Petőfi Népe, 1986. május (41. évfolyam, 102-127. szám)

1986-05-27 / 123. szám

1986. május 21. <1 PETŐFI NÉPE • 3 GYORSCSATLAKOZÓ-CSALÁD — LÉGSZÁRÍTÓ FAGYÁS- GÁTLÁSRA — 600—1200 MILLIMÉTERES EDÉNYFENÉK A BNV-n láttuk Megyei üzemek a nemzetközi munkamegosztásban A hazai és külföldi gyár­tók többsége korszerű termé­kekkel, s az egymás közti kapcsolat erősítésével törek­szik értékesítési lehetőségei­nek bővítésére. Erről, azaz a piacképesség megőrzéséről a 83. tavaszi BNV-n kiállító megyénkbeli gyártóknál is láttunk példát. Az MMG Automatika Művek évente félmillió műszert gyárt. Ennek egy részét kecskeméti üze­mében szerelik össze, amely — egyebek mellett — ezenfelül csak­nem 500 ezer gépkocsi-műszer­fallal vesz részt a vállalat évi áruértékesítésében. A Lada-mű- szerfalak innét valók, jelezve az MMG Automatika Művek és a Volgái Autógyár fejlődő üzleti kapcsolatát. Termékeik jó mi­nőségén kívül a kooperációnak is jelentős szerepe van abban, hogy a vállalat berendezéseinek háromötöde exportáru. A Bajai Kismotor- és Gépgyár szintén megtalálta a lehetőséget az együttműködésre külföldi part­nercéggel. A kapcsolat hat éve tart a Duna menti város üzeme és a francia Renault között, ami­nek következtében bővül a ter­mékértékesítés. Fúró- és csiszoló­gépek, különleges kalapács, s a vásárban először bemutatott új gyorscsatlakozó-család levegő­tömlők egybekapcsolásához — a közös munka legújabb ered­ményei. A francia partner egyik mérnöke nem véletlenül látoga­tott el hozzájuk a vásárban: a kooperációban gyártott áruk fe­lerészt Franciaországban, fele­részt pedig itthon kerülnek for­galomba. Ugyanígy figyelmet érdemel az NSZK-beli Knorr Bremse cég­gel létrejött kapcsolatuk. Ennek az alapját licencvásárlás vetet­te meg. A licenccel jogot szerez­tek olyan légszárító gyártására, amely megakadályozza, hogy té­len az autóbuszok, a kamionok és a teherautók fékrendszere be­fagyjon. Továbblép az értékesítésben a félegyházi Április 4. Gépipari Művek is, hogy ez évi 920 millió forintos árbevételi tervét telje­síthesse. A náluk készült terme­lőeszközöket széles körben hasz­nálják az élelmiszer- és a vegy­iparban. Emellett termékeik na­gyobb hányada speciális atom- erőművi berendezés. Élnek a lí­zing-szerződés adta lehetőséggel is. Az NSZK-ban dolgozó BAZ céggel ilyen megállapodás sze­rint edényfenéksajtoló üzemet létesítettek. Az üzemet márpius- ban kipróbálták — tudtuk meg a vásárban Csáki Sándor keres­kedelmi főmérnöktől —, így jú­liustól kezdve már termelhet 600 —1200 milliméter átmérőjű edényfenekeket. Az NSZK részé­re exportra szánt aljzatok 1986- ban egymillió márka bevételt hoznak. Újdonságok az Újpesti Gép­elemgyár 2,5—3—6 és 10 ton­nás kivitelben autószerelő-akná­hoz készült emelőberendezései, amelyeket három hete már lát­hattak az érdeklődők egy buda­pesti autószerviz-kiállításon. Az emelők keréktávolsága szabá­lyozható, ami a felhasználási te­rületen, a gépkocsijavító mű­helyekben és a garázsokban hoz­zájárul a balesetmentes munka­végzéshez. Azt, hogy korszerű termékek­kel kívánnak jelen lenni a pia­con, jól mutatja kecskeméti gyá­ruk széles áruskálája a hidrau­likus munkahengerektől a kü­lönböző gépkocsialkatrészekig. A gyár együttműködik a svéd Volvo céggel. Az Újpesti Gép­elemgyár exportjának negyed­része kecskeméti termék. K — 1 •> Néhány, az MMG Automatika Művek gépkocsimüszerriből. Érdek és pártszervezet Sokakat foglalkoztatnak ta­valyi gazdálkodásunk nega­tív tapasztalatai. Mint isme­retes, politikusok és iparunk vezetői nemrég riadót is fúj­tak amiatt, hogy a magyar gazdaság nem a népgazdasá­gi terviben kijelölt pályán ha­lad. A csökkent teljesítmény ellenére az iparban nemkí­vánatos bérkiáramlás történt, a konvertibilis export jelen­tősen elmaradt az előirány­zattól, miközben nagyon is nőtt a behozatal. Mint kiderült, a komoly szabályozási fogyatékosságok mellett a vállalatok is felelő­sek a helyzetért. A teljesít­ménytől elszakadt béreme­lések, a nyugati exportfel­adatok elhanyagolása, az amor­tizációs alapok felélése bér­adónak mind azt mutatja, za­var támadt az érdekek érték­rendjében. Úgy tűnik sokhe­lyütt, hogy a pillanatnyi ér­dekek elhományosították a jövő építésének, megalapo­zásának természetes igényét, a helyi érdek pedig az ország gazdasági egyensúlyának szükségességét, fizetőképes­ségünk megőrzését fedte el. Megkérdezik, hogyan fordul­hatott elő ez a pártszerveze­tek szeme láttára, egyáltalán, mi ma a kommunista közös­ségek feladata, amikor az új vállalati irányítási forma nagyfokú önállósággal páro­sul? Milyen érdekek védelmét vállalja föl a pártszervezet? Az értékteremtés az első A válasz egyszerű, meg bo­nyolult is. Egyszerű felelet, de igaz, az üzemekben a párt- szervezeteknek a párt gazda­ságpolitikáját kell képvisel­niük. Ez a politika az ország és az egész lakosság érdeké­ben fogalmazódott meg a XIII. kongresszuson. Lénye­ge á dinamizálás, külső egyen­súlyunk megőrzése, antiinf­lációs politika. Nem szüksé­ges hosszan bizonygatni, hogy ahol, visszaesett a termelés, de jelentős béremelést adtak, elhanyagolták az exportot, ott egészen más pályán haladtak, mint amelyet a gazdaságpoli­tika megszabott. Elfeledkez­tek arról, hogy először az ér­tékteremtésről kell gondos­kodni, s csak azután a borí­ték tartalmáról, ha nem akar­juk a belső egyensúlyunkat — a létbiztonság fontos fel­tételét — feláldozni. Az ügyes­kedés, hogy a túlzott béreme­lés terheit a gépek, berende­zések felújítására jutó pén­zekből fedezzék, már azt is mutatta: nemcsak a népgaz­dasági érdek megsértésére került sor, hanem az üzemek normális működésének veszé­lyeztetésére is. Ezért nem igaz az, hogy amikor a párt- szervezet a gazdaságpolitika irányvonalának követésére szólít fel,. egyedül a népgaz­dasági érdeket képviseli. Az elkövetett vállalati hibák hosszú távon az üzemeknek is csak károkat okoznának. A hetedik ötéves terv, éves tervünk semmi olyant nem követel meg a vállalatoktól, amelynek teljesítése nem fi- zetődne ki az üzemeknek. A hatékonyság, a műszaki fej­lesztés, a jobb gazdálkodás követelménye az adott kollek­tíva előtt vállalandó köteles­ség is. Alapvetően ma ezek a követelmények garantálják a nyereséget, a dolgozók jólé­tét, tehát összhang van a célok és az eszközök között. Persze általában. Mert elő­fordulhat olyan szabályozó, amely a célok ellen hat, s amikor ez az üzem gyakorla­tában kiderült, a pártszerve­zet akkor sem késlekedhet a jelzéssel. Szereptévesztés nélkül Az mondtuk* a válasz bo­nyolult is. Miért? Adott he­lyen a gazdaságpolitika pri­mátusát hirdetni kell a helyi gyakorlattal szemben is, s ez nem egyszerű. Hagyjuk meg, népszerűnék éppen nem ne­vezhető szót emelni a bér­emelések ellen. Mégis meg le­het ezt tenni! Ebben a párt­tagok mellé áll minden olyan dolgozó, akinek tisztessége nem engedi meg, hogy olyas­miért fizessék, amiért nem dolgozott meg. De a helyte­len gyakorlatot a vállalati ta­nácsok döntése sem szentesít­heti. E testületek tiszte, fel­adata a hatékonyabb gazdál­kodás előmozdítása, a válla­lati stratégia kimunkálása. Az üzemek jövőjét adták a vál­lalati tanácsok kezébe. Sze­reptévesztés tehát, ahol ez a testület az igazgató, a többi vezető fizetésének felemelé­sével kezdte működését, és nem a teljesítmények növelé­sét célzó intézkedések meg­hozatalával. Erre mindenütt fel kellett volna hívni a fi­gyelmüket, még akkor is, ha úgy tűnt volna, hogy a bírá­lat türelmetlenség a működé­süket éppen megkezdő válla­lati tanácsokkal szemben. A pártszervezeteknek különben is van módjuk az új testü­letbe bekerült kommunistá­kon, a tekintélyes szakembe­reken keresztül úgy hatni a vállalati tanácsokra, hogy az eszmei irányítást ne tekintsék hatáskörük megsértésének, beleszólásnak. A kijelölt pályán haladni Érdekekről beszéltünk. Nem ítéljük el egyiket sem, hiszen az érdek veleszületik az em­berrel, a réteg, a csoport hely­zetéből adódó objektív álla­pot. Abban sincs semmi kü­lönös, hogy a pillanatnyi ér­dek eltérhet a távlatitól, egyes üzemek közvetlen érdekei is szembekerülhetnek egymás­sal, meg az összvállalati cé­lokkal, és végső soron az or­szág gazdasági fejlődésének szükségleteivel. Az a párt- szervezet jár el jól, amely az üzemből talán nem is látha­tó átfogóbb, távlatibb érdeke­ket, a nagyobb közösség ja­vát tudatosítja, másfelől pe­dig jelzi, ha tartósan meg­bomlik az összhang a válla­lati gazdálkodás feltételei és a célok között. Ezt jelezve egyes pártszervezetek joggal sürgetik, hogy növelni kelle- *■ ne a vállalati kollektívák és vezetők személyes érdekelt­ségét az üzem fejlődésében, vagyona gyarapításában, a műszaki fejlesztésben. A kormány más intézkedé­sekkel is elősegíti, hogy az üzemek — űrrepülési hason­lattal szólva — a kijelölt pá­lyára álljanak. Ehhez azon­ban „hajtóerőre” is szükség van: ez lehet a kommunis­ták szava, a pártszervezetek figyelmes, meggyőző s moz­gósító munkája is. Komomik Ferenc í Romos tanya — ebből lesz a tanyarom. Romos tanyák — tanyaromok Statisztika az élelmiszer-fogyasztásról A Központi Statisztikai Hivatal Élelmiszer-fogyasztás címmel most megjelent kiadványa áttekintést ad az élelme­zési helyzet alakulásáról, a lakosság táplálkozási szokásainak változásairól, valamint a táplálkozás élettani összefüggései­ről. A ki azt mondja, hogy az üres tanyánál nincs szo­morúbb látvány, nem vett még alaposan szemügy­re romosat. A pár napja, néhány hónapja, egy esztendeje nem használt ta­nya még reményekre jogosít. Ha füstöl is a tűzhely a begyújtás­kor, végül csak bemelegíti a konyhát. Ha lepckh álózza a gaz­da az ablakokat és kiszellőztet, elmúlik az a savanyú szag, ami az ajtónyitáskor csapja meg az embert. Pár csepp olaj kell csak. és nyikorgás nélkül fordul a zár­ban a kulcs. A romos tanya már az elmú­lással szövetkezett. A tűzhely, bárhogy is fújja a lángot a gazd- asszony, füstöt vág vissza, a ké­mény rég összedőlt, nincs hu­zat. A romos tanyában nem na­gyon érdemes fölmászni a pad­lásra, mert megeshet, hogy a kislétra fokai kitörnek a súly alatt. Sok a romos tanya. Bács-Kiskun megyében pél­dául pontosan 1230 van belőlük. Nem mindig ennyi volt a szá­muk. A megyei földhivatal 1978- ban 2792 tanyaromot vett nyil­vántartásba. A nyilvántartásba vett tanya­rom külön életet kezd élni: in­nentől rajta a hivatal szeme is. Senki se higgye, hogy ha ki­teszi a városból — vagy a falu­ból — a lábát, máris romos ta­nyára akad. Dunavecse, Harta, Solt, Duna- pataj, Bácsalmás, Jánoshalma. Felsőszentiván környékén pél­dául egyet se találna. „Ahol a föld jó, ahol a gazdaság virág­zik, ott nemigen van rom. Rom ott van — például Szánk, Kiskunmajsa, Balotaszállás, Csólyospálos, Kömpöc, Nyérlő- rinc, Fülüpszállás határában — ahol a föld gyönge minőségű és csak rengeteg verejték árán hoz — kevéske — hasznot. Mit tehet a rommal a földhi­vatal ? Nem sokat. Eleve nem is a földhivatalra tartozik a romkér­dés, hanem a helyi tanácsok szak- igazgatási szerveihez; ezeket épí­tési hatóságoknak is lehet ne­vezni. Az építési hatóság szólít­hat föl az épület helyreállításá­ra. Az építési hatóság persze föl is szólítja a tulajdonost — föl­téve, ha tudja, hogy ki a tulaj­donos. Tudniillik egyre többször áll úgy a dolog, hogy egyszerűen nem tudni, kié is a kérdéses ta­nya. A hajdani tulajdonos meg­halt, leszármazottai közül élnek külföldön is — már ennyi elég, hogy megakadjon az ügyinté­zés gépezete. Akkor legkönnyebb a megol­dás, ha az érintett területen mű­ködő mezőgazdasági nagyüzem művelésbe akarja vonni a romos tanya parcelláját; ez esetben ugyanis — 1979 óta — a költsé­gek felét kitevő állami támoga­tást kaphatnak a rekultivációhoz. Bár a mezőgazdasági nagyüze­mek csak a kért összegek felét kapták meg a minisztériumtól, így is 1500 tanyaromot tüntethet­tek el, és összesen, az ezekhez tar­tozó területeket is beleszámítva, 4700 hektárral nőtt a megye szán­tóterülete. Ennek ellenére még mindig 1230 a romos tanyák száma. „Felszámolásuk és művelésbe vonásuk lassú folyamat, további erőfeszítéseket és szívós munkát igényel a helyi tanácsoktól és a földhivataloktól” — olvasom a megyei földihivatal vezetőjének följegyzésében. Horváth József így folytatja: „Ezeknek a romos tanyáknak a nagyobb része er­dőben található, s az erdő keze­lői, használói nem szívesen ál­doznak pénzt ezeknék az ingat­lanoknak a tulajdonjogának meg­szerzésére.” Hozzá kell ehhez tenni vala­mit. Azt, hogy a tulajdonjog megszerzése nem olcsó. Horváth József például még jól emlék­szik azokra az időkre, amikor akár ingyen is lemondtak a ta­nyájuktól — különösen, ha ro­mos volt — a gazdák. Akkor még nem volt értéke —, s ezért ára sem —> az ingatlannak. Ma becsülete van. Az emberek rá­jöttek, hogy igazából az ingat­lan őrzi meg a pénzük értékét. Ezért aztán egy kietlen helyen fekvő fanyaramért is elkérnek 50 ezer forintot, ám van, aki 200 ezret is szeretne kapni.. Ez pedig nagy összeg, különö­sen, hogy a nagyüzemeknek nincs is ennyi pénzük. Honnan lenne, hiszen a minisztérium két éve már csak akkor ad állami támo­gatást a művelésbe vonáshoz, ha a költségek hektáronként nem érik el a 20 ezer forintot. Ha azonban csak a romért kell 200 ezret fizetni, bizony még többre is rúghatnak, sokkal-sokkal többre. Elvben a földhivatal is meg­vonhatja az elhanyagolt tanya tulajdonjogát. Abban az esetben teheti meg ezt, ha a tanyához tar­tozó mezőgazdasági föld műve­letlen, márpedig általában 3000 négyzetméternyi föld keretezi a tanyákat. Valamikor, alig négy­öt éve a hatásági eljárás egy­szerű volt. A tulajdonos meg­kapta a fölszólítást, hogy 30 na­pon belül legyen szíves megmű­velni a földjét. Ha nem tette meg, állami tulajdonba vették a területet. Ma ez már nem eny- nyire egyszerű. Sőt. „Az idevo­natkozó jogszabályok bonyolult­sága, az állami tulajdonbavétel elleni jogorvoslatok sokféle lehe­tősége, valamint az ezzel kap­csolatos bírói gyakorlat miatt alig-alig kerülhet sor ilyen meg­oldásra” — így foglalja össze a nehézségeket Horváth József. Vannak tehát romos tanyák és tanyaromok, és lesznek is. \ El kell-e tüntetni minden ro­mos tanyát? Nem kell eltüntetni mindegyi­ket — tiltakozik Horváth József. — Van, amelyik még nem rom. Kis költséggel helyreállítható, az élet benne újraindítható. Kár volna lerombolni, a földdel egyenlővé tenni. De mi legyen a romokkal? A romokkal más a helyzet. A romokat el kellene tüntetni. Ha kell, hatósági szigorral, követke­zetesen. Kell-e? A körülmények, azaz például a helyszín dönti el, hogy kell-e a szigor: minden­esetre az E5-ös út mellett indo­koltabb a föllépés, mint a szan- ki határbelsőben. Hiszen a fa­nyaram a forgalmas helyen a legszomorúbb látvány. Ballai József Az összehasonlító adatok azt mulatják, hogy az egy lakosra jutó jelenlegi húsfogyasztás — évi 70—80 kg — több mint kétszerese a felszabadulás előttinek. Tejből! immár 10—12 éve több minit 180 litert fogyasz­tunk fejenként, ugyancsak kétszer annyit, mint a második világ­háború előtt. Csaknem kétsze­resére emelkedett a zsiradék fo­gyasztása is, a gabonaneműeké v iszont egynegyedével csökkent. Zö 1 dsóg—gyümölcs-fogyasztásún k ia hatvanas évek közepe óta gyakorlatilag változatlanul a felszabadulás előttinek 1,6—1,7- vszerese. ami a természeti adott­ságaink kínálta lehetőségeknél és az egészséges táplálkozás kí­vánalmainál egyaránt kevesebb. A táplálkozás-élettani szem- , pontból értékesebb állati erede­tű fehérjék fogyasztása még az ötvenes években is valamivel kevesebb volt személyenként a napi 30 grammnál, jelenleg már csaknem 60 gramm naponta. Az adatokból kitűnik, hogy az elfogyasztott élelmiszerek minő­ségi összetétele még távol áll az optimálistól: sem a házon kívü­li étkezéseknek, sem a házi­munkát megkönnyítő félkész és .készételeknek, mélyhűtött és konyhakész termékeknek nincs még akkora szerepe táplálkozá­sunkban, minit amekkora — többnyire két kereső mellett — a családokban indokolt lenne. AZ ALFÖLDI TÜZÉP VÁLLALAT ÉRTESÍTI KEDVES VÁSÁRLÓIT, hogy 1986. évben megkötött és megkötésre kerülő épitűanyag-anvagbiztosítási szerződések előlegére minden megkezdett hónapra 0,5 százalék kamatot térit \z 1985. évben kötött építőanyag-anyagbiztosítási szerződések­re — melyekre 1986. június 30-ig 200 000,— Ft vásárlás történik —, tárgynyereményeket sorsolunk ki. 150 000,— Ft, 100 000,— Ft, 50 000,— Ft, 25 000,— Ft, értékben. A sorsolás eredményét a Petőfi Népe augusztusi számában tesszük közzé. 1186

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents