Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-23 / 146. szám

gQzdQ/QQpolitikQy munko y telje/ítméftijeit PETŐFI NÉPE • » ÍS86. június 23. EGY PÁRT ALAPSZERVEZET JAVASLATAI Hogyan növelhető a termelés a Habselyemben? A konfekcióipar régi gondja a nyersanyag, a kelme minősége. Ebben a szakmában valóban igaz: a jóból könnyű kiváló ter­méket előállítani, de mi van ak­kor, ha a beérkező nyersanyag 30 százaléka nem megfelelő? GyuráSzik Lászlón é, a Habse­lyem Kötöttárugyár III. számú Gyára pár talapszervezetének tit­kára, termelésvezéíű-helyettes erre a kérdésre válaszolt. — Két lehetőségünk van: vagy visszaküldjük az anyagot, vagy nagyon alaposan átvizsgáljuk, amely több munkát, több bért •jelenít. Mi mégis a második megoldás mellett döntöttünk, ugyanis a női és lánykablúzok­ból, ruhákból mündet, a női és lányka hálóruháklbólí 80 száza­lékot exportra szállítunk, a női fehérneműt pedig belföldre gyártjuk. Szálhibás, nem jól festett kelméből készült női fe­hérneműt belföldön sem lehet eladni. A gyárban jól ismerik a-prob­lémákat, hiszen negyedévenként a vezetők pontosan tájékoztat­ják a munkásokat az eredmé­nyekről. gondokról. — Azért döntöttünk így, mert a kelméken nem tudunk változ­tatni, ugyanis a vállalat kiké­szítőjének, festőműhelyének re­konstrukciója csak jövőre készül el, ezért iaz anyagminőség ösz- szetételében egyelőre nem vár­hatunk változást. Nemcsak a meo. de a szabász, a varrónő iS figyeli az anyagot, nehogy rossz minőségű anyagból állítsuk elő a »terméket, s ezzel elveszít­sük a piacot. Túl ezen. nem az egész vég kelme hibás, csak egyes részei, s úgy próbáljuk kiszabni az anyagot, hogy kevés legyen .a hulladék. Az első negyedévben megle­hetősen sok túlórát használtak fel azért, hogy pontosan betart­sák a szállítási határidőt, A túl­óráztatás sem könnyű dolog. mert a munkásnők — háziasz- szonyok. családanyák — otthon is szeretnék elvégezni a teen­dőket. A párt- és a szakszerve­zeti bizalmiakat összehívták, •megmagyarázták a túlóráztatás célját, kérték a segítségüket. Si­került meggyőzniük a munkáso­kat a ihosszított műszakról, s az érvek jobban hatottak, mint a parancsszó. A gyár kecskeméti és kerek- egyházi konfekcióüzeme működ­tetésién kívül a megyeszékhelyen és Izsákon 50 bedolgozót foglal­koztatnak emellett. Ágasegyházán, Apostagon, Szabadszálláson. ászs aeontlá s zl ón, Soltvadkerlen téeszek és szakszövetkezetek rnal- léküzmágaimál bérmunkát vé­geztetnek. — A bérmunkánál huzamo­sabb idő óta munkaerőgondok vannak. Vizsgáltuk ennek okát. és kiderült, hogy alacsony a bér- színvonal. Mi iidőnonma alapján, darabbérre, az adott gazdasági egységnek fizetünk, s miután ezek a munkások gyakorlatla­nok, nem képesek a normát tel­jesíteni, nem is tudnak 'keresni. Az említett munkahelyeken a lét­szám 20—40 százaléka hiányzott, ami tsljesíitményhiányíként itt a gyárban jelentkezett. A terv, de különösen az ex- ponUerx teljesítése nemcsak gyá­ri, hanem népgazdasági érdek is. Nagyon jól látták ezt a gyár. de a pártalapszervézet vezetői is, ezért taggyűlés elé vitték a té­mát. AZt javasolták: a terv tel­jesítése, a termelési érték eléré­se érdekében segíteni kell a bér­munkában dolgozó termelőszö­vetkezeték, szakszövetkezetek melléküzemágain, A taggyűlés ezt a javaslatot elfogadta. — A határozat után — amely- lyel