Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-05 / 104. szám

1986. május 5. ** PETŐFI NÉPE *»

Megőrizték a versenyképességüket

Híre, neve van a Kunság Volánnál a kecskeméti Május 1. szocialista brigádnak. Nem is csoda, hiszen huszonnégy éve szinte változatlan összetételben dolgozik, tanul, művelődik, végez társadalmi munkát ez a tizenhat tagú, de hét munkahelyen tevékenykedő kollektíva.

— A brigád 1962-ben alakult — mondta Horváth János esztergályos, a brigád vezetője. — Az alapítók közül heten még ma is a tanműhelyben, az ipari csoportnál, a fejlesztési osztályon, a garázsszolgálatnál dolgoznak. A tagok kezdetben valamennyien fizikai munkásként, innen, a brigádból indultak. Csorba János autószerelő, aki a vállalat ösztöndíj asakémt végezte el a Közlekedési Távközlési Műszaki Főiskolát, műszaki ellenőr lett. Kunszt Miklós autószerelőből főművezető, majd garázsszolgálati vezető, Sáfár József autóvillamossági szerelőből a technikum elvégzése után tanműhelyvezető, Szili László autószerelőből diszpécser, Kocsó István esztergályostól a főiskola elvégzése után anyaggazdálkodási csoportvezető.

Három generáció — a 20-tól a majdnem 60 évesig — nemcsak békésen él egymás mellett, de húzza is a „szekeret”, s nem is akárhogyan. Néhány elnyert kitüntetés a huszonháromból: Aranykoszorús jelvény soron kívül 1969-ben, a Vállalat Kiváló Brigádja 1971 és 1973-ban, a Szakma Kiváló Brigádja 1974- ben, s a legnagyobb, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje 1375- ben, a Vállalat Kiváló Brigádja 1977 és 1983-ban. A hogyanról így beszélt a brigádvezető:

— A múlt évben a tervünk autóbuszmotorok, sebességváltók, hidak, futóművek, tengely- kapcsolók, vízszivattyúk felújításából 9 millió forint volt. Az éves terveket általában, de tavaly is túlteljesítettük. A tanműhelyben az oktatás mellett huszonegy XX-es és negyven bérautó egyes és kettes, fődarabmegbontásos szemléjét, futójavítását végeztük el, ami már önmagában sem kis dolog.

A brigád néhány tagja közben körénk gyűlt a műhelyben.

— Ne feledkezz el az újításokról sem — szólt közbe Lucz a Sándor autószerelő, aki néhány hónap híján harminc éve dolgozik a vállalatnál. — A brigád versenyben van .jt Jöbbi szerelőkpl-, lektívával, de nem könnyű legyőzni bennünket. Célszerszámokat készítünk, motorokat házasítunk, alakítunk át. Néha egy rakás ócskavasból kell motort formálni, főleg olyankor, ha az adott típushoz már nem gyártanak, vagy egyszerűen nem lehet beszerezni ... A múlt évben nyolc újításunkat fogadták el, köztük az autóbusz hűtővízelőmelegítőberendezést, a menetidő-készülék nyugatnémet alkatrészét helyettesítő, hazai anyagból készült darabját. A brigád tagjai közül a Kiváló Üjító kitüntetés ezüst, arany fokozatát rajtam kívül Boros Pista, Huliák Jóska, Horváth János kapta meg ... Nem minden a pénz! Azért maradunk, mert szeretjük a szakmát, de ezenkívül más is köt bennünket: a lakáshozjutás, a sportolási vagy egyéb lehetőségek, no meg az, hogy kikérik a

A Magyar szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Oklevelét és a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja kitüntetést kapta meg a Kunság Volán Május 1. szocialista brigádja.

véleményünket! A fiatalok is ra- gaszkodóak, hiszen a legfiatalabb brigádtagunk alig múlt huszonöt éves, s 11 éve dolgozik a vállalatnál.

— Sokan indultak tőlünk — vette át a szót Sáfár József —, akik ma már más munkakört töltenek be, de brigádtagok. A közéletben is ott vagyunk. A brigád fele párttag, hárman KISZ- tagok. A kollektíva még a vállalat dolgaiba is beleszólhat, hiszen Horváth János szakszervezeti főbizalmi, Fábián János főbizalmi-helyettes, Boros István

TERVEK — PÁLYAÍVEK

Asztalosinasból főmérnök

PH

% Horváth Sándor brigádvezető : — Terveinket általa, ban túlteljesítjük...

6 Sáfár József (jobb oldalt): — A vállalat dolgaiba is beleszólunk!

0 Boros István: — A brigád 484 óra társadalmi munkát végzett...

vöröskeresztes titkár, Szabó Ferenc bizalmi, Kocsó István He- tényegyházán sportköri elnök, jómagam az szb elnöke és az SZMT tagja vagyok. Nem szeretjük emlegetni, sőt a brigádnaplóba be sem írjuk, de nagyon sokat foglalkozunk a fiatalokkal, a szakma megszerettetésével... Miért szeretem ezt a kollektívát? Mert becsületesen elvégezzük azt, amit vállalunk. Fiatalemberként előnyömre vált, hogy ezekkel a szaktársakkal dolgozhattam

együtt.

— A brigád 484 óra társadalmi munkát teljesített a múlt év- bem — szólt Boros István. — Ebből 274 óra a kommunista műszak, a műszaki szemle és a lakásépítés, a többi óvódafestésre, hét rokkantjármű felújítására,

# Lucza Sándor autószerelő: — Néha egy rakás ócskavasból kell motort csinálni...

karbantartására, a motocross- szakosztály gépeinek javítására „ment el”. Olyanok vagyunk, mint egy nagy család.

A brigád egyik fiatal, ma már közvetlen termelésirányítónak számító tagja így summázta véleményét:

— Megtiszteltetés számomra, hogy a brigádhoz tartozom. Olyan közösség ez, amelyet a munka, az egymás megbecsülése hozott ösz- sze, ahol mindernd segít a másikon. A sok megbecsülés, kitüntetés után, senkinek sem szállt fejébe a dicsőség! Mindnyájan tudjuk, mindennap meg kell dolgozni a pénzért, az elismerésért, s nekünk sikerült megőriznünk fiatalos lendületünket, versenyképességünket...

Gémes Gábor

Horváth István szinte beleszületett az asztalosszakmába. Nem túlzás ez, hiszen a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kecskeméti gyárának főmérnöke ötven esztendeje Kunszentmiklóson, édesapja asztalosműhelyének közvetlen szomszédságában látta meg a világot.

i

Indulás az apa műhelyéből

— Én tényleg kisgyermek koromban eljegyeztem magamat ezzel a szakmával — emlékszik Horváth István. — Kedvenc játszóterem a műhely volt. Gyerekbútort, játékkocsit, kisautót csináltam fából, amint megtanultam a kalapáccsal, fűrésszel egy kicsit bánni. Apám örömmel vette a fa iránti érdeklődésemet. Ügy képzelte, egyszer majd együtt dolgozunk a műhelyében.

Az apa álma 1953-ban vált valóra, miután fia az iparitanulóévek után sikeres szakvizsgát tett a félegyházi Asztalosipari Szövetkezetben. Az ifjú segéd és mestere évekig együtt dolgozhatott, de hatvankettő nyarán mégis elváltak útjaik.

— Nem sokkal előtte megnősültem — mondja Horváth István. — Gondolnunk kellett a jövőre. Abban az időben egyre kevesebb volt a műhelyben a munka. Egyik rokonom ajánlotta, hogy próbáljak szerencsét a kecskeméti Faipari Vállalatnál. Így éppen kapóra jött, mikor kinevezték a feleségem a: városföldi postahivatal vezetőjének. Szép szolgálati lakást kaptunk. Ekkor kerestem meg Térjék Imrét, a Faipari Vállalat akkori igazgatóját. Hosszasan beszélgettünk a szakmáról, az elképzeléseimről. Elmondtam, hogy munka mellett szeretném elvégezni a közgazdasági technikumot.

Az igazgató fantáziát látott benne, mert augusztus 13-án „bújtatott állásban”, fizikai állományba egyből gyártáselőkészítőnek vette fel. A fiatalember akkor töltötte be huszonhatodik évét.

— Óriási mennyiségi bútorhiány volt hazánkban — emlékezik a múltra. — Ennek megszüntetésére nagy könnyűipari rekonstrukció indult. Nálunk is meg kellett növelni a munkahelyek számát. Űj csarnokok épültek, modernebb technológiát vezettünk be.

Időközben a gyár gazdát cserélt. A Faipari Vállalat korábban a megyei tanács ipari osztályához tartozott. 1965-től a Szék- és Kárpitosipari Vállalat kötelékébe került. Fontos volt a változás, mert a nagyvállalatnak nagyobb fejlesztési lehetőségei voltak.

Fejlesztés és termelés

— A fejlesztés miatt feltúrt gyárban is folyamatosan kellett termelnünk — mondja Horváth István. — Nagyon nehéz volt a folyamatos termelést és a beruházást együtt irányítani. Felépült egy új asztalos és kárpitos üzemcsarnok. Az asztalosüzemen belül harmincmillió forintos félautomata gépeket szereltünk fel. A rugógyártó műhelybe szintén modern automata berendezéseket telepítettünk. Két új kazánA józan munka gyökerei

De akarásom leölt hízóként haldokol, [ és agyam szuvas, megrecsegő fáján, / vén öngyilkos a padlás gerendáján, I kinyúló nyelvvel lóg az értelem. (József Attila: Alkohol.)

Történészeink nincsenek egységes véleményen. Vannak, akik azt mondják, hogy az Antialkoholista Munkásszövetség 1921-ben azért alakult újjá, hogy az illegalitásban élő kommunisták gyülekezőhelye legyen. Mások azt modják, hogy a hazai munkásmozgalom szerveződésekor is ott voltak azok, akik az alkoholizmus ellen harcoltak. Va. lószínűleg mindkét állítás egyszerre igaz.

Vannak, akik fejcsóválva hallgatják a „régieket”, amikor arról beszélnek, hogy az öntudatos munkás sohasem volt részeg. Tény: a Horthy-korszak munkásai közül sokan fehér ingben, nyakkendősen mentek szórakozni a munkaszüneti napon. Összeszedetten, méltósággal. Eh- j hez szorosan hozzátartozott a család, a baráti kör rendje. A kocsmák mélyét a kapitalizmus fészkének tartották, s az alkoholizmust olyan betegségnek, melyet a tőkés rend terjeszt.

„Weisz és elvtársai tisztában vannak az alap és a felépítmény viszonyának marxi tanításával, és tudják, hogy tiltó törvénynyel nem lehet tartósan meg- szilntetni a szeszes Italok gyártását, terjesztését, fogyasztását a kapitalizmus társadalmában, mert az alkoholizmus a kapitalizmusnak — az egyház és az erőszakszervezetek mellett is — szükséges és erős támasza.” (Résziét dr. Arató Emilnek, az Alkoholellenes Munkásszövetség elnökének kéziratos visszaemlékezéseiből.) Az idézetből az következik, hogy a munkás antial- kólisták a társadalmi rend megváltozásától a kóros iszákosság enyhülését is várták, de ezt is józanul. Az előbb idézett életrajzi kéziratból: „.... azzal is tisztában vannak, hogy az eljövendő szocializmusban ds hosz- stzú időre lesz szükség, több, talán sok generációra, ameddig ez az évezredes, begyökeresiedett szokás, amely keresztül-fcasul átfonija az egyénnek és a társadalomnak az életét, a megváltozott gazdasági alap adta körülmények az emelkedő általános műveltség, és az objektív tudomány segítségével megszüntethető lesz.”

Mit tudunk az Alkoholellenes Munkásszövetségrőli? Sokat is, keveset is. Kezdete elvész a szabadkőműves páholyok titokzatos homályában. Tudnunk kell azt, hogy a szabadkőművesség egy történeti időben — a múlt század második felében — nem volt reakciós, ellenforradalmi, mint később a Horthy-korszak idején. Az Alkohol éllenes Munkásszövetség 1904-ben vált ki a Good Templar rendből. Hivata# Alkoholizmusellenes plakát a Tanácsköztársaság idejéből.

los szervezetté — köribélyegzőjének tanúsága szerint — 1909- ben vált. Vezetői Ucögött találjuk a kezdet kezdetétől Madzsar Józsefet, Szerdahelyi Sándort és Vankó Károlyt. Azt hirdették, hogy a gyerekeknek és fiataloknak egy csepp alkoholt sem szabad inni. Hangsúlyozták, a megelőzés fontosságát, a komoly fel- világosító szó erejét. A már alkoholistává vált munkások esetében az őszinteséget — mind a beteg, mind a gyógyító részéről.

A Tanácsköztársaság győzelme után párt- és kormányprogrammá teszik az alkoholellenes küzdelmet. A Munkaügyi és Népjóléti Népibiztosság (minisztérium) egyik főosztálya lett az Alkoholellenes Tanács. A proletárdiktatúra ugyanolyan fontos frontnak tekintette az alkoholellenes küzdelmet, mint a belső reakció- vagy az intervencióellenes harcot. Ezért jelennek meg 1919- ben a haza védelmére hívó, a belső reakció leleplezésére buzdító plakátok, az alkoholizmusellenes felhívásokkal együtt. Az utóbbiak mindig a család nevében szóltak. Akikor is tudták, hogy a mértéktelen italozás nemcsak az agysejteket, az egyéniséget, hanem a családokat is megtámadja.

A Tanácsköztársaság leverése után a mozgalom újjászerveződött, s 1921-ben hivatalosan is megalakult. Munkája egybefonódott dr. Arató Emil tevékenységével. Arató ekkor már tagja az illegális kommunista pártnak. Az AMSZ közipontja a József krt.

9-ben volt, rövidesen 1680 aktivistával dóígozott. Egyelőre nem sok egyéni pártoló tag akadt, de hovatovább ötvenegy szervezet lépett be a pártoló tagok aorába — elsőnek a csepeli vasasok — tagdíjuk, a havi 10 ezer korona pontosan befolyt, és erős anyagi támasza lett az AMSZ-nak — írta dr. Arató Emil. Hét esztendőn keresztül dolgozott nehéz, ellenforradalmi helyzetiben a mozgalom. 1928- ban belügyminiszteri rendelettel oszlatták fel.

Mindez azért fontos, mert manapság újra a társadafkni érdeklődés középpontjában van az alkoholizmus. Nem egyszerűen kampányról van szó, hanem arról. hogy „dolgozni csak pontosan, szépen ..azaz józanul lehet.

' R. L.

nal és egy szociális épülettel bővültünk, és ekkor alakult ki az üzem szilárd úthálózata is. Rövidesen megkezdtük a székgyártást. Komoly és fontos lépés volt ez, mert a jó szék keresett termék nyugaton. Igaz, magasabb a minőségi követelmény, de nem vallottunk szégyent. Idén már ötvenötezer darabot készítünk, melynek kétharmada tőkés exportra kerül.

A nagy rekonstrukció lezárult, de hetvenkilencben ismét megbirkóztak egy komoly feladattal. Üj gépeket állítottak a kérpitos- üzembe. Ennek eredményeként meg tudták változtatni a termékeik arculatát. Megkezdték a franciaágyak, majd a sorolható bútorok gyártását. Az újító törekvéseket, a javuló minőséget, siker koronázta: 1981-ben BNV- nagydíjjal tüntették ki a Glória elemes bútorcsaládot.

Horváth István ez alatt a idő alatt jelentős pályát „futott be” a gyárban. Gyártáselőkészítő, asztalosüzem-vezető, technológus, műszaki csoportvezető, majd főmérnök lett. Egyre jelentősebb szerepet vállalt az üzem fejlesztési munkáiból. Alkotó gondolkodásával, gyakorlatias megoldásaival nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a régi téglagyár helyén ma egy országhatárainkon túl is elismert bútorgyár alakulhatott ki.

— Ha az eredményeknél tartunk, nem szabad elfelejtenünk korábbi vezetőink nevét sem — jegyzi meg a főmérnök. — Térjék Imre, Váci György, Fehér Balázs, Borsos György, Fekete Gyula igazgatók és elődeim: Herceg Imre, Nusszer Elemér és Boron- kayi Lajos főmérnökök munkája mind benne van a sikerben. És szólnunk kell arról is, hogy termelésünk nemcsak mennyiségileg, hanem minőségileg is nagyot emelkedett. Ez pedig döntően a munkásainkon múlik. Nemrégiben egy londoni székgyárban jártam. Ott láthattam olyan gépeket és olyan alapanyagot, amilyet azelőtt el sem tudtam képzelni. Hetven centi széles, repedés- és göcsmentes mahagónideszkákból készítették a székeket. Nekünk nincsenek ilyen modern berendezéseink, ilyen álomszép anyagunk. Mégis tudunk az ő magas igényeiknek • megfelelő székeket csinálni. Azóta, ha lehet, még jobban felértékelődött bennem a kecskeméti munkás szaktudása, tenniakarása.

A nagyobb választékért

A gyárnak szüksége is van e tényezőkre, mert a bútoripac hazánkban is telítődik, s egyre nagyobbak a követelmények. Horváth István tisztában van mindezzel, amikor megfontoltan sorolja a feladatokat:

— Nem több, hanem többféle bútort, nagyobb választékban kell kínálnunk. Szükség van a szállítás és a csomagolás színvonalának javítására, hogy a gondosan elkészített termékek sértetlenül juthassanak el a vásárlóinkhoz. A jövőben az a bútorgyár tud megélni, amelyik azonos bútort olcsóbban tud előállítani, forgalmazni és ráadásul jól igazodik a változó igényekhez, a divathoz is. A székgyártás továbbfejlesztése a hetedik ötéves tervben kiemelt feladatunk. Csak akkor vagyunk képesek a nyugati piacon eladásainkat növelni, ha a székek mellé asztalokat is gyártunk. Ehhez pedig beruházásra van szükség, melynek most dolgozunk a tervein.

Az asztalgyártási program mellett egyéb elképzelések is foglalkoztatják a főmérnököt és munkatársait. Szeretnék továbbfejleszteni — a vállalat keretein belül — a gyári önállóságot. Egyre nagyobb mértékben magukra akarják vállalni az anyagbeszerzést, az értékesítést, s később talán bútoraik formai tervezését is. Van tehát bőven tennivaló. Nem csoda hát, ha a főmérnök munkája nem fér bele a napi nyolc órába. Mindemellett még most is tanul. Egyéves Speciális kollégium keretében vezetési ismereteit igyekszik bővíteni. Ahogy ö mondja:^ témakörben mindig lehet újat tanulni. De mikor piherf Horváth István, a magánember?

— Szeretek otthon lenni, de nem mindig van szombat—vasárnapom. Ha bent valami műszaki probléma adódik, rögtön csörög a telefon, és nekem ilyenkor a gyárban a helyem. El kell hárítani az akadályt, mert a termelésnek menni kell.

Az igazi kikapcsolódást a nagy nyári kirándulások jelentik számára. Ilyenkor útnak indul feleségével, főiskolás lányával és járják külföldet vagy Magyar- országot. Ezeken a túrákon töltődik fel élményekkel, pihen. Azután ismét várja munkája a kecskeméti gyárban, melynek életébe huszonnégy éve kapcsolódott be. Gaál Béla

TELEVÍZIÓ IGEN — ROTÁCIÓS KAPA NEM

Szerény kínálat és nagy tervek a kölcsönzőboltban

Meglehetősen szűk 'helyiségben porszívók, üvegedények, hűtőszekrények és sok más holmi között fogadják az érdeklődőket az Iparcikk Kölcsönző és Szolgáltató Vállalat kecskeméti. Arany János utcai boltjában.

— Ígéretet kaptunk, hogy jövőre űj helyiségeink lesznek, s a tervek szerint a Batthyány utcába költözve a jelenleginél jobb körülmények között és főként nagyobb választékból kölcsönözhetünk — tájékoztat Nagy 1 nnéné boltvezető.

— Mekkora a jelenlegi készletük?

— Tízmillió forint értékű árunk van, s tavaly 4,5 millió torint volt a bevételünk. Ez utóbbi lényegesen több lehetett volna, ha a mostaninál nagyobb számú és választékú, keresett árucikkeket forgalmazhatnánk. Frne azonban egyelőre nincs leli etőség.

— Ebben az évben tehát nem lesz se mennyiségi, se választékbeli javulás?

— Nem, de azért mégsem lebecsülendő az a tevékenység, amit most végzünk, hiszen például 350 kis- és nagyképemyős, illetve színes tévénkből pillanatnyilag csak egyetlen van raktáron. Megemlítem még a kül- túrcikkek köréből például azt, hogy fényképezőgéppel, vakuval, képmagnóval, filmfelvevővel állunk a kölcsönzők rendelkezésére. és segítjük a lakodalmak lebonyolítását, is tö|bb száz edénnyel,' sok-sok evőeszközzel.

— Ezenkívül milyen jellegű holmikat tudnak rövidebb-hosz- szabb időre adni azoknak, akik valamilyen oknál fogva nem akarnak vásárolni, csak kölcsönözni?

— Keresettek a háztartási gépeink, így a kárpit- és szőnyegtisztító. a porszívó a parkettacsiszoló, és ki tudjuk segíteni a hozzánk fordulókat mosógéppel, hűtőgéppel is.

— Mivel várják a turisztikai szezont?

— A tavalyihoz hasonlóan csupán húsz sátrunk, harminc gumimatracunk, hat gázfőzőnk és kilenc hátizsákunk van.

— Babakocsit viszont többet is látok itt. ■

— Nincs rá kereslet, ezéi-t el is adjuk majd őket.

— És a mezőgazdasági kisgépek?

— Három éve kezdtük kölcsönözni őket, de az idén már nem foglalkozunk velük, ugyanis folyton javíttatni kellett őket, jórészt a szakszerűtlen használat miatt. Előfordult, hogy kiadtunk egy napra 260 forintért egy rotációs kapát, s utána a javíttatása 350 forintba került

— Ki fizeti az esetleges ja- 1 itási költségeket?

— Ha a hiba természetes elhasználódás, kopás, avulás következménye. akkor mi. Egyébként a nem jelentősebb műszáki hibákat, boltunk műszerésze helyben kijavítja, s kizárólag jó állapotban tevő cikkeket kölcsön- zünk.

— Milyen ierveik vannak a költözés utáni időre?

— Gyűjtjük a tapasztalatokat, igyekszünk minél jobban felmérni az igényeket, s az új helyen új és bővebb választékkal szeretnénk várni a kölcsönzőket, így például modern bar- kácsgépekkel, kultúrcikkekkel és kisebb betonkeverőkkel.

*

S remélhetőleg sikerül megoldást tálalni a mezőgazdasági kisgépek kölcsönzésére is, hiszen ezek iránt változatlanul nagy az érdeklődés.

V. Z.

i