Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-24 / 147. szám
PETŐFI NfiPET «I» 5 QüzdQ/ágpQiitihQ * munko y lelje/ítmény eh j 1986. június 24. Vályogvető emberekkel találkoztam... • Száradnak a vályogtéglák. Az asszonyok „elmenekültek” a fényképezőgéptől. ... a Jaikabszállásról a köncsö. Sí tanyáik felé vezető dűlőútom. Az út mentén dohány ültetvények, .kukoricatáblák, Legelők szomszédságában háztáji gazdaságok. Tanyavilág. Bad oldalt, a iák árnyékában hevenyészve felállított sátor, jobbról a rét közepén az „üzem” látszik. A napon száradó téglák, előtte tízesével kialakított rakatok sorakoznak katonás rendben; hátul asszonyok serénykednek, vetik a vályogot. Oldalt, a gödörben 'két férfi térdig a sárban, a harmadik a parton tailics- kázilk, 'lába szárán a rászáradt agyagból szürke csizma. Jöttömre kisebb riadalom támad, a brigád nőtagjai szétrebbennek. Megnyugtatom őket, pusztán csak kíváncsiskodni akarok, a munkájuk felöl érdeklődöm: — Tádén vályog kéne? — szólal meg a tallicskás. — Most nem. talán majd jövőre abból építkezem én is — próbálom üzleti megközelítésből kezdeményezni a beszélgetést. — Ha kellene, tudnának adni? — Most szóljon, meat holnap már nem teszünk itt. Üzleti fogásnak sem rossz, érzem, hogy* még mindig bizalmatlanok velem szemben. A fényképezőgépet látva az asszonyok még a gyerekeket is átmenekítik a sátorhoz, eddig a szalmában! és a téglarakások között játszadoztak. — A mai építőanyagárakat ismerve, úgy gondolom, nagyon hasznos munkát végeznek ... — Lehet, hegy hasznos, de piszkos és nehéz. — Hol tanulták a mesterséget? — Nem kellett tanulni. Ezt mindenki tudja. A negyvenes években az öregeim is ezt csinálták — szól ki a gödörből a taposó ember. — Miből állapítják meg. hogy melyik agyagot lehet felhasználni, a soványát vagy a kövéret? — A kettő közötti a jó. s az ilyen szürke, ami itt is található. Mi ránézésre meg tudjuk mondani, ha kézbe veszi, tapadásnak és könnyén .gyúrhatónak találja. — Mivel keverik? — Szalmával, de a törek az jobb. — Homok nem kell hozzá? — Ami benne van, az éppen elég. — Milyen szerszámokra van szükségük? — Egy. jó ásóra, kapára, talicskára, néhány formára meg a vizesedényekre. Ennyi az egész. — Honnan tudták, hogy itt jó földet találnak? — Máskor is voltunk már itt. Most a gazdának dolgozunk, övé a terület — bök a tanya felé Jósika, a banda vezetője. — De ha másnak keld. azt js kivethetjük jóban vagyunk az öreggel. Az. ebédet is nála főzzük. — Hová valósiak? — Orgcványból jöttünk. Oldódik a hangulat, már névről szólítjuk egymást, közben egy percre sem szünetel a munka. Egy vályogtéglaraikáson ülve figyelem a munkaszervezésüket: Jósika az ásó ember, a gödör szélén áld és fejti az agyagot. Ügy hatvan—hetven centiméter mélyre ás de, tovább nem érdemes, mert kemóhyedik a talaj és a fejtéshez csákányozni kelletne. Barna, a legfiatalabb 16—17 éves lehet. Széles kapával átforgatja, és közben lábbal dagasztja a sarat, amelyet a gödör alján összegyűlt talajvízzel időnként megöntöz. Gyuri, a talic&kás ásóval aprítja és a megmunkált agyagra szórja a szalmát. Második forgatás után most ■már szalmával keveredve kerül a vályog a talicskára. A kiemelés is a széles kapával történik egy- egy adag súlya nyolc—tíz kilogramm lehet. Pakolásnál a talicskára és a rétegek közé is újabb szalmaréteget terítenek. A hetven—nyolcvan kilogrammos rakományt körülbelül tízméteres