ez 7,8 millió forint. — Ez lenne a VII. ötéves tervit'on, da tavaly, a hatodikban kevesebb volt. — Ez igaz, de a ház nem készüli el tavaly. — A mi álláspontunk, hogy ezt a munkát be lehetett volna fejezni batáridőre, hal a felújítás a kezdeti ütemben halad. Nem ez történt, tanúsítják az építési napló bejegyzései. Változott az építőgárda is. S május 8-tól szeptemberig csak bontottak, ez pedig az összes munkának 10 százaléka. Ekkor már kétségessé vált, hogy a hátralévő százalékkal végeznek- e két hónap alatt. — Nem végeztek. Mint megtudtam, csak decemberia volt inten-’ zív munka, utána kezdődött a vita azon, hogy többletmunka vagy pótmunka adódott-e. Mi a különbség? — Pótmunka az, ami nem szerepel sehol az előzetes tervekben. Ennek utólagos elszámolása jogos. Többletmunka az, ami szerepel ugyan, de az előzetesen felmértnél nagyobb mennyiségben. Ennek fedezete a 10 százalékos tartalék. S ha úgy alakul, ez tisztán meg is maradhat a kivitelezőnek. — Végül mégis belementek a tételes elszámolásba ... — A mi célunk is az, mint a jánoshal miaké: végre fejezzük már be ezt a lakóház-felújítást. m a. | <, Hogvan tovább? Eddig jutva a történetben, jó néhány tanulság és nem kevés kérdés is újra megfogalmazódik. Íme a két vezető véleménye: FEKETE KÁROLY: — A vállalatunknál nem volt olyan építőipari szakember, aki átlátta volna a dolgot. A igonddk ezért későn, csak a pénzügyi elszámoláskor jelentkeztek. Most már alkalmazunk egy műszaki főmérnököt, ám ettől függetlenül ezentúl komplett felújításra önállóan nem törekszünk. Alvállalkozóként tudunk igazán jól, nyereségesen dolgozni az immár teljesen átszervezett budapesti részlegünkkel. HEIM PÁL: — Ez olyan béka, amelyet a kivitelező is, mi is le tudunk és le kell nyelnünk. A jövőben — lehetőség szerint — csak tételes költségvetéssel alátámasztott ajánlatot fogadunk el, az utólagos jogviták elkerülése érdekében. iMindezek után Fekete Kárcly- tól még azt is megkérdezem, miért foglalkozik egy tsz-közi vállalat építőiparral, főként ha megfelelő szákemberek híján nem tudja átlátni és ellenőrizni e tevékenységet? (Különösen nem, ha Budapesten dolgoztat.) A válasz a következő: azért, mert a mezőgazdasági termelésből nem tudja a megfelelő nyereséget hozni. S miért a fővárosban? Mert Jánoshalmán erre nem volt igény. Az ágazatra továbbra is szükség van, de keresik a gazdaságas megoldást. Nem lehetetlen, ha°y a megyében is dolgoznák majd. Mindenesetre megszigorították az ellenőrzést — egyrészt megfelelő képzettségű emberek felvételével, másrészt a folyamatos pénzügyi elszámoltatással. Az azonban továbbra is kérdés marad, hogyan lehet versenytárgyalást rendezni, ha a győztes a munka végeztével tételesen számol majd el. Ki és milyen alapon választ majd a jelentkezők közül? Váczi Tamás Kiművelt emberfők a mezőgazdaságban A gazdatanfolyamoktól az állategészségor képzésig A mezőgazdaságban dolgozó vezetőik már régóta azt vallják, hogy a szakmai tudás növelésére fordított eszközök, beruházások hozzák a legtöbb változást, a legnagyobb eredményt a gazdálkodásban. Azaz: a legjobb beruházás a szellemi javak gyarapodását szolgáló ráfordítás. És ez nemcsak az agrármérnökök, gépészek. állatorvosok esetében igaz. hanem érvényes a szakmunkásokra is. Ez a réteg — munkája, szaktudása révén — rendkívül fontos szerepet tölt be az élelmiszer-gazdaságban. A felszabadulás előtt kétéves bentlakásos mezőgazdasági szakiskolák. és az ugyancsak két évfolyamos téli gazdasági iskolák által nyújtott szakmai ismeretek feleltek meg leginkább a szakmunkásképzés mai értelemben vett követelményeinek. A szakmai oktatásihoz tartozott az iskolaköteles korú, de továbbtanulni nem szándékozó falusi fiatalok mezőgazdasági szakirányú ..ismétlő iskolája” heti 3—4 órás foglalkozási idővel. Szakmunkások a földeken A felnőttek részére a téli időszakban. a nagyobb településeken rendszeresen szerveztek úgynevezett arany- és ezüstkalászos gazdatnnfolyamokat, melyek a szakmai ismeretterjesztés és az alapfokú továbbképzés fórumai voltak. A felszabadulás után a kezdeti időszakban a szakmai oktatás elsődleges feladata a gépeket kezelő és ezeket javító szakmunkások képzése volt. Létrejött a traktorvezető, traktoros-gépész, kombájnvezető és mezőgazdasági gépszerelő szakmunkások bentlakásos iskolai tanfolyamos képzése. Időtartamuk 2—10 hónapig változott a munkakör bonyolultsági fokától függően. A szakmunkások iskolarendszerű ifjúsági képzése a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló 1953 decemberi párt- és kormányhatározat alapján 1954-ben jött létre — egy szakmában — traktoros- gépész elnevezéssel. Eleinte két, majd húrom évig tartott a tanulmányi idő: évente ezer-kétezer szakembert képeztek ily módon. Ezek az iskolák — 1957-től — fokozatosan a mezőgazdasági gépszerelők képzésére t.értek át. Az élelmiszeripari szakmák köre a tejipari, dohányipari, cukoripari, söripari és' szeszipari szakmákkal bővült. A kertész szakmunkástanulók új típusú ' képzése 1955-iben indult üzemi szervezésben. A mezőgazdasági termelés többi területén továbbra is a hagyományos kétéves szakiskolai, illetve a felnőtt dolgozók tanfolyamos képzése volt a jellemző, de megjelentek új, átmeneti képzési formák is. Érettségizett fiatalok részére egy, majd 2 éves iskolai szakmunkásképzés, mezőgazdasági gépszerelő és mezőgazdasági el ekt romosb er sn d ez ésszerelő szakmában, valamint kétéves szakiskolai képzés mezőgazdasági gépész szakmában. A szakmai képzés szervezete a mezőgazdaság szocialista átszervezésével párhuzamosan lényegesen korszerűsödött. A fizikai dolgozók képzésében ekkor valósult meg a teljes körű oktatási reform. Az iskolarendszerű szakmunkásképzés bevezetését a mezőgazdasági termelés területén a Földművelésügyi Minisztérium 1958-ban kezdte meg, az általános iskolarendszerhez igazodva 1958-ban négy, 1959-ben tizennégy, és 1960-ban már huszonnyolc szakmában indult képzés. A képzési idő ekkor is már hároméves volt. Emelkedő színvonal 1965-ig három alkalommal módosult a szakmák összetétele: huszonnyolcról tizenhatra csökkent a számuk. Az iskolák hiánya miatt a képzés nagyobbik hányada teljes időtartamban üzemekbe kihelyezett osztályokban, illetve turnusos rendszerben valósult meg. A turnusos képzésben a szakmák többségében évente három hónapig vettek részt a tanulók az iskolai elméleti oktatásban, és nyolc hónapot gyakorlati képzésben, az őket szerződtető üzemben, illetve az iskola ta nga zJ aságában. 1964-ben kormányhatározat rendelkezett a mezőgazdasági szakmunkásképzés fejlesztéséről és új rendszerének kialakításáról, mely teljeskörúen meghatározta az időszerű fejlesztési feladatokat, továbbá a szakmunkás- utánpótlás képzéséről gondoskodó szerveket. A rendelkezést követően meggyorsult az iskolahálózat fejlesztése, elsősorban a meglévő intézmények"korszerűsítése révén. Az iskolák száma az 1963. évi negyvenről 1969-ig ötvenkilencre emelkedett. Az iskolai gyakorlati oktatási mun- Icahelyék száma megtöbbszöröződött. Megszűntek a kihelyezett osztályok, lényegesen csökkent a turnusos- képzés aránya, jelentősen javult az '«iskolai képzés színvonala. Középiskolában folytathatják A mezőgazdasági és élelmi- szeripari szakmunkásképzésben is bevezet ték az úgynevezett alapszakmai képzést, amely több azonos alapismeretre épülő szakma összevonását jelentette. Időközben tovább korszerűsödött a képzés: egységes — tagozat nélküli — képzés valósul meg, amely minden szakmában lehetővé teszi • a szakközépiskolai továbbtanulást. A korábbi növénytermesztő gépész szakmát, mezőgazdasági gépész elnevezéssel összefoglaló jellegű alapszakma váltotta fel, amely az igényeknek megfelelően a növénytermesztés mellett az állattenyésztés és a kertészet területére specializált gépüzemeltető szakmával bővült. Üj szakmaként lépett be az állat- egészségőr. Jelenleg a képzés túlnyomó részben a hároméves szakmunkásképző iskolákban és a négyéves szakközépiskolákban folyik. Cseh János MUNKAKÖZÖSSÉG DOLGOZZA KI Korszerűbb érdekeltségi 11 i ül - I ■«'•'V-rendszer a halasi vízműnél A pártvezetőség éves munkájának középpontjában a mozgalmi tevékenység áll. de ennek alapja a gazdasági feladatok teljesítésének segítése. így lehetne summázni a Dél-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalat pártvezetőségének célkitűzését. A politikai megfogalmazást kell napról napra „aprópénzre”, valós termelési eredményekre váltani a négy pártalapszervezet hetvenöt kommunistájának. — Tevékenységünk középpontjában a szolgáltatás megfelelő színvonalon történő biztosítása áll — mondta Puskás József, a pártvezetőség titkára. — Ez 18 és fél millió köbméter víz kitermelését, a fogyasztókhoz való eljuttatását, azaz 83 település vízellátását jelenti. Ez a szolgáltatás a megye lakosságának kétharmadát érinti. A fejlesztésnek, a tervszerűségnek köszönhető, hogy területünkön nincs ellátatlan község, mindenütt van egészséges vezetékes ivóvíz. A vízmű vállalatnak négy üzemmérnöksége van, amelyek sok mindenben hivatottak dönteni. Igaz, ez másfél éve alakult ki, amikor a pártvezetőség szót emelt a nagyobb önállóságuk megteremtése érdekében. A vezetők egyetértettek ezzél, s az eredmények a pártvezetést igazolták. Kevesebb a fogyasztói reklamáció, közvetlenebb a lakossággal, a nagyfogyasztókkal a kapcsolat, javult a szolgáltatás minősége, kialakult az ügyeleti szolgálat (CB-rádióval, daruskocsival). Másban is önálló döntési jogot kaptak az üzem- mérnökségek, így például a hálózatbővítésben, a létszám, a bér és a jutalmak megállapításában. — A pártvezetőség mellett igen aktívan dolgozik a 6—7 tagú gazdaságpolitikai munkaközösség, amelynek ez évi feladatául az érdekeltségi rendszer korszerűsítését és az első féléves tervteljesítés tapasztalatainak elemzését szabtuk meg. Az első téma a legizgalmasabb, hiszen az a cél, hogy kialakítsuk az ösztönző bérezési formákat. Ilyen jelenleg is van, de két-három évenként fel kell frissíteni, korszerűsíteni. A vállalati pártvezetőség mellett — s ez a természetes — az alapszervezetek vezetőségei is arra törekszenek, hogy gazdaságosan, kevesebb ráfordítással termeljenek, megvalósítsák az optimális működési-termelési feltételeket. — Két alapszervezetre is hivatkozhatok: a 2. alapszervezet kommunistái — az üzemeltetésben dolgoznak — taggyűlésen javasolták: hozzanak létre a vállalaton belül egv kútjavító részleget, mert az építők ezt a feladatot már képtelenek ellátni. A vezetők a javaslatot véggigon- dolták, megvalósították; meggyorsult a kutak javítása, javult a szolgáltatás minősége, kevesebb lett a panasz. Az 1. alafj- szervezet tagsága azt javasolta: a vállalat vezetői tegyék anyagilag érdekeltté az építkezéshez kapcsolódó szállítási, gépgazdálkodási részlegeket. A szakemberek kidolgozták a korlátozott önelszámoló rendszert, amelynek • Puskás József, a pártvezetőség titkára (jobbról) fontosnak tartja a» rendszeres tájékozódást. hatására 10—15 százalékkal növekedtek a teljesítmények, a bérek, de javult a gépek kihasználása is, sőt, bérmunkát is vállalhatnak. Erről a bérezési rendszerről már kétszer is beszámoltak a taggyűlés előtt. A pártvezetőségnek, az alapszervezeteknek a múlt évben nem kis feladat elvégzését kellett támogatniuk. A jobb gazdálkodás érdekében létszám- csökkentést hajtottak végre: 10 —20 alkalmazottat, ugyaneny- nyi fizikai munkást kellett átcsoportosítani, más munkakörbe helyezni, vagy elküldeni. A beruházási és vállalkozási osztályból csoportot hoztak létre, az anyaggazdálkodásnál kevesebb lett a könyvelő, az árukiadó. Az átszervezés — egy-két sértődéstől eltekintve — békésen zajlott le, igaz, a pártalapszervezetek, a pártvezetőség tagjai, a szakszervezet, a vállalat vezetői több fórumon megvitatták a teendőket, sőt, beszéltek minden érdekelttel. — Ezek a fórumok igazán hasznosak, szükségesek voltak, mert szót értettünk mindenkivel, s megmagyarázhattuk az intézkedés fontosságát. Ma már nagyon költségérzékenyek középvezetőink is. Azelőtt egyetlen létráért, szerszámért kocsit küldtek ki; ma már csak akkor teszik fel ezeket az eszközöket a gépjárműre, ha az a munkahelyre szállít valamit... Gémes Gábor Jánoshalma Budapesten
