Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-15 / 113. szám

^wammmmmaasiaaiu^BOnMva■«sasu ^ — QQzdQ/QQpolitikQ v munko %Icjjc/ílmcnyck j • PETŐFI NÉPE @ 5 1986. május 15. ^ BLEVISZ-MÓDSZER Hl / Többirányú tevékenység Hasznos munkaerőmozgás Árbevételük nagysága szempontjából lehetne ugyan rangsorolni a BLÉV1SZ ága­zatait, ha viszont a nyeresé­get tekintve tennénk ugyan­ezt, a lista minden évben másként alakulna. Hiszen ép­pen ez az alapvető rendelteté­se a szövetkezet „több lábon állásának”: ha az egyik tevé­kenységük valamilyen okból kevésbé eredményes, a másik pótolja. Tavaly a legnyereségesebb volt — Az még nem fordult elő, hogy egyik sem sikerült — mond­ja Szabó Lajos, aki társadalmi megbízatásként párttitkára a szö­vetkezeinek, és az anyag- és áru­forgalmi osztály vezetője. — Ki­felé ez talán úgy látszik, hogy az egyik ágazat jobb, különb a másiknál, a belső értékítélet azon­ban nem tesz különbséget az ága­zatok között. Építőiparunk példá­ul a saját beruházásaink kivite­lezője, ha a szövetkezetünknek dolgozik, természetesen nem hoz nyereséget. legközelebb akkor lesz ilyen, amikor a közelmúlt­ban vásárolt — a jelenlegi köz­ponti telepünk mellett levő és annál nagyobb — telken elkezd­jük az építkezésit. Egyébként ez is az egyik példája a magunkra vállalt fejlesztési kényszernek: termelési célkitűzéseink megvaló­sításához meg kell teremtenünk a megfelelő körülményeket, a fel­tételeket. Tavaly a gépipari ágazatuk volt a legnyereségesebb, ebben az esztendőben viszont éppen et­től nem várnak, nem várhatnak nyereséget. Termékei a benzin- motoros öntözőszivattyűk, asztali és oszlopos fúrógépek, légbeszívó éfe légtelenítő szelepek (ez utób­biak saját fejlesztésű gyártmá­nyok) voltak korábban, a Medi­corral kooperációban műtőaszta­lok alsó részét, felszereléseit ké­szítették. Biztos bevételt, jó nye­reséget hoztak és hoznak ezek a cikkek, a szivattyúk, a légbeszí­vó és légtelenítő szelepek eev része tőkés és szocialista export­ra kerüli. A szelepek például KGST-szakosított termékek, ame­lyeket NDK—magyar kooperáció­ban, e-ak a BLÉVISZ gyárt. Megújulva startolhatnak Mégis, az eredmények növelése érdekében a piaci igényekhez al­kalmazkodva tavaly elkezdték az ágazat termelési szerkezetének korszerűsítését. — A fúrógépeket vezérgyárt- mánn,yá léptettük elő — tájékoz­tat Szabó Lajos —, a tavalyihoz képest csaknem megduplázzuk a termelésüket. Az alapgépet több­célúvá alakítottuk át. Emellett továbbra is dolgozunk a Medi­cor megrendelésére. Másik új termékünkkel a BNV-n lépünk Termékváltás a gépipari ágazatban m V Kenyeres András a szövetkezet által rógép egyik példányán dolgozik. kifejlesztett pneumatikus fú­először a nyilvánosság ©lé. Ez a vaku umadapteres fejőgép, amit magyar találmány alapján fej­lesztettünk ki. A termelésiszerkezet-iváltás, az ú j termékek gyártására való át­térés, valamint az elkezdett mű­szaki fejlesztés az idén vissza­fogja ugyan a termelést azon­ban az elkövetkező években ily módon megújulva startolhatnak. Megtérül a befektetés, „bejön” a kimaradt termelési érték, nyere­ség. Meggyőződésünk, hogy jó minőségű, korszerű terméket en­nek megfelelő színvonalú techni­kával lehet előállítani: ezzel együtt a termelési költségek csökkenését, mindezek következ­tében a nyereség növekedését várják a műszaki fejlesztéstől. Kapun belül és kívül A műszaki fejlesztés azonban csak az egyik feltétele céljaink elérésének. Megteremtése ke­mény forintokba kerül, valahogy mégis egyszerűbb az összes töb­binél. Pontosabban mindannál, ami végső soron nem a szövet­kezet — mind a négy ágazat - dolgozóinak szándékán, képessé­gén múlik. Ahogyan Vértesy László főépítés vezető és Szabó Lajos párttikár elmondják: álta­lában nincs garancia arra, hogy a jó elgondolásaik, helyes dönté­seik megvalósulása nem hiúsul meg rajtuk kívülálló, sokszor ap­róságnak tűnő okok miatt, mint például alkatrész- vagy anyaghi­ány, vagy mert mások nem tel­jesítették! azt, amin a szövetkezet feladatának megoldása múlik. \ — Hiába tervezünk, szerve­zünk meg előre mindent gondo­sam — mondja a főépítésvezető —, sosem tudjuk, hogy másnap mire ébredünk, milyen újabb akadályt kell lefcüzdenünk. Ketrecek a baromfiiparnak A Kecskeméti Alföld Szákszövetkezet vasipari részle­ge a különböző esztergályos munkákon és színesfém­öntvényeken kívül évente készít a baromfiiparnak szál­lítóketreceket. Az idén tizenöt szerelvény gyártására kaptak megrendelést. (Pásztor Zoltán felvétele) De legalább „kapun belül” si­került meghonosiianiak a terme­lésben, gazdálkodásban leghaté­konyabb ^módszereket. Ezek alap­ja, hogy soha nem általános, ha­nem konkrét — és az előzőnél mindig -nehezebb — célt tűznek ki maguk elé: ezt nevezik a szö­vetkezetiek fejlesztési kényszer­nek. Érdemes ennek következmé­nyein elgondolkodni. Attól a dol­gozóitól lehet fegyelmezett, jó munkái elvárni, akinek minden­nap (csak a nyomaték kedvéért: mindennap) megvan az egyér­telműen meghatározott feladata. A vezető dolga: — konkrét fel­adata! —. hogy ennek feltételei t megteremtse: kezdve, a kalapács­tól a piaci lehetőségekig. -Mindez végső soron a szövetkezet és dol­gozóinak anyagi gyarapodását ga­rantálja, ha úgy tetszik, az ösz­tönző bérezés fedezetét. Ami De- d-ig a „'humánus agresszivitásként” említett módszerüket illeti: a számonkérést ellenőrzést és egyáltalán. mindazt magában foglalja, aminek segítségével a dolgozók képességének legjavát a felszínre lehet -hozni. Almád Márta kV ­Alig tíz esztendeje még nem volt kérdés, hogy mikor és mennyire hasznos a munka­erőmozgás? Csakis káros — -következéskép­pen büntetendő — mozgást ismertünk, bár gyaníthattuk volna, hogy a piaci követelmé­nyekhez rugalmasan alkalmazkodó termék- szerkezet merev munkaerő-állománnyal gya­korlatilag elképzelhetetlen. És mégis: szá­munkra akkoriban a 20—30 évps törzs gárda­tagság volt az ideál; az egy és ugyanazon a munkahelyen megöregedett szákit tekintette követendő példaképnek minden valamirevaló vezércikkíró. A rendeletalkotók pedig ritkán tapasztalható találékonysággal ötlötték ki a munkaerőpiac mozgását nehezítő adminiszt­ratív szabályokat. Makacs tévhit A munkaerőpiac persze már akkor is ön­törvényű mozgásvilágát élte, s a vándorma­dárnak titulált munkavállaló a saját érde­keit érvényesíttetve cserélgette a munkahe­lyeit. S ez volt a baj, ez volt az igazán káros. Hogy tudniillik a mozgást csillapítandó, nagy-nagy igyekezetünkben végképp megfe­ledkeztünk a mozgásirányok valamiféle terv­szerű, a gazdaság mindenkori érdekeit szol­gáló befolyásolásáról. S mert a munkaválla­lók szinte magukra hagyva tévelyegtek a munkahelyek között — többnyire néhány fil- lérnyi órabéremelés reményében — egészen a hetvenes évtized végéig makacsul tartotta magát a tévhit: nincs érdemleges különbség a káros és a spontán fluktuáció, valamint a gazdasági élet vérkeringéséhez nélkülözhetet­len mobilitás között. Ezért is volt kínos "meglepetés, hogy ami­kor — a nyolcvanas évtized elején — már elodázhatatlanná vált a termékszerkezet kor­szerűsítése, hirtelen kiderült, hogy ehhez gyakorta nemcsak a nélkülözhetetlen terme­lőberendezések, de még inkább a megfelelő­en képzett szakemberek is hiányoznak. Nem volt használható átképzési gyakorlatunk és intézményrendszerünk, hiányzott a megfele­lő munkaközvetítői hálózat, s egyáltalán: fel­készületlenek voltunk egy mobilabb munka­erőpiac kezelésére. Korszerűség és mobilitás Ráadásul: a mozdíthatatlan munkaerő-ál­lománnyal kapcsolatos — és hadd kockáztas­sam meg: képmutató — elméletek lehetetlen helyzetbe hozták a vállalatok munkaügyi szakembereit is. Egyfelől szünet nélkül osto­rozták őket, hogy nem képesek a racionális munkaerő-gazdálkodásra; hogy állandósult munkaerő-tartalékra törekszenek, másfelől viszont — nyíltan kimondva, vagy pedig hall­gatólagosan — a vállalatokat tették felelőssé a foglalkoztatási biztonság garantálásáért. E hamis felfogás szerint a munkához való jog munkahelyhez való joggal vált egyértelművé, holott már akkor is csak az állam felelhetett volna a teljes foglalkoztatásért. Ilyen ellentmondásos helyzetben született végre a korszakos felismerés: nincs korsze­rű gazdaság mobil munkaerő-állomány nél­kül. Nincs .termékszerkezet-váltás könnyen és célszerűen mozgatható munkavállalók nélkül. Egycsapásra lebontják a nagy gonddal fel­épített adminisztratív korlátokat, megterem­tik a mobilitás eszköz- és intézményrendsze­rét, érvényüket vesztik a korábbi megbélyeg­zések, már nem kiátkoznivaló, negativ figu­ra a munkahelyeket próbálgató pályakezdő, s anyagilag is támogatják a szakmai átkép­zést. Nagyot fordul a világ az ügyben is, hogy o korábban mindenkit számolatlanul magába szívó nagyipar hirtelen létszámleadó ágazattá vált, bizonyságául annak, hogy az ipar extenzív fejlesztésének egyszer s min­denkorra vége. S milyen érdekes; amit annak idején oly' sokan követeltek, hogy tudniillik a tervsze­rűbb irányítás eredményeként is mozduljon már végre a munkaerőpiac, az megint csak gondot okoz. Legfőképpen az ipari vezetők­nek. Évek óta és egyre hangosabban panasz­kodnak az ipari munkavállalók számának csökkenése miatt, s manapság már követelik e folyamat megállítását, sőt visszafordítását. Gyanakvóan kérdezik, hegy ugyan hová tű­nik el a tőlük elvándorolt munkássereg, s mintha nem vennének tudomást a tényekről. Hogyan befolyásolható ? Először is: az ipari és az építőipari lét­számveszteség jórészt nem a fluktuáció kö­vetkezménye, hanem bizony a tényleges vesz­teségé. A nyolcvanas évek elején drasztiku­san csökkent az aktív keresők száma, mert majd' százezren vonultak nyugállományba, vagy haltak meg még a nyugdíj-korhatár előtt. A munkába lépő fiatalok pedig nem pótolhatták ezt a veszteséget. Ez persze nem vigasztalja a munkaerőhiány miatt aggódó ipari vezetőket, ám mégis gyanítható, hogy az ipar foglalkoztatási gondjai nem a mérték­telennek ítélhető spontán fluktuációra, még csak nem is a „gyanús” irányú elvándorlás­ra vezethetők vissza. Következésképpen az orvoslás lehetőségét sem kizárólag a szű- kebb értelemben A'ett gazdasági szabályozás eszköztárában -ken keresni — felelevenítve a „káros” mozgással kapcsolatos korábbi elmé­leteket, — hanem inkább és mindenekelőtt a súlyosbodó demográfiai, egészségügyi, ok­tatási és képzési bajokról van szó. Mindez persze előidézője és egyben követ­kezménye is a most már nyilvánvalóan egy­re nyomasztóbb morális gondoknak is. A fő kérdés tehát nem az, hogy káros-e, vágj' hasznos a munkaerőmozgás, hanem inkább az, hogy milyen célok érdekében, és mi mó­don befolyásolhatók a mozgásirányok? ... Vértes Csaba i Ä DR. SZILÁGYI TIBOR-. Időjárási szélsőségek Kecskeméten Szeptemberi orgonavirágzás / 1 \1870. november 5. ... már V •/10 nap óta éjjel-nappal szüntelenül esik. Minden munka megakadt, a közlekedés nagy baj­jal jár. Gazdáink -pedig aggód­nak, hogy miikor végezhetik el a vetést. Járhatatlano-k az utak, csak András -nap .(november 30.) hozott egy kis fagyat, de utána ismét hétszámra nagy sár. 1871. November 23-án az ak­kor még uj építésű Beretvás ven­déglő előtt a nagy-körösi utczán ló döglött bele a föiáza-tt agya­gos sárba. 1872. November 24. Második termésű almákat, és .pedig vaj­selymes és törckbálint aimákat hoztak K. M. tanító ur szőllőjé- ből, Az almák tökéletesen' ki voltak fejlődve, szép pirosak és elég zamatosak. 1874. november 12. -Még min­dig kaphátó a piaczu-n-kon görög dinnye. A hó esik, a szobában fűtöitit a. kályha, s a pdaczon szép vörösbélű dinnyét árulnak... 1878. Szeptember első hetében sok alma fa újra -virágzott 1878-iban oly bő termés volt, hogy a szőlősgazdák nem tudták eladni. 80 krajezár volt egy akó bor és 1 Ft a napszám. Ahány út volt a szőlő, annyi akó bor termett. Volt egy gazdának 3 hold (-1,7 hektár) szőlője és ami­kor beszállította a termést a ke­reskedőnek 80 krajczárjával, a szőlőtermelést költségen felül 6 forintja maradt. 1878. (Késő ősszel (november­ben) oly gyönyörű tavaszi idő. mint különösen, 15-én volt, nasv ritkaság. Felső kabát nélkül le­hetett sétálni, s a nap oly meleg sugarakat árasztott, hogy az em­ber Déli-Olaszországban, vagy a Földközi tenger valamelyik görög szigetére varázsoltalak vélte ma­gát... _ . 1881. októberben sok eső. úgy hogy 108 millimétert szedett ö&z- sze az ombrometer i(esőmérő). 1873-!ban -csak 23-at. 1874-ben 10- e-t, 1875-ben 56-ot, 1876-ban 29-e,t. 1878-ban 51-eí, 1879-ben 53-at. 1880-ban 57 millimétert. 1882. Szeptember végén sietni kellett a szürettel és kukoricza szedéssel! a sok esőnek miatta. 1882. október közepén volt má­sod virágzásé körtefa. November 4-éin ezrével nyílt a búzavirág az Izsáki temetőben, délben a legkönnyebb nyárt ruhát lehetett használni. November 12-én Szinn-yai Imre u-r nyíri földjén iévő kertjében másodterimésű mouscoiaf-körte terem. I4-én az első -hó esett le városunkban, utána tartós esőzés állott be. 1885. október közepén az orgo­na bokrok újra virágozni kezd­tek. 1886. október végén az Úri he­gyen másodtermésű vajalma ért meg, virágzása augusztus 10-én volt. November 16-án egy udvar­ban új virágzásé meggyfa lát­ható. 1890. szeptember elején másod­szor virágzott az akácz, naspo­lya, orgona. 1891. Szeptember elején nagy melegek, 7-én erős vihar, 10-én csak 5 fokos mérséklet, 26-án dér, fagy. 1891. október 28-án még 26 fo­kos meleg, 29-én már 4 fok hi­deg. (mínusz 4 fok), 1893. szeptember 17. Az esőte- len időjárás folytán óriási port ver fel a sok kocsi, úgy hogy lé- lekzetet is alig lehet venni az utczán. 1893. október 7-én 30 C fok meleg volt árnyékban. 1893. December. Az enyhe és hosszú ősz folyamán még a ró­zsafák, meggyfák stb. nem hul­latták el leveleiket, sőt a rügyek kihajtottak s a cynodia lapon,i- can oly szép bimbók vannak, hogy pár napi szép napos idő kipabtantja azokat, (japánakác) 1894. szeptember 16. ... Nagy volt a panasz a -hőség ellen, s ime 2 hét óta annyira lehűlt a levegő, hogy tegnap reggel már csak 2.5 C fok volt s a külső részelven Dér ... 1894. november 13—16 között 16 fokos -melegek, 23-án hó. 1895. szeptember 29. Időjárá­sunk érdekes jelenséget mutatott fel a lefolyt héten. A múlt hét­ről átjött északi szél teljesen megszűnt, oly annyira, hogy a reggeli hőmérséklet folyton emel­kedett egész a tegnapi napig, amikor 10 C -fok volt, holott még hétfőn reggel 2,5 C fok. sőt helv- lyel-közzel zérus mellett erős dér csípte meg a szőlőt. A déli és közvetlen délutáni hőmérséklet nem volt csekélyehb 33 foknál napon, ami eléggé mulatja éghaj­latunk szeszélyes voltát, valamint azt is, hogy mily hirtelen hővál- tozásokat állnak ki azok, kik ko­rán. kelnek. 1896. szeptember 7-én délután városunk határterületén vihar és jégeső dúlt ismét, a mely alka­lommal a Csáktornyái dűlőben helylyel-közzel okozott károkat. 1898. szeptember 25. ... A -már 2 hónapja tartó szárazság letarol­ja teljesen ligeteinket s szőlős- kentjeink termését is kétségessé teszi. A talaj iteljesan kiégett s fiin-oim por úszik a levegőben s kellemetlenné teszi a városban a tartózkodást. 1899. szeptember 17. Időjárá­sunk eigész őszies jelleget öltött. Hűvös, hideg szél sávit a fák közt. s kellemetlen esőzések zavarják meg a szabadban tartózkodást. Különösen este és reggel hűvös a levegő, úgy, hogy szőlős gazdá­ink Is a több féle betegség és baj által megrongált szőlő teljes meg- érésében alig bíznak. Ha) az idő melegebbre. szárazabbra nem fordul, úgy rossz szüretünk lesz. (Folytatjuk) Felhívjuk vásárlóink figyelmét, hogy 2J.O százalékkal olcsóbban vásárolhatnak i LOMBTRÁ GYÁRAT ÉS TERMÉSFOKOZÓ KÉSZÍTMÉNYEKET, amíg a készlet tart. Kecskemét, Halasi út 29. Műtrágyaosztály 393 1

Next

/
Thumbnails
Contents