hosz- szanti sávokba terítik az asszonyok keze alá, akik időközben visszatértek dolgozni. Földig hajolva nedvesítik, puszta kézzel markolják, adagolják, töltik a formákat; vetik a vályogot. ök is hárman vannak, mint kiderült, férj—feleség; három család alkotja a bandát — magukat nevezik így’. Gyerek is három van, nekik is jut feladat, a két nagyobb — olyan ötévesformák — vigyázza a kisebbet, ne legyen láb alatt, amíg a felnőttek dolgoznak. Formázás után a vályogtéglát három—négy napig szárítják — erre a szeles-napos idő a legalkalmasabb — majd rakatokat készítenek belőlük. Szigorú munka- megosztásban dolgoznak. A fejtés a férfiak dolga, a vúlyogvetés.t a nők végzik. A férfiak kitermelték a napi adagjukat, véletlenül sem segítenek be az asszonyoknak. — Van kereslet a vályogtégla iránt? — Az utóbbi években azt hittük, elfelejtik a vályogot. Azonban a kedvező ára miatt sokan újra ebből a hagyományos anyagból fognak építkezni. Különösen azóta bízunk benne, mióta meg• Az alapanyagot ősi módszerrel készítik elő a férfiak. tudtuk, hogy az OTP is ad hitelt a vályog építésű házakra. — Honnan tudták met a Jő hirt? — A televízióban láttuk, amikor erről beszéltek. — Hány darabot tudnak egy nap alatt elkészíteni? — Ma például fél négykor keltünk, ha az idő nem romlik eh készen leszünk úgy 2000—2500 darabbal. — Mennyit kapnak érte? — Daradonként két forintot. Egy jó nap fejenként megvan az ezer forintunk. Hetente megkeresünk annyit, mint a vállalatnál két hónap alatt. E&v hét munka, utána tehet pihenni. — Egyébként hol dolgoznak? — Nyáron vályogot vetünk, télen pedig megyünk az állami vállalatokhoz dolgozni. — Mások is foglalkoznak vályogvetéssel? — Még legalább nyolc banda dolgozik a környéken, de máshol is gyakorolják a mesterséget. — Ha iparengedélyt adnának, kiváltanák? — Hát persze, de nem adnak, pedig nekünk is jó lenne. A nyáron megkeresnénk annyit, hogy egész évre elegendő lenne, tisztességgel megélhetnénk belőle. Időközben előkerül a gazda, a szomszédos tanya lakója, Pista bácsi. Talán a kíváncsiság hajtja, megtudakolni jövetelem okát; nielllóm telepszik. Láthatóan jó viszonyban van embereivel. Gyanítom, a kapcsolat üzleti érdeken alapszik. A banda tagadja, hogy fizetne a földhasználatért, de az öreg sem fogja elkapkodni az építkezést. — Nézze meg az istállómat — invitál Pista bácsi. — Száz éve építették, ma is úgy áll, mint újkorában. Régen mindenki vályogból építkezett. Kérem, ez a fal lélegzik, nem úgy, mint a gyerekeimnél, akik panelházban laknak, ott párologtatni kell. Télen meleg, nyáron kellemesen hűvös, csak jól kell szigetelni. Valaki kerékpáron közeledik felénk, a banda izgatott lesz, Jóska elszólja magát: újabb megrendelőt várnak. Elébe mennek valamennyien. magamra maradok, hiszen az üzlet már nem tartozik az idegenre. Még mindig a vályoigrakúson ülve idézem fel magamban azokat a híradásokat, amelyeket mostanában vályogügybem hallottam, vagy olvastam. Azt, hogy a régiek előszeretettel alkalmazták, mert helyben volt, mert olcsó, tartós, jó hőszigetelő, hogy a bentlakók számára az emberi közérzet természetes feltételeit biztosítja. És azt is, hogy népi építészetünk hagyományaival együtt a vályogot is elfelejtettük. A vályogvető cigányok alkudozását figyelve italán van remény: a kereslet élénkül, és a mesterséget értő készítő is akad. Csak működésük feltételeit kellene idejekorán szabályozni, ösztönzést és lehetőséget adva ezzel a gyártóknak és az építtetőknek egyaránt. Kiss Árpád INDIAI DIVATHÁZ NYÍLT Budapesten a Martinéin téren megnyílt a legújabb fővárosi ruhabolt. a Tadzs Mahal Indiai Divatház. A Ruházati Bolt Vállalat a Konzumex Külkereskedelmi Vállalat és hat indiai cég közreműködésével hozta létre a 470 négyzetméteres üzletet, ahol elsősorban korszerű alapanyagokból készült női ruhákat árusítanak, de a tízmillió forintos árukészletben a férfiak is találnak kedvükre való öltözékeket. MÉG CSAK A KEZDETNÉL TARTUNK A biokertészet lehetőségei '.§1 1 A Magyar Tudományos Akad émia ez évi közgyűléséhez kapcsolódva tudományos ülést tartottak a szaktudósok, amelyeja a biotechnológiai eljárások hazai alkalmazásának a lehetőségeit, eredményeit vitattak meg. Az esemény fontosságát a közvélemény kevésbé érzékeli a kívánatosnál. A 1 laikusok túlnyomó többsége a tudományos-fantasztikus irodalomból ismert emberklónokira vagyklón- emberékre gondol, ha biotechno lógiáról hall. Pedig az ugyanazon sejtekből, mesterséges körülmények között, egymássa l mindenben tökéletesen megegyező élőlények létrehozása a mesék birodalmába tartozik, a biotechnológia viszont az emberiség jelenlegi legfontosabb gondjai közül néhányra kíván megoldást találni, a többi között a mezőgazdaságban és az élelmiszer-termelésbien. A vegyszerek haszna és kára Az emberiség egészének telein télyes hányada nemhogy nem kielégítően táplálkozik, hanem éhezik. Ezért a mezőgazdasági növények védelmét világszerte egyre nagyobb érdeklődés kíséri. Az egyik leginkább aggasztó tény: a károsítok, élősködők évről évre a mezőgazdasági össztermelés eg)'harmadát elpusztítják. Nem volna hiábava ló e hatalmas tömegű élelmiszert megmenteni az emberiség számára. A terméseredmények növelés ének és a termés megvédésének az utóbbi évtizedben elsősorban követett útja a vegyszorhasználat, A történelem csaknem minden korábbi időszakúban élelmiszer-behozatalra szoruló Nyu- gat-Európa az utóbbi években már élelmiszer-felesleggel küszködik, ez nem csekély részt a kemikáliák egyre bőségesebb felhasználásának az eredménye. Míagyarországon 1938 óta a termőterület 12, a mezőgazdaságban dolgozók száma pedig körülbelül 60 százalékkal csökkent, ugyanakkor a hektáronkénti hozamok megötszöröződi ek. Ez köszönhető a gazdálkodás folyamatos an korszerűsödő szervezetének és igen-igen inagy részben a műtrágya-felhasználás megsok szorozódásának 1960 és 1978 között a terméseredmények megduplázódásához a műtrágya-felhasználást a nyolcszorosára kellett emelni A probléma az, hogy a termelésnövekedést biztosító vegyszeres gazdálkodás a legkevésbé sem elhanyagolható károkat is okoz. Lássuk csupán a figyelmeztető tények közül a leginkább aggasztó hazait: Maigyarországon a (sok esetben helytelen) műtrágyázás és a (sok gazdaságban túlzó) permetezés következtében — a szennyvízelvezetés és a vízrendezés megoldatlanságával együtt — irta már másfélezer településen nincs — helyit forrásból — egészséges ivóvíz. Az elnitráto sodott talajvíz tisztításának költségei pedig nagyok: egy köbméter víz niitrátlanítása át lagosan csaknem annyiba kerül, mint maga a vízdíj. Az utóbbi években egyrészt a kemikáliák folyamatos drágulása, másrészt a veszélyekre egyre szervezettebben figyelmeztető környezetvédő mozgalmak sokoldalú hatása miatt terjed a vegyszerek használatát tiltó, de legalább erőteljesen mérséklő bio- vagy alternatív gazdálkodás. E módszernek azonban egyelőre „nagyabb a füstje, mint a lángja”. Az alternatív módon művelt termőterület — bővülése ellenére — egy országban sem nagyobb az összes termőterület fél százalékánál. A biogazdálkodásnak Magyarországon is vannak hívei, ha kevesebben is, mint a nyugat-európai országokban. A módszer hazai terjedésének jele, hogy a közelmúltban Budapesten, a Köztársaság téren megnyílt az első „Biokertészek szakboltja”. E néhány négyzetméteres üzlet Debrecenből származó kertészmérnök alapítója és tulajdonosa bizonyos értelemben missziót vállal. Véleménye szerint a biogazdálkodásnak Magyarországon egyelőle éíj alighanem még jó sok ideig csak a saját fogyasztásra termelő kiskerttulajdonosok körében van tere. Igazát illetékesek is megerősítik. Ez az irányzat — mutatnak rá a tények alapján — elsősorban azokban az országokban hódíthat, ahol túltermelés mutatkozik az agrárszektorban, ahol tehát a biogazdálkodással óhatatlanul együttjáró terméscsökkenés nem okoz lényeges feszültséget az ellátásban. A képlet tehát: sok és — bár egyenletesebb elosztásban — egyre több élelmiszerre van szüksége az emberiségnek, ezért a termőterület döntő hányadán nemigen lehetséges a kemikáliák használatának mérséklése, sőt egész földrészeken annak a bővítése a célszerű. Ugyanakkor viszont a talajba jutó egyre több vegyszer mellékhatásként olyan veszélyeket idéz fel. amelyek hovatovább az emberiséget nemcsak közvetve, hanem közvetlenül is fenyegetik. Feloldhatja-e ezt az ördögi ellentmondást a biotechnológia? Ígéretes kutatások Szerte a világban, Magyarországon is több intézetben, gazdálkodó szervezetben kutatnak vegyszermentes módszerek után. Egyebek között kísérleteznek antibiotikum-termelő gombákkal, ragadozó és hiperparazita rovarokkal, rovarhormonokkal stb. Ezek többsége egyelőre kísérleti szakaszban van, eddig a legígéretesebb kezdeményezések azok, amelyek a kártevőknek (de legalább egy részüknek) ellenálló és a gyomnövényeket túlnövő, tehát azokat elnyomó növényfajták ki- fejlesztésére irányulnak. A biológiai, biotechnológiai módszerek jelenleg még nem nyújtanak teljes körű védelmet. a kártevőktől: de a szaktudósok arra törekednek, hogy azok egyre nagyobb körben és egyre hatásosabban nyújtsanak védelmet. V M. M. SZÓ VJETUNIÓ Napenergia — a mezőgazdaságban ' Köztudomású — mondja Redzsep Bajramov akadémikus, az akadémiai tudományos-termelési egyesülés igazgatója , hogy a napenergia ökológiai szempontból teljesen tiszta és gyakorlatilag kimeríthetetlen, energiaforrás. A türkmén tudósok biztató eredményeket értek el a napenergia hasznosításában. Az éjjitest energiáját elektromos energiává változtatva, sok munkaművelet elvégzésére „tanították meg” a napsugarakat. Napenergiával üzemelnek a mikrobuszok és az ashabadi gépkocsiellenőrök rádióállomásai, a tudományos műszerek és; berendezések, amelyek a chlorellát (zöld moszat) tenyésztik, a fűtőrendszerek és a légkondicionáló berendezések. Vizet sótalanít A napenergia felhasználásának a területe korlátlan. A türkmén heliotechnikusok. azonban különösen fontosnak tartják a napenergia mezőgazdasági hasznosítását. Ez érthető is. A gazdasági feladatokon kívül a heliotechnikusok- na/k segíteniük ikelfaa sivatagban dolgozók — a pásztorok, geológusok, gázkitermelő munkások élet- és munkakörülményeit. Ezt a célt szolgálja a világ első pásztoroknak épült heliotechnd'kai komplexuma, amely az Ashalbadi terület Cserkezli nevű településén üzemel. Fő eleme az energetikai vagy a szélenergetitkai berendezés, amellyel vizet húznak a kútból, vagy a víz sótalanítására használják. A komplexumhoz tartozik a pásztor íruapfűtésű házikója a melegvíz-szolgáltatással, s a zárt típusú niapreaktor a chorellate- nyésztéshez (taikarmánylkiegészítő az állatállomány számára). Napenergia fűti a melegházait, amelyben» zöldségfélék teremnek, a hodályökat, amelyekben több minit ezer juhot tantanak. Egy ilyen komplexum átlagos költsége már 3—4 év múlva megtérül. Lényegesen dicsőbb, mint öntözőrendszerek építése a legelőkhöz és a külön távvezeték építése. A tizenkettedik ötéves tervidőszakban (1986—1990) Türkméma területén még 12 ilyen komplexumot építenek. Gyorsított terményszárítás A türkmén tudósokat egyre jobban foglalkoztatja a- napenergiával üzemelő szárítók felhasználásának kérdése a gyümölcsök és e igyéb mezőgazdasági termékek szárításának a meggyorsításához. — A mi éghajlati viszonyaink — folytatja Redzsep Bajramov — természetesen a szabad ég alatt történő szárítást is lehetővé teszik. Ebben az esetben azonban a termények, például a szőlő szárításúnak a folyamata egy teljes hónapig tart. Azonkívül a termények elveszítik értékes tulaj don- ságaik egy részét. Ugyanokkor a folyékony üzemanyaggal vagy gőzzel működő Ipari berendezésekkel történő szárítás sok energiát igényel. Így például a szárítandó termékből 1 kilogramm nedves-ég eltávolításához 120U—2500 kilokalória hő szükséges. Azt bihetné az ember, minden a szcilánits szárítóberendezések mellett szól. Ez a szárítási mód azonban sem nálunk, sem külföldöm nem talált széles körű alkalmazásra, mivel a naphőt hasznosító léghevítő berendezések korszerű konstrukciói anyagigényesek és drágák. Lég melegítő berendezések A ..Szolnce" tudományos—termelési egyesülésben a napsugarak hőjét hasznosító légmelegítő berendezések 20 változatát dolgozták xi és végezték el a modellkísérleteket. Ezekkel a berencle- zé-’ekkel a levegő hőmérsékletét 60—100 Celsius-fokra lehet hevíteni. A próbaüzemelés során megtalálták a legelfogadhatóbb változatokat. A berendezések élettartamát a hőtároló anyagok alkalmazása révén lehet növelni. Az egyik ilyen anyagot, amelyet a türkmén heliotechnikusok dolgoztak ki. a naphőt hasznosító légmelegítő berendezéseken kívül helyezték el és a hulladékhő regenerálásához, visszanyeréséhez használják fel. A berendezés stórítókamráia két 'szekcióból áll, az egyikben található a szárítandó termék, a másikban a hőtároló anyagot helyezték el. Nappal a léghevítő berendezésből érkező levegő folyamatosan áthalad az első és a második szekción és eközben a hőtároló anyag a hulladékhőt tartalékolja. A berendezés éjszakai munkájának idején a ventilátorral a kamra második szekciójába juttatott levegőt — amely a kamrában fordított! irányban mozog — a nappal t árolt hő felmelegít] és így kerül a/ első szekcióba. Ilyen módon a nappal termelt hőt ismételten felhasználják, ami növeli a be. . ndezés gazdaságosságát. Ilyen szárító épült az Ashabadi járás ..Szocializmus" kolhozában. A tüikrnén heliotechnikusok. munkáját nagyra értékelték azon a nemzetközi tanácskozáson, amelyet az UNESCO égisze alatt As- habadban rendeztek, Franciaország. Svédország, Magyarország és más országok szakembereinek a részvételével. Ratir Hallijev
