Petőfi Népe, 1986. június (41. évfolyam, 128-152. szám)

1986-06-03 / 129. szám

4 © PETŐFI NÉPE ® 1986. június 3.

DELAN COOKSON ALKOTÁSA

Kerámiaplasztika a gyárudvaron

Az Újpesti Gépelemgyár gyáregységének udvarán a napodban avatták fel a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Kísérleti Stúdió ajándékát, az angol Delan Cook- son kerámiaplaszü kajáit.

A brit művész, áki tavaly ősz- sze] járt a stúdió ösztöndíjas rendszerének köszönhetően a

nemzetközi munkaszerninárdurn tagjaiként Kecskeméten, a kortárs kerámiaművészet jeles képviselője. Az intézmény életében elsősorban vállalásai alapján rendhagyó szeminárium ezúttal — kilépve a város mindennapi életébe — a köztéri elhelyezésre szánt értékes művekből nyitott il^aiput a XX.'»1 századvég könnyezetkulltú- ránkat gazdagító térbeli művészeteire. A művészek közös vállalásukként alkotásaik néhány darabját felajánlották Kecskemét intézménye] közüli azoknak, amelyek —■ lehetőségeik szerinti segítséget nyújtva a stúdiónak — igényt tartottak rá.

'Delan Cooíkison plasztikája immár a harmadik, amely többek gyarapodására és örömére elfoglalhatta végleges helyét. A frissen avatott alkotás a köztereknek és középületeknek szánt munkák közül az egyetlen, amely a szőkébb és tágabb környezet maximális — bizonyos szempontból formai jegyeit is meghatározó — figyelembevételével készült.

Régebben született az ötlet, amellyel a gyáregység Váci Mihály szocialista brigádja felkereste a stúdiót: kiállítást kívántak rendezni kerámiákból. Azután egy már alakulóban levő kapcsolat kiteljesítéseként következett az aktív munka, mellyel a Katona Józsiéi brigád — a stúdió hétköznapjait kőnyebbítendő — az anyagszállításhoz egy ipari liftet szerkesztett. Most pedig előttünk áll a stúdió Delan Coökson művében testet öltő válasza. Én voltam az egyetlen, aki nem tudtam arról, hogy az avatón megjelent dolgozók népes tábora nemcsak az ilyenkor szokásos kíváncsiságból (netán felkérésre vagy felszólításra (!), esetleg esztétikai örömszerzés okából van jelen ... Nem tóit volna könnyű kitalálni a valóságot, azt, hogy milyen természfltű viszony fűzi a megjelentekét a Farkas Gábor áltat tervezett alapzattal kiemelt tárgyhoz.

Az avatáskor Del an Cookson egyedi plasztikáinak kiállítására invitálják az érdeklődőket az irodaépület egyik termiébe. Az asztalom a kortárs kerámiaműivészet nemzetközileg elismert alkotóinak munkásságát bemutató könyvek. Egyik a művész méltatásánál, alkotásainak fényképénél felütve.

Károlyi Júlia

flatalQlimí - fiataloknak

PÁLYÁZAT KÖZÉPISKOLÁSOKNAK

A hasznát magamon tudom lemérni...

Ebben az évben is meghirdette irodalmi pályázatát a Katona József Társaság, középiskolás tanulók részére. A két év tapasztalatai alapján úgy döntöttek, hogy ezután minden évben sort kerítenek e nemes versengésre. Céljuk: az ifjúság bevonása az iroda írni életbe, érdeklődésük elmélyítése. A választható témák között az idén versi, regény és hangr.'smez elemzése szerepelt. A huszonegy pályázó közül Nagy Györgyivel, a legjobb eredményt elért szakközépiskolással beszélgettem :

— Első osztályos vagyok a Bányai Júlia Egészségügyi Szakközépiskoláiban. Buda Ferenc Tanya-hazám című versének elemzésével .pályáztam. Nagy segítségemre volt a munka során tanárnőm: Bajtai Mária. Nagyon szeretem az irodalmait. Immár harmadik alkalommal juttat sikerhez. Kétszer nyertem ugyanis —

még általános iskolában — tanulmányi versenyt, s most ezt az első díjait.

— Hogyan készültél a pályamunka megírására?

— Hetekig a könyvtárban töltöttem minden szabadidőmet. Rengeteget olvastam Buda Ferencről és kortársairól.

— Milyen nehézségeid voltak?

— Legelőször maga a vers okozott (fejitöré-t. Elgondolkodtató, gyönyörű, de nehezen elemezhető. A legnagyobb gondot az jelentette, hogy Buda Ferenc műveihez szinte lehetetlen hozzájutni. Még a könyvtárban is csak egy- egy példány van. A forrásmunkák kiválasztása sem volt könnyű.

— Milyen hasznát látod mindennek?

— A hasznát leginkább magamon tudom lemérni. Buda Ferencről ezelőtt nagyon keveset tudtam, annak ellenére, hogy itt él városunkban. Most sem vaigyok szakértője, de a kíváncsiságomat mindenképp felkeltette. Megszerettem a verseit, s a pályázat óta gyakran előveszem őket.

Tóth Tímea

ÜNNEPI KÖNYVHÉT

Zilahy Lajos utolsó évei- A csillagokban élni*

— Olvasta? — kérdezte Zilahy Lajos Két fogoly című kötetét fölmutatva temerini házigazdám két évtizede, amikor a kiváló tisza- kécskei irodalmi színpad, és egy szövetkezeti táncegyüttes vajdasági vendégszereplésének tudósítójaként a bácskai nagyközségben jártam.

Olyan büszkén tartotta elém a sikerkönyv új kiadását, mint egy könyvritkaságot, mint különleges kincset.

Megtudtam: a falu magyarjai között a beavatottság, a társadalmi befolyás egyik jelképének tartották az (ott is) gyorsan elkapkodott kötet birtoklását.

— Még diákkoromban — válaszoltam —, noha a Süt a nap, a Halálos tavasz szerzője sohasem tartozott kedvelt íróim közé. Kicsit nehezteltem rá: tehetsége még többre kötelezte volna. Jó ízlése, bámulatos íráskészsége, embersége megóvta attól, hogy helyrehozhatatlan engedményeket tegyen a könyvvásárló, színházba járó közönségnek, de túlságosan sokat kacsingatott a közönségízlésre.

Láttam, éreztem, hogy szállásadóm legszívesebben vitába szállt volna véleményemmel, de tisztelve a vendégjogot azzal zárta le az eszmecserét, hogy szívesen látott vendég náluk a világhírű magyar író.

Enyhítendő a feszültséget, a véleménykülönbség rossz ízeit Zilahy jugoszláviai kapcsolatai, ról kérdeztem. Sokkal okosabb nem lettem sem akkor, sem azóta, szórványos információk jutottak el a hozzánk a háború végén harcos antifasiszta, a felszabadulást lelkes tenniakarással köszöntő, 1947 végén külföldre távozott íróról.

— Siklós Jánost újságírói sze* A szerző ma délután 4 órakor a kecskeméti Népszava-sátomál dedikálja kötetét.

A hollywoodi pletyka tehát nyilván megfelelő aprólékossággal részletezi a legendás nőfaló vén Joe Schenck. a Twentieth Century Fox egyik alapító részvényese és a névtelen kis szöszi viszonyát, akit a stúdió porából szedett föl az öreg, s aki nemcsak hogy gyakran meglátogatja koros barátját, de a hegytetőn álló pazar villában rendezett vacsorákon is állandó vendég.

De hacsak ketté nem hasadt benne a szexualitás, mégpedig oly mód, hogy az egyik felébe

(N. Maller: Marilyn — Coronet Kiadó, 1474; — magyar fordítása 1984-ban Jelenik meg * Corvin» Kiadónál. Ebból közlünk részleteket.)

rencséje hozta össze az öregedő íróval, aki bizalmába fogadta. Találkozásaiknak és a főként a főszerkesztő beleérző, érdeklődő buzgalmának, vallató kíváncsiságának köszönhető a Zilahy Lajos utolsó évei című, a kiváló író előttünk meglehetősen homályos, ismeretlen korszakát feltáró dokumentumelbeszélés.

Már írásának elején magyarázatot kap az olvasó arra a talányra: miért érezte olyan jól magát az Egyesült Államokban letelepedett író a vajdasági magyarok között. Mert, 1952 és 1970 között 8 kötete jelent meg magyar és 44 szerbhorvát nyelven. Itt élhette át személyesen, kitapinthatóan könyveinek sikerét!

Ide kívánkozik első személyes találkozásük tömör, a tényekkel jellemző leírása.

Az újvidéki Park Szállóban Bogdánfy Sándor ismertette ösz- sze őket. Amikor a mély fotelben ülő író meglátta a belépőket, „kicsit körülményesen talpra állt, lassú járással elénk jött, és kezet nyújtott.

— Te vagy a Népszava főszerkesztője?

— Én.

— Ismertem az elődödet, jó barátságban voltam Szakasits Árpáddal.

— Álljunk meg egy pillanatra. Szakasits nem egyszerűen az elődöm, a magyar közélet jelentős alakja volt, én inkább afféle közkatona vagyok.

— Jó, hát akkor legyél közkatona.

Kezdeti bizonytalanságom enyhült e kqzvetlenség nyomán. Előttem áll egy középtermetű, fehér hajú, szemüveges ember, barázdás homlokkal, mély arcre- dőkkel, sötét ruhában, barna ingben, fölismerhetetlen színű nyakkendőben.

Ez hát a legendás Zilahy — néztem rá szótlanul.”

További találkozásaink, lecsók a Christian Science került, míg a másik félteke az egyiktől merőben függetlenül mozgat egy mindenre elszánt és a karrier érdekében bármire hajlandó lányt, aki talán még élvezi is a szexuális kalandokat, amelyekbe a becsvágy ragadja — amihez azt is fel kell még tételeznünk, hogy az új hajszínnel és az új névvel meghökkentő szexuális metamorfózis is együttjárt — nos, akkor sokkal valószínűbb, hogy Schenck és Monroe között valamiféle őszinte, emberi barátság szövődött, vagy legalábbis az is: de ha volt is szex a dologban, ebben a lányban nem feltétlenül ez érdekelte Shencket a legjobban. Sose fogjuk megtudni, hogyan volt.

Mindenesetre elég oka lehevélváltásaik a helyét kereső, megváltozott nagyvilággal, békéden, örökké nyüzsgő író életének számos, munkamódszerére, gondolkodására, egyéniségére jellemző motívumot, mozzanatot keltettek életre. Mivel Zilahy végül is jelentékeny alkotó, fontos, korjellemző közéleti tényező volt, közfigyelemre érdemesek az így feltáruló adalékok. Noha — érthetően, indokoltan — Siklós János elsősorban a két földrészen otthonát kereső íróra volt kíváncsi, a fentiekből következően bepillantást kapunk kötetéből az utolsó félszázad irodalmi, filmes köreibe, felelevenednek korábban sokakat foglalkoztató ügyek.

Nehezen érthető a kiadó, a do- kumentumjellegű visszaemlékező riportokkal elbeszéléseket, tárcákat összegereblyéző elgondolása. A csillagokban élni gyűjtőcímmel elválasztott írások külön kötetben is megállták volna helyüket.

Siklós János elbeszéléseinek legfontosabb szereplői rontott házasságban, többnyire lehetőségeik alatt, „a megszokásra hagyatkozva” élnek, amíg valami, valaki föl nem robbantja a távoli szemlélőnek talán békés idillt, kiegyensúlyozott családokat, szét nem repeszti a léleknek az idők egyhangúságából képződött kérgét. A közeledő halál, az élettől valamit várókat számadásra késztető öregség parancsára készül a leltár. Márta asszony — a címadó elbeszélésében — igyekszik megmenteni a „látszatot” a gyerekek, az unokák előtt karácsony este. miközben férje. Szé- kécs ezredes kapcsolatuk immár elviselhetetlen terhétől rogyadozva botorkál vadidegen utcákon. Az életmuszájjal emberfelettien viaskodó süket fiú, férfi tragédiája a József.

Heltai Nándor

tett mindkettőnek, • hogy a másikat érdekesnek találja. Marilyn útján Schenck értesülhetett róla, hogy mi történik a filmgyár mélyvizében — Z anuckhoz képest az utóbbi években már nemigen vett részt az irányításban —, és talán ösztönösen azt is megérezte, hogy ebből a lányból még sztár lehet. Az viszont kétségtelen. hogy tényleg soha nem tett semmit Marilyn karrierjének előmozdítására.

Meglehet, nem is volt abban a helyzetben, hogy a segítségére legyen a lánynak, és ezért nem szerette volna, ha egy összecsapásban, amikor kenyértörésre viszi a dolgot, ez ki is derüljön ország-világ előtt. De minthogy egyébként mindig azt mondogatta. hogy ö pénzért veszi a barátait, lehetséges, hogy ezt a lányt most próbára akarta tenni. Ma- rilynnek viszont valószínűleg lehetett annyi esze, hogy ne erőltesse a dolgot.

Minthogy történetünk hősnőjéről van szó, szívesen elhinnénk azt is, hogy a viszony mindenki elől titkolt lényege kettejük intellektuális barátsága volt. Éppenséggel nem is lehetetlen. Csakhogy bármilyen szellemes volt is Marilyn, lehengerlőén okosnak senki sem mondhatta, és ha az intellektuális képességeket a súlyemeléshez hasonlítjuk, akkor azt kell mondanunk, hogy Marilyn egy dekát sem tudott kinyomni. Mindez nem azt jelenti, hogy nem volt intelligens — művész-intelligenciája volt

Foglalkozása:

világutazó

Ezekben a napokban már javában ostromolják az utazási irodákat. Megkezdődött a turistaszezon. Az újfajta világméretű népvándorlásban tízmilliók utaznak többnyire kedvtelésből, másokat munkájuk késztet külföldi tartózkodásra. Hazánkban mégis kevés az olyan, mint a bajai Elter Károly, aki — amikor foglalkozását kérdeztem — világutazónak vallotta magát. Eddigi „trófeái”: 1978 Szibéria; 1980 Közel-Kelet, Vörös-tenger; 1981 Korea; 1982 Irán, Pakisztán, India; 1983 Japán, Fülöp-szigetek; 1985 Dél-Amerika, Dél- kelet-Azsia. Az idei nyári program: négyezer kilométer az Amazonason egy indián kenuban. Ide harmadmagával induL- VT-.

• Ritka pillanat, Eltér Károly itthon. A jaguárbőr Dél-Amerikából, a másfél méteres muréna pedig a trópusi tengerekről származik.

— Hogyan lesz valakiből világutazó?

— Azt nem mondhatom, hogy otthonülő kisgyermek voltam, de rengeteget olvastam. Szégyen ide, szégyen oda, engem jó darabig csak az útikönyvek, távoli tájakat bemutató kalandregények érdekeltek. Egzotikus vidékek, fantasztikus események, szokatlan helyzetek, mind-mind vonzó egy gyermek számára. Az első út, ahová eljutottam, helyesebben vittek a szüleim, mert akkor hároméves voltam, egy nyugateurópai túra volt. Ezt hosszú szünet követte, mert egyetemista koromban jutottam el először egyedül külföldre, Bulgáriába. Ez már saját útiterv szerint bonyolódott. Később építő tálbonban. Szibériában dolgoztam. Ekkortól már minden szabad időmet a felkészülésre. no, és az utazáshoz szükséges pénz előteremtésére fordítottam. Kórházi alkalmi

—, az ízlése pedig, legalábbis a pályája vége felé, mondhatni, tévedhetetlenné fejlődött.

Hibátlan ösztönnel tudta megállapítani az emberekről, hogy mi bennük a jó, mi a hamis, amire bizonyosság az is, milyen jól tudott jellemet festeni — tudta, mit kell tennie, hogy már amikor belép, ott legyen a figura egész jelleme a jelenetben, képes volt azt is érzékeltetni, hogy mi történt az imént a díszlet túlsó sarkában, meg a szellőt, ami valami illatot hozott, a küszöböt, amiben megbotlott bejövei, egy eltitkolandó, átfutó kis bohókás, tilos gondolatot, meg még öt másik, mellékes dolgot, amelyek mind jellemzőek az illető figurára, és mint lobogó szalagok úsznak mögötte a légben.

Már a pályája legelején is nyilván egy nagy, istentől való levesestálnak látta az életet, amelyben finomabbnál finomabb szituációk úszkálnak, s minden íz és aroma a hangulat fontosságáról beszél. A Fox élete nyilván mindent összezavarhatott benne: akkor, az első esztendőben még a stúdió-város utcáin uralkodó hangulat logikáját sem értette, a műszakiak meg a díszletek között sem ismerte ki magát. Schenck, aki viszont nemcsak a filmgyáron belüli hatalmi harc mechanizmusait ismerte, meg a mozicsászárok, producerek, rendezők szokásait, valamint a színészek szeszélyeit, a technikusok mániáit, de mindenki magánéletét is töviröl-hegyére. aki csak felkelthette ebben a rímünkétől kezdve kőfaragásig elvállaltam mindent. Időközben megtanultam az orosz .mellett németül. angolul és spanyolul.

— Hogyan készül egy, az általános fogalmak szerinti egzotikus utazáshoz?

— Először is megvan ugye az

elgondolás, a terv. Ezt követi a részletes program összeállítása. Prospek tusokból, út lei r ás okbó l,

szépirodalmi művekből készítem. Ezután az okmányok begyűjtése a következő fázis. Mindez, bár egyszerűnek tűnik, de jó fél évig is eltarthat. Közben persze becsúszhat egy-egy puccs, kisebb háború, törzsi villongás, ami módosíthatja az eredeti elképzelést, De például az egyik legutóbbi utam egész jól sikerült. Pedig a szó politikai értelmében is forró vidéken jártam. Venezuela. Brazília, Bolívia, Peru, Ecuador. Panama, Costa Rica, Mexikó, Kuba, USA, Kanada. Általában állápban Marilyn érdeklődését, kalauzául szegődött, hogy végigvezesse az imbolygó fények között, melyek karrierjét, élete legnagyobb és legveszedelmesebb szerelmi viszonyát kísérték. Csak találgatásokra vagyunk utalva, hogy mit láthatott Schenck ebben a lányban, de hogy valamit látott benne, az bizonyos, mert ha egyszer nem volt szerelmes belé, ugyan mi végett találkozott vele olyan sűrűn?

Csakis azért, mert a védencének tekintette, akit ő kent fel, hogy majd reá hagyományozza egy vénember minden kincsét — azokat a titkokat, melyeket élete végén most már rá kell bíznia valakire. Persze ne legyünk szentimentálisabbak a kelleténél. Attól, hogy a bizalmasa volt, még lehetett egyúttal a szeretője is az öregnek (akit ezek után kénytelenek vagyunk mocs- ikos, vén disznónak tartani). Még az is lehetséges, hogy a sok bor- zadály, ami Marilynt későbbi éle~ té ben gyötörte, jórészt épp Schenck ajándékaival költözött beléje — hiszen sose tudhatjuk, miféle átkok, mérgek, félelmek és pestisek szívódnak fel a másikba, miközben mi azt hisszük, szenvedélyért szenvedélyt, vágyért vágyat adunk cserébe.

Egy ezerszeresen elátkozott vén szultán pedig ki tudja mi mindent becsempészhetett már egy fiatal nő testébe-lelkébe — hiszen semmiről olyan keveset nem tud a tudomány, mint épp a közösülés tranzakciójáról.

(Bárt látván fordítása) (Folytatjuk.)

almi járművekkel utazom. A agyobb távolságokat azonban ajóval vagy repülővel szoktam legtenni, de Bolíviában, ahol a lépített út egyszercsak egy lamoré nevű folyónál véget ért, került egy katonai futárrepü- >t „stoppolnom”. Panamában lásfél napig ültem őrizetben, ha legkérdezi, miért, azt tudom íondani, amit velem is tudat- ik: csak. Brazíliában az egyik ajnalon elment a függőágyam latt egy jaguár. Bár ne is éb- edtem volna föl. Nem is tudom, lelyikünk ijedt meg jobban, de égül hazaértem ...

— Bár én csak az utazási iro- ák árjegyzékeit ismerem, ^ gon- olom, ilyen helyekre egyénileg ljutni sem lehet olcsó mulatság.

— A szervezett turizmusnál lényegesen olcsóbbak ezek az utak. lost már olyannyira, hogy legtermelik a pénzt is. Külön- öző lapoknak írok ismeretter- srjesztő szakcikkeket, gyűjtök Hatokat a Természettudományi lúzeumnak, készítek fotókat az ITI-nek, előadásokat tartok. Egyébként szellemi szabadfog- ilikozású vagyok. De visszaka- yarodva az eredeti kérdéshez, lülföldi otthonom általában nem

luxusszálló. Találomra egy pél- a. Tavaly Kabarvittaban — ez gy kis városka Nepal és India atárán — egy hotelben (ez volt iírva) harminc amerikai centért ölthettem egy éjszakát. Igaz, a zoba cssak két négyzetméteres, blak nélküli volt, tele pókokkal s gekkókkal. De vállalja az emer. Egyébként az anyagi dolgok legkínosabbak. Tokióban az tolsó jenesemet szerettem vol- a felváltani. Láttam, a többiek ogyan csinálják. Millió automa- a volt egymás mellett, bedugtam pénzem én is az egyik nyílá- on. Azután lestem az aprópénz- ekeszt. Nem történt semmi. A elirat japán, én meg jó magyar zokás szerint elkezdtem püfölni gép oldalát. Erre sem történt emmi. Volt egy harmadik nyílás ;, azon benyúltam. Valami hi- eg. ragacsos masszát mankol- am meg. Ekkor derült ki, hogy tolsó pénzemért kaptam másfél iló, főtt. hűtött rizst. Az már ülőn szerencse, hogy el tudtam dni egy hasonló portékával ke- eskedő utcai árusnak.

— Mit tanácsol az egyéni terekkel külföldre útnak indulók- ak?

— Először is nem árt a magya- on kívül más nyelvet is tudni, lasonló fontosságú a pontos felészülés és az. hogy váratlan elyzetben higgadt fejjel tudjuk

történteket mérlegelni.

Czauner Pété;