Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)
1986-06-20 / 144. szám
198C. június 2ö # PEiÖFi NÉPE i; ó A demokratizálódás igényes folyamat A Magyar Kereskedelmi Kamara az utóbbi öt évben egyre nagyobb szerepet kapott és vállal a gazdasági életben, a gazdaságpolitikai és gazdaságirányítási döntések előkészítésében. Ebben az időszakban két átszervezésre is sor került, utóbb tavaly, s ettől kezdve kibővültek lehetőségeik. Taglétszámuk 1981-hez képest megduplázódott, s most több mint 1200 vállalat tagja a kamarának. Állami támogatásban 1982 óta nem részesül, bevételük (tavaly 181 millió torint volt), több mint tele tagdíjakból, a többi kiadványokból és szolgáltatásokból, valamint tanfolyamok díjaiból származik. Kiadásuk hasonló nagyság- rendű, amelyből a legtöbbet szolgáltatásaik finanszírozására költik. Funkcionális, szakmai, viszonylati tagozatokat és területi bizottságokat működtet. A hat közül a Dél-alföldi Területi Bizottságnak tagja több Bács-Kiskun megyei vállalat is. A Magyar Kereskedelmi Kamara VII. közgyűlését holnap, szombaton tartja Budapesten a Kongresszusi Központban. Ezen beszámol az elnökség .az ötéves munkáról, sor kerül az alapszabály módosítására és a tisztségviselők megválasztására. Kelényi Gáborral a kamara feladatairól, munkájáról, a megoldásra váró helyzetekről beszélgettünk. Beszélgetés az MKK főtitkár-helyettesével — Hogyan változott a Magyar Kereskedelmi Kamara helyzete a tavalyi törvényerejű rendelet óta, amely alapján társadalmi szervvé alakult? — Igazi változást nem hozott, azonban megtörtént egy évek óta tartó folyamat eredményének törvénybe foglalása és realizálása. A kamarai funkciók erősítésében, és néhány újabbakban határozta meg a törvényerejű rendedet teendőinket. — Melyeket emeli ki? — A meglévők közül a nemzetközi kereskedelem és partner- kapcsolat, a külhoni publikációk és egyéb nyilvánosságot igénylő teendők elősegítését, ezek közé tartozik különböző országokban a magyar napok rendezése is. Másrészt feladatunk, hogy jelenjünk meg a vállalati kapcsolatok létesítése érdekében olyan területeken is, ahol nincs külkereskedelmi képviselet, itt ugyanis a kamaraküldöttek segítik a kapcsolat létrehozását. Olyan vevő- és eladókörrel ismertetjük meg vállalatainkat, aminek következménye üzletkötés lehet, — És a harzai „vizeken”? — Belföldi szerepünkben erőteljesebb a változás. A kamara úgy épül be a gazdaságirányítás szervezetébe, hogy lehetősége nyílik a gazdasági döntések vállalati szempontú véleményezésére. Ez több szinten történik. Egyrészt ágazati minisztériumoknál, illetve funkcionális irányító hatóságoknál. Például az előkészítés alatt lévő kormánybizottsági anyagokat hozzánk küldik véleményezésre. Rendszeres meghívottal a kamarai tisztségviselők többek vközött a Külkereskedelmi Minisztérium tanácsadó testületének, az ipari miniszter miniszteri értekezletének, a Belkereskedelmi Minisztériumnak, az ÉVM-nek olyan témáikban, amelyek kamarai-vállalati érdekeket érintenek. Ugyanez történik a két kormánybizottság munkájánál is: minden előterjesztést megkapunk véleményezésre, és a kamara elnöke vagy képviselője általában részt vesz a kormánybizottsági üléseken. — Erre a véleménykérésre most a törvény által kötelezettek az irányító szervek! — Korábban, aki úgy értékelte, hogy kikéri a kamara véleményét, önszántából megtehette, most viszont kötelező, sőt szigorítás is van: amennyiben a kamarai véleményt nem fogadja el a döntés-előkészítő és a kamara elnöke ragaszkodik ehhez, úgy a Minisztertanács elé kell terjeszteni a témát. Ez a jogi biztosíték a munkánkhoz. A másik pedig a Minisztertanáccsal való kapcsolattartás. Ennek legfontosabb eleme, hogy megszűnt a kamara függőségi viszonya a Minisztertanácstól, társadalmi szerv lett, s ebből következően csak törvényességi felügyeletet gyakorol a Minisztertanács egyik elnökhelyettese. Ez igényelt bizonyos kapcsolati átrendeződést, amely szerint a kamara jelzéseit, véleményét az illetékes minisztereknek továbbíthatja. A kötöttség annyi, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó miniszterelnök-helyettest is kötelességünk tájékoztatni. Ugyanakkor felvetéseinkre választ is kell kapnunk. — A lehetőségekkel tud élni a kamara? — Igen. Sok esetben kitűnt, hogy a kormányzati szervek kíváncsiak a kamarai véleményre. Említhetem az Országos Tervhivatal vezetőivel a hetedik ötéves terv ipari koncepciójáról és az 1986. évi tervekről tartott megbeszéléseinket. A belkereskedelmi miniszterrel együttműködésünk kérdéseiről és konkrét kereskedelmi témákról tanácskoztunk. Az ÁBMH-ban bérszabályozási ügyiben cseréltünk véleményt. Ügy érezzük, hogy mi is gazdagodtunk új információkkal, és az illetékes állami vezetők is sok olyant hallottak, amit a viszonylag zárt, apparátusi rendben nem biztos, hogy megtudhattak volna. — Partnernek érzik magukat az irányító szervekkel? — A helyzet különleges. Ugyanis partnernek érezzük magunkat, de a gazdasági döntésekben a hatást még kevésbé érzékeljük. Az ellentmondás abból ered, hogy a kamarai fölvetések jelentősebb részének teljesítése költségvetési többletterhet igényelne — legalábbis átmenetileg. Ebből következően az a helyzet, hogy bár esetenként elismerik javaslataink jogosságát, és észszerűségét, de a költségvetés védelme érdekében, a döntést hozó szervek nem léphetik meg még a legszükségesebbeket sem. Ezért mondhatom, hogy nem a legjobb időszakban vált jelentősebb fórummá a kamara, mert most a pénzhiány sok jó törekvést visz- szafog. — Úgy érzékelem, többször lehetetlennek tűnő feladatokra vállalkozik a kamara. Ugyanis az irányító szervek tagoltak: más- más foglalkozik a költségvetéssel, a jövedelemszabályozással, a bérügyekkel stb.; és ezeknek megvannak a saját érdekeik a döntéshozatalban. Viszont S vállalati szint az, ahol együttesen hatnak a döntések és olykor nem is azonos irányban orientálnak. A kamara pedig ez utóbbi, a vállalati szféra érdekképviseletében tesz szóvá bizonyos dolgokat. — Ez okozza a konfliktushelyzetet a kamara és vállalatai, valamint a gazdaságirányítás között. Végső soron minden irányító szervnek van bizonyos sávja, érdekszférája és kötelezettsége. A gazdasági folyamatok céljainak meghatározása, és a hozzátartozó eszközrendszer külön- külön készül, és el is válik egymástól, ugyanakkor az eszköz- rendszer önmagán beliül is heterogén. Egy szabályozóelemmel olyan funkciókat is el akarnak látni, ami miatt az alapcélok végrehajtása kerül mellékvágányra. Sok esetben az a gond, hogy egyes gazdaságirányítási intézkedések hatására a szándéktól eltérő dolog következik be, mert a vállalati mozgás egészen más, mint amit feltételeznék az intézkedés hatásaképpen. Gondoljunk csupán az exportösztönzésben tapasztalható felemás helyzetre. — Tehát a vállalati és gazda- ságirányító érdekek esetenként különböznek, ugyanakkor az Is kérdéses, vafn-e egységes vállalati érdek? — Ez sem egységes, de egy ponton egyező — amit a VII, ötéves terv vitájakor is megfogalmaztunk — nevezetesen: minden vállalatnak az az érdeke, hogy a magyar gazdaság jól működjön. Tehát olyan vállalati vélemény nincs, hogy nem számít, milyen az ország helyzete, csak a vállalat menjen jól! Viszont a megközelítési módban, abban, hogy vállalati szempontból miként lehet elérni a gazdaság jól menjen, és a gazdaságirányítás szempontjából hogy lehet elérni, hogy a vállalatokat kényszerítsék a jobb munkára, ebben adódnak különbözőségeik és viták. — Konkrétan is bemutatná ezt a helyzetet? — Tulajdonképpen az egész vállalati szférát szorítja az elvonás és a támogatás párhuzamos növelése, de az irányítás a mostani helyzetben nem lát más kiutat. Ez olyan alapkérdés, amely már régóta kamarai téma. Ennek hátterében az húzódik meg, hogy a magyar gazdaságban a vállalati teljesítmények reális mérésére a nyereség nem igazán jó. — Helyette ml kellene? — Az, hogy a nyereség tényleg az legyen, ne keverjenek bele számtalan rejtett csatornán ide- oda áramló adózási és támogatási pénzeket, amelyek a kuszaságokat okozzák. A különböző árrendszerek még tovább bonyolítják a helyzetet, és végül is a vaKelényi Gábor a. Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkárhelyettese januárban múlt 50 éves, 1985 áprilisa óta látja el ezt a megbízatást. A Budapesti Műegyetemen végzett textilmérnöki szakon, később a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen mérnökközgazdász oklevelet szerzett. A kötöttáru- gyárban dolgozott Budapesten, majd a Köny- nyűipari Tervező Irodánál technológus-tervező, létesítmény-főmérnök és ennek a vezetője lett. Ezt követően a Könnyűipari Minisztérium ruházati osztályvezetője, majd főosztályvezetője, az összevonás után az Ipari Minisztériumban a könnyűiparral foglalkozó miniszterhelyettes szakmai csoportjának vezetője volt 1985 áprilisáig. A kereskedelmi kamaránál főtitkárhelyettesként két főosztály felügyelete tartozik hozzá: az ágazati és területi főosztály. Szerteágazó tevékenység a Dél-Alföldön lódi nyereség mérése, meghatározása, a vállalatok összehasonlítása nagyon nehézzé válik. Mert vannak kényelmes helyzetben lévő vállalatok, amelyeknek minidig lehetőségük volt a költségek továbbhárítására. Jelentős azoknak a vállalatoknak a száma is, amelyeknek nem adatott ' meg ez a lehetőség, például a termékek jellegéből vagy egyszerűen árszabályozás, illetve fogyasztói árkonstrukció miatt. Ebből következik egy furcsaság, hogy a nehéz helyzetben lévő vállalatok egy része nem saját hibájából van ebben a helyzetben, hanem tőlük független okokból. — Említene erre példát? — Hosszú ideig nehéz helyzetben voltak a gyermekcipőgyártók, ezért jelentős „nyereségcsa- polások” történtek azoknál a vállalatoknál, amelyek gyermek- ruhát vagy pelenkát gyártottak. Az innét származó pénzt a gyermekcipőgyártásba vitték át.. . Ha az ilyen, és hasonló pénz- átáramoltatásból származó nye- reségkiimutatás helyett valós mércével mérnénk a vállalatokat, akkor mindegyiknek érdekében állna, hogy a ráfizetéses, nem jól működtethető ágazattól megszabaduljon, és az eszközöket átcsoportosítsa jövedelemtermelő termék előállítására., — Azt tartaná helyesebbnek, b.a bizonyos termékek gyártása megszűnne hazánkban, és azt importból szereznénk be, vagy a termék-előállítás gazdaságosságát (esetleg a vállalatot) kellene rendbetenni? — Vannak termékek, amelyeket valamilyen szempontból akkor is gyártani kell, ha nem gazdaságos. Ugyanakkor szükség van bizonyos szelekcióra, amiben az importverseny nagyon sokat segítene — ez viszont ma még nincs. E termékkörben sem úgy merül fel a kérdés, hogy mit érdemes importálni vagy gyártani. A helyzet az, hogy nincs pénz az importra, ezért gyártani kell. Még mindig vannak vállalatok, amelyeket eddig nem sikerült rendbehozni, bizonyos korlátok miatt. Sokáig húzódnak a döntések például a nehéz helyzetben lévő nagyvállalatok rendezésében, ami az ilyen vállalatoknak sem jó és a többieknek sem. Ugyanis pénz eszik őzöket von el azoktól, akik ezzel jobban tudnának előbbrejutni. Azt ér, zékelem, hogy egyre növekvő elvonással teremtjük meg az egyre növekvő támogatások forrásfedezetét. Az elvonások mértéke el; érte már a vállalatoknál képződő nyereség kilencven százalékát. Az osz|iatlan érdekeltségi alapból, a bérrel összefüggő elvonások után, még kevesebb marad, és az igazi probléma az, hogy állóeszköz-fejlesztésre, beruházásra végül is nincs pénz. A vállalatok eszközállománya már olyan, hogy nem teszi lehetővé a kívánt struktúraváltást. Tehát az igazi gond az, hogy a vállalatok jelentős része pénz híján mozgásában korlátozott, nem tudja megvalósítani a legjobb ötleteit sem. így áll elő az a helyzet, hogy irányi-» tási oldalról deklaráltan nő a vállalati önállóság, de a valóságban nem. — Fogalmazhatunk úgy, hogy a gazdaságirányítás kényszerintézkedéseiről van szó? — Tulajdonképpen igen, de ä kényszerintézkedés nem jó, viszont meg keli mondanom azt is, hogy a kamara sem tudott helyette jobbat ajánlani. Bár feladatunk nem az, hogy alapvető gazdaságpolitikai kérdésekben adjunk megoldást, de legfontosabb eólumik, :hogyaz„így nem jó” kritika helyett, alternatív megoldási javaslatokat tegyünk. A meg áldatlan kérdések körül még most is vég nélküliek a viták, amit hirtelen (olykor elhamarkodott) döntés követ. Ennek tipikus esete volt a vállalati tanácsok létrehozása, a vállalati irányításban történt módosítás, amelynek jogi szabályozórendszere napjainkig nem alakult ki megfelelően. — Egyesek szerint, a vállal art i tanácsok alakítása sok erőt vont el a múlt évben. — Szerintünk is, amit viszont vitatnak a gazdaságirányítás szervei. Egyes helyeken a nem népszerű, fegyelmező jellegű tennivalókat is hátráltatta, és sok energiát vitt el a napi gazdasági feladatok megoldásától. — Feltétlenül szükség volt arra, hogy a vállalati tanácsok gyorsan megalakuljanak? — A felemás állapot még rosz- szabb, fel kellett gyorsítani a folyamatot azért, hogy 1986. első felében» lezáródhasson. A vállalatirányításban történt változások következménye, hogy az igazgató érdekvédelmét is a kamara látja el. Hogyan? — Ennek lényege, hogy az új vállalatirányítási formában az igazgatók munkaviszonya más típusúvá vált. Eddig ugyanis a Munka Törvénykönyve értelmében alkalmazási viszony volt, de a mai helyzet vállalkozói viszony létesítését kívánná meg. De ezt a lehetőséget a Munka Törvény- könyve nem tartalmazza. Tisztázatlan a helyzet, mert a különböző jogszabályok az igazgató jogállását összekeverik, bizonyos engedélyezési jogköröket testületivé változtatnak, másokat pedig a vállalati tanács elnökére akarnak átruházni. Ezzel kapcsolatban csak egy kuriózumot említek: az igazgató szabadságának engedélyezése a vállalati tanács elnökétől függ, aki egyébként munkakörileg az igazgató beosztottja... A vállalatigazgatóknak, mint különleges munkavállalói rétegnek jogi, szabályozási feltételeit kívánja elősegíteni és megoldani a kamara. — Milyen témakörökben kellene mielőbbi rendezést elérni? — Ne legyenek egyoldalú feltételek az igazgatóval szemben, amikor vállalkozik a feladatra, hanem ő is támaszthasson feltételeket, és kapjon biztosítékokat. Nem rendezett a helyzet akikor sem. amikor lejár a megbízatása, és valami miatt, (nem alkalmatlanságból 1) nem hosszabbítják meg. A tisztes visszavonulás nincs megoldva. Egyébiránt arra is gondolni kell, hogy a vállalkozás bukással járhat, mert végül is ez kockázat. A kockázat nagysága és a javadalmazás között sincs meg a szükséges összhang, vállalatonként differenciálni kellene. Szóval vannak teendőink ezen a területen. — Kérem, foglalja össze, hogy a kamara) mit tart a jövőbeni feladatai közül a legfontosabbaknak! — Az irányítás átalakulási fázisában a vállalati érdekképviseleti munka az, amelyben a kamara a legtöbbet teheti. Feladataink között fontosnak tartom: ai vállalati szempontok úgy jelenjenek meg, hogy érdekegyeztetéssel a feszültségfeloldás megtörténjen. Ugyanakkor a kamara adjon egyfajta kontrollt a gazdaság számára, és az irányítás ismerjen meg közvetítésiünkkel több véleményt, ami más nézőpontból fogalmazódott. A kamara megváltozott funkciója végül is az irányítás demokratizálódásának egyfajta megjelenése. A demokrácia érvényesítése, a demokratizálódás időigényes folyamat. Türelemmel és kompromisszumokkal hozzá kell járulnunk ahhoz, hogy az irányítási és vállalati szféra érdekei közelebb kerüljenek. a gazdasági folyamatok kedvezőbben alakuljanak, és az előttünk álló feladatokat, terveket a magyar gazdaság teljesíteni tudja. Csabai István Az MKK Dél-alföldi Területi Bizottsága 1970-ben alakult, majd 1982-iben újjászerveződött. Csong- rád, Békés és Báas-Kiskun megye vállalatait tömöríti. Legfontosabb feladatának az érdekközvetítő tevékenységet tartja, olyan módon, hogy egy-egy aktuális témában kikéri tagvállalatainak véleményét, s a fölméréseket, elemzéseket a döntéshozó szerveknek továbbítja. A másik fontos tevékenységük tagjaik informálása. Tanfolyamokat, tájérbe- kezletéket tartottak (legutóbb a minőségellenőrzés rendszeréről, az exportbővítésről), ankétokat rendeztek egyebek közt az ipani termékek világpiaci helyzetéről. A vállalatok közötti együttműködés javítása ugyancsak tevékenységük sorába tartozik. E témakörben tavaly a fuvaroztatóknak és a szállítóknak rendeztek fórumot. A külkapcsölaitok az exportfejlesztés érdekében tavaly együttműködési mgáll'apo- dást kötöttek a modenai kamarával, s az idén már kiállítást is rendeztek az olaszországi városiban. A Vajdasági Gazdasági Kamarával és a Szabadkai Regionális Gazdasági Kamarával ugyancsak szoros kapcsolatot alakítottak ki, amelynek eredményei a kölcsönösen rendezeti kiállítások és bemutatók, valamint a határmenti árucsere-torgaiom fellendülése. A területi bizottsághoz tartozó vállalatok 30 százaléka Bács Kiskun megyei (Békés 0. Csöng- rád 50 százalékot képvisel), s ez az arány nem lehat véletlen. Megyénk vállalatai többet szeretnének profitálni e tagságból, s vannak olyan témák, amelyeket szívesen látnának a tervék között. Csupán hármat említünk: a bor, pezsgő és üdítőital új exportpiacainak föltárása; a külföldi tőke bevonásának (közös vállalat alapításának). szervezésében a vállalatok egymásra találásában vájó segítség- nyújtás; az ipartelepítés és munkaerő-foglalkoztatás jövőbeni útjának kimunkálása. Bár eddig is hasznos volt a dél-alföldi bizottság tevékenysége, információt áramoltató munkája, a következő években még- inkább számítanak a megye vállalatai segítségükre olyan gyakorlati gondok megoldásában, amely a legégetőbb a Duna— Tisza közén. A bizottság sikeres közreműködése egy-egy témában bizonyára megmutatkozik a taglétszám növekedésében is. • Készülnek az atomerő- művi berendezések szűrőtartályai Kiskun, félegyházán az Április 4. Gépipari Művekben. • SzoVjet exportra is szállít konzervipari berendezéseket a kecskeméti Mezőgép. (Gaúl Bél a felvételf.i) VÉLEMÉNYEK-JA VASLATOK A kamara megyei vállalatainak illetékeseitől a következő kérdéseikre kértünk választ: O Mi a véleménye a kamara tevékenységéről, s a tagságból eredően mi a vállalat haszna? ["I Mit várnak még a jövőben a kamarától? Kucziik István, a Kecskeméti Mezőgép Válladat vezérigazgatója, ft Dél-alföldi bizottság elnöke: O Gazdag és korrekt információkból, a piacfeltáró munkából jelentős előnyeink származnak, a kamara törökországi üzleti kapcsolatunk kialakításában is segített. A vállalati vélemények továbbításában ugyancsak kiemelkedő munkájuk. ("I Jó lenne, ha a kamara eredményesebben tudná képviselni a vállalati érdekeket, többet tudna tenni az egyszerűbb szabályozás érdekében. Gerhardt Antal a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat áruforgalmi főosztályvezetője: O Hasznos a rendszeres tájékoztatás a világpiacú tendenciákról, valamint rendezvényeiken véleménycsere a gazdasági folyamatokról. |~1 A belföldi bai.’omfipiac helyzetéről, az igényváltozásokról is szeretnénk rendszeres információt kapni. Dr. Vidmann Milliályné, a Kecs- kemétvin közgazdasági igazgatója: O Előzetes tájékoztatói, valamint sok információt nyújtó rendezvényei és kiadványai munkánkat jól segítik. A kamara közreműködött, és folyamatosan tanácsot adott egy vegyésvállala- tunk megszervezéséhez, amely számunkra jelentős volt. fi Támaszkodjanak j, óbban a vállalatok véleményeire és ha.tíi- rozottabban képviseljék állfjs- pontunkat. A kamara l egyen érdekképviseleti szerve ;az igazgatóknak. Nyújtsanak n agyobb,. segítséget az exportpiac ok föl' tárásához. ígért János, az Ah földi Cipőgyár igazgatója: O Örülök, hogy nemrég megalakult a bőr-, és ci ipőipa,ri tagozat, amelynek r ende zvényein elmondhatjuk véler nény ünket, de ez ideig nem tapasztaljam, hogy észrevételeinket a. ga,zdaságirá- nyító szervek figyelembe vették volna. A kamara / színvonalas előadásai, sokrétű tájékoztatása hasznos. n Ne csak véleménynyilvánításra legyei .1 lehetőségünk a dömitéselőkészítő időszakiban, hanem annak i megismerésére is, hogy miért cselekedtek másikéit, javaslatainkat figyelmen kívül hagyva a dör ítéshozók. Dr. Molná); Mihály, a megyei Gabonaforga Imi és Malomipari Vállalat iga: zgatója: O Az 1 információszolgáltatás bővült és 1 Hasznos, a kamara segítette váll alatunkat egy termék- feíjlesztéss* ;1 összefüggő kapcsolat létrehi ozásában. ' n_A külföldi kapcsolatok bővítését, a .z iparágunkkal összefüggő (fejlesztési, technológiai változási ok irányának bemutatását is örömmel fogadnám.
