Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-14 / 112. szám

QQzdQ/QQpolitikQ y munko y Idjc/ílmcnyck 1986. május 14. « PETŐFI NEPE A BLÉVISZ-MÓDSZER II. Vállalt fejlesztési kényszer Dinamikus építőipari ágazat A BLÉVISZ építőipari tevékenységének szín­vonalát a bajai zsinagóga felújítása, átalakítása fémjelzi. Bár munkájukkal már korábban meg­alapozták jó hírüket, ennek az értékes építőmű­vészeti alkotásnak a rendbehozatala, bővítése kivételesen bonyolult, sokrétű, nehéz feladatnak bizonyult: szakmai berkekben annak idején el is hangzott olyan jóslat, miszerint ebbe a vállal­kozásba a BLÉVISZ belebukik. Az elkészült munka ragyogó cáfolat. Viszont mindazoknak, akik ezt megelőzően úgy vélekedtek, hogy a feladat meghaladja a szövetkezet erejét, volt némi igazuk. Bérelt gépekkel A szövetkezet vállalása magában foglalta pél­dául a zsinagóga teljes tetőcseréjét —, ehhez pe­dig nem voltak megfelelő gépeik, berendezéseik. — Nem is lesznek — szögezi le Vértesy László főépítésvezető —, pedig hasonló feladatot, ha úgy adódik, a jövőben is vállalunk. Azonban ezeket a nagy teljesítményű és nagy értékű gépeket (ame­lyék a vagyonadónk mértékét aránytalanul meg­növelnék), nem tudnánk gazdaságosan kihasznál­ni. Bérelt gépekkel végeztük a zsinagóga tetőcse­réjét. De nem ez jelentette a feladat legnehezebb részét, hanem az, hogy ebben a munkában kevés volt a gyakorlatunk, tapasztalatunk. — Veszélyes és izgalmas volt a zsinagóga „alá* pincézése” — folytatja a főépítésvezető. — Majd­nem akkora teret kellett a mélyben kialakítanunk (könyvraktárnak és szociális helyiségeknek), amek­kora az építmény alapterülete. E munkához a kül­ső körülmények sem voltak ideálisak, hiszen a zsi­nagóga melletti forgalmas úton jöttek-mentek a hatalmas kamionok ... — Feladatuk tehát különleges és különlegesen nehéz volt. Mégis vállalták, sikeresen megoldották. Mi ennek a titka? — Ügy vagyunk mi a munkával, mint a sportoló a teljesítménnyel. A szövetkezetünkben uralkodó szemléletet annak a magasugrónak a gondolkodá­sához hasonlíthatom, aki tudja, hogy korábban csak 180 centit bírt „átvinni", mégis vállalja a kétszáz­tizet. — Mit jelent ez közelebbről a BLÉVISZ gyakor­latában? — Állandó fejlesztési, fejlődési kényszert. A fizetés a teljesítménytől függ Ez azonban csak az egyik része a BLÉVISZ- módszernek. A másik ugyancsak egyfajta kényszer. Szabó Lajos párttitkár a következőket mondja er­ről: — Szövetkezetünk tíz évvel ezelőtt gazdaságilag még igen „lerobbant” állapotban volt. Dolgozóink jövedelemszintje a legalacsonyabbak közé tartozott a városban. De ha meg akarjuk tartani szakembe­reinket, utol kell érnünk a konkurens cégeket. S mert mélyről indultunk, kénytelenek vagyunk év­ről évre jelentős mértékben növelni dolgozóink jö­vedelmét. Tavaly a béremelés tizenegy százalék volt, az idén tíz százalék lesz. Ennek fedezetét meg kell teremteni, tehát többet és jobban kell dolgoz­ni. A fizetések teljesítményhez kötöttek, az a dol­gozó jár jól, aki többet tesz le az „asztalra”. Mindez belefér abba a fogalomkörbe, amit a párt- titkár — vezetési módszereiket minősítendő „hu­mánus agresszivitásnak” nevez. ■ A szövetkezet idei „vezérmunkál*” a bajai komp­lex gyermekintézmény építése. (Pásztor Zoltán fel­vétele) Gondok, aggodalmak — Visszatérve a zsinagógára: a felújításából, át­alakításából adódó feladatok túlnyomó részét vál­lalták. Ez nemcsak nehéz és veszélyes, hanem szak­mailag is érdekes, szép munkát jelentett? Ginder Antal, az építőipari ágazat vezetője vá­laszol : — Szerencsére nekünk még vannak ügyes, sok­oldalú kőműveseink, akik értenek a párkányhú­záshoz, meg tudják csinálni a boltívet stb. Sajnos, a fiatal szakmunkásokról nem lehet elmondani ugyanezt. Tudásuk egyoldalú, szinte csak a pane­les építésre terjed ki. Hasonló tapasztalataink van­nak a többi szakmabeliekkel is. Nem a fiatalokat hibáztatom ezért, bennük megvan a jó szándék. Ezek oktatási gondok. Ha a harmincötön, negyvenen túliak generációjába tartozó szakembergárdánk nyugdíjba megy, nem tudom, hogyan vállal majd szövetkezetünk alaposabb, sokrétűbb szaktudást igénylő feladatokat. — És ha a szövetkezet nevelné magának a szak­munkásokat? — Hogyan vállalhatnánk tanulóképzést mintegy negyven szakmában? Mert legalább ennyiben dol­gozunk! Hiszen az egyik „erényünk” éppen az, hogy az alapozástól kezdve az épület berendezéséig, fel­szereléséig mindent vállalunk. A bajai nevelőott­hon, iskola és óvoda építésére meghirdetett ver­senytárgyaláson mi nyertük el a megbízást. Ebben súlya volt annak, hogy az első tégla lerakásától az „utolsó villa” beszerzéséig mindent vállaltunk. — És a többi „erény”? — Mindenekelőtt a jó minőségű munka, a ha­táridő pontos betartása — és persze az elfogadható ár. Vállalkozásaink körét és a megrendeléseink szá­mát ezáltal bővíthetjük leginkább. Egyébként a szövetkezet építőipari ágazatában jól bevált módszer, hogy egy nagy volumenű mun­ka mellett több kicsit vállalnak. Így tudják a ka­pacitásukat maradéktalanul kihasználni. Ez a „ve­zérmunka” az idén a már említett 150 személyes bajai komplex gyermekintézmény építése. Mindezek után jogos a kérdés, hogy milyen eredményei vannak a szövetkezet építőipari ága­zatában a fejlesztési kényszerre alapozott mód­szernek? A VI. ötéves terv első esztendejében 12 millió, tavaly pedig — 2,4 millió nyereség mellett — 40 millió forint volt au építőipari ter­melésük értéke. 1990-ig ötvenszázalékos növe­kedést terveznek. Kapacitásukat másfél-két esz­tendőre előre lekötötték megrendelésekkel. Almás! Márta (Folytatjuk) HOZZÁSZÓLÁS CIKKÜNKHÖZ • Németh János brigádvezető: Milliméterre kell dolgozni. t Idős Czaczarba Ferenc: — Há­rom apa is idehozta a fiát dol­gozni. Kövez, hegeszt, ácsol, szerel, gépet kezel az akasztói komplex brigád Kiskunhalas, felüljáró-építés. A munka jól halad, a Kecskemé­ti Közúti Építő Vállalat brigád­ja diktálja az ütemet, s a tem­pót minden alvállalkozó átvet­te. Előnyük a tervhez képest je­lentős, lazítani mégsem lehet, mert elég egy előre nem látható akadály, s máris oda az előny. Ezt a szorgalmas, vidám kollek­tívát csak úgy ismerik: az akasz­tóiak. Huszonkilencen vannak, egy faluból valók, s nap mint nap két órát utaznak, ide és visz- sza. A kilencórás munkaidőt szi. gorúan végigdolgozzák. — Több mint két évtizede dol­gozunk a KÉV-nél — kezdte Né­meth János brigádvezető. — Jól érezzük itt magunkat, nem va­gyunk vándorló típusok, meg a fizetés sem rossz, átlagosan meg­haladja a 30 forintos órabért, igaz, mi mindent megcsinálunk. Kövezünk, ácsolunk, vasbetont szerelünk, gépéket kezelünk, utat építünk, hegesztünk. beto­nozunk, egyszóval azt tesszük, ami éppen szükséges ... Hiába régi útépítők, számuk­ra mégis új ez a feladat. — Felüljárót még nem csinál­tunk — folytatta Németh János —, ebben van ennek a munkának a neheze. A 62 méteres „nyílás” túl nagy ahhoz, hogy akárcsak millimétereket is tévedjünk. Ügy kell dolgoznunk, hogy a tartó­oszlopoknál, a gerendák illeszté­sénél ne legyen eltérés. Eddig nem találtak hibát, s ezt a mi­nőséget szeretnénk megtartani, de úgy, hogy júliusban már jó lenne átsétálni a túlsó oldalra. A láncfűrész fogát reszelte Oravecz Gyula brigádvezető- helyettes, útépítő szakmunkás. A vállalatnál tanulta a szakmát, s itt is maradt, jól érzi magát. — A brigád 1965_ben alakult — szólt mosolyogva — három ezüst-, hat arany jelvény, s há­rom vállalat kiváló brigádja cí­met szereztünk. Ebben a brigád­ban csak az él meg. aki min­9 Gulyás József: — Én is bele. teszek néhány követ a felüljáró f> •ravecz Gyula: — Itt csak az él me«, aki mindenhez ért. denhez ért. Most fát vágok, de egy óra múlva már betonoznom kell vagy éppen zsaluzni. Ismer­jük egymást, jó a kollektíva, min­denki megfogja a munka végét, itt nem lehet lógni. Februárban éjszaka betonoztunk, félórán­ként váltottuk egymást, mert hideg volt. de jól sikerült a tar-; tók alapozása. Az egyik legidősebb brigádtag. Gulyás József útépítő, csak öt éve dolgozik itt. de egész életé­ben a szabadban volt a munka­helye, hol vasutat, hol házat épí­tett. — Hatvanéves vagyok, ja­nuárban nyugdíjba megyek, de ebbe a felüljáróba még beleteszek néhány követ — nevetett, s meg­emelt egy „apróbb". 25 kilós sze­gélykövet. — Van ennél nehe­zebb is. 50 kilós, de az is egyern- beres. Nehéz ez a felüljáró-épí­tés, főleg a betonozás. Igyekez­nünk kell kihasználni a jó időt. mert. szeretnénk jóra. szépre csi­nálni. A döngölőbéka pufogó hangja sem túl kellemes, egész nap tar­tani a gépet kifejezetten fárasz­tó. Idős Czaczarba Ferenc számá­ra ez a munka megszokott. Miért is használtuk az idős jelzőt? — A fiam is itt dolgozik, csak ő a vágányok másik oldalán az utat betonozza. Nem én vagyok az egyedüli apa ebben a brigád­ban. rajtam kívül még ketten hozták ide fiaikat. Nekem nehéz­gépkezelői jogosítványom van. de ha kell lapátolok, könnyűgé­pet kezelek, csinálom, amit mon­danak. építem a felüljárót... A kiskunhalasi közúti felüljá­ró, a hozzá tartozó utak, létesít­mények körvonalai egyre jobban kirajzolódnak ... Gémes Gábor Háttérkörülmények \ „Tények önmagukban szépek” címmel tudósítás jelent meg a Pe­tőfi Népe 1986. április 24-1 Megyeszékhely rovatában a Kecskemét Vá­rosközponti Lakásfenntartó Szövetkezet küldöttgyűléséről. Az íráshoz fűz véleményt a MÉSZÖV Lakásszövetkezeti Titkárság főmunkatársa. Gyénél Ferenc. „A cikk tükrözi azt a feszült­séget, hangulatot, ami meg jel­lemzi a lakásszövetkezetet. Ugyanakkor az is u,gaz, nogy nem leabi. egy szervezetet egy — mű­ködése szempontjából ugyan nem elhanyagolható — esemtay alapján megítélni, ezért szüksé­gesnek tartom még néhány szempontra és körülmény.e fel­hívni a figyelmet, bár erre eb sődiegesen nem szövetségünk il­letékes. A Városközponti Lakásfenn­tartó Szövetkezetnél a hetvenes években szervezett, kiegyensú­lyozott élet folyt. Az ez időszak alatt elért eredmények és ka­pott kitüntetések tették az akko­ri vezetést eibizakodattá, s en­nek egyik leghátrányosabb kö­vetkezménye a tagsági kapcso­latok, a belső bízatom megLazu- lása lett A vezetőségi tagok egy része közben elköltözött, másak lemondtak, s a sűrű személyese^ re következtében a vezetőségnek még küjlső segítséggel sem sike­rült több éven át az irányítást stabilizálni, a tagság bizalmát visszanyerni,. A legutóbb, két és fél éve megválasztott, s részben ez év elejéig jogosan vezetésre vállalkozó igazgatóság működé­sének eredményei már jogosan keltették azt a várakozást, hogy az oly régen várt kibontakozás megkezdődik. Ezt támasztja alá a/. 1985. évi jelentős megtakarí­tás, a jogi munka e szövetke­zetnél soha 'nem látott eredmé­nyes megszervezése, s csak az utóbbi fél évben éppen a tag­sági igények felmérését, a kap­csolatok rendezését elősegítő tag- értekeziletek megtartása vala­mennyi épületcsoportnál, ame­lyek a korábban kialakult fe­szültségek miatt ugyan mégnem voltak zavarmentesek, de igazol, fák a vezetőség hosszú távú meg­oldást kereső törekvését. A lakásszövetkezetet a tagok közül választott igazgatóság irá­nyítja, s a végrehajtási felada­tokat a nagyobb közösségeknél függetlenített alkalmazott (ak) végzik. Az igazgatóság és a fel­ügyelő bizottság is tevékenysé­get társadalmi munkában látja el, ellenszolgáltatást csak akkor kapnak tagjai, ha éves munká­jukat a küldöttgyűlés utólag tiszteletdíjjal ismeri el. Gondo­lom, többen egyetértenek velem — különösen azok, akik sejtik, hogy egy ilyen nagy szövetkezet működéséhez mennyi feladatot kell ellátni —, hogy a részükre megállapított (igazgatóság és fel­ügyelő bizottság összesen kilenc plusz öt tagú, ennyien kaptak együjtt harmincezer forintot) tisz­tel etd íj messze aránytalan vég­zett munkájukkal. Ezek után el­fogadható az az igényük, hogy tevékenységüket a tagság, és az őket képvisélő küldöttek ne csak a küldöttgyűlésen történő észre­vételeikkel, ihanem folyamatos közreműködéssel és az egyes kérdések megdldását segítő ja­vaslatokkal támogassák. Ha ez nem így történik, akkor a leg­jobb szándékkal sem lehet a Városközponti Lakásfenntartó Szövetkezetnél a jó működés feltételét biztosító stabil vezetést kialakítani, a demokratizmust fokozni, a munkát közmegelége­désre végezni stb. A küildöttgyűiléson ed hangzott, hozzászólások egv része jogos panaszt vet fel. Nem megenged­hető, hogy panaszlevelek ma­radjanak. megválaszolatlanul, a régi vezetőség hibáit sem Lehet figyelmen kívül, s ha szükséges (lehetséges) felelősségre vonás nélkül hagyni. Az egyik legna­gyobb vitát kiváltó kérdésben, a Reite utcai épület kiválásában szövetségünk küldöttgyűlésen részt vevő munkatársa már vé­leményt mondott. Ehhez még ki­egészítésül: egy esetleges szét­válás nem csupán abból áll, hogy egy papírlapot körülvisz- nek, és azt a többség aláírja. A szétválás percétől kezdve, az ön­állósult épülét által megválasz­tott új vezetőségnek kell mű­ködnie, biztosítani kell a műkö­dés rendjét, s rendeletekben meghatározott, vagy szükséglet szerint kialakítandó számos egyéb feltételt, mivel a közüze­mi szolgáltatásokat fogadni, biz­tosítani, fizetni sttb. kell. Elhhez pedig véleményünk szerint is feltétlenül öllapos, előkészítő munka szükséges, amiit a többiek által javasait bizottság végezhet el. Sajmosí, nincs mód arra, hogy e levél keretén belül a lakásszö­vetkezetek Legalapvetőbb gond­jait számba vegyük, pedig ezek a V á rosközpon t i Lakásfenntartó Szövetkezetnél az elmúilt idő­szakban fokozottan jelentkeztek, s egy részük külső feltételek kö­vetkezménye. A fogyasztási szö­vetkezetek X. kongresszusára ké­szülve, a külső és a működést általánosan befolyásoló fettéte­lek megváltoztatására javaslato­kat dolgoztunk ki. A legtöbb gondot felvető területek szám­bavétele már napjainkibam meg­történt. Mintegy e'zt foglalja ösz- §ze a Társadalmi Szemle ez évi, 3. számában megjelent írás, me­lyet dr. Kovács Sándor, a SZÖ- VOSZ illetékes elnökhelyettese készített. Annak, aki a Város- központi Lakásfenntartó Szövet­kezet küldöttgyűléséről megje­lent tudósítás tágabb háttere mögé is kíván tekinteni, elolva­sásra javaslom.” DR. SZILÁGYI TIBOR: Kecskeméten Időjárási szélsőségek Az szegénység csaknem karácsonyig szánthatott 1892. augusztus 16—23. között minden dél­után 38 fok hőség. A város határában rop­pant károkat tett. A kapás vetemények, kukoricza. burgonya, répa, mind el voltak perzselve úgy any- nyira, hogy azok termésére számítani nem lehe­tett. A nyár túlságosan meleg volta miatt oly ko­rán ért a szőlő, hogy a tanács szeptember 21-ére eresztette meg a szüretet hivatalból, mikor látta, hogy a lakosság úgy is már erősen neki állt a sze­désnek. 1871-ben éppen egy hónappal történt ké­sőbb. 1893. julius 12-én délután városunkban és hatá­rában nagy jégéső volt, délután 2 óra után. Ga­lambtojás nagyságú jegek estek... A Mária hegy felső végén, a Budai út mentén oly nagy jégeső volt, hogy nem maradt a szőlőhegyeken egyetlen egészséges szőlőfürt. Az Izsáki út mentén, kintebb szintén erős jégeső volt. Ez a jégeső tönkretette a gyümölcstermést, különösen a barackot verte meg annyira és oly csúnyán, hogy az szállításra telje­sen alkalmatlanná vált. 1893. augusztus 13. Dinnyét már a múlt héten lehetett látni a piaczon ... 1894. junius. Az idő garázdálkodása sok kellemet­lenséget okoz. Alacsony hőmérséklet mellett egész héten bömbölt a szélvihar, felleggé kavarva a ho­mokot, mely jóformán a látást is akadályozta a járókelőknél. Júniusban ilyen makacs és hosszú tartamú hideg idő a ritkaságok közé tartozik ... 1894. julius. A kukoriczatermés a hosszú ideig tartó szárazság következtében városunk határának nagy területén teljes megsemmisülésnek néz elé­je ... 1894. augusztus 8-án délután 40 fokos hőség, az egész nap hőmérséklete (napi középhőmérséklet) 28 fok, heteken át példátlan szárazság. 1896. augusztus 19-én a hajnali órákban deret észleltek a szőlőhegyekben. 1900. július 6-i vihar, amely este keletkezett, sok­kal nagyobb rombolást okozott, mint azt a város­ban hittük, ahol néhány erős roham után csakha mar megcsendesült a vihar. Városföldjén a vihu. szerteszét szórta a csomókat. Megbolygatta a ház tetőket. Fákat csavart ki. A kukoricza leveleit fősz lányokra tépte. A még lábon álló gabonát >.'U tötte és megszakgatta. Több helyről, így Kisfal k nyékéről némi jeget is jelentettek. A szőlők';:' • sok helyen fákat döntött ki a vihar, \ '. ,i ségű gyümölcsöt lerázta, s így erősen oegd. ta... Ez következett a rekkenő meleg nyári napok után. 7-én délután megeredtek az ég csatornái, s bizony csak a kárt növeli azoknál, akik a délelőtt folyamán a szétszórt gabonát és szénát nem tudták összegyűjteni. Az esti 10 órakor érkezni szokott vo­nat hajnali 4 órakor jött meg. A 6 órakor Budapest felé indulni szokott vonatot nem indították el, mert a kidöntött távirókarók és fák forgalmi akadályo­kat képeztek. 1684. Az ősz igen jól viselte magát, mivel az sze­génység csaknem mind karácsonyig szánthatott, vethetett, mindenütt szépen megzöldültek a vetések, még a kiket későn vetettek is. 1708-ban őszre roppant hideg időjárás jelentkezett a megelőző forróság után. 1775. Igen bő termés volt mindenben. 1816-ban oly rossz termés volt, hogy sokan le sem szüreteltek. 1827. A szőllő annyira megért, hogy allig lehetett olyan fürtöt találni, mely tppött ne lett volna. Bor kevés, de igen jó termett. 1831. Igen bő termés volt gabonában, szénában, de kivált borban annyi, hogy alig lehetett edény­nyel ellátni. 1832. Szeptember. Az eleje száraz, a közepe essős. sáros volt, úgy hogy nyomtatni sem lehetett. Ki­tisztulván az idő oly hideg dér, s fagy 22—23-án, mely a Szőllőt meg vette és más veteményeket is megsanyarította. 1832-ben ősszel még zöld volt a szőlő, savanyú és fanyar lett az a kevés is, ami termett. 1835. évben gabona bőven termett, bor pedig annyi termett, hogy az edény elegendő nem talál­tatott, az az drágább volt, mint a bor, mivel pint bort egy váltó forinton lehetett venni. 1836. October. Mind a szőlők el fagytak, bor ép­pen semmi sem lett, ahol 1,00 akó bor szokott te­remni, alig lett két, három garabóval, sok helyen éppen semmi sem termett. Ebben az evben szüret nem volt. Ez évben 2578 kát. hold szőlője volt Kecs­kemétnek. (1483,5 hektár). 1848-bar csak , t-t t! It jó bor, mert rövid volt s ; Í0. Szeptember köíepon újra -.><k eső és éret- ho szeles. és hidegek vol-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents