Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-15 / 88. szám

1086. április 15. ® PETŐFI NÉPE • 5 A FŐBIZALMI Elnök volt a kongresszuson A Katona József Gimnázium biológiai előadójában mezei növényeket szedeget elő a középiskolai szaktárgyi verseny országos döntőjére készülő Patai János. Az egyiket két ujja közé csippentve fölemeli. Türelmesen nézegeti leveleit, gyö­kérzetét. — Tyúkhúr. Vetéssy Katalin tanár helyeslőén bólint. Valóban, a kora tavasztól virágzó növény illegette magát a tágas ablakokon beáramló napfényben. A Gagea pusilla, azaz a kis tyúktaréj gyorsan „leleplező­dik”. Sárga virágáról viszonylag könnyen felismerhető. Égy fonnyadozó hóvirág és a hagymaszagú kányazsombor sokáig titkolja kilétét. Ki tudja. hányadik szabad (fél)napját áldozza növendékeiért a kecskeméti középiskola bioló­gia—földrajz szakos, tanára. Til­takozna, ha sejtené, hogy áldo­zatnak gondolom a tanítványai­val töltött órákat. — A tanítást szeretem a leg­jobban. Családi indíttatás. Édes­apám is tanár volt. 3syzsa nővé­rem a szegedi József Attila Tu­dományegyetemen oktat, Zsófia testvérem a kecskeméti kertésze­ti főiskolán nyelvtanár. — Édesapja irodalmár volt... — Dr. Bognár Imre kedvel tette meg velem életre szólóan a ter­mészet világát. — Egykori, már nyugdí­jas tanára más tantervből ismertette meg növendékeit szaktárgyaival. — A biológia forradalmát él­jük. Alapos matematikai, fizikai, kémiai ismeretek nélkül megíeit- hetetlenek számunkra az élővilág titkai. Hajdan természetismeretet tanítottak, mi inkább biokémiát oktatunk. — Hangversenyekről, ki­állításokról régóta isme­rem. De csak most, előze­tes tájékozódásaim során tudtam meg, hogy már egé­szen fiatalon, 1972-ben meg­kapta az Oktatásügy Kiváló Dolgozója, majd egy évti­zed múlva a Kiváló Peda­gógus kitüntetést. Hallottam arról is, hogy több növen­déke sikerrel szerepelt ta­nulmányi versenyeken. — János a tizedik. Korábban több jó helyezéssel bizonyították tehetségüket, szorgalmukat. Ta­valy például Szekeres Krisztin^ harmadik lett. Feltétlenül említ­se meg, hogy kitűnően szerepel­tek kollégáim — Sándor Zoltán és Kovács Ervinné — növendé­kei is. Iskolánkból tavaly négyen vehettek részt az országos dön­tőn. — Az első és második osz­tályosok számára néhány év óta rendezett Kitaibel Pál országos biológiai ta­nulmányi verseny idei dön­tőjében is lesz kecskeméti. — A főként természet- és kör­nyezetismereti vetélkedőben La­kó Sándor tanítványom mellett a Bányai Júlia Gimnáziumból Ko­vács Tamás „képviseli” Bács-Kis- kunból a második osztályosokat. Tudtommal egy bajai elsős is a legjobbak közié került. — Gyönyörű feladat a becsvágy felkeltése, a leg­jobbak serkentése, divatos szóval: menedzselése, de a tehetséggondozás nem me­het az átlagos képességűek rovására. Ügy hallottam: Vetéssy Katalin tanítvá­nyai nemcsak megtanulják, hanem meg is szeretik a biológiát. — Üj, korszerű előadótermünk­ben minden diák gyakorolhat, megcsinálhatja az előírt kísérle­teket. Tanítványaim szorgalma­san olvasgatnak 'természettudo­mányos szakfolyóiratokat. Az órá­kon megbeszéljük a televízió ki­váló ismeretterjesztő műsorait. — Szakszervezeti titkár­rá, majd főbizalmivá nem a diákok választották; kollé­gái. Minek tulajdonítja a . személye iránt megnyilvá­nuló bizalmat? — Tudják rólam, hogy a nyu­godt tanítási légkört tartom a legfontosabbnak. Örömmel mond­hatom: nagy létszámú tantestüle­tünkben évek óta nem voltak nagyobb konfliktusok. Az esetle­ges apróbb nézeteltérések gyor­san, barátságosan intéződnek el. — Mit tehet a pedagógu­soknál különösen fontos jó munkahelyi atmoszféráért a főbizalmi? — A béremelésnél, a munkál­tatói- segélyek elosztásánál, a ju­talmazásoknál, a kitüntetések­nél megkérdezik a szakszervezet véleményét. Természetesen az in­tézményünkben megválasztott három bizalmi — egyikük a ter­mészettudományi, a másik a hu­mán szakos, a harmadik a tech­nikai dolgozók képviselője — is előadja érveit, ismerteti javasla­tait. Arra törekszünk, hogy több legyen a fizetése annak, aki töb­bet tud, jobban nevel, eredmé­nyesebben oktat, közéleti tevé­kenységgel is növeli intézmé­nyünk tekintélyét. — Jó néhány iskolában sűrűn változnak a takarítók, a karbantartók. A Katona (Pásztor Zoltán felvétele) I ,József Gimnáziumból évek óta senki sem távozott. — A fizetések nálunk sem fé­nyesek. A munkáltatóisegély-ké- relmek elbírálásánál, .. a jutalma­zásoknál bevallottan előnyben ré­szesülnek említett munkatársaink. Részben szakszervezeti javaslatra túlimunkát is vállalhatnak intéz­ményünkben keresetük növelé­sére. — Aligha volna tagja a Pedagógusok Szakszerve­zete központi vezetősége elnökségének, ha mint fő­bizalmi, nem dolgozott vol­na kiemelkedően az érdek- védelem minden területén. — Arra kiváltképpen nem gon­doltam, hogy a legutóbbi ágaza­ti ■ kongresszus egyik napján en­gem bíznak meg a levezető elnö­ki feladatokkal. — Fölszólalt már elnök­ségi ülésen? — Eddig főként terveink kiala­kításával foglalkoztunk. Máso­dik összejövetelünkön hangot ad­tam a szakszervezeti ifjúsági ta­gozatokkal kapcsolatos bizonyta­lanságoknak, kételyeknek. Ná­lunk is megkérdezték: „ ... és mit csinál majd a KISZ?”. Kielégítő, meggyőzően érvelő válaszokat kaptam. — Mit kérne, ha eQV jó­ságos tündér három kíván­ságának teljesítését vál­lalná? — Ügy megfizetném a pedagó­gusokat, hogy férfiak számára is vonzó légyen ez á pálya, és senki se kényszerüljön önmaga, család­ja jobb megélhetéséért erején fö­lül iskolán kívüli munkák haj­szolására. Továbbá: sürgősen visz- szaállítanám az 50 százalékos utazási kedvezményt. Elsősorban a tanítványok gyarapodnak a ta­nárok utazási tapasztalataival, élményeivel. Tanítási szünetek­ben több beutalót juttatnék a ta­nároknak, tanítóknak. — Bárcsak „jó tündér” lehetnék... Heltai Nándor FILMJEGYZET Mi lenne, ha... A legújabb szovjet ütmek között különleges színt képvisel Erneszt Jászán rendező pályakezdő értelmiségiekkel foglalkozó filmje. Ha csak eny- nyi.t tudunk, a cím ismeretében már akkor is jó eséllyel lehet 'tippelni a folytatásra. A Mi len­ne, ha... című film azzal a gondolattal játszik — mintegy jó másfél órán keresztül —, ami gyakran megfordul a min­denkori pályakezdők fejében. Mi lenne, ha frissen szerzett tudását és felkészültségét minr den fiatal már pályakezdése legelső időszakában komoly erő­próbáknak vethetné alá, s már induláskor olyan feladatokat kaphatna, amelyek megoldása tapasztalatok szerzéséhez segít­hetné. Mii lenne, ha az igazgató egy reggel behívatná fiatal al­kalmazottjait, s égy hónapra teljhatalommal ruházná fel őket az üzem vezetése föűött? A nendező — fikcióját illetően — nem merészelt annyira opti­mista lenni, hogy az esemé­nyeket egyetlen, elszigetelt ka­landnál térben és időben tovább engedje nőni. Arinak ellenére, hogy az ötlet egyáltalán nem légből kapott, Omszkiban a va­lóságban is végrehajtattak egy hasonló kísérletet. Az első képsorok a szokásos méretű panellakások egyikében szokásosan zajló kártyázásról tudósítanak. A társaság tagjai: négy fiatalember, akik vala­mennyien egy üzemben dolgoz­nak. Unalmas, egyhangú hétköz­napjaik szórakozásából az igaz­gató váratlan telefonja riasztja őket; a megdöbbentő hírt alig merik komolyan venni. Egy hó­napig a gyárigazgatói szék és minden felelős beosztás az övéik, s persze az ezzel járó felelős­ség is. (Természetesen mindez a párt. felelős szerveinek jóváha­gyásával.) A kísérlet célja, hogy megvizsgálják, az a nézőpont, megközelítésmód, ami egy gya­korlat nélküli, de nem tehetség­telen kezdő sajátja, milyen hi­bákhoz és eredményekhez vezet a gyakorlatban. Aliig bízik va­laki az eredményességben, min­denki számít a — közelebbi vagy távolabbi — kudarcra. A fiatalok azonban (néha még magukat ds meglepve) egyre következetesebben, körültekin­tőbben oldják meg a gyakran nehéz feladatokat. Józan, ám szokatlan elképzeléseik alig ta­lálkoznak az előző évek veze­tési stílusával, a korrupció, a tekintély, a megszokás tiszte­lete egyikükre sem jellemző. Következetes lépések olyan lég­kört teremtenek körülöttük, amelyben már megbízóik sem igazán sikerükért szurkolnak... úgy tűnik, már megbánták elha­tározásukat, legszívesebben visszavonnának minden kineve­zést, szeretnék már a maguk módja szerint rendbehozni a dolgokat. A fiatalok ennek ellenére a helyükön maradnak. Hogy med­dig, azt a film végére sem si­kerül megtudnunk, *a rendező nyitva hagyja a fantázia kiska­puját, minden lehetséges... „a jövő, jóllehet nem tökéletes, ném korflátlan, de mindenesetre óriási szabadság területe” ezen a téren is. De a rendező az eset egyszeri alkalomként történő feltüntetésével arra utal, hogy magja sem bízik az efféle meg­oldásokban, legfeljebb csak a játék kedvéért megy bele. Többszörös áttételen keresztül elmondott társadalomkritikai észrevételei nem igazán meg­győzőek. Ha nem is várhatjuk el, hogy a megvalósulás idejét és lehetséges módozatait illetően komoly jövendőmondó-szándék fűtsie, a nézők megnyerése érde­kében a hitelesség elérésére jobban illenék törekednie, mert a filmvásznon attól valami még nem főlítéitlenül válik hihetővé, hogy valóban megtörtént. Károlyi Júlia GYERMEKÉVEK-GYERMEKÉLET _________________________________L-u-i ni— muT-yi min I mii I—I—■ — MWIUgl 1 «w—— ■ ■ iw S zínjátszók Pirtón A megyebeli úttörőcsapatoknál1 járva, különféle akciókat, országjárásokat, táborozásokat említettek a gyerekek, mint úttörőéletük maradandó emlé­keit. Pirtón ugyancsak érdekes dolgot mondtak el a hetedikes és nyolcadikos beszélgetőpartnerek. — Száznegyvenen járunk ide iskolába — tájé­koztatott Hirsch Csaba —, a Kossuth Lajos úttörő- csapat tagjai vagyunk. (Csabától helységnévmagya­rázatot is kaptám: a község érdékes neve onnan származik, hogy hajdanában halasi juhászok jártak ide legeltetni, s a község helyén összegyűltek sza­lonnát sütni, pirítani... Azután az idetelepülök a Pirító megjelölésbőr kikoptattak egy magánhang­zót, így Pirtó lett a település neve.) * — A csapat négy ifivezetője tőlünk került ki, hozzánk jár vissza, sokat segítőnek nekünk, meg a csapatvezetőnknek, Molnár Lászlónénak. Elsoro­lom a nevüket is: Kelemen Erika, Kristóf Edit, Eke Tünde, Ritter Csaba — fűzte hozzá Gyenizse Csa­ba, aki faipari szakközépiskolába készül, meg arra, hogy majd ő is visszajár régi társaihoz. Kopasz Imre és Király Anikó ugyancsak szeret kirándulni. Mindketten pontosan emlékeznek a Si- kondán töltött, tíz napra, a sok kirándulásra, mú­zeumlátogatásra. Azt is megtudtam tőlük, hogy hétezer forintot kaptak a MÉH-től a vas- és papír- gyűjtéskor, és az egész összeget háromnapos egri kirándulásra szánják. Már javában készülnek, úti­könyveket bújnak, keresik a nevezetes épületeket ábrázoló képeslapokat. — Ha mindenki csak egyet megjegyez a neveze­tes látnivalókból, akkor a saját magunk idegen- vezetői lehetünk! — szögezték le nagy egyetértés­sel. Azt is megtudtam, hogy a helyi termelőszövet­kezet autóbusza viszi-hozza majd őket, jutalomkép­pen, az ősszel végzett szüreti munkáért. — Kevesen vagyunk, kicsi a falu is, ezren la­kunk itt — mondta Kántor Mónika. — Azért volt nagyszerű, hogy valamennyien részt vettünk a „Ki­rálylány bajusza” című, Tordon Ákos írta mesejá­ték előadásában. Itthon kétszer adtuk elő, azután benn, Halason a Ganz-MÁVAG gyár nagytermében is eljátszottuk. — Igazán mindenkinek jutott benne szerep? — Igazán! Senki nem volt közülünk a nézőtéren, mindenki színpadon volt. Viszont ott szorongtak a szülők, a nagyszülők, a rokonok, meghívott isme­rősök. Es volt vastaps, alig győztünk hajlongani! — ezt Csernák Tímeától hallottam. (A gyerekek felszabadultan nevettek. Az élmény, a közös pró­bák emléke, az előadással járó lámpalázas órák nem homályosultak el. Bizonyára nagyon sokáig emlékezni fognak rá.) Az úttörőcsapat tagjainak ezekben a hetekben másfajta öröm is jutott: közülük indult Eke István a NIiK-vetélkedőre, és a megyei verseny első he­lyezettjeként jött haza. Halljuk tehát a győztest! — Négy éve járok az iskolai KRESZ-szakkörre. • Vastapsra vonulnak ki a Királylány bajusza sze­replői. Ügy érzem, hogy minden évben jobban és jobban ment az egészségügyi verseny, egyre kevesebb volt a hibapontom a tesztlapokon. Innen úgy indultam a területi versenyen, mint az iskola legjobbja, és nagyon boldog voltam az ott elért első helyezéssel. Megyei elsőnek lenni, — hát bizony, én ebben is reménykedtem, de a saját nevemet alig hallottam az izgalomtól, amikor eredményhirdetés volt. Motet meg abban reménykedem, hogy elmehetek Finn­országba, húsz első helyezett társammal a nyáron. — A KRESZ Imellett milyen szakkörötök van még? — Természetjáró. Hirkó Balázs hivatásos vadász, egyik társunk édesapja vezeti. Tőle tanulunk nyom­olvasást, sátorépítést, természetvédelmet. Részt ve­hettünk rókahajtásban is — tudtam meg Fodor Andreától és Mészáros Zsuzsától. — És a továbbiakban mire készültök? — A helyi KISZ-szervezettél közösen jubileumi hetet rendezünk — válaszolt Király Anikó. — Ügy tervezzük, hogy a kisdobosoknak szavalóversenyt tartunk, és hét pár különböző nemzeti viseletben jeleníti meg a baráti államok népeit. Természete­sen lesz tábortűz és tervezünk vendégeink számá­ra meglepetést is. Mindezt a jubileumi héten, má­jus 26. és június 2. között szeretnénk megtartaná. Április végén pedig megtartjuk az emlékezés nap­ját: harminc vendégünk lesz, akik 1957-től kezdve iskolánkban csapat- illetve rajvezetőként dolgoztak. Meghívjuk Tallós Bálintnét, Szabó Miklósáét, Kon­dor Ilonát és a többieket. Meghívjuk szüleinket, akik ugyancsak itt voltak kisdobosok, úttörők, hogy találkozhassanak hajdani nevelőikkel. — s — Tudósítóink jelentik Sikeres úszóversenyről kaptunk levelet bajai tudósítónktól, Can­tos Dórától. Második helyezettek lettek a gyakorló általános isko­la kisdobosai Kecskeméten, a sok induló között. A versenyen jeles­kedtek: Welchner Edit, Welchner Judit, Halfnosi Judit, Tokodi Krisztina, Slezák Patrícia, Wölfl Réka. Egyéni versenyen Brassói Judit és Varga György második helyezést ért el. Szívből gratulá­lunk! y • t Nagyszabású Petőfi-hónapot rendeztek a bugaci úttörőcsapat­nál — ez derül ki Mucsi Alber­tina leveléből. Az ez ideig tar­tott Petőfi-hetek után most egy egész hónapon keresztül foglal­koztak a csapat névadójával, köl­teményeivel, munkásságával. Va­lamennyi úttörő megtanult két- két verset, olyat, amely nem sze­repel a tananyagban. A szavaló­verseny legjobbjai között volt Albertina, valamint Ferenczi Mó­nika és Mészáros Erzsébet is. Nagyszerű bemutatókat tartottak a János vitéz című elbeszélő köl­temény részleteinek megeleve- nítésével. Kiemelkedő esemény volt számukra, amikor iskolájuk­ba érkezett Juhász István, a 'kis­kunfélegyházi Móra Ferenc Gim­názium tanára, aki a költőről tar­tott előadást. Sok érdekes, eddig pem ismert, nem hallott részletet is megtudtak csapatuk névadójá­nak életéről. A Petőfi-hónap eseményein részt vevőké versenyzők, hallga­tók, a csapat valamennyi tagja gazdagabb lett, ismeretanyaga bő­vült, még jobban szívébe fogadta a költőt. FELHÍVÁS A Bács-Kiskun Megyei Úttörőelnökség és a Bács-Ktskun Megyei MoziUzemi Vállalat az úttörőmozgalom 40. évfordulója méltó megün­nepléséhez filmes programmal kapcsolódik. Bérleti sorozatot indítunk az alábbi filmekből: . SZAFFI — HURRÁ, NYARALUNK!, — GYERMEKRABLÄS A PALÁNK UTCÁBAN — SORTÜZ EGY FEKETE BIVALYÉRT. • Megyei vetélkedőt szervezőnk 3 tagú csapatok részére, a részvétel­hez a fenti filmek ismerete feltétlenül szükséges. A pályázó csapatok első feladatként a látott filmek valamelyikéből filmelemzést írnak, melyet május 25-ig a megyei úttörőelnökség (Kecskemét. Május 1. tér, 6000) címére kell beküldeni. A legjobb filmelemzést író 20 csapat vesz részt a megyei vetélkedőn, melyet június folyamán Kecskemé­ten rendezünk meg. A győztes csapat jutalmul a zánkai filmes tábor­ban vehet részt. A Petőfi Népében megjelenő filmes totó az egyéni pályázóknak Is lehetőséget ad a játékra, .a totóban szereplő kérdések is a látott 4 filmmel kapcsolatosak. Fődíj: nyári táborozás Ralatonfenyvesen. REJTVÉNYFEJTŐKNEK Ha az elszakadt láncszemeket helyes sorrendben egybefű­zitek, egy Radnóti- költemény címét kapjátok eredményül. Ml a vers címe? A megfejtéseket április 12-ig levelező­lapon küldjétek be szerkesztőségünkbe (Petőfi Népe szer­kesztősége, Kecske­mét, 6001 Pf. 76). A címoldalra írjátok rá: Űttörőrejtvény. A he­lyes megfejtést be­küldők között tíz könyvet sorsolunk ki. BODNÁR ISTVÁN: Kutyaiskola Panaszkodnak a kutyák, az iskolák hizlaldák. Ha valamit megtanít Inak. a gazditól cukrot kapnak. Kockacukor, mokkacukor: gurulni kezd. aki tudor ■ így hát aki ad magára, fittyét hány a tudományra. | Összeállította: Selmeci Katalin~|

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents