Petőfi Népe, 1986. április (41. évfolyam, 76-101. szám)

1986-04-11 / 85. szám

1986. április 11. • PETŐFI NÉPE © AHOL AZ EGÉSZSÉGET IS PREMIZÁLJÁK A munkaidő védelme a kalocsai Rubinnál AGRÁRGAZDASÁG Nehéz év után — üj feladatok előtt Beszélgetés dr. Szabó Ferenc miniszterhelyettessel Befejeződtek a zárszámadások a mezőgazdasági nagyüze­mekben, és az élelmiszeripari vállalatok is értékelték múlt évi gazdálkodásukat. A kép eltér a megszokottól: egyaránt csökkent a termelés és a nyereség, növekedett viszont a vesz­teséges gazdaságok száma. Milyen helyzetben van a magyar agrárgazdaság? Erről beszélgettünk dr. Szabó Ferenc mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettessel. % — Hogyan állunk? Amikor a termelésről beszél­getnek, f ölitesziiik a kérdésit a mun­kaerőhelyzetről is a Kalocsai Ru­bin Ruházati Vállalatnál, ahol otszázhetvennyolcan dolgoznak. A fizikai állományban levők száma kilenc és fél, az egyéb munkaköriben foglalkoztatottaké pedig négy és fél százalékká! nőtt. A koüilektíva fele 30 éves­nél fiatalabb. Túlnyomórészt nőkről lévén szó, a férjhezme- nés, az hogy a szülők napköz­ben kisgyermekeiket el tudják-e valakinél helyezni, a községek­ből való bejárás, s a kisállatte­nyésztés nyújtotta hélybeni ke­reseti lehetőségek szerepet ját­szanak a 25—27 százalékos fluk­tuációban, Valaki azért nem je­lentkezett a szakmunkások elő­készítő tanfolyamára, mert úgy vélte, otthon a méhészkedés ki­fizetődőbb. Gondja a Rubinnak, hogy kevés a nyugdíj asia, akiket részmunkaidőben foglalkoztat­hatna. Mindent összevetve, he­lyesen tette a vállalat, hogy helyzetének erősítéséért hatvan ipari tanulót beiskolázott. Egyharmadára csökkent a kilépők száma Hasznos az előrelátás, egyál­talán, hogy a legfőbb termelő­erő, az ember iránt megfelelő a figyelem a vállalátnál. Ha más­képp volna, Németh Tibor igaz­gató nem mondaná: — Tavaly egyik nap lemen­tem a portára. Ekkora köteg k'üépőcédullát találtam! — mu­tatja, tenyerét nyolc-tíz centi­méterre szembeállítva egymás- fel. — Kerestem az ckát, miért távoznak oly sokan, egy negyed­év alatt például mégyszázhü- szonhárman, munkaidőben? Ki­derült : iháromszázkilenevenkert- ten magánügyeiket intézték. Vé­get vetettünk az indokolatlan kilépéseknek. A kommunisták, a Végre, Izsákon! Dunapataj központjában a Ka­locsa és Vidéke Áfész iparcikk­áruházát 15 éve nem tatarozták. Füstösek, penészesek a falai. Ráfér a felújítás, amelyet a Mé­szöv anyagi támogatásával meg­kezdték. A villany- és a vízveze­ték-hálózatot már kicserélték. A portál? Olyan, amilyen az át­alakítás közepette lehet. Minden­esetre látszik, hogy járt itt ki­rakatrendező. Piros tojások, zöld csillag, egy három szárú virág és „Kellemes ünnepeket kívá­nunk!” jókívánság tanúskodik keze munkáján®. — Nálunk az a szokás — tud­juk meg Csalik Sándor áruházve­zetőtől —, hogy az áfész kirakat- rendezője elvégzi a dekorációs munkát, és mi tisztítjuk az ab­lakokat. Izsákon az első benyomások vegyes érzést keltenek bennünk. Visszatetsző, hogy miért van Bálint Sándorné dohányboltjá­nak kirakatában jó néhány, év­tizedekkel ezelőtt gyártott áru: kifakult dobozban Fecske ciga­retta és Csongor szivar, kék-vö­rös és Caola szappan, s egy, ki tudja hány nyarat látott borot­vaszappan, amely már teljesen szétporlott. Nyitvatartási tábla sehol. Annál inkább föltűnő a par­lagon (háborítatlanul) hagyott dohányárudai kirakat,- mivel át- ellenben ott a Nívó Áruházé. Végre az első olyan nagyobb üz­leté, amellyel kiemelkedően tö­rődnek! Kiima Sándorné kirakat- rendezőt ottjártunkkor is munka közben találjuk. — A vevők várják az új kira­katokat. így látják, mi kapható odabent. Amit kiteszünk, például valamilyen újdonságot, azzal is csalogatjuk őket: vásároljanak! — halljuk az áruház 13 kiraka­táért felelős, a szakmájában 22 éve dolgozó Klímámétól. Tájékoztatás, ízlés- és divatformálás De hát milyen a jó kirakat? — kérdezzük ezután Tóth Dezső rek- lámosztály-vezetőtől a kecske­méti Alföld Áruházban. — Olyan, amelyik tájékoztat­ja a vásárlókat az üzletben kap­ható termékekről, emellett ha­tással van a fogyasztói szoká­sokra. ízlés-, divat-, város-. KlSZ-fiatailok és a szakszerve­zeti bazaümialk segítségével tájé­koztattuk a dolgozókat a mun­kaidőn túli ügyintézés tehetősé­geiről. Azóta csökkent, az idén januárban már egyharmadára esett vissza a kilépők száma. Az apukáin kocsija nem annyira sürgős A munkaidő jobb kihasználá­sa a munkafegyelem javításá­val az egész koflllektívától függ. Nem hagyják szó nélkül — s a vezetők sem támogatják — az olyasfajta kéred zkedést, hogy „Az apukám kocsijának lejárt a műszaki vizsgája, azt megyek intézni”. Valakinek feltűnt: mi­re befejeződik egy műszak, vagy félezer csikk hever szanaszét. Ennyire ráérnek munka közben dohányozni? Azelőtt elkerülte a figyelmet az ilyen, látszólag ap­ró dolog. Ma már nem. Arról is hallottunk példát, hogy nem térnek napirendre a dolgozók egyéni gondjai fölött sem. Észrevették, hogy az egyik asszony reggelenként mindig fá­radt. Fél év alatt 8 kilogrammot fogyott. Érdeklődtek tőle. Meg­tudták, hogy munkába indulása előtt, otthon 10 sertés etetésével kezdi a napot. A főmunkaidőre így már kevesebb ereje marad, hamar elfárad. Valahogy segíte­ni kell. De hogyan? Ehhez — a neurotikus betegekkel külön is foglalkozó — üzemorvos egyma­ga kevés. A házi terhek csökken­tése, jobb családi munkamegosz­tás javítana az asszony helyze­tén. „Tüdőszűrésre 16 óra után megyek” Ember és termelés, üzemi és egyéni érdek. Nem választhatók el egymástól. Amikor — mint az országgyűlés tavaszi ülésszakán elhangzott — manapság a gazda­sági előrehaladás egyik gátló té­nyezője a munkaidő rossz kihasz­nálása, időszerű, hogy megkér­vagy falukép-alakító és idegen- forgalmi szerepe szintén jelentős. Nem szólva arról, hogy a kira­kat a gazdasági helyzetről is to­vábbít információkat — vála­szolja a reklámszakember. — Mégfelelnek-e a kirakatok azekm&k a kövdtelményékriek? — Csak részben. A megye vá­rosaiban, községeiben, nem egy helyen siralmasak a kirakatok. — Miért? — Mert nem fordítanak gon­dot a portáltisztaságra. Mint ar­ról a Petőfi Népe beszámolt, a megyeszékhelyen a Kecskeméti Tavaszi Napok alkalmával ki­rakatversenyt rendeztek. Ennek a résztvevői közül többet a ta­nács díjazott. Én mégis azt mon­dom: ha ezzel sikerült felhívni a figyelmet a portálok szerepére, az legalább annyit ért, mint a legjobbak elismerése. — Kecskeméten sieim büszkél­kedhetünk csupa szép kirakat­tal. — Csakugyan, a korszerű ki­rakattal szemben nagyok a kö­vetelmények. Milyen az áruren­dezés? Vonzza-e a vevők tekin­tetét olyan termék, olyan díszítő megoldás, amely akaratlanul is megállítja őket pár percre? Ezek fontos