teljes mértékben egyetértet­tek a gyár vezetői — a termelés növelése- érdekében két nyugdí­jas szakmunkást kértünk fel ar­ra, hogy járják végig a bérmun­kát végző üzemeket, adják át ta­pasztalatukat Az eredményt még nem tudjuk mérni, mert három hónapja kezdtünk hozzá. Ezen a taggyűlésen más határozat is született. A tervet eddig a bér­munkát végző üzemek vezetői állapították meg, most közösen, a létszám függvényében döntünk erről. Egy gyáregységnél alapvető változásokat nem képes megva­lósítani a pár talapszervezet, de maguk a gazdasági vezetők sem. Kisebb dolgokban azonban igen­is képesek alkotó módon előbb­re lépni. Jelenleg a kommunis­ták kérésére a gyár vezetői azt vizsgálják, lehet-e csökkenteni a kiszolgáló személyzet létszámát, s ezzel az önköltséget. Apró do­lognak tűnik, de ezzel is növel­hető a megtakarítás, a teljesít­mény. Gémes Gábor VERSENYBEN 22 LÉGI VÁLLALAT Malév-irodák öt városban Malév-iroda nyílt, illetve nyílik Debrecenben, Győrött, Miskolcon, Pécsett és Szegeden. Egyre mozgalmasabb gazdasági életünk, s az egyre mo­dernebb világ igényli mindezt. Egy-egy kirendelt­séghez a környező két-három megye tartozik, s így mind az öt városban több megye légiforgalmi üz­leteit intézik. A vevők valamennyi Malév-szolgál- tatást megkapják: jegyet, pénzváltást, helyfogla­lást, tájékoztatást, légi áruszállítási lehetőséget. To­vábbá a Malév Air Tours kirándulócsoportjaiba is szervezik az utasokat. Mindenüvé 5—6 alkalmazot­tat vesznek fel, olyanokat, akiknek van gyakorla­tuk az utaztatásban, és akik idegen nyelveket, be­szélnek. Anélkül ugyanis képtelenség légiforgalmi •irodát nyitni, hogy az alkalmazottak közül ne be­szélnének többen is legalább angolul és németül. Gazdaságunk a személyforgalomnál is jobban ér­dekelt a légi teherforgalomban. Az új Malév-iro­dák erre is lehetőséget nyújtanak. Igaz, Magyaror­szágon a légi úton szállított áru tömege a külke­reskedelmi forgalom mennyiségének egy százalé­kát sem éri el. Csakhogy a repülőgép nem a meny- nyiség, hanem a gyorsaság végett fontos. Egyrészt azért, mert van olyan áru, amit nem lehet lassan szállítani: például a naposcsibe, friss gyümölcs. A másik árucsoport jellegénél fogva igényel gyorsasá­got: a napilap, a tévétársaságoknak és moziknak küldött film, és a posta tartozik ide. A gazdasági életben azonban vannak más olyan esetek is, amikor az egyébként vasúton, hajón szállítható áruk repülőre kívánkoznak. Ez a hely­zet például, amikor a külkereskedelmi tárgyalásra árumintát kell vinni, mégpedig azonnal, tehát a tárgyaló szakemberekkel egyidőben kell útbaindí­tani. Ilyenkor a lassúbb vasút, hajó esetleg meg­hiúsítaná az üzletet. Ezért árumintát ma mér több­nyire légi úton szállítanak. Ugyancsak gyors segít­séget igényel a sürgős alkatrészek eljuttatása. Kü­lönösen olyankor, ha egy-egy meghibásodás na­gyobb termelési kiésést eredményezhet. Ekkor is a gépmadár hozza a segítséget; a hiányzó külföldi alkatrészt. A Malév csak a repülésbiztonsági, és más, kife­jezetten légi feladatokait végzi el. A bérlőt terheli az árunak egészen a gép mellé történő odaszállí- tása, illetve elszállítása, a ki- és berakodás meg­szervezése, költsége. De egy-egy felszállással 13,5 tonna árut vihetnek. Természetesen a kereskedelmi jogi feladatok is — áruátvétel, szavatosság, minő­ségellenőrzés, biztosítás, vámkezeltetés — a bérlőt terhelik, illetve a bérlő köteles gondoskodni ar­ról, hogy az árut külföldön átvegyék, és minden nemzetközi kereskedelmi jogszabályt kölcsönösen betartsanak. A másik lehetőség: a menetrend szerinti utasszál­lító gépekbe is lehet árut feladni. Itt már a Malév­et terhelik az említett szállítási és jogi feladatok. A TU 134-es gépek az utasok mellett 3 tonna te- herárut vállalhatnak, a TU 154-esek pedig 3,7 ton­nát szállíthatnak. A feladott csomagoknak termé­szetesen fuvarlevelük van. A csomag terjedelme nyilvánvalóan korlátozott, hiszen be kell férnie a gépajtón. A légi fuvarozás hagyományos gondja: néha a csomag „eltűnik a levegőben”, és utána egy-két na­pot is igénybe vesz, amíg megtalálják valamelyik repülőtéren, illetve raktárban. A Malév kiküszöböl­te ezt a hibalehetőséget is: közel két éve, 1984. jú­nius elsején ugyanis elsőként lépett be egy londo­ni komputerrendszerbe. Ez a Carmen nevű, cargo típusú rendszer nyolc kisebb légitársaságot fog ösz- sze, például Brit Kaledónia légi vállalatát. Ha a fuvarlevél számát betáplálják, akkor a londoni komputerközpont a csomag minden lényeges ada­tát, s pillanatnyi helyét 14 másodperc alatt közli Budapesttel. • ' F. D. Mindennapi életünk, jókedvünk, vagy ép­pen rossz hangulatunk szerves alakítói az árak. Panaszkodunk — sokszor joggal — a drágaságra, bosszúsan vesszük észre, hogy a tojás ára immár tartósan 3 forint fölött van, vagy éppen megdöbbenve tapogatjuk a pénz­tárcánkat, ha egy-egy márkásabb elektroni­kai cikkre figyelünk fel a kirakatban. És természetes, hogy érzékenyebben reagálunk most már a legkisebb áremelkedésre is. Még akkor is, ha csak átmeneti jelenségről, vagy a szezonális ingadozásról van szó. Fokozott figyelemmel Mióta az áraik változása — mert nemcsak az emelkedésről, hanem ritkábban a csökke­néstől is hírt adnak a krónikák — minden­napi életünk részévé vált, fokozott figyelem kíséri az árellenőrök munkáját. Hiszen az árszabályozás laikusok számára nehezen ér­telmezhető paragrafusai között ők állapítják meg, vajon reális összegért kínálják-e ne­künk azt a bizonyos portékát, szolgáltatást, vagy nem. Ám hajlamosak vagyunk a föl­felé kúszó árakért sokszor egyértelműen az ellenőrzést hibáztatni, a „lÜvatalt” tenni fe- • lelőssé. Pedig elsősorban a termelők és a kereskedők munkája alapján dől el, végül is mennyi Ikerül 'az árcédulára. Több, mint a megelőző években, ugyanannyi, mint tíz év­vel ezelőtt, vagy netán kevesebb. S arról se feledkezzünk meg, hogy a piaci viszonyokra épülő gazdaságban a kereslet—kínálat alaku­lása rendkívül gyorsan befolyásolja az árak alakítását. A hiány rövid idő alatt átírja mindenfajta kontroll ellenére a kirakatba tett cédulákat. Éppen ezért az árhatóságtól nem is vár­hatjuk el,' hogy minden egyes állami üzlet­ben vagy magánkiskereskedőnél tételes el­lenőrzést tartson. De a célvizsgálatok alap­ján felhívhatja az illetékesek figyelmét a pia.c változására, a kedvezőtlen tendenciák­ra, és a közvetlen beavatkozáson, a bünteté­sek kiszabásán túl tudatos piaci építéssel for­díthatja meg a kedvezőtlen folyamatokat. Éppen tavaly lehettünk tanúi a ruházati cik­kek valóban meglepő, 10 százalékot megha­ladó drágulásának. Nem elsősorban a bün­tetések kiszabásával avatkozott be az árha­tóság, hanem fölhívta az illetékesek figyel­mét a kínálat elmaradt bővülésére. A fogyasztók érdekében Lehet-e egyáltalán tovább szaporítani az ellenőrzéseket? A válasz egyértelmű: nem. Mert a költségek — hiszen ez is pénzbe ke­rül — nem térülnének meg, és az árakat sem szorítaná lejjebb. És az igazán hatékony ellenőrzés niem a .naponta változó divatcikkek, luxusportökák árát helyezi előtérbe, hanem az alapvető fogyasztási cikkek, szolgáltatások árképzését figyeli, és ügyel a .szabályok be­tartására. Fellép az indokolatlan árdrágítás vagy a minőségrontás ellen. Hiszen nemcsak akkor ér minket, fo­gyasztókat kár, ha ugyanazt az árut indo­kolatlanul egyre drágábban kapjuk. A vál­tozatlan árért, de rosszabb minőségben vá­sárolt portékáért is többet fizetünk a kelle­ténél. Ám ezt megállapítani jószerivel csak az ellenőrzés eszközeivel lehet. (Persze, azt mindenki észreveszi, ha a Legót a maszek trafikosok, kereskedők 30—40 százalékkal drágábban árulják.) De ez nemcsak az ár- hatóságot érinti, hanem a fogyasztói érdek­védelmet és a minőségellenőrzést is. E szer­vek hívhatják fel a figyelmünkéi különböző ikiadványókban Sárrá — tesztelve az árukat —, hogy mit érdemes venni, mit nem, s az egyes osztályzatok, pontszámok alapján már valóban választhatunk, hogy mit is tegyünk a bevá s okosa run kba. Közvetett befolyásolás Az idei terv 5 százalékos áremelkedést irányoz elő, ami jóval alacsonyabb az el­múlt évek átlagánál. Sőt, az alapvető fo­gyasztási cikkek árát sem változtatják lé­nyegesen — ígért ék, az illetékesek. Ez az első igazán Jsézzelfogható eredménye annak a tu­datos gazdaságpolitikának, amely az anti­inflációs jelzőt kapta a hazai szóhasználat­ban is. Egyrészt jelenti az árellenürzések szi­gorítását, másrészt a közvetett befolyásolást, amelynek fontos része a tudatos piacépítés és -felügyelet. Mert a legszigorúbb ellenőrzés sem helyettesítheti a piac önszabályozó me­chanizmusait, azt, hogy számtalan eladó egy­mással állandó versenyben próbálja elnyerni a fogyasztók kegyeit. Az igazi verseny egye­lőre csak néhány, területen érvényesül. De párosulva a szigorú ellenőrzéssel, már érez­teti hatását, A legfontosabb persze mégiscsak az, hogy a boltokban található árufedezet meg a fize­tésünk egyensúlyban legyen egymással. Mert ha ez az egyensúly megbomlik, vagyis ha el­szaladnak a bének, s több pénz van az em­berek zsebében, mint amennyi az összáru- alap értéke, akkor a legmagasabb színvona­lú árellenőrzés sem segíthet. Akkor már csak az infláció végezheti el a „korrekciót”. L. M. MOST IS SZÁMÍTANAK RÁJUK Kiváló az agrárnyugdíjasok klubja Gyakran adunk híradást ar­ról, hogy a Magyar Agrártudo­mányi Egyeisületi BácsiKdskun Megyei Szervezete nyugdíjas ag­rárszakemberek klubjának tag­jai hol, merre jártak az ország­ban. Ilyen alkalmakkor meg­nézik a mezőgazdasági és élelmi- szeripari üzemek munkáját, át­adják bőséges tapasztalataikat az ott dolgozóknak. E programok szervezésében nagy szerepet vál­lal a klub elnöke, Hajdú András. — Kevés az olyan hivatalosan ts jegyzett társaság, amely időskorú, ugyanolyan szakmából nyug­díjba vonult embereket tart ösz- sze. Nem volt tartózkodás a klub szervezésekor? — Általában még ma is az a vélemény, hogy a nyugdíjasok „csak” pihenjenek. Ezt a falat előbb át kellett törni, aztán Í976- ban 25—30 taggal sikerült- meg­alakítani a klubot. Az igazi lét- jogosultságunkat két évvel az alakulásunk után nyertük el egy MAE-közgyűlésen. Akkor el­mondtam, mennyire kevés támo­gatást kapunk azoktól, akiknek az útját tulajdoniképpen egy egész életen keresztül mi egyen­gettük. Attól kezdve sok segítsé­get kapunk, gyakran úgy, hogy kérnünk sem kell. Ez alatt a tíz" év alatt több helyen megfordul­tunk. A tavasszal három napot töltöttünk el Győr környékén. Jártunk az ottani Mezőgép Vál­lalatnál, a Zirci Bakony Tsz-ben, a Móri Állami Gazdaságban. Legutóbb pedig a Kiskunmajsal Jonathan Tsz-szel ismerkedtünk meg, sőt a nagyközségi tanács elnöke is tájékoztatott bennün­ket az ott élőkről. — Egy-egy kirándulás megszer­vezésében nagy segítség a szemé­lyes ismeretség.., — Valóban nagyon sok embert ismerek, még az aktív munkában eltöltött időszakból. A „hőskor­ban” kezdtem, átéltem, sőt ré­szese voltam állami gazdaság létrehozásának is. Aztán 1953- ban az akkori Országos Vető­magfelügyelőséghez kerültem. Onnan mentem nyugdíjba 67 évesen. Nem hagyhattam túlsá­gosan kellemetlen emlékeket a szakemberekben, mert most bár­milyen - „klubgonddal” fordulok hozzájuk, szívesen segítenek. Si­kernek könyveljük el, hogy min­denütt barátian fogadnak ben­nünket. Lekezelésről — ami pe­dig az ilyen korúnkat legérzéke­nyebben érintő gond — szó sine's. — Az üzemlátogatásokon tett észrevételeket át tudják-e adni más mezőgazdasági üzemeknek? — Havonta klubnapon 'jövünk össze, ahol megbeszéljük a látot­takat, elmondjuk a véleményün­ket, Ezeken a „tanácskozásain­kon” feljegyzéseket is készítünk, amit elküldünk az érintett üze­meknek. A megyei pártbizottság nyugdíjas tanácsadó testületének munkájában is részt vesz több klubtagunk. Ott pedig, azokat a gondolatokat is felszínre hozhat­ják, amit a klubtársakkal együtt alakítottunk ki. — jó érzés volt kollégák szere- tetét, vendégszeretetét élvezni egy-egy találkozón. Sikerélmény. A klub vezetőinek azonban egy másfajta elismerés ts sikert je­lenthetett ,.. — A múlt évben végzett te­vékenységünket a Mezőgazdasági, • Hajdú András: mindenütt ba­rátian fogadnak bennünket. Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezete Kiváló Klub címmel jutalmazta. Ez valóban siker. De még inkább az, hogy egy-egy tanulmányutunkon, a mezőgazdasági üzemek szakem­berei — érzésem szerint tiszta szívvel — elmondják: köszön­jük az idős kollégáknak, -hogy előttünk járva megalapozták a mai mezőgazdaságot, és még ma is készek segítséget nyújtani, okos tanácsokkal egyengetni utun­kat. Gál Eszter Arató gépóriás A „Jaroszlavec” gabona- és bungonyabeíakarító kombájnok, sziénaiforgatók, önjáró itakarmárvy- betakarító gépek igen népszerűek a szovjet mezőgazdaságban. A ja- röszlavi gyár legújabb fejlesztése az USZK—17a itípúsú, „Sztyep” elnevezésű önjáró betakarító- komp’.exum. Az új gép három felfüggeszthető aratóaggregátjá- nak szélessége 17 méter. A leara- tóitit gabonaféléket egy vagy két sorban rendezi. A „Sztyep” takar- tmárnyfoetakar!tó kombájnként is üzemelhet. • Ilyen sorba rendezi a „Sztyep" a learatott gabonát. I • Gyurá- szik I,ászió­né (a képen jobb oldalt) a szabász­műhely­ben egy formát el- > lenőriz. • A varro­dában ex­portra ké­szülnek a női hálőin- gek. , Árellenőrzés és piacépítés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents