Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)
1986-05-31 / 127. szám
1986. május 31. • PETŐFI NÉPE fi) 3 LEGFONTOSABB A SZELLEMISÉG, A TECHNIKA CSUPÁN SEGÍTI AZ EMBERKÖZPONTÚ ÜGYINTÉZÉST A tanácsi munka korszerűsítése Beszélgetés dr. Gajdócsi Istvánnal, a megyei tanács elnökével Az állampolgárok születésüktől halálukig kapcsolatban állnak a tanácsokkal. Ám a két anyakönyvi kivonat kiállítása között számtalan más ügyben is keresi egymást a két fél. S az utóbbi időben egyre többször tapasztalni azt, hogy egyenrangú partnerként. Hiszen, a tanácsok — mint ahogy a feladatukat meghatározták — népképviseleti, önkormányzati és államigazgatási szervek. Jóllehet korábban is azok voltak, mégis érzékelhető a változás, a korszerűsödés, amely a tanácsok munkájában bekövetkezett. Erről a folyamatról, és a további teendőkről beszélgettünk dr. Gajdócsi Istvánnal, a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnökével: — Amikor e kérdésről szólunk, megállapíthatjuk, hogy országunkban az államélet fejlődését már hosszabb ideje a szocialista demokratizmus kiteljesedése határozza meg. Ez döntően a decentralizációt jelenti. Pontosabban .az olyan önállóságot, amelynek a feltételeit is biztosítani szükséges. Ezért hát a tanácsi tevékenység demokratizmusának, tartalmi munkája gazdagításának céljai és követelményei összefüggnek politikai és társadalmi rendszerünk általános céljaival. Erre születtek magas szintű politikai éíj állami állásfoglalások, amelyek megvalósítása, beszámítva a kezdet elkerülhetetlen nehézségeit is, eredményesen folyik megyénkben. — Mikortól számítja e folyamat kezdetét? — Amikortól a járási tanácsok megszűntek testületek lenni, s hivatalokká alakultak át. A döntés már azt készítette elő, hogy a helyi tanácsok megszokják, alkalmassá váljanak az önállóságra. — Miben nyilvánul meg a változás? — Tanácsaink a legtöbb településen éltek megnövekedett önállóságukkal. Munkájuk nem korlátozódott csak a szűkebb értelemben vett állami feladatokra: tervező, mozgósító tevékenységük hatott a gazdasági, kulturális élet, a lakossági ellátás különböző területeire. Együtt munkálkodtak a lakossággal, a társadalmi szervezetekkel, a termelőegységekkel. Üj vonás, hogy a nagyobb önállóság és felelősség, a hatáskörök decentralizálása nyomán erősödött a tanácsok meghatározó szerepe a terület- és településfejlesztés szervezésében. Ez a tevékenység azonban nem állhat meg a közigazgatási határoknál. Hiszen ha egy interpelláció például a térség közlekedésével kapcsolatos, a tanácsnak nincs joga ebben, nem intézkedni. Sőt, kötelessége. Jellemző tehát a komplexitás, s ezért a tanács nemcsak saját magának, hanem a település egészének készít tervet. Így tudja az érdekeket összehangolni, és azokat képviselni. Hogy ez a módszer bevált, azt olyan jelentős feladatok megoldása bizonyítja, mint a hatodik ötéves terv sikeres befejezése, a VII. előkészítése. Foglalkoztak a lakosság közvetlen erdekeit kifejező kérdések széles körével. Ezek közül a korábbinál jóval többet szabályoztak tanács- rendeletben. S mert így van, nélkülözhetetlen, hogy a tanácstörvény rendelkezéseinek még következetesebb érvényesítésével növekedjen a testületi munka nyitottsága, demokratizmusa. — Mennyire segítik ezt a különböző bizottságok, az apparátus tagjai? Hiszen a tavalyi választásokon a korábbinál kevesebb, 2727 tanácstag 'lett a testületek tagja, s közülük sokan először. — A tanácsi végrehajtó bizottságoknak nemcsak a választások óta nagy a felelősségük. Munkájuk addig is nagymértékben elősegítette a tanácsi testületek szerepének erősödését, a jogszabályok végrehajtását, az ellenőrzést, az ágazati célok megvalósítását. Nagy gondot fordítottak a tömeg- kapcsoílatok szélesítésére, és a gazdasági szervezőmunkára is. A tanácsi bizottságok rendeltetésüknek megfelelően dolgoztak, tevékenységük azonban még túlnyomórészt javaslattevő, véleményező jellegű, önállóságuk növelésével összehangolói lehetnek a döntés-előkészítésnek, s ellenőrzői a végrehajtásnak, az apparátusi munkának. A legutóbbi időben alakultak meg a város- környéki bizottságok, amelyek a város és vonzáskörzete együttes fejlesztésével foglalkoznak, s elképzeléseik megvalósításához egyre inkább rendelkeznek anyagi alapokkal is. — Hogyan alkalmazkodik ehhez az apparátusok munkája? — Az elmúlt időszakban végrehajtott közigazgatási változások — a járások megszűnése, új városok, városi jogú nagyközségek létrejötte, egyes községek közvetlen megyei irányításának gyakorlata, új települések születése, a kétszintű igazgatás bevezetése — sok tekintetben újszerű feladatot jelentenek az apparátus tagjai számára az irányításban, a kapcsolatrendszerben. — Miben mérhető ez? — Feladatukat javuló színvonalon látják el. — Korszerűsödött a testületi munkát szolgáló tevékenység, a szakigazgatási-hatósági szervező, jogalkalmazó, ügyintéző munka, javult annak törvényessége, szakszerűsége. Például a községekben 1971-ben a hatósági ügyek 3,2 százalékát' fellebbezték meg. 1984-ben csak 1,2 százalékát, s a megfellebbezett ügyeknek csupán, 0.3 százalékában kellett megváltoztatni az első fokú döntést. Napjaink elsőrendű feladata, hogy a testületek és a szakigazgatási szervek viszonyában jusson érvényre a testületek meghatározó és ellenőrző szerepe, javuljon az apparátus döntés-előkészítő, majd végrehajtó tevékenysége. — Hogyan képes megfelelni ezeknek a feladatoknak a tanács? Rendelkeznek-e a kellő számú, jól képzett szakemberrel? — A tanácsi munkában is egyre magasabb a mérce. Mind a' megye, mind a választók igénye alátámasztja az elmúlt időszak negyvennégy tisztségviselő-cseréjét. S öröm számunkra, hogy az új tanácselnökök kevés kivételtői eltekintve diplomás emberek, de ami fontosabb: jól képzettek, rátermettek. A helyi apparátus felkészültségével azonban — különösen a községekben nem lehetünk elégedettek.. S itt nem a végzettségre, hanem elsősorban a munka minőségére gondolok. — Miképp gondoskodnak az utánpótlásról? — Kedvező megoldás például az ösztöndíjak létesítése. De míg a megyei tanácsnak huszonöt ösztöndíjasa van, a megye száznégy helyi tanácsának összesen huszonnyolc. Holott a lehetőség mindegyiküknek adott, hiszen a jogot a megye kivívta számukra is. Arra törekszünk, hogy kisebb létszámmal, de jobb fizetéssel, jobban dolgozzanak a tanácsoknál. Ennek érdekében megvizsgáljuk, hogy hol van fölösleges munkatárs, hová kell átcsoportosítani osztályok, szintek, települések között. A megye nagy méretei, a közlekedés és a hírközlés nehézségei indokolták, hogy kialakítsuk néhány osztályon a kihelyezett munkatársi rendszert, ami bevált. — Éppen az előbb említett nehézségek — távolság, kapcsolat- tartás — alapján kérdezem: hogyan érvényesül a járások megszűnése után kialakult kétszintű igazgatás? — A gazdálkodásban teljeskö- rűen érvényesítjük a kétszintű irányítást. Ehhez az szükséges, hogy a megye az apparátusával menjen közelebb a településekhez, a községéknek pedig megfelelő szakemberekkel kell felnőni az önállósághoz. A gyakorlat az, hogy minden helyi tanács nem saját bevételeit a megyei tanács közvetlenül szabályozza, ám a megye elosztó funkciója nagymértékben csökkent. Ennek megfelelően meg kellett újítani a körzetközpontok és környezetük kapcsolatrendszerét, hiszen megszűnt köztük a korábban jogilag is érvényesített függőség. A község teljesen önálló, egyenrangú a várossal. Ám a helyi önkormányzatok gazdasági önállóságának erősítése mellett továbbra is össze kell hangolni a városok és vonzáskörzetük településeinek fejlődését, az ellátás szervezésében való fokozottabb együttműködést. Hiszen csak így oldható meg optimálisan egyebek között a kórházi, a középiskolai, vagy a kommunális ellátás. Sajnos, a helyi tanácsok nem használják ki mindenütt a gazdálkodás kötöttségeinek oldásából származó előnyöket. Pedig ezzel, valamint a községi és városi érdekék egyeztetésével, a gazdasági egységek bevonásával lehet igazán jó a területfejlesztés. — Sokan a tárgyi, technikai színvonal emelését tekintik a közigazgatás korszerűsítése fokmérőjének, jóllehet ez csak kísérője, elősegítő je a valódi, tartalmi korszerűsítésnek. — Az apparátusi munkafolyamatok egyszerűsítésének, a fejlett technika alkalmazásának célja, hogy a tanácsok gyorsabban, színvonalasabban tudják feladatukat ellátni, javítva ezzel a lakosság közhangulatát, s megbízhatóan adjanak információkat a döntések' előkészítéséhez. Nem változik azonban az az alapkövetelmény, hogy az ügyintézést tekintsék szolgálatnak, s ne a hatalom önmagáért való gyakorlásának. Segítsenek minden ügyben — még ha az nem is tanácsi — tájékoztatással, eligazítással az állampolgároknak, hiszen a tanács minden településen megtalálható, így érthető, hogy sokan oda fordulnak. — Sikerül e téren előrelépni'’ — A tíz éve magunk elé tűzött célokból sokat elértünk, de a feladatok nagy része még hátravan. Mintegy száz ügycsoportban rövidített intézkedési időt szabtunk meg. Érvényesül az elvünk: az ügyeket keletkezésük helyén rendezzék. Húsz településen kialakítottuk az ügyfélszolgálati irodákat, s elterjesztésüket tovább szorgalmazzuk, mert így érdemibb az ügyintézés. Bevezettük azt, hogy az ügyfél több megjelölt időpont közül választhatja ki a számára legmegfelelőbbet. Ez bevált, alig-alig élnek viszont az állampolgárok a nyújtott ügyfélfogadás adta lehetőségekkel. Gyakorlattá vált a magnós jegyzőkönyvvezetés, a szövegszerkesztő automaták használata, az irattári anyagok mikrofilmes tárolása, és a számítás- technika alkalmazása. Különösen ez utóbbi fejlesztését tartjuk 'fontosnak, és keressük a hasznosítás újabb és újabb területeit. Ezzel az akciónkkal persze ismét túllépünk a közigazgatás határain, a számítástechnikát kivisszük a tanyai iskolákba is. Kezdődött ez a villamosítással, később a magnós oktatással, majd a hétköznapi diákotthonok szak- rendszerű képzésének létrehozásával, és most a számítástechnika megismertetésével folytatódik. — Az eddigi beszélgetésünk is jelzi, hogy a folyamat, a közigazgatás korszerűsítése meglehetősen összetett, ön hogyan rangsorolja az elemeit? — A legfontosabb maga a szellemiség. Az ember, aki a helyén van, tudja, hogy a nép bizalmából van ott, és a népet szolgálja. Ezért úgy dolgozzon, hogy kerülve a bürokráciát, minél hasznosabban és közérthetőbben elégítse ki az állampolgárok, a hozzánk forduló ügyfelek igényeit. Ehhez persze nélkülözhetetlenek a technikai berendezések, felszerelések. összességében a tanácsi munka rendkívül fontos része annak, hogy tovább erősödjön megyénkben a szűkebb pátriát és az országot egyaránt építő mindennapi cselekvőkészség. Váczi Tamás Az orvosi műszerek és az egészségügy A KÉP! ELLENŐRÖK TÁRGYALTÁK A javuló diagnosztikai lehetőségekkel az orvos előtt korábban rejtett betegségek is kimutathatók. Ennek köszönhetően fokozódik a kórházak megterhelése és a táppénzen töltött napok száma. Így általánosságban leszögezhető, hogy az egészségügy mindent elkövet a lakosság egészségének megtartása, visszaszerzése érdekében. Erősen torzítja .a képet, hogy az erőfeszítések ellenére rosszabbodik a lakosság egészségi állapota. Az ágazattól független tényezők, a növekvő alkoholizmus, a dohányzás, a túltápláltság, a mozgásszegény életmód, a gazdasági helyzet romlása fokozott idegi és fizikai megterhelést jelent mindenki számára. Ebben a paradoxnak tűnő helyzetben vizsgálta a megyei népi ellenőrzési bizottság (a KNEB programjához illeszkedően) a műszerellátás helyzetét az egészségügyi intézményekben. A tapasztalatokról szóló összefoglaló jelentés a legutóbbi ülésen került a testület elé. A kecskeméti ülésen, amelyet Szvo- rény János, a megyei NEB elnöke vezetett, - megjelent és felszólalt dr. Szikulai Lóránt megyei főorvos-helyettes, valamint dr. Mikola Bálint, a megyei pártbizottság munkatársa. Bács-Kiskun területén összesen 39 egészségügyi intézményben jártak a népi ellenőrök, közöttük kórházakban, rendelőintézetekben, körzeti orvosi rendelőkben és egyes tanácsok egészségügyi osztályain. Megállapították, hogy a megye orvosi műszerparkjának avulási folyamata erősödik. A berendezések átlagéletkora 5—15 év között mozog. A tervidőszakban az ágazat a gép-műszerfejlesztési tervének alig több mint a felét tudta csak megvalósítani. De az egészségügyi szakvezetés megfelelő döntéseinek köszönhetően így is szélsőségektől mentes (és az országos színvonalnál valamivel jobb) maradt a lakosság egészségügyi ellátása. Vagyis a biztonságos gyógyító munkához szükséges műszerháttér — ha helyenként szűkösen és nem a legkorszerűbb típusokkal is — rendelkezésre áll. Az szinte természetes, hogy a központi rendelők és kórházak nyújtják a legszélesebb diagnosztikai választékot. De az már korántsem megnyugtató, hogy a körzeti orvosi rendelők műszerezettsége minimális. Pedig a vizsgált rendelők körzetében mintegy ötvenezer ember él., Az is igaz viszont, hogy a jelenleg érvényes felszerelési jegyzékben szereplő műszerek jó részét, elavultságuk miatt, még a legjobb orvosok sem hiányolták. A műszerek beszerzése terén a legalapvetőbb gond a pénzhiány. A beszerzést már a tervezésnél nehezíti, hogy az intézmények a tervidőszakban felhasználható kereteiket nem ismerik, s nem tudják, hogy a hazai és a külföldi relációkban mit lehet kapni, s országos szakmai ajánlás sincs. A megyei népi ellenőrzési bizottság testületé az összefoglaló jelentés megtárgyalása után A nem rubelelszámolású ipari export bővítésének lehetőségei és feltételei címmel tájékoztatót hallgatott meg, majd elnöki beszámoló hangzott el a két ülés között végzett munkáról. T. B. JÁNOSHALMI PETQFl TSZ: Évente ötmillió naposcsibe • Negyvenmillió fonnSba került g beruházás.' A Jánoshalmi Petőfi Tsz múlt évben elért jó eredményéhez —, melyet miniszteri dicsérettel ismertek el — nagymértékben hozzájárult a pacsenye- csirke-nevelés. Eddig a már meglehetősen elavult keltetőjükben évente 3 millió naposcsibét keltettek, ennek zömét saját maguk hizlalták meg. A gazdasági számítások azt mutatták, hogy jobban járnak, ha egy teljesen új keltetőt építenek a régi felújítása helyett. Elsődleges szempont volt, hogy az építés alatt is tovább működhetett a régi keltető, Az állategészségügyi előírások arra ösztönöztek, hogy a keltetőállomás kerüljön távolabb a teleptől. Az új, korszerű keltető saját kivitelezéssel épült, a gépeket pedig a Hernádi Március 15. Tsz készítette és szerelte be. Az új létesítmény évente 5 millió naposcsibe keltetésére lesz alkalmas. • Kecskeméti Zoltán már a keltető- gépeket köti be az elektromos hálózatba. (Pásztor Zoltán felvételei) Sétahajóval a Tiszán Ismét megindította közkedvelt sétahajóját a Tiszán a Tiszatour Szolnok Megyei Idegenforgalmi Hivatal. A százötven személyes Tihany vízibusz szeptember végéig hozza-viszi majd a kirándulókat, akik az utak során a fo- lyómentti tájaik természeti szépségeivel és a Tisza-vidéki települések nevezetességeivel ismerkedhetnek. A hajó minden szerdán és szombaton a Szolnok—Tiszakécs- ke—Tiszaikürt—Szolnok útvonalon közlekedik. A résztvevők az egész napos túra során felkeresik Tiszakécskén a termálfürdőt, Tiszák fürtön pedig a híres arborétumot. Vasárnaponként Kisköréig juthatnak el az utasok: itt a Tisza II. tározótavat, és — a vízlépcsőnél — a zsilípelést tekinthetik meg. A hét többi napján óvodás- és iskoláscsoportok tehetnek Szolnok környékén rövid hajóutat; szombaton este a vízibusz a szolnoki kikötőben disz- kóhajóként várja a fiatalokat.