szempontok. Ezeknek csak igen kevés kirakat felel meg. A kirakatrendező szakma gondjai — Nincsemdk felkészült kira- katfendezők? — Szakember-ellátottságunk gyenge. Sok kereskedelmi válla­lat betanított dekoratőröket al­kalmaz. Ez legalább akkora prob­léma, mint a pult mögött a szak­képzetlen eladók... — Segítség? — Bár lenne! Egyelőre azon­ban hiányzik az utánpótlás. Ta­valy Budapesten, az ország egyetlen Kirakatrendező és De­koratőrképző Iskolájába négy­száz* jelentkezőből mindössze nyolcvanat vettek fel. — Nyilván többre lenne Szük­ség. — Igen. Csakhogy a forgalma­zó vállalatok egy része valami­féle szükséges rossznak tartja a kirakatrendezést, egyáltalán a kereskedelmi reklámtevékenysé­get. A végzett szakemberek így aztán más munkaterületekre vándorolnak. — A Rubinnál miként fogad­ták a parlamenti megállapítást? Horváth Pálné, a szakszerveze­ti bizottság titkára: — A bizalmiüléseket és a ter­melési tanácskozásokat munka­időn kívül tartjuk. Nehéz lesz, de megpróbáljuk a szakszerveze­ti oktatásokat is így rendezni. Szerintem a tanács meghosszab­bított ügyfélszolgálatát nem használják ki maximálisan a dolgozók. Arról sem sokan tud­nak, hogy a villanydíjat szomba­ton is be lehet fizetni. Én tüdő­szűrésre 16 óra után megyek. Cselik Jánosné, segédműveze­tő: — Azt nem állítom, hogy Ka­locsán mindenhol rugalmatlanul alkalmazkodnak hozzánk. Ahol én lakom, abban a körzetben a gyermekorvos — másnaponként — 18 óráig rendel. Az OTP-vel viszont nem vagyok kibékülve. A takarékpénztárat hetente egyszer legalább 18 óráig nyitva kellene tartani. Mi is megnéztük az OTP-fiók szolgáltatási rendjét: hétfőtől csütörtökig a pénztár 7.45—12 és 13—15.30, míg pénteken, a szoká­sos délelőtti időn túl, délután csupán 13—14.30 óra között tart nyitva. Szombaton nincs ügye­let. Egészségesen dolgozni Bényi Zsuzsa gépi varró, a 312. számú szalag bizalmija ezt mond­ja: — A szalagnál megbeszéltük, hogy munkaidőn kívül is elintéz­hető ügyekben nem kérünk ki­lépőt. Munka és életmód. Munka és egészség. Fontos tényezői ezek is a termelésre fordítható idő haté­konyabb ’ kihasználásának. Erre építve, a gazdasági előrehaladás­ban szintén jelentős tartalékra, a Rubinnál úgy határoztak: ha­sonlóan 1984-hez, egyéves szü­net után, újra bevezetik azt a gyakorlatot, hogy aki egész éven át betegség miatt nem hiányzik, teljesítményétől függően 1Ó00— 2000 forint év végi prémiumra számíthat. — hl — 1 • Kiima Sándorné munkájának eredménye, hogy vonzóak, muta­tósak a Nívó Áruház kirakatai Izsákon. (Méhesi Éva felvétele) — MifLyOn az anyagellátás? — Az Ápisznak egyetlen deko­rációs áruháza van, Budapesten. Ott viszont nincsenek készen kapható kirakati berendezések, felszerelések. Ez megint gond. — A berendezésekét el lehet készítem. — Ahol vannak ötletgazdag, kreatív szakemberek, ott igen. Az Alföld reklámosztályának hét dolgozójából öt szakképzett. Nem hanyagolható el E riportban természetesen nem térhettünk ki a kirakatrendezés összes problémájára. Az biztos, hogy a bolti portálok megjelené­se a kereskedelmi munka, s a város-, vagy a falukép fontos ré­sze. Szerepük nem törpülhet el a raktári készlet és az áruellátás mellett. Városiasodó, vagy már várossá vált településeinken a vásárlókat ezután sem hagyja közömbösen: milyen a kémeske- delem tűikbe, a kirakat? Kohl Antal (Vége) — Az előzetes adatok szerint hat százalékkal csökkent a mezőgazdasági termelés az előző évihez képest. Mi az oka, és a magyarázata e szokatlan je­lenségnek? — Az a tény, hogy csökkent a termelés, de az már nem biztos, hogy hat százalékkal. A végleges adatokat a Központi Statisztikai Hivatal várhatóan április végén teszi közzé, s addig csak az em­lített előzetes felmérések, és a zárszámadások, mérlegek számai alapján értékelhetjük a múlt évet. A szövetkezetek, vállala­tok mérlegbeszámolói szerint a nagyüzemek bruttó termelésé­nek értéke folyó áron 1,1 száza­lékkal meghaladja az 1984. évit. Ezen belül az alaptevékenység termelése egy százalékkal elma­rad az előző évitől, a kiegészítő tevékenységé viszont 5 százalék­kal felülmúlja azt. A folyó áron való értékelés persze sántít egy kicsit, hiszen tavaly is mintegy 3,5—4,0 százalékos volt az érté­kesítési árak emelkedése, s ez független a gazdaságok teljesit- ményétől. Vitathatatlan, hogy tíz év óta 1985 az első esztendő, amikor a mezőgazdaság telje­sítménye nem haladta meg az előző évit. Az okok egy része közismert. Sokan tudják, tapasz­talták, hogy tavaly az évszázad legnagyobb fagykára érte a sző­lőket, s az átlagosnak alig fele szőlő termett. Az aszály és a gombafertőzés a-gabonákban is pusztított, így ezek termelése és jövedelme is elmaradt a várako­zástól. Azt megszoktuk, hogy a növénytermelés veszteségeit az állattenyésztés eredményei ki­egyenlítik, de a múlt évben ez is elmaradt. Egymillióval csök­kent a sertések száma, s a ko­rábbinál kevesebb szarvasmarhát és birkát tartottak a gazdaságok. — Csökkent a mezőgaz­dasági nagyüzemek nyeresé­ge is. Magyarázható ez a termelés mérséklődésével? — A mezőgazdaságra vonatko­zó közgazdasági szabályozásból következett, hogy változatlan termelési szerkezet és mennyiség mellett mintegy 2—2,5 milliárd forintos nyereségcsökkenésre le­Apró történeteivel emberi kö­zelségbe hozza kultúránk és tu­dományos életünk nagy alakjait Bisztray Gyula 1972-ben megje­lent Jókedvű magyar tudósok cí­mű anekdotagyűjteménye. A könyv nemcsak szórakoztató célú történetek füzére, hanem művelő­désitörténeti adalékok tára is. A szerző hagyománymentő feladatra is vállalkozott, mert a korábbi gyűjtemények hasznosítható em­lékeinek összegyűjtése mellett ‘ író. és tudóstársak segítségével a még élő szájhagyomány írásba foglalását is vállalta. A londoni emigráció alatt Pwlszky Ferenc, a magyar ar­cheológia egyik alapítója, a Nem­zeti Múzeum hajdani igazgatója kezelte a menekültek segélypénz­tárát. Egy alkalommal az egyik emigránstársa — a kért újabb se­gély megtagadása miatt — a nyílt utcán megtámadta, és becsmérel­te Pulszkyt. Az összekoccanást pisztoly párbajjal kellett elintézni. Az első lövést a magáról meg­feledkezett emigráns adta le, de nem talált. Ekkor Pulszky végig­nézett ellenfelén, leeresztette pisz­tolyát, és távozott. Mikor segédei kérdezték, miért nem élt a lövés jogával, a tudós csak ennyit mon­dott: — Ugyan, csak nem vagyok bolond, hogy saját kabátomra lő­jek! Kodály Zoltán szabálytalanul, nem a kijelölt átkelőhelyen kelt át a Népköztársaság útján. A közlekedési rend szigorú őre megállítja hát, és kezdi kikér­dezni: — Neve? — Kodály Zoltán. — Foglalkozása? — Zeneszerző—ta­nár. — Lakása? — N épköztársa­ság útja 87—89. — Havi jövedel­me? — Negyven—ötvenezer fo­rint. A rendőr végignézett a hosszú­hajú szabálysértőn, bosszúsan be­csapta noteszét, s részvétteljesen mondta: hetett számítani. Ezt a terme­lés bővítésével," illetve a haté­konyság javításával kellett volna ellensúlyozni. Miután a terme­lés is csökkent, szinte törvény- szerű a nyereség megcsappanása. Érdekes jelenség viszont, hogy a termelés közvetlen költségei ki­sebb mértékben nőttek, mint a korábbi években, vagyis a ha­tékonyság javult. Az általános költségek viszont oly mértékben emelkedtek, hogy az összes költ­ség növekedése meghaladta a. termelési érték és az árbevétel emelkedésének ütemét. — Az előzetes értékelés­ből kiderül az is, hogy a termelőszövetkezetekben és az állami gazdaságokban ellentétesek a gazdálkodás eredményességére utaló változások. — A mezőgazdasági nagyüze­mek nyeresége félmilliárd forint­tal csökkent 1984-hez képest. Ezen belül az állami gazdaságo­ké 5,3 százalékkal emelkedett, a termelőszövetkezeteké viszont 4,6 százalékkal csökkent. Oka, hogy a közös gazdaságokban a növénytermelés nagyobb arányú, mint az államiakban, s tavaly abban az ágazatban jelentős volt a kár; másfelől az állami gazda­ságokban az állattenyésztés szín­vonala magasabb, így a kedve­zőtlen változások is kevésbé érin­tették őket, mint a termelőszö­vetkezeteket, összességében 1,4 milliárd forint a nagyüzemek vesztesége, s ennek döntő hánya­da a termelőszövetkezeteket érinti. Mindössze hat állami gazdaság lett veszteséges, a ter­melőszövetkezetek közül viszont 142. Még nincs végleges adat, de várhatóan 55—60 termelőszövet­kezetet kell szanálni, veszteségük meghaladja az egymilliárd forin­tot. A többiek saját forrásaikból tudják rendezni veszteségüket. — A statisztika nagyon kíméletes a veszteséges gaz­daságokat illetően. Ennél jóval több nagyüzem van rossz helyzetben még ak­kor is, ha a mérlegben ez nem mutatkozik meg. — Valóban nagyobb azoknak a gazdaságoknak a köre, amelyek­ben a gazdálkodás jövedelme vál­— Hallja, jóember, most az egyszer elmehet. De máskor job­ban vigyázzon magára, mert visz- szakísérjük ám! * Farkas Géza, 1921-től 1934-ig az élettan és felsőbb anatómia professzora, egyike volt a legszi­gorúbb vizsgáztató tanároknak. Nevét a medikusok rettegve em­legették. ‘ Történt egy nyáron, hogy egy fiatalember a Dunából kimentett egy fuldokló fürdőzőt. A meg­mentett, amikor megtudta, hogy a megmentő je medikus, így szólt: — Barátom, kérjen bármit, megteszem. Én tudniillik Farkas professzor vagyok, — Jaj! — dadogta szederjes arccal a bátor megmentő. — Csak azt kérem, ne tessék elárul­ni a kollégáimnak, hogy én men­tettem ki a professzor urat! * Winkler Lajos, az analitikai ké­mia professzora a bölcsészkar egyik elhanyagolt épületrészében dolgozott. A húszas évek elején panaszára fölkereste őt egy kul­tuszminisztériumi illetékes. A professzor felsorolta az épületben tozó, egyik évben szerény nye­reséget könyvelnek el, a másik­ban már veszteségesek. Ez kü­lönösen egyes térségekben igaz, az idén például a Borsod megyei gazdaságok 25 százaléka veszte­séges, s az összes veszteségnek a 31 százaléka az övék. Az or­szágban három olyan termelő- szövetkezet is van, amelyik a VI. ötéves tervidőszak minden évében veszteséges volt. A MÉM a Pénzügyminisztériummal kö­zösen több gazdaság helyzetét is felülvizsgálja, s ennek ismere­tében javaslatokat tesznek a szak­emberek a termelési szerkezet módosítására. Esetenként lehe­tőség van a tartozások átüteme­zésére is. A nehéz helyzetben lé­vő gazdaságokat segítik az úgy­nevezett térségi programok, ame­lyek az idén Borsódban és Sza­bolcsban indulnak. Anyagilag is támogatjuk ezen térségeket, de természetesen egy év alatt lát­ványos változásra nem tehet szá­mítani. — A mezőgazdasági ter­melés mérséklődése nyil­vánvalóan éreztette hatá­sát az élelmiszeriparban is. Milyen volt az ágazat teljesítménye? — Az élelmiszeripar termelé­si értéke változatlan és folyó áron egyaránt elmaradt az elő­ző évitől. A legjelentősebb csök­kenés — 10 százalékot is meg­haladó — a húsiparban követke­zett be. Ez érthető is, hiszen a kisebb állatállomány miatt csök­kent a feldolgozás. Az élelmiszer- ipar másik nagy vesztesége a világpiaci árcsökkenés, öt év alatt egymilliárd dollár az ár­veszteség, s ennek kétharmada a húsipart érinti. Helyzetét a kö­zeljövőben kormánybizottság vizsgálja, s az ottani döntéstől függ, milyen további intézkedé­sek lesznek az ágazatot illetően. A változások azonban már ettől függetlenül is megkezdődtek, az idén 1,2 milliárd forintot fordít­hatnak gépek vásárlására a vi­lágbanki hitelekből. Az ugyan­csak független a kormánybizott­ság döntésétől, hogy a húsipar­ban szükség van a takarékosabb költséggazdálkodásra, a válla­lati önállóság növelésére, az alapanyag-termelés biztonságo­sabbá tételére, és a piacképesebb termékek gyártását szolgáló in­tézkedésekre. A húsipar meg­újítása ugyanis elengedhetetlen a hazai ellátás miatt is, de a me­zőgazdasági export jelentős ré­szét is ez az ágazat adja. — Köszönöm a válaszokat. V. Farkas Józseí meglévő hiányosságokat, s kérte az intézet renoválását. Az illetékes vizsla szemekkel jártatta körül tekintetét a helyi­ségekben. Egyszeresük — hogy S is kritizáljon valamit — megszó­lal: — Hát az a vastag pókháló mit keres ott a sarokban? Sür-- gősen te kell kaparni! , — Isten ments! — kiált fel Winkler professzor. — Az tartja össze az épületet! * Kuntner Róbert a műegyete­men az üzemgazdaságtan profesz- szora volt. Hallgatóinak tanúsága szerint „száraz” szaktárgya iránt is tudott érdeklődést kelteni. Néhány derűs színfolt előadá­saiból: — A kettős könyvvitel legősibb és legegyszerűbb formája, ha a kocsmáros krétája duplán fog. — Az első világháború utáni idők kedveztek a közkereseti tár­saságoknak. Társultak olyan egyének, kik közül az egyiknek pénze volt, a másiknak tapaszta­lata. Persze a végén emennek volt pénze, és amannak tapasz­talata. K. Gy. M. A FÁJSZ—DUSNOK KÖRZETI ÁLTALÁNOS FOGYASZTÁSI ÉS ÉRTÉKESÍTŐ SZÖVETKEZET a 38/1980. (IX. 30.) MT. sz. rendelet alapján szerződéses üzemeltetésre hirdeti meg 1986. június 1-től, ötéves időtartamra’ az alábbi egységeit: 1. sz. italbolt (IV. oszt.) Fájsz,' Dózsa utca 8. sz. Vendéglő (III. oszt.), (melegkonyhás), Dusnok, Bem utca 6. A versenytárgyalás ideje: 1986. május 14-én, 9 óra. helye: Áfész központi iroda, Fájsz, Hemeder utca 1. Érdeklődni lehet az áfész kereskedelmi osztályán. Telefon: Fájsz 7. ügyintéző: Hámori József kereskedelmi vezető. 122 dezzük: MILYENEK A KIRAKATOK? (2.) Keressük, hol törik meg végre a por­télok sivár­sága. Erre azonban még várni kell egy darabig. Követelmények — ahogyan a szakember látja Anekdotakincstár JÓKEDVŰ MAGYAR TUDÓSOK *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents